Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

( „Hol szorít a cipő?" Sok millió forint a szolgáltatásokra Főiét létszámmal? — Veszélyes tervezés Több kapacitást, nagyobb hatékonysággal Salgótarján minden lakosa gyakorlatból tudja, mennyi bosszúságot okoz, ha elromlik a televízió, vagy a mosógép, gyors lakáskarbantartásra van szükség és nincs, aki megcsinálja. Vagy ha van is, a várakozás hosszú napokat, nem egyszer heteket vesz igénybe. ..Szorít a cipő” a szolgáltatásoknál, ez nem vi­tás. Ezért foglalkozik a negyedik ötéves terv kiemelten a szol­gáltatások fejlesztésével. Ezek közül is legfontosabb a tex­tiltisztítás. a háztartási gépek javítása, a lakáskarbantartás és a gépjárműjavítás hálóza­tának bővítése. Negyvenkétmillió Nógrád megye negyvenkét­millió forintot kap központi alapból, hogy minél gyorsab­ban, intenzívebben fejlődjék a lakossági igényeket kiszolgáló javító-, tisztító- és üzletháló­zat. A negyvenkétmillió forint nem kis összeg, mégis jól meg kell gondolni, mire, mennyit fordít a megye belőle. Alapos megfontolás után tizenegy- milliót a textiltisztítás, hat­milliót a háztartási gépek ja­vítása, húszmilliót a lakás­karbantartás és gépjárműjaví­tás, ötmilliót pedig az úgyne­vezett „fehér foltok”, vagyis a még ellátatlan peremterületek fejlesztésére költünk. Üjdonság. hogy a megyei ta­nács tervosztálya pályázatokat írt ki ösztönzőként a korsze­rű, a legfontosabb igényeket kielégítő és aránylag nem drá­ga szolgáltató házak építésére. Pályázhatnak tanácsi vállala­tok, kisipari szövetkezetek, ÁFÉSZ-ek. A tanács nyilván a legkedvezőbb pályázatot fo­gadja el, számítva arra, hogy a pályázó saját erőből is hoz­zájárul a költségekhez... Salgótarjánban a í'erenc- és a Sebaj-telepre, valamint Brezinára „kell telepíteni” el­sősorban szolgáltatási hálóza­tot. Az elképzelések szerint a feladatot leginkább olyan szolgáltatóházak látnák el, amelyekben fodrász, háztartá­si gépjavító, textiltisztító es cipészrészleg található, mint­egy kétszáz négyzetméteren. De lehet pályázni a gépjár­műjavítás és a lakáskarban­tartás gyors és célszerű ellá­tására is Hogy a pályáza­tokban van „fantázia”, bizo­nyítja, hogy már több ajánlat is beérkezett Patyolat-szalon A legtöbb gondot, bajt, Sal­gótarjánban talán a Patyolat jelenti. Kevés a jelenlegi há­rom felvevőhely, hosszú a vá­rakozási idő és nem egyszer érkezett panasz az elvégzett munka minőségére. Ezen a helyzeten a következő évek alapvetően változtatnak, ugyanis elvégzik a vállalat központi üzemének teljes re­konstrukcióját. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt elsősorban az ott dolgozók tudnák megmondani. De min­den bizonnyal érzik jótékony hatását majd a város lakói is. Patyolat-szalon nyílik a most épülő garzonház földszintjén, ahol korszerű gépek végzik a munkát. A gépeket, berende­zéseket a vállalat már meg­rendelte, sőt egy részük már meg is érkezett Salgótarján­ba. A felvevőhelyek száma is gyarapodik, a mostani három helyett összesen hét helyen le­het beadni a ruhákat. Keve­sebb lesz a cipekedés, rövi- debb a várakozás, gyorsabb a kiszolgálás. A tartós fogyasztási cikkek, a háztartási gépek gyors ter­jedése, a lakáskultúra emelke­dése követeli a javítások gyorsítását. Oj műhelyekre van szükség, nemcsak a pe­remterületeken, hanem a bel­városban is. Csak így érhető el, hogy kevesebb bosszúság­gal gyorsabban kapjuk meg a javítandó mosógépeket, tele­víziókat, vagy más háztartási gépeket. Hasonlóan fontos az is, és szorosan a szolgáltatá­sokhoz tartozik, hogy ne kell­jen napokat szaladgálni egy­Sürgős munka Egyi re több szó esik építőiparunkról. Ha végigsétálunk Salgótarján főterén, vagy újabb ipari létesítményeinket nézzük, tárgyilagosan elismerhetjük, hogy építőipa­runk és a tervező irodákban dolgozó kollektí­vák maradandót alkottak, különösen város­építés terén megérdemlik az elismerést. De a jelentős fejlődés ellenére sem tudták az utóbbi öt évben a megyei igényeket kielégíte­ni. A negyedik ötéves terv időszakában Nóg­rád megye eltérő sajátosságai az országos át­lagtól is nagyobb követelményt állítanak az építőipar elé Ezért a megyei pártértekezlet a következő időszak kulcskérdéseként jelölte meg az építőipar fokozottabb fejlesztését, mert csak így valósulhatnak meg kiméit fontosságú társadalompolitikai célkitűzéseink, jelentős mértékben az építőipar nagyobb teljesítmé­nyétől függ megyénk fejlődése. Az építési feladatok az előző időszakhoz képest mintegy kétszeresére növekedtek, ez a beruházási piacon az eddig is meglevő fe­szültséget tovább fokozza. Vajon lemondha­tunk-e olyan célkitűzések megvalósításáról, amelyek a megye fejlődését hosszú távon meghatározzák? Lemondhatunk-e, vagy eliia- laszthatjuk-e a tervezett lakásépítkezéseket, az ipartelepítést, az üzemi rekonstrukciókat, a közműprogramot, az útfejlesztést, vagy a kulturális létesítményeket? Nem, ezt semmi esetre sem tehetjük, mert a lakásokra, az újabb munkahelyekre, korszerű ipari üze­mekre, iskolákra, óvodákra, üzletekre, vízve­zeték-, fűtés- és útfejlesztésre feltétlenül szükségünk van. A jogos és a pénzzel is fedezett beruházási igényhez képest főleg a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat kapacitásfejlesztése alacsony. Mindössze 42,4 százalékos kapaci­tásfej lesztest terveznek, noha a szocialista építőipari átlag 73,5 százalék. A Tanácsi Épí­tőipari Vállalat tervezett termelési felfutása jóval kedvezőbb, 86,7 százalékos. Az állami építőipari vállalat vezetői azzal érvelnek, hogy az előző évek jelentős fejlesztése után a következő öt évre többet nem tervezhetnek, többet nem építhetnek, mert nincs létszám. Álljunk meg a létszámnál! Azt mondják, hogy nincs több munkaerő. Mégis az építő­ipari vállalatok a termelés növelését több mint 50 százalékban létszámfejlesztéssel terve­zik megoldani. Vajon megalapozott ez a dön­tés? Hiszen már most sincs elegendő munka­erő. Honnan veszik a többletet ezután? Egyik vállalat a másiktól csalogassa el? Nóg- rádban azt is meg kell fontolni, hogy a most létesülő új ipari üzemek jobb munkafeltéte­leket tudnak teremteni, egy telephelyen, la­kóhelyükhöz közelebb tudják foglalkoztatni az embereket. Ebből következik, hogy az épí­tőipar ezután még nehezebben tud majd munkást szerződtetni. Az építőipar elsősor­ban a fiatalokra és korlátozott számban a vi­dékről kikerült átképzősökre számíthat. Te­gyenek is meg mindent, hogy a szükséges létszámról idejében gondoskodjanak. De fon­tolják meg jól, hogy az építőiparnak Nógrád megyében nincs jelentős munkaerő-tartaléka, tehát az extenzív fejlesztés útja nem járható. Ügy véljük, hogy a valóságos helyzetből kell kiindulni. Az elmúlt időszakhoz képest az építési igény megkétszereződött, a negye­dik ötéves terv során 987 millió forint értékű munkára nincs kapacitás. Ez a feszültség has marosan nem oldható fel. Tudják, hogy nincs és nem is lesz elegendő munkaerő, mégis a kapacitásnövelés felét létszámmal tervezik megoldani? Ez nem megoldás, ez nem jár eredménnyel. Kinek használ, mire megyünk vele, ha öt év múlva arra hivatkozunk: nem teljesítettük a tervet, mert nem volt munka­erő? Nincs más lehetőség: vessünk számot azJ zal, hogy mennyi ember, mennyi gép és pénz van; reálisan mérlegeljük, miből mennyit sze­rezhetünk. A rendelkezésre álló munkaerőt; gépeket és fejlesztési alapot a vállalat a le­hető leghatékonyabban használja fel, a mun­kaszervezésben rejlő nem kis tartalékot jól aknázza ki. Szükséges, hogy a munka- és a szerződéses fegyelmet javítsák, az erőt kon- _ centrálják. A műszaki fejlesztést nem lehet ’ elodázni, de arra is nagy figyelmet kell for­dítani, hogy a meglevő technológiát a fej­lesztési alapokat és a hiteleket hogyan lehet­ne jobban kihasználni. Az építőipar valamennyi szektorában je­lentős és gyökeres változásra van szükség. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál a kapacitást a tervezettnél gyorsabban kell fejleszteni. Igaz, ez kockázattal jár, ez nem könnyű feladat, de sokkal nagyobb kockázat­tal járna, sőt a megye egész lakosságának nagy veszteséget jelentene, ha lemondanánk a le­hetőségekről, vagy az extenzív fejlesztés ele­ve járhatatlan útját választanánk. A legna­gyobb tartalék a vállalati szervezésben, s a technológia fejlesztésében és a korszerű veze­tésben van, mindenekelőtt erre kell számíta­ni, a vállalati adottságokat kell kihasználni. A kisipari szövetkezeteknél és a TÖVÁLL* oknál is lassú a tervezett fejlődés üteme, a szükséges beruházásokra és forgóalap-bőví­tésre nincs pénz, sürgősen tisztázni kell a fejlesztés irányát, az ésszerű működési kö­röket. A IV. ötéves terv lakásprogramját alapve­tően a közép- és nagy blokkos, a keretvázas- és a PEVA technológiával lehet megvalósíta­ni. De a Hatvani Házgyárból tervezett 1000— 1100 lakást hogyan lehet pótolni, hogyan le­hetne bekapcsolódni az országos technológiai fejlesztési programba, és miként lehetne kö­zös erővel helyi előregyártó üzemet létrehoz­ni, a helyi anyagokat hogyan lehetne jobban hasznosítani? A szénbányák és egyéb ipari üzemek úgynevezett töredékkapácitását ho­gyan lehetne a legjobban megszervezni. A LavoíLoin években tfzmilliárd fo­rt HUVClttCÍU rint értékű építke2ést kell megvalósítani. Sok család új lakáshoz akar jutni, a megye termelésszerkezete lé­nyegesen átalakul. A tervezést, a kivitelezést, a beruházók munkáját, a különböző szervek együttműködését és minden szinten a vezetést, a megnövekedett feladatokhoz kell mérni. Ehhez kell igazítani a vállalati belső mecha­nizmust. De az újabb igényekhez, a megye lakosságának érdekeihez igazodjék a párt- szervezetek és az építőiparban dolgozó kom­munista vezetők, a szocialista brigádok, va­lamint a munkaversenyben élenjárók több­sége is. A szemlélet megváltoztatása és a közös összefogás a siker legfőbb záloga. Dr. Fazekas László Több feladatot kérnek egy szerelőért, vagy szakem­berért. Minden jelenlegi és jöven­dő gépkocsi tulajdonos — akik­nek száma egyre szaporodik — egyetért azzal, hogy Salgó­tarjánban korszerűsödjék és bővüljön az autószerviz-szol­gáltatás. A tervek szerint 1975-re a szeivizkapacitás a jelenlegi kétezer üzemóráról negyvenezerre emelkedik. A nagyszabású városrekonst­rukció új gondokat hozott magával. A régi házak bontá­sával kevesebb lett az üzletek száma. A forgalom viszont emelkedik, ami azt jelenti, hogy mihamarabb bővíteni kell az üzlethálózatot. Sok lakást építünk, melyeknek la­kói természetesen vásárolni is akarnak, mégiiozzá rövid idő alatt és a közelben. Űj üzletek Egyre sürgetőbben vetődik fel a vásárcsarnok megépíté­se, amelyet a mostani piac ideiglenes jellege, korszerűt­lensége, szűk területe sürget. De szükségessé válik egy új háztartási bolt, ezermester­bolt és autóalkatrész szaküzlet megvalósítása is. Tervekben természetesen nincs hiány. Korszerű ABC-áru házak te­szik majd könnyebbé a vásár­lást, a garzonház földszintjén pedig Önkiszolgáló étteremben ebédelhetnek a városközpont­ban levő hivatalok, intézmé­nyek, vállalatok dolgozói. Még vita folyik a lakberendezési áruház építésének idejéről. A városi tanács nyomatékosan sürgeti, mert a lakberendezési cikkek forgalmazása a mosta­ni körülmények között nem megoldott. A negyedik ötéves tervben örvendetesen „előkelő” helyet kapott a szolgáltatások fej­lesztése. Az a pénz, amit erre költünk, sokszorosan megté­rül azzal, ha gyorsabban, ké­nyelmesebben, a javuló élet- színvonalnak megfelelően tud­juk intézni a naponként je­lentkező kisebb-nagyobb ügyeinket. T Cs. E. — Áz építőknél hallottuk Népes csoport indul útnak holnap autóbusszal Salgó­tarjánból, a megyei Állami Építőipari Vállalattól Kár- pát-Ukrajna felé. A vállalat szakszervezeti bizottsága és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szervezte az utat, melyen szakszervezeti hoz­zájárulással 45-en vesznek részt. A négynapos út során el­látogatnak többek között Uzsgorodra, ahol megkoszo­rúzzák a szovjet hősök em­lékművét. f« Szintén a megyei Állami Építőipari Vállalatnál hal­lottuk, hogy szorgalmasan dolgoznak a vietnami gyer­mekeknek szánt takarók el­készítésén. A férfiak a fo­nalak beszerzésében, szállí­tásában segédkeznek, a nők pedig eddig már csaknem ezer darab kockát horgoltak meg a vállalatnál. A mun­kára eddig mintegy száz órát fordítottak. A hét végén Salgótarján­ban tanácskoztak a nógrádi szénbányák területén működő Fiatal Műszakiak, Közgazdá­szok Tanácsának vezetői. Ifj. Szopóczi Ferenc, a vállalati FMKT elnöke vitaindító be­szédében foglalkozott a moz­galom céljával, az eddig elért erdeményekkel és azokkal a gondokkal, amelyek az elkö­vetkezendő időszakban meg­oldásra várnak. Az FMKT tevékenysége három fő terü­letre irányul, egyrészt a ter­melés közvetlen, másrészt a KISZ termelési mozgalmai­nak segítésére és nem utolsó sorban a fiatal műszakiak és közgazdászok politikai, szak­mai műveltségének fokozásá­ra. A beszámoló kritikusan ér­tékelte az elmúlt időszak munkáját. Azt is megállapí­totta, hgoy a vállalat terü­letén az FMKT, bár 11 éves múltra tekint vissza, de nem működött kielégítően. Igaz, hogy elkészült négy szakdol­gozat. Az idén újjáválasztot­ták a vezetőséget. Több he­lyen már meghatározták a tennivalókat, amelyeket közö­sen tárgyaltak meg a válla­lat, illetve az üzemek műsza­ki vezetőivel. Munkához is láttak, például a nagybáto- nyi kötélpálya automatizálá­sán már dolgoznak, és hason­lóan, más területeken is pró­bálnak újabb, gazdaságos műszaki megoldásokat keres­ni. Emellett még mindig igen sok a tennivaló, hogy valahogyan szervezettebbé, céltudatosabbá váljék a mun­ka. Igen lényeges az is, hogy a felajánlásokat értékelni le­hessen, hisz’ ezen keresztül vezet az út a Kiváló Ifjú Mérnök, Technikus, Közgaz­dász címek elnyeréséhez. A jövőben még inkább kap­csolódni kell az FMKT mun­kájának a vállalat műszaki fejlesztéséhez, az újítási fel­adattervben foglaltak megva­lósításához, szóval a saját üzemi élethez. A vitában többen is fel­szólaltak. Ondrék László, a vállalat újítási felelőse töb­bek között a szellemi érté­kek összegyűjtésének, és a megoldott, kidolgozott újítá­sok ésszerűsítések értékesíté­sének fontosságáról beszélt. Arról is tájékoztatta a részt­vevőket, hogy az idén már eddig csaknem annyi újítási javaslatot nyújtottak be a vállalaton belül, mint az el­múlt egész évben. Az utókal­kulált gazdasági eredmény is meghaladja a nyolcmillió forintot. Stull József nagybátonyi mérnök arról tájékoztatta az értekezlet résztvevőit, hogy náluk a külszíni üzem auto­matizálásával létszámot akar­nak megtakarítani és a ne­héz fizikai munkától mente­síteni a dolgozókat. Egy má­sik felszólaló azt kérte, hogy a vezetők bátrabban adjanak konkrét feladatokat a fiata­loknak. Kovács István; a vállalat KISZ-bizottságának titkára arról szólt, hogy sokkal na­gyobb lehetőségek vannak az FMKT előtt, mint amennyit az utóbbi időben sikerült ki­aknázniuk. Serényebb mun­kára hívta fel a figyelmet. Tóth Rudolf viszont a megyei KISZ-bizottság üdvözletét tolmácsolta az értekezlet résztvevőinek, majd a gazda­sági munka mellett a to­vábbképzésre, a tanulásra, ifjúsági érdekvédelmi felada­tokra, a szocialista brgádok- kal való kapcsolat erősítésé­re kérte a fiatal műszakia­kat, közgazdászokat. Takarók Vietnamnak A palotást Május 1. Termelőszövetkezet nőbizottsága a közelmúltban tartotta ülését. Podobé Mihályné tartott ismer­tetőt a X. pártkongresszus határozatairól, a határozatok gya­korlati megvalósításáról. Szó esett a harcoló vietnami nép­ről. Az asszonyok úgy határoztak, hogy erejükhöz mértén támogatják azokat az akciókat, amelyeket Vietnam megsegí­tésére indítottak hazánkban. A szövetkezet vezetősége fona­lat vásárol, az asszonyok pedig társadalmi munkában taka­rókat készítenek, amelyeket Vietnamba küldenek. NÓGRÁD — |?7i. június 20„ vasárnap X

Next

/
Oldalképek
Tartalom