Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-28 / 23. szám
Színházi esték Szókratész i4 gyilkos a házban van — nyílt hitvallással A Huszonötödik Színház elad vidéki estje Szerény kis osztogató Lap adta tudtunkra, hogy Salgótarjánban tartja első vidéki vendégjátékát az ország iegfia- oalabb színpadművészeti társulása, a Huszonötödik Színház. A műsorlap Platón: Szókratész védőbeszéde című, csaknem két és fél ezer éves művét hirdette, Devecseri Gábor fordításában, Horváth Jenő rendezésében, mindössze négy szereplővel — alig ismert nevű fiatal művészekkel, Maga a produkció környezete is a szokottól eltérő volt ezúttal: a kamara jellegű, száaegynéhány érdeklődőt váró előadás nézői a színpadon foglaltak helyet, közvetlen a játéktér dobogója előtt, melynek „díszlete”, kelléke egyetlen háttérlemez és két szék volt Ebből, az úgyszólván semmiből, azonban olyan magas rendű művészi vállalkozás bontakozott ki, olyan művészi alázatról, egyben művészi elhivatottságról, félreérthetetlen esztétikai, etikai, politikai hitvallásról tanúskodó élmény, melyhez mérhetőt egyetlen vendégtársulatunk nem nyújtott még ezen a színpadon. S ha már a politikai hitvallást említettem, hadd is térjek vissza ehhez. Mert Gyur- kó László író-igazgató és munban mégsem azonos azzal a történelmileg létező férfiúval, aki hajlott korára az athéni demokrácia bizonyos értelemben retrograd képviselője lett. Hogy portréját mégis tiszteletteljesen hitelesnek fogadjuk el a látott megmintázásban, az épp abban a humanista emberi és filozófiai magatartásban rejlik, amellyel évezredek társadalmainak jelölt utat és célt, mint a filozófiatörténet egyik legjelentékenyebb egyénisége. Szókratész olyan kérdéseket szögez nekünk, amelyek szocialista társadalmunkban sem közömbösek, s nem maradhatnak megválaszolatlanok. Azt például: elégedett lehetsz-e annyival, hogy csak polgár vagy, és nem állampolgár?... Hogy te, állampolgár, menynyiben tudod megvalósítani a magadnak elképzelt államot?. .. Szocialista nyelvűnkre lefordítható kérdések ezek, mert szoros feladatainkra utalnak. Hogy az állampolgárnak joga és kötelessége a közösség javára szólni. Szólni mindarról, ami torz és helytelen. Ez a jog és kötelesség a szocialista demokrácia szélesítése. Mert „az a jog, ami jogtalanul az a törvény, ami törvénytelenül akar érvényesülni, nem jog és nem törvény.” A bemutatót követó ankéten Horváth Jenő rendező a színház rendkívül rokonszenves törekvéséről ezt mondta: — Színházunk az együttes és az igazgató jő és azonos vágyával létesült. Valamennyi társulat közül a legkisebb dotációval, a legmostohább körülmények között dolgozik, próbál és tartja előadásait Elérendő célunk: helyreállítani azt a hitet, hogy egy esztétikai, etikai és nem utolsó sárban ideológiai intézmény hatná tud a társadalomra. Eredményeiket nem lebecsülve úgy éreztük, hogy az ország másik 24 színháza nem eléggé akar belenyúlni az emberek ítéletének formálásába. Márpedig olyan félreérthetetlenül fel kell tenni a kérdést mint Shakespeare Hamlet-jé- nek első mondata: „Állj, és mondd meg, hogy ki vagy?” — Állj meg polgár, és mondd meg: mi a bajod a társadalommal? — Állj meg, állam és mondd meg: mi a bajod a polgáraiddal? Az ankét összegezése: a Huszonötödik Színház vendégjátékaira az elkövetkezőkben is számíthatunk. A nemes törekvésű együttes megérezte Salgótarján rokonszenvét Barna Tibor Magyar bűnügyi film A krími sokat vitatott műfaj. Szégyellni keli-e. szabad-e szeretni? Komoly dolog-e? A kérdésekre mint annyiszor, most la a minőségkategória adja a választ. Ha jó a krimi, nem számit bűnnek élvezete. A napjainkban egyre inkább teret nyerő bűnügyi történet szabályait klasszikus elődök (Dosztojevszkij, A. E. Poe stb...) dolgozták ki, s a kortárs írók (Simenon, Agathe Christie) is bizonyítják: lehet maradandót létrehozni e műfajban is. Bán Róbert filmje aligha lesz érv a krimi mellett. A lényeg: a pengeéles logikai lánc megvan ugyan, de a klasszikus görbén (izgalmas Indítás — nyugodtabb szakasz — végig felfelé irányuló izgalmi vonal) torzulásokat fedezhetünk fel. A valóban krimiszerű periódusokat minduntalan unalmas, érdektelen holt szakaszok bontják meg. A bérház liftjében női hullát találnak. Ki a gyilkos? A rendőrség erre a kérdésre keresd a választ a vasárnapi verőfényes hangulatban. Mindenki gyanús, aki nem, az Is azzá lesz. A nyomozás közben lelepleződik Báni, a kerítő, Poós, a „lünk” énekes. Szilágyi. a kis stílű szélhámos, Csák várj néni, a házi kölcsön, zőpénztár. A korona e „művön” Stanislaw Mikulski, aki — miként Kloas kapitányként megszoktuk tőle — ellenállhatatlanul logikus, bátor, merész, tévedhetetlen, jópofa és talpig férfi, A film befejezése után ismét megszólal: Várjanak, csak egy percig! Csitt! Ne árulják él senkinek! — hallja a sorok közül kikászálódó néző, akit e fogás láttán a Bio Tomi reklámok kétes illata csapja meg. Szokás nálunk, a népszerűség maximális kihasználása. Mikulski népszerű. legyen még Inkább az. Milyen szerep alkalmas erre? Tímár századosé, aki a már felsorolt erények büszke birtokosa. Az ax érzésünk, nem a szerepre kerestek megfelelő színészt, hanem a színésznek írtak szerepet Nyilvánvaló, hogy ez az erőlködés az értékek rovására ment. A legeredetibb figura Major Tamás házmestere. Kiss Manyi Csákvári nénije — a panalel figura — erőltetett, látszik, hogy csak a poénokért van, mógipedig olyan poénokért, melyek bicegnek, verejtékeznek. Garas Dezső Gál nyomozó szerepében szellemes alakítást nyújt. Hiteles Koós János Poós Attila jelmezében. Kállai Ferenc mint Bánki úr. Zsombolyai János, Gonda János zenéje a történetet szolgálják. Harm Ferenc Titok — tanulsággal Hiába jártam-keltem bármerre a megyében, sosem sikerűin még egyetlen főzdében sem félfedeznem a jó pálinka tátikát. Semmilyen praktika, fondorlat nem használt. Mindenütt elmondták az általános tudnivalókat, de ezek könyvben is megtalálhatok. Mélyen hallgattak arról a sajátos fogásról, ami annyira jellegzetessé teszi és a többitől megkülönbözteti az igazén jó kisüstit. Legutóbb Becskér;, egy kedves, idős emberrel, Antsalika Jánossal találkoztam. Kedélyesen kezdődött a beszélgetés, amúgy szőrmentén a pálinkáról is — nehogy gyanút kapjon a jó öreg. Persze nem mentem semmire. János bácsi ugyan nagy titokzatosan elárulta, hogy csak kellően érett, nem rothadt, tiszta gyümölcsöt szabad felszedni, s ezt tiszta faedényfoen tárolni. A szilvát legjobb kdmagoz- nd — a csonthéjban levő mérgező anyag miatt—, s a gyümölcs búsát pihentetni meleg helyen. Megköszöntem a tudmi/voló- kait. A beszélgetés másképpen nem is folytatódhatott, minta „minőség vizsgálatával”. A váratlan látogatónak kijáró fél decit nem lehetett csak úgy felhajtani. Meg kellett bírálni aa ízét, zamaitát, kóstolgatni. Ezen a pálinkán olajos simasága mellett érezni lehetett a nógrádi dombok napsugarának érlelő tüzét, a szilva friss illatát. S fúrta az oldalamat: mi a titka ennek a pálinkának? János bácsi elmosolyodott, s megsúgta a „titkot”: az ő üstjük nem gőzös rendszerű, hanem keverés. Márpedig ez a jó, ez ad különleges ízt az italnak. De többet nem szólít, én se jutottam egyről kettőre. Inkább panaszkodott, hogy baj lesz a nógrádi pálinkával. Az új rendelkezés felére csökkentette a főzetők számát. A pénzügyi terhek megcsaippan- toitták a szórvénygyümölcsö- sök termésének megmentésére, hasznosítására törekvők kedvét. Persze, még nem került végveszélybe a magyar pálinkafőzés, azonban érdemes lenne gondolkodni egy hasznosabb megoldásom. Olyanom, amely minden szem gyümölcs megmentésére és hasznosítására ösztönöz. — p. t. — S' Érvényesek az engedélyek A közlekedés- és postaűgyi miniszter most megjelent rendelet« módosítja a gépjárművezető-képzésről és -vizsgáztatásról szóló két évvel ezelőtti rendelkezést. E szerint, aki jelenleg gépjárművezető-tanfolyamon oktat, vagy szakoktatói könyv alapján gépjárművezetőket vizsgára készít élő. e tevékenységiét — oktatói vizsgájáig — de legkésőbb 1972. december 31-ig folytathatja. A rendelkezés lényegébe két évvel meghosszabbítja a gépj árm űvezető-oktatók és a vizsgára előkészítők engedélyét. amely most lejárt Az oktatóknak és az előkészítőknek ugyanis — a gépjárművezető-képzés és -vizsgáztatás új rendszerének megfelelően vizsgázó iák kell az oktatás korszerű módszereiről. A vizsga során győződnek meg a* oktatók rátermettségéről, pedagógiai készségéről is. Az oktatók vizsgáztatásához állami tanfolyamokat indítanak, meghatározott tan tervvel és tananyaggal. A tanfolyamokhoz, s az egyéni tanuláshoz szükséges vizsgaanyagok még nem készültek el, s 2000 oktató vizsgája elhúzódik. s a meghatározott ideig a mostani engedéllyel működhetnek. katársai kendőzés nélküli feLadaitra vállalkoztak a színház létrehívásával. Arra, hogy a művészet sajátos, áttételeken ható magas rendű politikai nevelőmissziót szolgáljon. S ahogy az itt bemutatásra vállalt mű jelzi, ígéri, korántsem a könnyű megközelítés irányából, az aktuális napi politika alakulására, változásaira való oda-odapillan- tás óvatos duhajságával. A hatásában évezredekben mérhető bölcselő alakjának és tanainak színpadra idézése számos csapdát rejteget a rendező útjában. Szókratészt úgy kell megszólaltatnia színészével, hogy az alakot és az általa képviselt filozófiát megőrizze a maga történelmi dimenziójában. Perben, de az érvényes igazát illetően egyetértésben legyen vele, felmutassa azokat az értékeket a gondolatok vonulatában, dialektikájában, melyek korunkban éppoly helytállók, mint két és fél ezer esztendővel korábban, megfogantatásuk idején voltaik, s amelyek a marxista filozófia elveivel is szinkronban állnak. Szókratésztől — köztudottan — írott anyag nem maradt ránk, így ma ismert tanaiban bizxmyára nagy tanítványa. Platón filozófiai adalékai is tükröződnek. Ez azonban a színpadra idézett Szókratész erkölcsi nézetén — amivel az idealista alapon nyugvó etikai racionalizmust alapozta meg — módszerén.: a fogalmak párbeszédre alapozott tisztázásán mit sem változtat. A színpadi Szókratész azon) I«. Luciano rövid idő alatt nagyon megkedvelte Mariát. Szerette, mint nagyapa szeretheti unokáját. Ezt az érzést sohasem tapasztalta. Életét agglegényként verekedte végig. Hatvanöt éves lett és ismeretlen volt számára a családi élet, azok örömeivel, bosszúságaival együtt. Így volt a szerelemmel is. Sosem értette, hogyan lehet egy nőbe annyira belehabarodni, hogy a férfi miég az életét is képes kockáztatni. A nőt legfeljebb dekorációnak és időnként természetellenes ösztönei kielégítésére szolgáló eszköznek tekintette. Még nem volt tizenhárom éves, amikor a New York-i Little Italy-ban, a legkoszosabb néger negyed tőszomszédságában kenyérért, egy-egy falat ennivalóért lett idősebb homoszexuális férfiak médiuma, szeretkező partnere, és amikor a banda, amelyhez tartozott, egy ízben közös bordélylátoga- tására magával vitte a fiatal Lucianót is, a mocskos, polos- kás pinceodúban a neki kiosztott, ápolatlan idősebb „lány”- ban semmi örömét sem lelte. Háigymabűzt, olcsó émelyítő pacsulit, izzadtságszagot érzett és undorodva menekült a szűk Harlem -széli sikátor fojtó levegőjére, ami a pincéhez képest mégis valami ózondús hegyi ájemek tűnt. Attól kezdve a nőkön nagyon sokáig ezt a szagegyveleget érezte. Nancynak, tizenöt évvel később emiatt kellett meghalnia, holott Nancy New York legtisztább, legarányosabb testű és a maga idejében legszebb prostituáltja volt.. Luciano homoszexuális lett, de mert érzéke az üzlethez mindig volt, New York-i boss korában jól tudta, hogy a tisztességes lát, szaitú, polgári üzletembernek feltétlenül szükséges egy barátnő is, akivel nyilvános helyeken és fogadásokon megjelenhet. Ezért tartotta ki Nancyt. Az egészből csupán az melengette szívét, hogy a mohó férfiszemek láttán megállapíthatta, mennyire irigykednek rá társai, a csinos nő miatt. Ezért külön örömet jelentett számára, ha az irigyelt nőt minél többet és minél alaposabban megalázhatta. Nan- cynek többek között végig kellett néznie, hogyan fajtalan- kodott testvérével, Dióval. Mégis meglepődött, amikor Nancy elkövette azt az ostobaságot, hogy 1933-ban, amikor a New York-i prostituáltakat zsaroló vállalkozás miatt eljárás indult Luciano ellen, a bíróságon azt állította, hogy Luciano nem férfi és sosem volt az... Kibeszélte, mert gyűlölte, mert megunta, s mert visszalökte Harlem legmocskosabb bordélyházába. Nancy másodszor már nem tanúskodhatott a bíróság előtt, mert Dió belefektette a csatornába egy hajnalon, pontosan a zöldségbolt előtt, melynek tulajdonosa Nancyt abban az időben felkarolta. Luciano az utca túloldaláról. a szemközti ház kapujából figyelte, amint a zöldséges reggal, nyitás után a járda melletti lefolyóba egy vödör szennyes vizet loccsantott, és a rács alól váratlanul Nancy üveges szemei bámultak vissza rá. „Micsoda arcot vágott!” — és alvigyorodott, valahányszor a régi história eszébe jutott. Nancy óta a környezetében nem tudott tartósan elviselni nőt. Csak a fiúkat kedvelte, és ebben hasonlított nagy elődjéhez, a kétezer évvel ezelőtt élt római császárhoz, aki ezt a káprázatos villát építtette itt, a szigeten. Maga sem érti, mi történt vele. Amikor évekkel ezelőtt Berti társaságában Baria Bellonlt először meglátta, a lány addig so6em tapasztalt, furcsa érzéseket kavart benne. Gyereke nem volt, se törvényes, se törvénytelen és talán amolyan apai emóciók voltak ezek. Nosztalgia az elszállt ifjúság után. Mindig is a hatalom és a szerzés megszállottja volt. Talán azért, mert oly sokat éhezett gyerekkorában, s mert annyit megalázták... De ő mindent visszafizetett. Nem tudná összeszámolni, hány embert ölt meg, és hány megölésére adott parancsot killereinek. Hatalmat, temérdek kincset szerzett, de minek? Életet és halált osztogatott, mint egy zsarnok kényúr. Ennek is ma értelme volt? Mire volt jó az egész élet, ami olyan hamar elszállt, mint a Tirrén- tenger felett feltűnő albatroszok. Itt. Caprin, ebben a csendes magányban, a tenger fölé hulló bíbor alkonyokon mostanában egyre többet töprengett az életéről, melynek nincs folytatása. Ha vége lesz, megszakadt a fonal, és ki tudja, kinek lesz hasznára az a kegyetlen ötven esztendő, amit' állandó harcban, örökös ébrenlétben végigélt. Mindezek ma már minden sanda gyanúsítás nélkül, szabadon hangozhatnak el a színpadon — a tény pedig szocialista demokráciánk erősödésének és szélesedésének bizonysága. Szókratész ideaUlsta-humaniista filozófiája nem a mi filozófiánk, — de rokonszenves. Tanításai a kor szükségleteit, kívánalmait fejezték ki, de tanításainak mai kritikájában csodálatunk is benne van. Szókratésztől nem szabad marxista világnézetet számon - kérni, de szavainak értéklényegére odafigyelni ma sem árt. „ßn nem hiszem — mondja egy helyütt a bölcs —. hogy az államnak nem az legfőbb feladata, hogy határain belül minden tényezővel segítse állampolgárait, hogy legfőbb jellemzőjük az erény legyen.” Az erény, az etika kérdései napjainkban sem avult fogalmak. Sem az, hogy polgárokból a közösség javát munkáló állampolgárokká növekedjünk, akik a közös javakból tudás, rátermettség és szorgalom arányában részesedünk. A nagy vállalkozásra, Szókratész védőbeszédére hétfőn este került sor a megyei művelődési házban. Az, amit a főszerepben a fiatal Haupmann Péter jó kétórás tartamban, szinte egylélegzetre nyújtott, gondolati átéltségében és művészi vetületében egyaránt lenyűgöző teljesítmény volt. De elismerés jár az őt segítő Szendrő Ivánnak, Verebes Istvánnak és Balogh Tamásnak is. 4 NÓGRÁD — 1971. január 28., csütörtök (Folytatjuk)
