Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

Születésnap a világűrbeu A TASZSZ tudósítója je­lenti az irányítóközpont­ból: Viktor Facajev kísérlete­ző mérnök szombaton ün­nepelte 38. születésnapját a Szaljut orbitális űrállo­más fedélzetén. A képernyő közepén meg­jelent az ünnepelt. „Bele- begett" a fülkébe, leült a karosszékbe. ' A háttérben látható volt az ünnepi asz­tal, kozmikus eledelekkel megrakva: túróval és gyü­mölcslével töltött tubusok, borjúhús, cukrozott gyümöl­csöt, aszalt szilvát tartalma­zó konzervek voltak az asz­talon. Andrijan Nyikolajev a ro­konoknak, az űrhajós bará­toknak, a kísérlet vezetői­nek üdvözletét tolmácsolta a Földről. — „Amíg én a kísérlete­ket végeztem, a barátaim behozták a munkaszobába és megtérítették az ebédlő- asztalt — mondotta Paca­jev. — Vlagyiszlav Volkov egy hagymával, Géorgij Dob- rovolszkij pedig egy citrom­mal ajándékozott meg. Még a Földről hozták az aján­dékokat és titokban tartot­ták, hogy meglepetés le­gyen”. .. Az összeköttetés a végé­hez ért. A személyzet, miu­tán befejezte az ünnepi vil­lásreggelit, folytatta a kísér­leteket. Dobrovolszkiinak.Volkovnak és Pacajevnek szigorúan meghatározott kozmikus mun­kahete van. Az orvosi és biológiai kísérletek váltakoz­nak az asztronómiai megfi­gyelésekkel. Ezeket követik a népgazdasági érdekeket szol­gáló, időszerű feladatok meg­oldásával összefüggő kísérle­tek, valamint a műszaki kí­sérletek. A Szaljut folytatja útját. (MTI) NATO-országban Ma nyílik rneg az újabb Indokína-értekezlet Fehér Magda, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Oslóban, a NATO egyik tag­országának, Norvégiának a fő­városában vasárnap kezdi meg munkáját az Egyesült Álla­mok Indokínában elkövetett háborús bűntetteit kivizsgáló nemzetközi bizottság második ülésszaka. Az ünnepélyes meg­nyitó ülés vasárnap délután lesz. A nemzetközi bizottság az 1967. július 6—9-én Stock­holmban tartott Vietnam-érte- kezlet határozata értelmében alakult meg. Mintegy 120 küldött — köz­tük nemzetközi tekintélynek örvendő tudósok, politikusok, békeharcosok és közéleti sze­mélyiségek — jelezte részvéte­lét a világ különböző orszá­gaiból, szocialista és a tőkés államokból egyaránt. Nagy érdeklődés előzi meg az indokínai országok képvi­selőinek tanúvallomásait és a nemzetközi bizottság második ülésszak előkészítésének je­gyében 1971 májusában Indo­kínában járt küldöttség beszá­molóját. Jól értesült körök szerint igen érdekesnek ígérkezik az Indokínában harcolt amerikai katonák tanúvallomása is. (MTI) V Thant, az ENSZ főtitkára hivatalában fogadta az Egye­sült Államokban tartózkodó Willy Brandtot. Feszült a helyzet Bolíriában A különböző robbanások és szabotázsakciók nyomán rend­kívül feszült a helyzet Bolí­viában, különösen a főváros­ban. A Bolíviai Szakszervezeti Szövetség és különböző tömeg­szervezetek felhívást adtak ki, amely felszólítja a lakosságot: ha kell, szálljon fegyveresen is szembe a fasiszta állam­csíny kísérlettel, amellyel egyesek meg akarják akadá­lyozni június 21-én a népi nemzetgyűlés beiktatását. Pénteken este rövid időkü- önbséggel három robbanás is -övette egymást La Pazban. A robbanások okának felderíté­sére felszállt egy kisebb kato­nai repülőgép, amely néhány perccel később felrobbant, pi­lótái életüket vesztették. Nyilvánvaló volt a szabotázs­cselekmény. Ugyanabban az időben egy kisebb fegyveres csoport behatolt egy magán rádiótársaság épületébe, el­foglalta a stúdiót és lázító közleményt olvasott be. A belügyminiszter nyilatko­zott, hogy a kormány a mun­kásosztályra kíván támasz­kodni és segítségével hatékony intézkedéseket tesz az össze­esküvők ártalmatlanná tételé­re. (MTI) 2 NOGRÁD - 1971. június 20.. vasárnap VILAGHIRADO Etiópia fővárosában ülésezik íz Afrikai Egység Szervezet miniszteri tanácsa, melyen komoly nézeteltérések kelet­keztek a fajgyűlölő Dél-afri­kai Köztársasággal kapcsola­tos közös politikai álláspont kialakítását illetően. Képün­kön: Arsene Usher, Elefánt­csontpart külügyminisztere, elhagyja a tanácskozás épü­letét. Összecsapás Belfastban Figyelmeztető lövésekkel és a hírhedt gumilövedékek­kel oszlatott szét szombaton az angol katonaság és rend­őrség Belfastban két tünte­tő katolikus csoportot. A tüntetőket — mintegy három és fél ezer embert - a katonák és rendőrök meg­próbálták a kordon mögé szorítani, s eközben használ­ták fegyverüket. (MTI) tgy látja a hetet kommentAtornok, Pálfy József; „ Ami megérdemli, hogy kinyomtassák.. ff A HÉT legérdekesebb ese­ménye kétségkívül az volt, hogy a tekintélyes amerikai napilap, a New York Times megkezdte, majd bírói- dön­tésre felfüggesztette olyan titkos dokumentumok közlé­sét, amelyek leleplezik hogyan készítette elő hét évvel ez­előtt a Johnson-kormányzat a vietnami agressziót, mi­lyen eszközökkel állította az amerikai törvényhozást kész tények, — de így is mond­hatjuk: meghamisított tények elé... A New York Times nagy lap. Nemcsak példányszáma miatt, hanem nemzetközi te­kintélye miatt is. Szerte a világon olvassák és idézik. Amerikában főleg az értelmi­ség kíséri figyelemmel, de a széles tömegekhez már nem jut el több milliós példány­száma ellenére sem. A mos­tani botrány méreteit éppen az magyarázza, hogy az Egye­sült Államok nemzetközi te­kintélyén esik csorba, az amerikai kormányzat tekin­télye világszerte csorbát szen­ved. Belpolitikáiig talán még a Nixon-kormányzatnak javára is válhatnék, illetve az el­nökjelöltként fellépni szán­dékozó elnöknek a malmára hajtaná a vizet, hogy most napvilágra kerül: a demok­rata párti elnök, Lyndon ’Johnson és demokrata párti tanácsadói agyalták ki a „tonkini incidenst”, amely 1964 nyarán ürügyet szolgál­tatott a VDK elleni táma­dásra. A republikánus Nixon megtehetné, hogy mossa a kezét és modem Pilátusként a vietnami háború egész ódi­umát elődjére hárítsa, ugyanakkor pedig 1972-es demokrata párti ellenfelét azzal diszkreditálja, hogy azt mondja róla, íme, a háborút elindító párt embere... Ha a Nixon-kormányzat berkeiben most mégis akkora a felzú­dulás a New York Times hasábjain megjelent titkos dokumentumok láttán, akkor ez nyilvánvalóan azért van, mert felmérik a közlés nem­zetközi hatását. Az aligha­nem nagyobb is lesz, mint az Egyesült Államokon belü­li visszhang. Bármilyen furcsának hat, az amerikai közvélemény te­kintélyes része, a Nixon ál­tal annyiszor emlegetett „csöndes többség”, mindmáig valóban hajlandó volt vagy kézlegyintéssel elintézni a vietnami háború ügyét, vagy éppenséggel elhinni az elnök­nek, hogy az USA határaitól sok ezer mérföldre valóban Amerika érdekeit védik meg az igazságos ügyért harcoló katonák. Ennek a „csöndes többségnek” a soraiban mil­liók vannak, akik szinte na­ivnak tűnő módon az Egye­sült Államok messiási külde­tését vallják, s akik el is várják kormányuktól, hogy a gondviselés küldöttéhez mél­tóan járjon el a határokon belül és kívül. A vietnami háborút előkészítő tudatos félrevezetés, ami most a New York Times által közölt dokumentumokból kiviláglik, sok amerikai polgár szemét nyithatja fel. DE NE HIGYJÜK, hogy a New York Times is csak va­lamilyen magasabb rendű el­hivatottságból tette közzé a titkos okmányokat. (A lap fej­lécén ott áll a régi-régi jel­szó, amely szerint hasábjain minden megtalálható, ami csak megérdemli, hogy ki­nyomtassák ..) A lap kiadója és szerkesztői mögött az ame­rikai monopoltőkének az a szárnya tűnik fel, amelynek érdeke lenne a vietnami há­ború befejezése, továbbá a demokrata pártnak ez a frak­ciója, amely szintén szorgal­mazza a vietnami kátyúból való kikászálódást. Az előb­bieknek üzleti, az utóbbiak­nak politikai érdekei fűződ­nek ehhez. Emlékezzünk csak Clark Clifford volt. hadügy­miniszter minapi kijelentései­re, amelyekkel el akarta érni, hogy a republikánus Nixon kormánya már most szabjon időhatárt az amerikai csapatok kivonására Vietnamból. Clif­ford, aki Johnson idejében állt a Pentagon élén, egysze­riben tudja már, mit is kelle­ne tenni... Tudja, mert 1972- ben jön az elnökválasztás, a Tömeggyilkosság a bongsoni tengerparton Néhány nappal ezelőtt a New York Post című te­kintélyes amerikai lap ha­sábjain kínos hír jelent meg, A lap arról számolt be, hogy mi történt majd­nem három évvel ezelőtt a dél-vietnami Bongson fa­lucska közelében a homo­kos tengerparton. 1968 szeptemberének egyik forró napján egy amerikai század szállt partra. Az ala­kulat a 173. légideszant dandár 303. gyalogezredének második zászlóaljába tartozott. A tengerpart néptelen volt Az amerikaiak biztosított me­netben vonultak végig a par­ton, de sehol egyetlen lelket sem láttak. Két óra telhetett el anélkül, hogy egy fia el­lenséget láttak volna. Körülbelül ez Idő tájt egy rádiómechanikus érkezett he­likopteren a századhoz, akit azért hívtak, hogy megjavítsa a század adó-vevő berendezé­sét. A század közben, nem messze a falucskától, pihenő­re vonult. A katonák füröd- tek, napoztak. Ami ezután történt, azt már csak a rádiós elbeszéléséből tudjuk. Miközben a szerelő az el­romlott készülékekkel bajló­dott, a falucskából asszonyok és gyerekek jötték a katonák­hoz, friss ivóvizet hozva. A gyerekek nekiláttak a katonák holmijainak a tisztogatásához. Előfordul, hogy a háború ke­nyérkereseti lehetőség a pol­gári lakosságnak. Egyszerre csak lövések csat­tantak és jajkiáltások hallat­szottak. A rádiós ijedten a földhöz lapult. Azt hitte el­lenséges támadás érte a szá­zadot. Mikor a lövöldözés megszűnt, a rádiós is felné­zett. Néhány katona ácsorgott a közelben, kezében géppisz­tollyal, a többiek folytatták a napozást, mintha mi sem tör­tént volna. Ellenség sehol. A homokon hullák hevertek, asszonyok és gyermekek holt­testei és néhány banánlevélbe göngyölt vizespalack a ho­mokban. A rádiós 24 hullát számolt meg. A lövöldözés mindössze két percig tartott. A technikus reszkető kézzel kijavította a rádiót, majd a helikopter felé sietett. A szá­zadparancsnok este jelentette, hogy Bongson közelében ki­sebb csetepaté volt, az ellen­ség 40 halottat vesztett. Saját veszteség nincs. A rádiós a zászlóalj parancs­nokságra ment és jelentést tett. Az ügyeletes százados nyugodtan meghallgatta, majd így válaszolt: „A vietnami csak vietnami. Ha ferde sze­met látsz, tüzelj.” A rádiós ekkor az ezredhez fordult. Ott is nyugodtan végighallgatták, és azt mondták neki, hogy „ne vacakoljon e miatt a kicsiség miatt. Ha mégis tovább járna a szája, akkor magára ves­sen. ..” A rádiós rövidesen leszerelt. Ekkor a vietnami amerikai bűnöket kivizsgáló bizottság egyik ülésén elmondta, hogy mit látott Bongson falucska közelében a tengerparton. Azt gondolta, hogy ezzel milliókat mozgat meg, milliókban éb­reszti fel a lelkiismeretet. Nem így történt. Mindössze a minneapolisi helyi lap reagált az eseményre. Történt azután, hogy a New York Post riportere, tudomást szerezve a rádiós vallomásá­ról, megpróbált interjút kérni a zászlóalj tisztjeitől. Az egy­kori hidegvérű ügyeletes szá­zadoson kívül, aki közben őr­nagy lett, senki sem volt haj­landó nyilatkozni az újságíró­nak. Az őrnagy is csak ennyit mondott: „Semmi különös nem történt... Nem emlék­szem a számokra, de nem hinném, hogy ott a tengerpar­ton valami rendkívüli dolog történt volna.. A cikket közlő New York Post megjelenése után gondo­san átlapoztam az újságokat. A rádiósról és a bongsoni tra­gédiáról egy betűt sem írnak, Hallgat a rádió és a televízió is. G. Borovik, az APN különtudósitója demokrata pórt jelöltjének jót tesz, ha a vietnami hábo­rú ellen lép fel. Az Egyesült Államokban a héten magas rangú nyugatné­met vendég járt, Willy Brandt kancellár. Nixon elnök is fo­gadta. Brandtnak nem volt egy rossz szava sem az USA vietnami politikájáról, sőt, bonyolult fogalmazásé mon­datokban értésre adta, hogy az NSZK-nak e téren nincs ellenvetése. A kancellár fő gondja az volt, hogy az ame­rikaiak jóindulatát biztosítsa a maga és kormánya számé-1 ra, egyrészt a „keleti politiká­jában”, másrészt a NATO-ban, aztán pedig a fontos nyugat­berlini tárgyalásokon. S vé­gül, az USA és a Közös Piac viszonyáról is tárgyalt ameri­kai vendéglátóival. Brandt New Yorkban el­ment az ENSZ üvegpalotájá­ba is. U Thant főtitkárral tár­gyalt, minden valószínűség szerint arról, hogy az NSZK anyagilag hozzájárul a világ- szervezet különböző program­jainak költségeihez, de cseré­be azt kéri, hogy — egyelőre ne tűzzék napirendre a néme­tek ENSZ-beli képviseletének kérdését... Köztudomású, hogy az NSZK nem tagja a világszervezetnek, az NDK sem. Bonnban mindeddig hal­lani sem akartak arról, hogy a két német állam képviselői egyszerre vonuljanak be a világszervezetbe Úgy tekin­tették volna ezt, mint az NDK nemzetközi elismerésé­nek betetőzését. S inkább ma­guk is lemondtak az ENSZ- tagságról... A két német állam ENSZ- beli képviseletének kérdése az NDK teljes, nemzetközi jogi elismerésének követelésével, az Elba partján levő két ál­lam közti viszony rendezésé­nek igényével együtt termé­szetszerűleg hangot kapott az NDK kommunistáinak kong­resszusán. A Német Szocialis­ta Egységpárt küldöttei Ber­linben meghallgatták a szocia­lizmus építésének eredmé­nyeiről szóló referátumot, megvitatták a német munkás­paraszt állam új ötéves ter­vének irányelveit. A proletár nemzetköziség egyszerre nyil­vánult meg a kongresszus szónoki emelvényéről a test­vérpártok küldöttel részéről elhangzott mondatokban és abban a fogadtatásban, amely­ben a kongresszus Leonyid Brezsnyevet, Kádár Jánost és a többi testvérpárt vezetőit részesítette, A BERLINI pártkongresszus alkalmat szolgáltatott arra, hogy a Varsói Szerződés or­szágainak pártvezetői ismét megnyilatkozzanak az európai béke és biztonság, a földrész népeinek együttműködése, a haderők csökkentése ügyében. Mindezek o kérdések — e so­rok írója személyes tapaszta­latból is állíthatja — rendkí- v üli érdeklődést keltettek Európa nyugati felében. A lisszaboni NATO-ülésen a saj­tókonferenciák termében tu­catnyi kérdésből hallottam kl- csendülnl a sürgetést: Európa érdekébe történne, ha minél előbb megkísérelnék a föld­rész problémáinak megoldását. Magyar siker Madridban A madridi ökölvívó Eu- rópa-bajnokságon szom­baton este aranyérmes lett Gedó, Badart és Kaj- di. Az SBTC neveltje Bo­tos András, aki a Bp. Honvéd versenyzője, ezüst­érmet szerzett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom