Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-06 / 4. szám
Antal Gábor: Valaki a vállalattól Ezek » modern otthonok * nagy múltú városrész megújhodásának hírnökei. ÓBUDA, 1971 Hulló vatoiatú, 'tört kémé- ayű, alacsony házaik, görbe utcáik, a kövek közt. kinő a fű. fejkendős öregasszony siet át a. túloldalra. A téli napsütésben botjára támaszkodó öregember jérikál az udvaron. — Tavaszra a mi utcáinkat te lebontják — mondja az öregember — és a virágokra mutat. — Hogy viszem magammal az új házakba? A kislány felugrik a zongora, mellől. Bekapcsolja a rádiót Csomagol és indul az iskolába. a Zápor utcai hipermodern tanintézetbe. Ilyen most Óbuda. Üjuló, épülő városnegyed. A város- rendezési tervben 6 ezer régi, vályagházat szanálnak, s hegyükre 15 ezer lakást építenek. — parkokkal, zöld utakkal, korszerű középületekkel. A következő 15 évben 100 ezer lakos számára biztosítanak itt kényelmes lakást. Nevében is őrzi ődonságát a főváros legrégibb települése, Óbuda. Története a római idő- ínig nyúlik vissza; Aquincum, u katonai és a polgárváros, az amfiteátrum, a vízvezeték, a lakóházak és a vásárcsarnokok romjai beszédes emlékei az időszámítás körüli éveknek. A hagyományok szerint a római kori épületeket még a honfoglaló magyarok is használták. Itt volt a fejedelmi törzs szálláshelye, a Nagyszombat utraj katonai amfiteátrum fölött állt Kurszánnak, Árpáid vezértársának a vára, s a krónikásak azt írják: Árpád holttestét is Óbudán temették eL A török idők Óbudát is elpusztították, s csak a barokk korban népesedett be újra. A királyi adományként a Zichy- csailád birtokába jutott Óbudára ekkor telepítették be a németeket, svábokat A XVIII. századiban az óbudai uradalom a királyi kamara tulajdona lett. A Mária Terézia és II. József nevéhez fűződő ipartelepítés idején Ó- buda lett az állami selyemipar „kísérleti telepe”. Gyárak. A hajdani Goldberger manufaktúra, melyet 1785- ban Goldberger Ferenc óbudai aranyműves és kereskedő alapított, miután kitanulta az imdigófestést A Széchenyi István kezdeményezte hajógyár, 1835-ből. Az első gőzhajót az Árpád-ot már 1836-ban vízre bocsátották. Azóta motoros Diesel-hajók, folyami és óceánjáró, jégtörő-. vontató-, üdülőhajók százai hagyták el a gyárait. A felszabadulás óta négy és félszáz hajót építettek. A Kéhli-vendéglő falán emléktábla idézi, a Korvin Ottó téren szobra díszeleg, a Dugonics Titusz téri házat is megjelölték — itt é£l(t és halt meg a nagy álmodó. Krúdy Gyula. Regényéről kapta nevét a Fő tér hangulatos étterme — a Postakocsi, ahol rajzos étlapról válogatva, ülhet a vendég a postakocsinak kiképzett bárpult elé. A kiskocsmák, a kockás asztalterítők, a sramlizene — még úgy, ahogy őrzik a század eleji Óbuda báját, varázsát, hangulatát. Gelléri Andor Endre azt írja a két világháború közti Óbudáról: „A város legöregebb emeletes házai vannak itt: kopott arcukba sűrűn csillognak egymás mellett az üzletek áruval és reklámárakkal teledobált kirakatai”. Most az első hazai házgyár, harismyagyár, bányászati kutató intézet, mezőgazdasági gépgyár, rádiótechnikai gyár, textilüzemek, tervezőintézetek sorakoznak egymás mellé De őrzik a hagyományokat is. A tervek szerint a Fő tér és környéke a gasztronómiai központtá válik: vendéglátó- üzemeket, éttermeket, borozókat telepítenek Ide. Helyt kapnak a kismesterségek művelői, a kihalófélben levő szakmák képviselői: a gyertyaöntők, a fafaragók, rézművesek, mózesfcalácsosök, gombkötők. — Hamarosan már csak vendégségbe jövünk erre — mondja az öregember és becsukja a nyikorgó®, nehéz, tölgyfakaput. Kádár Márta öreg házsor, amely a miiltat idéz! — Egy duplát» A kávéfőzőnő átveszi a blokkot és kiönti a kávét a nagy pohárból a kisebbikbe. Már ott a keze a gőzcsapon, amikor a vendég felsőkéit; — Gőz nélkül! A vijjogásnak is beillő sikoltás sokkolja a vékony, szőke, új személyzetet, akinek Boriska a neve, sőt igazából Borbála, az üzletben azonban — Toncsi, Milcsi és Évcsi mellett — ő a Borosi. A sokkolt Bor esi megereszti a csapot, bár nem ezt akarta. A vendég megfordul és magabiztosan nyit be a „Toalett” feliratú ajtón. A vezetőnő ott körmöl az inkább férfifejnek tűnő fejjel ékes ajtó melletti irodájában. Feszülten néz a vendégre, mint aki álmot lát. Nem is köszön, kábulatában. De elmulasztja a köszönést a magas, őszülő üstökű vendég is. Ö is néz egy darabig, majd kirobban: — Gőzt adnak a kávémhoz. Hát nem ismernek Itt? A vezieíőnő gömbölyű arcán még mindig némi köd ül, szeme kicsit lehunyódik a fénylő szemüveg mögött. De azért feláll, és szó nélkül követi a vendéget a presszóba. „Ide, kérem, gőz nélkül kell adni a kávét” — közli Barcsival. E néhány szóban azonban annyi a feszültség, hogy a — vezetőnő szerint — éppenséggel nem túl intelligens, új személyzet felrezzen. Borcsi-Boriska egyszerre csak megérti, hogy bár a vendég arca kissé borostás, a nadrágja a bokájáig ér és a zakója is elég snassz, nem a „gőz nélkül” a lényeg. Ennek a vendégnek — bár ha nem adott is „jatt”-ot, vagy esetleg éppen ezért —, nem is egy dupla, hanem a nagy pohár egész tartalma jár, és három... négy..., öt cukor. Rögtön kellett volna tudnom — szidja magát Borcsi —, hogy az. Egy kicsit dilis fejes, de fejes. És mert Csöpike — a vezetőnő —. egy biccentésnyj kifogást sem emelt a nagy pohár meg a cukor ellen, az új személyzet rámosolyog a vendégre. Illetve mosolyogni kezd, de abbahagyja, mert hiányzik egy foga fent, és éppen elöl. Eddig is tudta, hogy nem lehet így meglenni a szakmában, pláne, ha valaki nem csúnya és csak huszonhét éves. (Az, hogy két gyerek is van már, Csöpike szerint nem látszik meg.) Most azonban, — tíz perccel zárás előtt, a kiürült presszóban, —, megfogadja, hogy mindenképpen elmegy a fogorvoshoz. Ha fáj is, megéri. A szakmához éppen úgy hozzá tartozik a szép mosoly, mint a rendőrhöz a is, aki nála szokatlan alázattal, szinte pistultan nézi a vállalattól érkezett valakit. Tudjuk, hogy vaj van a Csöpike fején, sőt nem is csak vaj, ás nem is csak a fején. De néhány napja milyen ridegen intézte el a Patkányait, akit ő persze rögtön megismert, hiszen még a tanfolyamon is oktató volt. Kapott a Palkonyai néhány extra szendvicset, egy üveg egyiptomi sört, és a dolog ei volt intézve. Olyan sok kiló vajról azért nincsen szóc a „Katicá”-ban a I/olika bőkezűbb volt önmagához. Ez a snassz zakójú azonban nem lehet egyszerű fejes, sőt nem is egyszerűen fejes. Ö maga a főfő, te jószagú jézus!... Ez abból a dribliból is kiderül, amivel — miután letette a csészéjét — Gsöpikéhez beszél. Nemes kartárs is, aki a „Katicá”-ba járt ellenőrizni, a driblis duma embere volt, de ez? Egy magnó kéne ide... — Maga tudja. Csöpi, hogy ón már 16 éves koromban törzsvendég voltam a „Podá”- ban, és valószínűleg én voltam akkoriban az egyetlen ilyen korú törzsvendég az egész városban. Sem a presszó, sem a tinédzser kor nem volt ilyen divatcikk még... De én már akkor is gőz nélkül kaptam — mert kémem sem kellett — a kávét... „Kémeim sem kellett!” ... Barcsi nagyon szégyelii magát. Ha nincs is régen a szakmában, s ha piti helyen kezdte is, azért rögtön fel kellett volna ismernie a Valakit Akire a főnöke is annyira figyel, hogy még mindig nem tudott összehozni egyetlen szót sem. Nem vitás, hogy rögtön jön az utasítás: csináljanak az Év- csivel néhány „nem minden- napian extra” szendvicset, De az utasitás egyre késik. Ilcsi, a tanulólány, félig leereszti a rolót, éppen hogy átbújik alatta a focista Brányik. ö ilyenkor szokott jönni, neki ez előjoga. De Csöpike őt sem üdvözli olyan kitörő (és nem egészen önzetlen) örömmai, mint máskor. A kövér, kopasz, sokait kereső maszek szabó —, akinek műhelye csupa fut- ballsztár képével van tele — csalódottan váltja meg a blokkot. Ö is kénytelen belehallgatni a vállalati lesről pasz- szolő mondataiba: — Mostanában sokat gondolok arra, hogy miként játszotta Benny Goodmann a „Night and day”-t. Benny Goodmann!... Mit tudják azt maguk?! Én Albert Camus-val *zt vallom, hogy... A focista Brányik — ezt ma meg lehetett állapítani — műveletlen ember, hiszen magáról Rejtőről sem tudott, csak azt, hogy volt anno plébenegy Rejtő nevű hátvéd Kispesten. De még ez a bumburnyák ie ámultán hallgatja az álruhás tüneményt — De most már meg vek is, mert vár a Latínovite Zoli barátom, akivel meg kell beszélnem valamit... Elmenne? ... Mielőtt?. .. Borcsi magához inti Évcsit,, és egy perc múlva már vajat kennek a direkt Csöpike számára eltett kenyérre. ‘Maga a vaj nincs vastagon rákenve, de egy-egy szelet marhanyeiv legalább nyolc deka, és még itt a lazac is, meg a paprika is... Villámidő alatt kész a hat darab szuperszendvics, Palkonyai hármat kapott, és nem ilyet. És a lelkes Évcsi harmadik üveget is bont a kél jéghideg pilsani mellé. A rollát már lehúzták, a focista Brányik nem számít Miért olyan ideges hát ez a Csöpike? Hiszen a valaki elfogadja a szendvicseket, sőt mire az ember kellő mosolyra tudná igazítani a száját, már el is tűnt az egész tál. Illetve nem a tál, hehe, hanem a szendvics. A sörből viszont maradt. Lehet, hogy túlzó az Évcsi? Csöpike azonban nagyon ideges, és amikor az illető eltávozik, — „az igazság korszerű relativitását” ajánlva minden- ki figyelmébe — el sem köszön ettől a Nagymenőtől. Kivan ez a -Csöpi, amit az is bizonyít, hogy leveszi a szemüvegét az orráról, aztán visszateszi. Vissza, hogy aztán újra levegye. Mégis zűrösebb volna a „katicás” séfnél? Vagy az Évcsi hibázott any - nyiira? Barcsi a miét bámulja, amelyet Ilcsi felhúzott ugyan egy pillanatra, hogy elmehessen a vendég, de most már újra ott van az ajtón. Szeretne átlátná a rolón, a sarokra, ahol biztosan hatalmas Mere; várja a főfejest. & nyilván csodálkozna a fogorvostól most már nem is félő, új személyzet, ha tényleg kiláthatna a sarokra. Nem áll ott semmiféle Merci, — ő, nem —, csak a Valaki. Ott áll. s hosszú, szőrös bal (kezével zakója zsebét tapogatja, ahol három darab arany csörög. Három arany kétforintos. A húszas, szépen összehajtva, az élbocsátó cédulában lapul. szalutálás, a katonához a puskafogás. És mint az ellenőrzés a vállalathoz. A vendég közben a kávét kortyolgatja. A kávét, amit meg sem köszönt. Ez azonban természetes, és — úgy látszik — ez a véleménye Csöpikének ÉldmenlévS A New York-i WMCA rádióállomás ügyeletes szerkesztőjét hétfőn adás közben felhívta egy asszony, és közölte, vele, hogy éppen most követ el öngyilkosságot: halálos adag altatót vett be. A szerkesztő — szakmájára nézve pszichológus — a reklámszövegek és hírek beolvasását elhalasztva 90 percen keresztül beszélgetett az asszonnyal, amíg a rendőrség nyomára akadt a telefonálónak, és segítségére sietett. A nyomozás meglehetősen izgalmas volt, mert az asszony nőm volt hajlandó megnevezni magáit, viszont a telefonbeszélgetést bekeverték az adásiba, s így 150 ember adott hang után felvilágosítást az. öngyilkosjeiölt kilétéről (AP) mmi m KOSSUTH RÁDIÓ: 8.20: Ked- | veit régi melódiák. — 9.03: Va- | dón nőtt gyöngyvirág. Tamási Gáspár önéletrajzi írása, VII. | rész. — 9^20: Két szvit. — 10.05: fi Százhúsz palacsinta, iványs Márt ria rádiójátéka gyermekeknek. I — 10.40: Mozart- műveiből. — 1 11.30: A Szabó család. — 12.20: I Ki nyer ma? Játék és muzsika I tíz percben. — 12.30: Tánczenei I koktél. — 13.15: Népek zenéjéből. 13.40: Vita a korszerű mezőgaz- | daságról. — 14.oo: Beethoven: R- | dúr zongoraverseny. — 15.10: Az J élő népdal. Csongrád. — 16.05: I Hernád melléki népzene. Gyűj- I tését közreadja: dr. Kiss Lajos, | II. rész. — 16.22: Muzsikáról — I fiataloknak. Juhász Előd össze- | állítása. — 16.50: A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel. — 17.20: A bécsi filharmonikus zenekar játszik. — 18.03: Favágók a Pilisben. Szerkesztő: Szél Júlia. 13.18: Decemberben hallották először. .. Tánc- zene. 19.25: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Ágay Karola áriaestje. — 20.53: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 21.19: Gondolat. A Rádió irodalmi lapja. — 22.15: „Na maszkar India!” Föld- foglalók. Bőgős László útijegyzete, ID. — 22.25: Sebestyén János csembalózik. — 22.50: Űj fogalmak a modern filozófiában. A konvergencia. — 23.05: Köny- nyüzene éjfélig. — 0.10—0.25: Toronyzene. PETŐFI RADIO: 8.05* Alfred Cortot Chopin-prelüdöket és -etűdöket játszik. — 9.00: Nóták. — 9.40: A város nagyüzeme. 10.00: A zene hullámhosszán. — 12.00: Pajkos diákok. Részletek Suppé operettjéből. — 12.30: Versenyművek. — 13.03: Erika Küth és Josef Metternich operaáriákat énekel. 14.00: Kettőtől hatig. O S O R Az aktualitások jegyében. Szerkesztő; Molnár Tibor. — 18.1©: Kis magyar néprajz. Szerkeszti: Orfcutay Gyula. — 18.27: Kóruspódium. a kórusok országos tanácsának tokaji dalostaiálkozója. I. rész. — 19.03: Rádiószínház. Üt a hideg vacsoráig, csurka István rádiójátéka. — 20.28: Kemény Klió és Baksay Árpád népdalokat énekel, csikós István cim- balmozik. — 20.50: Élni tudni kell. Egyéniség és alkalmazkodás. Dr. popper Péter pszichológussal beszélget Kardos István. — 21.10: Nagy mesterek, világhírű előadóművészek. — 22.19: Sláger volt — hallgassuk meg újra» — 23.15: Romantikus muzsika. — 24.00—O.iOí Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 8.30: Műsorismertetés. — 8.31: Szünidei matiné. — 9.30: A titkos jelszó: .,,Csupa- paga.” Magyarul beszélő NDK- tévéfilmsorozat, I—II. rész. (lám.} — 11.50—12.20: Radar. Ifjúsági érdekvédelmi műsor. — 17.23: Műsorismertetés. -- 17.25: Hírek. — 17.30: Az év első „újszülöttje”. Helyszíni közvetítés. — 18.05: A Vufcica Mitrovity-együt- tes műsorából. — 18.25: Mindenki közlekedik. .. — 39.10: Reklámműsor. — 19.15: Esti mese. — 19.25: Szünet. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: India felfedezése, 1. Ismerkedés IndiávaL — 21.05: A hasonmás. Filmszatíra. írta: Müher Péter. — 21.45: Vendégünk: Ingeborg Springer. — 22.10: Tv-híradó — 2. kiadás. SZÍNES, MŰSZAKI KÍSÉRLETI ADAS: 18.00—19.30: 1. Gilbert Bé- caud, 2. Venezuela. — 21.45—22.10: Vendégünk: Ingeborg Spring«*. BESZTERCEBÁNYA: 19.00 és 22.00: Tv-híradó. — 19.50: Balok« 20.00: Cápák. Tv-játék.
