Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-20 / 117. szám
VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK j A Lengyel Televízió estjét láttuk kedden a televízióban. Egy egy ország televíziójának bemutatkozását mindig érthető érdeklődés előzi meg, hiszen egy egész program igyekszik vallani — megfelelő rendszerbe foglalva — az illető ország népéről, tájairól. Persze, a „műfaj” már sablont is teremtett, szinte törvényszerűek a kisfilmek (szép tájak, közép-európai országokban rettentően sok folklór), rövidfilmek, dokumentumfilmek (jellegzetes városok, városrészek, esetleg épületek stb.), film az iparról, mezőgazdaságról (ezek általában halványabbra sikerülnek, elsősorban azért, mert rendszerint többet akarnak markolni, mint amennyit fogni képesek), aztán egy film, s tánc, zene. A Lengyel Televízió is így jelentkezett. Ügy véljük, az est összhatásában alul maradt a várakozásnak, színtelenebbre sikerült, mint reméltük. Az előbb említett kis- és dokumen- tumfilmek itt sem hiányoztak, a Wilanowot emeljük ki. A négy páncélos és a kutya című lengyel filmsorozat bemutatott része (Kísértetek a kastélyban) mosolyogtató volt, sajnos, inkább gyengesége miatt. A Tadeusz Borowskiról készült, A végrendelet című dokumentumfilm némileg kárpótolta az igényes nézőt. A Kővilág című kötete most jelent meg magyarul. Elbeszélései Auschwitzról, a vonuló, gázba küldött emberekről, Mariáról, megdöbbentően őszintén, szépítés nélkül vallanak a világtörténelem legembertelenebb korszakáról, amelyet a német fasizmus és csatlósai zúdítottak a világra Többi között részleteket hallottunk a Búcsú Mariától, a Nálunk, Auschwitzban, És emberek vonultak mindkét úton. ., stb. felejthetetlen elbeszélésekből, amelyek a lengyel klasszikusok közé emelték a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt írójukat Az elbeszélések „aláfestéseként” bemutatott dokumentumrészletek a koncentrációs táborokról örök mementóként szólnak az élőkhöz, s ösztönöznek cselekvésre a fasizmus mindenfajta újabb megnyilvánulásai ellen is. Ma. csütörtökön, jelentkezik a Tv-mintaboft, a Minden kilométerkőnél és a Riporter kerestetik. (lei ■ '.'.■i. ~ii - ui K Ó T A A Kórusok Országos Tanácsa (KÚTA) megalakulása után, sorra jöttek létre a megyei szervezetek. Borsod, Somogy, Csongrád, Heves és más megyék után most Salgótarjánban is megalakult a KÖTA Nógrád megyei szervezete. A társadalmi szervezet létrehozása időszerű feladat volt, mivel az eddig működő zenei szakbizottság nem volt képes teljességében átfogni a kórusmozgalommal kapcsolatos feladatokat. A KÖTA a megye zenei mozgalmának minden jelentősebb megmozdulását figyelemmel kiséri. A segítés nem csupán zenei és módszertani tanácsadást jelent, hanem operatív közreműködést is, amely egyaránt kiterjed az előkészítő, lebonyolító, szerkesztő, rendező-, szervező és mozgósító feladatokra egyaránt. A KÖTA megyei vezetőségében részt vesz szinte a megye valamennyi szervezetének és intézményének képviselője, akinek kulturális feladatai között rendszeresen helyet kapnak a kórusmozgalommal kapcsolatos tennivalók (irányítás, felügyelet, rendezvény szervezése, szakemberképzés, továbbképzés). A vasárnapi alakuló ülésen mintegy ötven szakember vett részt. Megválasztották a tisztségviselőket. A KÖTA Nógrád megyei szervezetének elnöke Venesz Ernő, társelnöke dr. Boros Sándor lett. Alelnökök: Batta István, Csík Pál, Kmetty Kálmán, Réti Zoltán. Titkár: Guthy Éva. Megalakították a művészeti, ifjúsági és az ügyviteli bizottságot, amelynek Réti Zoltán, Szilasi András és Guthy Éva lettek a vezetői. Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI KISDOBOSOK HÍRADÓJA Édesanyám így mondta el... Üzenetek 1945. április 4-én szabadította fel hazánkat a Vörös Hadsereg a fasiszta elnyomás alól. Hozzáfogtak az újjáépítéshez. 1946-ban Nógrád megyében a salgótarjáni acélárugyári általános iskolában alakult meg először az úttörőcsapat. Nyaralni, kirándulni vitték a gyerekeket. Minden május 1-én és gyermeknapkor majálist rendeztek, ahol megvendégelték őket, kaptak kiflit, tejet, ' kakaót, cukorkát, s egész nap vidáman játszhattak. Az úttörőcsapatnál megalakultak az őrsök és rajok. Az úttörők segítettek a város szépítésében, parkírozásában, az iskolaudvar rendbe hozásában. Segítettek még a mostani Zója-ligetben a hinták, padok felszerelésében, festésében is. Szüleik szórakoztatására pedig tábortüzet és -műsort rendeztek. Énekeltek, szavaltak a tábortűz mellett. Úttörőtáborokba is vitték a gyerekeket, Csillebércre, a Salgó-várhoz, ahol gondtalanul játszhattak. A szakkörök az úttörőházban voltak, oda is jártak. Április 4-én és május 1-én egyenruhában vonultak fel. Török Ferenc III. b. Jurij Gagarin Általános Iskola, Salgótarján Krónika — Az Indián őrs 2. A. osz- osztályos kisdobosa vagyok. Most csak egy rövid hírt küldök. Anyák napján műsorral, emléklappal, virággal köszöntötte őrsünk az Édesanyákat. Nagyon szép ünnep volt ez számunkra is. Kádárkúti Zsolt, 1651. sz. Lenin Úttörő- csapat, Pásztó, 2. számú Általános Iskola. — Megint jelentkezünk. Ma nagy munkában voltunk. Szépítettük az iskolánk udvarát. Mindegyikünk kapott egy rózsabokrot. Megkapáltuk. Rendbe hoztuk a környéket. Ez lesz a rajunk kertje. Reméljük, szép rózsáink lesznek. Gárdonyi Géza kisdobosraj, Nógrád sáp.) — Örömmel olvastam a felhívást, hogy a megyei lapban is helyet kap rovatunk. A kisterenye-bányatelepi iskola Mókus őrsének vezetője vagyok. Zeneiskolába járok, bélyeget gyűjtök, szakkörbe járok, elég nagy az elfogalalt- ságom. Rendszeresen szeretnék beszámolni őrsünkről, rajunkról, és csapatunk munkájáról. Az RJ—25 jubileumi szemlén és játékon részt vettünk, amelyen a mi Mohikán őrsünk nyerte el az első helyezést. Ennek az őrsnek is tagja, illetve őrsvezetőhelyettese vagyok. Gyönyörű társasjátékot kaptunk jutalmul, amelyet őrsünk a csapatnak ajándékozott, így mindenki játszhat vele. Tanulmányi versenyen is részt vettünk, szép eredményeket értünk el. Az anyák napjára ugyancsak készültünk, most pedig az úttörőmozgalom megalakulásának 25. évfordulóját ünnepeltük meg. Néhány szót a kisdobosokról, a Mókus őrsről, április 4-én túrát rendeztünk a hegyekre. felkerestük a harcokban elesett vörös katonák sírjait, megemlékeztünk hősi harcukról, a tavasz első virágait helyeztük sírjaikra. Aztán szalonnát sütöttünk és vidáman tértünk haza. A vas- és rongygyűjtés akcióra, is készülünk. (Nagy Irén Györgyi, Kisterenye, 413. számú Hámán Kató Úttörőcsapat, Zrínyi u. 3.) — A mi járásunkban, is megünnepeltük az úttörőmozgalom megalakulásának 25. évfordulóját. Iskolánkban ugyancsak kisdobosok tanulnak, mégis lelkesedéssel készültünk erre az ünnepségre. Versenyszámokat gyakoroltunk, nyírtunk, ragasztottunk, hímeztük a jelvényeket. Nagyon megható volt a sok kisdobos és úttörő, ahogy álltak egyforma egyenruhában, mellükön a jubileumi jelvénnyel. Ünnepi köszöntő után került sor a sportversenyekre. Mi, kisdobosok akadályfutásban, kígyóvedlésben, kötélhúzásban, öltöztető versenyben vetélkedtünk. Nagy volt az izgalom minden szám előtt. Boldogok voltunk, amikor eredményhirdetéskor megtudtuk, hogy a kisdobosok versenyében a mi csapatunk lett az első. Bizonyára megha- tottan gondolunk majd vissza arra az időre, amikor még mi is kisdobosok voltunk. (Juhász Attila, IV. A. 2995. számú József Attila Úttörőcsapat, Bánk.) Ponyi Eszter, Salgótarján, Táncsics u. 4—6. Gratulálunk a papírkivágásokhoz, formájukban, színeikben is nagyon szépek. Kivágásokat azonban nyomdatechnikai okokból az újságban nem tudunk közölni. De máskor írjál nekünk. A fényképfelvételek szinte tökéletesek. Ki készítette őket? Kádárkúti Zsolt, Pásztó. Egyik cikkedet, mint olvashatod, közöljük. A másik leveled később érkezett. Ebben beszámolsz arról, hogy rongyot gyűjt az Indián őrs, a 2. számú Általános Iskolában. Három őrs jutalmat kap, tavaly ősszel ti a második helyezést értétek el, s most ugyancsak szeretnétek az elsők között lenni. Reméljük, sikerül! Írjál máskor is. Iványi László, Salgótarján, Bartók út 1. Két rajzodat megkaptuk, tetszettek. Különösen a zászlós felvonulás. Küldjél máskor is, még pedig valamivel nagyobb lapon rajzokat! Berkó Ferenc, Cserhát- szentiván. Tavaszi ünnep — ünnepi tavasz című versed szép. Arra kérünk, hogy küldjél más verseket, esetleg tudósításokat is, ha kedved van hozzá. Egy vonat ismét elrobogott Állok, piros zászlóval kezemben És nézem a prospektusokat. Egy negyedszázad nagy idő, S idézem a kisdobosokat. Látjátok? Valami ünnep készül, Súg-búg a kis csapat, Tüzes az arcuk, szemük csillog. Sorszámuk, mint az áradat. Huszonöt év telt már el, Iskolám fala kopott. Pajtások, egy vonat ismét elrobogott. A jubileum vonata elrobogott. Kelemen Etelka . • Nógrádszakál Vasútállomás A lenti vers mellett közölt képet, illetve metszetet a salgótarjáni úttörőház képzőművészeti szakkörének tagjai, Tóth Zoltán és Moskáth Csaba, nyolcadik osztályos úttörők készítették, címnek a következőt adták; „Jubileum’* Kairótól Asszuánig (3.) Núbia peremén Afrikában 359 kilométer nem távolság. Számunkra az volt, me^t tovább tartottunk lefele délnek, a Nílus mentén, Asszuánba. Csoportunk egyelőre két dolgot állapíthatott meg teljes biztonsággal. Mindenekelőtt azt, hogy a „Maga- ri”-n — így hívják a Győri Vagongyártól vásaiolt vonatszerelvényeket — a kényelem kielégítő, a légkondicionálás kiváló Továbbá azt. hogy a vonat ablakán kitekintve a táj egyre egzotikusabb. Nem is annyira a pálmaerdők, cukornádültetvények és kaktuszcsoportok miatt, hanem egyszerűen azért, mert aratnak. Március végén. Érik a gyümölcs, csacsi és gyerek vígan majszolja az érett cukornád belét. Még alig múlt reggel, de a tájon már vadul szikrázik az afrikai nap. Kiszálláshoz készülünk, csomagjainkból előkotorjuk a trópusi sisakhoz hasonló fehér vászonsapkákat. Szállodánk ablakából itt is a Nilusra látni. Mint eddig mindenhol. A Nílus nem hagyott el bennünket, s mi sem szándékozunk elhagyni őt. De itt már keskenyebb a folyó, szirtesebb a táj és feketébbek az emberek. Mondják, valahol itt kezdődik Núbia Az igazi Afrika. Szállodái szobánkban, a hallban és az étteremben ebből semmit sem éreztünk. A kényelem európai, a környezet modern, a levegőt hűtik. A „New Cattaraot” az új gátrendszer, vagyis a nagy asszuáni gát. amelyért csoportunk ide jött, bármily nagy is. számunkra nem látható. És nem is lesz. „A mi körülményeink” mondják mentegetőzve a helyi illetékesek. Szomorúan nyugtázzuk, hogy számunkra csak az „Old Cattaraot” Szálló látványa -marad szomszédságunkban. A körülmények látható jelei pedig Asszuán horizontján lebegnek a levegőben Légelhárító gömbök. S bár a város legalább 800 kilométerre fekszik a fronttól, mégis itt érezhető leginkább, hogy a csatorna táján háború van. A gátrendszer az ország neuralgiNÓGRAD — 1971. május 20., csütörtök kus pontja, a Nílust szabályozó Asszuáni Vízmű létfontosságú az ország számára. A védelem itt különösen erős lehet. S ez mindenképpen indokolt. Aki még nem járt Asszuán táján, az csak nehezen tudja elképzelni, milyen súlyos valóságot takar itt ez a fogalom: a víz. Soha még folyó :gy nem bizonyította, hogy partjai között maga az élet folyik. Szinte varázslattal hatásos, ahogy a Núbiai-siva- tag kénsárga homokjából, tehát a semmiből lesz egyszerre minden. Szomorúságunkért, a körülmények következtében láthatatlan gátak miatt kárpótolja csoportunkat az asszuáni táj egyik, es a világon talán egyedülálló látványossága, a folyó közepén természetalkotta, elefán (csordákat formázó, fekete bazaltból vájt kőszirt- csoport, s a szomszédos sziget botanikája, Asszuán „Margitszigete”, amely, szinte „minta- trópusként' simul az amúgyis trópusi tajba. Vitorláson igyekszünk visz- sza a szigetről hűs szálláshelyünkre, meri már negyven fokot mutat a hőmérő és még alig múlt tíz óra. Útközben meggondoltuk magunkat, és úgy véltük, hogy talán enyhülést és menekülést találunk, ha útközben kikötünk az utunkba eső núbiai falucskában, amelynek őszintén szólva, még a nevét se kérdeztük meg. Enyhülést ugyan nem találtunk, de még mérsékeltövi szervezetünk is hajlamos volt arra, hogy megfeledkezzék a gyilkos sugarakról, a kis falu egzotikuma láttán. Núbia ugyanis valahol itt kezdődik Asszuánnál és tart innen délre 350 kilométeren át egészen a szudáni halárig és azon túl is Ez már vénasszonyaival, vihogó és olykor megdöbbentően szép csokiarcú lányaival, unalmukban Kockajátékot űző férfiai- val, vizipipát szívó véneivel, törpe, kacsaszerű szárnyasaival és visongó gyerekeivel, akik ma is úgy menekülnek a fényképezőgép elől, mint ahogy évszázadokkal ezelőtt menekültek, ha a falu vénjei közül is a legvénebb, a nagy hazug, a varázsló hírül adta. hogy megérkezett a szemmel rontó gonosz szellem. Ezek most mi voltunk, a nyakunkban lógó fényképezőgépekkel. Tekintetünket még csak valaA „New Cattaract” Szálló Asszuánban „bennszülött” falu. a szónak legalábbis abban az értelmében, ahogy az annak idején olvasott útleírásokból még emlékezetünkben él Bennszülött falu ez, fallal körülvett udvaraival, kecskéivel, orrukban arany jelvényt hordó hogy elviselték, de a fényképezőgép üveglencséjétől megrémültek. Benéztem a „falu bírája” hivatalába. Bútorzata: gyékény a földön. A legszegényebb házak egyikében a falon, varosból küldött fényképet találtam Az egyetemista fiú küldte Kairóból, A leggazdagabb ház ablakán belesve épp a véletlenül nyitott ruhásszekrénybe láttam: színes tüllruhák sora. Miht utóbb kiderült, tiszteletünkre nyílt meg a szekrény, de gondolom azért is, hogy időnként a falu hölgyei is lássák. Az a gyanúm, hogy a ruhák tulajdonosa így diktálta a divatot ebben a falucskában. A núbiai kaland és illúziók után, hogy most aztán igazán Afrikában jártunk, hamar következtek a kijózanodás percei. A falutól úgyszólván csak negyed óra a város maga, Asz- szuán, járőreivel, a vadászgépek zúgásától és forróságtól remegő levegőjével, modern, bár katonásan kopár utcáival! Ezen már csak a függönyként alázuhanó trópusi est változtatott. S utunk során talán sehol annyira, mint itt, ahol csaknem teljes a légvédelmi elsötétítés. * Reggelig szerencsénkre sem a front, sem a mi helyzetünk nem változott. Természetesnek találtuk, hogy szirénák helyett a légkondicionáló zúgására ébredtünk. S még mielőtt a nap felforralta volna a város levegőjét, a „Magari”-n elrobogtunK Asszuánból, visz- sza északra, a Nílus mentén. Mindig' csak a Nílus mentén..,' Fel Alexandriába! Kerekes Imre Következik: A mediterrán gyöngye. n
