Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
Juhász a hegyek között Otthon, a Kőhegypusztán tartották meg az ünnepséget. Az a néhány család, amelyik a tanyán lakik, elment Dór Pétökhoz és kezet fogtak vele, aztán koccantottak. Ott volt a tsz elnöke is, aki pár szóval elmondta, hogy Dér Pál, a számadó juhász azért kapta a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést a minisztertől, mert szorgalmasan dolgozik, szépek a kezére bízott juhok, a közösnek jó hasznot hajt így egyszerűen zajlott le a házi ünnepség, és Dér ennek örült. Nem szereli maga körül a zajt. A csenddel, nyugalommal toanáitlkoziik. Füle a bárányok hajnali zajéihoz szokott csupán. Az ébreszti, akikor megeteti. megdtaitja ökot és elindulnak a hegyekbe, az Isten-bérc felé, lépésben, hogy a jószágnak ideje legyen a legelésre. Mert a legelő már halvány zöldbe bonnit, finom gyenge a füve, gömíbölyödik tőle a jószág. Ennék a hegyi juhásznak abban rejlik nagy tudománya, hogy érti a juhnevelés módját, meg nagyon szereti az állatokat. Mikor délfelé kiérnek a kövérhátú Baitatetőre, leül megpihenni, a juhok ott szuszognak körülötte. Az őszszel történt, hogy egyik báránya elmaradt a bokrosban. Hirtelen szakadékok szaggatják errefelé a hegyek rendiéit. Emberi segítség nélkül az »illat som tud kukószáilódni belőle. Számolásiamul is észté hiányát Kiállt a mass onnan saodstgaftta a A hegy tetejéről »{hallatszik a kiáltása odaszól: kísérőjének, hogy tolmácsolja amit mond. — Viszem mind... Dér Pali feltolta homlokáról a siltes bőrsiapkát. Aztán asenDér Pál, a számadó juhász dasen, ahogyan szokta, mondta az olasznak: — Mindet nem axiom, hanem azt a karámnyit... Ae olasz ilyenkor mér sarkon szökött fordulni, de most ott maradt az akad közepén, nézte a juhászt aztán azt mondta neki, hogy rendbem van, de azért is ő jön majd eL Jó üzleteket köt a juhász ezzel a kereskedővel, mert az bízik benne, mindig szép állatokat talál a Kőhegypusztán. Ezért kapott Dér Pál a minisztertől kitüntetést. Most aztán a tsz-vezetősége nagy fába vágja a fejszéjét. Olyan juhásza tot létesít, amilyen nincs még a megyében, ötezerre emelik a juhok számát. Sok mindennel jár ez az elhatározás. Először is legelő kell. Jelenleg háromszáz hold- n.yin legeltetnek. Az ötezer jószágnak ez kevés lenne. Dér Pál javaslatára a Kőhegypuszta körüli hirtelen lejtős szántókat legelővé alakítják át. ötszáz holdat már bevetettek jó minőségű pillangós herékkel. A nyáron már ezen legeltet Dér. Más is történni fog a tsz-ben : megszüntetik a kőhegypusztai ólakat. Levi- szik a juhászatot a Dara alá, ott építik fel az új juh- hodályoíkat. Ügy, ahogyan azt a számadó juhász javasolta. Van már egy fiatal juhász is Dér mellett, Bablena Tibor, Az pedig a gyárból jött vissza, ment kedvesebb neki ez a munka. Dér Pál mellett szívesen is dolgozik. Így alakul az élei a piliinyi tsz-hez tartozó Kőhegypusz- tán, amelynek a jé juhász hírnevet saersett. Bobil Gyula érték« anyajuhok *oék (Koppány Gyöngy A párt határozott, a kormány cselekedett (3.) A gyermekek s ex öregek pönxe A Központi Bizottság beszámolója a párt IX. kongresszusán a többi között megállapította: »Pártunk és kormányzatunk a dolgozó nők, anyák, a gyermeküket nevelő szülők helyzetének könnyítésére eddig is szorgalmazta a családi pótlék rendszerének fejlesztését, és ezt az anyagi fedezet megteremtésétől függően, a jövőben is szorgalmazza.” Talán nem árt emlékeztetni rá: 1 »46-ban jelent meg az a rendelet, amely a családi pótlékot általánossá, azaz társadalombiztosítássá tette. 1965- ben családi pótlók címén már 1,6 milliárd forintot fizettek ki, 1970-ben, több mint 700 ezer családnak 2,8 milliárdot... 1966 februárjában emelték, illetve kiterjesztették a munkások és alkalmazottak családi pótlékát. A gyermekenkénti havi 50 forintos emelés azt jelentette, hogy két gyermek után 300, három után 510, s minden további gyermek után 170 forintot kap a család a társadalom hozzájárulásaként, a gyermeknevelés költségeihez. 1966. július 1-től a termelőszövetkezeti tagok családi pótlék rendszerét fejlesztették; 1968-tól további emelést hajtottak végre a családok körében. Megközelítőleg 1,5 millió család nevel hazánkban 16 évnél fiatalabb gyermeket. Tavaly a 14 év alatti népesség száma 2,3 millióra rúgott, s ha azt nézzük, hogy több mint T00 ezer család élvezte a pótlékot, akikor a rendszer kiterjedtségét aligha szükséges tovább bizonygatni. Nagy dolog, hogy a munkás és alkalmazotti családoknál, a gyermeknevelés költségeinek egy harmadát az állam fedezi, s e költségek 12—13 százalékára a családi pótlék nyújt anyagi alapot. Ugyanakkor tagadhatatlan: rengeteg még a tennivaló. Gond például, hogy a gyermek növekedésével nevelésének költségei is , emelkednek, de a családi pótlék változatlan marad; gond a nagy családok helyzete, amelyekben a keresők kis, s az eltartottak nagy száma miatt az egy főre jutó jövedelem nagyon szerény. Ezért a családi pótlék is kisebb segítség, mint ott, ahol azt könnyebb megtoldani a saját pénztárcából. Különösen nehéz azok helyzete, akik egyedül nevelik gyermeküket vagy gyermekeiket. Tény, hogy a munkás és alkalmazotti családok mellett ma már mintegy 100 ezer termelőszövetkezeti család is élvezi a pótlékot. Tény, hogy az egy családra jutó pótlék évi átlagos összege 1965-ben 2602 forint volt, 1970-ben viszont — a kormányintézkedések következtében — már megközelítette a 4400 forintot. Mégis: a gyermeket nevelő családok segítése a párt X. kongresszusának témái közül sem hiányzott. Ahogy a IX. kongresszus útmutatásait cselekedetek követték. nem lesz az másként most, a X. kongresszus után sem. S tagadhatatlan, szükség van a további tettekre. Kőt olyan korcsoport vem, amely évelnek száma alapján jogosult a társadalom juttatásaira: az ifjak és az öregek. Az ifjak pénze, a 2,8 milliard forint sem csekély összeg, ám ennek csaknem ötszöröse az, amit az idős korosztály, a munkában megfáradtak kapnak jogos járandóságukként. A XX. kongresszus a nyugdíj- rendszer továbbfejlesztését is — arányban az ország teherbíró képességével — a fontos feladatok közé sorolta. A kongresszus után nem sokkal, 1967. január elsején már életbe lépett a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszere, amely alapelveit tekintve azonos a bérből és fizetésből élőkével. 1970 márciusában sor került az 1600 forint alatti munkás és alkalmazotti nyugdíjak emelésére, 1970. július 1-től a nyugdíjasok és családtagjaik időbeni korlátozás nélkül jogosultak az ingyenes kórházi kezelésre, 1971. január 1-től pedig életbe lépett a nyugdíjak évenkénti két százalékos emeléséről szóló rendelkezés. (Amit csak a világ 15 országa alkalmaz.) Ez utóbbi’ évente 300 millió forint előteremtését követeli meg az államháztartástól. Csaknem másfél millió a nyugdíjasok és járadékosok száma. Havonta több mint egymilliárd forintot hordanak szét a postások; Magyarország nemzeti jövedelmének öt százaléka jut a nyugdíjakra: ez 1970-ben 13 milliárd forint volt. De jelentős még azok száma, akik nyugdíjasként elemi gondokkal küzdenek.' Mégis, a gondok lassan enyhülnek, abban az arányban,' ahogyan javul az ország egész gazdasági helyzete Is.' Ennek kovácsai pedig ml vagyunk: a holnapi nyugdíjasok. Egészségügyi munka a cigánytelepeken Ae egészségügyi doágazókés tok részt a cigánytelepek latomegsziervezetók az utóbbi kői. években rendkívül sokat tettek a cigány lakosság egészségügyi Dóséra. kultúrájának fejleszAz egészségügyi dolgozód 42-saar filmvetítéssel egybekötött felvilágosító előadást tartottak, s szánté meg- Rzáimláilhatatlain az egyéni beszélgetések s a íelvHágotttó előadások száma. A szécsényi járásban például a legutóbbi négy esztendőben 103 alkalommal tartottak egészségügyi előadást, melyek igen népszerűek voltak. Anyák iskoláját 42 alkalom mai rendeztek, gyermekek nyújtottak négy segítséget a iszonyok, s 35 cigány család há- dgány anyáknak. Tízszer házi- záa már ott függ a Tiszta wd- betegápolási tanfolyamon ne*- var, rendes ház tábla. A nagy munka nem bizonyult hiábavalónak. A cigánytelepek egy részén már szem ezek a kis- mel láthatóan javultak a köz- gandozáaához egészségügyi, közitSeztaságli v>i(fie a v&Meghallotta, hogy a bokrosból viE6zaikessreg neki az «Hvenstt bárány. A kutyád vehették a nyomra és hóna alatt hozta vissza az állatot Babusgatta, a bárány pedig fejével Itatediöíett tenyéréibe. Nagyon gondosan vigyázza nyáját a hagyd juhász. Azt sem szereti, hu idegenek mennek a Kőhegy alá. A Bomtváspuaztán, négy heggyel és sok völggyel arrébb, lesántoltak a juhok. A juhászok erről hint szereznek, mert a sántaság veszedelmes betegség, lenyornoothatja az egész nyájait. Ahogyan, mond- lak: a szel vasai a betegséget, magával hordhatja a madár is. De leginkább az ember. Aztán ká tudná, hogyan csi- náütja, de ha idegen jön fel a völgyön a Kőhegyipusztára, a kutyái fehlten már megállítják a jövevényt, ö pedig kd- icenültetü vele a tanyát. Ilyen íuháBZ ez a Dér Pál, fenn a Kőhegy alatt, a tanyán. A múltkor szokatlanul nagy zaj kerekedett náluk. Veszett sebességgel bukdácsol - v* autó fordult be az udvarba. Olasz kereskedők mentek bárányt vásárolná. Nagyon igényes emberek ezek az olasz kereskedők. Dér, kinyitotta nekik a juhakoJ kapuját. Hosszú idő óta akkor láttak a ruhása arcán nyugtalanságot. SUtas bőrsapkáját a szemébe húzta, úgy követte a kereskedőt, aki megállt a juhakofl. közepén és szemlélődött. Aztán Kft voltak a mecénások? Gazdag, befolyásos emberek, a művészek bőkezű pártfogói. B milyen egy mai mecénás? Hát, olyan, mint Juhász Gábor, a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységének TMK üzemvezetője. Gazdag? Nem. Legalábbis nem annyira, hogy két kézzel szórja az aranyakat a pártfogoltjaira. Befolyásos? Ahogy vesszük. Mindenesetre nem annyira, hogy egyetlen szavával embereket emeljen fel, vagy taszítson le a Parnasszusról, ahol a művészetek istenei tanyáznak. Akkor miért nevezzük mecénásnak ? És kik a pártfogoltjai? Azért mai „mecénás”, mert azt adja, amit nem lehet pénzért megvásárolni. Emberi szót, megértést és segítséget a mindennapi munkához. Nem a pénzével — az idejével bánik bőkezűen. S a pártfogoltjai nem a művészetek isteneire kacsingató földi halandók, hanem munkások, a tűzhelygyár Kakuk József szocialista brigádjának tagjai. S, ahogyan ma emlegetik, amit csinál: brigádpatro- náíó. Hogyan tett mecénása a brigádnak Juhász Gábor? — Egy évtizeddel ezelőtt még anyagbeszerző voltam a gyárban — válaszolt — akkor kezdődött. Azon voltam, hogy időben megkapjanak mindent a. fiúk, Ne legyen Mai „mecénás és a brigád a fennakadás a munkában. Biztosan látta és tapasztalta a brigád, hogy „nagyhangú” ember vagyok, ha kell, tudok „verekedni" az érdekükben, így aztán később rám esett a választásuk. Ha már korábban is megtettem, legyek én, aki továbbra is patronálja őket. Annyira szorossá vált a kapcsolat közöttünk, hogy most már a brigád több tagjával 10—12 éve dolgozunk együtt, de .megszabadulni” azóta sem tudtak tőlem. Kerek arcán piros toltok gyúltak a beszélgetés hevében. Szeme alatt nevetős ráncok gyúródtok. — Hivatalosan csak tavaly kértek föl, hogy patronáljam a brigádot — folytatta elkomolyodva. — De én úgy érzem, hogy már évek óta csinálom. Eleinte sokan nem hitték, hogy együtt könnyebb lesz, de aztán rájöttek, érdemes a brigádhoz tartozni. Közösen mindent elő tudunk teremteni, ami a jó’ munkához kelL És az erkölcsi, meg az anyagi megbecsülés sem várat sokáig magára. — A szocialista munkaversenyben elért eredmények, krva lód oigozó-jelvények., oklevelek, jutalmak, közös kirándulások, munkaidő utáni beszélgetések munkáról és életünkről, mindnyájunkat foglalkoztató politikai kérdésekről, a világ dolgairól. Ebben az egy mondatban foglalható össze, ami azóta történt, amióta együtt vannak. Amikor probléma van, akár egyéni, akár közös gondról legyen szó, a brigádpatronáló mindig kéznél van. Amikor az eredményeket veszik számba, akkor szerényen a háttérbe húzódik. De a si- munkaidején kívül, társadalgád életéről, apró-cseprő gondokról beszélt, kötetlenül, elelakadva, arról, ami éppen eszébe jutott. A különböző versen yvállalásokról, amelyeket Juhász Gábor segítsége nélkül talán nem tudtak volna teljesíteni. Arról, hogy védnökséget vállaltak és munkájukkal sikerült háromnégy hónappal előbbre hozni az új üzemcsarnok átadását. Hogy a karbantartók lelkiismeretességén múlik: minél ritkábban legyen üzemzavar a gyárban, s ők nem »inak okot a panaszra. Mennyivel több a brigád- patronálas az egyszerű munkatársi kapcsolatnál? Angyal Andor, a gyár párttitkára így válaszolt a kérdésre: — A brigádpatronáló napi amiket a brigád vallhat, neki is kerekben, magáénak része van. Amíg Juhász Gáborral beszélgettem, Varga János brigádvezető egy papírlapra jegy ezgette, mit fog elmondani, mintha legalábbis egy nagygyűlésen kívánna felszólalni. S ezt csak annak bizoMeg jegyezzük Tegyenek valamit nyitókéul említem, ebből is ti, emberi viszony, amelynek mi munkában, szabad idejét áldozza a brigádért. Nagyon nehéz lenne egy mondatba sűríteni, hogy ebbe mi minden belefér, egyéni gondok orvoslásától a szakmai és politikai ismeretek átadásán keresztül a brigád tervek ösz- szeállításéig. S még annyival több: olyan közvetlen, bará- Érdeklődtem 'az állomásföBe nem látható éles út- kanyar Salgótarjánban, az Aradi ntca végén. Amikor az autóbusz befordul, az utat teljes szélességben kénytelen elfoglalni, még egy kerékpáros sem tadna elbújni mellette. Az utasok állandóan attól rettegnek, mikor Útköznek össze egy szembejövő járművel. Egyik nap csak a vezető biztos kezén múlott, bogy meg tadta előzni a balesetet, széles ívben kivágott a tágas játszótérre, hogy egy kis Trabantot ki tudjon kerülni. Még szerencse, hogy a játszótér néptelen volt. Nem kellett attól tartani, bogy valamelyik gyerek áldozatul esik a különleges manővernek. Hogy a jövőben biztosan el lehessen kerülni az esetleges balesetet, nem lehetne két párhuzamos utcát kijelölni az ellentétes irányú közlekedésre? Lassú munkához...? A máU év végén mindenáron át akarták adni a forgalomnak, a félig kész, salgótarjáni vasútállomást. Akkor ez a terv — az átvevők jogos ellenállásán — megbukott. Az ember azt gondolta, ha anyagira sürgős, a lelkes átadók azon lesznek, hogy minél hamarabb befejeződjön az építkezés. Hát nem különös ezek után, hogy most már április második felében járunk, de a pályaudvar még mindig nincsen átvehető állapotban? látszott, mennyire hisz benne, mennyire komolyan veszi a patronáló és a brigád közötti együttműködést. Végül mégis jóformán teljesen kárba vesztek az előre megszerkesztett mondatok. Nagy szavak helyett, a bri; légkörében minden mondanivalónak, elképzelésnek, gondnak és örömnek visszhangja van. K. & nökségen. Ügy tudják, talán egy hónap múlva elkészül az állomás. Nem erre szokták epésen megjegyezni, hogy lassú munkához idő kell? — is — NOGRAD — 1971. április 18., vasárnap
