Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

T------ * TT**/ / • / Ujje ujev Szilveszter, újév. Búcsú és évkezdés, — leszámolás és tervezés. De miért éppen január 1-én? — Ezt az évkezdést a X1IJ. Gergely papa által megreformált (Julianus) naptár tette altalánossá. Az újév az ókori népeknél is nagy ünnep volt, amelyet összekötöttek a téli napfordulóval, a napisten születésével. Ez a nap — a tél fordulása, a természet felszabadulása, a tarasz éledése. Ezen a napon ünnepli a világosság győzelmét a hideggel, a sötétséggel. A zsidók Tisri hó 1-én, Ádám ti--eintésének napján ülték meg az új évet. Krisztus szüle­tésnapjának megállapítása után az egyház Krisztus körül­metélésének napjára tette az év kezdetét. (Innen ered a la­tin ircumcisio; körülmetélés szóból a. naptár régies magyar neve- n csízió.) Ennek ellenére a középkorban más évkezdő napok is szerepeltek, sok helyütt Krisztus születésnapját, január 25-ét Franciaországban egészen 1556-ig húsvétvasár- napját. Angliában 1752-ig, március 26-át tartották az év el­ső napjának. Napjainkban az egyiptomi koptok augusztus 1- ét a szíriai keresztények szeptember 1-ét ünnepük. Újév napján — a régi rómaiak, a perzsák ajándékot ad­tak egymásnak, szeretteiknek. A karácsonyi ajándékozás szo­kása eredt ebből. 4z ev utolsó és első napjának fordulójához szokások egesz sora fűződött már az ókorban. A perzsák újévkor to­jással. a világ teremtésének szimbólumával lepték meg egy­mást. A hozzánk szláv közvetítéssel eljutott koledálás, ko- l<’dajárás, vagy regölés, a római újév Calandea nevének em. léke. A szokás is római — a téli napforduló állatbőrös ala- koskodólnak felvonulásából ered. A magyar népszokások tájanként változók. Legáltalá­nosabb és legelterjedtebb az óévet jelképező szalmabábu el- ásása (tét temetése), vagy öregembernek öltöztetett legény kiűzése (télkíverése). Tanyákon — 15—20 legény, a kondás vezetésével han­gos koiompolással, pergőzéssel és kurjongatással kergeti az oesztendöt. Másutt, a szomszédok megtréfálják egymást — oltott mésszel telt ledugaszolt üveget dobálnak egymás ud­varába, ami nagyot durran. Városokban még áll a karácsonyfa, még tart az utcák, terek ünnepi kivilágítása. A világ más-más országaiban sok hasonlósággal, és he­lyi szokással köszöntik az újesztendőt. Moszkvában újévre állítanak fényes, kivilágított, vagy pörgő-forgó karácsonyfákat az utcákon, tereken, a nagy üz­letekben,a lakásokban. A Vörös téren ötemelet magas óriás­fa áll. A fát szaloncukor formájú hlapuska ékesíti, de ez a disz nem cukrot, csokoládét rejt. Az egyikből konfetti hull szerte szét, a másik kibontva nagyot pukkan. Kedves szokás, a szovjet éttermekben, szórakozóhelyeken megjelenő ifjú és öreg télapó. Mindketten fehér ruhában, piros puttonnyal ér­keznek, piros zsákban hozzák az ajándékokat — cukrot, gyümölcsöt, csokoládét. Aztán megjelenik Hópelyhecske, Télapó lánya. Fehér bundácskában, jégcsillagokból álló ko­szorúval. Mivel a gyerekek december 31-ig járnak iskolá­ba, ott is megrendezik a télapó ünnepélyt. A fehér vattá­val díszített karácsonyfa alá játékállatokat, nyilat, medvét, rókát, farkast, az erdők lakóit gyűjtik egybe. Rómában éjfél előtt csendesek az utcák, családi körben, rokonoknál, ismerősöknél búcsúztatják az óévet. De pontban 12 órakor megnyílnak az ablakok, s hangos zörgéssel, csö­römpöléssel. kidobálják a felesleges holmikat. Ócska búto­rok, lábasok, lavórok, használt ruhaneműk, lyukas cipők, üres dobozok, üvegcserepek hullanak, recsegnek, ropognak, tovább törnek és szakadnak. Jókedvű kiáltozások kíséreté­ben szabadulnak meg avitt holmijaiktól a rómaiak, s tesz­nek eleget annak az ősi népszokásnak, amely szerint nem szabad az új esztendőbe valamiféle ócskaságot átvinni. Mint mondják, a kidobált ódonságok még 2—3 napig ott marad­nak forgalmi akadálynak a római utcán, aztán — elviszik az utcaseprők, a szemetesek. Japánban az újév a legnagyobb ünnepek egyike. Az újévi fesztivált a leggondosabb szertartással celebrálják. Már há­rom nappal előbb bezárnak az üzletek, a bankok, a hiva­talok. Megjelennek a házakon, az utcákon az újév díszei: a fenyőgallyak, a bambuszok, az áruházak tarka-barka zász­lói és virágdíszben hirdetik meg évvégi nagy kiárusításukat. Az otthonokban speciális újévi ételeket készítenek, s leg­szebb ruhájukat, ünnepi kimonójukat öltik fel a rokonok, barátok látogatásához. Japánban ünnep az újév első három napja, qkkor egy­szerre szólal meg Tokió 108 harangja és gongja, mindenki meglátogat egy örömöt, boldogságot szimbolizáló isten-szen­télyt. Tele az utca, sárkányt, léggömböt eregető, tollaslab­dázó fiúkkal, lányokkal. Január másodikén szabad a belé­pés a császári palota kertjébe is (az évnek csak két nap­ján .január 2-án és a császár születésnapján látogathatják a ■japánok a palotát). Nett) York-ban éjfélkor, az ünnepi köszöntők után a Times Square-n a város legnagyobb terén — érdemes kö­rülnézni. Tíz és tízezrek tolonganak, ujjonganak, ismerősök és ismeretlenek köszöntik egymást, csókkal, öleléssel. A tv is a térről közvetít az újév első perceiben. Miamiban, a milliomosok üdülőhelyén január elsején kellemes nyár van. Itt már Szilveszter délutánján megkez­dődik a színes, látványos felvonulás, a King Orange Parade. A déli államok vállalatai, gyárai, üzleti vállalkozásai, isko­lái, egyetemei felvirágzott kocsikat állítanak. A virágkocsik­ból csinos nők. integetnek, virágot szórnak. Zene szól, és hosszú sorokban vonulnak a díszkocsik. És Budapesten? Már napokkal előbb újévi szerencse — kabala figuraárusokkal, szilveszteri kellékárusok­kal tele a Körút, a Rákóczi út. Árulnak trombitát és simi- labdát, konfettit és szerpentint, sípokat, álarcot, árvalány- hajas-kalcpot, újévi malacot, kéményseprő figurát, patkót, 1 csokoládéból, műanyagból, fémből, üvegből és porcelánból. Szilveszter éjjelén mozgalmas az utca. Éjfélkor hangos ünneplők töltik meg az aluljárókat, az utakat. Ismeretlenek ismerősként köszöntik egymást, szembejövök emelik koc­cintásra a magukkal vitt üvegeket. Pezsgő pukkan, malac sivít, kacagás hallik mindenütt. Az újévi ételek szinte az egész világon a pénz, a gaz­dagság jelképei: bablevest, lencsefőzeléket eszünk, hogy az ujesztendőben gazdagok, szépek legyünk. A sárgára főtt ku­korica- és babszemek már az ősi Egyiptomban is az arany­pénzt jelképezték. Az ösvallások hiedelme szerint, aki fo­gyaszt az „aranyból” az magához vonzza az igazi aranyat is. Újévi malacot sütünk, mert a malac a kincskeresés lázá­nak ideje óta a szerencse szimbóluma Európában. Bár a ke­leti népek már évezredekkel ezelőtt szerencsét hozó szent állatként tiszteHék a malacot, mert kitúrja a kincset. Szilveszter, új év, jókedv, vidámság, búcsúzkodás és év­kezdés Megannyi kedves szokás, mulatság az egész világon. Kádár Márta 8 NÓGRÁD - 1971. január 1., péntek l Tréfa kaleidoszkóp Moszkva Két saomsaédaeBizoiniy be­szélget: — Miiért ki abélt Alek­szandr Alekszandirovics teg­nap annyira a feleségéire? — Mert Olga Fjodor óvna nem akarta megmondani, mi­re költötte a pénzt. — És mólért ordított ma úgy, mint a sa&ál? — Mert az asszony meg­mondta, hogy mire költötte... Milánó Lalkóssaentielő után két ba­rátnő elbúcsúzik a háziaktól, az ismert wvoséktól, s egyi­kük már a lépcsőháziban töp­reng: — De szeretném tudni, Marcella, mit űzetett Vitto­rio doktor azokért a rémes székekért! — Melyik székekre gon­dolsz, kedves Annie? — Tudod, drágám, amelye­ket olyan elragadónak talál­tam. .. Párizs Maurice naigyon szégyenlős természetű. Ezért azután ép­pen fél évébe kerül, míg vég­re elhatározza, hogy megkéri az ugyancsak rettentően szé­gyenlős Yvette kezét. — Kedves monsieur — szó­lal meg szigorúan a jövendő anyós —, mondja, szereti a gyerekeket? — Ó, igen — rebegj fülig pirulva Maurice. — Nos. akkor minden rendben van. Yvette-nak ugyanis már van kettő... Bukarest Egy férfi a Bukarestbe tar­tó gyorsvonaton beszól az egyik fülkébe: — Nincs valakinek véletle­nül egy üveg konyakja? A szomszéd fülkében ugyanis egy hölgy elájult Az egyik utas leveszd bő­röndjét kivesz belőle egy üveg konyakot, ás átnyújtja a Sérfimak. Az átveszi, hatalmasat húz belőle, majd visszaadja az üveget: — Köszönöm, igazán kö­szönöm. Tudja, én az ilyes­mit látni se bírom... Hamburg Az absztrakt festő kiállítást rendez művedből. — Rengeteg dolgom van Ott, Paul — panaszkodik este a sörözőben barátjának. — Doligod? — Igen, igen. Tárgyalok az érdeklődő vevőkkel. Magya­rázom a képeimet, s emel­lett állandóan figyelnem kell a vendégkönyvet — Miért? — Hogy azonnal kiszakít­sam a látogatók bejegyzé­seit. .. Zürich ■ * A népszerű orvosprofesszor­hoz belibeg a dúsgazdag gyá­ros kissé molett felesége, és megvizsgáltatja maigát. Az orvos három napon át külön­böző vizsgálatot végeztet Use asszonyon, majd a negyedik napon fontoskodva kijelenti: — Ügy látszik, asszonyom, — természetesen nem aka­rom önt megijeszteni —, hogy hipertrófiában szenved. Ilse asszony szeme felcsil­lan: — Remélem, professzor úr, hogy ez a baj most divatos... Belgrád Egy fiatalember mondja barátjának, miközben az ital­boltban a negyedik rundot isszák: — Szegény apámnak most egy másik asszonyt is el kell tartania. — Hogyan, csak nincs ba­rátnője is? — Nincs, hanem én is meg­nősültem. .. (Révész Tibor gyűjtésiből) DELIBÁB Felirat Rabat (Marokkó) városszéli benzinikútján: „Itt szolgálja ki önt a Szahara egyetlen üzemanyag-töltőál­lomása. A sivatagon átvezető aiutóút mentén látható többi benzinkút nem más. mint dé­libáb.” SZEMJON ÚJRA BESZÉL 27 évig volt süketnéma Saamjon Krivocsenko, egy ukrajnai állami gazdaság dol­gozója. Háborús sebesülés folytán, 1943-ban vesztette el hangját és a hallását. Mosta szerencsétlenségben szerencse érte. A munkahelyéről teher­autón tért vissza, s eközben közlekedési balesetet szenve­dett, amelynek során elvesz­tette az eszméletét. Kórházba szállították. Ki írhatná le Szemjon munkatársadnak ál- mélkodáaát, amikor a sérült eszméletre térve hirtelen be­szélni kezdett. Első kérése az volt, hogy ne büntessék meg a közlekedési balesetben vét­keseket. JULIO SZABADULÁSA A chilei belügyminisztéri­um hivatalnokai naphosszat nem tudtak hozzáférni egy páncélszekrényben elhelyezett fontos iratokhoz, mert a régi szekrény utolsó kulcsa is el­veszett. Végül is a bűnügyi osztályról érkezett a mentő ötlet: „Ki kell hozni a bör­tönből Julio Gutierrezt, aki tizenkét éVes karában feltör­te az első páncélszekrényt, és most éppen a hatodik bünte­tését tölitn. Julié csupén egy zsebkést. egy harapófogót, némi zsineget, két hajtőt és néhány drótvéget kért. öt óriad munka után a páncél- sze'cróny ajtaja felpattant. A hálás bűnügyi osztály aggály nélkül helyeztette szabadláb­ra Juliót. Titokban minden fogását filmre vették'. világ TELEFONOS KUTYA Aki az angliai Old W mű­sorban Jean Nasht felhívja, a vonal másik végén gyakran csak morgást és csaholást halL Nash asszony megmond­ta ismerőseinek, hogy ezen ne csodálkozzanak, ez Kleopátra, az ő telefommánáás kutyája. Az eb egész nap a telefon mellett ül, és lesi a, híváso­kat. Amint a telefon cseng, mint egy csontot, megragad­ja a hallgatót, és a kosará­ba hurcolja — hacsak Nash asszony nem tudja megelőz­ni. A TECHNIKA ATKA Bosszantó dolog történt egy olaszországi kig városban két közlekedési rendőrrel. Gyors­hajtás miatt pénzbüntetéssel akartak sújtani, egy élelmi- saerkeresikedőt. A kereskedő rábeszélte őket. hogy bünte­tés helyett fogadjanak el tő­le két pizzát, az olaszok ked­velt nemzeti eledelét. Amikor a közlekedési rendőrök visz- szatértek a kapitányságra, azonnali hatállyal elbocsátot­ták őket. Elfelejtették ugyan­is gépkocsijuk rádióadóbe- rendezését kikapcsolni. FENYEGETÉS Lehangoló tapasztalatok ar­ra bírták Palmgren atyát, egy svéd lelkipásztort, hogy templomának gyűjtőperse- lyét hatásos módon óvja. Amint illetéktelen megkísér­li, hogy a perselyt a helyéről eltávolítsa, megszólal az energikus, fenyegető hang: „Ne lopj!”. SZÓRAKOZOTTSÁG Amikor Umberto Fabri ölcölvívó a szárítóba ugrott,* és fürdőköpenyét elegáns lendülettel ledobta, a közön­ség hangos kiáltozásba tört ki. Ellenfele ismerte fel leg­először a helyzetet, és újra rádobta a boxolóra a kabá­tot. Fábrd elfelejtette felven­ni a nadrágját. (E. R.) A fakéményes ház ist amely éber Szemmel vi­S zinte az egész falu ásít az álmosságtól. Délután van. késő őszi délután. A völgy, mint valami óriási fa lombkoronája. Széfcrajzó ágai szeletekre darabolják a he­gyet. hogy helyet adjanak az emberi hajlékoknak; a sár­ból. vályogból, fáiból, téglából vert. rakott, faragott, épített házaknak, mint madárfósztoek- nek a gallyakon. A kis borsodi falu, Kele- mér útjai a vizek folyását követik, A házak pedig úgy ülnek, guggolnak, térdepelnek az utak mentén, mint a pihe­nő vándorok. A tenyérbe il­lő, vízcsiszolta, formálta kö­veket összegyűjtik itt az em­berek. mint ínséges esztendők­ben a gabona magvait, és a házuk köré rakják, mintha vi_ ragokat ültetnének. A virágok pedig a kövek között virítanak. Az emberek meg kövek és virágok között élnek. A költőről elnevezett utcá­ban, nem messze a Tompa Mihály emlékmúzeumtól, egyedül él fakéményes házá­ban özvegy Váradi Jánosné. Hetvenöt esztendő fáradsága zsibbad a lábában, jóval több, mint egy évszázad néz le rá a régi ház gerendáiról. A fa­lakat még az apja verte sár­ból. Özvegy Váradiné már itt született, nevelkedett, itt lett asszonnyá, két gyerek anyjá­vá, aztán özveggyé, szegénnyé, öreggé, magányossá. Ez a ház az ő áete. A ház azonban nemcsak neki fontos. A társadalomnak gyázza a letűnt korok am. barformálta emlékeit. Ezt a házat nem szabad lebontani — mondja a néni. Mert ez fa­kéményes. Nézték ezt már a fővárosiból jött embereik is. Körüljárták, megszemlélték, kívülről, belülről is' megko- pogtatták. aztán elmentek az­zal. hogy ehhez nem szabad hozzányúlni. A ház, a fakéményes ház a domb tövében áll, s az idő, a felette elvonuló viharok, há­borúk. emberi nyomorúságok súlya alatt lassan belesüpped a múltjába, a főidbe, amely­ből vétetett. Eperfa árnyé­kolja az első é\s egyetlen szo­bát, ami egyben konyha is. Sűrű függöny szűri meg a bágyadt napfényt a tenyérnyi ablakon. Alatta ott a régimó­di ágy, s felette az emberkéz simogatta falon porosodnak a családi képek, szentek színes ábrázatái. A másik fal lábá­nál homorít a heverő, mely­nek fejénél a szekrény őrkö­dik, lábát pedig a csikó­tűzhely melege vigyázza. A kiét szék háttal áll az asztalinak, mintha harag­ban lennének. A komódon együtt van a múlt, a jelen és a jifvő. Régi, cifra, aranyozott poharak, egy tegnap sütötte darab kenyér és üvegekben befőtt. Piros paradicsom, zöld­uborka, kék szilva és vörös som. Sombefőtt. Soha nem láttam, soha nem ízleltem. Az erdő ajándéka. Az erdő aján­déka a szegény embereknek. És az egyik falnál ott a kicífrázott, látásra is súlyos láda. A menyasszonyi láda. Kérném, nyissa meg. de a né­ni tagadólag rázza a fejét. Azt nem lehet... Fekete ruhában ül. fekete kendő árnyékolja arcát, s csak az igazi, nemes fából készült hangszerek mód. ján feketére vénült bútorok értik szótlan tagadását. Pa­pucsba bújtatott lábainál ott sárgállik a frissen tört ku­korica háncsa, száraz babhü­vely csörög, ha a cica nyúj­tózik benne. Nyikorogva nyílik innen az ajtó a pitvarba. Ez a második helyiség Sötét és hideg fo­gadja a látogatót. Itt nincs ablak, ide áramlik be a szom­széd szoba füstje, s innen tá­vozik a botokból font ég sár­ral tapasztott fakéményen az ég felé. A kormos kémény alatt füstölik a húst. a földön tartják másnap délig a ma főzött levest. Most kettétört óriási sárga tök vigyorog rám az egyik sarokból, magokból álló csontszínű fogsorával. Két lépés a következő ajtó, «mely a kamrába vezet, s amelyet valamikor tehenek le­heli ete és teiszag avatott Is­tállóvá. Tűzifa szárad most benne és egy kevés szén. amely tikkadtan meg-megpat- tam néha. Lassan sötétedik. A néni előlkészíti a petróleumlámpát, de még nem gyújtia meg. Ké­kesszürke homály üli meg a kis szobát. Elfáradt már a napfény, elfáradt már a mai nap, elfáradt már a néni is. Pálinkával kínál, aztán kikí- sér. Állunk a ház mellett. Fe­kete ruhás alakja a vakítóan fehér falak előtt valószínűt­lenné teszi körülöttem a való életet. Hangja is olyan, mint­ha álmomban hallanám: — Két fiút neveltem egye­dül. özvegyen. Egyik fiamat elvette a háború, a másik fi­am tanár. Ha eljönnek, látom őket és az unokámat is. Ha eljönnek, mind a kettő meg­csókol, az is. amelvik él, s az is. amelyiket visszaálmo­dom magamnak. Én már csak nekik élek. És nekik él ez az öreg ház is. Nekik nevel gyü­mölcsöt a kert a ház mögött... A házat, a fakéményes há­zat elkerüli a villanyvezeték. A kert a ház mögött tele van almafával, diófával szil­vafával. A kert. a ház mögött, fel­fut a domboldalon. Egészen a temetőig...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom