Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-24 / 70. szám

Tar, IXaes körzet Halasztopolgarok a Dankö utcából Amikor a 83 éves idős Bangó Alajos megérkezett, vidám lett a hangulat. Jó­kedvben. jó erőben van az öreg, s viccelődött az asszony­néppel. Sőregi Sándor hege­dűvel, özvegy Nagy Józsefné elemlámpával jött a jelölő gyűlésre. Oláh Bertalan 89 éves nyugdíjas is helyet fog­lalt a sorokban. Igazított egyet siltes sapkáján, aztán szo- borszerűen ült, várta, hogy elkezdje a szónok. Oláh Ber­talan éveken át képviselte a Dankó utcaiakat a tanácsban Sokat dolgozott életében. Mi­kor a tari malom megszűnt, nyugdíjba ment. A stafétabo­tot az utcából Bállá Rudolf vette át. Itt van Bállá is. Va­jon jelölik-e újra? Megtelik a terem, feláll a szónok, Bo- zsik Sándor pedagógus. Mit kapott Tar? A felsorolás a túriaknak, a Dankó utcaiaknak sokat je­lent. Járda, kenyérellátás, vil­lanyhálózat-bővítés, vegyes­bolt, — iskolatatarozás — húsbolt és sorolhatnánk to­vább. Fegyelmezetten, csend­ben ülnek a Dankó utcaiak. A tervekre is jól figyelnek. Bo- zsik Sándor az orvosi rende­lőről, a gyógyszertárról, a tanácsadóról beszél. A kutató­fúrásokról, merthogy törpe vízmüvet épít a tanács a ne­gyedik ötéves tervben Taron. Szó esik arról is, amit nem tudtak megvalósítani. Hogy miért nem, arról is beszél Bozsik Sándor. Tetszik az őszinte szó. A szónok a Ha­zafias Népfront nevében ja­vaslatot tesz a tanácstagje­löltre. Bállá Rudolf nevét mondja. Tapsolnak a Dankó utcaiak. Imre Károly levezető Moziélpt gyarmati kislány filmen Jetenei * M*r*r ««eélyei rtnvfi seines franc» filmszatírából Két érdekes filmet vetít estttör- tölctfll a müsorhétben a salgótar­jáni November 7 Filmszínház Március 25-tól 26-ig láthatjuk a Marie szeszélyei című színes fran­cia filmet, mely egy kisvárosi •szepségklrálynő és egy amerikai milliárdos mulatságos kalandso- rozata. A film rendezője, Philip­pe de Broca, a Cartouche és a Riói kaland alkotója. Üj szelle­mes vígjátékénak témája a ha­misítatlan francia kisváros életé­nek bemutatása. A kavarodás, ami itt támad, a mulatságosságon túl erősen gunyoros, szatirikus élű. Megkapja a magáét az ame­rikai életforma csakúgy, mint az unatkozó kisvárosi szépasszonyok díszes koszorúja. Március 39-től 31-ig kerül kö­zönség elé Bacsó Péter és Kon- rád György Kitörés című új film­je. A közéleti problémákat tár­gyaló produkció a munkásság és az értelmiség, a beosztottak és vezetők, a termelőmunka és a munkaszervezés viszonyát veti fel sok frisseséggel és humorral. A film érdekessége, hogy a főisko­lás Oszter Sándor oldalén a női főszerepet egy balassagyarmati kislány, kendvai Katalin formál­ja. elnök megkérdi: Van-e más jelölt? — Nincs, maradjon vissza Rudi! — kiáltja Botos Ernő a terem végéből, egy fotelből. Van-e vélemény? Igen, van. Nem kell kétszer sem kérdez­ni. — A legutolsó oszlopon nincs körte. A kútnál sincs. Sok a gyerek a telepen. Két lámpa kellene, mert még va­lami baj történik. A sár is nagy, járda is kéne, merthogy csak az első házig van. — Ifj. Bangó Ferenc véleménye ez. Ifj. Bangó Alajos is szót kér: sok a gyerek, rossz a ház, kicsi a nyugdij —, mond­ja, s támogatást, egy kis pénz­magot kér a tanácstól. Idős Bangó Ferenc javaslatot tesz: Több házban nincs WC. Kel­lene egy közöset építeni. Meg­csináljuk, csak adjon követ a tanács —, mondja. No, több se kell Berki Gyulánénak. — Ott volt a kő, szőttünk, kezdjük a munkát. Egy se jött. Voltunk vagy hárman, szegény Géza ott állt nyakig a sárban. Nemcsak kérni kell, — replikázik Berkiné harcia­sán. Szó szót követ, minden­kinek van véleménye és pár perc után folytatódik csak újra parlamentális alapokon a jelölő gyűlés. Oláh Bertalan tapasztalatból szól, amikor ki­csit Ballónak is időzíti a gondolatait és a tanácstag munkájáról beszél. Ügy summázza: ha kell erélyesen ha szükséges, szép szóval kell a tanácstagnak a választó- polgárokat képviselni. Oláh Jenő emelkedik szólásra. — Balia elvtárs tavaly Is tanácstag volt. Ismerjük 6t. Kiváló dolgozó, többször pénzjutalomban is részesült. Segítsük őt, hogy minél több dolgot tudjon megvalósítani. A szavazás egyhangú. A Dankó utcaiak jelöltje Bállá Rudolf 42 éves, négy gyer­mekes rakodómunkás. Nagy- bátonyban a külszíni bányá­nál dolgozik 18 éve. Két­szeres Kiváló dolgozó. A tari tanácsház terme kiürül. Je­löltek a Dankó utcaiak. (szakács) Zenei élet Lantos István estle a Kamaraszínpadon Szeretném megkérdezni azo­kat a mindig „igényeskedő zenebarátokat.'’, akik hétfőn este távol tartották magukat Lantos István zongoraestjétől, hogy számukra tulajdonkép­pen kinek a játéka jelenti a művészi élményt. Mert nem vitás, hogy a világ legna­gyobb művészeit nem üdvö­zölhetjük Salgótarjánban. De, egy igazi vérbő' tehetség in­duláséiról jelen lenni éppoly élmény, mint bármely világ- nagyság játéka. Különösen akkor, ha nem ismeretlen fia­talemberrel állunlk szemben. Lantos István zongorajáté­kát megelőzte híre. Lantos ugyanis tagja annak a né­gyesnek — Kocsit, Zoltán, Ránki Dezső, Falvai Sándor tartozik ide —, amely közel két éve rendre meghódítja az európai hangversenytermek látogatóit. Amellett, hogy ki­vételes tehetségükkel már bi­zonyítottak, virtuóz techniká­júikat megcsodálják — vala­mennyien főiskolások. Lantos elsőrangú piandsz- tikus erényeikkel rendelkezik. A virtuozitás mellett mély átéltség jellemzi játékát. Bil- lentése határozott, ám nem öncélú, a darab karaktere ha­tározza meg előadói világát. Elsőként Haydn E<sz-diúr szo­nátáját hallhattuk tőle. Rög­tön érzékelhettük kivételes ze_ nei tudását, egyben azt is, hogy Haydn kissé távol áll tőle. Mintegy ,, bemelegítésnek” szánta ezt a művet, annak el­lenére, hogy tételről tételre fokozatosan melegedett bele a játékba. A hangverseny kez­detén bizonyára befolyásolta pszichológiailag az eléggé üres nézőtér. Bartók Szonátá­jának előadásában annál in­kább felszabadult energiája, sodró lendülettel tolmácsolta a nagy zeneszerző valamennyi gondolatát. A logikai megkö­zelítés jellemzi játékát, kö­vetkezetesen építi darabjait. A Bartók-művet szintéziste­remtő erővel szólaltatta meg. Különösen a második tétel­ben emelkedett tekintélyes magaslatokba. Bár a hangverseny a mű­vész kérésére szünet nélkül zajlott (Lantos a koncert be­fejezésével azonnal visszatért Budapestre, mivel kedden reggel Moszkvába utazott), a feltételes második részben a hozzá legközelebb álló stílus­világot, Liszt művészetét mu­tatta be. A Három elfelejtett keringőt ritkán hallani együtt. A visszafogottság is mérték- szérűén érvényesült játéká­ban. hogy aztán magabiztos virtuozitásával, szikrázó bil- ientésével, színes hangszenke- zelésével tűzbe hozza közön­ségét. A hangverseny fénypontiá t a grandiózus H-motl szonáta elementáris erejű előadása je­lentette. A „fauszti” mérete­ket magában hordozó mű. — amelyet egyesek a Fauszt- szimfónia változatának is tar­tanak —. egy tétel kereteibe sűríti a szonátaciklus szer­kezetét. Lantos kiváló megje­lenítő erővel a goethei gon­dolatiság magasságában köz­vetítette Liszt egyik legna­gyobb művét. Hihetetlen ópí- tőkészsége van ennek a fia­tal pianistának, határozottsá­ga, intellektuális megközelí­tése a legjobb Liszt-játéko­sok sorába emelheti. Ráadásként egy késői Lisat- darabot valamint Schubert D-dúr szonátájának negye­dik tételét játszotta Lantos István. Mindkettő megerősí­tette róla alkotott véleményűn, két: kiváló képességű zongo­raművész, aki előtt óriási le­hetőségek állnak. Az pedig, hogy milyen művésszé érik, — most már teljesen tőle függ. (molnár) Tájkép csata után A moziból kifelé tartó né­zőben az első pillanatban két konvencionális megállapítás fogalmazódik meg: Andrzej Wajda valóban kiemelkedő rendezőegyénieég, Daniel Olb- rychski pedig betölti azt az űrt, ami Zbigniew Cybulski tragikus halála után évekig tátongott a lengyel színművé­szetben. A rendező olyan történelmi pillanatot mutat be, mely a lengyel nép számára különö­sen tragikus volt. A háború titán felszabaduló koncentrációs táborok hengu­GALSAI PONGRÁC: 31. Rudi 19t9 májusában meg­nősült. Egy csinos arcú és kedves lányt választott; Gizi­nek is jó barátját. Házassá­gukból leánygyermek szüle­tett: Lívia. Vajda Duci, a vő­legény pedig ez idő tájt vitte fel a Baross utcai lakásba há­zasságon kívül született gyer­mekét, a kilencéves Vajda Erzsikét, ök valamiképp mind a családhoz tartoztak. S hogy hősnőnk túl akarta élni a nála fiatalabbakat is? Ez már a szeretet patétikus túlzása. Gizi a bátyját — akinek életében épp a tanulás, fel­készülés éveit hasította ki a háború — úgy támogatta, mintha ez az embernyi em­ber, komoly, jó tagba nőtt férfi még gyámkodásra szo­rulna; az Olasz Bankban, a színházi UNIO-nál s másutt szerzett állást neki, de ő, az állásszerző, egyik beosztással sincs megelégedve; rábírja hát bátyját, hogy hagyja ott hiva­talát: addig is, amíg újat nem kerít, gondoskodni fog róla. Rudi feleségét meg part­nerének használta a szerepta­nuláshoz; óradíjat ugyan nem fizetett neki, de a „végszava­zásért” juttatott ajándékokból kisebb színészgózsi is kitelt volna. Rudiék kislányát, Lívi­át meg szinte a maga gyere­kének tekintette. S Vajda Er­zsiké még az előkelő svájci intézetből Is folyton visszavá­gyódott a Baross utcai lakás­ba. 1930. augusztus 2. Gizi ezen a napon végre feleségül ment Vajda Ödön­höz. Az esküvőt a Horánszky utcai templomban tartották. A lakodalmat Dvorzsák Babi nevű barátnőjüknél, az Üllői úton. A mama néhány nappal előbb a Mária Terézia tér 3-ba költözött. Így az új há­zasok egyedül foglalhatták el a Baross utcai lakást. Hosszú mátkaság volt mö­göttük. Majdnem nyolc esz­tendő. Kissé már bele is fá­radtak a várakozásba. De most jobb korszak kezdődik. Ügy értik egymást, mint a testvérek. A fiatal pár előadás után a Pannóniában vacsorázik. A Rákóczi út elején, a régi Nemzeti Színház mellett épült Pannónia Szálló étterme (az épület ma diákkolégium, s földszintjét üzlethelyiségekre 4 NÓGRÁD - 1971. március 24., szerda bontották) irodalmi találka­helye a huszas évek konzer­vatívabb művészrétegének. Glück úr, a tulajdonos — az ismert műgyűjtő, Petrovics Elek jó barátja — különtermet tart fenn a művészeknek; a bejárat nem az utcáról, ha­nem a szálloda halijából szol­gál, s e nyilvános „lakrész” szép képei, szőnyegei és házi­as pattogású cserépkályhója egy magánlakás intimitásá­val marasztalja a vendégeket. A Pannónia-beli társaság rang- és korelnöke különben a hivatalos irodalom feje is: Herczeg Ferenc. E mértéktar­tóan közepes író fiatalsága még a múlt századé: a haj­dani versed „aranyifjú”, tü­körzúzó éjszakás bohém és párbajhős, — akkor már élő klasszikusnak számít; mindent megkapott, amivel egy kis nemzet' úri osztálya legkedve­sebb szerzőjének hízeleghet. Herczeg jól érzi magát a si­kerben, de fölényessé soha­sem merevedik: szíves, de tar­tózkodó örömmel fogadja az ünneplést; magatartása, ha mélyre nem lát is, a szemlé­lődő íróé; ellenfeleit sohasem falja fel, irodalmi harcokba nem keveredik — s bár fon­tosnak véli szeretjét, kissé a túlméterezett dicsőség szé­gyenét is érezteti. Ez alakját, korlátáihoz képest, rokon­szenvessé teszi. A társaságot meg éppen jól tartja. A zár­kózott „írófejdelem” hol egy hanyatlás-korabeli latin filo­zófus, hol egy kockázatokra kész, bókoló lovag, hol meg egy egy jókedvű anekdotahős színében tűnik fel. Aztán a Pannóniában ül esténként Csathó Kálmán is, aki rendezői munkája mellett regényeket ír, megbocsátó, derűs és haszontalan történe­teket a gentry-világból azok­ra az időkre, amikor a legu­tóbbi Herczeg-könyvet már kiolvasták, de az új még nem jelent meg a piacon; itt ta­lálható a fiatal Zllahy Lajos, Beöthy Zsolt fölfedezettje, és a Magyarország munkatársa, aki eddig egy füzetnyi verset meg néhány apró komédiát adott ki, de kisvártatva meg fogja váltani a világot, s folyton azzal vesződik, hogy jó modorát egyensúlyban tart­sa az indulataival; ide jár olykor Pékár Gyula, aki alig­hanem Közép-Európa legrosz- szabb írója, ebben verhetet­len, hiszen drámáiban a for­radalmi néptribunt csak a jel­meze különbözteti meg a ve­lencei dögétől, a kínai csá­szártól, vagy egy honfoglaló közvitéztől s e szűkebb kör­höz tartozik Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Hevesi Sándor, Balassa Imre, Cs. Aczél Ilona és Bajor Bizi is. A társaság tehát vegyes összetételű. De ezt még ke­vesen tudják. Hiszen a jobb- szeműek látását is meg­zavarják a társadalmi és anyagi siker fénytörései. Az irodalmi jelenből nehéz meg­jósolni az irodalomtörténeti jövőt. Bajor Gizi legtöbbször fér­jével jelenik meg a Pannóniá­ban. S ő lesz a gyülekezet köz­pontja. Tíz óra után, az Irodalmi témák már kókadoznak. Az anekdoták is álmosak. Ä te­kintetek pedig az ajtót lesik, amelyen át a színésznő be szokott lépni a terembe. A férfiak titkon szerelmesek be­lé. S, Herezeg sejti már, hogy lesz ennek a vonzalomnak né­mi eredménye is. A nők meg örülnének, ha gyűlölhetnék. De „őrdünvős kedvessége” megvonja tőlük ezt az örö­met. (Folytatjuk) Lengyel film iata a háttér, az emberek lel­ki sorvadása a téma. Az amerikaiak a lágerla­kókat átmeneti táborokba gyűjtik. A hazatérésre várók furcsa állapotba kerültek. Sza­badok már, de a tábor terüle­tét nem hagyhatják el. Ke­vés az élelem, feszült a lég­kör. Tadeusz (Daniel Olb- rychski) a fiatal költő ma­gányos. Olvas és verseket ír, nem vesz részt a nacionalista jelszavakkal menetelő, volt foglyok menetgyakorlataiban. Egy polgári menekültcsoport- ból került a táborba Nina (Stanislawa Celínska) a zsidó lány. Hamar kiderülnek a közös vonások. Kiszöknek az erdőbe, ahol félénken és gát­lásosán egymáséi lesznek. A visszatérő Ninát egy őr (sejt­hetően tévedésből) lelövi. Ta­deusz ismét egyedül marad. Könyvekkel megrakott kis kocsijával indul el az ötön, hazafelé. A film csupa jelkép. Alap­vető mondandója a humán ember tragédiája egy olyan világban, melyben az értékek groteszkké, nevetségessé vál­nak. Tadeusz sorsa egyete­mes kisugárzású. Az adott történelmi pillanat csak egy háttér a sok lehetséges közül. Nina vívódó, rokonszenves fi­gurája is komoly fajsúlyú problémát rejt. A Lengyelor­szágban élő zsidó lány a sok szenvedés, megaláztatás után nem meri vállalni a hazaté­rést, de a kivándorlástól is irtózik. Wajda fogalmazásmódja sokszínű. A szürrealizmus ha­tárán mozgó megoldások (a grünewaldi csatát szimbolizá­ló misztériumjáték élőképe), a realista képsorok rendkívül kifejező együttest eredmé­nyeznek. Dantei OUbrycheikS kivételes tehetséggel formálja meg a 105. fogoly tragikus alakját. Stanislawa Celinska Ninája is kitűnő. Az epizodisták közül különösen Aleksander Bardini karakteres professzora marad emlékezetes. A kitűnő filmnek külön ér­téke Zygmund Samosiuk ope­ratőri munkája, mely az üres látványosság helyett a képi hitelességre, a lényeg leg- plasztikusabb megjelenítésére törekszik. Hann Ferenc Árleszállítás — leltározással Ki ne szeretné a szépet a lakásában. Aligha van ebben a megyében is olyan család, ahol egy-két háziszőttes, nép- művészeti, vagy háziipari készítmény ne díszítené az ottho­nokat. Éppen ezért fogadták Salgótarjánban is nagy öröm­mel azt a hirt. hogy a Népművészeti és Háziipari Vállalat valamennyi üzletében március 82-től 31-ig 10 százalékos kedvezménnyel árusítja termékeit. A rádióban, az újságokban közzétett hirdetések után hétfőn délelőtt a salgótarjáni üzletet is megrohamozták a vásárlók. Egyszercsak beütött a menny kő. Megjelent az üzlet­ben az ellenőr, kijelentette: árleszállítás ide, árleszállítás oda, hagyják el a vevők az üzletet, leltározás kezdődik. A vevők különböző megjegyzésekkel elhagyták az üzletet, az ajtóra pedig bizonytalan időre szőlő megjegyzéssel kikerült a tábla: leltár miatt zárva. Kicsit furcsa ez a Játék. Erre a leltározásra más idő­pontban is sor kerülhetett volna, nem árleszállítás idején, s nem a vásárlók bosszantására. Mert az árleszállítás így nem más, mint fából vaskarika. —So— A parlamenti „oroszlán” Lord McDonald 38 éven át ünnepélyesen trónolt az angliai Lordok Házában ki­jelölt helyén. Soha nem mu­lasztott el egyetlen ülést sem. Igaz, soha nem szólt egyetlen szót sem. A tiszteletre méltó lord nemrégen elhatározta, hogy felmegy a szónoki emelvényre. Ki is nyitotta a száját, de anélkül, hogy egy szót szólt volna, lassú léptekkel vissza­tért a helyére. — Annyira tisztelem a Lor­dok Házát — magyarázta az esetet Lord McDonald társai­nak a folyosón —, hogy fel- indultságomban mindent el­felejtettem, amit szóvá akar­tam tenni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom