Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

/

NÓGRÁDI DOMBOK. Gortéa Zoltán tussrajza

Választás és irodalom

Szobor

A* 1848—49-es forradalom előtt a nemzet legjobbjai küzdöttek azért, hogy bevegyék a népet is az alkotmány bárkájába, ennek ellenére a polgári forradalom is csak az úgynevezett cenzusos választójogot tudta kiharcolni, a nép kérharmad része továbbra is kimaradt a jogból.

Közel száz esztendős küzdelmet kellett még vívniok a legjobbaknak — közöttük többek között Frankel Leónak is —, hogy a választójog valóban mindenkinek joga legyen.

„Az állampolgárok első és legszentebb joga: a választási jog, amelyet minden gazdagságban született ingyenélő, minden túlságban élő pazarló és anyagi birtokkal megáldott egyének élveznek,... éppen ezen jog vonatik meg a legbecsületesebb, legszorgalmasabb és leműveltebb embertől is, hogyha szegény, de amely szegénységet nem ő maga idézte elő, szegény a társadalmi viszonyok következtében, melyeket nem ő teremtett.” (Szózat a ; választási joggal nem bírókhoz.)

Irodalmi összeállításunkban a jogtalanság korából származó müveket szólaltatunk meg, ! amelyet: azokról a visszaélésekről, manipulá- ■ dókról, korteskedésekről, megvesztegetésekről szólnak, amelyek még az amúgyis szűk választójoggal rendelkezők „szabad választásait” is illuzórikussá tettek.

Arany János szatirikus elbeszélő költeményének hőse egy konservativ nemes, Rák ! Bernde, vele szemben áll Hamarfi, a liberáii- ! sok venére. A két párt ádáz küzdelmébe beleszólnak az égi hatalmak is, míg végfii megjelenik az Erély meg a Lelkesedés és lecsillapítják a háborgó lelkeket.

Mikszáth Kálmán, aki maga Is kormánypárti képviselő volt, tebát nagyon jól ismerte belülről is a Tisztelt Házat és honatyáinak gondolkodását, több írásában gyilkos szatírával beszél a képviselőválasztásokról, a gentryk sv diákságairól. A Két választás Magyarországon, Katánghy Menyhért története Is igazolja, hogy Mikszáth látja a Tisza- és Bánffy-kormányok parlamentjeinek nép- ellenességét és azt is, hogy a haladás irányába csak akkor tesznek ezek még egyetlen lépést is, ha véletlenül fordítva húzzák lel a csizmát.

Nagy Ignác „Tisztújítás” című víg játékában felvonultatja a vármegyei élet jellegzetes figuráit, megmutatja a haladó és konzervatív erők ellentétét. A darab cselekménye a múlt század harmincas éveiben, az úgynevezett „régi jó táblabíró világ” idején játszódik. Farkasfalvy alispán és dr. Heves ügyvéd választási küzdelméből Aranka ügyeskedése folytán Tornyai szolgabíró kerül ki győztesen, a két reakciós ellenében legalább egy fontolva haladó. Dicstelen küzdelmükben a korteskedés, a megvesztegetés minden változatával találkozunk, a figurák neve, is jól mutatja politikai meggyőződésüket (Langyos főorvos, Hajló« jegyző, Schnaps fogadós). Csak a nép nem szerepel, de jellemző, bogy sorsáséi sem beszél egyik jelöli

zoS -tfenft nevében beszelek.

hanem az egyszerű iparosok szájával. Nem azt mondom el, ami a könyvekben vagyon, csak azt tudom, ami a szíveinkből kicsordul.

S olyan szép, okos szavakban marasztalta Röszkeyt, hogy az valóságosan könnyejtett; legalább elővette a kendőjét és dörzsölni kezdte a szemeit, amitől azok bizonyosan még vörögebbek lettek:

— Maradok — hörögte fojtott, szinte fuldokló hangon.

Az egész gyülekezet elérzé- kenyült. Lassan kimondott szavait szájról szájra adták. Egy közel álló hórihorgas úr stentori hangon kiáltá el a népok fölött:

— Marad. Azt mondja, maradi, ..

— Vén szamár! — sziszegte Lénárt György.

— Éljen! — ordftá a tömeg.

— Gyönyörű karakter! — szólt nagy ősz fejét elismerőleg ingatva Balogh Bálint,

A karzaton ülő fehérnépek között egy úri anya, gondolom Somorjai Kristófné, meglökte a kis szőke fürtös fiacskáját, aki egy almát majszolt:

— Oda figyelj, fiacskám, lelkem, és jól megnézd azt a bácsit, hogy visszaemlékezhess erre a jelenetre, és eszedbe jusson örökké, milyennek kell lennie egy nagy embernek.

Maga a nagy ember az éljenzés ideje alatt némileg magához jött, lassú, ünnepélyes, úgynevezett Lendvai- leptekkel a dobogóig lépdelt, ott megállt, meghajtotta magát, mire újból kitört az él- ienvihar.

Aztán fölemelte a hangját úgy. hogy bár még fátyolos volt kissé, elhallatszott mindenüvé:

— Tisztelt polgártársaim! A nép idézett engem. Akarata parancs. Eljöttem és meghajolok előtte. (Szűnni nem

akaró-éljenzés.) Az önök szónokai sok szépet hoztak föl;

én ezekre csak egy szóval felelek, s ez az egy szó, hogy „engedelmeskedem”. (Éljenzés.) De éppen, mert én is

élek-halok ezért a városért,

. _ - ______ történnek.) Am Kozsehuba nem ezt tette, hanem néhány jó szóval Kovinyi Jánost, az eredeti jelöltet, ajánlotta a választóknak.

föltételhez kötöm visszalépésemet. (Halljuk! Halljuk!) T. i. ahhoz a föltételhez, ha olyan jelöltet bírunk találni, aki tehetségre és pozícióra elegendő, a jövő fontos föladataiban, Körtvélyes érdekeit képviselni.

— Ügy legyen! — kiáltották százan és százan.

Kozsehuba Flóris emelte föl magasra a jobb karját, jeléül, hogy szólni akar.

Azt hitték, valamit kifelejtett előbbi beszédéből a derék fiú, vagy valamit helyreigazít benne. (Mert nem lévén lap Körtvélyesen, a hiIVANYI ÖDÖN RAJZA

A polgármester a fejét

rázta.

— Kovinyi tehetséges férfiú — mondá —, de ilyen nagy időkhöz és feladatokhoz, nézetem szerint, nincsenek még tapasztalatai.

Egyetlen hang se emelkedett, csak valami nyüzsgés, fészkelőd ésféle zűrzavar suhogott végig a tömegen.

Most Levinczy ügyvéd ugrott föl egy székre, de amint a Hártyái nevet kiejté, a polgármester fitymálólag intett a kezével; „Országos név kell”, s ezzel se szó, se beszéd, többé a szegény Hártyáiról.

kiabálták, s kezdték előre tóim Mártinké Gézát, ki maga is igyekezett az előtérbe, utat törvén két karjával, melynek fehér mancssettáin kígyókat ábrázoló arany gombok ragyogtak.

— Halljuk a Szent Lelket! (T. L a gyógyszertárat hitták „Szent Lélekhez".) Halljuk Halljuk!

A gyógyszerésznek olyan hangja volt, mint egy bö lénynek, s annyi ember ere jéig eresztette ki, amennyire kellett. Itt elegendő volt az ó orgánumával a közönséges használati hang.

— Tisztelt értekezlet I Én a magam részéről Katánghy Menyhért volt képviselő urat, országos nevű hazánk fiát ajánlom.

Az ismeretlen név megle pett mindenkit. Ki az? Kit mondott? Minden szem polgármesterre tapadt.

Az pedig így szólott a síri csöndben, a fejét hátravetve, s a jobb kezét hullámosán mozgatva a levegőben:

— E név előtt, tisztelt uraim, leveszem én is a kalapomat.

őrülete®, dobhártyarepesztő éljen zúgott föl, mely nem altart megszűnni. Maga a polgármester is fölkiáltott, a kalapját meglengetve: „Éljen Katánghy Menyhért!"

Üjra fölkavarodott az él- jen-éradat, s vadul, szilajul hömpölygőit, hol a bal sarkon erősebben, hol a jobbon, s ha itt meggyöngült, amott tört ki újra, magával ragadva a karzatot, és kiömlött az utcára, hol az ácsorgó csőcselék föltopta a nevet, és kiáltotta jól, rosszul, százféle' variációban. /

Hiába rázta a csengettyűt ott bent dombrói Dombrövá- nyi Antal, a pártelnök, végre is összetett kezekkel kellett könyörögnie, engedjék kimondani a határozatot, hogy Körtvélyes egyhangú képviselőjelöltje Katánghy Menyhért.

AHANY JÁNOS-.

Rák Bende bukása

(Részlet ,Jtz elveszett alkotmány”-bál)

„Most legelőször Is a főispán tiszteletére Mentem. Atyám végett kegyesen fogadott.

Szivaroztunk:

Kérdésé törvényből holmit, mire hogy’ felelék meg.

Én természetesen nem tudhatom, annyival inkább.

Mert kérdései sem voltak tisztában előttem.

Jónak láttam azért oüyanról szólni, mit értek.

És felhoztam a tisztújítást, szolgabtróvá Instálván nevemet tűzetni ki... Elmosolyodtak Ajkai és így szólt: ki a pályán célt akar érni:

Tűr sokat és munkál, izzad, hol fázik, az ifjú.

Ója magát bortól, szerelemtől. Boldog az ifjú:

Egy tavasz és egy nyár van még őszének előtte.

Míg tart szép nyarad, édes öcsém, hát rakjad a fészket Szorgalom és térés! még nagyra mehetsz, csak.

akarjad.

„Megköszöném, s jöttem. Van ezer pengőm, tele

torkom,

Termetem és képem; tudok a kutyabőrös urakhoz,

Van szép cifra szűröm, selyem üngöm, vértesi baltám, Pengő sarkantyúm, rőfös toll a kalapomnál;

Kostököm’ egypár száz kortespipa meg nem ijeszti,

S káromkodni tudok, cifrábban mint a toborzó;

Így nem igen félek, hogy a főispáni figyelmet Kortesi érdemeim, szolgálataim kikerüljék.

„Folytak a készületek. Mert két pórt colt a megyében, Egyik az ős magyarok nemadózó pártja: tapasztalt ősz öregek, nagybirtokosok, grófok, hadi tisztek, Consüiariuso k (mindhárom faj ja ezeknek),

Táblabírók és szolgabirók, közbirtokosocskák,

Végre a romlatlan, cimerleveles rokonoknak Szép szót megfogadó, jogokat védő soltasága.

Másik a hígvelejű szóhősök zajtele pártja:

Kik mintán magokat vagyonostól megszabadnák,

Most szabadelvűknek szeretik hánytatva nevezni Máskép pörkerülő prókátorok, elszabadított Gazdai tisztek, bunker eset-sújtotta uracskák,

Pusztult földesurak, kitagadt fiák, írnok öcséím, Konyhai látogatók, hervadt rózsák fizetéses Pillangói: rövid szóval mindennemű serege A békétlenek, szeleburdiak és fecsegőknek;

Nem kis része pedig honoratiorok: tudományos Kántorok és jegyzők, s több ily kapa-únta parasztok.

E két párt közepatt vala még egy ingadozó párt,

Mely mint színehagyott posztó, kétes, ha piros vagy Zöld volt-é hajdan: most illeszd bármi színühöz, Egyformán veti arra tökélytelen árnya fakóját.

A maradandó párt tens Nemdy urat kiabálta; *

A szaladandó párt valamely nagyszájú Parázstt

Hosszas volna eiöszámláhtom, mit követék el Pártom híveiért, de kivált magamért, faluszerte- Mént nyomtam kebelemhez a zsíros ködmettű

notáesse-t,

A zamatos csőkot mint visszonoznám tele szájjal;

Mint osztóm a húszast, szájszámra, s a száj erejéhez Képest; mint tüzelém őket harapós Halókkal;

Főleg mint hazudék soha nem hallőtt jogaikról.

És az arany bullát, mint gyémántoztam előttük, Százszor is esküdvén, hogy Nemdy ha lészen alispán, Nemcsak a már felrótt méltatlan adót JetörüH,

SOt a paraszti adót is köztük elosztja jutalmát.

És több ayeseket: meOpek fcfeonpos sikeréül

mm* / i. . — m »^ * a. __ m «. f «— m m. *

/tiltTMW^zer vOiom wWÖU TCSbt* ?KXTpICf TOTKCm*

összeírás történt. Nem az elnyűtt régi modorban.

Így ír a jegyzőkönyv, hanem áj rendben, szigorúan;

A névsor pedig a szavazás Idején betűsorral Volt kikiáltandó s az egyén akkép szavazandó

Szentül van. Ml tehát feljártuk hadnagyainkat,

(Mert a hadnagyokat könnyű rábírni a jóra)

Tettünk ősszeirtást; (játék neveket kitalálni)

S úgy vártuk be a tens küldöttséget, ki örömnél Elfogadd a kész névsort és víg lakománál Jókat ívott a nehéz munkára, javábaI a bornak.

„A tisztújítás egy két vala már; nU az órát,

Perceket úgy lestük, mint víg szüretet les a gyermek;

És ím, hirtelen a főispán vármegyegyűlést Hirdetett, valamely most jött fensöbbi parancsért összegyűlünk, a parancs olvetstatik; ennyire megy ki: „Tisztesb-rendüség nem lévén ősi nemesség,

A megye álljon el a végzéstől, melyben ezeknek Voksot adott: ha nem áll, tisztújítást ne reméljen." Pártom e rendelményt hódolva fogadta, szokásként; Ellenben szeleburdi vitézink vittak erősen,

Piszkoltak mindent, mi fölöttük bír hatalommal, Keblükhöz karolák a nevelt honoratior osztályt:

És ők fércelték e kormányelleni végzést,

Hogy: Mivel egyrészről terhet visel a nemesekkel A tisztesb osztály, másrészről, sokba kerülvén Eddig is a szavazathódítás, több haladást nem Szenvedhet már tisztfejelésünk: minden időben Allani fog honoratiorink szavazatja, kivévén A szavazás idejét!

. ...............

„

Egy nap egy éj a köz, s mehetünk foglalni a termet.

Méltóságos úr — a főispán — megmutató, hogy Van tálentoma, nem kis mértékben, hadi cselhez: Tudnillik beparancsola másfél ezret a nemzetőrségből (azaz: amelyekkel a nemzetet őrzik),

Színleg a szép, s jó rend fenntartására: pedig más Volt azalatt.., titok ... Ej, nagysáddal mért ne

közöljem?

Pártunk szembetűnő kevesebbségét akará kipótolni e dárdái és szúronyos őrkatonákkal.

„Végre megért az idő: azaz eljött a kijelölt nap,

Folyt a tanácskozmány, s bár főispán úr erősen Álla, hatalmas okát kifejezvén spártai csak-ban:

Végre kiforgatták sarkából és kijelölte,

Akit az ellen akart, mondtam: nagyszájú Parázstt.

Indúl a szavazás. A nemesség névsora — számos Röfre menő — ott reszket a küldöttségi kezekben.

„A. betű, első név. Nincs itt? Hát jön a másik.

Az sincs? — Ej, minek is, hadd jő jön az, aki jelen

van.”

és jött. — Háromszor szavazónk és, rettenetesség,

Mégis az ellen nyert! mert ők — négyszer szavazónak.

ARANY JANOS «817—1«#« még Ismeretlen vidéki W»U<5 volt, amikor a Kisfaludy Társaság vigepoez íráséra hirdetett pályázatot. Arany beküldte Az etvemett alkotmányt és

megnyerte a 2S arany pályadijat, tehetséges, hogy Nagy Igoáe Tisztújftésa és aKIsfaludy Társaság korábbi sea- tfrapélyázatának termése ihlette meg Aranyt. Rák Bende nevét minden bizonnyal Szilágyi látván Emlékbeszéd élni a írásának Hátrafalvy Bendegúzábót költötte át. A Búk Bende bukása címet a fenő részletnek nem Arany adta.

NÖGRÁD — 1971. április 25., vasárnap

\