Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

I „Képzőművész,' vagy „Képzőművészeti" Stúdió? Az utóbbi hat év során hol Nem Képzőművész, hol Képzőmű- hinnék, vészeti Stúdiónak nevezték nem tartom fontosnak. El- azt a csoportot, amelynek jő- lenkezőleg, a stúdió szintjén vő je most kérdésessé vált. a szakmai továbbképzés az Tóth Elemér múlt héten előbb említettnél jóval ma­megjelent cikkében foglalko- gasabb színvonalú legyen. Te­zik a stúdió „válságának” szem fel: az összes grafikai okaival és felteszi a kérdést: eljárás tanulmányozása, új­miért találkozunk kérdője- szerű technikák kikísérletezé- lekkel a stúdió jövőjét illető- se, például zománc, üvegzo- en, és miért mondott le mánc, fém stb. Kompozíció stúdióvezetői funkciójáról elmélet és hasanlók. Igaz, Iyányi Ödön, festőművész, a tevékenység felszerelt kö- Az okokat kutatva, a cikk- zös műhelyt igényelt volna, ben szereplőkkel egyetértés- úgy, ahogy ez más megyék­ben megemlíti a „.. .stúdió ben megvalósult: Pécsett, szervezeti dolgainak elrende- Kaposvárott, Veszprémben, s zését...” is. más helyen. Bizonyos anyagi Megállapításaival lényegileg áldozatot, törődést azon szer- egyetértve szeretném kifejte- vek részéről, amelyek idege- ni gondolataimat, más szem- nül elfordultak a stúdió gya- szögből, a stúdiótag, vagy korlati problémáitól. Mert ha tetszik, a „volt” stúdiótag senki nem nevezheti helyzetébőL műhelynek a József Művelődési Központ klubhe­lyiségét, amit olykor-olykor az aktrajzolásihoz a stúdióta­gok igénybe vehettek. Az is igaz, történt kezdeményezés, létrehívása hat évvel ezelőtt érkezett javaslat a közös mű­terem helyére, kialakítására vonatkozóan, de hiába. Tájnyelvünk — anyanyelvűnk Bk palóc nyelvjárás mint nyelvi régiségek őrzője r Az ajakkerekités nélküli palóc a-zás a középkorból örö­költ hangállapot. Akkor is csak szűkebb körre terjedt ki, nyelvjárási érvényességű volt. A hosszú, nyílt e-nek é-vé válása a középkor vége táján ment végbe, de egyes palóc nyelvjárásokban mind­máig megmaradt. A palóc falvak beszédmód­jában ma is általános jelen­ség a jésités. Így mondják: gyió, tyükör, gyinnye, gyisznó, Bangyi, ütyi, szeretyi, huzó- gyik. Ezt a jelenséget körül­belül a XVI. századig követ­hetjük visszafelé. De megta­lálható nyelvjárásunkban en­nek a fordítottja is. Ki ne hallotta volna már a követ­kező alakokat?: hodne, hadja, hidje, fodassza. Ha Balassi Bálint költészetében vizsgáló­dunk, kiderül, hogy ezeket a szavakat ő is így ejtette. Sokszor feltették már tanít­ványaim azt a kérdést, hogy a j-llang jelölésére miért használunk két betűt. A palóc vidékeken még mindig tisz­tán ejtett „jésített 1” elégséges módon magyarázza a jelensé­get. A megőrzés ténye büsz­keséggel tölti el tanítványai­mat. A hagyomány értelmezé­se hasznos útbaigazításokat nyújt az -ly helyesírására vonatkozóan. Ha a hasonulásokról beszé­lünk, mindig el szoktam mon­dani, hogy ennek a jelenség­nek a történetében a palóc hol buzgóbbnak, hol meg lus­tábbnak mutatkozik, mint a köznyelv. Egyszer azt mondja: mevvan, messzeret, mehhót, naffülü, máskor meg azt, hogy regvei, buszval, késvei. Az ilyen adatok