Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
< PRÁGAI VÁR. Radies István tusrajza már a táguló látóhatárról, tanúskodik. Megyebeli festőművészeink nemcsak hazánk, hanem a testvérnépek életével, tájaival, -művészeti és műemlékeivel-is ismerkednek. Egyébként a Kisterenyén élő művészt kiválóan jellemzi itt közölt rajza, amely finom, könnyed, vékony vonásaival a lírai költészettel tart szoros rokonságot. Ez a líraiság hatja át a művész festményeit is, amint az az első salgótarjáni tavaszi tárlaton kiállított akvarelljéből is megállapítható. Radios István műveiből a szerénység és finomság ötvözete árad, de mint minden áradás, ez is mély nyomokat hagy a látogatóban. Külön erénye a művésznek, hogy sok fáradságot fordít fiatal tehetségek fölfedezésére és művészetre nevelésére A középiskolások szabad ideje A tanulmányi elfoglaltságok terén kialakult aaéliső- ségék a középiskolások esetében természetesen az egész életmódot, de legalábbis a legfontosabb tevékenységi formáikat nagyiban befolyásolják és meghatározzák a nevelői mimika lehetőségeit. Közbelép a tévé A rendkívül nagy tanulási elfoglaltság magyarázza meg például azt a sajátos és nem túl örvendetes jelenséget, hogy a megkérdezett középiskolások nagy része heti 26 —27 óránál nem tud többet szakítani szabad, nem szervezett kulturális tevékenységire. Ez a nagyon kevés idő a kulturális-észté titkai nevelőmunka hatékonyságéit, lehetőségeit szűk határok közé szorítja. Különösein igaz ez a megállapítás akikor, ha a kulturális tevékenységen belüli összefüggéseket, részadatokat elemezzük. A televíziónézéssel eltöltött órák magas száma tulajdonképpen ma már természetes tény (átlagosan heti nyék: és fél óra), s aiz is ismert, hogy elsősorban a falusi iskolák tanulói köriéiben örvend a tv nagy népszerűségnek — más kulturális lehetőség híján. (A kásterenyei és rétsági gimnáziumban tanulók egy-egy csoportja heti tíz órá.t meghaladó időt szán a tv adósaim, a salgótarjáni Bolyai Gimnáziumba és ia balassagyarmati Balassi Gimnáziumba járóik hétórás átlagával széniben!.) A televízió műsorainak megtekintésére fordított viszonylag nagy idő felhasználáséiban két tényező játszik az emlftetfcekien kívül nagy szerepet. Az egyik: a diákok itulajdonképpeni szabad ideje az esti órákra korlátozódik, amikor már egyéb lehetőségek nem adódnak a kikapcsolódásra. Á másik ok — természetesen a tv nagy társadalmi népszerűségén kívül — a család környezetben keresendő. A teljes csa- 1 Iád — sajnos kertes kávételÜgy hiszem; a párválasztás a legjelentősebb állomáshelyek egyike az ember göröngyös életútján. Elvégre nem mindegy, hogy milyen a menyasszony, még' a haja színe is számít, nemcsak a magatartása. Az ízlések rendkívül változékonyak és az érzelmi szálaknak is nagy szerep jut Mindenesetre nem baj az, ha a menyasszony szép, csinos, dolgos, szerény és nem pörög úgy a nyélve, mint az üresen járó rokka. Legalábbis ezt vallják ma is faluhelyen, de városon is csak a fogalmazásban van különbség, legfeljebb a hipermodernnek vallott házasságokban akad némi különbség. De hát a többség sohasem igazodott a kificamodott igényekhez. Mindezt azért mondtam el, hogy kitűnjék: bármilyen jelentős lépés is a házasság egy fiatal, vagy akár idősebb ember életében, mégis kialakult egy hagyományos mérce. De vajon mi a helyzet, amikor nem párt választunk, hanem sorainkból képviselőt, aki a tanácsnál vagy éppenséggel az országgyűlésben képviselje közös és olykor személyessé is váló ügyeinket? . Ma, amikor a választási urnák elé lépünk, bizonyára sokunkban felvetődik, hogy mit várunk a jelölttől, akire szavazatunkat adjuk. Igyekszünk megformálni azt a jellemképet, amely számunkra vonzó és rokonszenves. Mert milyen is legyen a menyasz- szony, akarom mondani a tanácstag és képviselő? Bizony nem könnyű rendszerbeszedni. Mindenekelőtt legyen becsületes. Nincs az a demokratikus összejövetel, ahol ezt a feltételt ne tartanák elsőrendűnek. Talán éppen azért, mert a régi, feudális, polgári és nagypolgári társadalmakban annyi csalódás érte az egyszerű dolgozó embert, hiszen mára választás sem zajlott becsületes körülmények között. Nagy hangú ígérgetések, pénzen vásárolt yoksok, később Vasárnapi jegyzet Milyen legyen? pedig a közügyek teljes elhanyagolása. A befutott képviselők, közigazgatási vezető személyek csak a maguk anyagi boldogulásával, jómódjával törődtek. A becsületességet ma is valahogy abban látjuk, hogy olyan legyen, aki bennünket (a népet!) képvisel, hogy semminemű csábítás el ne térítse az igaz útról, kerülete, körzete jó szándékú ügyeit okosan egyeztesse az ország magunk hasznára váló érdekeivel. Igen, ez a másik: legyen a mi megválasztottunk okos, lány, asszony vagy férfi, aki a javaslatokból ki tudja választani a hasznosat és van tehetsége ahhoz, hogy megértesse indítványai hasznát, közérdekűségét. Legyen szeme ahhoz, hogy észrevegye, ki közelít hozzá kicsinyes, önző szándékokkal. Meg tudja különböztetni a közérdekben tevékenykedőt a hízelgőtől, hiszen nincs az a hivatal, ahol a megkísér- tésnek évszázadok alatt kialakult módozatai ne fenyegetnének, mint Adá- mot és Évát környékezte a csúszómászó kígyó. S, hogy a veszélyektől távol tudja tartani magát, törődjék önmaga képzésével és igyekezzék megismerni a törvényeket. De nemcsak megismerni, hanem érvényt is szerezni a törvényeknek! Legyen a mi jelöltünk, megválasztott tanácstagunk, vagy képviselőnk szolid is és erélyes is. Szolid, ha a választó- polgárok jogos kéréseit, panaszait gyűjti egybe, ha fehér asztalnál magasabb hivatalt viselő emberekkel ül együtt vagy akár egyszerű emberekkel, mindaddig, míg az erélyre nem kényszerítik nyomós okok. Mert erélyesnek kell lennie akkor, ha hivatalok packázásai, törvénysértők, kapzsi individualisták, egoisták, minden rendű és rangú haszonlesők, gazságai, a korrupció és a nepotizmus ellen kell felemelnie szavát. Megválasztott képviselőnktől azért várjuk el a becsületességet, mert szeretnénk mi, a nép egyszerű polgárai is becsületben, a törvények tiszteletében megérni tisztes őszülő korunkat. Hogy milyen ne legyen a mi képviselőnk? Ne legyen gyenge, ingatag, megkörnyékezhető, a hízelgő szavaknak behódoló, megbízhatatlan, a törvényt önmaga is megkerülő, hivatalos megbízatásával visszaélő, megbízóitól eltávolodó, önös érdekeket hajhászó, tehát semmi olyan, ami csak arra jó, hogy megfertőzze társadalmunkat, lassítsa szép céljaink elérését. Ne hagyja magát megvesztegetni, mi több vesse latba tekintélyét annak érdekében, hogy a megvesztegető, a törvény paragrafusai között kiutat kereső elnyerje méltó büntetését. Óvakodjék korunk nagy veszélyétől, az újratermelődő dzsentrizmustól, amely a hivatal tekintélyére támaszkodva régi, táblabírás szokásokat elevenít fel, rablóhússütéssel, napokig tartó ivászatokkal szoknyapecérséggel, szerelmi háromszöggel, egy új kasztrendszer kialakításával, könnyelmű döntésekkel, nagy dáridókkal, kevés közéleti és munkahelyi tevékenységgel. Legyen a mi megválasztottunk izíg- vérig igaz ember. Valaki azt mondhatná erre, hogy osak a nagy hősök rendelkeztek ennyi erénnyel és mindennemű kísértéstől távol tartó eréllyel. Hát legyenek ami jelöltjeink olyanok, mint a nagy hősök. Legalább annyira, amennyire hétköznapi emberségükből, jó szándékukból, akaratukból telik. tői eltekintve — a vacsoraasztalnál és a televízió előtt találkozik először a nap folyamán! Az olvasásra fordított minimális idő (átlagosam háti 6 óra) magába foglalja az újságolvasásra, önképzésire, szépirodalom olvasására fordított időt is. Anélkül, hogy az olvasott művek tartalmára vonatkozóan megjegyzéseket tennénk, a rendkívül kevés olvasást az oktatómunkával való kapcsolat alapján a gimnáziumi képzés egyik alapproblémájaként kell felfognunk. Természetesen a diákok egy csoportja ennél több időt szakít szakirodalom tanulmányozására, értékes (és nem kötelező) szépirodalom olvasására, de a 'nagy többség olvasóvá nevelése terén bizony rosszul állunk! A mozi és a rádió kevés időt foglal le a diákfiatalok életéből; zömük kéthetenként jut el moziba, s ha a rádiózásra több időt szentelhetnek is, annak tartalmi jegyei hasonlóan aligha mondhatók biztatónak. Ép testben ép lélek A kulturális tevékenységen kívül két másik terület érdemel alaposabb figyelmet. Az egyik a testi nevelésben tapasztalható gondjainkban összegezhető. A megkérdezett 403 tanuló átlagosan heti két órát saalkít, illetve szakíthat a kötelező testnevelési órákon kívül sportra — kirándulásira! Mivél átlagszámról van szó, természetes, hogy egy jelentékeny réteg, a nem aktív sportolók rétege szinte egyáltalán nem foiglalikazik fizikai képességed fejlesztésével. Ennek hatásai — ha nem is gondolunk azonnali a magyar sport, élsport helyzetére, problémáira — csupán az egészségvédelem, a honvédelmi kötelezettségek, a fizikai, kondicionólis állapot követelményeire, az. életkori sajátosságokra, már ma is felmérihetőek, figyeknezte- töek. Az okok köziül a legfontosabb nem az objektív feltételek elégtelenségében rejlik, hiszen megyénk természeti adottságai kiváló lehetőséget jelenítenék példáiul a diákturizmus fejlesztésére, gyakorlására. Sokkal inkább magyarázza a kialakult helyzetet a szabad idő mennyisége és időbeli eloszlása. A pihenésre, a családi, valamint a baráti körben, eltöltött órák száma, mennyisége (átlagosan heti ötwen, illetve tizenhat és három óra) hasonlóan probléma-jelző adat részben egészségvédelmi, továbbá családi és szociális közösségi nevelés szempontjából, melyet alátámaszt a mozgalmi munka átlagos heti időmennyásége is (heti öt óra). Bejáró tanulók Ezek az adatok mélyebb differenciálással további nevelési problémákra irányíthatják a figyelmet. Az „alul- terhelt” tanulók szabad idejének megoszlása, programmal való kitöltése, fontos nevelési feladata aiz ifjúsági mozgalomnak, a közművelődési szerveknek, az iskolának. Hasonlóan kevés szó eshetett a családi nevelés problémáiról, időbeli megoszlásáról, mint ahogy jelenleg csak hozzávetőleges adataink vannak a vasárnap szerepéről, tartalmáról a diákifiaita- lok életében; külön még nem- került elemzésre a bejáró tamutók helyzete. (Megyénkben különösen magas e diákréteg aránya, gondjaikkal az dákoiai életiben nap mint nap találkozhatunk, igénybevételük, megterhelésük mértéke ugyanis átlag feletti, életmódjuk egészségtelenebb a diáksóíg más rétegeinél. (A mozgalmi elfoglaltságok arányai a vizsgált négy középiiákolábain érdekesen alakultak, s ennek egyéb konzekvenciád is figyelemre méltóak. Általában a salgótarjáni Bolyai és a kásterenyei gimnáziumban folyó mozgalmi kísérlet megnyugtatóbb képet ad a kialakulóban levő új nevelési helyzetről, bár gondjaink még ezekben az iskoláidban. is szép számmal vannak. A vázlatos adatifelsorolás is érzékelteti a felmérés legfontosabb tanulságát: harmonikus életmódról, a nevelési eszméinknek és eszményeinknek megfelelő helyzetről, lehetőségekről a diák- fiajtaiok csák elenyészően kis rétegével kapcsolatban, eshel szó. Többségük egészségtelen életmódban, nevelési szempontból negatív hatású körülmények között éld le középiskolás éveit. Az ifjúság - politikai határozat egy évvel ezelőtt egy sor fontos tennivalóra hívta fel a figyelmet, gyorsabb ütemű végrehajtásuk a társadalom egészének fontos kötelessége Kiss Aurél TÓTH ELEMÉR: NYÁRFÁK Kék áprilisban, napsütésben állnak a nyárfák nagyon szépen, belefolyva a messzeségbe, országút-parton — sok-sok éve. Füttyszó, harang szó hullik rájuk, alkonyok fészke koronájuk, lassan lobogva integetnek végteleneknek, mély egeknek. Árnyaikat a dombra dobják, örök vigyázok... Nyárfák, nyárfák, hozzátok jöttem álmodban tüzekkel és távolokkal. Mondjátok, hogy a faluvéger: mi is harcolunk minden éjjel, erős szelekkel — bennük élünk — nekünk is van sok halk reményünk. Álljatok mindig büszke fővel áprilisokban, nyár-előkben, nagy szőkeségben, hosszan, hosszan, dalaimmal a hajatokban. Engedjétek, hogy napsütésben ott szólhassanak meseszépen. Engedjétek, hogy mindig ifjan, sose fakulva és komolyan égi kékjüket szerteszórva, belefolyva az áprilisba, fényt dobva tájra, emberekre ott éghessenek mindörökre. NÓGRAD - 1971. április 25., vasárnap
