Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

t Asztalon a mindennapi kényéi GÉPEK ÉS PÉKEK (1) Ezer mázsa kenyér,. H5 ezer péksüteinény . hagyja el na­ponta a Nógrád megyei Sütő­ipari Vállalat üzemeit. „Uta­zik” gyakran 50—60 kilomé­tert is, hogy eljusson rendel­tetési helyére, a mintegy 700 kereskedelmi egység; sütőipa­ri szakbolt valamelyikébe. Nem kevesebb, mint 240 ezer „meós” — Nógrád lakossága — figyeli árgus szemekkel a kenyeret, a süteményt és „mi­nősíti” a Sütőipari - Vállalat munkáját. Aszerint alakítja véleményét mindegyik, hogy friss, ropogós-e a mindennapi, vagy hosszú várakozás után is csak rosszul kelt, sületlen, szikkad! kenyeret sikerült vá­sárolnia. Az örökség­A közelmúltban a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálódott a sütőipari ber­kekben. Ez, valamint a szer­kesztőségünkhöz sűrűn érkező levelek, többnyire panaszok a kenyér minőségére és a bi­zonytalan szállításra, szolgál­tatták az okot, hogy beszél­gessünk a Sütőipari Vállalat vezetőivel Nádasdi András, a vállalat igazgatója, Szert Sán­dor főmérnök, Kaszás József főkönyvelő ültek az asztalnál és a vállalat munkája, a sü­tés, a szállítás gondjai kerül­tek „terítékre”. Nem kétséges; az utóbbi években városban es falun, jelentősen megnőtt az igény a friss és jó kenyér, a ropogós péksütemény iránt. A Sütő­ipari Vállalat viszont — meg­felelő anyagiak hiányában — egyre nehezebben tudott lé­pést tartani ezekkel az igé­nyekkel. Kevés volt a kenyér, különösen az ünnepek előtti napokon és gyakran esett ki­fogás a minősége ellen is. Az utóbbi két év alatt történt némi javulás. Az 1968-ban megjelent, a sütőipari termé­kek javítását „szorgalmazó”, 2036-os kormányhatározat után jelentős összeget, mint­egy 18 mílíió forintot fordítot­tak a sütőipar helyzetének ja- , vitására Nógrádban, A rendelkezésre álló pénzt ésszerűen, jól használták fel. Többek között Pásztón és Szirákon a régi, szűk pekmű- hely helyén új, egészséges üzem épült, Salgótarjánban pedig a 2-es sütödét sütemé­nyesüzemmel bővítették. A fejlesztés eredménye, hogy az elmúlt két, év alatt a terve­zettnél gyorsabban nőtt a sü­tőipari üzemek termelése és javult a kenyér, a péksüte­mény minősége is. A határo­zat megjelenése óta eltelt idő azonban meglehetősen rövid ahhoz, nogv gyökeres fordula­tot hozzon a kenyér- és süte­ményellátásában . Különösen akkor tűnnek egészen kurtá­nak ezek az évek. ha húsz esztendős örökséget, ma már tarthatatlan állapotokat kel! felszámolni ezalatt. Hiába várták Korszerűtlen körülmények között pedig szinte lelietetlen- pek tűnő vállalkozás eleget tenni a lakosság jogos kíván­ságának Annak, hogy egyre több és jobb minőségű kenye­ret, péksüteményt szállítsanak a boltokba. Márpedig- az új üzemek építése elvitte a pénz nagy részét. Gépekre, beren­dezésekre alig-alig jutott va­lami. így aztán s pásztói új üzemben és Szirákon is, a hagyományos módon, gőzke­mencében sütnek továbbra is. A salgótarjani süteményes­üzemben sem sikerült gépek­kel könnyíteni az itt dolgozók, főleg leányok és asszonyok munkáját. Ez azonban csak .egyik oka annak, hogy korszerűtlen a technológia, kevés a gép és sok a kétkezi munka ’a sütő­üzemekben. A másik az, hogy a megrendelt gépeket hiába vár­ta az ÉLCÉP-től a Sütőipari Vállalat. Nincs elég az FNK 4-es típusú kemence és hiá­nyoznak a tésztát osztó, göm­bölyítő, íi kiflit és zsgmlét formázó gépek. A meglevő gé­peknél, berendezéseknél is sok az üzemzavar. Gyorsan kopnak, törnek az alkatré­szek, a pótlásuk igen körül­ményes. Ám nemcsak a sütés, a ke­nyér szállítása is küiönléges gondosságot igényel. Mivel azt a fogyasztó valóban elfo­gyasztja, szigorú egészségügyi előírások érvényesek a szállí­tásnál is. Ezeknek bizony nem tud minden esetben eleget tenni a Sütőipari Vállalat. A mintegy félszáz gépkocsi ke­vés és nem is felel meg vala­mennyi az előírásoknak. Né­hány községbe, — zárt rend­szerű kocsi nem léyén —, ponyvával letakart teherautón jut el a kenyér, a sütemény. Mindemellett az üzemzavar fenyegető réme is ott lebeg a gépkocsivezetők feje felett. Garázs, javítóműhely és gyak­ran gumiabroncs, alkatrész sincs, tiogy rendszeresen ja­víthatnák a sokat futó jár­műveket v Őszlöndijasok A sütőipari üzemek gépesí­tését sürgeti, hogy egyre ke­vesebb a szakképzett munká­sok száma. A vállalat csak­nem 559 dolgozója közül nem egészen 200 rendelkezik szak- képzettséggel. Bizony, nem egyszer megtörténik, hogy a beteg, vagy szabadságolt pé­kek helyett tanulók sütik a kenyeret. Egyébként is kevés a pék, mert a kedvezőtlen munkakörülmények — a nagy hőség, az éjszakai mun­ka, a rendszeresített túlórák —, nem teszik vonzóvá a ke­nyérsütőid mesterségét. Már csak azért sem, mert a bérek viszonylag alacsonyak. Az el­múlt három év alatt 16 száza­lékos voit az emelés, több. mint az elmúlt tíz év alatt együttvéve. Azonban még így sem sikerült „Ledolgozni” azt a hátrányt, amellyel a nógrá­di sütőipari munkások elma­radtak az országos átlagtól. Ezek a körülmények megne­hezítik a szakember-, a szak­munkás-utánpótlást. A holt­pontról azért elmozdult a vál­lalat. Tavaly két felsőfokú-, az idén pedig két közép fokú technikus jött a vállalathoz. Erőfeszítéseket tesznek a szak­munkások létszámának gya­rapítására is. Azok a nógrádi fiatalok, akik vállalják a há­roméves képzést és utána a munkát a sütőiparnál, havon­ta 250 forint ösztöndíjat kap- . nak. A tapasztalatok szerint ma még csak a gyenge tanul­mányi előmenetelő fiatalok jelentkeznek péktanulónak. Azok, akik előtt lezárult min­den más továbbtanulási lehe tőség. A munkakörülmények vál­tozása, a nehéz fizikai munka gépesítése hoz alapvető válto­zást a szakmunkásképzésben, s ezt követően a kenyér- és süteményellátásban is. Vincze fstvanne Következik: A sütőipar távlatai Maros-homok. Százezer köbméter homokot termel ki a Ma­rosból Szegedi Folyamszabályozó és Kavicskotró Válla­lat. A fontos építőanyagot a szegedi Tisza partról szállítják az építkezésekhez törekszik a? állomány A következő három évben jelentős erőfeszítéseket tesz­nek az állattenyésztés fejlesz­tésére a nógrádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezetben. A szarvasmarhalétszámot 250- re emelik és a jelenlegi 800- as anyajuhállományt meg­duplázzák. A tervek szerint jelentős számú pecsenyebá­rányt is értékesítenek. To­vábbra is fejlesztik a szövet kezet a baromfitelepét. A hatezres tojóállomány meg­marad, s a tenyésztojásokat a keltetőállomáson értékesí­tik. A jószágokat természe­tesen a megfelelő tojáshozam érdekében évente cserélik. Mit hoz a negyedik ötéves terv Tudják és beszélnek róla FÉL EV eltelt a negyedik nem lesz, de legalább száz— pen ezekben a hetekben volt ötéves terv első évéből. Az százötven embert felvesznek. öt évre szóló gazdálkodási tervek már elkészültek. Ha valaki érdeklődik, a vezetők többnyire fejből sorolják a legfontosabb fejlesztési ada­tokat és elképzeléseket. Va­jon mennyire ismerik a dol­gozók ezeket a terveket? Mi az, ami a szakszervezeti gyű­léseken és a termelési ta­nácskozásokon elhangzottak, ból megmaradt, ben nük? A pásztói Szerszám- és Ké­szülékgyár forgácsoló szocia­Annak is örülök, hogy új, kényelmesebb fürdőket és öltözőket kapunk. Az is jó, dolog, hogy az üzem évről évre segíteni fogja a lakás­építőket. — ÉS SZEMÉLY szerint mit vár a következő öt év­től? — Hogy nyugodtan dolgoz­hassak és mindig meglegyen az a pénz, amire rászolgált az ember. Szabó Miklós fiatal hori­béremelés a gyárban. Hogy mit hoz a holnap? A cso­portvezető és a fiatal eszter­gályos felváltva sorolták, ez mennyi mindentől függ. Jól fizető munkát kapnak-e? Hogy ügyesen kormáhyozzák- e a vezetőik a gyár „hajó­ját”? S attól is, hogy milyen eredményesen gazdálkodik majd az egész üvegipar a kö­vetkező években? — Ami rajtunk múlik, ab­ban nem lesz hiba — tette hozzá. Mi igyekszünk úgy lista műhelyében Andráska zontál-esztergályos szintén az dolgozni, hogy megkeressük János forgácsoló csoportveze­tő szegődött „idegenvezető­mül”.^ A tagas csarnokban eszter­gályosok, lakatosok és he­gesztők dolgoznak. A gépek egyenletes zúgása keveredik a lakatosok kalapácsütései­nek fülbántó, fémes zörejei­vel. Azon a délelőttön talán harminc—negyvenen dolgoz­tak a csarnokban. Nagyobb részben fiatal arcok minde­nütt. Elvétve lehetett látni né­hány középkorút. Elsőként az egyik szemmel láthatóan „rangidős” munkást kérdez­gettem, aki munkáját félbe­hagyva válaszolt: — Nem is tudom, mivel kezdjem — nevetett. Egy ki­csit hosszadalmas lenne mini dent elsorqlni. Talán akkor azzal kezdeném, hogy a ne­gyedik ötéves tervben to­vább bővül az üzem — foly­új üzemcsarnokkal kezdte. Pedig éppen szabadságon volt, amikor ismertették á terveket, mégis tájékozott. Arra a kérdésre, hogy jelent- e számukra valami követlen előnyt a beruházás, így vá­laszolt: — A lakatosok és a hegesz­tők az új csarnokba költöz­nek át. így nekünk nagyobb helyünk lesz és nyugodtabb körülmények között dolgoz­hatunk. Megemlített egy még ko­rántsem véglegesen. elhatá­rozott tervet is. Szóba került a tervezésnél, hogy a női dolgozók részére egy kis do­bozüzemet létesítenek. Miért éppen ez jutott az eszébe? — kérdeztem. — Ta­lán a felesége is szeretne idejönni? — Egyelőre ez a kérdés nem merült fel nálunk. A tatta pillanatnyi gondolkodás feleségem dolgozik, jó mun­utárt. — Üj üzemcsarnok épül. Az alapozás már meg­kezdődött. S úgy ötszázra emelkedik a dolgozók száma, úgy-e? — fordult egy kicsit elbizonytalankodva, megerősí­kahelye van. De nincs kizár­va, hogy egyszer még ide­kerül. A kereseti lehetőségeit és kilátások is szóba kerültek. Szabó Miklós szavaiból úgy a pénzünket. Egy másik esztergagépnél a negyvenegynéhány éves Csorba Lajos ezt mondta, amikor a bérek várható ala­kulásáról és az egyéni tervei­ről faggattam: — ÉN ÜGY látom, — akár­ki akármit mond —,' hogy nem visszafelé fejlődünk. Ha emelkednek is itt-ott az árak, a bérek biztosan nem fognak elmaradni mögöttük. Csak könnyebb lesz évről évre, és nem nehezebb. Nekem kü­lönben sincsen ókom panasz­ra, hiszen tíz forinttal jöt­tém ide néhány évvel ez­előtt, s azóta jócskán emel­kedett a fizetésem. Persze, nem mindenkinek alakult ilyen kedvezően a jövedel­me. A saját elképzelésemről csak annyit: szeretném végre letenni a malteros kanalat. Egy évtizednél régebben épít­getjük, alakítgatjuk a családi házunkat. Mire elkészült, be­le is fáradtam. Egy darabig nem kívánok homokot, téglát meg maltert látni. A sok munka után szeretnék most könnyebben test várva — Andráska Já- vettem, ki hogy többé-kevéa- ™a'F e®y kicsit, nőshez. A csoportvezető he- bé elégedett a fizetésével. ej!1- • • lyesbítette, hogy annyi azért Annáit is inkább, mert ép- Kiss Sándor A fizetés összegében nem szerepel Milliardokban lehet kifejez­ni azt az összeget, amellyel voltaképpen csak a statiszti­kusok, s a pénzügyi szakem­berek számolnak, s amelyet — közkeletű kifejezéssel-élve fcor­531 millió forintra emelkedett, rőhely rendbehozatala, A társadalombiztosítási kiadá- szerűsítése. sok fedezete a következőkép- Az üzemi szociális létesit- pen alakult: tavaly a 30,5 menyek helyzetéről szólva a millárd forintot kitevő ősz- SZOT legutóbbi, a szakszer- szes kiadásból a munkáltatók vezetek XXII. kongresszusán a béren kívüli juttatások cím- járulékbefizetései 16,2 milli- előterjesztett jelentése megél­sz» alatt szoktak elkönyvelni, árdot, a dolgozók nyugdíjjáru- lapítja: javult a dolgozók ei-' Ezek a milliárdok — az lékai 5,5 rmlliárdot, az állam Látottsága öltözővel, mosdóval, egyes ember szemszögéből hozzájárulása pedig 8,8 milli- Több iparágban az eliátottsá- nézve — valóban nehezebben árd forintot fedezett. Ez utób- gi színvonal vonal eléri a 80— érzékelhetők, hiszen már-már biból 3,3 milliárd forint a 90 százalékot, a bányászatban, szinte terpiészefadta jogaink- SZOT feladatkörébe tartozó az élelmiszer- és a vegyipar nak tekintünk mindent, ami szolgáltatások, míg 5,5 milli- egyes vállalatainál a 100 szá- mellé oda illik a „kedvezmé- árd forint az Egészségügyi Mi- zalékot is. A szakszervezetek nyes” szócska: a kedvezmé- nisztérium feladatkörébe tar- egyébként jelentős erőfeszíté- nyes üdülést, a kedvezmenyes tozó szolgáltatások fedezete sekef tesznek annak érdeké- étkezést, a kedvezményes uta- volt. Ugyanakkor a dolgozók ben, hogy a termelőberuhá­zást, tüzelőutalványt, s hosz- által fizetett progresszív zásokkal egyidejűleg való- szan folytathatnánk. Még ne- nyugdíjjárulék mértéke az el- suljanak meg a szociális beru- hezebben vesszük észre azokat múlt időszakban változatlan házások is, illetve, hogy a az összegeket, amelyek a köz- maradt, átlagosan a keresetek meglevő szociális létesítmé- vetett juttatások körébe tar- 4,5 százalékát tette ki. nyék állandó korszerűsítése, toznak, például a tanulmányi ... , .. fejlesztése a vállalatok első szabadsagot, az üzemi sport- Az uzemegeszsegügyrol szol- ' tennivalói között sze­kört, a munkásszállást stb. va két erdekes adat: tavaly Kezdjük a leglényegeseb- 1208 üzemben, illetve vállalat­bei, a szociálpolitika fogalma- nál 1261 orvos végezte ezt a tói elválaszthatatlan egész- munkát. Az öt évvel ezelőtti- ségügy elmúlt öt évi fejlődé- vei összehasonlítva, kétség­repeljen. lsével. 30,5 milliárd télén fejlődést tapasztalni, ám az üzemegészségügyi' szolgá­latban dolgozók egyre keve­sebb időt szentelhetnek a meg­előző egészségvédelemnek. Ezért célszerű lenne az üzem- összevoná­sa. Többen az ebédlőben A társadalombiztosítási jo- . gosultságon alakuló kiadások °^V0S1 reszal*asok 1966-ban 20 milliárd 832 mil­lió forintot tettek ki, ez az összeg 1970-re 30 milliárd KorSZerŰ Szállások Jubileumi verseny a vasútnál A MÁV Budapesti Igazga- kezdeményezzenek jubileumi tósága a csomópontok és az munkaversenyt, igazgatóság felügyelete alá A jelenlevők elfogadták a tartozó szolgálati főnökségek felhívást, s számos szolgálati párt- és mozgalmi szerveze- hely képviselője jelentette be teinek bevonásával termelési csatlakozását. A budapesti tanácskozást tartott. Ezen ér- Keleti, Nyugati és Ferencvá' tékelték az igazgatóság első ros állomások mellett részt öt hónapjában elért termelési vesznek a jubileumi munka eredményeket, s megszabták versenyben a kisterenyei vas- a második félévi tennivalókat utasok is, akik a növekvő is. szállítási igények kielégítésé­Az értekezleten 'Tárnái Já- re tettek ígéretet, nos, a MÁV Budapesti Igaz- A munkában kitűnt brigá- gatóság III. osztályához tar- dók jutalmazására július 10­tozó Halalás szocialista bri- én Vácott, illetve július 15­gádja javaslatot tett arra, én a budapesti Nyugati pá- hogy a vasút fennállásának lyaudvaron megrendezésre 125. évfordulója, illetve a kerülő jubileumi ünnepsége- XXI. vasutasnap tiszteletére ken kerül sor. Maradjunk továbbra is a S végül — bár áttekinté­sünk korántsem teljes — talán a legközérdekűbb tóműről, az üzemi étkeztetésről. Ma az összes üzemek csaknem 80 százalékában van szervezett, és vállalati hozzájárulással ki­egészített étkeztetés. Az • el­múlt öt évben a vállalati üze­mi konyhák száma 10 száza­lékkal, az e szolgáltatási kifejezetten üzemi területen, igénybevevők száma pedig öt Az elmúlt öt évben csökkent százalékkal nőtt. Az üzemi ét­ugyan a munkásszállások be- keztetéssel kapcsolatos költ- fogadóképessége, ám ez első- ségek 55 százalékát a munkál- sorban az alacsonyabb színvo- tatók, 45 százalékát pedig a nalú szállásoknál ment végbe, dolgozók fizetik. A teljes ét- Ennek következtében ma már kezési költség évente kb. más- a munkásszállásokon lakók 80 fél milliárd forint. Ehhez az százaléka, kb. százezer dolgo- összeghez a vállalatok bruttó zó. a korábbinál lényegesen nyereségükből mintegy 800 összkomfortosabb, kényelme- millió forinttal, részesedési sebb körülmények között él- alapjukból pedig kb 16 mil­het. S mindez nem hozta ma­gával a szálláslakók által fi­zetendő díjak emelkedését, sőt egyes szakmákban — pél­dául az építőiparban, illetve a nehézipar vállalatainál — va­lamelyest csökkent ez az ösz- szeg. A következő időszak fon­tos tennivalói közé tartozik a jelenlegi, kb 50 000 elavult, fé­iió forinttal járulnak hozzá. A vállalati tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban a része­sedési alapot terhelő béren kívüli juttatások összege nem csökkent, sőt inkább emelke­dett. Vértes Csaba r~ NOGRÁD — 1971, július 1., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom