Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-21 / 118. szám

Egy nő a diplomaták asztalánál Szé'esvásznú, szinkronizált szovjet film Á diplomácia rendkívüli képességeket követéi művelői­től. Sokáig el sem tudta kép­zelni a világ, hogy egy nő megfelelhet a bonyolult kö­vetelményrendszer minden összetevőjének. Georgij Natanszon szovjet rendező a világ első diplo­mata asszonyáról készített filmet. Kolcova egy semleges or­szág fővárosába érkezik, a szovjet követségre, ahol rá vár a nagyköveti teendők el­látása. Az időpont a máso­dik világháború legnehezebb, legválságosabb szakasza. Az a pillanat, amikor megfor­dul a kocka, a szovjet csa­patok kezdik visszaszorítani a német haderőket. Kolcova asszonynak egy olyan államban kell helytáll­nia, ahol az ellenséges pro­paganda a Szovjetunió ellen hangolja a közvéleményt, a király alig akarja fogadni a megbízólevél átadását szol­gáló aktuson. A nagykövetnő szimpatikus, megnyerő egyéniségével előbb s királyt, majd a környeze­tében jelenlevő diplomatákat nyeri meg, s végül sikerül elérnie, hogy Finnország megvonja támogatását a né­metektől. 35 hadosztály lete­szi a fegyvert. A film több ponton is el­határolható a konvencioná­lis értelemben vett háborús filmektől. Ezúttal nem a köz­vetlen harc, még csak nem Is a hátország az ábrázolás tárgya, hanem a kulisszák mögött történő események, a diplomácia „rejtelmei” kerül­nek a középpontba. A kulcsfigura Kolcova, aki kitűnően állja meg helyét a legnehezebb szituációkban is, még fia halála (a fronton esett el) sem Toppantja ösz- sze. A fájdalom megviseli ugyan, de néhány óra múl­va már legsikeresebb dip­lomáciai tárgyalásainak egyi­két bonyolítja le a finn mi­niszterrel. A rendező rendkívül egy­szerűen fogalmaz. A hősnő is egyszerű ember, mentes a pózoktól. A film róla szól, kézenfekvő tehát. hogy a rendezésnek a központi jel­lem fő vonásaihoz kell iga­zodnia. Kolcova szerepében Julija Boriszova otthonosan mozog. Bebizonyítja, hogy nemcsak klasszikus feladatokat tud megoldani (a Félkegyelmű című film egyik főszerepét játszotta nagy sikerrel), ha­nem Alexandra Mihajlovna Kollontájnak, a világ első női nagykövetének alakjában is hiteleset képes nyújtani. Nem volt könnyű feladata Anatolij Ktorovnak, aki a király figuráját keltette élet­re. A modern uralkodó port­réja kicsit hozzáférhetetlen a ma embere szamára. A te- niszezgető, szabad idejében hímzéssel foglalkozó, a cere­móniákra kínosan merevvé váló király alakja nem men­tes a komikai elemektől. Ktorov mértéktartóan bánik eszközeivel, hőse összetett jel­lem. megmosolyogtató és ijesztő egyszerre. Helmer, a gazdag gyáros és világfi szerepét Gunar Ci- linszkij oldja meg kitünően. A külügyminiszter rokon­szenves alakját Antsz Eszko- la formálja. Vlagyimir Nyikolajev ope­ratőri munkáját a célszerű­ség irányítja. Képei szándé­kosan az elmondásra szánt közlések szolgálatában állít­tattak, kerülik a látványos­ságot. Natanszon, a film rende­zője a történelmi hitelessé­get a játékfilmelemeket kö­rülvevő dokumentumkockák bevágásával teremtette meg. —n. c.— Csereüdülés A Salgótarjáni városi Ta- mében augusztus 5-től 15-ig nács és a besztercebányai harminc gyerek látogat Sal- tanács között megállapodás gótarjánból Besztrecebányá- született, amely lehetővé te- ra. illetve érkezik Salgótar- szi gyermekek csereüdülte- jánba. A csereüdülést, amely teset. Egyben a két varos „ , . - ... közötti kapcsolatok elmélyi- most elosaor valosul me&’ tését is elősegíti a csereak- mindkét város tovább ki- ció. A megállapodás értei- vánja folytatni a jövőben is. KAIRÓTÓL ASSZUÁNIG (4.) A mediterrán gyöngye Amikor Alexander, azaz világhódító Nagy Sándor megállt itt valahol a Földkö­zi-tenger partján, és azt mondta, legyen város — és lett város —, aligha gondolta, hogy ez a hely 3(X>0 év múl­va is az ő nevét viseli. A vé­letlen — de nem a szeren­cse — hozta úgy, hogy ma­gam is, akárcsak a nagy hadvezér, háborús időkben láttám meg a Földközi-ten­ger e tóját. Akkoriban fa­lucska volt, ma a mediterrán gyöngye, Alexandria, két és tél milliós metropolis. Már odaerkezesunk első estéjén megszólaltak a légvé­delmi szirénák. Egy a térre és a tengerre egyaránt néző szo­bám ablakából lehettem tanú­ja, ahogy kihunytak a város fényei, a maguk előtt csak méternyi világosságot terítve cammogó autókat fölszippant­ják a sötét utcák. Az autó­busz- és villamosmegállóban zsibongó nagy csoportok re­ménykedve várakoznak, hátha az utolsó pillanatban még jön egy jármű, amely a hold és néhány kék lámpa derengő fényénél elszállítja őket. És jött. A tömeg azonban nem oszlott el teljesen. Jó néhá- nyan ott maradtak, s megle­petésünkre a légvédelemnek — nem túlságosan eredményes, de sajátosan egyiptomi módját — választották. Leborultak, és homlokukkal a földet érint­ve, teljes lelkinyugalommal átadták magukat az imádko­zásnak. Minek elmenni? Allah úgy is tudja, hogy mi lesz. És az lesz, amit Allah tud. Ö tudja, nagyon is jól tudja, lé­teznek e földön vadászgépek, és bombázók, hogy napalmmal szórják tele a várost, amely­nek úgy kell elpusztulnia, mint egykor Szodomának és Gomorrának. Már szállodánk fölött zúg­tak a motorok és én még min­dig az ablakban álltam. A közeli mecsetek egyikében megszólalt a müezzin, de a sötétben láthatatlan maradt. Gondoltam, meghúzódik vala­hol a toronyban, nem kíván élő célpontul szolgálni. Té­vedtem. Mint később megtud­tam, a technikai forradalom jóvoltából már a müezzin sem személyesen hirdeti öt­ször napjában az idők múlá­sát... Magnóról szól az imá­ra hívó hang. Males — vél­tem ... Mindegy. Így is volt honnan lelkierőt merítenem. Csak lenéztem a térre, amely előttem szabadtéri mecsetté alakult a háború zajától ma­gukat mit sem zavartató mu­zulmánokkal. Ha számukra Allah tudja, hogy mi lesz, akkor számomra is, hiszen itt vagyok közöttük. Felnéztem a holdsütötte égre, a robogó mo­torok irányába. Be kellene vál­lalnom, hogy izgalmam nem csökkent, amikor fejem felett megláttam a kivilágított he­likoptereket, fényükkel va­rázsszőnyeget terítve az ale­xandriai égboltra, hogy azon szálljanak vágyaink szerinti céljuk, a béke felé. Csak próbariadó volt. Há­borús ezeregyéjszaka. Magyar turista számára így is ritka élmény, programon kívüli látnival. Hangulata, há­borús izgalommal és félelem­mel telített remegése bénító. Olyan pillanat, amikor még az idegenvezető is megnémul. Annak ellenére, hogy neki és még néhány fiatalabb útitár- sunknak — szerencséjükre — még nincsenek háborús élmé­nyei. Mi idősebbek azonban itt állunk Alexandriának ezen a pontján és tudjuk, hogy tő­lünk 104 kilométerre nyugat­ra, El-Alameínnél néztek szembe — még harminc éve sincs — Montgomery és Rommel csapatai. S most tő­lünk keletre, 140 kilométerre Szuez, szemben az izraeli arc­vonallal, Phantomokkal és ra­kétákkal egy valóságos légi­riadó minden reális feltételé­vel. Nem kívánok politikai hely­zetképet adni, nem volt mó­dom, hogy politikusokkal ta­lálkozzam és véleményüket tolmácsoljam. A hangulat és a magam tapasztalatai alapján mondhatom, hogy nem túloz­nak azok a kommentátorok, akik robbanásveszélyről be­szélnek a Közel-Keleten. Ne ámítsuk magunkat, ingatag itt a fegyvernyugvás és lehetsé­ges a háború. Az emberek nagyon is tudatában vannak e lehetőségnek. A közlemény nem ismer kompromisszumot területi kérdésekben, de meg­ítélésem szerint lényegesen nyugodtabban várja és fo­gadja a tárgyalások eredmé­nyeiről szóló híreket, mint ahogy azt egyes lapok ideges kommentárjai sejtetik. S csak részben igaz, hogy a nyugal­mat az iszlám sugallja. Áz em­bereknek számos tény áll ren­delkezésükre, és az a meggyő­ződésük, hogy a következő há­ború aligha 6 napig fog tar­tani ... Talán most már hihetőbb, ha le merem írni, hogy bár­hol Egyiptomban, és így Ale­xandriában is, az utca embere nyugodt, majdnem mondhat­nám, kiegyensúlyozott, látha­tóan élvezi az életet, a filme­ket, tömött nézősorok előtt forgatják, az utcai árusok tö­mege keleti bőséggel nyújt áruválasztékot, a belváros üz­letei pedig Nyugatról ismert kereskedelmi kultúrával vár­ják a vevőt. Ha valaki azt hiszi, hogy ezekben az üzle­tekben lehet alkudni — té­ved. Hamar felvilágosítják: „Ez nem bazár, kérem. Ez magazin. Fix araink vannak.” 4 NÓGRÁD - 1971. május 21., péntek Kulturális mozaik BEMUTATKOZÁS. Egy új kezdeményezés eredménye­képpen, ezzel a címmel látott napvilágot a közelmúltban az a kiadvány, mely a közalkal­mazott írók és költők eddigi munkásságának egy kis töre­dékét villantja fel az olva­sók előtt. A Közalkalmazottak Szakszervezete Elnöksége ál­tal szerkesztett és kiadott könyvben országosan ismert és rendszeresen publikáló írók, költők és olyanok mutatkoz­nak be, kiknek gondolatai, ér­zései e lapokon jelennek meg először nyomtatásban. Egyben azonban valamennyien közö­sek; először jelentkeznek, mint közalkalmazott alkotók. A kiadvány nem törekszik tel­jességre, a bemutatkozás jel­képes, abban az értelemben, hogy először, a Közalkalma­zottak Szakszervezete VII. kongresszusán adták közre. A bemutatkozó költők, írók kö­zött megtaláljuk a gyermek­meséi, -versei által jól is­mert Gazdag Erzsit, es olyan több kötetes alkotokat is, mint Csorba Győző, Niklai Ádám, Hárs Ernő. A Nógrád megyében élő alkotók közül Hann Ferenc és Végh Miklós versekkel, Kő-Szabó Imre pe­dig novellával szerepel a könyvben. AZ IDEI KÖNYVHÉT, mely május 29. és június 4. között kerül megrendezésre, gazdag programot és sok új könyv­csemegét tartogat az irodalom barátainak. A rendezvények közül az író-olvasó találkozók, könyvkiállítások, irodalmi műsorok érdemelnek említést. A könyvhéten féláron kerül forgalomba négy antológia; a Körkép 1971, Szép versek 1970, Rivalda 69—70 és a Ga­lambvadászat, mai szovjet no­vellák. Ezeken kívül olyan je­les alkotásokkal is találkozha­tunk majd, mint Fejes End­re: Kéktiszta szerelem című színműve, a Magvető kiadásá­ban megjelenő Fiatalok anto­lógiája, Illyés Gyula: Petőfi Sándor című könyve és a nemrégiben elhunyt Erdei Ferenc: Város és vidéke cí­mű szociográfiája. A világiro­dalom terméséből a Világiro­dalom legszebb drámái cí­mű kétkötetes könyvet kell megemlíteni, de olyan isme­retterjesztő műveket is vásá­rolhatnak a könyvszeretők, mint Lenin: Állam és forra­dalom című műve, Politikai kisszótár, vagy a Természet- tudományi kislexikon. Az ol­vasók jobb vásárlási kedvét segíti majd elő az ajándék­könyvsorsjegy is. A NÓGRÁD MEGYEI MÚ­ZEUMOK IGAZGATÓSÁGA elkészítette a IV. ötéves terv­ben, Salgótarjánban felépítés­re kerülő új múzeum szakmai tervét. A korszerű létesítmény — melyben reprezentatív ki­állítási csarnok is helyet kap majd — bemutatja a megye gazdaságtörténetét, munkás- mozgalmi, művelődéstörténe­tét. valamint Salgótarján helytörténeti dokumentumait. A tervek szerint közel másfél ezer négyzetméter terület áll majd rendelkezésre az állandó és időszakos kiállítások rende­zésére. MÉG EGY MÚZEUMI HÍR' Szombathelyen június 9—10— 11-én, a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum rendezésében szakmai-ideológiai továbbkép­ző konferenciát tartanak. A háromnapos tanácskozáson a legújabb kori történeti mu- zeológia kérdéseiről tárgyal­nak. Megyénk képviseletében dr. Molnár Pál, a megyei Mú­zeumi Szervezet igazgatója tart előadást. '★] A GYERMEKVÉDELEM ha­tékonyabbá, eredményesebbé tételére nagy gondot fordíta­nak az egész országban, így megyénkben is. A gyermek­védő intézetek munkája mel­lett nagy jelentőségű a neve­lőszülők tevékenysége, csa - Iád pótló szerepe, az, hogy a gyerekek kulturált, egészséges környezetben fejlődjenek. Me gyénkben a közelmúltban 59 nevelőszülő tanácskozott — Salgótarjánban és Balassa gyarmaton — a további mun­káról, feladatokról. A tanács­kozáson dr. Ponyi Béla. a megyei gyermek- és ifjúság- védelmi intézet igazgatóia tar­tott előadást a nevelőszülők helyéről és szerepéről, szó esett a rájuk háruló jogokról, kötelességekről is. A legjobb nevelőszülők tárgyjutalomban részesültek. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK A Századunk című filmsorozat huszadik, egyúttal befe­jező részét láttuk szerdán a televízióban. A „Parbaj — több­szörösen”, elsősorban arra keresett és adott választ, hogy a magyarországi frankhamisítási akció hogyan kapcsolódott a nemzetközi méretű jobboldali összeesküvésbe, s hogyan mos­ták „tisztára” a legfőbb felelősöket. A sorozat kapcsán megjegyzéseink: ismételten dicsére­tesnek tartjuk a Televízió törekvését, amely századunk ko­rabeli magyar társadalmát, a lovestengerész országlását mu­tatta be a felszíni „csillogás” mögött az összeesküvések, ka­landor tettek idejét, amely oly gyászos véget ért, s oly mér­hetetlen szenvedést hozott Magyarorszagra és népere. A frankhamisitási „epizód”-ban is megláthattuk a csepp- ben a tengert. A sorozat erénye elsősorban maga a tény, hogy létrejött. Hiszen a társadalomtudományi ismeretterjesz­tés, a társadalomtudományok iránti érdeklődés, növekedése ellenére még mindig alatta marad a természettudományos­nak. Általános tünet ez, s csak dicsérni lehet a Televíziót, hogy saját portáján kezdeményezett, s mindjárt ilyen rangos sorozattal. Ebből következik, hogy sajnálnánk, ha a kezde­ményezés a sorozat befejezése után megtorpanna.^ Történel­münk más korszakai is kínálnak ugyanis lehetőséget a do­kumentatív feldolgozásra. Hiszen számos olyan történelmi korszakot említhetnénk, amely tisztázatlansága következtében még mindig az úgynevezett romantikus történelemszemlélet, következésképpen "valamiféle „szeliditett”, „hallgatólagos”, vagy nem is hallgatólagos nacionalizmus melegágya. Ez pe­dig olyan betegség, amely ellen egyetlen orvosság az annyi­szor emlegetett szocialista hazafiságra, internacionalizmusra nevelés hatékonyágának növelése, a nézetek tisztázása, min­denfajta hamisítással, illúzióval, romantikával való leszámo­lás. Közép-Európa népeit különösen sok csapás érte ahhoz a történelem folyamán, semhogy közömbösek lehetnének e méreggel szemben, amely ellen hatásos „áfium” volt a Szá­zadunk sorozat. Eszközei a téma komolyságához méltónak bizonyultak. bt’ Ma, pénteken, a képzőművészeti rovat magazinja. a Kompozíció és a Telitalálat! jelentkezik. Az európai együtt­működésről és a békéről a Béke-világtanács Budapesten ülésező küldötteinek kerekasztal-beszélgetéset halljuk. A Nyitott könyv Örkény István: Időrendben című kötetét mu­tatja be. (te) Emléklap és köszönet Ha nincs riadó, visszafogottan ugyan, de csillognak az est fényreklámjai, és átverekedve magunkat az utca sűrű töme­gén, igazán kellemes estét töl­tött társaságunk egy bárban, amely hasonmása volt a leg­jobb értelemben vett pesti ze­nés presszóknak. Alexandria világváros. Hat kilométer széles és 30 kilomé­ter hosszú. Ebből is látszik, hogy mindenki a tengerpart­hoz közel akart jutni, ha ez nem is mindig sikerült. Pa­norámájára, az alexandriai öbölből nézve, nincs más szó: mesés. Felhőkarcolói, de ma­ga a szokványos utcakép is a legrendezettebb európai fővá­rosokra emlékeztet. Ezt csak azok a formabontó fiatalok borítják fel, akik csúcsforga­lomban az autóbuszok abla­kain át közlekednek le- és felszállásnál. Meglepő a lele­ményesség, de csoportunk egyetlen tagját sem sikerült, rávenni, hogy próbálja meg. Igaz, nekünk külön buszunk volt. Talán majd otthon... Csinos idegenvezetőnőnk Egyiptom két, volt uralkodó­jának „objektumához” vezetett bennünket. Az első: Pompe jus oszlopa. A római hódítóra em­lékező 27 méter magas oszlop magában áll egy templomrom­mal és szíinkszekkel körülvé­ve. A legendából már alig há­mozható ki, hogy valóbankié volt, s minek. A másik: Faruk király nyári rezidenciája. A mérhetetlen pénzzel összehor­dott épület stílusát talán úgy lehetne jellemezni, hogy a szecessziók szecessziója. Belső „harmóniájára” talán az len­ne a találó: nagyravágvás és ízléshiány. Az egyik szoba fa­lán Faruk fényképe fiatalon, 22 éves korában. Aztán csalá­di fotók, családi szelencék, családi ékszerek, családi hob­byk. Hamar végzünk a lát­vánnyal, az idő már dél kö­rül jár. A magasan tűző nap a turistát a szabadba csábítja. Kifelé menet még meglátogat­juk őfelsége toalettjét, aztán irány: őfelsége strandja a palota parkjának tengerpart­ján. És ami igazán felséges volt ebben a királyi környe­zetben, a nap, a víz, és a me­diterrán táj sós párával telí­tett selyempuha levegője ... Kerekes Imre Következik: A fella hók világában Egy emberként mozdultak segíteni a nógrádi termelő- szövetkezetek is, amikor ta­valy árvíz sújtotta a Sza- bolcs-Szatmár megyei gaz­daságokat. A Cserhát és Ka- rancs Hegyvidéki Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetségéhez tartozó üzemek egymillió forinttal és mint­egy 350 ezer forint értékű ta­karmánnyal, egyéb termény­nyel siettek az árvízkárt szenvedett szövetkezetek se­gítségére. Egészen egy esz­tendeig patronálták a gond­jaikra bízott mezőgazdasági üzemet, annak ellenére, hogy a nógrádiaknak sem sikerült a legjobban az elmúlt esz­tendő, A bevételük kevesebb lett, de megnőtt a felelőssé­gük a bajba jutottak iránt. Segíteniakarásból pedig je­lesre vizsgázlak a gazdasá­gok vezetői, tagjai egyaránt. A napokban Mátészalkán, a megyei pártbizottság és a megyei tanács, valamint a területi szövetség vezetői kö­szönték meg a segítséget mindazoknak a szerveknek, termelőszövetkezeteknek, amelyek részt vettek az ár­vízkárok helyreállításában. A tanácskozáson a Cserhát és Karancs Hegyvidéki Tsz-ek Területi Szövetségének veze­tői és munkatársai is ott vol­tak. Szabolcs-Szatmár me­gye vezetői, a tsz-szövetség emléklapot adományozott a salgótarjáni tsz-szövetségnek, valamint a 33 alapító szö­vetkezetnek az önzetlen se* gitségért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom