Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-23 / 69. szám

V Sikeresen sémiták az első megyei diáknapok A három tavasz hagyomá­nyainak jegyében rendezték meg Salgótarjánban — a for­radalmi ifjúsági napok kere­tén belül — az első megyei diáknapokat. Több száz kö­zépiskolás résztvételével zaj­lottak le szombaton és va­sárnap a politikai tanácskozá­sok, valamint a művészeti bemutatók. Űj szint jelentett a kétna­pos eseménysorozatban az öt szekcióban megrendezett po­litikai tanácskozás. Érettségéé nagyfokú gondolatiság jelle­mezte az előadásokat, és a hozzászólásokat. Maguk a fia­talok is tudják — és nem­csak érzik —, hogy a ma íorradalmisága talán bonyo­lultabb, talán kevésbé látvá­nyos, mint a megelőző koroké. Énnek tudatában tanácskoztak a fiatalok a klubmozgalomról, a kollégiumi önkormányzatról, az iskolai KISZ-szervezetek érdekvédelmi tevékenységének színvonaláról, a kisterenyei és a Bolyai Gimnáziumban folyó mozgalmi kísérletről, valamint az új szakmunkástörvény ta­pasztalatairól. A részvétel mellett az aktivitás volt az, amely őszinte erővel doku­mentálta azt a törekvést, hogy a ma fiatalsága tettekkel akar hozzájárulni a szocializmus építéséhez, s tudja; a meg­növekedett jogokkal együtt, több és nagyobb a felelősség m. * A művészeti bemutatókon is a politikai tanácskozásokhoz 'hasonló törekvés nyilvánult *’j meg. Gimnáziumaink, szak- középiskoláink, szakmunkás­képző intézeteink nevelői ugyanis a lényegre tapintottak rá, amikor rájöttek, hogy a diákművészeti seregszemlék hagyománnyá váló sorozata egyre inkább lehetővé teszi a személyiség és a kultúra ta­lálkozását Túl az iskolai órák néha merev tantárgyi szemlé­letén, a művészeti bemutatók cselekvésre késztetik fiatalja­inkat, ezáltal emberileg gaz­dagabbá válik tevékenysé­gük. Nem a müveszutanpot- lás nevelése határozta meg középiskoláink felkészítő munkáját, hanem a művészi­emberi gazdagodásra való törekvés, amely szerves ré­sze mindennapi életünknek. Természetesen, egységes fel­készülésről nem beszélhetünk, hiszen iskoláink más-más kö­rülmények között dolgoznak. Az eredményességet azonban mégsem ez befolyásolta dön­tően, hanem a következetes munka, ami a balassagyar­mati Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépisko­la, valamint a rétsági gimná­zium tevékenységére volt jel­lemző. Ez a két intézmény nem a legkedvezőbb körülmé­nyek között dolgozik. Ennek ellenére már a kiírást meg­előzően szisztematikusan fog­lalkoztak diákjaikkal, mintegy mutatva, hogy a hátrányos helyzet nagyobb és lelkesebb összefogásra készteti a neve­lőket és a diákokat. Az első megyei diáknapok alkalmával alapított vándor­serleg, amelyet a legeredmé­nyesebben szereplő iskola kap meg, az idén a balassagyar­mati „szántások” tulajdonába került. Hét aranyérmük el­ismerésre méltó teljesítmény. Mutatja a KISZ aktivitását, a tanárok és a diákok akarat­erejét, s mindenekelőtt azt a tartalmas nevelőmunkát, amely a bemutatott produkci­ók mögött áll. De hasonló hangnemben beszélhetünk a legeredményesebb nevelőmun­kát kifejtő rétsági gimnázium­ról is, amely az ugyancsak először alapított 500 forintos könyvvásárlási csekket tud­hatja magáénak. Értékes és tartalmas pro­dukciókat hallott a bíráló bi­zottság a kétnapos program­ban. Különösen a hangszere­sek, szólisták magas előadói színvonala elismerésre méltó. A vers- és prózamondók át­lagszínvonalon mozogtak, s az irodalmi színpadok bemuta­tóiból is csak a Szántó Gim­názium két csoportiának mű­sora volt kiemelkedő. A nép­tánccsoportok lendületesen fejlődnek, erről tanúskodott a kisterenyei gimnázium és a salgótarjáni Furák Teréz Le­ánykollégium együttesének bemutatója. Hasznos és célszerű volt az első, megyei diáknapok ese­ménysorozata. Elismerést nyújtott és értékmérő volt, figyelmeztetett és dicsért, s egyben meghatározta a diák­művészeti mozgalom jövőbeli feladatait Azok az intézmé­nyek, amelyek most halvá­nyabban szerepeltek, bizo­nyára okulnak a sikertelensé­gen, s a jövőben a követke­zetességre helyezik a 16 hang­súlyt. * Végezetül ismertetjük azo­kat az együtteseket és szólis­tákat, akik a május végén, Egerben megrendezésre kerü­lő Gárdonyi Géza-diáknapo- kon megyénket képviselik. Ezek; a balassagyarmati Szántó Paródia-együttese, Sza­bó Lőrinc irodalmi színpada, Kalas Judit, Donkó Györgyi, Csabai Magdolna versmondók, Eszményi Zsuzsa táncdaléne- kes, Havassy Péter polbeat- együttes, a rétsági Pofchorszki Györgyi és Csehek Margit mindketten versmondók, a balassagyarmati Balassi Gim­názium kvartettje. Molnár András, Tóth Tamás, Koval- csik András hangszeres és énekszólisták, a salgótarjáni Bolyai Gimnázium énekkara. Gyarmathy Ágnes versmondó, a Madách Gimnázium és szakközépiskola virtuóz zon­goristája: Deák Pálma, vers­mondói; Sörös Márta, a pász­tói énekszólista Bagyinszky Judit, a kisterenyei Szabó Ju­dit hangszeres szólista, a ba­lassagyarmati 217. sz. Szak­munkásképző Intézet vers- mondója: Budavári Ilona, a kisterenvei gimnázium és a SalBŰteríáni Furák Teréz Le- ánykoHévium néptánccsoport­ja, valamint a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépis­kola ténczenekara. (molnár) 20. Shakespeare Júlia-ját sem lehet tökéletesen kiismerni. Ebben a tizenegynéhány éves gyermefclányban ugyanis az író potenciálisain elrejtette a non léleikről szerzett. legága- aiibb és legravaszabb ismere­teit. Hogy milyen is volt Jú­lia ? A romantika kanéiban csak a szerelem heroinálját látták benne; költői felma- gasztalását a nem is evilági, időtlen érzelemnek, amely a pusztulás tudataitól oly em­bertelenül szép és megindító. A múlt század Júliáit a jó ér­telemben vett teátrailitás jel­lemezte. Aztán Shakespeare hősnője a realista kísérletezők színpadán kilépett a hold- fényiből. Nappali megvi légá­ráéba került. S lábújjhegyről a talpára állt. Bajor Gizi a százötvenedlk előadáson veszi át Júlia sze­repét. A színháztörténet Bajor alakítását tartja a polgári a- saibb, közvetlenebb Júlia-áb- rázolás kezdetének Shakes­peare hősnője nem a régi he­roinba többé, akinek „ember- feletti” szenvedélyét tán cso­dáljuk, ámde nem követhet­jük, s aki megszállottsásában már-máir szerelmi kóreset is. Bajor megőrzi Júlia átszelie- mulitságét, de szellemalakká egy pillanatra sem légiest ti; az 6 szerelme csak annyi el­szántságot kíván,, amennyire a fiatalság — legalább az idő­sebb nemzedék képzeletében — bármikor kész lehet. A kritikák a Rómeóval való ta­lálkozás pillana/tát, az erkély- jelenetet és a méregivás moz­zanatát emelik ki leginkább. Bajor egy tapaszitalatlan gyer­mek kíváncsiságával néz Ró­meóra, mitsem tudva, s még­is borzongó sejtelemmel; sőt pillantásában felvillan az az érzéki öröm is, amellyel ké­sőbb az áldozatot, szenvedést és halált vállalja. Az erkély- jeleneit úgy artisztifcus, hogy tele van színészi leleménnyel. A méregivési mozzanat pedig a napihírekben olvasható ön­gyilkossági esetek realitásával hat a nézőre. Igaz, a kritikák megállapítják, hogy Bajor já­téka nem egyenletes. Művészi felfogását csak töredékesen tudja megvalósítani. Ott, ahol a belső elragadtatás únrá lesz bizonyos játékosan kedveske­dő, csenigettyűző modoron. ..Csak azokon a helyeken sze­rettem volna kissé kemé­nyebbnek és erősebbnek Látni ezt az új és érdekes színész­nőt — írja Kosztolányi —, amikor a szenvedély hangja elcsuklSik és a pátosz kiabál. Az aranyhoz és az ezüsthöz kis ércet kellett volna hozzá­adni.” De Bajor Júlia-alaikjá- bóű. nő ki az a teljesebb Júlia, aki Shakespeare módján már nemcsak érezni tud, hanem emberien szenvedni is. * A forradalom alatt az el­távozottak: Rudi, Duczi és ka torna baj társai hazatértek. Az otthonlevő meg nemsokára el­távozott. Október végén, hetvenegy éves korában, váratlanul meghal a papa. A hirtelen megdöbbenés egy lélek működéséről nem adhat hű képet. A halál té­nye, amellyel szemben vala­mennyien gyámoltalanok va­gyunk, ideig-óráig mindenkit azonossá tesz a jobbik énjé­vel. A lélek igazi működését a vállalkozások jelzik. Az, hogy a fájdalom milyen finomdtásá műveletet végez el bennünk; hogy a hiányérzet kihívása milyen feladatokra kényszerít. Gizi a papa halála után szinte észrevétlenül foglalta el a családfő szerepét. A „pa­ter families” helyére a „fiiglia famdldas” kerül. Érvényesülni mások szeretekében: minden­kit meghódítani, elgyöngíteni, lekötelezni; a ragaszkodás és a hála érzésével magához köt­ni ; alattvalóvá tenni környe­zetének tagjait, úgy hogy ezt a függőséget ne vegyék ész­re, sőt boldoguljanak is álta­la — már kezdettől fogva szenvedélyes erénye és gyö­nyörű gyöngéje volt. Gizi az önzetlenségben megnyilvánuló önzés legimagasaibbrendű mű­vészetét gyakorolt®.. Nemcsak kötelességből vállalta a má­sokkal törődés gondját, hanem gyönyörűségből. élvezetből, lelkesedésből is; olyannyira, hogy sohasem tudta megmérni a különbséget jótett-ednek iga­zi haszna, s az érte hozott ál­dozat súlya közt. Lapozzuk fel újra dr. Bn­4 NÓGRÁD - '«971. március 23., kedd Képernyő előtt Egy példás műsorhét dicsérete A bőség zavara . 1: Olykor ezzel is szembetalálkozunk, s azt mondhatjuk: örvendetes tünet. Az elmúlt hét tévéműsora igen színvonalas, igényes és változatos érdeklődési kört ki­elégítő szolgáltatást nyújtott. Részben jelen idejű, részben közelgő aktualltású történelmi és művészeti évfordulók kí­náltak kedvező lehetőséget a szerkesztőknek — mint a há­rom tavaszra, a párizsi kom- mün dicső napjaira való em­lékezés, a forradalmi ifjúsági napok nyitánya, tisztelgés Bartók Béla géniusza előtt —, és érdekes irodalmi, színházi, filmválogatásban, továbbá népszerű tudományos-ismeret­terjesztő vállalkozásokban. A hét szinte valamennyi műsornapjáról több eseményt is elismeréssel említhetnék ezúttal. Maradandó színházi élményt nyújtott kedden az angol Királyi Shakespeare Társulat előadásában Shakes­peare: Minden jó, ha a vége jó című vígjátéka. A ragyo­gó színészi teljesítményhez méltó tolmácsolást nyújtott a szinkront vállaló Mádi Sza­bó Gábor, Magda Gabi, Fü- löp Zsigmond, Bulla Elma és Szabó Ottó. E napon kezdődött el a te­levízió új, sokat ígérő, nép­szerű megfogalmazású, de szi­gorúan tudományos tényekre alapozott, A múló jövő nyo­mában című ismeretterjesztő sorozata, mely a jövőkutatás érdekesen sajátos módszeré­ben segít eligazítani. Meglehetősen kései szín­padi felfedeztetés jutott ré­szül a magyar munkáskölté­szet és -irodalom jeles, de jelentőségéhez mérten érzésem szerint mindmáig nem eléggé érdemi helyén álló, immár «0. esztendején is túllépett Föl­deák Jánosnak. A színpadi felfedeztetés kétségtelen érde­me a Televízióé, amely most három érdekes müvét, (Fé­szekrakás, Surbán Miska meg a nők, Vacsora utáni fekete) segítette a képernyő nyilvá­nossága elé Nyitott könyv sorozatában. Esztergályos Ce­cília, Tahi Tóth László, Ko­vács Károly, Egri István, Győrffy György, Sándor Iza, Dallos Szilvia, Agárdi Gábor, Békés Rita, Till Attila, Gór Nagy Mária becsületes hozzá­állásával. Rendkívül aktuális társa­dalmi gondot feszegetett a dolgozók esti továbbtanulásá­nak problémáival, a felnőtt- oktatás iránti érdeklődés lanyhulásával kapcsolatosan a Nem elég a jog... című pén­teki riportműsor. Az összege­zés joggal vetette fel a prob­lémakörben a vállalatvezetők felelősségét, támogató-, segítő­készségének gyakori hiányát, elmaradását is. A könnyed fajsúlyú, kelle­mes szórakozást szolgálta szombaton délután a Ne za­varjon, kérem című, NSZK rövidjátékfilm, mely egy szerkesztőség életének szelle­mes, időtartamban egészsége­sen méretezett perszlflázsát adta. Az esti főműsorban Jó­kai: Egy magyar nábob című regényének 1966-ban készült kitűnő filmátiratát élvezhet­tük újból. A hetet indító Shakespeare- vígjáték, a Minden jó, ha vé­ge jó — sajnos, nem mondha­tó el Csontos Gábor: A 144. napon című, Latlnka Sándor legendás alakját idéző, va­sárnap este látott tévéjátéká­ra. A nagy témalehetőséget — melyet Madarász Emil nagyszerű elbeszélő költe­ményben fogott meg annak idején —, Csontos kiszalasz­totta kezéből. A történet drá- maisága szétoldódik vállalko­zásában, kicsinyes egyéni csa­tározás színezetét ölti, s csak politikai frázisokat hallunk az unalmas dialógokban. Az ala­kító színészek, Nagy Attila, Somogyvári Rudolf és Tordy Géza, szemmel láthatóan ver­gődtek feladataikban. (barna.) Fiatalember — az idősebbek érdekében A balassagyarmati hetes számú tanácstagi választókör­zet a Széchenyi, Szondi utcák­ra és a Palóc-ligetre, illetve ezek lakóira terjed ki. A vá­rosnak ez a része nagyrészt a felszabadulás előtt épült. la. kód zömében középkorú vagy idős emberek. Éppen, ezért keltett meglepetést, mikor a jelölő gyűlésen Farkas Sándor, a városi párfbiztattság munka­társa a város fejlődéséről szó­ló beszámolójának elmondása után ifjú Patterman Jánost ja. nát Inén tizennégy évivel ké­sőbb írt följegyzéseit. „Van egy fenyötofooaom, amit a papa melléről vet­tem le, amikor már halott volt. Miért kellett őt elveszí­tenem? Most nyolcvanhat éves lenne, kis, sovány em­ber; de szörnyű is elveszíteni azokat, akiket szeretünk! Né­ha — s többnyire olyankor, amikor a legjobb kedvem van — fölrémlik bennem egy ko­porsó. Apám iszonyú vastag szemüvegét látom, finom, szá­raz kezét, vagy Mariska nő­vérem sápadt, szenvedő kis arcát a kórházi ágyon, amint az ajtó felé fordulva várja, hogy jövök-e, és mesélek-e neki első sikereimről? Sok­szor szinte eszméletemet vesz­tem a fájdalomtól.,. Tudod, ilyen hangulatban valóságos kín vígjátékban szerepelni. Míg ha derűs a kedvem, szí­vesen játszom drámai szere­pet is, mert akkor igazán ját­szik az ember; tökéletesen be­leélem magam a hős tragikus sorsába, de közben — a lel­kem mélyén — érzem, hogy nincs semmi baj. Ha azonban a kín összeszorítja a torko­mat, ha a fájdalmat érzem valóságosnak és az örömöt csak játéknak — a komédiiá- zás emberfölötti szenvedést jelent... Aztán egyszerre fel­ocsúdok. Hirtelen meleg ltesz a szívem: milyen jó, hogy az én tiszta kis anyám megma­radt, és Rudi is mellettem le­het! Az életemet adnám ér­tük. Ma már ott tartok, hogy túl akarom élni valamennyiü- ket. Mióta vállamra vettem a család gondját, úgy beleszok- tam a teherhordásba, mintegy öszvér. Mi is lenne velük, ha én eiőbb halnék meg?.. A jegyzet csak a mamát és Rudit említi, de ez a mondat: „túl akarom élni valameny- nyiüket!” elárulja, hogy töb­bekről van szó. (Folytatjuk) vasalta a körzet tanácstag Je­löltjéül. A jelölő gyűlés a mezőgaz­dasági szakmunkásképző isko­la egyik osztálytermében zaj­lott le. A jelenlevő ötven­három választópolgár, aki ed­dig figyelmesen hallgatta a szülővárosa fejlődéséről szóló számokat, adatokat, most hir­telen megélénkült. Suttogá­sukból, fennhangon kiejtett szavaikból kiderült: zömük nem ismeri a jelöltet. Balázs Frifjyesné nyugdíjas jelentkezett szólásra. — Én a magam részéről — mondta — mivel siosem láttam a jelöl­tet, Buzánszky Balázsáét ja­vaslom tanácstagnak; az el­múlt évek során meggyőződ­tem aktivitásáról. Mindenki Buzánszkynéra pillantott: talán őt lepte meg legjobban a jelölés. A terem hangulata egyre parázslóbb lett. Ekkor egy fi­atalember emelkedett szólásra. Mivel a helyiségben arány­lag kevés fiatal foglalt helyet, meg aztán ő volt köztük egye­dül ünnepi módon öltözve, nem volt nehéz kitalálni: a Hazafias Népfront és a párt- bizottság „hivatalos” jelöltje szeretne szólani. Ifjú Patterman János már udvarias bemutatkozásával megnyerte a bizalmat. Elmon­dotta: huszonnégy éves. a ká­belgyárban technikusként dol­gozik, s a közelben, a Rákóczi úton lakik. Ha megválasztják, illetve jelölik, minden ener­giájával azon lesz, hogy jól képviselje a választók érde­keit. Üjabb felszólaló akadt, ez­úttal doktor Abay-Nemes Gyula, a városi tanács főor­vosának személyében. A köz­tiszteletben álló „tisztiorvos”, aki korábban volt már a vá­A Balassagyarmaton széke­lő tsz-ek területi szövetsége, és a KISZ megyei bizottsága • egyezséget kötött a fiatal ag­rárszakemberek műveltségé­nek emelésére. Balassagyar­maton és Rétságon klubot rendez be részükre, ahol a fiatal agrárszakemberek, idő- 5ebb kollégáikkal közösen, az igényeknek megfelelően ta- 'álkoznak, kicserélhetik a munkában szerzett tapasztala­taikat, tanulmányozhatnak politikai, gazdasági és társa­lasztókerületnek tanácstagja, a következőket mondotta: — Éti ezt a fiatalembert csecsemő kara óta ismerem, megbízható, szorgalmas fiúnak tartom. Az iskoláit mindvégig kitűnő eredménnyel végezte. Ha rám hallgatnak, őt jelö­lik; biztos vagyok benne, va­lóban meg fog tenni mindent az érdekünkben. Persze, azt senki se várja — fejezte be tréfásan hozzászólását —, hogy villamost vezettessen az utcába... (Ne villamost, in­kább csatornát! — hangzott hátulról.) Ismét Farkas Sándor vette át a szót. — Semmiképpen sem akarom megbántani Bu- zánszkyné elvtársoiőt — kezd­te—, dehát velem együtt min­denkinek be kell látnia: a fi­ataloké a jövő. A jövőt épít­jük — s ez csak ütőképes, ak­tív fiatalemberek f akozott mértékű bevonásává: lehetsé­ges. Szavazásra került a sor, Bu- zánszkyné nem járult hozzá, hogy jelöljék. — Ninos bennem sértődött­ség — mondta a körülötte lé­vőknek, — valóban, ez a fi­atalember többet tud tenni, mint én, több az ereje, ener­giája ... A választók ezek után egy­hangúan ifjú Patterman Já­nost jelölték. A gyűlés vé­get ért, de csak hivatalosan; a fiatalember — noha a vá­lasztás még hátra van — már­is a tennivalókat beszélte meg a jelenlevőikkel. A Palóc-liget rekonstrukcióját, a Szondi utca teljes járdásítását, a Szé­chenyi utca bazaltkövezetének kicserélését... Az első csatát — részben az idősebbek segítségével meg­nyerte. A bizonyítás azonban még ezután köveUesak. B. I* dalmi kérdéseket. A fiatal ag­rárszakemberek kedvezően fo­gadták a döntést. Ugyanis a két járásban 180—200 a szá­muk, a falvakban egymástól elzárva élnek, dolgoznak; nincs módjukban tapasztala­taikat kicserélni, magasabb színvonalú előadásokat hall­gatni. A KISZ megyei bizott­sága és a szövetség ebből ki- indulba hozza létre a fiatal agrárszakemberek klubját. A klubok programját az érde­keltekkel közösen készítik el. Klub a fiatal agrárszakemberek nek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom