Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

. Aranyosi W&g<3üri

A jövő embere

(Részletek)

L' gy hét múlva már nem bírta tovább. Elővette három legvastagabb, drága .Upmamm szivarját, és mólkor fe le az öreg fogházőr előcso- eBogott, hogy étvágyé cellájából a lámpát, és lázárja éjszakára az ajtót, a kezébe nyomta őket. Az öreg, aiká fölöttébb érzékeny volt az ilyen (ajándékok iránit, megenyhült.

— Hát persze, szegény

Frankel úr — mondotta, — nagy hibát követett el. Az igazgató úr rettenetesen dühös. Mert a baj kérem az, hogy csupa igazait írt. Na már most mi lesz? Már a minisztériumból is jártak itt igen nagy méltóságok. Még a kocákat is szemrevételezték a hátsó kis udvarban. Anniiért mindent: a rabok halálát, meg hogy a fűtés csak a költségvetésben van, meg a hízók kosztolésát, szóval mindent külföldi lapba írt meg. Bizony mi is megszenvedjük ezt. Még engem is elővettek, hogyan kerülhetett a sok hír Frankéi úrhoz a másik épületből? A levele meg,' hogyan kerüthe- jfcett ki *a fogházból? De faált én, kérem, ártatlan vagyok... Szegény íegyházigazgaitó úr,

aiki már- elkezdett házat építtetni Tótfaluban, most nákölt- heti az egész pénzét arra, hogy tisztára mossa magát... Persze, hogy düh ös , *

— De Franfeellel mi van? Meddig lesz így elzárva?

— Ki tudhatja azt. mikor lohad le az igazgató úr mérge?.., Tessék elhinni, most aiekem sem könnyű. F.géwz éj- Jtjel lámpát kell égetni az ablakában, mint a halálraítel- 'teiknék. és minden óráiban legalább egyszer benézni hoz- ffaá. Már ahg bírom a sok Járást meg virrasztást

— De hogy bánhatnak véle így? Hisz’ azt sem tudják,

hogy ő írta-e azt a cikket?

— ö, kérem, azzal is hergeld az igazgató urat. Mert a kihallgatásnál váltig csak azt trrvondja: „Én nem mondhatom imeg, honnan származnak azok |bz adatok és börtünstatisBtS- tkák. Az ilyet önnek kell tudnia, igazgató úr. Én nem va- ;gyok nyomozó közeg a fegy- házban, ón két és fél évre elítélt rab vagyok..Ettől persze az igazgató úr csak még dobban elveszti a türelmét.

— De hátha valóiban nem 6 írta?

— ő, kérem. Frankel úr

mér volt börtönben Németországiban, Franciaiarszáglbain, ott halálra is ítélteik. Aztán csak tovább tanulta a kommunizmust, valami legeslegfőbb kommunistától Londoniban. De kérem, lecsukták őt Bécs- ben is. vasban hozták haza Magyarországra is. Hót az

ilyen nagyon ki van rafinál- v® a sízocializmusbain meg a kommunizmusban. Az ilyen már sohasem fog megjavulná, pedig különben igen jó ember.

Az öreg mér régen elcsoszogott. Tóth Béla még mindig csali ült a sötét szobában,

és gondolkodott: itt tenni kell ... valamit! A tanítótól tudja, hogy Frankel betegen, tiüdő- csúcsihuruttal került be a fogháziba. A nyár folyamán állapota javult. Elvtórsai bőséges kosz tot juttattak be hozzá, és így kissé meghízott. Ha újra lefogy, visszaeshet. így akarnak eltenni láb alól egy ilyen embert?! Egyszerűen azzal hogy megvonják tőle a tiszta levegőt és a rendes táplálékot? Hirtelen eszébe ötlött, amit az öreg fogházőr mondott: „A baj az, hogy csupa ‘ igazat írt.” És ő még gúnyolódott rajta, miikor-a fegy- ház viszonyait emlegette! Tóth Bélának hirtelen keserű lett a szája ize: ezek tartanak tőle! Olyasmit is eldugnak előle, amit nyugdtan olvasnak az öreg foghózőr előtt. „Csak nem gondolják, hogy én tereltem a figyelmet Franlkeí- re?” — gondolta. .. És megint élezte azt a nyomást a gyomra táján.

