Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-09 / 57. szám

Képernyő előtt Három csomópont — jó közjátékok ás MmdotoumentmnoftíbölL me­Farkas—Réti kiállítás Salgótarj ónban VasäfirSap dlSIeüBtJt tíz ára- tnajp mHt nap. A számos „kö­A TELEVÍZIÓ műit hete műsorának három fontosabb osomóponitja volt. Kedden, csütörtökön és azomtoaiton kaptuk azt a három progra­mot, amely az „ előzetesek:” alapján a legnagyobb várako­zásra tartott igényt, s ha nem is valamennyi váltotta be a hozzá fűzött reményit, tárgyila­gosan el kell ismernünk; né­hány közbeeső műsor kelle­mesen kárpótolt érette. Csalódnunk kellett sajnos a Holland Televízió kedden su­gárzott estjében, mely a ko­rábbi, hasonló vállalkozások sikerére apellálva számítha­tott közfigyelemre. Ez a ,nemzete” bemutatkozó azon­ban sok mindennél adósunk maradit, illetve alig nyújtott többet Hollandiáról, népéről, gazdaságáról, művészetéről és kultúrájáról, múlt amennyit altaljában eddig is tudtunk. Újólag lepergett előttünk az a roppant erőfeszítés, melyet az iát élők századok óta a ten­gerrel meg-megiú jutón vívnak — s amit számtalan korábbi ismeretterjesztő, híradó-doku- menAumfilirn'ből ismerünk; a szintén megannyi változatban látott — egyébként kedves né­pi hagyományokat őrző sajt- wásár. A műsor egyetlen aján­déka Willem Eteshot iwvéüá- lának tévéfilm változata volt. A sajt című. társadalmi szatí­ra, rangján álló mű és a belő­le készült, könnyed hangvéte­lű ffifenproduikció több vo*t puszta szórakozásnáL A Bombaüzlet című doku- menítumfUm — Kende István és Ipper Bál forgatókönyve alapján — az amerikai élet­forma fényeit és árnyait vil- haméja fel a műfaj kötetes ob­jektivitásává:, de épp ez az hJapáMás teszi hiteles erejűvé azokat a döbbenetes éHemtéte- lált, társadalmi eHentmondá- sofoait, melyeket a vállalkozás sajátos keretek között a kapi­talista világról elénk tér. A film készítői anyagukat héira- taloG okmányokból, az Egye­sült Államok vezető potótiku- seinak nyilatkozataiból, sajtó­8. Beyer Gizi a felvételi vizs­gán Szép Ernő Gyermekjáték című versét mondta el. Nyilván a vers tartalmához ülőén öltözött is a korához nem illő matrózblúz-szoknyá- ba. ..Mikor én kisfiú voltam. Kis lovon nem lovagoltam, Nem volt nékem ponnilovam, Ponnilovam, Ponnilovam, Pedig de szép. mikor rohan.” A választás Sztrakoniczky Károly kritikusi leleménye volt Hiszen Szép Ernő elbá- jolóan együgyű versét, ame­lyet Karinthy utóbb klasszi­kussá ficamított, akkor senki sem ismerte; a szerelméért buzgó kritikus a kéziratot még tintás-nedvesen húzta ki a Báthory-kóvéházban a költő keze alól. Föltehetően arra gondolva, hogy a vers ijedt, dadogó hangneme megfelel majd az előadó vizsgadrukk­jának. S ráadásul az ilyen verssorok: „Kérem, én még nem játszottam, Nem játszot­tam, Nem játszottam. Játszani rí tik, s csupán, elrendezés dol­ga volt, hogy mindezek egysé­ges valóságképpé álljanak össze, riasztó f igyehnezbetóeül, vádiratul a háborúra spekulá­lók, — azok elten, akiknek a szó lej^iözvertteinebb érteimé­ben bombaüzlet — a bomba. ARBUZOV: Én. te, ő című kétrészes színműve nyújtott szombaton tragikus mozzana­taiban Is bizakodást árasztó, megindító voltában, is moso­lyog élményt a Thália Szín­ház előadásában. Három egy­más mellé sodródó ember tör­ténelmi és emberi válságokkal terhes életének megszabott időszakát pengeti le előttiünk a kitűnő, mólunk is jól is­mert drámaíró. Az ifjúság természetes optimizmusa, a történelem tragikuma és a különös és küLöntegee egy­máshoz kötöttség gyötrelme® tórája gyúródik hatásos arány- nyal az Én, te, ő-ben eggyé. Ezeket a drámaépítő eleme­ket az írói szándékhoz hű pontossággal! értékesítette a színpad produktumában a to­vábbi figyelmünkre méltó, fiatal Monori Lili, a markáns Vallai Péter és a szelidebb al­katú Harsán yi Gábor, Léner Péter érző és értő rendezésé­ben, E három csomópont köré épült a hét még szintén, emlí­tést érdemlő, többi műsora. Mindenekelőtt népszerű so­rozatunk, a Bors folytatására gondolok:. A kalandfUm-törté- net hatódik fejezete, A zsoké- király, biztatónak tűnik a to­vábbiakra is, a műfajtól el­várható jó szórakozást ígér és tandeitaiéjáben, ha nem is túl mélyre törekvő, de minden­esetre hasznosat. Üj válhúkozás a főképp ti­zenéveseknek tanulságos és érdekes Kronovíznó című tu­dományos műsor, mely a tu- damány-technákia úttörőinek legszámottevőbb alakjait idé­zd meg — a műit héten pél­dául G. Daámlert, Jedlik Ányost, ®. Sbephensont —, hogy eléjük tárva konszafcnyi­szeretnék mostani*’ — ágy hatottak, mint valami érzel- mességbe burkolt provokáció. Igen, erről a tehetséges kis­lánytól el kellett hinni, hogy egy naív menyországba kí­vánkozik, ahol játszani is le­het; vagyis: be akar kerülni a színiakadémiára. A bizottság tagjai ellensza­vazat nélkül, a fölvétel mel­lett döntöttek. Az Akadémián a tizes évek­ben még nem alakult ki a színészképzés óraműszerűen pontos elméleti és gyakorlati rendszere. Csillag Teréz elsősorban a szép magyar artikulációra, Császár Imre a beszéd és a mozdulat összhangjára, Gál Gyula a jellemábrázolás tech­nikájára ügyelt; de voltakép­pen ki-ld a maga tapasztala­tait adta át a fiataloknak, módszeresség nélkül, s gyak­ran a másiknak ellentmond­va is. Ahány színész-előadó, annyi önálló színésziskola működött ugyanabban az épü­letben. Ignácz Rózsa megírta, hogy a tanárok az első órán sorra Celküldték növendékeiket aZ Egressy-terem háziszínpadóra. tó taí!tálfn«nya3k mai formánt tudományos közreműködők se­gítségével a jövő fejlődé« le­hetőségedről is képet alkothas­sanak fiataljaink —, de persze az érdekibődő felnőtt korosztá­lyúak is. Végett ért a héten ae ImdSa felfedezése című kilenc részes olasz ismeretterjesztő sorozat, mely — bér sok tekintetben adósunk maradit a távoli ha­talmas földrész egészen sajá­tos társadalmi arculatának be­mutatásában a lényegi ma­gyarázattal mégis sok érté­kes részadattal tett jószoligá- 1 atot a valóság feltárásához való közelítésben, India né­pednek megisroetiésében és megértésében. Viszont új. vádöm magyar sorozat, kezdődött Lakatlan sziget címmel ugyancsak a péntek esti adásban. Négy „hajótörött” kívánságműsorát szólaltait ta meg és szolgálta ki az adás. A négy „hajótörött” között dalszövegszerző, jo­gász, Kossuth-dí jas munkás és labdarúgábaró, színházi ügyelő foglalt helyet, s a já­ték nagyobb részében a vál­lalkozás néhány sutaságát le­számítva, kellemesen éreztük magunkat. MEGLEHETŐSEN ízetlen, személyeskedésektől sem men­tes Jkioktatás” fültanúi lehet­tünk a szombat délutáni lab­darúgó-mérkőzés szünetében. A demagóg hangú kioktatás érintettjei azok a sportújság­írók voltaik, akik a meccsköz- vetítésekkel kapcsolatban tet­tek lapjaikban észrevételeket; adtak tanácsokat a műsorszer­kesztésnek. Az ilyen jellegű vita — főképp olyan formá­ban és hangnemben, ahogyan elhangzott — véleményem szerint nem a képernyő nyil­vánossága elé illő. Hasonló esetek korrekt rendezésének vannak bizonyos etikai szabá­lyai- Ez a műsarfcözjáték — hogy a sportnál maradjak — öv alatti ütés vélt. Semmi­0*t újra el kellett mondandók a felvételi vizsgára hozott ver­set, monológot, vagy dráma­részletet. Először egyvégté- ben, majd a tanárok helyes­bítő közbeszólása miatt, tag­tól tagra, ízről ízre is. S a színész-előadók nyilván a sa­ját felfogásuk szerint ítélték meg és játszatták el újra ugyanazt a részletet: Csillag Teréz az érzelmek Császár Imre az intellektuális finom­ságokra, Gál Gyula a drámai- ságra helyezve az előadás nyomatékét. Sőt, Gál tanár úr először sesn hagyta végigmon­dani a szöveget. Ceruzájával minduntalan lekopogta a be­szélőt, hogy egy-egy — lát­szólag oda nem illő kérdést — ékeljen a szünetbe. Állító- leg csak Bejer Gizi szavala­tát hallgatta végig félre döc- cent fejjel, karját a mellén összefonva, s ajkát élvezet­tel meg-megnyálazva. Azután így szólt: „Ugye, lányom, te félsz?” Gizi a szemét tágra meresztette: „Nagyon!” „Azt látom — folytatta Gál. — Különben nem nyomorgatnád folyton a kezedet...” S más­nap egy tyúktojást, hozott az órára. „Ezt nyomkodjad, lá­nyom, úgy felelj!” Mire Gizi, társai ámulatára: „Remélem, keményre főzte a tanár űr. Különben izgalmamban össze­törném, és bepiszkítanám a ruhámat...” Péchy Blanka is egykori növendéktársának rögtönzé­seiről számolt be nekünk. De már a nagyszerű megfigyelés, az élethű utánzás és a felsza­badult játékosság szintjén. Gizi bement az adóhivatal­ba, hogy apja helyett befizes­se a Báthory-kávéház havi adóját, s másnap egy magán- jelenettel tűnt fel az akadé­mián: megjátszotta a kis iro­dakulit, ahogy összedrótozott kor megnyílt Salgótarjánban, a megyei József Attila mű­velődési központban Fa/rlkas András és Réti Zoltán, Balas­sagyarmaton élő festőművé­szek közös felállítása. Az ün­nepi megnyitót Csík Bél, á Salgótarjáni vámosi Tanács VB elnökhelyettese mondotta. Kö­szöntötte a jelenlevő alkotó­kat, s röviden szólott a kőt művész munkássiágámalk helyé­ről, szerepéről a nógrádi és az orffiágos képzőművészeti életben. A két művész Nóeród kép­zőművészeti életében rangos, egyúttal sajátos helyet foglal el. Érdekes kérdés lehetne an­nak vizsgálata, hogy egymás­tól elkülönülő szemléletük, ér­deklődésűik hogyan nyer ki­fejezést? S má az, ami közös bennük? Természetesen, m in­derről elsősorban a művek vallanak. Nyilvánvaló, hogy a tárlaton együtt szereplő két művész (egyébként. gyakran állítanak ki együtt) más-más egyéniség. Az is érthető vi­szont. hogy hatással is van­nak egymásra. Ennek oka nemcsak az egymáshoz való lakóhelyi és emberi közelség. Talán még ennél is fontosabb, hogy egy táj, az Ipoly mente aid nekik otthonit és — rész­ben — meghatározó témáit, egy meghatározol t környék, tájegység dolgozó, munkálko­dó embereinél találkozhatnak. A •seög&erj&m J&zsef Atti­la megyei Művelődé« Köz­pontban március 7-én ren­dezték meg a „Szóljatok, szép szavak” c. rádiós irodalmi színpadi vetélkedő megyei döntőjét. A vetélkedőn —, no­ha eredetileg tizenhárom együttes nevezett be —, hat csoport vett részt. Salgótar­jánból az öblösüveggyári művelődési központ együtte- |se, a közgazdasági technikum szemüvegével, pád mókus­prém-bajuszával az ügyfélre néz, majd a főkönyvbe, me­gint az ügyfélre, megint a fő­könyvbe; aztán összecsücsö­ríti a száját, mintha meg akarná szagolni a bajuszát, és beírja az összeget... Gizi cir­kuszba vitte a szomszédék kislányát, s legközelebb, óra- szünetben megismételte a mű­sort, a bohócoktól az akroba­tákig; de persze csak a sze­mével meg a karjával, anél­kül, hogy fél centiméterre fölemelkednék a földről... Gizi kiment a zsibogóra, s a tér minden figuráját el­hozta a mozdulataiban: a búlza ujjával fölkente az or­rát, vagy leült a padlóra, ci- gányosan meghúzta álla alatt a láthatatlan kendőt; s a ki­kiáltó, a halaskofa; a cigány­asszony máris benn termett a szobában... De sokszor sza­vakra sem volt szükség. Itt helye van a túlzásnak. Ha úgy hozná a sora: megjátszana 6 egy zajos lépcsőházat is, egy zsúfolt autóbuszt, vagy a Váci utcát, vasárnap este, minden hölgyével, ficsűróval... Hát érthető, hogy sok el­lenséget szerzett. „Milyen tehetséges! — mondták. — Milyen szemte­len! Milyen zseniális! Milyen törtető!" Évfolyamtársai már az első hónapokban pártot alakítot­tak: vele, vagy ellene. A „Beyer-párt” tagjai fenntartás nélkül, túlzóan tisztelték, kör­mondatokban lelkesedtek érte, ellesték a szavajárását, moz­gását, szokásait, utánozták. A Beyer-ellenesek pedig — Bánki Juci, Gombaszögi Ella és mások — éppúgy fenntar­tás nélkül, sziszegve gyűlöl­ték. zös” téma mégis más-más megfogalmazásban jelentkezik vásznaikon, lapjaikon. Ez a más jeleníts egyúttal a két alkotóművész közötti különb­ségeit. A környezet hatása mű­vészetükben rejtettebben van jelen, a művészeit szerepét, társadalmi feladatát illetően azonban bizomyasifajto közös- Bzemléletet érzünk alkotásai­kat: szemlélve. Ez mindenek­előtt a munkálkodó, dolgozó emberek iránti eUkötetasetteéig. a földlköze’.ség ténye. Ernői ír a kiállítás kataló­gusában ör. Szabó Károly is. S megjegyzi: „Meggyőződé­sem, hogy Farikas András és Réti Zoltán kiállítása egy azokból a vidéki bemutatko­zásokból, aimélyék országos rangot képvíselinek”. S e meg­állapítással a magunk részé­ről szinten egyetérthetünk. Farka® András húsz-húsz olajfestménnyel és grafikával szerepel a tárlaton. A kata­lógusban is idézett szlovensa- fcói magyar költő, Oscavald Ár­pád Földközelben című ver­sének néhány sora került dr. Szabó Károly bevezetője fölé: „Hiányzik belőlünk az ember egyszerű, őszinte tisztelete. Fák, virágok, madarak, lombok, nyugtató szeretet.” Úgy védjük. Farkas András művedből éppen ennek ellm­irodahm szakköre, a Gagarin Általános Iskola úttörőcso­portja szerepelt; Balassagyar­matot Kiváló együttese, a Madách-színpad képviselte, Nagybátonyt az iparitanuló intézet fiataljai, Mátravere- bélyt az ÁFÉSZ színjátszó együttese A háromórás bemutató egyáltalán nem hozta lázba a megjelent „szakmai” közön­séget Meglepő volt —, a ve­télkedő kiírásával ellentétben —, mennyire szegényesek vol­tak a programok, ötletek. Szinte egyáltalán nem került izgalmas probléma színpadra; a vetélkedő együttesek vagy rutinműsorokat hoztak, vagy levegőben „elvizgettek” a harc, a küzdelem vállalásáról, múltról, ifjúságról, jövőről. Műsorötletként egyedül a Ga- garin-dskola csoportjának el­gondolása tetszett; az első űr­hajósra emlékeztek tisztán, szép, embert hangon, minden attraktivitástól, póztól mente­sen. Meg kellene végre érteni­ük színpadi szerkesztőinknek, rendezőinknek, hogy nem vár­ható odafigyelés, komoly kö­zönségreagálás a mozgalomra, az ez langyos, unalmas, köl­döknéző. Az amatőr irodalmi színpadi, színjátszó mozgalom akkor tölti be hivatását, ha szerény eszközeivel, lehetősé­geivel olyan kérdésekhez nyúl, olyan problémákat ele­mez, tálal, melyek önmaguk­ban is rendkívüli érdeklődésre tartanak számot. Hiányzott a bemutatók „földközelsége”, az itt és most fontossága. Egyet­len riportprogram, dokumen­tumjáték nem szerepelt a hat csooort műsorában. Mit láthattunk akkor hát? Tisztes, szép ismeretterjesztő ízű emlékműsort az öblös­üveggyári fiataloktól a Bar- tók-évforduló alkalmára, Kom- játhy-emlékműsort a magybá- tonyiaktól, meglehetősen ala­csony színvonalú szerkesztés­en, tolmácsolásban. A köz­kezöje derül ki. Áz ősök iránti vonzalom, felelős eükö- teleaettség átad műveiből. Ez a tisztelet és .szeretet azon­ban semmiképpen sem vala­miféle ősíitegitaitás, még ke­vésbé m aigamutogatás. Nem program, hanem a szóméira egyedül lehetségesnek tartott erkölcsi állapot, emberi és művészi magatartásának egyik leglényegesebb vonáséit jelenti. Megjelenési formája pedig az alkotásokból sugárzó egyszerű­ség. Réti Zoltán, nyugodt emberi magatartása egyfajta belső nyugtalanságot takar. Rendkí­vül közel áll hozzá a táj, fiáival, domboldalaival, víz- parjaival. Az évszázadok vál­takozásában mozgó, tevékeny­kedő emberek a bennük levő szorongásokról, egyúttal azon­ban a megtartó munka, s a munkavégzés során alakuló, fejlődő viszonyok felfedezését és ábrázolását is meghozzák a művész számára, s egyúttal a szépséget is, amiben egy pil­lanatra sem szűnik meg hin­ni. Farkas András és Réti Kel­tán kiállítása a megyei mű­velődési központ üvegcsarno- káhan március 21-ág lese nyit. va. Salgótarján, érdeklődő kö­zönsége számára mindenkép­pen értékes nyereségnek szá­mít. mm gazdasági technikum fiataljai önmagukról, kamasz problé­máikról kívántak szólni. Iro­dalmi anyaguk színes is lett volna még (noha helyenként érdektelen), de a tálalás, a produkció maga volt a tö­mény unalom. Lustán, álmo­san folyt a szó: csak leckét mondtak a közreműködők. A Gagarin-úttörőcsapat képvise­letében szereplő gyerekek mű­sora tetszett, egyetlen problé­ma, felnőtt, vagy ifjúsági színpadok sorában a gyerekek színpadi éretlensége, életkor­ból fakadó szerényebb hang­hatása. A balassagyarmati Madách­színpad rendkívül tehetséges szólistákkal, gondolat-, érze­lemgazdag rendezővel dolgo­zik évek óta. Mégis, mostani produkciójuk nem volt tel­jes siker, sem szakmai ér­telemben, sem a majdani kö­zönség szempontjából. A szerkesztő majdnem képtelen feladatra vállalkozik; Opus25. címmel, elmúlt 25 évünk gondjait, küzdelmeit, jele­nünk. jövőnk kérdőjeleit, problémáit elemzi az ifjúság nézőpontjából. Ilyen feladat­tal birkózva nem lehet mély­re nyúlni, nem lehet katarzist szuggerálni: csak beszélni le­het, beszélni, beszélni... A mőtraverebélyi ÄFÄSZ- színiátszó csooort ifjúsági rá­diójátékot állított színpadra „Szeretlek, Ásnes” címmel. A gyerekszerenlők némelvike rendezői telitalálat, mások megszólalni Is alig tudnak a színpadon. Kedves poénok, vontatott cselekménvszövés. masvarázeatás váltják egy­mást az előadásban. Az április végén Egerben megrendezendő területi dön­tőn minden valószínűség sze­rint a balassagyarmati Ma- dách-színtiad képviseli majd megyénket. (ei) 4 NÓGRÁD — 1971. március 9., kedd A „területszerző” Hollandia Az elkövetkező ötven évem rületeken új városok és gyá- belül Hollandia területe — rak létesülnék. Hollandia ma másfélszeresére növekszik. A Európa legsűrűbbem lakott or- hollamdok 35 000 négyzetkilo- szaga. Az új területeikért ví- méter területet kívánnak el- vofct küzdelem az egyedüli hódítani a tengertől gátépítés- módja annak, hogy az ország sei és tengeroblök kiszárításé- megoldja a város- és iparfej- váL A tengertől elhódított te- letetessél kapcsolat« «radjait. képpen, nem korrekt. (barna.) Szóljatok, szép szavak... Megyei döntő Salgótarjánban (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom