Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

' (Nagy hoesmd&soba. |Soi#Wd és apróbb a&sibaloie, körtelőt­tük padlók és székek, miken köznemesiek ülnek és isznak. Virágos György, Aranyos Mi­hály egy kis asztal melllett ülnek, a szín elején, mellet­tük a, földön az asztalhoz tá­maszkodva egy köznemes ül, kezében nagy kulacs, mely­ből gyakran iszik.) VIRÁGOS (fölkel és a nagy asztal elébe megy, kissé tán- fin-ogva, de gyöngeségén min­denképp erőt venni iparkod­va): Mondom, atyafiak, ne hagyjuk magiunkat eltántorít- totni és mutassuk meg, hogy a tar-i és szlúsn yogi nemesség erö.s 1 áibon áll. ARANYOS (szinten föláll, rajta az ittasságot nagyobb mértékben vermi észre): Ügy van, Gyuri, mi erős lábon él- kunto. mámt a Sión hegye, és altói azt meri mondani, fabgy a tari és szúnyogi nemesség föltételében! héborog, azt úgy megiháinyom, hogy kilenc vármegyében szedi össze ol­dalbordáit. I. KÖZNEMES' (föláll és szintén kissé ittasan Ara­nyoshoz lép): Olyan okosain be&zél kágyelmed, mintha asak, a számból vette volna kii a sűdót. Misa bácsi, béfctül- jünk ki, hisßien úgyis szom­szédok vagyunk. ARANYOS: Isten neki. Pé­ter szomszéd, nem bánom, béküljümk meg — ez a világ úgyis múlandó és nincs ben­ne semmi áHiandó. (Isznt&c.) n. KÖZNEMES: Nemes atyámfiái és társaim kértek meigi. hogy szószólójuk te­gyek. .. VIRÁGOS: Csak ki a zsák­ból a macskával. hamar, merít sok a dolgunk! (Iszik.) Egy tdsztújitás sem viselt en­gem úgy meg. mám* a mtos- tani.., II. KÖZNEMES: Kiönnyeb- ben is ment akkor minden, mikor még csak restttellációt tartottunk és vicispánt vá­lasztottunk; de mióta a ko-, legrával a tdsztújftás és alis­pán kósBönitött be hozzánk, azóta minden fenekestül fel- íondtJÜt. Hl. KÖZNEMES: I8az bi­zony, vége azóta a Jó élet- nek! Szabad, nemes emberek) vagyunk, vagy volnánk leg-, alább és még csak görcsös| bottal sem szabad a gyűlésre mennünk, VIRÁGOS: D« hát, Bált i* akar kigyeimed tulajdonkep­pen mondani? H. KÖZNEMES: Hét mi M- aony elfeledtük a hosszas ál­matlanság miatt, hogy mi ján csak nekünk ted^ntetesi Farkásfalvy uramtól... IV. KÖZNEMES: (hangosan énekelve): Mióta posztéban járok, Szeretnek engem a jányofc,.. KÖZNEMESEK: Nem *8eR Tornyai! Dobsuk! ki! Dobjuk tói! LANGYOS (TJédWwir, féltre): Ezer ördög! Ügy látom, ezt elhibáztam! Csák ez kellene még! (Femtn.) Ezerszer bocsá­natot kérek, uraim. csak nyelvem botlott meg... III. KÖZNEMES (közelítve hozzá): Hát ki a vivát? LANGYOS (alkudozva): Él- jeí. Hevesi úr! * VIRÁG (indulatosam): Aki azt akáxja, hogy a nemes em­ber ig adót fliizessen? ARANYOS: És azt, hogy a. zsidót se legyen szabad meg­verni? IH. KÖZNEMES: Vessük ki az ispiomt! ARANYOS (ijedten): Ura­im, Ígérem, hallgassanak meg — tévedés: van a dologban,' de be. fogom bizonyítani, hogy... VIRÁGOS: Nekünk nem DARABOS: KüsBümőm; rté­mes uraimék, egészségükre! (Iszik, de azonnal lekapja szájairól az üveget és undort kifejezve adja vissza.) Már ez csakugyan mégsem szép... VIRÁGOS: Mi baj? DARABOS: Böcsületes ne­mes emberektől ezt nem vár­tam. .. ARANYOS: Mit? DARABOS (sóhajtva): Ho­vá left a hires magyar ven­dégszeretet ? ARANYOS: Nem értjük, a jó uramat... DARABOS: Ez-é a magyar jószívűség! ? VIRÁGOS: Ügy segélfen, többet öntött memzetes uram a garatra, mint kellett vol­na, .. DARABOS: Hiába tettetik magukat, velem azért csak­ugyan nem hitetik el. hogy nem akartak megölni. ARANYOS: Micsoda? kéül semmi biztonyflfes, mert írni nemes emibeirék vagyunk I— ki aa árulóval! LANGYOS: De uraim, én a tekintetes vármegye rand- szerinti főorvosa vagyok — gondolják meg... ILI. KÖZNEMES: MS nem gondőlumik semmit, mert min­ket azért fizetnek, hogv res- télléljunk és nem azért, hogy gondolkozzunk. (Iszik.) Él­jen! LANGYOS (hirtelen felta­lálva magát): Éljen. Ügy van! Éljen az, akit nemes ura imák akarnak! Éljen.! De ki éltjén? VIRÁGOS: Mégiscsak az orvos úr llesz ézl, ment tudja, hogyan kell a bajt orvosol­ni! ARANYOS: N« bántsuk hát. hallgassuk ki. mert nincs vesztegetni való időnk, köze­ledik már az éjfél, és reggel ölt órakor el kell foglalnunk) a vármegyeházat, bogy a te* hértoEasok be ne férhesse-» oda i LANGYOS: Tehát tekünte- tes Earkastalvy úr emberei nemes uraimék? IH. KÖZNEMES: Egy életünk, egy halálunk, Farkasfalvy alispánunk. Éjfél előtt, éjfél után, 0 lesz az úr túl a Dunán. MIND: Élőén! Éljeni VIRÁGOS: Mi nemes em­berek vagyunk ugyan, de azért még sem ölünk meg senkit... DARABOS’ (a visszaadott üvdgre mutatva): Ezzel a lő­rével akartak 'engem megöl­ni. VIRÁGOS: (iszik): Lőre ez? DARABOS: Még annál is rosszabb, miért a hetvenesz- tendős kígyót is megríkatná. Hogy mérik iccéjét? ARANYOS: Nyolc krajcár­jával. DARABOS (csodáWaomaje Nyolc krajcáré» bor és sza­bad nemes ember! Ez a ket­tő éppen úgy illik össze, mint szamár hátával a bársony nyereg. Hl. KÖZNEMES: Szó, ami sző, de borunk csakugyan! M. KÖZNEMES: Igen erőt­len, mert fejébe száll az em­bernek és lábal mégis eiJ gyöngülnek tőle. DARABOS: Uraim, egyet mondok, kettő lesz belőle MIND: Haltjuk, halljuk! LANGYOS (félre): Magam is kíváncsi va.evok. DARABOS: Egy pint való­ságos húsaikra jcáros bizonyo­san méggyógyítané uraimék belső résziét. Egy szó, mint száz, jöjjenek velem, szíve­sen látom mindnyájukat egy pánt búszknajcárosra, vagy akár többre is — a mi ta­nyánkon annyi a budai óbor, hogy vörösre lehetne vele fästend a Dunát. ARANYOS: (habozva): Igen, de... VIRÁGOS: Jó a jó — az igaz — de... DARABOS: Hiszen ismét v issza jöhetnek uraimék. mi­helyt kedvök tartja — mégis ingadoznak? Mi a patvar, hát nem szabad már a neme« ember és nem tehet azt, amit akar? ARANYOS: (határozattam) :> Ügy segéljen! Mi azt tehe­tünk, amit alkarunk... VIRÁGOS: Ügy van, aztán illő is. hogy a szíves meghí­vást ne vessük meg; míein- júmk, atyafiak. ARANYOS (karöiltVe indul Virágossal és Darabossal, az egész tömeg követi őket, érne-, kelve). Száz szóna& is egy a vége, Jó bornak örül a (gége. Tűi »a Dunán, túl a Tiszán, Nincs nyolokrajcárofe alispán! LANGYOS (a távozók után. névze): Oh. taktika, eh im- poszúra! IV, KÖZNEMES (az asztal­hoz kapaszkodva feláll): Én is miegyek! Éljen Farkasfal- vy! (Iszik.) Éljen Heves! (IsZtk.) LANGYOS: Hogyan, atyafi, hát kegyelmed kétszínű ? IV. KÖZNEMES: Micsoda 1 Éin búcsúi ebes nemesérniber vagyok, englem mind a kettő megfizetett. illendő tehát, hogy mind a kettőnek szol­gáljak. LANGYOS: Becsületes ma­gyar emiblejr, soha nem annak adja la votósáitl aki fizet ér­te! IV. KÖZNEMES: Igaz is! LANGYOS: Éljen Tornyai! IV. KÖZNEMES: (rábámul): Éljen Tornyai ! FÜGGÖNY Mikszáth Kálmán? A körtvélyesi VIRÁGOS: Csiiite! — Hány­szor mondtam már, hogy semmi haszontalan köténynó­tát nem szenvedek el addig, míg alkotmányos jogainkat gyakoroljuk. (Iszik. A II. köznermeshez.) Bizony, még pipája száránál is kurtább a kiigyelmfid esze. ha márts el­feledte — takarmányon kívül két ezüst húszas jár egy-egy embernek napjára... ' II. KÖZNEMES: Vagy úgy! Tudtuk mi ezt, hanem csak azon nem tudott elmenni a&) eszünk, hogy tulajdonképpen két húszas jár-é egy ember­nek, vagy pedig két ember­nek egy húszas — éz nagyon megakasztotta gondolatun­kat. III. KÖZNEMES: De még eddig a takarmányon kívül csak egy húszast kajptunk egy-egy napira. VIRÁGOS: Munka után egyszerre kiapják a többit.. s III. KÖZNEMES: Mégis­csak zsíros falat lehet az al-i ispánság, mert különben nem vennék oly méregdrágán. . KÖZNEMESEK: Igaza vatn. Jól beiszfél. LANGYOS (be, félre): At­kozott korbesikadés! A városi hoinoráciorokkai csak boldo­gulok, mer reményük, hogy i ngyein gyógyítom majd őket, ha engednék; de ezen nemes uraik, oly mákiacstokl. mint a* negyedlnapos láz. (Fenn.) Ad­jon isten sok jó estet, ura­im! III. KÖZNEMES' (elébe lépve): Ki a vivát? LANGYOS: Tornyai. 8 NÓGRAD - 1971. LANGYOS: Itt tehát nines rém szükség. Jó éjszakét, uraim. VIRÁGOS1: Boldog felvirra- dást ai holnapi napra. DARABOS (jön): Alázatos szolgája, orvos úr! Mily vá­ratlan. meglepetés:. LANGYOS: Alázatos szol­gája! (Félre.) Esz Heves embe­re, kíváncsi vagyok, miré megy ezekkel a Vasfejűekkel,1 Bevárom a dolog kimenete­lét — talán hasznát vehetem egykor tudományának), ha is­mét bajiba keveredem valami ármányos szobalány miatt. (Az asztál mögé vonulva meg- állx) DARABOS (a színpad ele­jéire érve körültekint. Félre): Amint látom, jól eláztak, már a nemes urak — az utolsó kíséid etet viszem tehát vég­hez ég ha az sem sikerül, akkor jövő terminus alatt le- teszlem a cenzust és örökre lemondok a korteskedésről, mely úgyis hálátlan kenyér kezd lenni, mióta a felvilágo­sodást annyira terjesztik, hogy utoljára már lámpás nélkül sem botlijk, meg az ember. (Hangosan.) Boldog jó estét uraim. ARANYOS (gúnyosan)-: Ta­lán csak adót szedni fiáradt idle, jó uram? DARABOS: Isten mentsen! Csak egy ital borért fordul­tam bei, miért jáiitamban-kel­temben igen megszomjaztam. ARANYOS: (üveget ad a kezébe): Itt van, *igyék, jó uram. azután pedig isten hí­rével! , április 25., vasárnap — Mit mondasz, gyerme­kem? — kérdé nyájasan ugyan, mégis némi ■meghök­kenéssel. De a lányka nem volt egyébre betanítva, hát nem felelt. — Igen szép volt, szivecs­kém! — dicsérte meg a Szent Lélek gyógyszerész. Egy másik kritikus így szó­lott: — Kukucskában van véna, az egyszer szent. Maga Röszkey lehajolt, kissé megsimogatta a leányka arcát, aztán a szép rózsákat szagolta meg, nem éppen az illat miatt, csak önkéntelen szokásból, mire óriási tüsz- szentések vették elő, de olyan átkozott „hapszik”, hogy a világ keringett vele, zöldnek, pirosnak látta, s az előtte illeszkedő díszszónok, Kozsehuba Flóris, röstellt a beszédjébe kezdeni, de nem is lehetett, mert a borzasztó tüsszentések túlharsogának mindent, és folytonos ismét­lődvén, ellenállhatatlan neve­tésre ingerelték a körülálló- kat, ami, tekintve a helyet, az időpontot és az előkelő személy-'séget, valóban illet­len és kellemetlen incidens volt. Mint később kitűnt, kevés­sel előbb a fránya Blandi báró kérte el a csokrot meg­tekintésre a gyermektől, s burnót-szelencé jenek tartal­mából észrevétlenül behinté az illatos szirmokat, de a rosszakarat és dévajság csak pillanatokra volt képes visz­Jegyzet; Ezúttal csak részle­teket közlünk a hosszabb el­beszélésből. sza tartani a gondviselés dü­börgő kerekeit, azaz a bekö­vetkező eseményeket. Röszkey orra megszabadult végre a gonosz dzsinmektől, kik fúrták és csavarták, mél­tóságteljes állást foglalhatott el a terem közepén támadt űrben (bizony nagy mesterség volt e tömérdek fej közt azt a parányi tisztást kiszoríta­ni), s Kozsehuba szép hang­ja fölcsendült, tisztán hallha­tóan a fülledt, párákkal telí­tett levegőben. Nagyszabású volt ezen be­széd, és másnap kalligrafice leírva megküldetett a pesti lapoknak, de ki nem adták, mert intrika és klikkszellem dolgozik mindenütt; nem akarták, hogy a fővárosban szereplő szónokok elhomályo- síttassanak. Fölemlítő a szónok, hogy a magyarok Árpád vezérlete alatt jöttek be, éspedig ép­pen most, ezer éve; elősorol­ván nagy részletesen viszon­tagságaikat olyanformán lát­szott konkludálni, hogy talán be se jöttek volna, ha előre tudják, hogy micsoda csapás éri rá ezer évre a pajzsára támaszkodó, ezüst sisakú Pan­nónia leghűségesebb gyerme­két, Körtvélyest, aki árvaság­ra jut, mert elhagyja az édesatyja. Éppen most, az ünnepeken, mikor mindenki örül, éppen most kelljen Körtvélyesnek gyászt ölte­nie? — Hozzád fohászkodom, magyarok istene — kiáltott föl, megrezgetve a hangját —. gyere le és tőlünk elfor­duló szívét hajlítsd vissia ezen atyának! (Nagy tetszés.) Egy pillanatig pauzát tar­tott, mintha várná, hogy ta­lán lejön a magyarok , istene, SIKÁTOR. Iványi Ödön rajza Zuhogj csak ár (A Köztársaság téri nagygyűlés kommunistáinak.) Zuhogj csak ár, tovább előre, te tiszta, forró áradat. Emeld magasra hőseid az élőket s a holtakat. Zuhogj csak ár... e fák alatt vérünkben kúszik a gyökér. Zuhogj: ott fenn a tört falak tégláin gyöngyözik a vér. Zuhogj csak ár... munkás, ha meghalsz, hátra nem hagyhatsz egyebet, csak a neved, a harcaid, s kincsünk: a becsületet. Zuhogj csak ár ... kövekre kő jön, általunk így épül a párt. Hordunk életet, be sem hegedt sebet és hordozunk halált. Zuhogj csak ár, tovább, előre, te tiszta, forró áradat. Emeld magasra hőseid, az élőket s a holtakat. , Győré Imre csíny igazítani valamennyit a ki­rályi tanácsos úron (ami egyébiránt nem ártana); de minthogy nem jött, eképpen tört ki: — Ezen atya, tói minket el­hagyni készülsz, te vagy, tisztelt barátunk, városunk ékessége és gyámola. Röszkey összerezzent. Ah, mennyi művészet volt ebben a komstemációban 1 A két ke­zét leeresztette csüggedten, a szemeit lehunyta félig, aztán egy fél lépést tett hátrafelé. Mindez olyan szép és méltó­ságteljes volt, mintha a szó­noklat minden szavát testé­nek minden porcikája halla­ná, erezné, s új attitűddel fe­lelne rá. Kozsehuba úr most újra visszakanyarodott őseihez (il­letve a mieinkhez), turkálván a történelemben, oly otthono­san, mintha a saját Werthe- im-szekrénye lenne; előhozá Szent Lászlót, aki nem akart a keresztes hadak ve­zére lenni, hanem maradt atyáskodni a saját népe fö­lött. Avagy ki ne hallotta volna hírét I. Bélának, ki midőn eléje tették, a király sátorában a kardot és koro­nát, a kevésbé csillogót, a kardot választotta. Igaz, hogy gyilkos tőr villogott a füg­göny mögött, de vajon nem várnak-e téged is veszélyek, tisztelt barátom, nagyságos polgármester úr, ha a csillo­góbb pályát, a képviselőséget választod ? A képviselőjelölt égre emel­te a szemeit, aztán levette a pápaszemét, egy fekete tokba téve. Tudta, hogy szemei át­nedvesednek nemsokára, és azt akarta, hogy lássák. A szónok pedig folytató: ;,De menjünk tovább" — s az emberek föllélegzettek, mert nagyot lépett le, Béldi Pálig. — Zsebrevégott a kujon egy hatszáz évet — súgta Berno- lák Nép. János pápai kama­rás a szomszédjának. „Igenis, Béldi Pált erplí- tém, a druszádat, e dicső alakot, aki inkább meghalt, de nem akart fejedelem len­ni.” Mravina közbevágott: — Semmit se nem ér. Olyant említsél, barátocskám, aki képviselő nem akart len­ni. (Élénk derültség.) De Kozsehubát nem lehet megzavarni. A hatalmas fo­lyamba beledobhatsz egy má­zsás követ vagy egy eltépett szúnyogszárnyat, egyformán föl nem veszi, hömpölyög a medrében tovább-tovább. Rá­tért a Röszkey érdemeinek vázolására és összehasonlítot­ta őt a fönt nevezett urakkal, I. Bélával, Szent Lászlóval és Béldi Pállal, először általá­ban, aztán külön-külön, vég­re pedig, miután a nagy Ara- rát-hegyen, a történelmen, ót­ette magát, számos jelzők­kel, szimilékkel, részesülők­kel és közbevetett monda­tokkal felspékelve, szíveket repesztő hangon kinyilatkoz­tatta, hogy ha Röszkey még­sem engedne a város óhajá­nak, és nem maradna dicső­ségesen betöltött helyén, ők, valamint a méhraj, mely az anyakirálynét elvesztette, szétszélednek és isten őket úgy segélje, itt hagyják az egész kaptárt (Körtvélyest) a pusztulás, az enyészet démo­nainak martalékul, (Úgy van! Igaz!) Röszkey ellágyult, egy-egy könnycsepp csillant meg pil­láin; kalapját, melyet a ba] kezében tartott, arcához emelte, mintha titkolni akar­ná érzékenységét. Alig hogy elvégző Kozse­huba, tüstént előlépett a csizmadia-vezér, Marek Jó­zsef uram, mondván: — Nem a könyveken hí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom