Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-26 / 149. szám
Hen tyade és a r Az első kockák megjelenésekor az ember gyanakodni kezd: vajon fümmúzeumbain ül, vagy bemutató moziban. A Columbia Pictures emblémája után a kopár és vadnyugat néz farkasszemet a jámbor nézővel, feketén és fehéren, a vászon közepére szorítva. Alig történt valami, s máris bizonyos, hogy régi, senkinek sem kellő filmet játszanak a magyar filmszínházak. Aztán egy félórányi tömény unalom után a gyanakvások bizonyossággá válnak. A háború előtti filléres ponyvaregények hangulatát érzékeljük azzal az egyáltalán nem hanyagolható különbséggel, hogy míg azok igénytelenségük mellett legalább fordulatosak, izgalmasak voltak, ez álmosító, cselek- ménytelen, bárgyú. Dan Evans, a bátor farmer (Van Heflin) fiaival kénytelen végignézni, hogyan rabol ki Ben Wade (Glenn Ford) bandájával egy postakocsit A banditák vágtában érkeznek meg egy kocsmába, ahol miután ki-ki lehajtja a magáét, elviharzanak. Csak Ben Wade marad ott aki pillanatok alatt meghódítja sokat- sejtetőnek szánt de szokatlanul ostobára sikeredett nézér^ÉLEMÉNYÜNK======j ............ ■ HÁéII AT1.MI* — B efejeződött a Minden kilométerkőnél..: című bolgár filmsorozat, elbúcsúztunk az utolsó fejezettől is. Köny- nyeket ugyan nem ejtettünk, de az is igaz, hogy végül már kezdtük megszokni minden hibájával, naivságával együtt, mint a Borsot. Pedig hát — a szép ötletek ellenére — jócskán akadt bírálni való ebben a sorozatban, és az utolsó rész is tartalmazott annyi elképesztő lehetetlenséget, ami egy egész sorozatra elég. Gondoljunk csak a laktanyamegszállás jelenetére, ahol a hős partizánok rettenetes köny- nyelműségről tettek tanúbizonyságot, amikor hagyták magukat bekeríteni, és körülvenni a kormánykatonaság őrségétől, minthogy egyiknek sem jutott eszébe, hogy illene őket lefegyverezni. Lett is ebből szörnyű ramazuri. Elfogták a partizánparancsnokot, lelőtték az agitáló partizánlányt, de senkinek sem jutott eszébe, hogy megtekintse, ki lőtt, hon- non lőtt, miért lőtt. Sőt még inkább kupacba gyűltek, hogy egy géppiszitolysorozattal lekaszálhassák mindnyájukat. Nem maradt így más, mint a szándék, hegy megbocsássunk ilyen meghökkentő naivságok, helyenként dilettantizmus láttán. Talán csak az utolsó előtti sorozat érdemel némi dicséretet, mert abban legalább cselekmény akadt. A fejezetek legtöbbjében ugyanis az igazán izgalmas esemény nagyobbára a háttérben történt, és csak elmondásból értesülhettünk, hogy milyen fordulatok lehettek volna abban a fejezetben is. Nem tartozott a jó filmek közé. Az vesse rám az első kilométerkövet, akinek nem ugyanez a véleménye. [★i Ma, szombaton tanulságos műsorokkal kezdődik a délutáni adás. 15.45-kor eljutunk a szolnoki tavaszi tárlatra, Rékássy Csaba grafikusművész kiállítására és a Várpalotán egész nyáron nyitva tartó „Népművészetünk története” című reprezentatív tárlatra. 17.50-kor pedig az Antenna műsorából nyelvészeti kérdésekre kapunk minden bizonnyal érdekes válaszokat L. Gyű fat/net sével a kiszolgáló kisasszonyt, Emmyt (Felicia Farr). A gyors szerelem után a még kissé kábult Wade-et elfogja a seriff, akinek csapatában régi ismerősünk, a becsületes farmer is jelen van. Tudjuk: azért vállalja él a bandavezér börtönbe kísérését, mert szüksége van 200 dollárra, hogy az aszálytól megmentse szenvedő állatait. Különféle álbonyodalmak után meg is érkeznek a vasúthoz, ahol órákat kell várni a Yuma-ba induló vonatra. A banditák megjelennek, hogy kiszabadítsák szeretett főnöküket. A csillárra akasztják •Alex Pottert, a jópofa alkoholistát (s így az egyetlen fé- lig-meddig hihető figura sem szereplehet tovább). Mindenki megfut, Dán egyedül marad a megbilincselt Wade- del. A csaknem tucatnyi bandita kereszttüze közepette is vonatra teszi a rabot. Állnak egy marhavagon ajtajában, kicsit már becsülve is egymást. Megpillantjuk Dán feleségét az egyik úton. Dán integet, miközben szemefehérjét villogtatva keményen néz, és az áldott eső esni kezd, megmentve a szimpatikus családot az anyagi romlástól. A happy end nem közönséges, kivitelezése a giccs iskolapéldájaként oktatható. Azt nem deríthetjük ki, hogy a színészek milyenek. Van Heflin kelléktárában a fő fegyver a már említett elszánt „fehér nézés”. Glenn Ford sem mozog szélesebb skálán. Unos-untalan felpislog széleskarimájú kalapja alól. A történetből kikövetkeztethető, hogy ezeknek a pillantásoknak szúrósnak, kegyetlennek, félelmetesnek kellene lenniük, — a látvány szintjén egyszerűen bambák. Egyetlen kérdés marad igazán tisztázatlan a moziból kifelé tartó nézőben: miért vásároltuk meg ezt a filmet, amit végül is semmi sem menthet. Mondani nem mond semmit (igaz, hogy nem is akar), nincs benne látványosság, nincsenek benne színészek, almositó és unalmas, szóval egészen egyszerűen rossz film. Rossz film, amit Delmer Daves rendezett, s amin Charles Lawton képei sem segíthettek. Hann Ferene DANIEL LANG’ INCIDENS *í92-to MAGASUK» 17. Eriksson feszülten kémlelni kezdte a vidéket, azt a különös formájú sziklaképződményt kereste, ahol a leszúrt lányt agyonlőtték. Annak idején rendkívül szokatlannak találta a kiugró, csavart sziklát, de most, mire újra hozzászokott a környezethez, meglepetve látta, hogy a sziklához közel, 'anak pontos ikermása emelkedik. A kettő közül az egyiken kellett feküdnie a lány holttestének. Eriksson tudta ezt, s hogy a különítmény többi tagját megkímélje a szükségtelen fáradságtól, egymaga vágott keresztül a hatalmas bozóton, hogy körülnézzen. Mao testét nem találta, amikor tehát újra csatlakozott a többiekhez, akik addig várakoztak, a másik sziklára mutatott. „Ott lesz” — mondta határozottan. A többiek mögéje zárkóztak, s ő szótlanul gyalogolt a másik sziklához, amely hetvenöt méter távolságra lehetett. Nem telt bele sok idő, és megtalálták Mao holttestét. Merev kifli alakban nyugodott egy fészekszerű mélyedésben, földdarabok, kődarabok és kusza indák között. Már három hete ott feküdt, erősen oszladozó- ban volt a teste. A többiek köréje csoportosultak, s a kör szélére húzódó Erikssont kényelmetlen érzés fogta el a többiek céltudatos kiváncsis- kodása láttán. „Üjra csak azt végezték, ami a dolguk volt” — emlékezik Eriksson. „Ök sohasem hallották Mao hangját, nem látták, hogyan cipelte Manuel hátizsákját.” A feladatukat lankadatlan buzgalommal végző férfiak ki- cövekeltek egy harminc négy- zetlábnyi területet, hogy azon belül kutassanak, és hamarosan egy sereg bizonyíték gyűlt össze: töltényhüvelyekből származó ólomdarabkák a ballisztikai és lőfegyverszakértők részére, és Mao testének foszlányai a kórboncnokoknak. Magát a holttestet egy katonai „hullaszatyorba” — elesett katonák szállítására rendszeresített drapp színű, vízhatlanított sátorlapba — helyezték. A boncolás elvégzésére, amely a hadsereg saígoni halottasházában játszódott le, Tadao Furu- ét. a tokiói egyetem professzorát és Pierre A. Finck őrnagyot, a kilencedik orvoslaboratórium parancsnokát kérték fel. (Finck. aki Ismert hadi kórboncnok, harmadmagával végezte Kennedy elnök boncolását.) Fényképek tucatjai készültek, hogy később szemléltetésül szolgáljanak a tárgyaláson; a fényképészek villanólámpái halványan fénylettek