Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-26 / 149. szám

André Plcott és Mourice Roland; A láng viss Harangozó Teri Kovács Kati Hofi Géza ^ W jiTvm mwm V» ™ Jm / aJPb l':Jj'1.1: Vi,V . ” 1/ ’ á ' 'j * * Koó3 János Előfordult, hogy a salgó­tarjáni főtéren, népszerű, ne­ves táncdalénekesek nevét harsogta a hangszóró, amiből a járókelők azt a következte­tést vonták le, hogy csappant az esztrádmüsorok iránti ér­deklődés, könnyűzene-mérge­zést kaptak immár fiataljaink is. S a foghíjas széksorok csak fokozták a feltételezést, hi­szen valamikor egyik napról a másikra elkeltek a jegyek, csak egy blíkfangos név kel­lett a plakátra. Hát már oda jutottunk, hogy a rádió és a televízió gyakran szerepelte­tett sztárjai sem fejtenek ki kellő vonzerőt? Fiatalokat is faggattam er­ről a kérdésről, s ők azzal magyarázták a látszólagos kö­zönyt, hogy iskolaidőben nagy az elfoglaltság, elég gyakran is tartottak Salgótarjánban ha­sonló műsorokat, s ami ugyancsak lényeges, nem mindegyik zenekar egyformán népszerű. Mint mondták, Illé­séire nem kell szervezni a közönséget, vannak viszont zenekarok, amelyek Tarján- ban nem vívták ki a teljes megelégedést. Voltak, akik azt hozták föl, hogy a szolnoki és debreceni színház vendégjáté­kai feltétlenül vetélytársai a könnyű, szórakoztató műso­roknak. Ügy gondolom, hogy vala­mennyi érv együttesen hatott úgy, hogy előfordult olyan esztrádműsor, amelyre nem sikerült telt házat biztosítani. Az is igaz, az általános íz­lés egyre javul, s mind töb­ben túlnőnek azon a szinten, hogy egy szórakoztató ŐRI, vagy más műsor teljes meg­elégedettséget nyújtson. Azu­tán valljuk be azt is, hogy az esztrádműsorokra az üresen maradt ülőhelyek egyáltalán nem jellemzőek. Araüs/.ky László hogy a nyár megtette a ha­tást, meg azt is, hogy mégse csappant ilyen irányú érdek­lődésünk sem. S a sikerhez hozzájárultak az énekesek nagy nevén kívül a kísérők is, így a művelődési központban az Expressz-zenekar, a Tar- ján-étteremben pedig Nádas Gábor és Koncz Tibor, a két népszerű zeneszerző, számos befutott sláger alkotója. Érdekes és érdemes volt megnézni mind a két műsort, mert egymás mellé állítva. szinte tanulmány tárgyául szol­gált, mind célja, mind jellege folytán. A művelődési központ szín­háztermében az Expressz­együttes, Harangozó, Korda, Koós és Hofi „Halló, itt Bala­ton 1971.” címen egy kimon­dottan üdülőhelyi, szabadtéri hangulatú műsorral jelentke­zett, amelybe tökéletesen be­leillet Hofi és Koós színvona­las bohóckodása a Kessler- nővérek jelmezében, Haran­gozó és Korda összeállítása rádióból megűnásig is szíve­sen hallott slágereiből. Jelleg, jelmez, műsor tökéletes össz­hangban állt, legfeljebb Hofi magánszámának túlzásai, a jó • ízlés határát súroló „bátor bí­rálatai” keltettek némi vi­szolygást az igényesebb né­zők körében. Ezek azonban könnyen kiiktathatók, és ez­zel a műsor sokat javulhat. (Gondolunk itt az állítólagos tanyasi tanítónőre, — aki a magyar nyelvtant sem ismeri —, idézett anekdótára, főként az ebből levont következtetés­re, hogy a „tanító néni megér­Korda György (Deák Kázmér rajzai) demli a fizetésemelést”. Bi­zony a tanyasi tanítónők meg­érdemlik! (Gondolunk továbbá az afféle vaskosságokra is, amelyek már a jobb cirku­szok bohóctréfáiból is kikop­tak!) Mindent egybevetve a műsor érdekes, hangulatos es jó, s az említett fonákságok el­lenére Hofi nélkül elképzel­hetetlen lenne. Ámde egy ilyen műsor a Tarján-étteremben már han­gulatrontó lett volna, na­gyon helyeseltük tehát azt a mértéktartást, amit a konfe­ranszié (Halmi Gábor) és énekesek (Kovács Kati, Mi­kes Éva, Dékány Sarolta és Aradszky László) tanúsítottak. Itt már mód nyílott új szá­mok bemutatására is, és olyan közvetlen kapcsolat megterem­tésére, ami a forrónadrágban megjelent Kovács Kati (egyéb­ként Harangozó Teri is forró­nadrágban énekelte műsorá­nak egy részét a „színház­ban”) érdeme, aki a vendé­gek kívánsága szerint énekelt új és régi műsorszámaiból. Kellemes kikapcsolódásban volt tehát részük azoknak, akik részit vettek valamelyik, vagy akár mindkét műsoron. Ha igényesek is lettünk, a kikapcsolódásnak könnyebb, könnyedebb formáját sem uta­sítjuk el. Különösebb csin­nadratta nélkül is árad a közönség. Minden valószínű­ség szerint ez lesz július 4- én, vasárnap is, amikor az Illés-együttes és Koncz Zsu­zsa ad műsort a megyei mű­velődési központban. Lakos György A LEGTÖBB külvárosi la­kónak a pokol minden hétfőn reggel 7 órakor kezdődik és péntek estig tart. Akkor az­tán jön a nagy hét végi bé­kesség és boldogság, amelyet annyira vártak, s olyan drá­gán vásároltak meg. A kert, a kugli, egy kedves kis asz- szony, aki minden kívánságát teljesíti. Egyszóval ilyenkor az ember a hetedik menny­országban érzi magát. Gerard Dumontelnél ez teljesen for­dítva volt. Neki a hét végét felesége Pauletta zsarnoksá­gai és követelései jelentették. „Hallottad mit mondtam, vedd le a nyakkendődet és menj átöltözni, csak nem akarod a melegvízcsapot az új ruhádban javítani!” „Ar- mond bácsi meghívott ben­nünket egy kávéra, próbálj meg kedves lenni és ne be­szélj a politikáról.” Paulettet természetellenes zsugoriság jellemezte. „Ne szívj többet egy cigarettánál délután. Egy csomaggal legalább egy hét­re elégnek kellene lennie." ..Csak nem akarsz még egy üveg bort megkezdeni? Me­gint drágább lett.” „Hogy egy új inget vegyek neked? Megbolondultál? Inkább ki­cserélem a nyakát.” Szeren­csére ezek a pokoli képek hétfőre eltűntek, amikor át­engedte magát Nadine bájos varázsának. Nadine volt a kimondhatatlan napi és majd­nem hivatalos boldogság, amióta titkárnőié lett. Per­sze az egész komédiát Pau­lette eszelte ki. ö mondta ugyanis, hogy manapság nem elégedhet meg egy vezető állású ember azzal, amit el­ért. Ha fejlődni akar, akkor képeznie kell magát és esti is­kolákat látogatnia. így hát nem volt Paulettenek semmi ellenvetése, hogy Gérard az estét nem otthon töltötte. Persze fogalma sem volt ar­ról, hogy ez a továbbképzés Nadine karjaiban történik. Ott aztán elrohantak az órák. amelyek arannyal voltak át­szőve és szenvedélyes magya­rázkodásokkal, melyeket Na­dine egy kis keserűséggel fo­gott fel, „Ne beszélj nekem a jövőről, a te jövőd Pau­lette. Sohasem mersz elválni tőle. Hallottál te már egyál­talán a válásról? Nem, nem igaz? Az egész világot fel­cukkolná ellenem. Legyünk megelégedve azzal, amit a jelen nyújt.” EZEN A NAPON még nem is gondolta a boldogtalan, hogy mit eszelt ki a felesége. „Most, hogy Armand bácsi meghalt, én vagyok a 60 hek­tár föld örököse. Mihelyt el­múlik a nyár, Périgordba költözünk. Üj állást keresel magadnak.” „De...” „Semmi de. Ele­get beszéltünk, hallgass.” Ebben a pillanatban jutott eszébe a gyilkosság gondola­ta, ami aztán nem hagyta nyugton. „Az egyetlen lehe­tőség, hogy lerázzam a fele­ségem. Akkor aztán Nadine az enyém lesz és a 60 hektár is ” Igen, de szerelme nem vállalta, hogy legszebb éve­it a börtönben töltse. Álmatlan éjszakák után, melyeken hiába törte a fe­jét, hogyan tudná Paulette 70 kilóját eltávolítani, feladta a reményt, s átadta magát a sorsnak. És a sors egy csodá­latos szombat délután vált is­meretessé. Pünkösd volt, mindenki vidékre utazott. Mindenki, kivéve Paulettet, aki úgy gondolta, hogy a sza­badság az túl drága dolog, úgyis lehet ünnepelni, ha ott­hon rendet csinálunk, főleg ha a férj is segít. „Vedd fel a kötényed és menj a pincé­be rendet csinálni.” „Megen­geded, hogy a kis rádiót ma­gammal vigyem?” „Vigyél, amit akarsz, csak siess! Az a fontos, hogy estére minden­nel kész légy.” „Rendben van kedves.” A pincében bekap­csolta a rádiót. Éppen rend­kívüli híreket mondtak. „A nagyáruház, Les Galeries Centrales tüzet fogott. A tűz percről percre nagyobb lesz. Riportereink mindenütt ott vannak.” Ez egy lidércálom — gondolta Gérard. Ismét megszólalt a rádió: „több el­égett hullát vettek ki a tűz- ből. Azonosításuk nagyon ne­héz lesz, vagy egyáltalán le­hetetlen.” Ez a kis mondat meghatározott mindent. Fél ötkor Gérard ismét a kony­hában volt. „Borzasztó — mondta — a Galeries tűzben áll. Legalább húsz halott van már.” „Na, de ilyet! Ha meg­gondolom, hogy én is ott le­hetnék. Egyáltalában, tisztá­ban vagy vele, milyen dolog lenne, ha nem tudnák azono­sítani a hullámat?” Jobban mint gondolod, vélte Gerard és megszorította az asszony torkát. Azután kiválasztott a kertben egy elhagyott zugot és fütyörészve gödröt ásott. Egy órával később Paulette két láb mélységben feküdt a földben. Még az éjszaka fel­hívta a rendőrséget: „Halló, a Galeries Centrales tűzesetről van szó. Magamon kívül va­gyok. Feleségem délután oda ment és azóta se jött vissza. Az jutott eszembe ... Bocsá­nat? Igen, az én nevem ... Kibetűzte nevét, megadta a címét és a telefonszámát. Mi­után letette a kagylót, kitört belőle a megkönnyebbülés sóhaja, s az egész ügyet egy dupla whiskyvel summázta. A RENDÍÍRFELUGYELÖ megvakarta tarkóját, s az inspektorok csoportjához for­dult: „Most egy bizonyos Gérard Dumontelről van szó. Ez a tizenkettedik hívás, amit egy óra alatt feljegyeztünk. Mindegyik nős ember, min­degyikük egy külvárosi vil­lában lakik ... Fiúk, minden ilyen kertet alaposan átfé­sültök. Tíz az egyhez, hogy sok friss felásott földet fog­tok találni. Fordította: Steiner Katalin Megvalósult a „4000 fiatalt a mezőgazdaságba" akció A Fáklya legújabb számából Moszkva kör nyéki Svájc címmel kétoldalas, színes ké­pekkel illusztrált riportot kö­zöl a Fáklya július 4-én meg­jelenő száma a Moszkva kö­zelében fekvő Zvenyigorod város festői szépségű környé­kéről. Beszámolót találhatunk a folyóiratban a moszkvai Központi Állami Bábszínház­ról, abból az alkalomból, hogy új épületbe költözött. Ólvas- hatunk még a lapban a közel­jövőben Magyarországon ven­dégszereplő krasznojarszki néptáncegyüttesről, a Szovjet­unió és Magyarország bővülő gazdasági együttműködéséről, s arról, hogy a kirgiz vadá­szok milyen tróíeákkat vesz­nék részt a budapesti vadá­szati világkiállításon. A lap melléklete: Julián Szemjonov: ,,A keresztrejtvény-akció” c. kémregényének 5. folytatása. Jól vizsgáztak... A Nógrád megyei Ifjú Gárda szakaszai a Balassagyarmat»« megtartott szemlén vizsgáztak és versenyeztek annak eldöntésére, hogy melyik szakasz vesz részt közülük az országos Ifjú Gárda- szemlén. A polgári védelem szempontjából Jelentős, hogy a megye Ifjú Gárda-szemléjén résztvevő szakaszok eredményesen vizsgáztak pol­gári védelmi Ismeretekből. A fiatalok bebizonyították, hogy jól Is­merik a korsz-rü támadóeszközök hatásait és az ellenük való vé­dekezés módját. Tisztában vannak azzal, hogy házilag elkészítendő egyszerű eszközök alkalmazásával védekezni lehet a tömegpusztító fegyverek káros hatásai ellen. Értékelni tudják a polgári védelem előtt állő feladatokat és készek részt venni azok végrehajtásában­A polgári védelem ismereteiből legjobban vizsgázott a k lator e- nyei ifjú Gárda-szakasz, amely Kiérdemelte az országos szemlén való részvételt. Összesített eredményeik alapján elnyerték a me­gyei MHSZ-titkárság felajánlott alját, és a polgári védelem által adományozott serleget. További szereplésükhöz jó eredményeket kí­vánunk. 4 fertőző májgyulladás vírusáról... Mindenesetre azt is meg kell állapítanunk, hogy a nyár kedvez az esztrádműsoroknak, hiszen kifejezetten nyári mű­faj, legalábbis a szabadtéri színpadokon. (A vendéglátó- iparban, zárt helyen ugyanis téli műfajnak tartják, s mint a Nógrád megyei Vendéglátó­ipari Vállalat igazgatója el­mondta, ők üzleti meggondo­lásokból nyáron jóval keve­sebb műsoros rendezvényt szerveznek, mint ősszel, télen és kora tavasszal.) Éppen ezért némi érdeklő­déssel figyeltem azt az invá­ziót, amellyel hazánk neves, mondhatnánk legnevesebb énekesei és komikusai árasz­tották el a várost: Harangozó, Kovács Kati, Aradszki, Koós, Hofi, Korda, hogy csak néhány nevet említsek a teljes gar­nitúrából, ahol még a fiata­lok is a színvonalasabb „fak­tort” képviselték. Egyszerre hirdették meg a két műsort a József Attila megyei Mű­velődési Központban délutáni és esti felőadáson. valamint a Tarján-étteremben fáz ÁFÉSZ salgótarjáni vendéglátóipari egységében). Az előbbi helyen a két alkalommal 1200. az utóbbi helyen «?',ve4lcn este kétszázan nézhették meg az előadást. Szék nem maradt üresen, ami azt bizonyítja, Négy évvel ezelőtt, a KISZ megyei küldöttértekezletén a feladatok sorában határozták meg a „4000 fiatalt a mező- gazdaságba” akciót is. A me­gye mezőgazdasági üzemeinek többsége még ma is kevés fia­talt foglalkoztat, akkor azon­ban mindössze 639 KISZ- koroszályú fiatal tsz-tagot és 860 alkalmazottat számláltak a megye termelőszövetkezetei. Az állami mezőgazdasági üze­mekben is csak 980 fiatal dolgozott. A küldöttek egyöntetűen a fiatalítás szükségessége mel­lett foglaltak állást. Elhatáro­zásuk mellett szól az, hogy az új technológiák, a kémiai anyagok térhódítása nem nél­külözheti a szakmában jára­tos. tudásukat jól gyümöl- esöztető fiatalok munkáját. A döntés helyességét igazolja az a tény is, hogy a termelőszö­vetkezeti tagság átlagos élet­kora 57 év volt. amely meg­haladta az országos átlagot is. A négy évvel ezelőtti vál­lalás teljesítéséhez számos kezdeményezés, akció meg­szervezésén át vezetett az út. Salgótarjánban és Balassa­gyarmaton 1968-ban és 69- ben megyei pályaválasztási napokat, kiállítást és ta­nácsadást szervezett a KISZ megyei bizottsága. A pálya­választási rendezvények ter­mészetesen elsősorban a VIII. osztályos diákokat és szülei­ket érintették. A programban igen jelentős helyet kapott a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari szakmák népszerűsí­tése. A mezőgazdasági szak­munkás-beiskolázás növelését szolgálta a megyei szinten megrendezett ankét is, me­lyen mezőgazdasági szakmun­kások és tsz-vezetők tanács­koztak a mezőgazdasági szak­mák propagálásának legna­gyobb sikerrel kecsegtető módjairól. Nemcsak a megyében, ha­nem országosan is számos rétegtanácskozásra, parlament­re — tsz-fiatalok parlament­je, fiatal agrárszakemberek ta­nácskozása, állami mezőgaz­dasági üzemek fiataljainak országos nagyaktívája — ke­rült sor. Lebonyolításukat he­lyi, üzemi, területi, ágazati konzultációk előzték meg, melyeken sok jól hasznosítha­tó javaslatot mondtak el a fiatalok, a KISZ-tagok. Szin­te valamennyi alkalommal szóba került a nemzedékvál­tás gondja. Jó szolgálatot tettek a me­zőgazdasági szakmai vetél­kedők, versenyek, s a ha­gyományos társadalmi munka­akciók is. Eddig a KISZ kezdeménye­zéseiről volt szó. A mezőgaz­dasági munkák vonzóbbá té­telében perdöntő jelentőségük volt a négy év során megje­lent párt- és kormányhatáro­zatoknak, az új tsz-törvény- nek, a földtörvénynek, az uj szakmunkástörvénynek. Megyénk termelőszövetkeze­teiben jelenleg csaknem 4100 KISZ-korosztályú fiatal dolgo­zik, közülük több, mint 2400 a nő. Mint alkalmazott, mint­egy 3000 fiatal veszi ki részét a közös gazdaságok munkájá­ból. A mezőgazdasági állami üzemek pedig közel 1600 fia­talt foglalkoztatnak. A KISZ küldöttértekezletén megfogalmazott elhatározás te­hát valóra vált. A vállalás teljesítése ter­mészetesen nem lehet egyen­lő a mezőgazdasági üzemek fiatalítási folyamatának meg­szakadásával. A mezőgazdaság továbbra is vái-ja a képzett fiatalokat. A IV. ötéves terv feladatainak megvalósításához mintegy 2800 mezőgazdasági szakmunkásra van szükség. Az elkövetkező öt év céljainak eléréséhez ezer új szakmun­kást kell munkába állítani. A mezőgazdaság számít a fiatalokra... Sz. M, Három olasz tudós felfedez­te, a fertőző májgyulladás ví­rusát. A májnak ez a megbe­tegedése olyan komoly problé­mát okoz, hogy a három ró­mai professzor felfedezését az optimizmus és a reményke­dés valóságos hulláma kö­vette. Miután felfedezték a vírust, vagyis a májgyulladás okát, logikusan arra gondoltak, hogy lehetőség nyílik a tö­meges oltásra, amelynek révén sikerül legyőzni ezt a világ minden táján nagyon elter­jedt betegséget. Annak érdekében, hogy tö­kéletesen megbizonyosodjanak affelől, hogy az elektronmik­roszkóp segítségével valóban a májgyulladás kórokozóját si­került felfedezni, kémcsőben ki kell tenyészteni, és meg kell figyelni a kórokozó tulaj­donságait. A kísérletek során fény de­rült egy rendkívül érdekes je­lenségre: a hepatitis vírus a betegség stádiumában eltűnik, míg jól látható a szimptómák feltűnését megelőző időszak­ban és számos, látszatra egész­séges embernél. Ez azt jelenti, hogy fertő­zési szempontból a betegek­nél sokkal veszélyesebbek az úgynevezett vírusgazdák. Na­gyon valószínű, hogy a fertő­ző májgyulladást nem egyetlen vírus idézi elő, hanem álta­lános vírusos fertőzés ered­ménye, amely csak lokalizáló- dik a májban. A római felfedezés minden­esetre jó kiindulópontul szol­gál a fertőző májgyulladás körüli homály eloszlatására irányuló munkákban. NÓGRÁD = 1971. június 26., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom