Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

Közelebb a falvakhoz, városokhoz Ezután, a megyei tanácstagot nem a pol­gárok választják, hanem a községekből, a vá­rosokból a tanács küldi a megye legmagasabb államhatalmi testületébe. Kérdés: milyen lesz a kapcsolata a választókkal, a helyi tanács­csal, amelyik megyei tanácstagnak megvá­lasztotta? Egyáltalában, hogyan választják a megyei államhatalmi testületet? Kezdjük talán az utolsó kérdéssel. A törvény úgy intézkedik, hogy a Hazafias Népfront javaslatára, általában a helyi tanács első — alakuló — ülésén, titkos szavazással választják meg a megyei tanácstagot. Az olyan megyékben, ahol sok önálló tanácsú, kis lélekszámú község van, több tanács együttesen választ egy megyei tanácstagot. És ezzel eljutottunk a legizgalmasabb kérdéshez: kinek, hogyan felel meg a helyileg megvá­lasztott, de a megyei tanácsban is tevékeny­kedő tanácstag? Továbbra is — csakúgy, mint eddig — a választópolgárainak felelős és köteles számot adni munkájáról. Hiszen az új tanácstörvény kimondja, hogy a tanácstag köteles közvetlen és rendszeres kapcsolatot tartani a lakossággal. Különösen vonatkozik ez azokra, akiket a közmegbecsülés és a biza­lom a megyei tanácstag rangjára emel. A beszámolás, mint a tanácstag kötelessége eddig is szerepeit a jogszabályban. Most áj helyzet alakul ki azattOL bogy a megyei ta­nácstag egyszerre és egyenlő joggal részt vesz a helyi és a megyei testületi ülésen. A jövőben a megyei tanácstag beszámolója szervesen beilleszkedik a helyi tanács mun­katervébe, üléseinek rendjébe. Minden köz­ségnek, városnak gondja lesz rá, hogy tit­kos szavazással megválasztott megyei tanács­tagját „kikérdezze”, hogyan mennek az ügyek a megyei testületben? Azok, akik a községi, városi testületekben ülnek, jól ismerik a he­lyi feladatokat, gondokat, terveket. Tudják, mire telik a helyi tanács pénzéből, lehetősé­géből, mit várhatnak a megyétől? Számon tartják és számon kérik a megbízásokat, ami­ket megyei tanácstagjuknak adlak. A helyi tanácsok — megyei tanácstagjukon keresztül — befolyást gyakorolhatnak a me­gyei döntésekre, ugyanakkor a megye vezeté­se, legmagasabb államhatalmi testületé köny- nyebben és gyorsabban eljuttathatja terveit, elképzeléseit a helyi tanácsokhoz és megsze­rezheti egyetértésüket, támogatásukat. Hatékonyabb lesz a jövőben a tanácstagi munka, és közelebb kerül a megye a közsé­gekhez, városokhoz. Együtt él, szervez, dol­gozik velük! G. B. Térszerűen látunk a moziban Rövid hír jelent meg az egyik nyugat-európai lapban arról, hogy térhatású filmet készítenek Gali­lei életéről. A film hőse olasz, a forgatókönyv a német Bertolt Brecht drámája nyomán készült, a filmet amerikaiak forgatják, de a módszert, az úgynevezett ho­lográfiát, amely három dimen- ztóhan teszi láthatóvá a sztorit, egy Londonban élő magyar fizi­kus, Gábor Dénes találta fel fey a módszer a lefényképeze»- fm tárgyat, ugyanazon fényforrás ugyanazon pontjából, ugyanazon időpontban kiinduló, úgynevezett koherens Bogarakkal „tapogatja kBrttP*. fe* a sugarat azonban elöasleg különleges lenese —, medve tafcíSrrendszecrel „kette- «tzakftjáüt”. Azon a lemezen, vagy tömést, aásol a ^tgár két fék' újra összetalálkozik, ujjlenyoma­tok tömegéhez hasonló ábra, a hologram tön» fel, amely még rsak nesss is emlékeztet á te- fényátépezett tárgyra. De ha a néző ezt a hologramot ugyan­ilyen koherens sugárral átvilágít­va a túlsó oldalról figyeli, meg­jelenik előtte a tárgynak tulaj­donképpen nem is létező, de számára mégis három dimenzió­ban mutatkozó képe. Ennek, az immár csaknem ne­gyedszázados felfedezésnek á gyakorlati megvalósítását, első­sorban a filmgyártásban való al­kalmazását azonban sokáig meg­akadályozta az, hogy csak igen gyenge kohorens sugarakat lehe­tett előállítani. De, amikor az I960-as évek elején felfedezték a lézert, a szűk nyalábba szorított, de ott igen nagy energiákat hor­dozó fénysugarakat, elvileg ez az akadály is elhárult. Most már csak á mozikban való vetítés techniká ját keltett kidolgozni, s ehhez „csupán” néhány feladatat megoldani- A színes hologram«* három, az alapszíneknek megfe­lelő színű lézersugárral az eddig használtnál legalább 80—too-szór érzékenyebb fűmre kell rögzíte­ni, a filméi atmlágtto keskeny sugarat a hologram háta mö gött úgy kell a nézők számára is érzékelhető méretre széthúzni, hogy az energia ellenére sem sötétedjék láthatat­lanná. A hologramot két külön­leges vetítővel a legkedvezőbb pontról ken a vászonra, egy spe­ciális, a tv-emyőhöz hasonlítható „nagy fényereje” felületre vetíte­ni. Ennek az ernyőnek függőié ges és vimzmies irányban egya sünt bumm ónak bfl tennie a nézők teté, és rajta parányi kü­lönleges lencséket ken elhelyez­ni. Ekek után már csak a néző­teret kell ügy kkdahitenl, hogy minden pontján háromdimenziós megjelenésben védjék láthatóvá a is Ctey eat a sikerűk pontosan re nes jelentette régen áj ae BldMá evekben Is megoldani, talán a módon, amety^ éppen Gábor Dé- be a nem is olyan Levél a Fekete Kéztől Elfogták a zsaroló lányokat Áss egyik saigötatflám lakos cümóne levél érkezett. Megle­pődve és megdöbbentve olvas­ta a helyesírási hibáktól tar­kított, primitív fogalmazást. A levélben ez áfflfc: „Először tailán bemutatkoz­nánk. mi vagyunk a Fekete Kéz nevezetű egyének. Mi nem ismerjük a tréfát, komo­lyaik, megfontoltak vagyunk, ha jó kedvünk vart, akkor na­gyon jó és talán még önnek is megkegyelmezünk, persze ha helyesen és úgy cselekedik aihogy mi akarjuk. Viszont tudjunk gonoszak és kegyetle­nek is lenni. Tehát tudja ma­gát mihez tartani. Ma mindent tudunk magá­ról minden piszkos ügyét is­merjük, tudjuk, hogy nem fog köpni. Nos, ennek fejében és a maga testi épsége érdekében egy csefkély összeget 10 000 fo­rintot kérünk. A kívánt összeget a Sefiigo Étterem hátsó részénél az ab­lakok alatt a taton található vágott kis lukba, az alagút­tal a falon a második lukba tegye egy kis dobozban, 25-én csütörtökön este pontosan 8 árakor tegye oda s azonnal iduljon él a város felé, ha azonban ezt nem teszi, nagyon rá fog fázni. Ne próbáljam fi­gyeltetni senki/vel, mert ma­ga fog lebukni, mert mi any- nyira óvatosak vagyunk, hogy a pénzért nem mi megyünk, más lesz rá kényszerítőié, bogy a pénzt elhozza. FEKETE KÉZ!" . A RENDŐRSÉG soktól, és egészen más vég­eredménnyel. Nem sóiktól este nyolc után három csónosian öltözött fiatal lány hívta fel magéra a fi­gyelmet, mert mindháirrnian a beavatottak biztonságával ér­deklődtek a rejtekhely iránt. Ugyaniakkor óvatosak is vol­tak. A közeli lépcsőháziakból huzamosabb ideig figyelték a környéket. Bár nagyobb terü­letet bejártak, nem tudtak ar­ról, hogy minden lépésüket fi­gyelik és rögzítik. Amikor úgy találták, hogy „tiszta a levegő” elhatározták, hogy cselekszenek. A helyszíntől tá­volabb a nyomozók igazolta­tásra szólították fel őket, majd sor került előállításukra is. A FEKETE KÉZ VALLOMÁST TESZ SEGÍTSÉGÉT KÉRTE Megyénkben, cte az ország­ban is rítfcám fordul elő zsa­rolás. Ezért érdemes a na­gyobb nyilvánosság etost fog- üaMsaaaá az üggyel. A három lány, Ó. Jütóaama 1-5 éves, nyolcadik osztályos tanuló, P. Erika 16 éves és Ó. Ilona 17 éves kisegítők elő­ször arra hivatkoztak, hogy együtt nézték a tévében a Forsyte Saga-t, majd barát­nőjüket hazafcísérték. A fül­lentés átlátszó volt, mert a folytatásos darab tartalmát sem ismerték. Hamarosan be­látták, hogy niuics sok értel­me a meliébeszélésmék, és vallomást tettek. Elmondot­ták, hogy már korábbam fél- vetődöfct beszélgetéseik során, hogy valahonnan pénzt kelle­ne szerezni — persze nem mjunkávaL A zsarolás mellett döntöttek. Először P. Erika és Ó. Ilona munkahelyi vezetőit választották ki, de az ő címü­ket nem tudták. Egyszerűen kinéztek egy nevet a tele­fonkönyvből, s a címre elküld­ték a levelet. Tervük az volt, hogy a pénzen egyforma ru­hát és farmernadrágot vesz­nék. GYERMEKES CSÍNY VOLT? Most, hogy ismerjük a Fe­kete Kéz tagjait, talán gyer­mekes csínynek is tekinthet­nénk az ügyet. Fekete Kéz helyett gyermekkeaeket mondhatnánk. Mindenesetre P. Erókáék elképzelése nem ilyen ártatlan volt. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy a lányokat szüleik ellenőrzés nélkül engedték csavarogni, szórakozni, gyakran késő éj­szakáig. A szülők-gyermékek viszonyára jellemző, hogy a lányokban az élet valóságáról a bűnügyi filmek és könyvek hatására romantikus elképze­lések alakultak kd. Fel világo­sító-nevelő szóval szüleik nem oktatták ki őket életük olyan szakaszéiban., amikor önállóan kezdenék esélieked - nd. Az ügyek többségében, ahol aiz elkövetők fiatalkorúak, megállapítható a nevelés elég­telensége. A gyermek kezét nemcsak akkor kell fogni, amikor járni tanul, hanem sokkal tovább — még ha képletesen is, A lányok ekem zsarofesi kt- sérlet miatt eljárást indított a rendőrség, azzal a céllal, hogy szüleik helyett megakadályoz za bűnöző életszemléletük ki- alafculását. Szigetvári János s. őrnagy T A levS cmszettje bosszankodott, végül úgy dön­tött, hogy a Mmidőnséghez for­dul. A nyomozok és a iead- őrök néhány affismspoigar se­zök felhasználásával — meg­szervezték a figyelést. ESeget tették a Fekete Kéz feltéte- leérnek, igáz, kisebb mádoHBác­salsai Sfyító darab- a Szent Jo­hanna. Shaw új drámáját csak hét hónapja mutatták be Lon­donban, s még az újságokra fogékony Reinhardt sem ad­ta elő. Az előadás azonban megbukik. Bánóczí László rendező félreérti az író szán­dékait: Bajor Johannájában csak amazon-harciasság van, de hiányzik belőle az egy- ügyűek ereje, a hit, s a hívők ösztönzője, a sugallat; a daup- hint alakító Törzs Jenő pedig mintha saját humorát paro­dizálná. Utóbb az igazgató, aki a si­kert is a szerencsés „lapjá- rástől” reméli, úgy érzi, hogy igényes műsorpolitifcáját „el- pechelték”: rátér hát a kevés­bé hazárdjátékokra. Keltái­ra, Najacra, Théryre. Bajor Gizi a Csibi című komédiában egy párizsi mo­zicsillag „kettős életét” játsz- sza: az elképesztő Genevié- ve-t, aki férje kedvéért tíz évet visszafiatalodik, s dé- moniságát csámpa cipőbe, ra­kottszoknyába öltözteti. Ek­kor indul e pályáján a ket­tős-, hármas-, sőt négyes sze­repek sikersorozata. 1925. A következő évadra mégis hazaszerződik, Hevesihez. A NemaetSbec most mar kjét játéktár várja: a régi anyaszínházon kívül a Paulay Ede utcában működő Kamara­színház is. Most ismeri meg az újonnan szerződtetett ta­gokat: Tőkés Annát, Somo­gyi Erzsit, Tímár Józsefet, Lehotay Árpádot. S ebben az évben fordul be hősnőnk sorsa a legéle­sebb kanyarba is. Egy sem- meringi kiránduláson megis­merkedik későbbi férjével, Paupera Ferenccel. Paupera fontos személy: a Földhitelbank vezérigazgatója, méltóságos úr, Casino-tag, sőt a pénzügyminiszteri tárca vá­rományosa is. A magasabb köttök kitűnő összeköttetéseit, üzlettársai pénzügyi fortélya­it, baráttá perfekt úríemiber- ségét, s nőismerősei a pöffe- teg bankártípustól elütő, megnyerő modorát dicsérik. Gizi pedig Pauperában látja a tőkebiztos garanciát arra, hogy rendíthetetlen és erősza­kos gyöngédségét még széle­sebb körben, s immár intéz­ményesen gyakorolja Ideges hetek, hónapok kö­vetkeznek. 1926. Zilahy az érzelmek zűrza­varából Londonba menekül. Majd a párizsi Hotel De Berri levélpapírján megírja a „végrendeletót” Vajdának. ‘ 'MM —a»-- .. _.T--.V.. ­F I) ff ■*­ne halogassátok a dolgot, hajt­satok keresztül möraél előbb a vaSóperelset, Gáza menjen hozzá feleségül. (T. i. Paupe- rához). Elvégre ez az ember szereti őt, előkelő társadal­mi rangja van, ei tudja lát­ni az élet bőséges kényelmé­vel, biztosítja a Rudi jövő­jét — mind olyan dolgok, amik Gizi Setében a legfon­tosabbak. .. Kívánom Gizi­nek, hogy boldog legyen és megnyugodjon, mert ő ezt megérdeinaK. és ez a legkeve­sebb, ami kijár neki a soes­fafed SKb gaknazója is a házasságot szorgalmazza. Vajda Ödön ez idő tájt pénzügyi áfcvesafsöb© kerül. Egy jómódú feleséggel azonban falat törhetne. Rá- bérjja hát Gázát, hogy négyévi különélésükre hivatkozva, ad­ja be a vátókecesetet. 1927. Az események azotteamtetn maradhatnak iátokban, Zilafay rosszakarói a sajtó Társaság-rovataiban a „sze­relmi emigrációiba” vonalit író magánéletére is rátörnek. S a NÓGRÁD - 1971. április 4., vasárnap tóL.. Hozzátok, akik nehéz sértett férfi most már följo- óráimban sokszor és mégha- gosítva érzi magát, hogy ön­tó barátsággal állottatok mel- védelemből, a további bosz- lettem, most már csak egy szántásokat elkerülendő, be- uttolsó kérésem van: írjatok avatkozzék Gizi sorsába, nekem mindenről, de erről a dologról többé egy szót sem.,* (Folytatjuk) á héten történt Qyurmaton f'arogtnk ácsok Balassagyarmaton jártunkban tataikoztank az ácsok­kal A városi tanáccsal szemben tevő pártszékbáz épít­kezésén dolgoztak. Panaszkodtak az ácsok: — Mirólunk arwfmn írnak Mintha a mi sr/gtkmvmfc legalábbis kiment volna a divatból. Etedig dehogyis' Még nóta is szól rólunk! El te dalolták a kezdő sorofesfe íJTél a Tiszán faradnak az éesok, íde hattik a kovácsolásuk” — Ide még csak elhallik, de Tarjántg mar ágy lat­szik, i»m — tették még hozzá huncutul. A tréfás bevezető után csakhamar kiderült, hogy valóságos „mammutbrigád” az ácsoké, 32 tagot számlál a közösség. A brigád elnyerte a Szocialista címet. A ta­gok Balassagyarmat város négy különböző munkahelyén dolgoznak. — Nem szakadnak ei egymástól a különböző helyen dolgozó csoportok? — Ez nem olyan brigád, hogy széthúzzon — tiltako­zik a brigádvezető, Verecki János. — Igaz, hogy nem egy helyen dolgozunk, de nem ez a döntő. A különféle rendezvények, alkalmak összehoznak minket. Legutóbb például a Józsefeket köszöntöttük. Megérdemelték, meet meghozták a meleget — tette még hozzá mosolyogva. Azelőtt meg Levecsik János brigádtag házának épít­kezésénél találkoztak. Elhatározták ugyanis, hogy szabad szombaton és az azt követő vasárnap kivonulnak Levecsik János épülő házához, és segítenek, hogy mie­lőbb tető alá kerüljön az új otthon, Az elhatározást tett követte. A pártszekház építésénél az ácsbrigád 13 tagja dol­gozik. A szerkezeti zsaluzásokat időre megcsinálták. A pontossághoz egyébként te ragaszkodnak. — Rajtunk aztán ne múljék a határidő» — mond­ják. A 32 ács nagyon komolyan veszi a brigádmosgal- mat. Erkölcsi normákat határoztak meg, amelyekhez mindőjüknek tartania kell magát. A normák között sze­reprí természetesen a lelkiismeretes munka, a pontos­ság, a fegyelem, a segítőkészség. Korábban volt egy tár­suk, akinek nemigen fült a foga ezekhez a normákhoz. Többször hiányzott, amikor pedig megjelent, akkor is in­kább csak „jelen volt”, mintsem dolgozott. Először pró­bálták jobb belátásra bírni, de aztán, hogy szép szóval semmire sem mentek, másként határoztak. Annak rendje és módja szerint kitették a szűrét a brigádból. — Mennyi kerül a borítókba? — Összejön a havi 2700—3000 forint, nem szólhatunk egy szót sem. Télen persze kevesebb, de akkor sem ke­resünk rosszul. Végül felkerestük Fekete Mátyást, az Állami Építő­ipari Vállalat főépítés-vezetőjét, hogy tőle tudjuk meg, főépítés-vezetői szemmel milyenek az ácsok? — Vetélkedői nyelvvel élve „a zsűri könnyű helyzet­ben van”, az ácsokról ugyanis csak jót tudok mondani. Kedvvel, szorgalommal dolgoznak. Én magam te örülök, hogy ilyen jő kollektíva kovácsolódott össze. Nos, a gyarmati ácsoknak nem kell eldugni a bizo­nyítványukat, alighanem tiszta jeles az. Így hát megér­demlik, hogy messzire hallatsszák a kopácsolásuk... szénül «

Next

/
Oldalképek
Tartalom