Ügy tett. mintha semmit sem veit volna észre. Odalépett a tanítóhoz, megmagyarázta neki, hogy valamit tenniük kell Frankéiért. Ha ők, a többi rabok, levelet áriáinak az igazgatónak, és a büntetés elengedését kérnék?

A kkor megszólalt a +aniító:

— Ne gondolja, utam, hogy mi nem bízunk önben. De amit javall, tényleg nem célravezető. Én egy kicsit forrófejű vagyok, beLeugnottam volna.

Hirtelen benyúlt a kabátja alá és kivette a takargatott füzetet.

— Lássa, hogy bízom önben, megmutatom, mát tanultunk kettesben.

A füzet Frankéi szép, olvadható írásával volt teleírva.

„A polgári társadalom építménye Marx Károly tanításában” — olvasta az első oldalán.

— Látja, ezt tanulgatjuk mi — mondotta a tanító. — Ha érdekli, csatlakozzék hozzánk.

Este, az ágyálban Tóth Béla számot vetett napja folyósával „Milyen, tanulatlanul elek én! — gondolta keserűen. — Tudok nyelveket, olvastam nagy könyveket, jogi vizsgát is tettem... De a világ, amiben élek, az egyszerűen egy nagy káosz számomra. Mint a kukac a sajtban, igyekeztem magamnak jó kis helyet találd ni benne. És semmi több. Ez a kis ötvöslegény meg tudja, hogy mit akar, és milyen alaposan tudja! Az a szürke kockás füzei ott a tanítónál 32 őit magasan fotóm eméB... — gondolatai visszatértek Frankéihoz : — Nem bagyhetjók elpuszttthri. De igaza van a szódái demokratának, Frankéi büntetésének étengedlése erőviszonyok kérdése. És Frankel mát mondania? „A tömegek erejével lehelt az ilyesmit elérnir Hopp, megvan, a tömegek erejével! — ezt szinte hangosan mondta. Azután tovább gondolkozott. — „Milyen nap volt ma? Kedd. Csütörtökön itt lesz Amálka, akkor megindítóin az ügyet*

Boldogan atodt eL AmáBka,

ha tudta volna, büszke lett volna arra, hogy Béla mfflyen nagyon várja.

Végre eljött a csüSörtök, és

velük együtt Amóilikia is fcifoo- dorított hajjal, púdertől fehér orrocskával, sokszalagos és sofccsápkés ruhában. Kalapján a botanikuskert tói gyűjteménye virágzott. Be is engedték minden nehéaség nélkül a oellába. Frankéi nővérét viszont keményen elutasították. Csomagot sem adhatott be.

Makor a látogatás a vége felé közeledett, Tóth Béla előhúzott egy levelet:

— Te okos kisláiny vagy, Amálka, ezért rád bízom ezt a levelet. Ügy vidd él innen, hogy senki meg ne lássa. És magad vidd el oda, ahová szőL

A mátka kék szemel poros

szikrákat szórtak.

— Én vigyek levelet valami nőszemélynek ?

— De angyalkám — mosolygott Tóth Béla —, tudnod kell, hogy ha börtönben vagyok, akkor nagyon tisztességles vagyok. Azért tettek ide, hogy megjavuljak... Szóval ez egy egészen más ügy. Ezt a levelet egy szerkesztőségbe kell vinned úgy, hogy senki meg ne lássa. Holnap rögtön vidd el. -Kérd a szerkesztőit, és az ő kezébe add csiak át... Ha nem hiszel nekem, holnap, mielőtt elviszed, felbontod és elolvasod, de aztán okvetlen elviszed oda. ahová most mondom. Ha máshová kerül, nagy bajom lehet. Szóval a Munkás Heti Krónika című újsághoz viszed. Még hoiteiiap, pénteken. Vasárnap pedig megveszed az újságot, és jövő csütörtökön elhozod nekem. Ügy lesz?

Árnál ka bólintott,

Egy egész hétig várta a

munfcásiújságot, amá csak lopva juthatott be a fogházba, örömmel tapasztalta, hogy Amálka és a tóvél jó munkát végeztek. A Munkás Heti Krónika szántó szóról &óra közölte Frankéit illető híreit, kibővítette még Frankel nővérének személyes tapasztalataival is. A hét második felében egyes polgári újságok is megemlékeztek a Frankel-ügyről.

Az öreg fogházőr szívét egy hosszú, meleg alsónadrággal lágyította meg. így az hajlandó volt bejuttatni Frankélhez a Munkás Heti Krónikát Majd az ajándék szépségétől hirtelen ellágyulva, még elmondotta, hogy több küldöttség kereslte fel a hét foflyamán a íogházágazgatót. Frankéi fegyelmi büntetéséinek elengedését követelték.

— Nem kérték, kérem aHás- san, hanem követelték. Merthogy nincs bizonyíték Frankel ellen. Az éljárás jogtalan. Meg árit ás követelték, hogy javítsák fél a fegyháziak

kosztját. Nem volt, kérem, ilyen skandalum ebben a fegyfaázban talán már ötven éve.

Egy hét múlva Tóth Béla nagy pesti népgyűlésről számolt be a tanítónak és a szociáldemokratának. Azon a népgyűlésen tiltakoztak a

Fnamfcefl.-ügy miatt, azután

nagy küldöttséget választottak. Az felkereste az igaizság- ügy-miniezitert, és Frankel fegyelmi büntetésének elengedését követelte. A küldöttség szónoka arra kérte a minisztert, hogy nézzen ki az ablakon. A béren vagy kétezer ember állott, és mind Frankéi nevelt kiáltotta.

ebmöt vagy tfe nap.;. éa egy napon kissé megfőgyottan ugyan, de ott állott Frankel Leó a kert közepén.

Este Frantoel és Tóth Béla már újra együtt űSt közös zárkájukban. Vadon eszébe jutott egyiküknek s% bogy azelőtt árazták egymást, most meg tegenőduefct sem veitek?

TAVASZI VAROS. Lóránt János festőművész 1938-ba» szűkített I lat tamUmányatt Szegeden végezte eL, majd Kaposvárra került. 1966 januárjától él Salgótarjánba*. Első önálló tárlata Kaposvárott nyílt meg, ahol Rippl-Rónai-díjat kapott Salgótarjánban bontakozott, ki igazán tehetsége, ezt bizonyítják az azóta elért eredmények, a Der- kooits-öxztöndíj, az Egry-díi, a Munkácsy-emlékérem és a május L alkalmából kapott SZOT- dSj. Több elismerésben részesült Nógrád megyében is. Műtermes lakása Salgótarjánban gondtalan alkotási lehetőséget biztosít számára, t itt kapta meg a Munka Művészet díját. Művett ismerik Sao-Paolótól Moszkváig és Capritől Tokióig. Amint azt a művész besztercebányai kiállításának katalógusában magáról írja: ^A nagy vizek földjén, Békésszentand- ráson születtem. Ez az a vidék, ahol akarva, nem akarva, együtt ól az ember a vízzel, a főiddel. Néhány gyermekkori kép még ma is él bennem,.. Ma is ilyen környezetben vagyok igazán otthon — mintha ez a táj valamilyen védettséget biztosítana számomra. Azt hiszem, hagy ez a táj ét e benne éfó emberek adta érzések és gondolatok határozzák meg

r'söngettefc as

ház kapuján. Nyalka hajdú hozta a kommthn mándszterénefc és a polgári újságírónak a vacsorát a kocsmából. Két fehér sziülkében a káposztán pirosló sertéskaraj, szép dúcos fehér kenyér, fél liter váci bor.

— Te — szólott Tóth Béla a csonton rágódva —, ugyan micsoda kis ötvemfrankos ebédet szerkesztenénk mi össze, ha mostt valami nagyszerű párizsi vendéglőben ebédelinénk? És milyen édes párizsi kislányokat ölelgetnénk?

— Szegény fiú — nevetett Frankéi —, te nem születtél

független embernek. Rab vagy, mint minden, torkos ember. Látásodnak határa a tányér karimája, akárcsak a disznóé a moslékos dézsa. Látod, én igazán aggódom, bogy elpuhít a nagy jólét, amibe az élv- társaim szolidaritása helyezett De bűnös vagy te is: rászoktattál a török (kávéra; hogy tó- szék meg nélküle? ... Amit meg a párizsi lányokról mondasz, az tiszta bolondság Hosszú évekig éltem Párizsban, jói ismertem a párizsi nőiset: szorgalmasaik, komolyak, kitűnő feleségek... Persze ti, külföldiek, a mulató- negyedek nőit ismeritek. Azokról ítéltek. Mintha azzal dicsekednél, hogy meghódítottad a hotelpor lést, vagy elbájoltad a pincért, aki felszolgálta az ebédet. Egyszerűen kedvesek voltak a pénzedért. Párizsban van vagy harmincezer ember, férfi és nő, aki a külföldi turistákból él. Ugyanazon materialista okoikból mind nagyon kedves. De a párizsi milliókat ugyan ismered-e? A munkásokat, mun- kásnőket, kisiparosokat, tanítóikat? Én azt hiszem, megismertem őket, megláttam valódi arcúikat a párizsi kom műn napjaiban. Ott voltak a komimon tauácttagánn és a kerületek klubjaiban. Minden politikai, társadalmi kérdést megvitattak. Nekik nem veit közömbös hazájuk, népük sorsa. Láttam őket a harcban, a poroszok eilen, és véres ütközetben a versaillas-i eUieittfar- radalmi csapatokkal. Láttama kommiün asszonyait is: két kezűkkel rakták a barrikádot, kartácstűzben kötözték a sebesülteket, és az elhullott hősök helyéne léptek. Megmutatták, hogy a fegyvertől sem félnék. Ok Párizs valódi aisz- szomyai.

Tóth Bélának kötekedni támadt kedve:

— Szavalj csak! Köztudott dolog, hogy a farradálmámók mind csúnyák. Brr... Félek tőlük.

— Tévedsz! Éppen a kammün lázas hónapjaiban, ismertem meg életem legszebb asz- szonyát. Olyan volt, amilyennek az eljövendő emberi társadalom asszonyai elképzeljük, Azért a társadalomért, amelyben már nem ismerik a nyomort, a nélkülözést és a kéip- mutaitást. Magas, karcsú, hajlékony. Szép feje fölé koszorúiba tűzte két hatalmas szőke hajfonaíát. A üzemeit kellett volna látnod. Akkor megértenéd, hogy nincsen, szebb két bársonyos nagy szemnél, amely okosan, bizakodva néz fél rád. Ilyen volt Ddmdtréva szeme. Így szegeződött rám, ha a párizsi munkásnők szervezéséről számoltak be, vagy ha megvitattuk egy újabb jóléti intézmény felállítását. Mikor a komrnün utolsó napjaiban megsebesültem a Belleville utca barriikádjén, ő kötözött be. és ö segített menekülésemben.

— Ofaó, öreg fiú, te nemcsak a karodon. sebesültél meg, hanem a szíveden is! No és hogy végződött az ügy?

— Sehogy sem végződött, mert sehogy sem kezdődött. Erit értsd meg végire... Természetesen Dámáitréva rám is rendkívül mély benyomást tett, mint jóformán mindenkire. Szépség, bátorság; okosság; forradalmi energia, mindez egyetlen fénffibam, vagy egyetlen nőben, lehetetlen, hogy ne hasson a környezetre. .. De Dimitréva nagyon egyszerűen és nagyon gyorsan értésünkre aidtba, hogy a szívét hazájában, Oroszországban hagyta Amint teheti, visszatér oda. Dimiitréva éppoly hűséges volt szerelméhez, mint forradalmi meggyőződéséhez. Párizsban, a munfcásnő- ket szervezte. A francia nemzet nagyszerűségét bizonyítja az is, hogy egyenlő jogú faar- oosltiánsnak ismertek el bennünket, külföldiéket. Francia vagy idegen, mindenki arra a helyre került, ahol a legjobban, szolgálhatta a komim unt, így lett Dimiitréva a párizsi nők egyik vezetője, a lengyel Dombrowski a komrnün hadseregének tábornoka, magam a munkaügyek felelőse. Látod, ezért mondom néked, hogy a párizsi komrnün nemcsak a franciáké, hanem az egész világé.

jyS ég sokáig beszélgettek Frankéi csöndesen szívta fekete, krajcár ok pipáját, Tóth Béla drága Upmanm szivarjaiból eregette a füstöt. Aznap este és azután, is sokat vitatkoztak, de nem úgy, mint az első időkben, amikor Tóth Béla sérteni, lekicsd- nyeffini akarta "Frankéit.

FRANKÉI LEÓ OMI. Mt *5.

Óbuda — 1896. imirr. 29. párás). A TOOL, század nemzetközi és hazai szocialista mozgalmának kiemelkedő vezetője, a párizsi kóraműn tagja, munkaügyi minisztere volt. Az óbudai hajógyár orvosának fia a négy középiskolai osztály elvégzése után ötvösmester- séget tanult. Bejárta Németországot és Franciaországot. 1961- ben Németországban került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1961 vége leié párásban telepedett meg, innen tudósította a bécsi VoJksstímme című lapot. Bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, és az X. mteraaeio- náié munkájába. A hatvanas évek végén ismerte meg Marxot* akinek közeli barátjává és harcostársává lett. A francia rendőrség letartóztatta, 1870. szept. 4-én szabadult. Részt vett a forradalmi küzdelemben. A párizsi komrnün győzelme után Frankel Leót, Párizs xm. kerületének küldöttjét a komrnün munka- és kereskedelemügyi bizottsága vezetőjévé választották. A párizsi kommiün megdöntése után Londonba emigrált, négy évig dolgozott az Internacionálé vezérkarában, Marx Károly oldalán, mint a Főtanács ausztriai—t magyarországi levelező titkára. 1875-ben hazaindult Magyarországra, tapasztaltán, felvértezve a marxi tanításokkal, hogy kezébe vegye a magyarországi munkás - mozgalom szervezését. A bécsi rendőrség letartóztatta, és 1876 februárjában átadta Frankéit a magyar hatóságoknak. Izgatás címén perbe fogták, letartóztatták, és Vácott két évre bebörtönözték. 1883-ban, nem sokkal szabadulása után elhagyta Magyarországot. Ausztriába, majd Párizsba költözött, 1889-ben Engels oldalán részt vett a n. Ln- ternaeionálé megteremtésében és irányításában. Utolsó útjára, a Pére-Lachaise temetőbe a párizsi munkások ezrei kísérték ki, és a kommünárok fala közelében temették el a magyar és nemzetközi munkásmozgalom nagy fiát. Hamvait 1968-ban Budapestre számították, és a Kerepesi úti temető Hősök Panteonjában helyezték el.

NÓGRÁD - 1971. május 1., szombat

T