Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

A századit« lakás Elmondhatatlan Gaálné boldogsága — Nem, ez nem lehet igaz, alig tudom elhinni — mond­ja az izgatottságtól kipirult arcú fiatalasszony, miközben a hóbuckákon át a balassa­gyarmati Kun Béla-laikóuelep A/6-os háza felé igyekszik. Izgatottságának oka. hogy a földszint 1. szám alatt van az ő lakásuk is, amely a közel­múltban készült el, s amely­be közvetlenül új év után beköltöznek. Gaál László lakásának el­készülte azonban nemcsak kettejük számára jelenít örö­met. várva-várt beteljesülést. Az OTP-társasházépítési ak­ció keretében ez éppen a szá­zadik lakás a balassagyarma­ti Kun Béla-lakótelepén. — öt esztendeje házasod­tunk össze — mondja Gaál Lászlóné. — öt év óta erre a lakásra gyűjtünk. Hatvanez­ret kellett letenni, több mint száztizet ezután kell kifizet­ni, ötszáznegyven forintos ha­vonkénti részletekben. Lak­tunk már albérletben, az édesanyámnál — most elő­ször költözünk saját lakásba. Nem is tudom elmondani, mekkora boldogság ez... Hogy mit jelent, mit tud jelenteni a saját lakás egy család életében, azt mindenki át tudja érezni. De, hogy mit jelent öt év alatt száz taka­rékpénztári lakás felépítése egy olyan város életében, aihol a megelőző években szó is alig esett lakásépítkezé­sekről, azt csak a település jelenetét, múltját és jövőjét egyaránt áttekinteni képes emberek tudják kellőképpen értékelni. — A harmadik ötéves ter­vet Balassagyarmaton mél­tán nevezhetjük a lakásépít­kezések fellendülése idejé­nek — mondja Lombos Már­ton, a városi tanács elnöke. A szövetkezeti, állami, szol­gálati és KISZ-lakások szá­ma jóval meghaladta az OTP-akció keretében létesül- teket. . Hiába igyekszik az OTP a lakossági igényeket messzemenően kielégíteni, a túljelentkezés négyszeres, pe­dig a következő tervidőszak­ban már 350 új OTP-lakás létesítését vettük tervbe. A századik lakás boldog tulajdonosának, a Gaál csa­ládnak a sorsa kissé eltér a többiétQl. A férj tengerész- tiszt idejének jó részét ottho­nától távol, szolgálatban töl­ti. Legutóbb októberben járt idehaza, a lakást még csak félkész állapotban, ajtóik, ab­lakok. parketta nélkül látta. A feleségére háruló gond sem kevés: szeptemberben szüle­tett kislányuk, Orsolya ellá­tása mellett a lakásberende­zésről is egyedül neki keli gondoskodnia. — Már most megvan, a jövő évi programom. Az év elején a költözködés — ez nem lesz túl nehéz, mert jelenleg csak egy gyermekszoba -bútorom van. Aztán a lakás apránkén- ti kicsimosíbása, a lakáshoz járó konyhakert beültetése... Még sosem volt dolgom ilyes­mivel. .. Szerencsére a lakó­telep munkahelyem, a kórház mellett van. Ügy tervezem, hogy a gyermekgondozási se. gélyt egy évig veszem csak igénybe, utána újra vissza­megyek a laborba. Kell a pénz a törlesztésére... — A száz lakás felépítése mintegy 17 millió forintba került — ad tájékoztatást Zsidai László, az OTP balas­sagyarmati fiókjának vezető­je —, a lakóknak csak ötmil­liót kellett az elején lefizet­niük. Az külön örömünkre szolgál, hogy a beköltözők között olyanok is vannak, akiknek a vállalatuk is segít. A Magyar Kábel Művek ba­lassagyarmati gyáregysége például öt dolgozójának adott kamatmentes kölcsönt. S an­nak is csak örülni lehet, hogy a száz lakástulajdonos átlagéletkora 28 év; negyven lakásban csak 30 éven aluli­ak vannak. Gaál Lászlóné: — Gyer­mekkoromban gyakran jár­tam azon a környéken, ahol a házunk most felépült. A kórház munkaterápiás részle­gének búzaföldje volt ezen a helyen — a környék kdmon. dottam falusias jelleget muta tott. Most pedig...? Ostor- nyeles higanygőzlámpák, g rázsok... Mondom, szinte még most sem merem elhin­ni az egészet... A lakásépítkezésben, érde­kelt szervek — építőipari vállalat. OTP megyei és vá­rosi szervezete, városi tanács, pártbizottság — vezetői rög­tönzött ünnepségen köszöntöt­ték a fiatalasszonyt, a száza, dik lakás tulajdonosát. Bará­ti beszédek hangzottak ed, aztán virágcsokor került elő, s egy kulcs is. ahogy az már az ilyen ünnepségeken lenni szokott. Hogy ez a kulcs a szóban forgó, avagy egy má­sik lakásé volt_e, azt — mint az egyik résztvevő megjegyez­te — fölösleges firtatná. A fő az, hogy a lakás kész. a költözésre rövidesen sor ke­rül. a tulajdonos elégedett. És elégedett lehet a többi kilencvenkilenc, s az ezután építendő valamennyi ház gazdája is. Az OTP megyei igazgatósága és a tanácsi építőipari vállalat igazgatója ugyanis megjegyezte: — Bár­milyen jogos igény merül fel is a lakások minőségére vo­natkozólag, azon leszünk, hogy rövidesen kijavítsuk az esetleges hibákat. — Ez lesz az Orsi szobája, ebbe pedig, ha a férjem ha­zajön a háromhónapos sza­badságra, mi költözünk — rendezi be máris képzeletben a háromszobás hatvan négy­zetméteres lakást Gaál Lász­lóné. Tervezget; s hogy ter­vei előbb-utóbb valóra vál­nak, arra a nagyobb közös­ség, Balassagyarmat terveivel való egybeesésük a garancia. Baranyai László 440 ezer forint prémium Az utóbbi időben örvende­tesen javultak a Balassagyar­maton levő Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ter­melési eredményei. Ebben közrejátszott a X. pártkong­resszus tiszteletére szervezett munka versen y felajánlásainak sikeres teljesítése. A javulás eredményeiként a gazdaság előlegként mintegy 440 ezer forint nyereségprémiumot fi­zetett ki dolgozói között, Bár még nincsenek végleges ered menyek, ír inden lehetőség megvan arra hogy a vállalat teljesíti — esetleg túlteljesíti — nyolc és fél millió forintos évi eredménytervét. Akiknek szívesen tapsoltunk Égi világok földi mása. Ezerszer-szépelv á-lmodáísa. •« Ilazug rongyok és csalfa fények,, Patakzó pompák, tarka képek, Szufiták, koptok sok csalása. Csodás szavak szent szárnyalása; Megejtő, mámoros igézet: ~ ez a színészet* Egy valahai színházi év­könyvbe 1943-ban, majd har­minc esztendeje írtam e bi­zony gyarló rímes összegezést a színházról, a színművészet fogialmáróL Ma már, persze, tudom: a színjátszás nem csak ez, nein csupán ennyi. Több ennél. A színház, az egészséges értelemben vett népszínház rendeltetése az antik görög sarsferagédiákom, Shakespeare-n, Molieren, a vá­sári farce-okon át mindig tár­sadalmi mondandók hordozója volt. S különösen ez a rendel­tetése napjainkban, A színháznak mindig voltak nemes pártolói, hívei, barátai, hazánkban is — egész a kez­det kezdetétől, a nemzeti já­tékszín létrejöttétől. Hegedűs Agnes a Fejűnk fe­lől a tetőt című darab Nusi néni szerepében I zgalmasnbbnál tagalmasabb tör­*■ temetek libbemtették már fel a vadászok titkait Heves Marci vadász- kalandjai a leggazdagabbak. Vívott közelharcot elefánt agyarú vadkannal. Lovagolt szarvasbika hátán. Fegyverét vágtató őz ragadta el. Nyúibőrbe bújt rossz szellem tréfálta meg. Olyan jó palóc ízzel tudja hite’essógre emelni kalandjait -hogy nem lehet azt hitet- lenikedéssel hallgatni. Mikor mondja, kápirosodik, gömbölyűre puffad arca. Rövid karjai mint motolla kísérik pör­gő szavait. Felpattan ültéből és csiz­manadrágjában karikának tetsző lábai­val dombod. Minden történetét így fe­jezi be: — Jó pajtásaim, én akkor a nagy veszélyben, durrbele! Nincs is nála messze földön különb Nimród. Igaz, puskája kopott, csöve fakó kívül-belül, jóízűen kotyog is. De Marcinak kedvelt szerszáma. Ki vál­lalkozhatott volna most is, mint ő, hogy házhoz hozza a szilveszteri vadhúst A vadásztársaságnál hagyomány, hogy az óeszbendőt búcsúztatni, újat köszönteni, a fenyvestől övezett vadász- portára gyülekeznek. Félkamrányi ha­zait hoznak, erdő adja a friss húst ha pusfcavéigre sikerük Ezen tanakodtak a rendezők, amikor nagy dübörgéssel, csizmáiról havait verve megérkezett a vadáiszházba Heves Marci, a vadásztár­saság híressége. Még le sem tette fegy­verét máris útjának kalandjai ele­venedtek meg. Hogy pont eléje áltt a sokat keresett szarvasbika. amelynek erdőnyi az agancsa. — Van azon tizenhat ág is. — Hir­telen megmered, mint aki nem akarja a hazugságot, szemét az emberekre sze­gezte. — Óh, én szerencsétlen, hova is beszélek. Tizenhatot mondtam? Nevet­séges. Húsz ... Jó pajtások, ilyet még nem láttatok! Agancserdőt hord a fe­jén! A többiek várták, mondja tovább mi történt? De Marci már a hátizsákjá- | val foglalkozott. Győzedelmes arccal nyakánál fogva kiemelte a literes üve­Durrbele Harci! get. Társad türelmüket vesztve kérdez­tek, hogy mi lett a bikával. Marci ár­tatlan arccal nézett rájuk. — A bikával, jó pajtásaim? Mi lett volna? Remegett amikor a fegyveremet rákapjam. — Üjból a régi lett, pörgött \a nyelve, hozzá a teste. — Könyör- gött a szeme. Én meg magamban: menj, Marci megkegyelmez. Felejtve amiről besizélt, már újból két kézzel fogta az üveget és abban gyö­nyörködött. A többiek pí rongálták, hogy meglőhétte volna a szarvast, hi­szen nincs vadhús az ünnepségre. Mar­cinak mintha késsé: vágtak volna tes­tébe. eltorzult az arca.Ledobta az üve­get a szalma-zsákos heverőre. " — Nincs?! Jó pajtásaim,-szóljatok! Marci majd előteremti. Idehozom. És nem szarvast! Az is hús? Rágós, bü­dös. Ezt együnk? Nem. jó pajtásaim, Marci hoz finom őzecskét, aminek om­lós a húsa, fenséges az íze. Marci azt hoz... A többiek akkorákat nyelitek, hogy ugrált az ádámcsutkájuk. Mozdulatlan nézték a vadászatra készülő Marcit. Az ajtóból visszaperdült, — No, a sikerre! — Nyakon ragadta az üveget. Indult, mint a csatába. Czizmája bu- hogatt kemény lépteitől, erélyesen kö­szörülte torkát. Nekivágott az erdőnek. A fák, között mintha elvesztette volna önbizalmát. Csetlett-botlott. A nagy zörgésben még az egerek is elbújtak előle. A hegyről gyámoltalanul nézett a vadászház felé. Lent a hegy lábánál kutya ugatott. A juhász, villant fel Marci tekintete. Rohant a pusztára. Ilyen jó boltot ju­hász még nem kötött. Marci pár perc alatt megvásárolta a birkát, jól meg­fizetve árait. Spárgát vett ki a zsebé­ből, rákötötte az állat nyalkára és hátán keresztben puskájával diadalmasan el­indult. Szegény pára az erdődig türelmesen kocogott mellette, de ott vesztét érez­ve kötekedett tovább menni. Hiába, hogy Marci szelíd szavaikkal csalogatta. Még kenyeret is tartott a birka orra été. Pár méter utón a jószág cövekként verte le négy lábát. Marci kénytelen volt felnyaliálbodiná. A hegyen kifelé, száz méter után piros karikáik táncoltak Marci előtt. A rug- . diáíó állat letépte kabátját is. Letette a bárány. Az meg ugrott egyet és be­vetette magát az erdőbe. Szalagként re­pült utána a kötél. Marci a száját is eltátattia meglepetésében. Akikor tért magához, amikor a bárány után lebegő kötél rácsavarodott egy gallyra és az állatt fennakadt Marci dühbe gurult. Ugrott a bá­rány felé. Mikor az menekülni próbált, lekapta fegyverét és célba vette a fog­ságban vergődő szegény párát. Harag­jában nem észlelte, hogy jegies gallyán van az a lába. amelyikre ránehezedett, hogy lőni tudjon. Elsütötte a fegyvert és hányát vágódott. Gyorsan felugrott de már csak annyit látott, hogy a bá­rány hátsó felét mutatva rohan az er­dőn lefelé. A jószágot fogva tartó galy- lyat lőtte el. A vadászházban hallották a lövést. Csodálkoztak, hogy a vadász üres kéz­zel tért meg. De Marci már a régi volt Felhevüliten fújtatott, arca pirosra gyűlt — Jó pajtásaim, ilyet még nem hal­lottatok! Meglőttem az őzet. Gyönyörű volt, már láttam a tepsiben, éreztem az illatát. A végtisztességet megadva álltam fölötte. És akkor oldalról egy csörgés. Beugrott egy állat. Elmondani sem tudom milyen volt. Kapom a pus­kát és akikor az én őzem felugrik és mintha szárnya lenne, a másik állattal együtt repülnek az erdő felett... A zért jól telt el az ünnep. A pá- Unkától megoldódott Marci nyelve, kifogyhatatlan lett a történe­tekből. Bobál Gyula Nógrád megye — és benne Salgótarján — jószerint csak az utóbbi negyed században ismerte meg a nemes színhá­zat, előbb a falujáró Déryné- társulait áldozatosságából — néhány éve pedig a megye­székhely rerdszeres vendége a debreceni Csokonai és a szolnoki Szigligeti Színház is Immár nekünk is vannak kedvenceink, szívesen látott művészeink elég népes szám­ban. Közülük mutatunk be most kettőt — emberi közel­ségükben. Mindkettő leggya­koribb vendégünk, a szolnoki társulat kiválósága. Hegedűs Á’ines: — Ön azok közé tartozik, akinek évek óta szívesen tap- sölumk. Érzi-e ezt a szerete- tet Salgótarjánban, s mi a véleménye a város és a Szig­ligeti Színház eddigi kapcso­latáról? — Nagyon szeretem a sal­gótarjáni közönséget. Színház- szerető, őszinte, lelkes nézők­kel találkozunk előadásain­kon, akiknek öröm játszani. Színházunk és Salgótarján kapcsolatát nagyon értékes­nek, jónak, meghittnek érzem. Szeretném, ha ezt a kapcsola­tot a jövőben még jobban ki lehetne szélesíteni. Természe­tesen, a színész megérzi a kö­zönség reagálásából, tapsaiból, hogy szívesen fogadják-e? Va­lóban úgy érzem, hogy a sal­gótarjáni színházjárók szere­tettel és megértéssel vették eddigi alakításaimat. — Már debreceni éveiben drámai alkatnak ismertem meg. Vígjátéki készsége, hu­mora nem eléggé ismeretes előttünk. Szóval: súlyosabb színészi alkat, önmaga is így látja? — Nem tartom magam „drá­mai alkatú” színésznek. Pá­lyám kezdete óta az operettől a tragédiáig minden műfaj­ban játszottam, hiszen karak­ter-színész vagyok, így szerep­köröm határai eléggé szélesek. Hogy csak néhány példát em­lítsek: játszottam Shakes­peare-tragédiát, Fehér Klára- vígjátékot, Kálmán-operettet és a „Vérnász” anya szerepét. — Mit tart eddigi legsike­resebb salgótarjáni szerepé­nek? Nem érzi-e megterhelő- nek a távoli vendégjátékot? — Nem tudom, melyik volt a „legsikeresebb” salgótarjáni szereplésem, csak azt, mely szerepeimet szerettem a leg­jobban. Brecht Kurázsi ma­máját és a Koldusopera Pea- cocknéját, Jókai Anna: Fe­jünk felől a, tetőt című da­rabjában Nusi néni szerepét. A salgótarjáni vendégjátéko­kat sohasem érzem fárasztó­nak. Ezt nem üres bóknak szántam — gondolom, színhá­zunk minden tagjának ugyan­ez a véleménye. — Milyen továbbfejlesztési lehetőségeit látja a szolnoki színház és Tarján kapcsolatai­dnak? — Ügy gondolom, hogy Sál - gótarjánbar — lakosainak szá­mát, kulturális helyzetét, je­lentőségét tekintve — a jelen­leginél több előadást kellene tartanunk minden darabunk­ból. Jó lenne, ha színházunk második otthona lehetne a gyönyörű tarjáni kultúrházr — Milyen szerepekben lát­hatjuk az úi esztendőben? — Jelenleg Örkény István: Macskajáték című darabjának bemutatójára készülünk, amelynek női főszerepét ját­szom. Erre az előadásra tudo­másom szerint február köze­pén kerül sor Salgótarjániban. Halász László: — Mindössze 38 éves. még­is, eddig színpadi találkozá­sainkon többnyire korosabb szerepekben, kabinetalakítá- sokban láttuk. Alkati kérdés ez egy fiatol művésznél? — Részben — talán a han­gom miatt — de fő oka in­kább, hogy vidéki színháznál kevés a színész, így a fiata­labbak koruktól távol eső sze­repeket is játszanak. — Eredeti humora mindig hatásos. Sajátosan egyéni ki­fejezési eszköztára van a színpadi karikatúrára. Kielé­gíti-« jelenlegi buffókomiku6Í szerepköre? Vagy más am.bí_ ciók is fűtik? — Nincs határozott szerep­köröm, szeretem játszani a buffákat, vagy öregebb (apa) szerepeket, de emellett fialta! figurákat is alakítok. — A Szigligeti Színház áit- taiáb-an fiatalok együttese. Je­lent-e ez valamit abban, hogy salgótarjáni tájelőadásaikat is érezhetően ambicionálják, egész felelősséggel végzik, hogy nem érzünk fellazulásit a produkciókban, soha nem „dobják” az előadást? — A salgótarjáni színház komoly, nagy színház, semmi különbséget nem érzek a szolnoki és tarjáni közönség összetételében. Ha Tarjámban játszom, ugyanaz, mintha Szolnokon játszanék. Komoly színházjáró közönséggel talá­lom magam szemben, amely ért a színházhoz, értékeli azt, amit csinálunk és ez eleve ki­zárja a lazítást. — Érzi-e, hogy szeretik itt, szívesen fogadják szerepei­ben? — Érzem, és nagyon jól esik. Színész számára nincs nagyobb öröm, mint amikor felismerik a színpadon. Ennek nyilván az az oka, hogy elő­zőleg, korábbi szerepében olyat nyújtott, amire emlékez­ni érdemes — Vannak-e személyes is­merősed, barátaa a városban? — Vannak, nagyon sokan, hiszen már négy éve játszunk 'Salgótarjánban. — Mi lesz az évadban leg­sikeresebbnek, ígérkező szere­pe? — Az, hogy mi lesz, előre nem tudhatom, arra, hogy mi Halász László A néma leven­te egyik jelenetében. Koós Pál felvételei. volt, nyugodtan válaszolha­tok. Eddig, a szezonban. a Mágnás Miska az, ami szá­momra legsikerültebb volt. — Mit vár az új évtől, s mit kíván a tarjáni közönség­nek? — Az új évtől minden olyan jót, amire egv embernek szük­sége van. Sok jó szerepet, amire a színésznek szüksége van, a tarjáni közönségnek viszont nagyon boldog új évet és ugyanolyan szinházszerete- tet. amilyent eddig tapasztal­atunk. Barna Tibor NÓGRAD - 1971. január 1., péntek 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom