Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

Városemlékmű Akik ültek mát' repülőgé­pen. ismerik azt az emelke­dettséget, ami a városok, fal­vak, bevetett földek fölött el­repülő emoert hatalmába ke­ríti. A gépmadár ablaka — mint egy lencse — összegyűj­ti fókuszába az utcákat, háza­kat, embereket. Fentről nehe­zen bomlik szét a táj. A há­lóként egymásba fonódó utcák nehezen engedik el egymást , Fentről átfoghatjuk A repülőút élményét Varga Imre szobrászművész juttatta újra eszembe, aki a repülés nagyszerű érzéséhez hason­lóan magyarázta el új, Salgó­tarjánt szimbolizáló városem­lékművének születését. — Utazunk a gépen, régi és új emlékek, képek kavarog­nak az emberben. Betonkoc­kákra bomlik egy-égy város, óriási fává duzzad az erdő, vékony ezüst zsinór ként kúszik elő a folyó. F.gy-egy rezzenés­nél az ember kapaszkodni szeretne. Ha egy újjászülető, betonból, üvegből építkező >-árost látok, akkor mindjárt elkap a felemelkedettség, s úgjt érzem, hogy fentről kell végignéznem a körülöttünk megváltozott világot. Hogy miért? Lentről talán csak a házak egymásmellettiségét vesszük észre fentről pedig átfoghatjuk az egészet Mindez Varga Imre készülő városemlékm övére is vonat­kozik. Az alkotás nem min­dennapi. A megyei művelődé­si központ feletti domboldalon építik, állványzata napról ■ napra több érdeklődő szemet vonz. A már elhelyezett faal- kotmányrn öntik majd a tek- nőhöz hasonlítható alapzatot, s erre kerülnek rá a házakat szimbolizáló betonkockák, amelyeknek az öntését már egy éve elkezdte budapesti műtermében a szobrász. A kockákat utcák választják el egymástól. Ezekben fehér, arany, valamint platina tónu­sú üveget helyeznek el, hogy az a hátulról ráeső fény ha­tására világítson. Tisztelet a cselekvésnek A műalkotásnak egyben tér­elzáró funkciója is van. Szer­vesen illeszkedik be a Ta­nácsköztársaság tér, Karancs Szálló és a művelődési köz­pont által lezárt kompozíció­ba. A megvilágítás révén az alkotás pedig olyan effektust tartalmaz, amit a XX. század születik művészetében még nem alkal­maztak. — Mintegy apothetózisát akartam megcsinálni annak, amit Salgótarján lakossága tett valamennyiünk támoga­tásával — mondotta ittjárta- kor Varga Imre. — Tisztelet­tel adózni az ember cselekvő­képességérek, amely megvál­toztatta ezt a tájat, moderné és korszerűvé telte. A másfél hónap alatt elké­szülő alkotás öt acélcsövön áll. majd. hirdetve a város fölött az ember diadalát. Alakja egy felnyújtott kézre emlékeztet — az alkotó embe­ri kézre. Méretei is impozán­sak: hatszor öt méter. A csö­vek fölé, a beton alsó részébe mozaikból az alábbi Radnóti- idézet kerül: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit je­lent,/ nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt; kis ország.. Varga Imre nagyon szereti Salgótarjánt. Büszke, hogy már harmadik alkotása kerül ebbe a városba. Érzi, hogy megérti az itt élő embereket. S reméli, hogy őt is megértik majd, a várost szimbolizáló emlékművét, amely a mában hirdeti a holnapot. Molnár Zsolt Kulturális S ' SALGÓTARJÁNI TERV­RAJZ. A közelmúltban ren­dezték meg Prágában a Quad - riennalét, a nemzetközi fó­rumon magyar díszlet- és jelmeztervezők is bemutat­koztak. Az előkelő kiállítás­inak érdekes Nógrád megyei kapcsolata van. Ugyanis a Quadriennalén minden kiállí­tó nemzet felvonultatta a színháza előadásra is alkal­mas modem művelődési há­zak tervrajzait, makettjeit. Hazánk a salgótarjáni, a pá­pai, a szentendrei és az or- goványi művelődési otthonok dokumentumaival szerepelt nagy sikerrel. Művelődési központunk „jó szereplésé­nek” érthetően örülünk. [*) ÉVADZÁRÓ TÁRSULATI ÜLÉS. Egymás után zárják be kapuikat a színházak. A debreceni Csokonai Színház, amely olyan sok nagy sikerű operaelőadással örvendeztet­te meg a salgótarjáni néző­ket, már megtartotta évad­záró társulati ülését. A szol­noki Szigligeti Színház, amely teljes repertoárját mutatta be Nógrád megyében, szombaton délután három órakor zárja az évadot. A debreceni Cso­konai Színház és a szolnoki Szigligeti < Színház nagy sike­rű előadásait a Salgótarjáni városi Tanács vezetői szemé­lyesen is megköszönték, majd átnyújtották, illetve átnyújt­ják a városi tanács plakett­IRÁSBELI VIZSGÁK. Or­szágszerte befejeződött az egyetemi, főiskolai vizsgák első szakasza. A nappali, es­ti és levelező tagozatokra pályázó mintegy ötvenezer jelölt írta meg az elmúlt na­pokban felvételi dolgozatát, illetve válaszolt a tesztkér­désekre, jórészt központi té­telek alapján. A sikeres irés­be űzők néhány napon belül megkezdhetik „a második for­dulót” a szóbeliztető felvételi bizottságok előtt. i*. ÖTVÖSTARGYAK, TEX- TILKÉPEK, KERÁMIÁK. Salgótarjánban, a József At­tila Megyei Művelődési Köz­pontban csütörtökön megnyílt a Műcsarnok tulajdonában levő iparművészeti alkotások kiállítása. Az üvegcsamokban a magyar iparművészet leg­szebb darabjai, kerámiák, textil faliképek, ötvöstárgyak vonultak feL Á kiállításnak már az első napon sikere volt, sokan keresték fel a kiállítást, hogy gyönyörköd­jenek a művészeti alkotások­ban. m ZENÉS IFJÚSÁGI KLUfe. A fiatalok körében átütő si­kert aratott a József Attila Művelődési Központ zenés if­júsági klubja. A szeszmentes, zenés, táncos szórakozást nyújtó klubot szívesen láto­gatják a fiúk és lányok. An­nál is inkább, mert a város­ban levő zenekarok közül mindig más-más „szolgáltat­ja” a zenét. A sikeren fel­buzdulva a művelődési köz­pont vezetői úgy határoztak, hogy a jövőben többször felkérik olyan üzemek KISZ- szervezeteit házigazdáinak az ifjúsági klubban, ahol nincs művelődési ház. Az elgondo­lás érdekes, a fiataloknak is minden bizonnyal tetszeni fog. DÁNIEL LÁNG: INCIDENS *f92-es MAGAHATON 22. r ZA katonaság azt várja az embertől, hogy katona módjá­ra viselkedjen, vagyis enge­delmeskedjen a parancsnak.” Végül a Camp Radeliff-i tárgyalóteremben ülésező négy esküdtszék egyik vagy másik bűntényben bűnösnek találta a vádlottakat. Valamennyit fegyelmivel leszerelték, köz- kátonává fokozták le, és min­den fizetményüket megvonták Rafe kivételével, aki továbbra is kaphatott fizetést, csak nyolc éven át havi ötven dol­lárt vontak meg tőle. Mind a négy katonát kényszermunká­ra ítélték, amit az Egyesült Államok hadseregének bünte­tőtáborában. a kansasi Fort Leaven worth-ben kellett le­tölteniük. Az ítéletek szövegé­ben alig volt rendszer, mind­egyik esküdtszék a maga sze­szélyeit követve fogalmazott. Bizonyára a tárgyalásokon ta­núsított készségesen segítő vi­selkedése miatt kapta Rafe a legenyhébb büntetést — nyolc évre ítélték nemi erőszakért és gyilkosságért. Ä nemi erő­szakért és előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkos­ságért Glarlot életfogytiglani elzárásra ítélték. Manuel ne­mi erőszak elkövetéséért ti­zenöt évet kapott. Erikssont leginkább Meserve ítélete lep­te meg, az őrmestert ugyanis nem találták bűnösnek a ne­mi erőszak elkövetésében. Gyilkosságért tíz évet mértek ki rá. Mikor Meserve-öt bű­nösnek találták, de néni ítél­ték még el, egy törvényszéki tiszt megkérdezte tőle: „Van-e valami, amit el szeretne mon­dani a bíróságnak?” A vád­lottak padja előtt állva Me­serve így válaszolt: „Sok gyil­kosságot láttam, uram, mert ez a feladatunk, és ha nem gyilkolunk, minket gyilkolnak meg. Néha nagyon gyűlöli az ember az ellenséget. Egy­szer, a Thayer II. hadművelet során egy leégett kunyhóhoz értünk. Vietnamiak kifelé vonszolták a gyerekeket a kunyhó bunkerjából. Füst­mérgezésük volt. Az egyik kisgyereknek »életmentő csó­kot« kellett adnom, csak úgy tért magához. Ez is azt mu­tatja, hogy nemcsak gyilkolni szoktunk.” Közvetlenül ez­után Meserve ügyvédje azt hozta fel a vádlott védelmére, hogy roppant megterhelést je­lent „húszéves őrmesternek, ötven, hatvan, hetven bevetést irányítani”, és kifejezte azt a véleményét, hogy „az efféle incidensek nem mindennapo­sak”. Érvelésének alaptétele­ként Meserve ügyvédje ezt hangoztatta: „Van valami kü­lönleges ebben az esetben... Az, hogy ez nem az Egyesült Államokban történt. Sőt, egye­sek szerint mégcsak civilizált környezetnek sem nevezhető egy olyan háborús hadműve­let, ahol ez előfordult.” ★ Erikssonból végül is soha­sem lett» gépfegyverkezelő. Az ítéletek automatikusan felül­vizsgálatra kerültek, és mivel a kormánynak újból szüksége lehetett tanúzásra. katonai rendőrként továbbra is a had­osztály-támaszponton tartot­ták. Szerencsére, emlékezik, nem gyilkossági vagy erősza­kos nemi közösülési ügyek­ben kellett eljárnia, csak ki­sebb kihágásokkal volt dol­ga, de már maga az a rutin- feladat, hogy elhajtson a „pi- ástaxival” a „pokolnegyedbe”, felkeltette igazságérzetét, amit az előző év novembere olyan viharosan kavart fel benne. Ezt az érzést nem üdvözölte örömmel, mert mindig csak Maőra emlékeztette, és a tárgyalások után legszíveseb­ben elfeledte volna a lányt. „Nyugalmat akartam” — mondja Eriksson. Nem érez­4 NÓGRÁD - 1971. július 3., szombat „Serkenj fel, kegyes nép.«" Esztendős ütravató A balassagyarmati zeneis­kola külső ajtaját kinyitva, rögtön hallatszik a férfi- és női hangok egybehangzó kó­rusa : „Serkenj fel, kegyes nép, mosolyog az hajnal.. Ma fejeződik be a Nógrád megyében dolgozó éneket és zenét tanító pedagógusok karvezetői továbbképző tanfo­lyama. A megye két városá­ból és húsz községéből érke­zett az a huszonöt pedagógus, aki úgy érezte, sok segítséget kaphat munkájához a tanfo­lyamon hallottakból. A közös éneklésnek rövid időre vége szakadt. Vgrin Gábor, a budapesti Bartók Zeneművészeti Szakközépis­kola tanára néhány perces pihenőt „engedélyez”. Mivel jelen vannak a Kórusok Or­szágos Tanácsa megyei szer­vezetének vezetői, Venesz Er­nő és Guthi Éva is, hamaro­san élénk vita alakul ki. A tanfolyam vezetője, Szilágyi László, a salgótarjáni Mártí­rok úti iskola tanára biztatja „hallgatóit”, őszintén mond­ják el véleményüket, hogy a tapasztalatokat leszűrve, jö­vőre még jobb programot tudjanak összeállítani. Már csak azért is, mert az isko­lákban az eddiginél sokkal több jó szakemberre van szükség.. Z A cél pedig az, hogy a je­lenlevők vigyenek magukkal annyi „útravalót”, ami elég lesz a következő tanévben. A tanfolyam résztvevőit egyáltalán nem kell biztatni. Egymás után hallatszanak a vélemények. — Jó lenne más kórusokat is meghallgatni. Így tudnánk összemérni a mi munkánkat más iskolákkal... — Minél több kórustalálko­zón .szeretnénk részt venni... — A megyei művelődési központ segítsen kiválasztani olyan 10—15 darabot, amely­ből dolgozhatnánk. Persze, a lényeg az, hogy hozzá is fér­hessünk. .. — Legalább a járási köny­vesboltokban szeretnénk vá­sárolni kottákat. Egyelőre, sajnos, nem lehet kapni... Kiss Erzsébet, a salgótarjá­ni Gagarin-iskola magyar— ének szakos tanára azt mond­ja: — Ötödször veszek részt továbbképzésen. Lényegében itt tanultam meg azt a gya­korlatot, amely elengedhetet­len. Évenként újabb és újabb ötleteket kaptam a módszer­tanhoz, az énekkar vezetésé­hez, évekre visszamenőleg megvannak a jegyzeteim. Ha te fontosnak, hogy Maóról be­széljen — különösen rendőr­társaival nem. Ha szóba hoz­za, tudta, hogy el fogják ítél­ni, hiába volt kötelességük a törvény érvényesítése. De szó­ba hozták az ügyet ők ma­guk — különösen a nyári hó­napokban, mikor a monszun­felhőszakadások a szabadtéri időtöltés minden lehetőségét meghiúsították. A katonai rendőrök együtt gubbasztot­tak körletükben, és tercieré­vel ütötték agyon az időt. Eriksson egyik-másik rendőr­társa időnként szóba hozta, hogy miként döntött annak idején Eriksson. Mindig elítél­ték ezért. „De már nem vol­tak annyira biztosak benne, mint a szakasztársaim. Em­lékszem, az egyik azt mond­ta, hogy azt megértette vol­na, ha egy meggyilkolt ame­rikai katonáért szállók síkra, de hogyan tehettem ezt egy vietnámiért? De nem ítélt el túlságosan. Azt mondta, min­denki elkövet hibákat.” Eriksson hiába igyekezett elfelejteni Maót, a szíve mé­lyén tudta, hogy ez nem fog sikerülni. A rendőrlaktanyá­ban elejtett megjegyzéseken kívül egy másik fejlemény is felidézte előtte a lányt. Ta­vasz végén arról értesült, hogy alighanem meg fogják változatani Clark ítéletét. csak egy mód lesz rá, jövő­re ismét eljövök. Nagy Péter Pásztóról érke­zett: — Ezt a tanfolyamot meg­előzően Győrben voltam a II. országos zenei nevelési kon­ferencián. Az ottani sok ta­pasztalat mellé elfér még a „batyuban” az itteni is. A to­vábbképzés mindig segítséget ad, ezért, nem értem azokat a kollégákat, akik húzódoz­nak tőle. A vélemények egyöntetűen mutatják: érdemes megren­dezni a továbbképzést, legfel­jebb a tanfolyam anyagán kell majd itt-ott változtatni... Ugrin Gábor először van Balassagyarmaton. De Nóg­rád megyéhez szoros szálak fűzik: valamikor Nagybátony- ban kezdett tanítani. — Mivel a továbbképzésen szakos és nem szakos, de éne­ket tanító tanárok egyformán részt vesznek, nehéz megfele­lő tematikát kialakitani. Van, akinek a kottaolvasás is ne­hezére esik. A megoldást ab­ban látom, hogy jövőre a nem szakos tanárok részére alapozó tanfolyamot kellene tartani. Ez segítené azoknak a készségeknek az elsajátítá­sát, amelyek okvetlenül szük­ségesek. Minden bizonnyal megkönnyítené a dolgukat az iskolában is, ahol már keve­sebb energiát kellene az ala­pok megismerésére fordítani­uk. Elképzelhető az is — persze a megfelelő módot kell megkeresni — hogy a nem szakos, de éneket tanító tanárokat esetleg akkor hív­ják be tanfolyamra, amikor az iskolában nélkülözni tud­ják őket. A megoldáson gondolkozni kell, mert Nógrád megyében, sajnos, nagyon kevés az ének­szakos pedagógus... A szünetnek vége, Ugrin ta­nár úr ismét a padokba szó­lítja a „hallgatókat”. Újult erővel csendül fel ismét az iskolákban oly sokat hallott dal: „Serkenj fel, kegyes­nép. ..” Csatai Erzsébet lEMÉNYÜNKST, i BT .. AJÁNLATUNK ■ M egkezdődött az új, tízrészes NSZK filmsorozat, amely egy artistacsalád életét, világjáró turnéját mutatná meg, s mint az előzetesből értesültünk, a Doria család magánéleté­vel egyidejűleg meglátogathatjuk Amsterdam, London, Mar­seille, Sevilla, Nápoly, Athén, Isztambul és Prága nevezetes­ségeit is. Érdeklődéssel vártuk a sorozatot, mert a csütörtök egy idő óta a sorozatok napja, a fő műsort általában hosz- szabb sorozatok egy-egy fejezete alkotja. Sajnos, az első rész, mely Hamburgban fejeződik be, nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket. A túlságosán hosszúra nyújtott beve­zetés olyanná tette a Salto morale első fejezetét, mintha egy miniatűr képecskét óriási, fal nagyságú keretbe kényszerí­tettek volna. < A szerződtetés körüli huzavonák, nehézségek rendkívül erőltetetten hatottak és cselekmény helyett fel­fokozott hevességű párbeszédeket adtaic, ami nem alkalmas a hiányzó események pótlására. Hamburgból sem sokat is­merhettünk meg, hiszen a város bemutatását egyetlen „snitt” intézte el, egy röpke pillantás a hídról. Ha valami kárpótolhatott bennünket, akkor az a csodálatos artista­produkció. Kár, hogy az egyébként is hatásos artistaszámot erőltetett színészi arcjátékokkal igyekeztek izgalmasabbá tenni! Még egy érdekesség, hogy Viggo Doria szerepében Hans-Jürgen Baumlert, a sokszoros bajnok műkorcsolyázó- páros férfitagját láthattuk viszont. ¥■ Mai, szombati időtöltésnek a Televízió műsorából a VII. nyári úttörő-olimpiáról adandó miskolci közvetítést (15.15), Eiffel és tornyát (17.00), a München ’72-tőt (17.10:, az Ember a tenger mélyént (13.35), Sammy Davis énekét (20.05) és az Interfórum '71-es (21.35) ajánljuk figyelmükbe. L. Gy. Aggasztó óvodahelyzet A Kisttrenyei nagyközségi közös Tanács Végrehajtó Bi­zottsága a napokban ülést tar­tott, ahol a nagyközség rend­kívül nehéz, a megyében szin­te egyedülálló problémákkal küzdő óvodahelyzetet tárgyal­ták meg. A jelenlegi, mintegy 430 fé- rőhelyigénnye) szemben mindössze 105 gyermeknek tudnak helyet biztosítani — 140 százalékos félőhelykihasz­náltsággal —, s a bányatele­peken a KÖJÁL által kifogá­solható intézményekben. A bányászat visszafejleszté­sével párhuzamosan sorra ala­kulnak az új ipari telepek, üzemegységek. Az új munka­körre való átállás az érintett családoknál kereseti problé­mát okozott az anyák munká­ba állását tette szükségessé. Ez maga után vonja az óvo­dai férőhely iránti kérelmek számának növekedését. A negyedik ötéves terv so­rán tervezik egy új, 75 férő­helyes intézmény megépítését, tehát 1974-ben „már” 18S gyermek elhelyezéséről tud gondoskodni a tanács, de 1974- ig feltehetően nő az igénylők száma is, nem beszélve arról, hogy a pillanatnyi helyzeten sem változtatna jelentősen. Korábban már hírt adtunk arról, hogy az úgynevezett panelóvoda építésének költsé­geit szeretnék felderíteni il­letve ha az kedvező, ilyen óvodák építését kivitelezni. Kecskeméten járva pontos költségvetést kaptak, melyből megállapíthatták, hogy éppen az építés gyorsasága, korsze­rűsége miatt a hagyományos építési költségeinek mintegy másfélszerese. Tehát ez sem járható út. Az illetékesek gondolkodnak, terveznek, szá­molnak, a szülők pedig nap mint nap kérnek, reklamál­nak. S következik a már jó! is­mert kérdés: hogyan tovább? Mert az óvodapond mégiscsak megoldást kíván. O. L. Gyulai sportiskolások Baglyosalján Június végéig Baglyasaljám tegnap 65 sportiskolás uta- 42 békéscsabai sportiskolás zott cseretáborozásra Gyulá­vett részt' cseretáborozáson, ra. Július 15-ig atléták, ko- A kézilabdázók, labdarúgók sárlabdúzók és vívók nyaral- és atléták komoly szakmai nak Erkel városában. Gyulá- munkát is végeztek ez idő ról tegnap érkezett újabb alatt. Nem hiányzott a szóra- turnus, az atléták és torná- kozás, a kirándulás sem. Vi- szók július 15*ig üdülneil (Folytatjuk) szonzásként Salgótarjánból Baglyasalján. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom