Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
Jaj Nyelvművelő sarok Az „elvárás”, a többiek mi készítményünk. A hatva- gozók felé..„Elvárásaink nas évek elején egy valamire- sorra teljesednek.” való tanulmányból nem hiá- Az elvárás bizonyára jobb nyozhatott az előkelő és intel- szó, mint a vele olyannyira lektuális efemer szó. Szeren- rokon hozzáállás. Hasonló tí- esóre divatja — a jelentésének pusú képződményeink bőven megfelelően — tiszavirág- vannak: elvágyás, eltávozás, életű volt. Helyébe — ugyan- eladás, elhurcolás, elszakadás ezekben a tanulmányokban — stb. Nem hiszem tehát, hogy a a nagyon dialektikusnak vélt nyelvészeknek különösebb ba- egyfajta jelző lépett. („Krúdy juk lehetne ezzel a szóval, írásai egyfajta romantikát Legfeljebb az, hogy túl gyor- árasztanak.”) san csinált karriert. Ma mintKi ne emlékeznék azokra az ha ő lenne a politikussá® fokidőkre, amikor minden fel- mérője, s ezért sokan szinte szólaló így kezdte: „Nekem az versengenek a használatáért. a meglátásom, elvtársak ...” Máris mintha kiszorította vol- Ma pedig így folytatja: „Meg na ősét, az elvár igét, s ro- kell, hogy mondjam az elv- konértelmű főnévtársait is társaknak..." Vagy kissé kezdi elnémítani. (Igény, kö- lágyszívűbben: „Hadd mond- vetélés, óhaj, kérés, vágy jam meg az elvtársak felé..." stb.) Legújabban az elvárás szó J A felnőttek világában min- térhódításában gyönyörködhe- den felkapott szó egy-egy létünk. Elvárás nélkül ma még Pes a személyiségről való lekét mondatnyi felszólalás mondás irányában. S, ha egy sincs. „Korunkban hallatlanul nyelvi jelenségből divat l^z megnövekedtek az iskolával úgy Latszik, azonnal pusztítani szemibeni elvárások." „Ma azt kezdi környezetet, az elvárást támasztjuk a dől- Dr. Szabó Károly Á kisgyerek számára nincs nagyobb öröm, mint egy-egy új szó fölfedezése. Elhangzik a szülők szájából vagy a rádióból, a gyerek rákap, ismételgeti, ízlelgeti, végül használja. Tulajdonképpen ez a leszé'dtanulás mindennapi útja. Ez a kisgyerekszokás nem /ész ki az emberből később ieijn. Micsoda gyerekes kérke- léssel használnak a felnőttek s egy-egy népszerüsödö szó- ást, elkápráztatásra szánt ideien szót, politikai szilárdság- •ól tanúskodó fordulatot. Mindez tulajdonképpen ter- nészetes is. A nyelv egyezmé- iyes jelrendszer. Konvenciók, negállapodások tárháza. El- ajátítjuk a szavakat, a szó- űzés módjait, a toldalékhasz- íálat törvényszerűségeit, — ehát beszélünk. Elfogadjuk a öbbé-kevésbé készenlevőt,; ralójában előregyártott elértekkel, nyelvi sablonokkal lolgozunk. Beszédünkben rengeteg a Jisészerű elem. Olyan sza- akkal fejezzük ki magunkat, tint mások; úgy szerkesztjük mondatainkat, ahogy anya- yelvünk diktálja; olyan szó- ísokkal, fordulatokkal élünk, milyenekkel a környezetünk. ,zzal, hogy a nyelvet használak, voltaképp alárendeljük íagunkat neki. Engedjük, ogy a sablonjaiba kényszerűen bennünket A nyelv uniformizál. De az mber csak addig fogadja el kötöttségeket, amíg azok az gyéniségét nem veszélyezte- k. Ha az eszköztár közös, a ilhasználás módja legyen gyéni. így született meg — nyelvhasználat sajátossága s az egyéniség megőrzése je- yében — a stílus. Ha olyat akarunk kifejezni, mi csakis önmagunkra jel- :mző, akkor a nyelvi megfő r- lálásnak is valamiképp egyé- inek kell lennie. A minden- ire jellemző nem jellemez ínkit. Érthetetlen tehát, hogy né- a még buzgólkodunk is egyé- Lségünk visszaszorításában, éjelgünk olyan előregyártott yelvi elemekben, amelyekről úndenki tudja, hogy nem a V alamikor Rousseau kiadta a jel- Vasárnapi jegyzet szót: „Vissza a természethez!” r J OJ Némi nagyképűséggel, most szeretném új jelszavammal elkápráztatni a szocialista magyar társadalmat: „Vissza az iskolába!” Saratia«lt6ri gudogo iMW — goncBcsklxcil Újból lázas készülődések Szentendrei Theátrum irányi- A szegedi műsorról már folynak á nyári szabadtéri színházi játékokra a fővárosban és vidéken egyaránt. A magyar szabadtéri program, különböző adottságainknál és törekvéseinknél fogva, alighanem a leggazdagabb Közép- Európában. E játékoknak határainkon túl is hírük van, s az idei készülődés, a hagyotó gárdája is és tovább tisz- részletesen beszámoltunk a tázódott a gyulai várjátékok lapok — hadd emeljem ki a vezetése. Ügy. tűnik, az idén „kínálat”-ból Muszorgszkij Boúj, szilárdabb szervezeti alapokon működhet a Fertődi Barlangszínpad (a Soproni városi Tanács segítségével) — és szervezettebbek lesznek a szombathelyi játékok az Iserisz God unóvj at, Illyés Gyula Dózsáját Félix László rendezésében — mindkettő szinte a Dóm térre termett — és Farkas Ferenc kitűnő Csínom Palkóját. A hetedik évébe lépő Gyuumban; Világossá vált, elren- mányok és eredmények méltó deződött az is, hogy ezeket a lai Várszínház Koós Károly produkciókat az országos és romániai magyar szerző „Or- helyi szervek hogyan, milyen szágépítő” című drámáját mu; mértékben támogatják. tatja be, Miszlay István renörvendetes, hogy a felső- dezésében. Ezt a produkciót rolt nyári színpadok élén las- Száraz György alkalmazta Szásánként kialakult a kipróbált badtéri színpadra, s az elő- művészeti irányító és szer- adás mintegy a múlt évi, Ist- vező gárda, amely nem nél- ván királyunkkal kapcsolatos külözi a megfelelő tanácsi se- ünnepségek folytatása. Itt ke- gítséget. Az is kezd kialakul ni, hogy melyik szabadtéri jáfolytatását jelzi. Szerte az országban Ha megvonjuk az utóbbi idők mérlegét, megállapíthatjuk: az eltelt négy-öt esztendő alatt, a budapesti és vidéki szabadtéri játékok szervezettebbek, anyagi szempontból mjiyen közönségbázisra is megalapozottabbak lettek - tániaszkodhat lgy Szeged az _____ ......... „ e s ^művészileg sok újat, ere- eggsz Alföld közönségére és a eddigieknél többször viszik rül szabadtérre Sándor János rendezésében Moretto kiasz- ' szikus • vigassága, a ..Donna Diana” is. Mindkét művet az detit adtak. külföldi turistákra, Gyula fő- színre, s ez is jelzi milyen örA szervezettséget mutatja. kent: a megye közönségére, de vendetesen nő a békési rtri'ir «-» torvo-iArr hogy a fővárosban létrejött a Fővárosi Szabadtéri Színpac*°^_ igazgatóság3- A sze6<5di külföldiek, elsősorban romá- szabadten központi igazgatóság mellett megalakult a mar messzebbre is, mert országos propagandája van, és Hősök voltak Lehetséges, hogy egyelőre nehezen érthető, mit is akarok ezzel mondani, de megpróbálom elmagyarázni, mégpedig úgy, hogy meg is értsék, azért félre mégse értsék. Vissza az iskolába! Az egész azzal kezdődött, hogy ösz- szefutottam egy pedagógusnak készülő rff. y Orosz István tusrajza Mert ez az egyetemi szintű iskolán kívüli igényesség lassan kezd lefele is fertőzni. Nézzenek csak körül, s akinek nem inge, ne vegye magára, de egyné- melyik általános iskolában is kezd meghonosodni, hogy a tanítás java lassan a szakkörökbe szorul, s nem az adott órán igyekszenek megtanítani azt. ami megtanulandó. Félreértés ne essék, tisztelem ezeknek a szakköröknek a szerepét mindaddig, amíg kora káztak. Arra gondoltam, hogyha a gimnáziumban nem tanítják meg azt, ami az egyetemi tananyaghoz mint gyermekkorban igyekszik az iskolásgye- , alap, feltétlenül szükséges, akkor vi- rek hajlamait kifejleszteni, amíg azt gimnazista lánnyal, aki elhatározta, két szont módosítani kell a gimnáziumi szolgálja, hogy az f-es gyerekek ne általa választott szakon kitanul tanál - tananyagon. Hogy miért lenne ez hasz- kerüljenek hátrányba jobb tanulmányi nőnek. Ismerve az országos és megyei' nos? Szegény diáknak nem kellene lehetőségekkel rendelkező társaiknál. ideje javát iskolán, illetve tanítási időn igényeket, csak helyeselni tudtam kezdeményezését, s minthogy az érettségi bizonyítványa kiváló szorgalomról, készségekről és főleg eredményekről tanúskodott, nyomban gratuláltam is neki. „Hohó!” — mondta a kislány erre, ami hangsúlyából ítélve megfelel annak, amit a régi szóhasználattal úgy szokás kifejezni: „Nem addig az!” Vagy pedig népiesebb formában: „Bizony forrón eszik a kását!”. Elkezdtem faggatódzni, hogy mitől tart, mire ő kifejtette —, s ebben nem o az egyedüli —. hogy fel a felvételi vizsgától. „Ugyan” — mondtam naivul mi felvételi bizottság, hogy a temér- — „hiszen magának az egész gimná- dek jelentkező közül kit fogadjon el ziumi anyag a kisujjában van.” „Az hallgatónak? Erre is akadt elképzelés igái” — mondta ő —, „csakhogy a laikus fejemben. Ha megbíznak a felvételi vizsgához édeskevés a gimná- gimnáziumi tanárok osztályzataiban, ziumi anyag. Ahhoz már újabb tétele- legyen az az értékmérő. De ha a felvékívüli tanulással töltenie. Nem kellene pedagógusok hadát igénybe venni szabad idejükben, hogy különórákban megtanítsák azt, amire az egyetemi tanterv igényt tart. Hiszen úgyis any- nyit írunk, beszélünk diákjaink és pedagógusaink túlterheléséről, hogy már fiataljainknak testedzésre sem nyílik alkalma, s az „ép testben, ép lélek” helyébe megszületett az új szállóige: „ép testben, épp hogy élek”. Most felteszik a kérdést: milyen alapon döntse el a főiskolai vagy egyeteket adtak, magasabb szintű feladványokat, s míg mások két éve készülnek már a felvételire, én még csak most kezdek hozzá.”, S akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat: „Mi történne, ha az egyetemen tanítanák meg szegény érettségizett leányt arra, amit a gimnáziumban még meg nem tanulhatott, minthogy nem szerepelt a tankönyvekben?” Ez még csak homályosan libegtette elém a jelszót: „Vissza az iskolába!” De gondolataim már vakmerőén citelhez a szakmai vizsgát kontrollnak szánják, ám tegyék, de kizárólag a gimnáziumi tananyag alapján. A felvétel lényegének mégis a tesztvizsgát te- jegyében: „Vissza az iskolába!” Lehet. De mihelyt csak arra jó, hogy úgy tessék-lássék kisimogassa az egyenetlenségeket, hogy munkaalkalmat, vagy munkatöbbletet nyújtson, már látom a veszélyt. A tanítás és tanulás a tantermen kívülre szorul, kísértetiesen nőnek a délutáni vagy más szabad órára eső tanítási és tanulási kényszerek: nem pihen a tanár, nem pihen a gyerek. Csak nyúlik, bürokratizálódik az élet az iskolában, s előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy az óvodából csak külön felvételi vizsga árán juthatnak be az ifjoncok az általános iskola első osztályának padjaiba. E z az aggasztó vízió, társulva főiskolára készülő hősnőnk szomorú sorsával, amikor strandolás és esztrádműsorok helyett rossz szagú könyvek és jegyzetek böngészésével kénytelen vakációja első heteit eltölteni, arra késztetett, hogy indítsak egy általáé- nos, országos mozgalmat, a nagy jelszó S- ieev-ében: ..Vissza az iskoláha'” T.phrfkinteném, az egyéniség vizsgálatát, a képesség mellett a hajlamot is, hiszen fiataloknál a hajlam nem mindig párosul, különösen a kritikus kamaszkorban egyenesarányú szorgalommal. Arra kellene különösen ügyelnünk, hogy Edison le ne maradjon a műszaki egyetemről, és aki tűzön-vízen át egy nép gyermekeinek tanítója kíván lenni, az lehessen tanító, tanár, különösen, ha pedagógusból hiányt is szenvedünk. hogy nem fog könnyen menni. Már van is egy agyafúrt tervem: megpróbálom elsőként megnyerni mozgalmamnak a művelődésügyi minisztert. Hátha segítene valamit... niai vendégek látogatják. Szentendre a budapesti, bélés külföldi turistákat — és a színházi szakmát érdekli. Fertőd és Szombathely elsősorban osztrák, illetve jugoszláv vendégeket vonz. Mindezek alapján eddig is szép művészi eredmények születtek. Szeged folytatja a színvonalas monstrerendezvé- nyeket. Gyula évről évre jó rendezéseket, kitűnően válogatott színészegyütteseket hoz, és kialakította a szabadtéri kamarajáték korszerű eszközeit. A legnagyobb művészi színházi kultúra iránti érdeklődés. Fertődön a szophoklészi Antigoné és Beethoven Fidelió- ja mellett megismétlik a tavalyi Oidipusz-királyt. A szombathelyi „csemege” egy nálunk még soha be nem mutatott Mozart-opera lesz, a zeneköltő fiatalkori munkája: Thamos, Egyiptom királya”. ICevssebb fibfo lenne E választékból — s a korábbiakból is — szembetűnő bőség azonban súlyos gondokat is okoz. így hát egyszer eredményük a szentendrei já- ,már azt J? hangsúlyozni keitólrrvlrnnlr xrnlf Tpvcfsn ? -Ogy keve&ebb tőbe tékoknak volt, teljesen eredeti műsorpolitikájukkal. Szentendre ugyanis a régi magyar drámai hagyományokból táplálkozik, s ezeket úgy támasztják fel, hogy az eszközökben ízig-vérig modern produkciót nyújtanák. A régi alkotásokat úgy adják elő, ahogy azokat korukban játszották, de a rendező, a színész mindent idézőjelbe tesz. Szentendre egyúttal a közönség, és á színházi játék újszerű kapcsolatát is jelenti (vásárjáték). Értékesek a soproni és szombathelyi kísérletek is, hogy a sajátos termélenne. Okosabban kellene gazdálkodni erőinkkel a szó minden értelmében, mert itt-ott már egyeztetési problémák is jelentkeznek, nem jut mindenhová kiemelkedően jó művészi erő, pedig e nyári rendezvények, tekintettel a nagyszámú külföldi közönségre „presztízs-produkciók” is, ■ Nem lehet tehát akárhogyan odaállni a „világot jelentő” szabadtéri deszkára .., A másik gond: mindezekhez eredetiség, újszerű rendezői felfogás, elmélyült színészi felkészülés és modern jáösszeegyeztessék a játékkal. VaSfozertos mű j or ok szeti, ’történelmi környezetet tékstílus szükséges. Félő hogy egyik-másik nagyhírű rendezvénysorozatunknál előbb-utóbb a megmerevedés, a megrekedés jelei is mutatkoznak majd. Ezeket a nyári programokat Ami az idei nyári ígéreteket nem lehet elválasztani a mailleti, a vidéki játékok vá- gyár színházkultúra egészének lasztéka tovább gazdagodott, jelenlegi feladataitól, a kor- Szentendre bájos főterén Pai- szerű szocialista színházművé- siello játékos szövegkönyvé, szét továbbfejlődésének köve- XVIII. századvégi operáját telményeitől. Ügy érzem, ezért (Botcsinálta bölcsek) láthat- szükséges, hogy ezután ne csak juk, s a XVII. századbeli ma- a sok produkciónak, a gazda- gyar drámai hagyományokból Ságnak örüljünk, hanem hív- „A szüzesség tüköré” kerül juk fel a figyelmet mindarra, színpadra Békés István átdol- ami felszínes, meghaladott, gozásában. Ezúttal mindkét korszerűtlen, produkciót tehetséges vidéki Az őszinte elismerő szavak rendezők „vezénylik”: Ruszt utáni bíráló megjegyzéseket József a debreceni, illetve Sík senki ne vegye ünneprontás- Ferenc a pécsi színháztól, nak: örülünk a kultúra nyári Emellett a régebbi produkció- gazdagságának, s a gondokról kát is megismétlik. Nem lesz csak azért írtam, hogy ezt a hiány tehát Szentendrén a szellemi bőséget óvjam az mulatságban, bővérű komédiá- egészségtelen túlzásoktól és az zásban, modern kapcsolatié- elsekélyesedéstől. rendesben a közönséggel. Győri Illés György tfj látóhatár A dülőúton, hol megyek; pipiske-por száll, jön egy dömper, a föld remeg és széttépi a fellegek lebegő rongyát. Szalad a múlt a nyállal át árkon és bokron, • húzza, löki a gyávaság, egy ürge két lábára állt, s figyel a dombról. Vályogviskók, ólak, tanyák; a régi Ázsia falkája vándorol a láp felé, a homokszaharát el kell hagynia. Nem egy akác; egész fasor ágaskodik már ki a homokból, — s Napközeiben egy fán elhagyott rossz fészekben remény kukucskál. Most születnek mindannyian a falucsecsemők. — Nagy bádogléggömb-viztorony áll a templomhoz, — gondolom — szoptatni a csecsemőt. Mátyás Ferenc i
