Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-18 / 142. szám
Vége a pendlizésnek Oj iskola Érsekuadkerten Áz érsekvadkerti pedagógusok nagyon tudnak közlekedni. Motoron is, kerékpáron is. Hogy miért? Hát nem hob- byból, hanem azért, mert a falu általános iskolája három különböző helyen rendezkedett be, s az is úgy, hogy két iskola között kis híján egész Érsekvadkert ott van. Többek között ezeken a kényszerű túrákon is segít majd az új iskola. Nyolctantermes, kétszintes, üveg-beton épület, impozáns külsővel, s minden bizonnyal modern felszereléssel. A minősítéssel Réti Lajos iskolaigazgató is egyetért, de azért nincs túlságosan elragadtatva. — Az az igazság, hogy a szép külső mögött nagyon sok bosszúság van — mondja. — Április 4-e óta szinte háromhetenként megtartják műszaki átadását, nem is beszélve az első, a tavaly novemberi határidőről. Legutóbb kértem, bízzanak meg engem azzal, hogy a munkákat naponta ellenőrizzem, a hibákról jegyzéket vegyek fel, hátha ezek alapján módszeresebbé válik a munka. — A legközelebbi terminus? — Tizenhetedike. Nagyon remélem, ez volt az utolsó. Korábban még úgy gondoltuk, hogy az új iskolában lesz az úttörőavatás, már ezek szerint is szerveztünk, de le kellett állítani az egészet. A bútorokat még tavaly megrendeltük, bízván az elsőként megjelölt határidőben, azóta is ott vannak a tanácsteremben. Pedig nem állíthatja senki, hogy tétlenül nézzük a kivitelezők nehézségeit. Ahol tudunk, segítünk. Az alapok zömét például a gyerekek és a szülők ásták ki, télen a gyakorlati órákon a gyerekek és a nevelők az összes fogast elkészítették, megvan már a tervünk a tereprendezésre is. — „Tegyük el” most kicsit a bosszúságokat. Milyen változást hoz majd az új iskola? — Ide kerül az egész felsőtagozat, 350 diák. Mindenekelőtt á szaktantermi oktatásra nyílik majd lehetőség. Ez óriási fejlődés lesz nálunk. Különösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy eddig a szemléltető eszközöket se tudtuk kellőképpen használni, hiszen nem mindegyiket lehet kerékpáron vagy motoron egyik helyről a másikra szállítani. A baj ott van, hogy ez a szépen kigondolt terv dugába dől, ha nem kapjuk meg a fenntartási költséget a régi tantermekre. A régiekkel együtt ugyanis 16 tantermünk lenne, s ezzel végre-valahára megvalósíthatnánk az egymű- szakos tanítást is. A régi tantermek fenntartása már csak azért is indokolt, mert Érsekvadkert nem tartozik az elnéptelenedő falvak közé. Néhány év múlva, könnyen lehet, hogy már a 16 terem is kevés lesz. — Az iskola átlageredménye? — Az idén 3,5 volt, bár ez nem egészen reális erdemény. Év közben ugyanis több nevelőcserénk volt, s az ilyesmit általában „megérzik” a gyerekek. Nem rossz a továbbtanulási arány sem, az idén végző 77 nyolcadikosból több, mint hatvanan tanulnak tovább, ki gimnáziumban, ki szakközépiskolában, ki szakmát sajátít majd el. Csak a tsz-be nem kívánkoznak, pedig jó tsz az érsekvadkerti. Bizonyára a gyerekek sem idegenkednének tőle, ha maguk a szülők nem tartanák vissza őket a mezőgazdasági munkától. — Mit jelent az új iskola a pedagógusoknak ? — Egy jó közösség kialakulását. A kerékpáros, motorkerékpáros „pendlizések” ideje alatt alig találkoztunk egymással. Jobb lesz az órakihasználás, erősebb a gyerekek fegyelme, s végső soron ez is a pedagógus munkáját köny- nyíti meg. Most még hepehupás az üveg-beton épület környéke, buckákon bukdácsolva lehet csak a malter- és mészfoltos folyosókig eljutni. ősszel azonban minden rendben lesz, évnyitóra már ide jönnek a gyerekek. Szendi Márta Véleményünk és ajánlatunk Még szerencse, hogy Papp Laci fiai a sikert nem olyan módszerekkel akarták elérni, mint a televízió szerda esti fő műsoridőben látott filmjének a főhőse, így a kora délutáni és esti Telesport műsorban a színvonalas mérkőzéseit, s főként a szép magyar sikerek némiképpen kárpótoltak azért a tömény unalomért, amelyet ez az NSZK film okozott. A „Barbara New Yorkban” című filmet William Snyder írta, aiki első sikereit új utak és eszközök keresésével aratta, „önfejű” ifjliként kísérleti színpadokon. (Ha hinni lehet a Rádió és Televízió Ojság „előzetesének”, bár azt sem értjük egészen, miért keU ehhez olyan nagyon önfejűnek lenni.) Nos, a film címszereplője, bár el ken ismernünk, sok mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyen olyan mint a hétköznapi emberek milliói, nem sokat mutat ebből az új útkeresésből. Mert abban aztán Igazán semmi új nincsen, hogy egy unatkozó kislány szülei akarata ellenére New Yorkban próbálja meg hármas jelszava megvalósítását: a szerelmet, sikert, karriert elérni. Az sem rendkívüli, hogy valaki kevés tehetséggel, de rendkívüli ambícióival akarja mindenáron kicsikarni a művészi érvényesülést, s az sem, hogy ehhez meglehetősen sok férfi barátságát használja fei. Üj ebben a vonatkozásban csak az volt, hogy legalábbis én, még soha nem láttam, hogy az írói Ihletet stopperórával adagolták volna. Utólag már senkit se lehet lebeszélni az ilyenfajta alkotás megtekintéséről, de a fiataloknak mégis azt ajánljuk, ne kövessék Barbara útját, amely még igy epizódokra szaggatva sem példázza a beígért, megalkuvás elleni harcot, s akiben nincs igazi tehetség, az maradjon a tisztes polgári foglalkozások mellett. MP A mai műsor sokkal több jót ígér. A gyerekeket elkalauzolja a televízió a Margitszigetre, a bűnügyi történeteket kedvelők ismét együtt nyomozhatnak a gyilkos után a népszerű Maigre felügyelővel. De a legrangosabbnak Csernus Mariann előadóestje Ígérkezik, aki „Ha nem volna egy ember” címmel a .magyar és világirodalom alkotásait tolmácsolja Kecskés András lantkíséretével. (csukly) DANIEL LANG'IHCIDEHi a]9f-s MAGA1IAJDH ÍO. Végül Is — állapította meg Eriksson — ez a jelentős erő a barlangrendszer felé nyoroultában mindössze egyetlen Vie tkong-katonát tudott megölni, egy másikat pedig megsebesíteni. Ketten elmenekültek, és az ötödik elérte a barlangrendszert, ahol is felkészült, hogy a végsőkig védekezzék. Nem is tudták elfogni, pedig a repülő erődök ra- kétatüzének és a gyalogosok golyóinak-gránátjainak egyedüli célpontja lett. Sőt, még meg is sebesített néhányat a kétszáz méter hosszú, több bejáratú barlangrendszer felé közelítő gyalogosok közül Amikor az ötödik Vletkong- katona behatolt a barlangba, emlékezik Eriksson, osztaguk már egy ideje nem tartózkodott a különös formájú sziklaképződmény közelében, olyan mélyre ereszkedtek le a a völgybe, hogy szinte megérinthették a barlangrendszer vastag, durva külső falát. Meséiévé, Clark és Manuel a többi osztagokba tartozó katonákkal együtt váltig lövöldöztek a magányos Vietkong-katonára, aki egy beugró mögül védekezett. amely nem lehetett ti- "<möt centiméternél szélesebb és néhánv centiméternél magasabb őt, Erikssont, az őrmester egy sziklaperemre küldte, ahonnan be lehetett látni az egész barlangrendszert. Gránátvetőjét két nyílásra irányította, amelyek közül az őrmester szerint bármelyik kijáratul szolgálhatott a körülzárt katonának. Rafe számára egy órával korábban végződött az akció — még jóval azelőtt, hogy az osztag elérte a barlangrendszert. Ahogy sietve, kapaszkodva, csúszva siettek lefelé, Rafe megcsúszott. lezuhant egy sziklaperemről, megrándította a könyökét. és a vállát. Egy mentőhelikopter szállította a Qui Nonh-i kórházba. A mentősök egy zászlóaljtiszt mellé fektették, akit ismert és szeretett. Rafe hadbirósági tárgyalásán kiderült, hogy a két sebesült hosszú napokon át beszélgetett a legkülönbözőbb témákról. Rafe mégsem tett említést Maóról. Rafe azt hozta fel védelmére: „Féltem szólni a tisztnek, mert talán én lettem volna az egyedüli, aki szóba hozta volna a dolgot. Nem tudtam, hogy Eriksson már jelentést tett róla. Először meg akartam tudni, mit tesz majd Meserve és Clark.” A tűzharc több óráig tartott a szurdokban, a támadók csak sötétedés után hagytak fel a küzdelemmel. A be- tészkelődött Vietkong-harcos (másnap reggel elmenekült) öt amerikait sebesített meg. Meserve jókora bátorságot tanúsítva mentette meg a legsúlyosabb sebesültet, egy közkatonát, akinek tölténytáskája egy találat következtében felrobbant a lágyékánál. „Szegénynek, kilógtak a belei” — mondta Eriksson. — „Ügy festett, mintha két tárat magába eresztett volna.” A sebesült magatehetetlenü! hevert közvetlenül a Vietkong-harcos rejtekhelye előtt A golyózáporral dacoló Meserve előre kúszott, és kivonszolta a sebesültet a Vietkong-katona lő- távolából. Ezért a cselekedetéért bronzcsillagra terjesztették fel. Erikssonnak nem volt alkalma elsütni gránátvetőjét, jobb is volt így, hiszen egyre Mao körül jártak gondolatai. Ezzel a háborús „ineidens”-sel, mint mondta, „betelt számára a pohár”. A hegyoldalban gubbasztva, a puskatűz és a helikopter-dübörgés hangjánál azon kanta magát, hogy gondolatai újra meg újra visszatérnek ahhoz a mozzanathoz, hogy Rafe és Manuel nem volt hajlandó megölni a lányt. Talán átmeneti volt részükről ez a gerincesség, mindenesetre bátorságot öntött belé, hogy döntéshez jusson. Ahogy ott figyelte a barlang nyiladékait, hirtelen rátört a felismerés, hogy ha 6 nem mert szólni, Mao halálának ténye titok marad. „Senki sem tudta volna meg, mi történt vele!” — kiáltott fel. — „Ki más jelentette volna, mint én? A többiek mind megerőszakolták, és Ketien közülük még meg is ölték őt. Ráébredtem, hogy addig nem nyugszom, amíg nem történik valami Mao dolgában. Ez volt a legkevesebb, amit érte tehettem — miután annyiszor nem segítettem rajta. Csak az akadályozhatott volna meg, ha „tévedésből” én is „háborús áldozattá” válók. ★ Visszatekintve, Eriksson ügy véli, alighanem a kicsiny Vietkong-különítmény mentette meg őt Meserve golyójától. Az ember- és fegyverhátrányban levő ellenség olyan kitartóan küzdött, hogy az őrmester, Clark és Manuel lőszere elfogyott, és így hosz- szabb időre félbe kellett szakítani az osztag útját, hogy új tölténytárakat és gránátokat vételezzenek Vissza kellett tehát térniük a szakaszparancsnokságra, amely négy osztagot egyesített, és mindössze néhány percre volt a századparancsnokságtól, ahol a szakasz egyetlen tisztjénél. Reilly hadnagynál magasabb rangú tisztelt is voltak. Mikor elérték a szakaszparancsnok4 NOGR.4D - 1971. június 18., péntek Ki ui ltúrái is mozaik:«:: ZENEISKOLÁSOK CSEHSZLOVÁKIÁBAN. Hazaérkezett Csehszlovákiából a nagy- bátonyi Állami Zeneiskola 11 tanulóból és 9 tanárból álló csoportja. A nagybátonyiak a füleki Népművészeti Iskola zenei tagozatának közelmúltban lezajlott látogatását viszonozták. A tanulók közel négyórás repertoárból válogatva, két nagyszabású koncertet adtak. Az egyiket Füleken, a Népművészeti Iskola nagytermetien, a másikat Csíz gyógyíürdőhely kultúr- házában. A szerepléseket nagy érdeklődéssel fogadták a vendéglátók. Mindkét helyen Bartók es a huszadik századi magyar szerzők műveiből állították össze a műsor első részét. A koncertek második felében klasszikus, romantikus és szovjet szerzők darabjait játszották a növendékek. A nagybátonyiak ott-tartózko- dásuk alatt egész napos autó- buszkiránduláson vettek részt a Magas Tátrában. 1*1 FOTÓPÁLYÁZAT. A magyarországi műemlékvédelem 100. évfordulója tiszteletére a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és az Országos Műemléki Felügyelőség fotópályázatot hirdetett. A felszabadulás óta helyreállított műemlékekről kell művészi értékű fényképeket készíteniük a pályázóknak. A kiírás átvehető a MÉSZ Budapest, VIII., Dienes László utca 2. szám alatti székházában, s ugyanoda kell elküldeni a kész pályamunkákat legkésőbb november 25-ig. A legjobb alkotások díjazására. 50 000 forintot fordítanak. A bíráló bizottság december közepén hirdeti ki a pályázat eredményét. FELMÉRÉS. A Nógrád megyei Moziüzemi Vallalat 1971- es tervei között szerepel, hogy változatosabbá tegye műsorait, javítson a filmnézés körülményein, s egyben gazdagítsa filmreklárn és propaganda tevékenységét. A célkitűzések teljesítése érdekében a vállaság területét, Eriksson úgy érezte, mintha az ígéret földjén járna; az utóbbi két nap szorongása helyébe szinte kézzel fogható biztonságérzet költözött Osztaga hamarosan útnak indul, ezért gyorsan kell cselekednie. Ez nem is volt nehéz, hiszen egyetlen vágya az volt, hogy gyorsan cselekedjék, no meg abban sem kételkedett, hogy amint cselekszik, egykettőre meglesz az eredménye. Úgy képzelte, hogy amint belül kerülnek a táboron, pofonegyszerű dolog lesz Meserve-öt és a többieket felelősségre vonni. Semmi mást nem kell tennie, mint jelenteni, hogy nemi erőszakot és gyilkosságot követtek el, és a katonai szervek ugyanolyan ügybuzgalommal fogják kivizsgálni az esetet, mini azt az ember ilyen helyzetben a civil szervektől várja. A táborban eltöltött első óra alatt senki sem tudta volna meggyőzni, hogy ez másként lehet. Akárhogyan is, Eriksson mindenekelőtt tétovázás nélkül megkereste barátját, Curly Rowant, hogy elmondja neki Mao történetét. Alig kezdett azonban bele, amikor Clark meglátta, hogy egymással beszélnek. Lecsapott rájuk, követelte, hogy mondják meg, miről beszéltek. „Kitaláltunk valamit, hogy elzavarjuk” — mondta Eriksson. — „Vad állapotban volt, alig birt magával, a szeme ide-oda ugrált. Már régen felhagytunk a látszattal az osztagban, hogy semmi különös sem történt az úton. Valamennyien rémülten, izgatottan lőttünk vissza, de ez éppen Clarkon látszott a leginkább.” Clark végre elment, Eriksson folytatta a történetet, és amikor a végére ért, óriási megkönnyebbülést érzett „Végre valaki tudott Maóról, aki nem tartozott az osztagba.” Nem voltak illúziói afelöl, hogy Rowan sokat tehet abban az ügyben, amely most tudomására jutott. (Folytatjuk) lat félméréssorozatot készít, amelynek keretében 500 ember véleményét kérdezték meg a íilmízlésröl, a moziba járási szokásokról. A felmérést az alábbi helyeken készítették: Balassagyarmat, Ka- rancslapujtő, Kisterenye, Mát- ranovák, Mátraverebély, Nagybátony, Somoskőújfalu, Karancskeszi, Nugylóc, Szé- csény, Nógrád, Buják, Pásztó, Tar, Érsekvadkert, Romhány, Rétság, Nógrádmegyer, Etes. A felméréssorozat első szakaszának tapasztalatait most értékelik, s a közeljövőben publikálják az eredményeket. *. KÖTA-KÖZGYÜLÉS. Egy esztendeje alakult meg a Kórusok Országos Tanácsa, a KÓTA. Az egy év alatt szerzett tapasztalatok alapján a magyar kórusmozgalom résztvevői június 21-én, hétfőn közgyűlést tartanak Budapesten, a Fészek Klubban. A közgyűlés az ügyviteli vezetőség beszámolójával kezdődik, majd javaslatok hangzanak el az 197l/72-es évad fontosabb feladatairól. A tanácskozáson részt vesznek a nemrégiben alakult Nógrád megyei szervezet tagjai is, akik máris tevékenyen közreműködnek megyénk zenei életének gazdagításában. Mint ismeretes, a KÖTA feladatát az ideiglenes szervezeti és működési szabályzat a következőkben jelölte meg: a maga sajátos eszközeivel segítse a kórusmozgalom állami és társadalmi irányításának hatékonyságát, a különféle szervek zenei akcióinak. rendezvényeinek koordinálását, sikerességük előmozdításával szolgálja a kórusmozgalom további fejlődését (*] „A VÁROS”. A megyei művelődési központ feletti domboldalon megkezdődtek a Varga Imre szobrászművész által tervezett emlékmű kivitelezési munkái. A VÁROS címet viselő alkotás Salgótarján rekonstrukciójának állít emléket elvont formarendszerével. A mű tulajdonképpen egy fölfelé nyúló kézhez hasonlítható, amelyben házak, makettek láthatók. A szobrászművész arra törekedett alkotásában, hogy a modern házak formarendszerével megegyező ugyancsak modern művel fejezze ki Salgól arján átépítésének, fejlődésének lendületességét. Í*1 BEUGRÁS Nem kis izgalom előzte meg a debreceni Csokonai Színház operatársulatának salgótarjáni vendég- szereplését. Egy héttel a Nógrád megyei évadzáró előadás előtt megbetegedett Czakó Mária művésznő, aki Aida szerepében lépett volna fel. A színházat a szegedi operatársulat segítette ki. Harmath Éva művésznő ugrott be, nagy sikerrel. A salgótarjániak így ízelítőt kaphattak a szegedi operisták stílusából is. Másik színházi hír: az évad befejeztével nyugalomba vonul a debreceniek zenei vezetője, Rubányi Vilmos Érdemes művész, akinek kitűnő karmesteri ténykedését sokszor megcsodálhatták a salgótarjáni opera látogatók. Á végek dicsérete Balassi halhatatlanná tette a végvári katonák önfeláldozását, önzetlen hazaszeretetét, sokszor a reménytelenségben is példás kitartását. Ma is harcot folytatunk, a töröknél egy cseppet sem könnyebb ellenséggel szemben: a rohanó időben azért, hogy egyes „isten háta mögött’' településeinken élők is lépést tudjanak tartani a korral, ne kelljen területi számkivetettségük miatt többszörösen hátrányos helyzetet elviselniük. Azok pedig, akik a kultúra eme sokszor teljesen ismeretlen őrhelyein derekasan helyt állnak, méltán érdemlik meg és joggal el is várják, hogy áldozatuknak kijáró tisztelettel tekintsünk rájuk. Az Ünnepi Könyvhét eseményei megkapták a nagy nyilvánosság nekik kijáró fórumait, s ha a szokottnál rövi- debb is volt ebben az esztendőben, azért méltán reprezentálta a mai magyar irodalom eredményeit és gondjait is. A nagy központi rendezvények mellett, amelyekről tehát hallott a „világ”, voltak olyanok is, amelyek nem kaptak nagy nyilvánosságot, de mert voltak: segítettek megjárni az utat „lélektől lélekig’’. A megyei könyvtár támogatásával Üjkóváron, Salgóbá- nyán és Kotyházpusztán a jelen sorok írója beszélgetett az olvasókkal a mai magyar irodalom kérdéseiről. Irodalmi esteket tartani „nagymenők” szerepeltetése nélkül még nagyobb helyeken is sikertelenségre kárhoztatott vállalkozás, mert állítólag a közönség csak ismert nevű írók és előadóművészek fellépésekor hajlandó megválni televízióval felszerelt otthonától. Az említett helyeken se lett volna másként, ha nem állnak a „vártán” olyan katonái a népművelésnek, akik a lekiis- meretes könyvtárosi munka mellett nem tartották méltóságon alulinak szinte minden házba bekopogtatni is személyesen meghívni az olvasókat. Ennek a személyre szóló agi- tációnak volt köszönhető, hogy például Kotyházpusztán tett ház fogadta az előadót. Hadd szóljon most köszönő szavunk a kis könyvkölcsönzők vezetőihez, akik nem engedik kialudni a kultúra kis mécseseit, akik nélkül a XX. század második felében is nagyon sötét lenne világosságot kedvelő korunkban. A fiatalos lelkesedéssel dolgozó nyugdíjas pedagógus Molnár Gizellához Üjkóváron, Juhász József- néhez Salgóbányán, a csupaszív Dudás Györgynéhez Kotyházpusztán, Rottenbacher Já- nosnéhoz Katalinpusztán, Kop- lányi hászlónéhoz Nógrádgár- donyban, Bakonyi Andrásné- hoz Szentkútra a szociális otthonba, ahol ebben az esztendőben négy irodalmi estet szerveztek, Zachar Lászlóné- hoz Rauaknára... Lelkesedésük, áldozatos helytállásuk a legszebb biztosítéka, hogy nálunk a fehér foltok eltűnőben vannak és a könyvek, az irodalomnak nemcsak ünnepi napjai, hanem gyönyörűséget okozó, dolgos hétköznapjai is vannak a kultúra végváraiban is. Csukly László Hetven remekmű egy tárlaton A Szépművészeti Múzeumban szombaton kiállítás nyílik a hazánkban fellelhető legértékesebb középkori emlékekből. A most nyíló kiállítás látogatói késő gótikus műtárgyakat láthatnák. Együttesen mintegy 70 _re- mekművet vonultat fel a tárlat, olasz, németalföldi, német, spanyol és osztrák mesterektől. A festmények mellett magyar, német és németalföldi szobrokat, ipar- művészeti tárgyakat és kódexeket is bemutat a kiállítás. Az anyag sokoldalúságát az Esztergomi Keresztény Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint magángyűjtők kölcsönzései tették lehetővé. Az érdeklődők a tárlatot augusztus 22-ig tekinthetik meg. (MTI
