Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-26 / 149. szám
Közös közlemény a nepáli uralkodó szovjet unióbeli lálugatáiüról Moszkvában közös közleményt adtak ki, Mahendra bir Bikram sah Déva nepáli uralkodónak június 14-e és 24-e között a Szovjetunióban tett hivatalos látogatáséról. Az uralkodó megbeszéléseket tartott Nyi- kolaj Podgornijjal, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével, továbbá találkozott és baráti beszélgetést folytatott Alekszej Koszigin miniszerelnökkel. Mint a közös közlemény hangsúlyozza, a szovjet fél tiszteletben tartja Nepál semlegességét és be nem avatkozáson alapuló politikáját. Mindkét részről mélységes aggodalmukat fejezték ki a súlyos délkelet-ázsiai és közel- keleti helyzettel kapcsolatban. Nepál nagyra értékeli a Szovjetuniónál? a nemzetközi feszültség enyhítésére tett erőfeszítéseit. A Szovjetunió és Nepál kifejezte azt a meggyőződését, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívása elősegítené a feszültség enyhítését. Mindkét fél határozottan sík- raszáll a kolonializmus maradványainak gyors és teljes felszámolása mellett. Nyikolaj Podgornij elfogadta a nepáli uralkodó meghívását, hogy tegyen hivatalos, baráti látogatást Nepálban. (MTI) Sok információt a Földre T>mitrij Dmitrijev, a TASZSZ különtudósítója jelenti a földi irányitó központból: A Szaljut ember irányította szovjet orbitális űrállomás kozmonautái arra törekszenek, hogy a lehető legtöbb információt juttassák el a Földre, mivel tudatában vannak annak, milyen fontos és értékes ez a tájékoztatás. Az űrhajósok, miközben kísérleteiket végzik a kozmoszban, tanácsokat és útbaigazításokat kapnak a földi irányító központban levő szakemberektől, sőt ezek a specialisták is részt vesznek a kísérletekben. Ebből a célból Örményországból asztrofizikus csoport érkezett az irányító központba, valamint Leningrádból az egyetem optikai tanszékének egyik képviselője, Novoszibirszkből pedig mérnökfizikus jött el. Kísérleteik sikeres befejezése után hazautaztak és átadták helyüket a meteorológusoknak és a földtani szakembereknek. Georgij Dobrovolszkij, Vla- gyiszlav Volkov és Viktor Pacajev űrhajósok pihenés közben zenét hallgatnak és érdeklődnek a földi hírek után. Az egyik kapcsolatfelvétel idején Satalov közölte Dobrovolszkijjal, hogy Odesz- sza díszpolgárává választotta a Szaljut parancsnokát, a város szülöttét Az ember irányította orbitális űrállomás folytatja útját. (MTI) Menesztették a NATO-parancsnokot Ä NATO csütörtökön délután hivatalosan is megerősítette, hogy Birindelli tengernagyot, a NATO dél-európai tengerészeti erőinek parancsnokát visszahívták Máltáról. A NATO diszkréten tett eleget az új máltai miniszter- elnök, Don Mintoff óhajának, bár ismeretessé vált, hogy az ügyet néhány nappal ezelőtt a vezérkari főnökökből álló katonai bizottság, szerdán és csütörtökön pedig az Észak-atlanti Tanács tagjai megtárgyalták. Az üléseket nemhivatalosnak minősítették, semmiféle közleményt nem hoztak nyilvánosságra. A csütörtöki olasz lapok szerint Mintoff azért távolította el Birindellit Máltáról, mert a tengernagy tavasszal egy beszédében Málta semlegesítése ellen emelt szót. Az II Giornale d’ Italia ezeket az értesüléseket azzal toldja meg, hogy Mintoff az olasz nagykövetet, Diego Sorót is persona non gratanak nyíl" vánította, és Olaszországtól visszahívását kérte. Ezt a hírt a római külügyminisztérium nem erősítette meg. A Birindelli személyével kapcsolatos vitába beleszólt Egyiptom római nagykövetsége is. A misszió sajtóosztályának kőnyomatosa élesen elítélte azokat a kijelentéseket, amelyeket Birindelli a napokban a Maariv című izraeli napilapnak adott interjújában tett. Birindelli ugyanis kijelentette, hogy nem szabad újra megnyitni aSzu- ezi-csatornát, mert ez csak Szovjetunió érdekeit szolgálja, és kétségbe vonta az arab— izraeli konfliktus rendezését célzó, esetleges nemzetközi garanciák hatékonyságát. (MTI) Indiaiak Amerika-ellenes tüntetést rendeztek az új deihi-i amerikai nagykövetség épülete előtt tiltakozásul, hogy az Egyesült Államok fegyvereket szállít Pakisztánnak. A fegyverekkel megrakott két hajó az elmúlt napokban indult el az Egyesült Államokból Pakisztánba 2 NOGRAD - 1971. június 26., szombat OSLÓI ÍTÉLET Hosszabb szünet után ismét megélénkültek a harcok Dél-Vietnamban. A jelek szerint itt rendkívüli intenzitású, nagy rsata folyik a demilitarizált övezettől délre, egy nagyon fontos stratégiai pont, az úgynevezett Fuller-bázis birtoklásáért. Á hír nemcsak, sót talán nem is elsősorban katonai, hanem annál jóval inkább politikai szempontból érdemel figyelmet. Maga az a tény, hogy csata, méghozzá méreteit és jelentőségét tekintve komoly csata szerepel a világlapok hasábjain, megcáíolja a Fehér Háznak azt a már régebben hangoztatott állítását, amely szerint Déi-Vietnamban tulajdonképpen „minden csendes”. Nem, Dél-Vietnamban semmi nem csendes — és Dél- Vietnam körül sem. Most ért véget egy NATO-orswg fővárosában, Oslóban az amerikaiak háborús bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság második ülésszaka. Ezen a széles körű nyilvánosság előtt lezajlott tanácskozáson újra sok minden kiderült, amit nem tudtunk és sok minden szóba került, amit tudtunk, de amit egyetlen pillanatra sem szabad elfelejtenie a világnak. Most, hogy befejezte munkáját, érdemes egy pillantást vetnünk a norvég fővárosban tevékenykedett tekintélyes testületre. Talán eleget mond rólá az, hogy öt világrész tizen-' kilenc országából összesereglett bármibe állandó tagja között nem kevesebb, mint három Nobel-dijas professzor is van. Valóban a nemzetközi közvélemény méltó képviselői ültek az oslói teremben, olyan személyiségek, akiknek a szava messzire hallatszik. És ez a messzire hallatszó szó egyértelműen elítélő volt. Nyoma sem volt semmiféle köntörfalazásnak, áludvariasko- dasnak, vagy álludományos finomkodásnak. Az oslói határozatokban a nevén nevezték a bűnöst és azt. aki ellen a bűnt elkövették. Washington egész politikájával szembeszegezték azt az alapvető emberi és jogi tényt, hogy nem lehet egyenlőség jelet tenni az agresszor és áldozata közé. A tanácskozás résztvevői kimondták, hogy Indokínában esztendők óta folyamatos törvénysértés folyik és folyamatos tömeggyilkosság, amelynek véget kell vetni — ez az indokínai kérdés lényege. Azok testületé, akik az amerikaiak háborús bűneit vizsgálták, szerényen bizottságnak nevezik magukat és nem bíróságnak. Pedig bíráknak bizonyultak, kemény, de igazságos bíráknak. Munkájuk eredményét épp ily szerényen határozatokban nem ítéletnek nevezték. Pedig az volt, az emberiség jobbik és nagyobbik felének elmarasztaló ítélete. Pompidou sajtóértekezlete Pompidou köztársasági elnök (balról) nyilatkozik Jean Fér- niotnak, a Francia Tv munkatársának. Nyilatkozatában nagyrészt belpolitikai kérdéseket érintett, de foglalkozott a .Közös Piac kiszélesítésének problémáival is Értekezlet Brüsszelben Belga kezdeményezésre Brüsz- szelben értekezletet tartottak különféle pártállású európai közéleti személyiségek részvételével az európai együttműködés kérdéseinek megvitatására. A június 22—24. között megtartott tanácskozásról pénteken Kiadott közlemény szerint a résztvevők állást foglaltak amellett, hogy tartsák meg az európai országok közéleti képviselőinek közgyűlését E közgyűlés feladata az lenne — hangzik a közlemény —, hogy újabb ösztönzést adjon az európai együttműködés ügyénekelőmozdítására, a békés és demokratikus európai jövőre törekvő politikai, gazdasági és társadalmi erők akcióegységére. A most zárult értekezlet résztvevői remélik, hogy a közgyűlés előkészítését aktívan fogják támogatni mindazok, akik érdeklődést tanúsítanak az európai biztonság és együttműködés iránt. (MTI) Komolykodás Július 26-án kell hadbíróság elé állnia Ernest Medina amerikai századosnak. aki ellen azon a címen indítottak eljárást, hogy a My Lai-i tömeggyilkos Calley főhadnagy közvetlen feletteseként bűnrészes az amerikai hivatalos vizsgálat szerinti 402 áldozat halálában. A döntést Kenneth A. Howard hadbíró ezredes azután hozta, hogy több napon keresztül kihallgatásokat tartott Medina védőinek a vádemelés elejtésére vonatkozó kérésével kapcsolatban. A hadbírói döntés egyúttal a véAz egész azzal kezdődött; hogy a Pentagonból titkos iratok tűntek el, valami hétezer gépelt oldal, amelyek bizonyos fényt vetettek a vietnami háború kulisszák mögötti történetére. Ezek az anyagok, amelyek egy része megjelent a New York Times június 14-i számában, majd más lapokban, azt bizonyítják, hogy Johnson elnök már 1964 márciusában, vagyis pontosan öt hónappal a „tonkini öbölben történt epizód” előtt elhatározta a vietnami háború eszkalációját. A tonkini öbölben az történt — lagalábbis az amerikai kormány nyilatkozata szerint —, hogy észak-vietnami őrnaszádok amerikai hadihajókra támadtak. Az amerikai vezető körök ezt az „incidenst” használták fel ürügyül a vietnami kaland kiszélesítésére. A New York Timesben napvilágot látott okmányok — mint mondani szokás — nem fedezték fel Amerikát. A szenátusi vizsgálatokból, valamint néhány lap elszólásából már korábban is világos volt, hogy az 1964 augusztusi esemény provokáció, csalás és ürügy volt. A Pentagonból eltűnt okmányok végleges és fontos pontot tettek erre a szégyenletes történetre: do- kumentálisan alátámasztották az USA uralkodó köreinek összeesküvését, amely jellegére nézve legfeljebb a hitleristák hírhedt gleiwitzi provokációjához hasonlítható, amely a második világháború kezdetét jelentette. Mint ismeretes a hitleri felderítő szolgálat minden áron ürügyet keresett Lengyelország megtámadására. Ennek okáért 1939 augusztusában ügynökeit lengyel egyenruhába öltöztette és Vezetők az összeesküvők között a tragédiával delem kérésének visszautasítását jelenti. A vizsgálat során összegyűlt adatok alap ián Medinát a több mint száz My Lai-i paraszt halálával kapcsolatos általános felelősségen kívül azzal is vádolják, hogy személyesen lőtt le My Laiban két embert. William Eckhardt őrnagy, katonai ügyész bejelentette, felhatalmazták annak közlésére, hogy a vádhatóság nem fog Medinára halálbüntetést kérni. (MTI) Mohammed Maher Hasz- szán egyiptomi főállamügyész pénteken . bejelentette, hogy valószínűlég még a héten befejeződik a vizsgálat az államellenes összeesküvés körülményeinek felderítésére. Mint ismeretes, a május közepén leleplezett államellenes összeesküvés mintegy 70 vádlottja között van Ali Szabri volt alelnök, az összeesküvés állítólagos vezetője, Saravi Goma volt belügyminiszter és Mohamed Favzi, a leváltott hadügyminiszter is, A főállamügyész nem l?ö- zölte, mikor emelnek hivatalosan vádat a gyanúsítottak ellen, azt azonban bejelentette, hogy az ügyet nyilvános tárgyaláson folytatják le. Az öttagú bíróságban valószínűleg két katonatiszt is helyet kap majd. Maher utalt arra a lehetőségre is, hogy a tárgyalást és ítélethozatalt egy katonai bíróságra bízzák. (MTI) f>áník Washingtonban megrendezett egy támadást a saját rádióadója ellen Glei- witz határvárosban. Pontosan negyedszázaddal később, valami ehhez hasonlót cselekedett Washington. „Tonkini incidens” ugyanis — és ez most már nyilvánvaló — nem volt. Viszont egy előre elkészített provokáció, amelynek során dél-vietnami torpedónaszádok amerikai torpedórombolókat lőttek a tonkini öbölben, Washington a felelősséget Hanoira hárította. A VDK bombázására és a dél-vietnami korlátlan intervencióra kiadott titkos parancsot a választások előtti hadjárat lázában hoztál?, amikor Johnson, aki Goldwater szenátor ellenében jelöltette magát, ünnepélyesen esküt tett választóinak, hogy nem küldi Amerika fiait elpusztulni Vietnamba, és — Goldwatertől eltérően —, soha nem ad parancsot Észak-Vietnam bombázására. Johnson tehát — miközben a tv-nézők millióinak mézes mosollyal békét ígért — zsebében rejtegette e háború tervét, a döntést a bombázások elkezdéséről és most már pontosan állíthatjuk, a tonkin! provokáció forgatókönyvét. Goldwater szenátor, mellesleg újságíróknak a következőket mondta erről a forgató- könyvről: „Pontos részleteket nem tudtam, de azt igen, hogy már megírtál? a forgató- könyvet. amely igazolta volna a háború kiszélesítését...” Goldwater leplezetlen kárörömmel válaszolt az újságíróknak, amikor régi ellenzékével hasonlította össze önmagát: „Kérem, engem háborús gyújtogatónak, a lövöldözések és bombázások mániákusának neveztek. Eközben Johnson állandóan hajtogatta, hogy sohasem küld harcba amerikai fiúkat. Én azonban, és vigyen el az ördög, ha nem igaz, nagyon is jól tudtam, hogy elküldi őket...” — Nos, az ön véleménye szerint a Johnson-kormányzat hazudott az amerikai népnek? — kérdeztél? a tudósítók. — Azt mondanám, hogy igen — válaszolt a szenátor. De vajon csak a Johnson- kormányzat hibás ezért a megtévesztésért? Hiszen a titkos okmányok tartalma és a háború egész története nyomban a hatvannyolcas választások után ismeretessé vált a jelenlegi kormányzat előtt is! Nemrég e kormányzat magas rangú képviselői teljes helyesléssel nyilatkoztak Johnson vietnami politikájáról! McGowern, a vietnami háború ellenzője teljes joggal jelentette ki, nem hinné, hogy bármely szenátornak az lenne a véleménye, miszerint a kormányra újra rá lehetne bízni az önálló külpolitikát. — Súlyos hibát követnénk el — mondotta —, ha feltételeznénk, hogy a most leleplezett csaláshoz hasonló dolgok a Johnson-kormányzattal kezdődtek és végződtek. ' Ajmerikai lapok címeiből: „Szégyen!”, „Éveken át hazudtak nekünk!” „Sokk”. E címek képviselők, egyszerű emberek, politikai megfigyelők szavai. Persze, érdekes az is, hogyan „lophatták ki” az okmányokat a Pentagon titkos széfjeiből? Ki lopta ki? Honnan lopta ki? És végül, hogyan kerültek a New York Timeshez? Azt állítják, hogy a Pentagonban több másolatot készítettek ezekről az okmányokról. A dokumentumokat annak idején McNamara, akkori hadügyminiszter irányításával egy harminctagú csoport állította össze és dolgozta fel. Egy kópiát kapott a külügyminisztérium, egyet pedig a CIA. Egy kópia maradt a Pentagonban. Az eredeti, amelynek a Fehér Házban kellene lennie, nincs még. Feltételezik, hogy Johnson vitte magával Texasba. Egy világos: ennek a zavaros ügynek a főszereplője nem lehetett közönséges földi halandó. Helyi megfigyelők* arról írnak, hogy a vietnami háborúval kapcsolatban, a vezető körökben dúló ellentétek vezettek ehhez a példátlan politikai botrányhoz. Persze még ezek a megfigyelők sem merik megjósolni az okmányok eltűnésének és az amerikai sajtóban történt megjelenésének minden következményét. Washington pánikban él. Az okmányok közlése nemcsak a volt elnök presztízsének árt, hanem a jelenlegi kormánykörök tekintélyét is aláássa. C. Borovik, az APN tudósítója