jól érzékeltetik, hogy a nyelvjárások történeti­leg sok tekintetben más úton jártak, mint jelenleg beszélt köznyelvünb. A palóc nyelvjárás tehát — mint a többi is — értékes nyelvi régiségeket őriz. De nyomot hagyott benne maga a történelem is. A findzsa szó például a török hódoltság ko­rára utal — éppúgy, mint több más étkezéssel kapcso­latos szavunk: ibrik, pite, tar­honya. Érdemes tehát a nyelvet mint általános jelrendszert szűkebb pátriánk, szüléink és önmagunk beszédmódjából ki­indulva tanulmányozni. így jövünk rá, hogy egy-egy táj­nyelv letéteményese nem va­lami szégyellni való, rontott nyelvváltozat képviselője, ha­nem sok esetben régebbi nyelvállapotok őrzője. Ügy tű nik tehát, hogy a tájnyelv az anyanyelv megszerettetésében, gondozásában valami olyan szerepet tölthetne be, mint a helytörténet a történelem ta­nulmányozásában. Egy táj­nyelv értékmegőrző, nyelvtör­téneti tanulságokkal járó sa játosságai bőven kárpótolnak bennünket azokért a hátrá­nyokért, amelyek a tájnyelven beszélő írásában jelentkezhet­nek. Napjainkban tanúi vagyunk, hogy máról holnapra egy me­rőben más világ áll a régi he­lyére. Korunk igazi korszak- váltás. És mielőtt végképp fe­ledésbe menne á régi, igyek­szünk, amit csak lehet, meg­menteni — legalább a köny< vek és a múzeumok számára Hallatlanul megnőtt az érdek­lődés a népművészet tárgyi emlékei iránt is. Senki sein tagadhatja, hogy a népművé­szet „divatja” jótékonyan hat a művészet iránti fogékony­ságra általában. A nyelvjárások elhalásának időszakában a tájnyelvi érté­kek számba vevése, megbecsü­lése és megőrzése is bizonyé ra ösztönzőleg hat a szép és helyes magyar beszédre és írásra. Dr. Szabó Károly szeretném, ha azt művészjelölt, vagy fiatal mű- a szakmai fejlődést vész, aki, egyértelműen túl­Szervezetileg meglazult Kétségtelen, hogy a stúdió jutott a 'rajzszakkörök szint­jén és rendelkezik a mű­vésszé váláshoz szükséges adottságokkal. A hat év ta­pasztalatokban gazdag, el le­het végezni a kiválasztást. Elismerem, nehéz feladat lenne. Azok, akik nem ke­rülnének az új, magasabb színvonalú stúdióba, tovább ez tevékenykedhetnének egy új megyei „képzőművészeti kör” kebelén belül. Az új „képző­művész stúdió” tartozzon . szakmailag és ha lehet, va­lamilyen formában, szerveze­tileg is a területi szervezet­hez. Legyen patrónusa a Salgótarjáni városi Tanács. Történjék a művészutánpót­lás a jövőben azon a módon, közös amit hiányoltam a múlt gya- Attila korlátában. Teremtsenek közös munka- feltételeket, az új stúdió szá­mára. Támogassák közös műteremmel,. felszereléssel. Oldják meg a nyári művész­telepek gondját. A megyei művészek vállalják a stúdió szellemi irányítását, segítsék hasznos szakmai tanácsokkal. Legyen évenként két kama­rakiállítás, ahol a stúdióta- ■ gok beszámolnának fejlődé­sükről. Biztosítsák a tagok fontos és szinte az egyedüli helyes lépés volt. Talán a stúdió szervezeti kérdéseit jó lett volna akkor konkrétab- , , ban tisztázni. Köztudott, hogy J\.etjél6 megítélés a stúdió, az elődeként műkö­dő „Bányai Képzőművész Mégis, ilyen körülmények Kör” és a „kívülrekedtek” között is, amikor sokak szá- összevonásából