Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
> Minőacglánc „Még: nem kériem r olt és kölesön nias,álól...M Háromszázhetven dolgozóból mindössze 100—150 teljesíti rendszeresen a normát a Kőbányai Porcelángyár 3. számú balassagyarmati telepén. A múlt év utolsó negyedévében termelési tervét sem tudta teljesíteni az üzem. — Ebben az időben körülbelül egymillió kondenzátort kaptunk vissza, mert nem felelt meg a követelményeknek — mondta Szőke Dezső termelésvezető. — Legalább nyolcvan százaléka a dolgozok hibájából következett be. Ennek töredéke is elég lett volna a terv teljesítéséhez. Először az év elején próbáltam választ találni arra a kérdésre, mi az oka, hogy olyan magasra rúg a kifogásolható minőségű termékek aránya az üzemben? Több kézenfekvő magyarázat is kínálkozott, amik tisztázása után már csak egy ennél is fontosabb kérdés megválaszolása maradt hátra. Hogyan tovább? Fegyelem és ösztönzés Akkor három olyan tényező merült föl, ami feltétlenül elősegíthet ;e volna a minőség javulását. Az egyik a munka- fegyelem megszigorítása. A másik: a szocialista brigádokat arra ösztönözni, hogy hozzák létre „házon belül” a jó minőség láncát, építsék bele brigádfelajánlásaikba a jó minőség követelményét. Hogy mindenki arra törekedjék: csak jó minőségű munkát ad ki a kezéből. — Jó, jó — mondta akkor • beszélgetés valamelyik résztvevője. — De ezt nem lehet csupán szép szavakkal elérni. Ahhoz pénz is kellene, hogy az átlagosnál gondosabban és lelkiismeretesebben dolgozók munkáját jutalmazni tudjuk. Ha nem fűződik elég érdeke hozzá, mi ösztönözzön valakit arra, hogy többet és jobban dolgozzék? Néhány hónappal később vezetőváltás és átszervezés köszöntött az üzemre. A régi telepvezető helyét a szerszámüzem korábbi művezetője vette ét, energikus, fiatal férfi, Segítség a A háztáji és kisegítő gazdaságok ellátásáról is gondoskodik a ceredi fogyasztási szövetkezet. Az éiv első felében jelentkező műtrágyaigényeket maradéktalanul kielégítette azzal a 300 mázsával, amelyet az AG- ROKER-től szállított. Cementből sem volt hiány a szövetkezetben. A szovjet és török importból származó építőanyagot a lakosság kívánságára házhoz szállítóit Gyimesi László. Egy évvel korábban éppen az ő részlege, a szerszámüzem kapcsolódott be elsőnek a minőségláncba. Szerződést kötöttek a közpon ti gyáregységgel, hogy csakis olyan szerszámokat készítenek, amiket nem kell vísz- szaküldeni javításra. Igaz, hogy az idén — az átszervezés következtében — már nem gyártanak új szerszámokat, csak a régieket javítják, de vállalásukat változatlanul érvényesnek tekintik, s állják js a szavukat. A teendők világosak Ezek után joggal lehet remélni, hogy az új telepvezető az egész üzemre kiterjeszti a minőségláncot. Néhány hét alatt azonban nem lehet csodákat művelni. Amikor legutóbb ismét Balassagyarmaton jártam, az üzem „vezérkara" a hatékonyabb termelésre irányuló elképzelések megvalósításának kezdetén tartott, Változatlanul inkább a gondokról, mint az eredményekről tudtak beszámolni. Negyvenegymillíó forint a balassagyarmatiak ez évi termelési terve, amiből egy-egy dolgozóra száztizenegy és félezer forint jut. Versenyfelhívásában a vállalat a balassagyarmati telep legfontosabb teendői között jelölte meg, hogy a selejtet — az első negyedévi 35,3 és a márciusi 39,5 százalékkal szemben — 25 százalék alá szorítsák, s azt is, hogy ezer kondenzátor ezüstözéséhez legfeljebb 0,048 kilogramm ezüstöt használjanak feL S hogy nemcsak valamiféle jámbor óhajról van szó, alátámasztja a követelmények teljesítésének esetére kilátásba helyezett jutalom magas ösz- szege. Minden világos hát, mi a cél, milyen eszközök, módszerek segítenek, és milyen út vezet ennek eléréséhez, s ez mit hozhat a „konyhára”. Ennek ellenére még a év első felében is mintegy hetvenezer forintot engedett kicsúszni a „markéból" az üzem kollekháztájinak az ÁFÉSZ. Mintegy 500 mázsa takarmánylisiztet vásároltak, ám, az állattartó gazdaságok igényeit nem tudták teljesen kielégíteni. Ezért további szállítmányok érkezését — mintegy 600 mázsa dúsított takarmány- lisztet — várják a szövetkezetiben. Erre a mennyiségre ugyanis még szüksége van a körzet háztáji gazdaságainak. tívája, mert a követelmények változatlanul követelmények maradtak. Hol a hiba ? Egyáltalán, teljesíthetók-e ezek a mutatók? Takács Vilmos, a kőbányai gyár lcondeuzátorüzemének helyettes üzemvezetője, a balassagyarmati részleg egyik közvetlen „főnöke”, aki látogatásom idején éppen a telepen tartózkodott, így válaszolt: — Nem könnyű őket teljesíteni, de nem lehetetlen, Annál is inkább nyugodtan állíthatom, mert mi, Pesten, már el tudtuk érni ezt a szintet. Én úgy látom, hogy itt Gyarmaton főleg a dolgozók hozzáállásával van baj.., — Míg a mieink közül sokan magasnak tartják a normákat, járt nálunk két budapesti dolgozó, akik bebizonyították, hogy teljesíteni lehet őket — erősítette meg a termelésvezető. — De nálunk még az is előfordult, amikor megkérdeztem valakitől, aki hosszú időn keresztül csak a normája töredékét teljesítette, hogy magának nem kell-e a pénz, így vágott vissza: „Hagyjon engem békén! Nem kértem én még kölcsön sohasem magától.. Dropka István a MEO vezetője hozzáfűzte: — De az is igaz, hogy hiába csinálnak normát, ha rosszul, ha állandóan 150—180 ezer a visszáru. Szigorítani kellene a gyártásközi minőségellenőrzést. Ehhez kért több segítséget közvetlen vezetőitől Petrovsz- ki Rozália átvevő, a telep KISZ-titkára, és a következetesebb felelősségre vonást sürgette. Biztató pezsgés Bogyó Sándorné párttitkár elismerte, vannak fegyelmezetlenek az üzemben, de felhívta a figyelemét arra is, hogy a normák körül sem lehet minden rendben, ha any- nyian nem tudják teljesíteni. Mert azt mégse lehet mondani, hogy a dolgozók többsége hanyag és fegyelmezetlen lenne. Az elhangzott véleményekből érzékelni lehet, hogy sokat ígérő pezsgés indult meg a balassagyarmati üzemben. Vélemények és elképzelések ütköznek, hogy az eszmecserék hevében kikristályosodjanak -azok a végleges megoldások, amik tovább vezetnek a hatékonyabb termelés elérésére Irányuló törekvések útján. Egyelőre csak erről lehet hírt adni. De azzal a reménnyel, hogy nem is olyan sokára talán már, biztató kezdeti eredményekről adhatnak számot a balassagyarmatiak. Kiss Sándor TULAJDONKÉPPEN akkor lett volna igazi eredménye ennek a beszélgetésnek, ha Benkó László, a tsz elnöke is jelen van. Néhány kérdésre illett volna neki választ adnia. Mert ki tudhat egy tsz- üzemben a szocialista brigádokról legelfogadhatóbb véleményt mondani, mint a tsz elnöke? Sajnos, halaszthatatlannak mondta ügyét, amelynek intézésére Herencsénybe kellett autóznia. Akik vele tartottak, már a kocsiban is ültek: könyvelők, adminisztrátorok, főagronómus, agro- nómus. Éppen hogy elfértek a kocsiban. Benkó László csak addig maradt vissza —, de fél lába az előszobában, a másik az udvaron — amíg közölte : — Nálunk nincs szocialista brigád. Az idén nem is szerveztünk ilyet... Indulásra készen átló kocsijából még nevetve közölt valamit az agronómussal, aztán elhajtottak. Csuda nehéz ilyen kurta beszédből megérteni valamit. A cserhátsurá- nyi tsz esetében meg külön magyarázatra lenne szükség, mert megyeszerte híres szocialista brigádjai voltak. Versenyeztek, díjakat nyertek. Kezükben égett a munka. Mondom Nagy Józsefnek, a pártalapszervezet titkárának mindezt, aki köszörüli torkát, ahogyan a kellemetlen érzéskor szokta az ember: — Nehéz, nagyon nehéz erről véleményt mondani... Az történt ugyanis, hogy vele próbáltuk, ami az elnökkel nem sikerült. Ő lent tanyázik a falu szélén a magtárban. Akkor délután irdatlan szél rázta annak a kis házikónak az ablakát, ahol az alkalmi íróasztal mellett gondolatot cseréltünk. Innen látni lehetett, ahogy a viharszerű orkán, a földre teperi az érésbe még csak most forduló gabonát Szemben a hegyen, az éltes erdő is nyögött a vihartól. Nyugat felől fekete felhő kavarodott a falu fölé. Az időjárás, hogy le- kötötte-e, vagy alkalom volt a gondolat elterelésére, ki tudná? Nagy József, az ablakon kifelé tekintve mondta; ^ i... M-, | — Veszett Mő, nálunk még soká lesz aratás. Pedig éppen aznap Péter- Pál volt Ilyen időtől búskomor hangulatban, reménye sem látszott az eredményes eszmecserének, a szocialista brigádokról. De Nagy Józsefet az idő mégsem zavarta. Ismerte a gondot. Ott született, ott él Cserhátsurányban. A hatvanas évek elejétől a község párttitkárát tisztelik benne. Sok viharban edződött ember ő. A gond azért nem viselte meg. Igaz, az arca csontos, de ilyen fajta. A hangja szinte finoman halk. Még akkor is, amikor a nehézségekről beszél. Néhány esztendeje annak, amikor olyan dolgok történtek az alapszervezetben, amelyek „kikészíthették” volna az ideta. Eddig mintegy 130 mázsa cementet szerzett be és értékesített az ÁFÉSZ. A háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányellátásá- ról is gondoskodni igyekszik Lesz pénz A nógrádmegyeri Vastömegcikk Ktsz KlSZ-alapszer- vezetének tagjai vállalták, hogy parkosítják az üzem területét. Ezt megelőzően összegyűjtik a hulladékanyagot és átadják a MÉH-nek. Emellett elhatározták azt is, hogy többletmunkát vállalnak az üzemben. Az ezzel keresett pénzt, valamint az üzemrendezésért kapott forintokat okosan, jól hasznosítják a fiatalok. Ugyanis azt tervezik, hogy háromnapos országjáró kirándulásra Aggtelekre, Miskolcra és Egerbe látogatnak. Ezért érdemes dolgozni, többletmunkát vállalni, amelynek nemcsak a fiatalság, de a vastömegcikk ktsz is hasznát látja. Korponai László, az állattenyésztő több mint tíz esztendeje, a megalakulástól tagja a lu- dányhalászi Alkotmány Termelőszövetkezetnek. Mielőtt a szövetkezetbe lépett, azzal hívta fel magára a falu figyelmét, hogy jól bánt a jószágokkal, értette nevelésüket. A szövetkezet alakuló ülésén őt bízták meg az állattenyésztés irányításával. — Nem volt köny- nyű a kezdet — emlékezik vissza az első időkre az ősz fejű szakember. — Nem volt megfelelő állat- állomány, hiányzott a központi állatszállás. Aztán az emberek sem értették meg mindig és mindenben egymást... Bizony, nem egyszer megtörtént, hogy Korponai LászArcok a szövetkezetből Az állattenyésztő ló a szövetkezet elnökével motorra ült. Három, négy napig is járták az országot, hogy megfelelő állatokat vásároljanak. Mindez már a múlté. Korponai László motorkerékpárja ugyan tönkrement a nagy hajszában, a sok utazgatásban, de a szövetkezetben az elmúlt években felépült az új, korszerű, központi major, az állattenyésztő telep. Ma már a nagyüzemi állattenyésztés legmagasabb szintjén, szakosított formában nevelik, tenyésztik Ludányhalásziban a jószágokat. Korponai László pedig egy jól összeszokott, 31 tagú brigádot irányit a központi majorban. Munkája azért ma is akad. Ahogy mondja, nem is nagyon kell keresni a tennivalót. — Szeretem a szakmámat, az ál lattenyésztést és bármilyen munkát szívesen végzek — magyarázza. Nem egyszer előfordul, hogy éjszakai álmából verik fel. Megkocogtatják az ablakát, s ö már tudja, hogy indulnia kell a majorba. Szó nélkül öltözik és megy. Sok gondot adnak az emberek is. Nem azért, mintha nem végeznék el a munkájukat. Inkább az apró, emberi problémákat kel[l gyakran megértenie, és segíteni, ha tud. Ilyen kérelmekkel gyakran fordulnak hozzá emberei. A ludányhalászi közös gazdaság erőteljesen fejleszti állattenyésztését, Most egy 30 ezer férőhelyes, baromfitelep létrehozásán fáradoznak. A juhászatot is gyarapítani szeretnék. Ügy beszélik, hogy ennek irányítását Korponai Lászlóra bízzák. Az csak természetes, hogy ezt a munkát is szívesen vállalja és minden bizonnyal szívvel-lélekkel fáradozik majd fellendítésén. Nincs is más vágya az állattenyésztőnek, mint helytállni az új munkában is. Szenográdi Ferenc geít. Nem engedte meg magának. VOLT AZ alapszervezetnek egy Veres Gergely nevezetű tagja. Negyvenötös párttag. Érdekes egy ember volt. Békés, nyugodt természetű, meglátásai sem rosszak. De a taggyűlésen, kötekedett. Minden alkalommal felszólalt, de hogyan? Ordítva, mindenkit lepocskondírozva. Utána felállt és ment. A következő taggyűlésig hallgatott. Ott megint folytatta. Szétrobbantotta az alapszervezetet. Nagy József pedig tehetetlen volt. — Agyon nem üthetem — mondta, amikor Veres miatt plrongatták. A járásnál nem voltak ilyen elnézőek. Nagy plénum előtt olyan keményen felelősségre vonták, hogy a következő választásnál már nem vállalta a titkárságot, öt hónapig csak a taggyűléseken jelent meg. De hiányzott a falu éléről. Visz- szavitték párttitkómak. Azóta megszakítás nélkül tölti be a tisztséget. Majdán András, a községi tanács elnöke, akivel minden gondot örömöt valóban elvtársiasan, jó barát módján megosztanak, mondta róla. — Lelkiismeretes, rendes ember Nagy József, aki erejét, szabad idejét az emberek szolgálatába állította. Élni sem tudna már másképpen ... Ilyen nagy tapasztalattal, tisztességgel sem tudott megbirkózni a párttitkár annak a három, híres szocialista brigádnak a felbomlásával. Voltak és ma nincsenek. Majdán, aki pártvezetőségi tag is, állítja: a szocialista brigádok feloszlásának okát a tsz-veze- tők nemtörődömségében kell keresnL Nagy Jóska védi őket, hogy ők sem tehettek semmit. De azért, amikor arról esik szó, hogy értékelték-e rendszeresen munkájukat, elgondolkodik, aztán kimondja: — Azt elhanyagoltuk... Az lett volna igazi, ha most az elnök is jelen van. De hál, elment. A szocialista brigádtagok még a télen, maradéktalanul részt vettek az oktatáson. A nézeteltérések a dohánysímí- tóban éleződtek ki. Annyira, hogy testvér testvér ellen fordult, ha valaki is egy forinttal többet keresett. Oravecz Mihálynéról, Marsinszki Jó- zsefnéről beszéltek is, hogy milyen nézeteltérés keletkezett köztük, pedig édestesi- vérek. Nagy József, a párt-,, titkár kérte őket, ne civakodjanak. Megpróbálta kemény kézzel is. Nem ment. A tsz- elnök, az agronómusok viszont oda sem figyeltek. Igaza van Majdánnak. — A szocialista brigádok azért oszlottak fel, mert a tsz-vezetők azt mondják, nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni. HAT EBBEN lehet a legtöbb igazság. Talán azért volt olyan sürgős az elnöknek a herencsényi út is, mert erről akartunk szót váltani. Nagy József most azt mondja, hogy újból szervezik a szocialista brigádot, de a traktorosok között, mert az asszonyok áttértek a feles művelésre. Majd meglátjuk, mi lesz. Annyi bizonyos, ha az elnök, meg az agronómusok tehernek tekintik a brigádmozgalmat, nagyon nehéz helyzete lesz. azoknak, akik viszont szeretnék a versenyt Bobál Gyula Hálózatfejlesztés veföezet St ér He A ceredi fogyasztási szövetkezet ötesztendős hálózatfejlesztési tervében szerepel Ce- reden egy perem- és egy iparcikkbolt építése. Szllaspo- gonyban vegyesbolt, Zabaron pedig vegyes- és italbolt létesítését tervezik. A fejlesztés során pótolják a hiányos gépi berendezéseket és a szállítás meggyorsítása érdekében tehergépkocsit vásárolnak. Mindezekre csaknem négymillió forintot fordít a székezéseknél és a vásárlásoknál részben saját fejlesztési alapjára, bankhitelre és célrészjegyekre számít a szövetkezet. Előreláthatólag mintegy 400 ezer forint értékű támogatást jelent a tagság részér® a célrészjegy jegyzése. Természetesen a szövetkezeti tagok mintegy 45—50 ont fotón t értékű társadalmi munkával, is segítik a létesítmények megvalósítását' - J Itt a nyár, megsokszorozódik Salgótarján Idegenforgalma is. Jó lenne, ha városunk főutcáját nem csúfítanák az Ilyen épületek, mint a képen látható, kiégett, romos, füstös torony az öblösüveggyárral szemben. Ila már úgysem használható, miért nem bontják le és takarítják el a város forgalmas részéről? Fotó: Céhmester 1 NÚGRÁD — 1971. július 4., vasárnap 3 h