a délutáni napban. Egy hét múlva, mikor Eriksson vezetésével egy második zarándokos csoport járt a 192-es ma. gaslaton, további fényképek készültek. Ezúttal kisebb csoport indult útnak, azzal a küldetéssel, hogy minden lehetséges bizonyítékot kihalásszon a környező bozótból; az egyik bűnügyi nyomozó, ahogy tőrével az indák között keresgélt, talált is néhány fogat, ujjesontd arabkát, és további töltényszilánkokat, s mindezt egy plasztikzacskóba helyezte. A két kutatóút eredményeként nyert bizonyítékok fontos szerepet játszottak a bírósági eljárásban — emlékezik Eriksson. Az együtt dolgozó ballisztikai és lőfegyverszakértők például a töltényszilánkok elemzése során kimutatták, hogy azok M—lö-osból származnak, s az áldozatra közelről tüzeltek — ez a vélemény feltehetően objektiv alapot adott ahhoz, hogy Mao gyilkosa, vagy legalábbis egyik gyilkosa, Clark legyen. Furue professzor és Finck őrnagy is tanúvallomást tettek, hogy beszámoljanak Mao koponya4 NÓGRÁD - 1971. június 26„ szombat Körzeti könyvtárak Az utóbbi időben mind többször szerepel napirenden a községi, falusi könyvtárak helyzete, fejlesztése. A kisebb települések könyvtárainak éves könyvbeszerzése nem éri el a 350—400 kötetet, vagyis a hazai könyv- termiés cínwálasztékának 10— 15 százalékát. Nem tudja betölteni művelődési, tájékoztatási és irodalomprogpagan- disztikus funkcióit. A meglevő eszközök koncentrálásával és központi támogatással kiemelt könyvtárak létesítése a falucsoportok székhelyén: tulajdonképpen a problémák megoldását jelenti. Ezért kezdték el a körzeti könyvtárak szervezését. Lényege: a kiemelt könyvtárban fő hivatású könyvtáros szolgálja ki az olvasókat és gondozza a körzetébe tartozó többi községben is a könyvtári szolgálatot. — Hogyan halad a könyvtárak kialakítása a salgótarjáni járásban? — Ezzel a kérdéssel kerestük fel Zachar Lászlót, a kisterenyei járási könyvtárigazgatót. — A körzetesítés a salgótarjáni járásban is megkezdődött. A múlt évtől a könyvtár együtt dolgozik, illetve egyesült a kisterenyei községi könyvtárral. A népkerti, egykori Solymosi-féle kastélyban dolgozunk. A felnőtt könyvtár mellett létrehoztuk a gyermekkönyvtárat. Hogy ez mennyire indokolt, s szükséges volt, bizonyítja, hogy a jelenlegi 600 olvasó közül a 14 éven aluliak, vagyis a gyermekkönyvtár látogatóinak száma megközelíti a háromszázat. A kölcsönzők mellett berendeztünk egy olvasótermet is. Itt a könyvaayag mellett 42 féle napi- és hetilap, valamint folyóirat áll az olvasók rendelkezésére. Sajnos, el kell mondanom, hogy az olvasóterem nincs kellőképpen kihasználva. Valahogy az az érzésem, „előrefutottunk” ezen a téren a fejlesztéssel. Jelenleg nincs olyan érdeklődés és igény, mint amekkorára joggal számítottunk . „ Igaz, hogy jelentős összeget fordítottak a könyvtárbelső kialakítására, de biztosítatlan hosszabb távra az elhelyezés, ami a kastély épületének további bizonytalan sorsából ered. Nem beszélve arról, hogy kiesik a forgalomból az intézmény. Tehát nagy kérdés: hogyan tovább? — Eredetileg 1971. január 1től két körzeti könyvtár létrehozását terveztük. Különböző okok miatt főleg a helyi hozzáállás, s egyéb feltételek hiányában azonban csak június 1-én nyílt meg az egyik Karancslapujtőn, augusztus 1- től pedig majd a másik Ho- mokterenyén. Nagyon érdekes, két szélsőséges helyzetet mutathatok itt be. Karancslapujtőn megyei alapból, tehát központilag biztosították a körzeti, függetlenített könyvtáros éves bérét. Június 1-től függetlenített vezetővel dolgozó körzeti könyvtár működik —, de csak papíron. Ugyanis az objektív, tárgyi feltételek nincsenek biztosítva. Helyi kölcsönzés folyik, a körzethez tartozó községeknek, Karancsalja, Karancsberény könyvtárainak módszertani, szakmai segítséget egyáltalán nem ad, s nem irányít. Ilyen, hogy központi feldolgozó- rendszer, raktár, egyelőre csak elképzelés. A Karancslapujtői községi Tanács még mindig nem tisztázta véglegesen, mikor, s hol biztosítja a helyiséget, akár átalakítással is. Esetükben úgy látszik, a központi elképzelés, részbeni hozzájárulás hiábavaló. Hiszen nem találkozik a helyi felelős vezetők tenniakarásá- val. — És Homokterenyén? — Homokterenyére előzőleg nem terveztek körzeti könyvtárat. A községi tanács helyi erőforrásból oldotta meg: a volt gyógyszertár épületének külső-belső tatarozásával, belső átalakításokkal. A körzeti könyvtár objektív feltételei itt biztosítottak, csupán a megyei tanács művelődésügyi osztályától kapott negyvenezer forint értékű könyvtári berendezés és felszerelés szállítását várják. Félmúszakos könyvtáros látja majd el a könyvtárvezető funkcióját, tekintettel arra, hogy ebben az évben bérfejlesztésre mér nincs lehetőség. Egyébként az ide tartozó települések: Nádújfalu, Métranovák, Mátra- cserpuszta és Jánosakna. Figyelembe véve a salgótarjáni járás sajátos helyzetét (apró, kicsi települések sora, s szinte valamennyi helyen található, vagy működött szakszervezeti könyvtár, vagy a járási könyvtár letéti állománya, és önálló kiskönyvtárak is), ebben a járásban is szükséges a könyvtárfejlesztés, a körzetesítés. Egyre jelentősebb tényező ezen a téren is a tanácsok önállósága. De hiába van meg a központi segítség, tehát a tanács nincs magára hagyva, mégis tehetetlen esetünkben a járási könyvtár, vagy akár a segítséget adó megyei művelődésügyi osztály is. A döntési jog ugyanis a községeknél van. Az adott lehetőségekkel azonban élni kell! Osgyáni Lajosné csontdarabkáin Saigonban végzett klinikai vizsgálataikról. A szakértők vizsgálati eredményei meggyőzően bizonyították, hogy Maót háromszor, melkasán és nyakán, érte döfés, és koponyája „szétroncsolt” állapotban van „két nagysebességű lövedék zúzóhatása következtében”. Furue professzor „faji hovatartozás szerint” mongoloidként azonosította Maót, korára nézve 18 és 20 év között, magasságára nézve körülbelül 161 centiméter lehetett — vagyis valamivel magasabb, mint azt Eriksson velem beszélgetve becsülte. Furue, aki már harminc- ötezer boncolást végzett, kijelentette : „Mongoloid létére Mao holtteste jól fejlett, arányos testalkatra vallott.” Meserve-öt, Clrakot és a két Diazt egy nappal azután vették őrizetbe, hogy az első kutatócsoport a 192-es magaslaton járt. A tábori rendőrök külön-külön tartóztatták le őket. A négy katona késő délután hagyta el Vorst parancsnokságát, miután rövid látogatást tettek a századosnál. Parancsnokuk szűkszavúan búcsúzott tőlük. Kihallgatásán Manuel így idézte fel ezeket a szavakat: „Elmondta, hogy igyekezett nem nagydobra verni az incidenst, de mostantól kezdve már se tanáccsal, se segítséggel nem szolgálhat.” A tábori rendőrök a katonai rendőrség felügyelőjének An Khe-i irodájára kísérték a négy katonát, ahonnan első kihallgatásuk után, a Longh Binh-i fegyházba vitték őket. (Folytatjuk) Kulturális TÖRTÉNÉSZEK TANÁCSKOZÁSA. Szombathelyen tartották nemrégiben a leg- újabbkori történészek háromnapos továbbképzését. A tanácskozáson Esti Béla, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatója ismertette az elmúlt 100 év munkásmozgalmi és legújabbkori kutatásainak irányát, programját, továbbá a gyűjteménygyarapítás feladatait. Az előadást korreferátumok követték, amelynek keretében dr. Molnár Pál, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője is felszólalt. Előadásában a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállításának tartalmi koncepciójáról beszélt. (A korreferátum egyben a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Közleményeiben is megjelenik.) :★] PEDAGÓGUS-KÉPZŐMŰVÉSZEK BAGLYASALJÁN. A budapesti pedagógusok Fáklya-klubjának szervezésében 60 pedagógus-képzőművész részvételével művésztelep nyílik július 2-án Bag- lyasalján. A kétszer háromhetes turnus részvtevői megismerkednek Salgótarjánnal és a megye nevezetességeivel. Július 2-án előadást hallgatnak meg a megye munkásmozgalmáról és történelméről. Meglátogatják a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregységét és az öblösüveggyárat is. A pedagó- gus-művésztelep első turnusának résztvevői július 17-én kiállítást rendeznek a Ka- rancs Szálló halijában a Bag- lyasalján készült alkotásokból. [*) DINASZTIA. A színházi évad végén új színfolttal gazdagodik Salgótarján színházi élete. A már több éve városunkban vendégszereplő szolnoki és debreceni társulat után a miskolci Nemzeti Színház társulata is bemutatkozik a megyei József Attila Művelődési Központ színpadán. Előadásunkban Gyárfás Miklós Dinasztia című vígjátékét láthatjuk. A Film, Színház, Muzsika kritikusa, Csik István így ír a miskolci bemutatóról: „Az aktuális, valós probléma köré a szatíra tüskéivel megtűzdelt, fergeteges, szórakoztató vígjáték épült. Gyárfás Miklós nagyszerűen érti a színház és a nevettetés minden fortélyát.” A június 27-én bemutatásra kerülő darabot Jurka László rendezte. A kétrészes vígjáték szereplői: Má- thé Éva Jászai-díjas, Csiszér András, Péva Ibolya, Pálffy György, Harkányi János. Sallós Gábor Jászai-díjas és Csanády Ila. W NEMZETISÉGI MÚZEUM BÁNKON. Június végéig befejeződik a bánki nemzetiségi múzeum állandó kiállítási anyagának gyűjtése. A tárgyi anyagot ezt követően a balassagyarmati Palóc Múzeumban és a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban rendszerezik és dolgozzák fel. majd elkészítik a kiállítás forgatókönyvét. A múzeum első és második termének, továbbá a pitvar berendezését dr. Zólyomi József múzeumigazgató és Kapros Márton néprajzos végzi. A helytörténeti anyagot, amely a helybeli magyar és szlovák lakosság politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatát mutatja be dr. Szabó Béla tudományos főmunkatárs rendezi. A bánki nemzetiségi múzeum ünnepélyes megnyitójára — együttműködve a Rétsági járási Tanáccsal — augusztus 20-án kerül sor. ★j KAMARAZENE-FESZTIVÁL. Negyedszer rendezik meg Veszprémben az országos kamarazene fesztivált. A Salgótarjáni Állami Zeneiskola kamarazenekara eddig valamennyi találkozón részt vett. Az együttes most is rendkívül nagy figyelemmel készül a július elején megtartandó fesztiválra. Ä tervek szerint műsorukban az alábbi művek szerepelnek: Corelli: Karácsonyi concerto, Stamitz: Versenymű hegedűre és klarinétra (szólisták: Torják Vilmos és Péczeli István), Farkas Ferenc: Márciusi szvit. A kamarazenekart Róna Frigyes és Virág László vezényli, i*i A FÜGGETLENÍTETT NÉPMŰVELŐK nyári továbbképzését június 28. és július 3. között rendezik meg Salgótarjánban. Az egyhetes tanfolyamon előadás hangzik el a művelődési intézményhálózat helyzetéről az új tanácsi rendszerben, a gazdálkodási feladatokról, a tömegkommunikáció elvi és módszertani kérdéseiről, a fizikai dolgozók, a parasztság, az értelmiség, az ifjúság, a nők művelődési helyzetéről és kulturális igényeiről, valamint a megyei művelődési központ módszertani tevékenységéről.
