Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-22 / 119. szám

Szakállas” Kulturális mozaik 99 «gy llfimos Lőszldtől r PATAKI JÓZSEF KIÁLLÍ­TÁSA BALASSAGYARMA­TON. Partaki József salgótar­jáni festőművész gyűjtemé­nyes kiállítása közönségsi­kert aratott a Palóc Múze­umban A művész, mint hí­rül adtuk, elsősorban tábla­képekkel, de újabb szőnyeg- terveivel is szerepelt. A lá­togatók véleménye stopján számos értékelő megjegyzés, tetszésnyilvánítás hangzott el. a siker mindenekelőtt a festményeknek szólít. Többen észrevették a művész ex­presszivitását, amely elsősor­ban a tárgyak, a tájak meg­jelenítésiénél érezhető. Sajá­tos színvilága, a kék szín. szerepe is sokaknak feltűnt. Néhánytan éppen a színvi­lággá! kapcsolatban tettek fel kérdéseket a művésznek. PALÓC NYÁR. Június 2- án kezdődik a palóc nyár rendezvénysorozat, amely au­gusztus 21-ig tart. Az ese­ményeik a nyár folyamán egész Nógrádi megyére kiter­jednek. a központi rendez­vények többsége azonban Ba- lessagyairmaton zajlik, ahon­nan egyébként a kezdemé­nyezés is kindult. A renuez- vénysorozat célja, hogy a nyári „holtszezont” megszün­tesse. egységbe fogja az év­szak közművelődési program­ját. Természetesen. idegen- forgalmi jelentősége is van a palóc nyárnak. Programjá­ban többi között, műszaki napok. író-olvasó találkozók, kiállítások. folklórműsorok, a reitvényfe Hők országos versenye, országos ku'vakiá!- lí+ás. szabadtéri színpadi elő­adások stb. szerepelnek. I^ÍLEMÉNyÜNK==== —— ■ .ll. a iámi atiimi/m Csütörtökön tulajdonképpen a „sorozatok” napja vott. Műsorai: Tv-mintoabolt, Zenei figyelő, Minden kilométerkő­nél..^ Riporter kerestetik! Csak a Tavaszi—nyári divat, 1971-ben című összeállítás jelentett „újdonságot". Más kér­dés, hogy a divatban ez sem mutatott semmi újat, sőt. Mi­kor néztek ki hasonlóan a lányok, asszonyok? 1920-ban. 30- bam. A Nap alatt nincsen semmi új. A megállapítás talán a divatra a legérvényesebb. A Tv-mintabolt a hagyománytól eltérően nem árukat hasonlított össze, hanem a szolgáltatások közül a tartós fogyasztási cikkek szervizellátását próbálta vizsgáim, s tá­jékoztatott a vásárlók jogairól, kötelességeiről is. Tulajdon­képpen semmi újat nem hallottunk, inkább tudomásul vet­tük azt a tényt, hogy — valóban — még sok itt a tenni­való! Á tv zenei újságja megszokott színvonalon jelentkezett, a Minden kilométerkőnél... című bolgár filmsorozat be­mutatott része az előbbinél pergőbb, izgalmasabb volt. A Riporter kerestetik! első középdöntőjén nekünk is Hámos György észrevételei jutottak eszünkbe, amelyeket az Élet és Irodalomban nemrég írt le. Nevezetesen az a megállapítása, hogy a televízióban, annak sajátos eszköz- és követelmény­rendszereivel kereshetnek televízió-, esetleg rádióriportere­ket, de a szó hagyományos értelmében vett újságírókat sem­miképpen sem Az újságírónak elsősorban írni keli tudni, s hogy a szereplők közül erre melyikük képes igazán, az a vetélkedőn nem derül ki. Nem is derülhet! A zsűri — persze — most is az ellenkezőjéről próbálta meggyőzni a nézőket. _____•;__________ . M a,' szombaton, a moszkvai és a Magyar Televízió kö­zös műsora az egyéves budapesti metrót köszönti. A nagy német reneszánsz festőre, Albrecht Dürerre emlékezünk, szü­letésének 300. évfordulója alkalmából. Aztán egy Tom Jones- szál készült angol zenés film, s egy francia film, A francia nő és a szerelem ígér kellemes, s az időjárásnál? minden bi­zonnyal megfelelő könnyű szórakozást. És hát: a Jó éjszakát, felnőttek! (te* KLUBÉLET BALASSA­GYARMATON. Megyénk má­sodik városában élénk klub- éleit zajlik, amely a nyári hónapokban sem szünetel. Otthona a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ. Népsze­rűségnek örvend a lakosság körében a Centrum ifjúsági kiliub. a Hazafias Népfront klubja, a társastánc-, az au­tó-, a kutyaklub. Országos hírnévre tett saert a re.it- vóniyfejtők klubja, de a bé­lyeggyűjtők és a filmek ked­velői is klubba tömörültek. A művelődési központban je­lenleg hat szakkör is műkö­dik. művészeti csoportjai kö­zül pedig a Madách Imre Irodalmi Színpad, a KISZE- bá'bcsoport és a Centrum beatt-együttes tevékenykedik eredményesen. A HORVÁTH ENDRE GA­LÉRIA TÁRLATAI. A képző- művészeti nevetést szolgál­ja Balassagvarmaton a galé­ria kiállitássorozata. Leg­utóbb a Szabó Lőrinc-emíék- kiállitás és Fett Jolán gobe­lin kiállítás® aratott osztat­lan, sikert, előbbinek csak­nem kétezer látogatója volt aiz emlékkönyv alapján. Je­lenleg a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ képző­művészeti szakkörének kiál­lítása látható a galériában. Ezt követően képzőművészeti tártat nyilik. miskolci alko­tóművész mutatkozik majd be. Könyv a XXIV. kongresszusról Az 1971. március 30-tói áp­rilis 9-ig ülésező SÉKP XXIV. kongresszus anyagából e könyv tartalmazza L. I. Brezs- nyev és A N. Koszigin elő­adói beszédét, Kádár János felszólalását, L. I. Brezsnyev és A. N. Koszigin vitazáró beszédét az SZKP XXIV. kongresszusának határozatát, a Központi Bizottság beszá­moló jelentésével kapcsolat­ban, a határozatot a szerveze­ti szabályzat módosításáról, a kongresszus Szabadságot és békét Indokína népeinek cí­mű felhívását és az Igazságos és tartós békét a Közel-Kele­ten! című nyilatkozatát, vala­mint Brezsnyev elvtárs zár­szavát. Kairótól Asszuánig (sj A fellahok világában Alexandria feledhetetlen lát­ványával telve, autóbuszra szállt csoportunk. Irány: visz- sza Kairóba. Mint vezetőnk közölte, nem a sivatagi betonon — talán a háború miatt —, hanem a „mezőgazdasági” úton. Kissé csalódottan vettük tu­domásul. Azt hittük mellék­utakon fogunk dülöngélni, dupla menetidőben. Téved­tünk. Négysávos sztrádán ro­bogott velünk a busz. városi­nak is beillő országúti for­galomban. Szerencsénk volt, hogy erre az útvonalra irá­nyítottak bennünket. Feltárult előttünk a Nílus-vidék — pon­tosabban a Nílus-delta — ká- naánja. Kitűnően megművelt gabonaföldek, kertek, és gyü­mölcsligetek között suhan­tunk, pálmák alatt. A Nilus- csatornán vitorlások. Alexand­ria és Kairó között árut szál­lítanak le és fel, a keskeny víziúton. Ezúttal nem a szél­től hajtva. Turbános fellahok kötélen vontatták hajóikat. Ha szélesebb lett volna a viz, ha nem szikrázott volna az egyiptomi nap, ha nem egzo­tikus növényzet adta volna a keretet, valahol az egykori Volga mentén képzelhettük volna magunkat. De a vízpar­ton teve- és szamárkaravánok vonultak, a csacsik fürge lép­tekkel igyekeztek a méltóság­teljesen lomha járású „sivata­gi hajók” nyomába lépni. A szántóföldek időnként már kertszerűen gondos művelése, még azoknak az ütitársaknak is feltűnt, akiknek egyébként messze esik szakmája a mező- gazdaságtól. A földeken — bármerre is tekintettünk — a fellahok, az egyiptomi pa­rasztok sűrű csapatai szorgal­masain végezték munkájukat, cáfolva minden hiedelmet és előítéletet, amely általában az arabok munkakészségéről él bennünk. Nem kell hozzá ma­gyarázat, ilyen paradicsomot teremteni csak ott lehet, ahol szeretik a földet. És Egyip­tomban szeretik. Ritka kincs a föld. Az ország egymillió négyzetkilométeres területéből, mindössze 3,3 százalék művel­hető. A forradalom után, a földosztás során kétmillió fel­lah kapott földet. A művelhe­tő terület jelentős részén ter­melőszövetkezeti társulások működnek. A Nílus-delta elénk táruló gazdag panorá­mája arról tanúskodik, hogy a föld értékét illetően semmit sem változott szemléletük az­zal, hogy most szövetkezetek­ben dolgoznak. Itt valóban kincs minden talpalatnyi hely, akárcsak minden csepp víz, amely az égből nem hullván, a Nílus csatornáiból táplálja a tájat, érleli legalább kétszer évente a gabonát, a gyümöl­csöt. Most már egyes-egyedül ez. A Nílus ugyanis már nem önt ki. Mióta megépült az asszu- áni gátrendszer, attól északra a folyó engedelmes eszköze a technika akaratának. Mond­hatnám, szelíden hömpölyög „a minden vizek anyja” a tenger felé. Így van ez most már Asszuántól Alexandriáig, ezen az 1200 kilométeres sá­von. Csoportunk megjárta ezt az utat először délre menet, az­tán vissza északra. Ha nem is volt módunk alaposan tanul­mányozni a fellahok világát, de láttuk ezt a tájat, Krisztus korabeli stílusban, vályogból épült házcsoportjaival, fárad­hatatlanul baksisra vadászó gyerekhadával, pálmaerdők alatt terülő búzatábláival, ba­nán- és narancsfáival, zöld­paprikát, paradicsomot, salá­tát és petrezselymet termő veteményeskertjeivel, papi­rusz- és lótuszligeteivel. Va­laha, a 3—5 ezer év előtti fá­raók korában e két növény jelképezte Alsó- és Felső- Egyiptom egységét, összetarto­zását. A Nílus menti táj — a ma világát érteni kívánók sze­mében is változatlanul azt a benyomást kelti, hogy a te­remtő emberi akarat, a föld népe a Nílus mentén most is változatlan elszántsággal és egységesen dolgozik az ország felvirágoztatásán. A Nílus- deita ma is Egyiptom éléstára, 4 NÓGRAD - 1971. május 22., szombat (1009-1971) ívelt éta feHtafcfcan M ÚJ*««­ban, időnként szóbeszéd tárgya* Annyiban ügy, hogy mindig csak beszélünk róla, ée annyiban »sza­kállas”, hogy hosszú idő óta na­pirenden van. Az előzményekből aránylag könnyű kitalálni, hogy a salgó­tarjáni reggelizés ügyéről van szó. Az igazság az, hogy manap­ság már egyáltalán nem lehet se­hol reggelizni Salgótarjánban. Amióta az üveges tej megszűnt és ritkán kapni kétdecis tasakos te­jet, még inkább így van. Nehezíti a helyzetet, hogy még azokról a helyekről is kiszorul a reggeli, amit azelőtt nagy reklám­mal reggelizőhellyé nyilvánítottak Például a Jégbüfét. Jelen pillanat­ban a vendégnek a felszolgáló csak annyit tud mondani: Saj­nos, elvitték a rezsónkat, nem tu­dunk melegíteni semmit.” Ha na­gyon nagy jóakarat van ben­nük, esetleg a kávéfőző gép gö- aével úgy-ahogy meg tudják lan- gyositani a tejet vagy a kakaót. Persze, csak abban az esetben, ha lehet kapni, mert az sincs. Nem eget-földet rengető dolog ez- De mert már hosszú ideje nem tudunk megoldást találni, leg­alább azokon a helyeken lehessen ülve, kényelmesen reggelizni, ame­lyek erre alkalmasak. — es m Megrendültén vettük tudo­másul, hogy iskolánk hegedű­tanára, Vámos László brácsa- művész tragikus hirtelenség­gel elhagyott bennünket Rengeteg terve volt, s hogy nem tudta megvalósítani azo­kat, nemcsak nekünk, hanem a zenetörténet- írásnak is vesz­tesége. A napokban fogott hozzá — biztatásra — vissza­emlékezéseinek megírásához, amit a NÓGRÁD-nak szánt folyamatos közlésre. Nem tudja már leírni a rengeteg élményt, hangveisenyt, uta­zást, amely kitöltötte egész életét. Balassagyarmaton született, itt is érettségizett. Budapesten elvégezte a Zeneművészeti Fő­iskolát, fiatalon bekerült a zenei élet országos vérkerin­gésébe. Évtizedeken keresztül játszott élvonalbeli zeneka­rokban (Hangversenyzenekar, Operaház Zenekara, Operett- , színház Zenekara, Postás Szimfonikus Zenekar stb.). Koncertmesterként, illetve szólóbrácsásként tevékenyke­dett. Szinte alig van világjá­ró karmester, akinek keze alatt ne játszott volna. Ma­gyarországon kívül Európa sok városában hangversenye­zett. Többször megfordult a Szovjetunióban. Németország" ban, Ausztriában, Olaszor­szágban. Egy éven keresztül állami szerződéssel Nyugat- Németországban játszott az Oberhauseni Operaházban. Az utóbbi években abba­hagyta az ország-világjárást. Tanítani ment először Jászbe­rénybe, majd 1965-től Balas­sagyarmaton élt. Különösen szeretett kamaracsoportokkal foglalkozni. Kvartettjei, triói minden évben eljutottak az országos bemutatókra. Vámos Lászlótól most bú­csúzunk, emlékét nagy tiszte­lettel megőrizzük. Réti Zoltán Az oktató-nevelő munka feltételeiről Ismeretes, hogy a párt X. kongresszusa a közoktatás egész rendszerének átfogó fe­lülvizsgálatát határozta el. En­nek végrehajtásaként felméré­seknek kell születniök, majd azt követő központi bizottsági határozat és állami intézke­dések lesznek hivatva mind a közoktatás helyzetének átfogó és tudományos megítélésére, mind pedig a továbbfejlesz­tést célzó teendők megjelölé­sére. Természetesen, a kongresz- szusi határozat nemcsak „köz­ponti” Intézkedéseket kíván. A vizsgálatok, a helyzetelem­zések módot adnak a tanulsá­gok levonására, a munka szín­vonalának emelésére, így min­denképpen nélkülözhetetlenek. Korábban már beszámoltunk a salgótarjáni járási pártbizott­ságnak a közoktatás helyzetét és a járási feladatokat célzó vizsgálatáról. Most a teljesség igénye nélkül néhány gondo­latot kívánunk kiemelni a vizsgálatáról. Most a teljes­ség igénye nélkül néhány gon­dolatot kívánunk kiemelni a vizsgálat anyagából, amelynek elkészítése mindenképpen ala­pos munkáról vall. és kincseskamrája. Tapaszta­lataink alapján azt is elmond­hatjuk, hogy nemcsak szorgos fellahok, hanem egyben rend­kívül jó szándékú, szelíd- lelkű emberek művelik ezt a nílusi csodát, amelyen a közel- keleti háború egyiptomi „hét csapása” sem változtathatott, sem szándékban, sem ered­ményekben. Társaságunk dicséretére mondhatom — azokra is, aki­ket az út előtt kizárólag az ókori Egyiptom műemlékei vonzottak —, hogy a jelen alkotó világát éppúgy élvez­ték, mint az ókorét. Ezt tár­gyaltuk a Kairóba vezető út felén, ahol buszvezetőnk, Mahmud, megállást rendelt, hogy frissítsük fel magunkat, ki-ki ízlése szerint jeges Colá­val, narancslével, vagy forró kávéval, teával. Ügy látszik ő is a felüdülést igényelte, csak némileg más módon, ahogy mi. Elvonult tőlünk az útmenti bisztró kertjének egy csendes zugába és pihenőnk húsz per­cét Allahnak szentelte. Indu­lásunk előtt közölte, hogy minden rendben lesz. Az óriá­si országúti forgalom, a nehéz vezetési körülmények ellenére simán megérkezünk Kairóba. Allah megígérte. És így is tör­tént ... Mire a nap leszállt, vagyis Ra. a napisten pihenni ren­delte szolgáját, egy karcolás nélkül behajtottunk Kairóba. A belvárosba érve már csak a csillagok és a légvédelem kék lámpái jelezték az utat szállodánkhoz. Kerekes Imre Következik. Búcsú a piramisoktól Milyen az oktató-nevelő munka helyzete az általános és középiskolákban? örven­detes, hogy a pedagógusok kö­rében általában érdeklődés nyilvánul meg a korszerűbb módszerek iránt. Mint meg­tudtuk, sokan alkalmazzák az ismeretnyújtás, a számonkérés és értékelés hatékonyabb mód­szereit. Tény, hogy az okta­tásban szembetűnőbb az előbb- relépés, mint a nevelésben. A szocialista embertípus kialakí­tásával összefüggő tennivalók általában tisztázottak a ne­velők előtt, a megvalósításban azonban már több a gond. In­kább csak tervezgetés folyik. Persze, a tárgyi* és személyi feltételek kedvezőtlen volta, a túlterhelés, a nevelői adottság hiánya is közrejátszik ebben. Az elmúlt ötéves tervben például a salgótarjáni járás* ban csupán öt tanterem épült, s a feltételek hiányában a já­rás iskoláinak alig több mint felében folyik politechnikai oktatás. Nagybétonyban csak­nem ezer tanuló politechnikai oktatását nem sikerült eddig megoldani. Kielégítő méretű tornateremmel is csak öt is­kola rendelkezik. A szertárak­kal, szaktermekkel való ellá­tottság sem megfelelő. Természetesen, pozitívumok­kal is találkozunk. Hiszen, például a körzetesítésekkel ugrásszerűen emelkedett a szakrendszerű oktatásba be­vont tanulók aránya, ami ak­kor is örvendetes, ha tudjuk, hogy a feltételek még e vo­natkozásban sem mindig ki- elégítőek. A körzetesítés ered­ményeként a szaktanárok ál­tal tartott órák aránya nö­vekedett, azonban még min­dig rosszabb az országos át­lagnál, bár jobb a megyeinél. Az arányok javítását a jö­vőben újabb körzetesítések­kel lehetne elerni, elsősorban a nagybárkányi völgyben. Az iskolai oktató-nevelő munka színvonalát befolyásoló tényezők közül nem mellékes a nevelők élet- és munkakö­rülményeinek vizsgálata sem. Mindjárt először a lakásprob­lémát említhetjük. A körzeté- sitéssel tovább emelkedett ■ bejáró nevelők száma. Az albérletben lakó és bejáró ne­velők egy része jelenlegi he­lyét éppen azért nem tekinti véglegesnek, mert olyan köz­ségbe kíván elpályázni, ahol lakást kap. A lakáshiány okozza azt is, hogy több üres állást csak képesítés nélküli nevelőkkel tudnak betölteni. Kedvezőtlenül hat a pedagó­gusok erdeményes munkavég­zésére a fokozódó túlterhelés Tulajdonképpen a munkaidő hosszabbodásáról van szó. A kötelező óraszám változatlan, de nevelőhiány miatt a tül- óraszám növekszik. Ha a ne­velők lépést kívánnak tartani a korral, a társadalmi fejlő­désből, a tudományos-techni­kai forradalomból következő, s az iskolának is újabb fel­adatot adó követelményekkel, óhatatlanul időzavarba kerül­nek. Nem szólva arról, hogy az iskolákban nem áll rendel­kezésre segéderő az admi­nisztráció intézéséhez. A túl­terhelés ténye különösen éle­sen vetődhet fel a járásban, ahol a pedagógusok kéthar­mada nő. A vizsgálat anyaga alapján ezúttal az oktató-nevelő tevé­kenység tárgyi • és személyi feltételeivel összefüggésben kívántunk néhány gondot fel­vetni. Az anyag részleteseb­ben szól ezekről a gondokról is. Azonban ügy hisszük, a gondok nemcsak erre a járás­ra jellemzőek, s a megoldásuk sem kizárólag a járás „ma­gánügye”. Még akkor sem, ha az egyéni kezdeményezésnek, a helyi lehetőségek fokozott kihasználásának a jövőben egyre több szerep jut e vo­natkozásban is. T. E. Tv­előz ele s Jelenet a „Kom- lossy Erzsébet” portrémíisorból. IA Tv május 23-i (vasárnapi) adá­sához!) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom