Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
MAGYAR CSÁRDÁS Laifos György: Miért A nagymama a legnyugodtabb asszony a családban, de harmadnapra az ő idegei is föl b orzol óditak. A rendetlenséget, a nagyszobábain ösz- szezsúfolt bútorokat, a mész- be mártott talpak nyomát az előszoba szőnyegén még csak elviselte volna, de az. hogy immár harmadik napja' egy ecs-etvonást sem tettakitsz ki- küdötot embere, még őt is megzavarta. Nagymama kitekintett az ablakból, ahonnan jól el lehet látni az italboltig, amelyet törzsvendégek és antialkoholisták egyaránt Kis- piszkös-nak becéznek. Csak befele mentek az emberek, kifelé egy lélek sem, ami nagy összefüggésben állhatott aizzal, hogy fizetésnap volt. és hogy kínosan-keservesen szemerkélt az eső. — A szemtelen! — düny- nyögto nagymama rettenetes tehetetlenségében. Már a lányára és a vejé- re is haragudott. Hogyan tudnak olyan erélytelenek lenni, miért nem reklamálnak a kátéesz vezetőségéinél, hogy ez a hozzájuk kiküldött Bohati Gergely hosszú napok óta egy ecsetvonást sem tett. Máskor olyan nagy hangjuk van, de ahol jó lenne, ha kinyitnák a szájúikat, ott inukba széli a bátorságuk. Csöngettek, — Megjött a szemtelen! — mondta fennhangon nagymama, pedig egyedül volt a lakásban. Kinyitotta az ajtót: — Meg tetszett jönni a nagy- sáigos úrnak? Bohati Gergely bánatos és sértett arccal állott az ajtóban. talán még könnycsepp Is csillogott a szeme sarkában. Határozott nekirugaszkodással sárfoltokkal cifrázta be az előszoba szőnyegét. Attól lehetett tartani, hogy a nagy nekilendüléstől az előszoba üvegajtaján át nyitás néllkül ér be a festésire váró kis szobába. De még idejében megkapaszkodott az ajtófélfában. — Könnyű szidmi a másikat — tört ki a bánat belőle, majd határozottá erősödött M ájus elsejének, mint a munkásság nemzetközi egységnapjának megünneplése 1890-ben nem ment minden bonyodalom nélkül. Hiszen 1888-ban még a vasárnapi munkaszünetért is heves harcok dúltak; az országos mumkásgyűlésnek a képviselőház elé kellett kérvényt terjesztenie az általános vasárnapi m unkaszüneti kötelezővé tételéért Még inkább mindent megtett a kormány és rendőr-csendőr szervezete a május 1. munkásdemonsitnációvá válása ellen. A szervezetit proletariátus azonban 1890-re jelentős erőt képviselt, korábbi kívánsága követeléssé érett, s megszületett a „három nyolcas” jelszava. A dolgozó kisemberekkel szimpatizáns, polgári irányzatú Kis Újság így jelent erről: „Május elseje, a tavasznak űz első igüzi .kedves napja, minden élvben mozgalmas es zajos szokott lenni a fővárosban. 1890-ben azonban meg mozgalmasabbá szándékozzák tenni azt a munkások, amennyiben az egyletek és gyári munkásak testületileg zászlóikkal vesznék részt a menetben. A zászlókon a „8 órai munka, 8 órai szórakozás, 8 órai nyugalom” fel- imtak 'olvashatók.” Az előkészületekről pedig a következőiket találjuk: „Májú* 1, 1890-ben. Május elsejei munkaszünet központi rendező bizottsága így határ,ázott: május 1-én a külső Dob utca 33. isz. a. munkáskörből vonul ki a központi rendező bizottság óriási fehér zászló alatt, ezzel is jelezve a tüntetés békés jellegét. A zászlón vörös rojtok lesznek, s a főrendezők jelvénye vörös karszalag lelsz. A központi bizottság az aréna előtt fogadja a csoportonként, zászló alatt äs zeneszó mellett Visszapillantó tükör Az első munkás május 1. a korabeli sajtóban érkező gyári munkásokat ét szaiktestü letelhet. Amint a munkások együtt lesznek, megkezdődik a gyűlés, melyen ár. Csillag Zsigmond, Kürschner Jakab, Till József és Kiss Addlf beszélnek a munkásürmep jelentőségéről és a nyolc órai munkaiidő. ről. A határozatot a jelenlé. vők között 50 ezer példányban osztják ki ,az alkalmi röpiratat, amely a munkás- ünnep jelentőségével foglalkozik és a rettvd szigoré megtartására inti a munkásakat." A rendező bizottsági határozat kivitele azonban korántsem ment egyszerűen. A budapesti rendőr-főkapitányság a munkások május 1-i zene- és énekszóval tervezett körmenetét nem engedélyezte, mert „egyrészt ezáltal a főváros útvonalain a közlekedés fennakadást szenvedne, másrészt veszélyes ébernek tömeges csoportosulását is alkalmam lenne előidézni." „A budapesti munkásak — jelenti ugyancsak a Kis Újság, ama végzés ellenére, mellyel Török János főkapitány a munikóskörmenetet betiltotta — erősem, szervezkednek, hogy május elsejét minél nagyobb ünnepélyességgel megüljék.” De tanácskoznak az ügyben a budapesti hírlapszedőfc és felkérésükre a napilapok szerkesztői is: 8 NÓGRÁD - 1971. május 1* szombat-A budapesti hírlapszedők kőre éjjel a lapok kiszedése utón a Király-utcai Mandel- kávéházban rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a május elsejei munkásünnep tárgyában határozatot hoztak. A határozat szerint május elsejét azzal ünneplik meg, hogy NEM dolgoznak. Ezért hirom- három tagból álló küldöttség felkéri, a napilapok kiadóit, hogy tekintettel a munkásünnepre, május - másodilmn ne jelenjék meg lap. Ha a kiadók között közös megegyezés jön létre, az esetbem május elsején nem dolgoznak, de ha a lapkiadók között csak egy is akad, ki május másodikán minden áron lapot akar adni, akkor niind- rvyájam fognak dolgozni.” (1890. ápr. 18.) A lapszerkesztők pedig így vélekednek: „A budapesti hírlapszedők felkérése fálytán a budapesti napilapok szerkesztői ma délbon (1890. ápr. 21.) a lipótvárosi kaszinóban értekezletet tartották, melyem ai hirapok többsége képviselve volt. Az értekezlat, mellyen Falk Miksla, a Pester Lloyd szerkesztője elnökölt, kii mondta, hogy ha egyfelől az, ez alkalommal nem képviselt hírlapok hozzájárulnak, sí másfélöl a szedők biztosítják a szerkesztőket, hogy május 2-ának reggeli 8 órájáig sehol nőm kezdik meg a lap. Szedést, az esetben hajlandó május l-@t a szedők rendeike-, zésére bocsátani.” A kormány végre engedni) kényszerül,/a Kis Újság allegorikus hangú vezércikkben, köszönti a munkások első május 1-ét. m^jd május másodiké számában így ad jelentést az ünnepi történésekről} „Munkáskmnk fényes módon bizonyították be, hogy értelmes, józan eszű emberék, akik ismerik polgári kötelességeiket és tudják, hogy a törvény szabta határt túUépniök nem .szabad. Mi ezt a legnagyobb örömmel konstatáltuk. És a legnagyobb megelégedettség töltött el bennünket) annak láttára, hogy magyar murúkáslaitrtk mily intelligens elemekből állanak. Az első nagy lépésnek meg van a sikere! Higyjük és reméljük, hogy a további lépéseiknek, is meglesz a jó eredményük. Gróf Szapári Gyula miniszterelnök és belügyminiszter a munkásünnepély lefolyásáról természetesen kimé rítően referáltatott Török János főkapitánnyal: „A belügyminiszter, fogatán — jelenti május 2-án a lap — délután fél hat órakor érkezett az állíamrendőrség palotája ielé, $ egyenesen a főkapitánynak az első eme- létén lövő hivatalos helyiség gébé ment. A miniszterelnök ismert örök mosolyával az ajkain lépett 'be o. főkapitány fogadótermébe, így kérdezve: — Nos, van-e baj? — Béke és re!nd mindenütt, ke-, gyelmes uram — volt a főkapitány válasza.” M ost, a 81, május 1-én, is béke és rend mindenütt. Csakhogy kegyelmes urak. rendőr- és csendőrszuronyok nélküli béke ési rend. A kettő között, 1890. után, — 1971-ben. ez a különbség. És micsoda kü lömbség! / Barna Tibor i iszik Bohati? hangja: “ Kérek* egy csomag újságot! Nagymama fürgén rohant a konyhába, ahol a gyerekkora óta őrzött Singer-varrógépen szép rendben állott a makulatúrái, amit az unokáknak tartogat nagymama, hogy papírgyűjtés idején legyen elég újság. Már vitt is néhány Népszabadságot és megyei lapot. Bo-hatit a kis szoba közepén találta, s isten bocsássa meg a megjegyzést, bizony nagyon tétova lábakon állt. — Itt az újság. — Harasó. mama — mondta Bohati és kezdte az újságokat leteríteni, egymás mellé és a szoba közepére. — Segítsek? — kérdezte nagymama. — Hagyja, mama — mondta Bohati. — Ezt csak bízza a bácsira. Ea a bácsi nem kétséges, hogy ő volt. pedig még harmincéves is alig múlott. Rakta az újságokat s amikor egy ágy-hosszúságiiyi darabot ie- terítgeteti, végigfeküdt rajta és édesdeden horkolni kezdett — És a munkával mi lesz? — sírta el magát a nagymama, de azért mégis kiment nem költögette. Hátha ébredés után munkához lát! ilyen állapotban úgysem ülhetne a létrára, mert annak könnyen tragikus következménye lenne. Leült a konyhában és sírt A kis szobából kihallatszott Bohati Gergely hőstenor horkolása. Már délutáni útját járta a Nap ég sugarai alatt párát szórtak azesőázita utcák, valamint a távoli hegyek, amikor Bo hátit mami kezdte az éhség, s ettől váratlanul fölébredt. Nyúlt a csomagjáért, de egyszeriben úgy találta, hogy nem is éhes, hanem sokkal inkább szomjas, ég a pokol a gyomrában, mint a -veszedelem. Ment az előszobához. Nagymama sehol sem volt. ez nagyban kedvezett a szökéshez. Lenyomta a kilincset, nem nyílt. Nyúlt volna a kulcshoz, nem találta. Káromkodni lett volna kedve, de erőt vett magán. — Mama! — kiáltott, de sehonnan semmi nesz. Belesett a konyhába: senki. Be a szobába: ott is csak a nagy zsúfoltság. Végre bekopogtatott a fürdőszobába. — Ki az? — hallatszott odabentről. — És. Bohati Gergely. — Mi kéne? — A kulcs, De kell szaladnom egy percre. Kinyfllott az ajtó. Nagymama kezében a mosógépből kiszedett ruhával úgy állott ott, mint aki egy köteg kézigránátot készül eldobni. — Innen egy tapodtat sem megy el, amíg a festés kész nincs — mondta vészjóslóan. — Holnap pedig jelentein a főnökeinek. A veszély világosságot gyújtott Bohati agyában. — Csak nem adna ki egy szerencsétlen embert — mondta megbántva. —" Maga nem kélpes ilyesmire, mama. — De maga képes napok óta a kocsmát járni. — Nem ok nélkül járok én od*. — Nem ok nélkül? Persze, hogy nem. Azért jár, hogy bolondra igya magát. Pedig maga még fiatal ember... — Nem akar engem megérteni, mama. Én azért iszom, hogy gyilkosságba ne keveredjem. Mert ha nem iszom, akkor elfog mindjárt a harag és rohannék, hogv kést szúrjak az apósom szívébe. Tönkretett, megalázott... — Hogyan? — kapta el a kíváncsiság mamát is, és a vizesi ruhákat ráraiklta a mosógép tetejére, hogy jobban átadja magát a beszélgetés gyönyörének. — Az úgy történt — va- kargatta tarkóját a férfi —, hogy egy este aa apósom lekevert két akkora pofont, hogy az ajtófélfának estem. — De miért? — Azt ő tudja. — Biztosan ivott akkor is — gyanította nagymama. — Gergely napja Volt Nem mondom, födköszöntöttelfc a cimborák. De engémét akkor se üssön meg a jóisten se, mert ledöföm, mint a hízott disznót! Szeme kivörösödött, fejbőre vörösben, játszott. Nagymama ijedten nyúlt a ruhák után. — Bz nem megoldás —. mondta. — No. adja a kulcsot, mama! Feszült pillanatok teltekéi. Pillantások párbajoztak, két élő ember szuszogásává tör- pült minden nesz. — Nem adom. édes flam — mondta kedvesen nagymama. — Itt nem kell félnie, hogy összekerül az apósával. Dolgozzon csak szépen. Még néhány könyörgő szót odavetett Bohati. azután káromkodva bement a három napja kiürített kis szobába. Fölült a létra tetejére, játékosan járkált néhány 'lépést, azután még mindig mámorosán elővette a másik szobától maradt barna festéket, visz- szament a létüára és elkezdett csak úgy, szabad kézzel csíkokat húzni. Kis idő múlva nagymama is benézett és kétségbeesve nézte a girbegurbán születő vonalakat. — A csíkozást utoljára szokták hagyni. — Én most kezdem. — Borzasztó, hogy milyen görbe. — Nem loeíl megijedni; mama — nevetett Bohati. — Ahogy szárad, úgy egyenesedik... S nagymama rájött, hogy arra megy itt a játék; hogy adja oda a kulcsot. Akkor azonban makacs elhatározásra jutott: elmegy otthonról és rázárja az ajtót Bohati na, — Hát csak csinálja — mondta mosolyogva. — Csak* csinálja. De addig innen ki nem megy, amíg a munkát át nem vesszük... MÁJUS VAN Május van El kell hinnem, hogy szeretnek A tavasz már csak szemhunyásnyi De még mindig felhevít, s biztat Merd az erdőt lilának látni Merd az erdőt lilának látni Ne félj hinni a hitetőnek A füvek megperzselten is nőnek És az erdők igenis lilák Ne légy cinikus, mert mások azok Igenis szeretni való a világ Május van Az ember állhat ide is oda is De igazán csak azért áll ki Amiben hisz Merd az erdőt lilának látni Merd az erdőt lilának látni Vizsgáld meg, hogy ahol most állasz A véletlen sodort csak oda Vagy te akartál oda állni És érte már akármit vállalsz És ne csüggedj és ne add fel magad A május ma is lángvörös tarajú Ahol hajnalt ígér — ott hajnal hasad Merd az erdőt lilának látni Mert az erdők igenis lilák. Igenis szeretni való a világ El kell hinnünk hogy szeretnek bennünket Mert május van. Szüts Lásziá