alakult. Rövi- mára csak a „lehetőség”, az számára az évenkénti sal- desen azonban létszáma tú- évenkénti egyszeri kiállítás gótarjáni tavaszi tárlaton lontúl megszaporodott, volt volt adott, egyesek megsze- való szereplést, ahol lemér ­idő, mikor hatvan körül járt rezték a Képzőművészeti hetnék saját helyüket. Ad­és a megye egész területéről Alap tagságát. Megszerezték, janak lehetőséget, hogy ava- verbuválódott. Ilyen összeté- mondhatjuk szinte a maguk ros nagyüzemeiben a stúdió telében a stúdió megfelelt a erejéből, mert a stúdió csak tagjai kísérletezhessenek. Ke- kettős célkitűzés egyikének: szakmailag tudta támogatni, ressenek kapcsolatokat a Fő­egységbe vonta a képzőmű- szervezetileg nem, hisz’ létre- atal Képzőművészek Stúdi- vészetet szerető embereket, hozásakor erre vonatkozóan ójával, és más megyei stúdi- azokat, akik azt bármilyen semmiféle szabály nem szü- ókkal. Gondoskodjanak a fokon művelték. Elvben ele- letett, és mert a stúdió szak- többi működő stúdióval kö- get tett az esztétikai neve- mailag és szervezetileg nem zösen történő gyermekkiallí­lés kívánalmainak is. Más- tartozott a területi szervezet- tások szervezéséről. Egyálta­részt némi lehetőséget bizto- hez semmilyen formában. Ha iában: kísérjék figyelemmel sított azok számára, akik a így lett volna, a megoldás fejlődésüket, törődjenek gond­képzőművészeti tevékenységet magától adódik. A megyei jaikkal. nem kedvtelésnek, hanem in- stúdiótagot, aki mondjuk kább hivatásnak tekintették, három éven keresztül a kö- , , , zös kiállításon díjat kap, a Létszámának nagysága, területi szervezet Nógrád me- szétszórtsága úgyszólván szer- gyei csoportjának tagjai ja- vezhetetlenné tette. Tévé- vasolhatták volna a területi kenysége az utóbbi években szervezetbe, ez azután a már rendszeresen a nyári Képzőművészeti Alapnál tet- sziráki művésztelepre és a te volna ugyanezt. így az téli egyszeri tárlatra korláto- arra érdemesek természetes zódott. A stúdió a tagok módon haladtak volna a eszmei, szakmai, kvalitásbeli, művésszé válás útján. Ez P.'er?^’i°1?*:>6n életkori kü- lett volna a stúdió második lonbozosegei miatt egységre célkitűzése, amit ugyan kor­sóba nem jutott. A közös vonalaztak, de meg nem fő­műnkét, az évenkénti né- galmaztak létrehívói. hányszor megrendezett akt- Láthatjuk a kettős célt. azt NinCS válságról SZÓ ..................... is, miként valósult meg. E z a támogatás minden bi­zonnyal hatékony lenne. Szervezetileg, eszmeileg kö- töttebb, megfoghatóbb és át­tekinthetőbb. A stúdiótagok- tóíl joggal számon kérhetnék a rendszeres munkát, a kollek­tív szellem kialakítását, a helyes irányú szakmai fejlő­dést. Ez a csoport feltehetően rövid időn belül kivívná ma­gának a jogot, hogy vvalóban Képzőművész Stúdiónak ne­vezzék. rajzolás jelentette. A ritka, T alán a forró napsütés teszi, a po- x ros kövezeten pattogó fenyszik- rak, hogy gondolataimban vöröslő lán­gok villannak föl. Fölrémlenek az ir­tózatos percek Budapesten, a Nagy­körúton, ahol az út széles sávjában könyveket hánytak rakásra, és alágyúj­tottak, hogy égjen, pusztuljon mindaz, ami szellemével új, modern korszakot, a szocializmus diadalát készítette elő. Középkori hangulatot ébresztő, hát- borzongató pillanatok, és percek vol­tak azok, mint amikor Giordano Brú­nót elevenen ültették az égő máglyára. A haladást, a történelmet akarták por­rá és hamuvá tenni azzal, hogy Gor­kijt, Gogolt, Tolsztojt, Puskint, Maja­kovszkijt, Solohovot és a világ más huma­nista nagyságait tűzbe dobták. Elavult konzervativizmusukban nem akarták tudomásul venni, hogy a történelem ke­rekét nem lehet visszafelé fordítani. Ha valami, ez tökéletesen megmutat­ta az 1956-os események ellenforradal­mi jellegét. De azt is megmutatta, hogy a könyv nagyhatalom, erő és felfrissü­lés forrása, történelmek ágyazója. Gon­doljunk csak azokra az írókra, akik az inkvizíció vérgőzös, kegyetlen, máglya- égetős korszakában már új tüzeket élesztgettek, az értelemhez szóltak és a szellem fegyverével lázítottak a feu­dális önkény ellen, szemeket nyitottak ki a látásra, fülkét a hallásra és ér­telmet az új eszmék befogadására. Aki könyvet éget, az a haladás, az értelem, az emberség ellensége. A könyv — természetesen csak a jó könyv, hiszen eddig sem beszéltünk fércművekről —, valamennyiünk ba­rátja: segít eligazodni életünk útvesz­tőiben, mellettünk van magányos órá­inkban. eloszlatja bánatunkat, tartal­massá teszi pihenőidőnket, szórakoztat unalmunkban, gazdagítja tudásunkat és tájékozottságunkat. A jó könyv kitá­gítja a látóhatárt, eleven tájakat va­Vasárnapi jegyzet Könyvhét rázsol elénk, közel hoz távoli földré­szeket, embereket szerettet vagy gyű­löltet meg, elmossa a mesterséges ha­tárokat, növeli igazságérzetünket, hi­szen a valóság birodalmába vezet el bennünket. Aki könyvet olvas, értéke­sebb ember annál a társánál, aki megfosztja magát ettől a magas fokú szenvedélytől. Már az is, aki könyvet vásárol, meg­becsülést érdemel, hiszen magában hordja a többé válás szándékát. Ter­mészetesen ez még nem minden: a könyvek rossz megválasztása, a köny­vek polcon tartása és nem olvasása a sznobizmus melegágya is lehet. Egy aktív könyvterjesztő mesélte, hogy van néhány olyan kuncsaftja is, akik a vi­lágért sem vennének meg egy véko­nyabb könyvet, ha ugyanazért a pén­zért vastagabbat is vásárolhatnak. Egyik vevője például rőfre (illetve centimé­terre!) vette a könyveket, mert csak annyira volt szüksége, amennyi az új, üvegezett könyvespolcát kitölti. Pedig a könyvnél nem az oldalszám a döntő, gondoljunk csak Hamingway: Az öreg halász és a tengerére, vagy számos vi­lágsikert elért kisregényre. A könyvet, amint az élet minden fá­zisát, vagy a művészetek bármely faj­táját, elsősorban tartalma teszi értékké. Lehet hosszú könyv is, rossz és lehet (mint Hamingway példájából is láttuk) a rövid is világsiker. Elsőrendű szem­pont, hogy mit ad az olvasónak, a társadalomnak. Mennyivel teszi tartal­masabbá, gazdagabbá gondolkodásun­kat, mit változtat, jobbít életünkön, De ... ... .„ , , , azt is láthatjuk, hogy a két- Azok, akik innen kintre­nehanyszon összejövetel nem (,ös cél kétféle megítéléshez kednének, bizonyára nehez­szakmai, esztétikai művé- juttatta a stúdiót. Képzőmű- telnek javaslatomért. Nekik szetpolitikai viták, előadások veszeti akkor, mikor azt ki- azt mondhatom, ha a stúdió keretében zajlott. vánják elfogadni csupán, szervezetileg, kvalitásbelileg hogy csak rajzolgatók, ama- erős, onnan továbbkerülnek a tőrök gyülekezete, képzőmű- területi szervezetbe, ugyan­vész, mikor néhányakban úgy meg van a lehetőség szá­megszólal a hang és elisme- mukra is a (nevezzük így !1 rik, hogy a stúdió a Nógrád középszintű stúdióba való megyei első generáció után bejutásra és így tovább. Te­kialakuló második generáció kintsék ezt a stúdiót lépcső­bölcsője is. Jó lenne, ha a nek, ami számukra meg­jövőben a stúdió jogosan könnyíti a feljutást a föld­használná a képzőművész szintről az emeletre. Hiszem, előnevet. Ennek érdekében hogy a mai stúdió nem „vál­viszont tenni kell. Sággal” küzd, csupán az évek során túlnőtt az eredetileg elképzelt hatóterületén. A stúdió ilyen, vagy hasonló Ha megengedik, azt java- megújhodására véleményem solnám, csökkentsék a stúdió létszámát. Legyen tagja a stúdiónak az a tehetséges mennyit érlel igazságérzetünkön, hogy ezáltal is fegyvert adjon az igazság melletti bátor, őszinte kiállásra. Egy ilyen barát, hűséges útitárs bi­zony megérdemli, hogy ünnepel szen­teljünk neki. Ilyen hagyományos ünnep immár hosszú évtizedek óta a könyv hete, vagy ahogy mondani szoktuk: a könyvhét. A könyvet ünnepli május 29-től június 4-ig az idén is az ország. Már hetek óta lázas izgalommal vár­juk ezt a dátumot, amikor friss, új kiadványokkal is kedveskedik nekünk a könyvkiadás. Olyan ünnep ez, mely egy egész társadalmat megmozgat: ezen a héten olyanok is vesznek könyvet, akik ritkábban szánják rá magukat ha­sonlóra, a könyvbarátok pedig egyene­sen gyönyörűséggel búvárkodnak a könyvesboltok és könyvsátrak gazdag választékában. Ebben az időszakban az iskolákban is órát szentelnek a könyvnek és az okos, jó pedagógusok segítenek eligazodni gyermekeiknek a választék útvesztőiben. r1 sak megilletődéssel és az új könyv utánozhatatlan illatának, varázsának magunkba szippantásával köszönthetjük barátunk, örök útitár­sunk, segítőtársunk, a könyv ünnepét. S bizonyára kevés ember akad, aki ellent tud állni a könyvvásárlás föl- föllobbanó kényszerének. Szekrényünk­be tesszük, óvjuk, gondozzuk, ha any- nyi van, katalogizáljuk őket. S még gondolni is rossz rá, hogy voltak go­nosz, reakciós korszakok, amikor a most ünnepelt jó barátot otrombán, lel­ketlenül a lángok martalékául vetet­ték .., Építő javaslatok szerint feltétlen szükség van. Szatmári Béla Parasztolvasók Ha kék az ég, s a Nap még felragyog, figyeld a földben mozduló magot, a csírát, mi bújik szemlátomást, hogy elhagyja a sötétség honát. Hogy tör elő, ami élni akar; a zöld vetés, a leírt szó, kihalt tájakon, a pusztán, a még ma is világ végén: beszél a néma is. Könyvek fölé hajolva szüntelen, hogy tágul, nyílik, vág az értelem az emberben, aki most érti meg, mit hoznak elé a látó szemek, s mi lehet még, minő hatalmat ad a nyert tudás, amely akár a Nap, kigyúl, s fényét úgy teregeti szét, hogy elbújjon örökre a sötét. Mátyás Ferenc NÖGRAD - 1971. május 30., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom