Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
Levél a békéről Kévés Barátom! Nem tudom emlékszet-e még arra a napra, amikor az írásbeli érettségin feljegyezték a táblára a választható témákat. Az ügyeletes tanár megsúgta akkor nekünk — amit egyébként is éreztünk —, hogy aki jó jegyre számit, annak a harmadik témát kell választania. Három tavasz. Ez volt az utolsónak felírt cím a táblán. 1848—1919—1945: a történelem vörösbetüs dátumai. Azt hittük, mi sem egyszerűbb, mint éppen ezekről, az eseményekről írni. Tavasz- rügyfakadás, megújhodő természet, az emberekben szunnyadó szándékok kivirágzása, forradalmat kavaró irodalmi alkotások, vihart kavaró forradalmak. Én is írtam vagy nyolc oldalt akkor. De nem jutottunk, nem juthattunk el az események mélységéig, nem emelkedhettünk fel mindent átfogó jelentőségéig. Csak azt éreztük, hogy nagyon szépen, csillogó köntösbe kell foglalni a mondanivalónkat. Forradalmárok, tábornokok nevével dobálóztunk, háborúk eseményeit méltattuk oldalakon át. De vajon tudtuk volna-e másként megfogalmazni gondolatainkat mi, akik nem éltünk a viharos időkben, mi, akik a történelemkönyvből ismerkedtünk meg a nagy sorsfordulókkal, mi, akik békében, harmóniában cseperedtünk emberekké, nem találkoztunk „nagy feladatokkal”, s a mindennapi alkotómunka néhány morzsája jutott csupán. A dolgozatomra hármast kaptam. És nem értettem, miért mondja a tanárnő: — ezekről az eseményekről nem elég, nem lehet közömbösen, látszatpátosszal írni, mert nemcsak a múlt beszél magáért, de az azt igazoló jelen, a mi életünk is. Kedves Barátom! Telnek, múlnak az évek, raktuk egymásra új életünk tégláit, s móst pillanatra feltekintve, látjuk, már a 26. évforduló ünnepi zászlóit bontjuk ki. Huszonhat év. Gyerekek tízezrei értek és érnek felnőttekké, olyanok, akik nem bújtak bomba elől óvóhelyekre, nem ismerik a puskagolyó süvítését, áz éhséget és a halálfélelmet, akik csak könyvből tudják, mitől szabadultunk meg, mennyi nyűgtől 1945-ben. Legifjabb generációnk, a tizen- és huszonévesek egy megharcolt világ gyümölcseivel öleikben élnek, ami nem bűn, sem nem erény — „csak” csodálatos állapot. És e harmónia szerint rendezgetik életüket az idősebb korosztályok is: hétköznapjaink gondjai egyre ritkulnak, gyarapodnak örömeink. Huszonhat éve kiléptünk egy ajtón, a szabadság fényébe, s bár idő kellett a szélhez, és naphoz szxdmwnk, ma már józan elégedettséggel nézhetünk körül. És felelősséggel. Határainkon belül és szerte a világban, mert a történelem zajlik körülöttünk, messzire vivő lépteink sok társsal együtt dobbannak/: független létükért most küzdő ázsiai, afrikai, latin-amerikai népekével. E harcok a mi harcaink is, győzelmeik a mienké Is. Mert e harcok a mi huszonhat évvel ezelőtti harcainkat, áldozatainkat, szenvedéseinket és győzelmeinket idézik. Kedves Barátom! Tulajdonképpen mindenben, 1945-re emlékezünk. Minden év minden napján; egy iskola átadásakor éppúgy, mint agy új üzem megindításakor, nevető gyermekeket látva éppúgy, mint jól végzett munkánk után megpihenve. A hála és kegyelet ezen a napon utcára visz minket. Zászlókat fogunk kezünkbe és fejet hajtunk a névtelen hősök sírjai előtt Utcára megyünk és égre kiáltjuk örömeinket. De az ünnepnek nincsenek határai, mert az ünnep a szivünkben van, munkás, dolgos hétköznapjainkban. Hát ezekről kellett volna írni abban az évekkel ezelőtti dolgozatban. ▼. Kiss Mária Táj nyelvünk — anyanyelvűnk Tájnyelv az iskolában A nyelvjárás nem valamiféle rontott nyelv, amelyet bárkinek is szégyelnie kellene. A nyelvjárások természetes nyelvi alakulatok, a maguk helyén teljesen autentikus beszédmódok. Természetes és más-más irányú fejlődés eredményei, ezért nyelvi régiségek megőrzői, különböző nyelvállapotok tanúságtevői. Ha mindezt hangsúlyozzuk, fiataljaink még büszkék is lesznek szüleik nyelvére. A különböző negatív hatások ellensúlyozása és közömbösítése — a köznyelvi beszédmód kialakítása érdekében — korántsem kíván egyöntetű fellépést. A kiejtés eltérései például, ha a helyesírást érintetlenül hagyják, igazában bocsánatos bűnöknek tekinthetők. Azok a tájnyelvi eltérések viszont, amelyek a toldalékos vagy a mondatalkotás körébe esnek, a köznyelvi követelmények szempontjából minden esetben szigorú hibának minősülnek, ezért megszüntetésükért az iskolának mindent meg kell tennie. Ha a pedagógusokat a tájnyelv és a köznyelv viszonyáról faggatjuk, általában azt mondják, amit egyik kitűnő nyelvészünk így fogalmazott meg: „A nyelvjárásban beszélők számára összehasonlíthatatlanul több lehetőség nyílik arra, hogy fonetikai okokból származó helyesírási hibákat kövessenek el, vagyis az irodalmi nyelv fonetikája helyett a nyelvjárásuk hangtanát tegyék normává, s így tulajdonképpen a nyelvjárásukat írják le.” A tájnyelvek negatív hatása még akkor sem tagadható, ha voltaképpen szeretjük a nyelvjárásokat Az is igaz viszont hogy a tájnyelviség figyelemre méltó előnyt is jelenthet anyanyelvűnk tanításában. Érdemes ilyen szempontból idéznünk a tíz évvel ezelőtt tartott pécsi nyelvművelési konferencia egyik felszólalóját: „Kihasználhatjuk azt a lehetőséget is, hogy a nyelvjárási alakoknak, mint megőrzött régiségeknek, nagyon sok a nyelvtörténeti tanúlsága. Az ilyen összehasonlító gramatilkai oCctajtás során növendékeink sokkal jobban megismerik nyelvünk sajátságait, törvényeit, sokkal fogékonyabbak lesznek a nyelvhelyesség kérdései iránt is”. A tájnyelviség tehát nemcsak gátló, hanem lendítő erő is a köznyelv kialakításán fáradozó iskolában. Nálunk, Palócföldön nem kevés azoknak a hangtani, ragozásbeli és mondatszerkesztésbeli hibáknak a száma, amelyek a nyelvjárás sajátosságaival magyarázhatók. Mindezekért azonban bőven kárpótol bennünket az a rengeteg tájnyelvi lehetőség — nyelvtörténeti szempontból hasznosítható jelenség, szókincsbeli eltérés —, amely egy fokozottabban tudatos nyelvhasználat, s a fordulatos, színes stílus forrása lehet. Dr. Szabó Károly A választások előtt múltunkról, jövőnkről Beszélgetés Jedlicsha Gyulával, as MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával Választásra készül megyénk lakossága is. Valameny- nyi országgyűlési és. tanácstagi választókörzetben befejeződtek a jelölő gyűlések. Az előkészületek utolsó sza- | kasza mosit kezdődött. Az előkészületek eddigi tapasztalatairól s arról, hogy mit vár a választástól — beszélgetett munkatársunk Jedlicska Gyulával, az MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával. Amit ígértünk betartottuk — Szégyenkeznünk a megtett út miatt nem kell. Nyugodt lelkdiismerettel állhatunk a választópolgárok elé, mert amit az 1967-es választások során ígértünk, azt betartottuk, teljesítettük, sőt némely vonatkozásban túl is teljesítettük. Éppen ezért bátran készülhetünk a választás napjára: politikai mondanivalóval, munícióval rendelkezünk és a megye lakossága döntő többségében elképzeléseink megvalósításán munkálkodik. Eigy választás nem automatá- kiusan megy végbe. Mindig lehetőség és alkalom arra, hogy egy nagy. népi, össznépi beszélgetés legyen az ország, a megye minden egyes állampolgárával. Hozzá szeretném még azt is tenni, hogy Nógrádiban ennék tradíciói vannak. Megyénkben a választások, az aktuson túl, egy kicsit mindig politikai ünnepek és, ha úgy tetszik népi ünnepek. Ezt tapasztaltuk a most lezajlott jelölő gyűléseken is, ahol a 169 ezer szavazó polgár közül mintegy 90 680-an vettek részt, a felszólalók száma is meghaladja a 11 800 főit. Többségük a Hazafias Népfront jelöltjéről mondott véleményt, számosán viszont közérdekű bejelentéseket tetteik, s mindjárt útravalóval is ellátták országgyűlésünk képviselőit, illetve tanácstagi jelöltjüket. — Hogyan ítéli meg a választások politikai előkészületeit! — Ország-világ előtt ismert, hogy mi, nógrádiak elsőként szoktunk leszavazni az országban. Bár most már erre nincs szükség — ennek politikai jelentősége az 1945-ös, 47-es választások idején volt. Ismert, hogy a két választás során a kommunista párt megyénkben különösen az iparvidéken döntő többséget kapott. Bányászaink, vasasaink, üvegeseink szinte egy emberként álltak oda a kommunista párt mögé és az akkori, nehéz politikai körülmények között tettek hitet a kommunista párt és a haladás mellett. Ez a tradíció, ez a múlt egyben kötelek is benniünkeit. Kötelez arra, hogy most is komolyan készüljünk a választásokra, adjunk választ az emberek javaslataira, felvetéseire, igényeire. Reálisan mérjük fel helyzetűnket, anyagi lehetőségeinkét, fejlődésünk útját, de legyünk reálisak gondjaink, problémáink megítélésében is. Mi a terveinket elkészítettük, szeretnénk a lakossággal együtt, a lakosság legszélesebb rétegeivel kiigazítani, módosítani, amennyiben a felvetések, igények reálisak és arra anyagi eszközeink biztosítottak. Ismét »- jelölő gyűlésekre hiviatköisom,' - melyeik rendkívül jó politikai légkörben zajlottak Le, az emberek biztosítottnak látják jövőjüket, magukévá teszik a párt X. kongresszusának határozatait és elfogadják a Hazafias Népfront választási programját. Gégéiméi csupán felelősségünk terhe nagyobb. A megtett út nem volt könnyű. Csak néhány példát említek. A harmadik ötéves tervben azt megértetni a bányászokkal, hogy a drágán kiiíenmelhető, alacsony fűtőértókű szénre az országnak kevesebb mennyiségben van szüksége mint korábban, hogy fejlődésünk olyian szakaszába értünk, amikor nem kell „minden követ megmozgatni” a széntermelés fokozása érdekében — bizony nem volt egyszerű és könnyű feladat. A 60-as évek közepén a megye igen nehéz helyzetbe került. Munkásságának 48,7 százaléka szénbányász, a közel 15 ezer bányász sorsának alakulása mintegy 50 ezer ember élet- és jövedelemviszonyait érinti. Más, nem szocialista országokban a bányák oly gyakori bezárása komoly társadalmi, politikai megrázkódtatásokat váltott, és vált ki. A probléma megoldása meghaladta erőnket. Ezért kértük a kormány anyagi segítségét, amely a 2007-es számú kormányrendelet lehetőségei alapján a bányavidékele iparfejlesztési alapjából rendelkezésünkre bocsátott 290 millió forint költségvetési támogatást. A harmadik ötéves terv során ebből az ösz- szagből 17 gazdasági egységet részesítettünk támogatásiban, amelyek összesen csaknem 1,2 milUárd forint beruházásit valósítanak meg, s ezzel mintegy hétezer dolgozó részére teremtenek munkaalkalmait. Az elmúlt tervidőszakban 27 kisebb üzemet telepítettünk a megyébe foglalkoztatási gondjaink megoldása érdekéiben. , Tisztáztuk a meglevő nagyobb üzemeink fejlesztési elképzeléseit, szélesedő gyártmányfejlesztéssel, szorgalmaztuk az üzemi rekonstrukciók megvalósítását, s ez lehetővé tette, hogy régi gyáraink mintegy kétezer ember számára teremtettek új munkalehetőséget. Létrehoztuk a megyed ipartelepítési bizottságot, megvizsgáltuk a bányászat területéről felszabaduló objektumok más ipari .célokra történő felhasználásának lehetőségeit. Felmértük az ipartelepítéssel kapcsolatos energiaellátási, kommunális fejlesztési igenjüket, intézkedéseket tettünk a helyi építőanyag- és ásványforrások feltárására, hasznosítására, Intézkedtünk a szénbányászat jövedelmezőségének, versenyképességének fokozására. De szólhatnánk arról is, hogy a megye új ipari arculatának kialakítása lendületesen halad előre. Gyakorlatilag befejeződött az Ipari üzemek letelepítése, mintegy 12 gyár, gyáregység építése folyamatban van, amelyek a IV. ötéves tervben .termelni kezdenek. Napjaink feladata, hogy értékeljük miun- kairőhelyzetünket. Számításaink szerint mintegy hétezer új szakmunkás képzésére van szükség a negyedik Ötéves tervben. A szakmunkásképzés, a kvalifikált szakemberek biztosítása első számú feladatunkká vált Minőségi változás i mezőgazdáságban {Kialakul iparunk új arculata — A beszélgetés elején azt említette Jedlicska elvtárs, hogy az országgyűlési és tanácstagi választásokra politikai mondanivalóval, munícióval rendelkezünk. Mit hallhatnánk erről bővebben? — Nyugodtan mondhatjuk, hogy új megyed iparunk gyermekkora az elmúlt öt esztendő. A másik öt év kamasz- kora a negyedik ötéves terv. 1975-re Nógrád megye új ipari arculaténak kialakítása befejeződik, s regenerálva következhet az újabb száz év. .Evolúciós fejlődéssel csupán, vagy közbenső technikai ugrásokkal valósul meg, ezt ítélje meg az ütőkor. A jövő lehefőKiállításon, a budai várban láttuk Somogyi József: „Kezek” Fotó: Selmeczi T. János Megyénkben a harmadik ötéves terv időszakában rendkívül erőteljes volt a mező- gazdaság fejlődése. A növénytermesztés, az állattenyésztés eredményed jó alapot adnak arra, hogy a következő években a mezőgazdasági termelés minőségi változáson menjen keresztül. A negyedik ötéves terv legfontosabb célkitűzése az állattenyésztés fejlesztése, a húsellátás javítása. ■ Kialakulóban vannak az iiparszerű- en termelő, szakosított állattenyésztő telepek a megye mezőgazdasági üzemeiben. A növénytermesztés a korábbinál jobban igazodik a megye sajátos adottságaihoz. Fokozatosan megváltozik a termelés jelenlegi szerkezete a gyű mölcs- és takarmán y termesztés javára. Mindez együtt jár a mezőgazdasági munka erőteljesebb gépesítésével, hiszen a termelékenység növelése, a megye munkaerőhelyzete egyaránt ezt követeld. Szólnom kell arról is, hogy a nők fokozódó munkába állításával számottevően megnőttek az igények a kereskedelem, a szolgáltatás, a munkásszállítás stfc. területein. Igen feszítő a munkáskörzetekben az óvodai férőhelyhiány. Javítani kell a lakáshelyzeten, fejleszteni kell az ütés vízhálózatot stb. Számos társadalompolitikai, egészségügyi, kulturális intézkedést hajtottunk végre, melyek gyümölcseit választópolgáraink saját életükben élvezhetik. De tennivalónk is van még bőven. Mozgalmas életünk sajátossága, hogy miután megoldjuk a szénbányászat igen nehéz problémáit, újabbak és újabbak jelentkeznek. Elkészült a negyedik ötéves tervünk, amely, mint program, ha nem is valameny- uyl igényt, de a legégetőbb társadalmi-gazdasági szükségletek kielégítését magába foglalja Most már rajtunk múlik, hogy hatékony szervező munkával a dolgozók kezdeményezésének felkarolásával sikerüljön e program megvalósítása, és valóra váltása. Nagyjából ez az a muníció, mondanivalónk, amelyekkel a választópolgárok elé büszkén állhatunk. Aktívan szavazzunk — Mi a véleménye a választás új rendjéről, mit vár ettől a választástól? — Az utóbbi évek során, a választás aktusa, akciója mechanikussá vált. Aki egyetértett, az változatlanul bedobta a szavazólapot az urnába. Most kettős, vagy több Jfelölt esetében másképpen kell cselekedni. Ügyelni kell arra, hogy csak egy név maradhat a szavazólapon, különben a szavazat érvénytelen. Vissza kell térni ahhoz a gyakorlathoz, hogy aktívan kell szavazni. Kihúzni azokat, akiket nem akarnak, és ott hagyni azokat, akikre szavazataikat adják. — Én azt hiszem, hogy amikor két, vagy több jelölt lesz, ez mindenképpen izgalmas szavazást jelent, hiszen meg kell kapni, a szavazatok több mint 50 százalékát a jelöltnek. Előfordulhat, hogy esetleg pótválasztásra lesz szükség. Ehhez nincsenek hozzászokva a választópolgárok, különösen a fiatalok, akik még korukból adódóan nem élhettek át hasonlót. Türelmesen fel kell világosítani őket Meggyőződésem, hogy a választópolgárok döntő többsége politikailag érett, közügyekben jártas embereket választ meg a különböző tisztségekbe, testületekbe. Ezen munkálkodjunk valamennyien. Van még időnk, bár nem sok. Nagyon komolyan fogjuk fel a választási kampányt, egyáltalán nem tekintjük „lefutottnak”, olyannak, amely magától végbemegy. Az a lényeg, hogy számot adjunk a megtett útról és elképzeléseinkről. Ehhez kérjük választópolgáraink támogatását, közreműködését — mondotta befejezésül Jedlicska Gyula elvtárs. S. L. NÓGRÁD — 1971. április 4., vasárnap
