Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

Honim. a bizalmi Az irodalom csendjébe«, äs aitíg hallható a hangja. Nem szereti a hangoskodást, sem a látványos dolgokat. Egész éle­iében szerényem dolgozott. Most is látni az arcén, hogy szeretne miinél előbb túl len­ni a beszélgetésem. Zavarja, hogy magáról kell szólnia. Igyekszik, de nem tudja iz­galmát elrejteni. Morzsolja hossczú, keskeny kezét, az erek Ss kidomborodnak rajta. Ar­cán a pír és sápadtság váltja egymást. Tekintete hol az ab­lakon, hol a szoba valame­lyik szögletében akad meg. Aztán tágra nyílt szemmel máza a papíron futó kusza be­tűket. Halkan tiltakozik: — Minek ilyen semmisége­iket feljegyezni? Munkatársai már élőre je­lezték, hogy a Mátraaljai Ál­lasra Gazdaság központi Iro­dájában Fain Ilona a legsze­rényebb dolgozó. Arcán elfá­radtak a vonások, gondolatait a megfontoltság irányítja, ér­zései nem ragadják el. Akkor élénkül fel, amiikor segítséget kémek tőle. A múltkoriban Virágh Jánosné, a gazdaság egyik dolgozója kopogtatott be hozzá. Betegség támadta meg a szemét. Egyébként is egészségüket vesztett emberek a leggyakoribb látogatói. El­mondják fájdalmukat, Ilonka pedig segítséget nyújt nekik a gyógyuláshoz. Kitölti beteg- lapjukat, eljár ügyükben az SZTK-nál. Tanácsot ad, me­lyik orvoshoz forduljanak, az­tán . elmegy betegágyukhoz meglátogatni őket _A_mSkor ezekről az embe­rekről esik a szó, arcán nyoma sincs a zavarnak. Szlobodnik János bácsiról be­szél, aki megérte nyugdíjaz­tatása idejét és ő rendezi ré­szére a szükséges okmányo­kat. Pontosan sorolja, milyen papírokat kér a hivatal. Ná­la talán senki sem tudná ezt jobban. Fám Ilonka évtized­nél is régebben végzi ezt a munkát. De e mellett ő a köz­pontban a szakszervezeti bi­zalmi is. Ezt a megbízatást iá íeUúismeretesen végzi mér hosszú évek óta. * A közelmúltban zajlott le náluk a bizalmiválas ztás. Ilonka most, amikor vissza­emlékezik a választást meg­előző napokra, őszintén be­vallja, furcsa érzés uralko­dott rajta. A termet megtöl­tő tagság előtt számot kellett adnia arról, hogyan képvisel­te a dolgozók érdekeit. Fel­jegyzések sokasága tanúsko­dik lelkiismeretes munkájá­ról. Gondoskodott arról, hogy az üzemi konyha kifogásta­lanul dolgozzon, az emberek munkájuk végeztével tisztál­kodni tudjanak és akik meg­érdemlik, eljussanak az or­szág legszebb pihenőhelyei­re. Havonta pontosan meg­kereste a negyvenhét szak­szervezeti tagot és átadta ne­kik a tagsági bélyeget. Az ün­nepségeken kicsinosította a termeket, gondoskodott a jó ellátásról. Beszélgetett a ta­gokkal gondjaikról, örömeik­ről. Dolgozott lelkiismeretesen éveken át. Mégte egyre gyötörték a kétségek: — Ezt mondjam el? Ezt emberi kötelességből tettem... Igen, Fáin Honka amit tesz, emJberd kötelességből teszi, az bizonyos. Munkatársai is ezt bizonyítják, és ezt erősítik felettesei is. Akik ott ültek a bizalmivá! aaztó taggyűlésen, valamennyien tisztában voltak ezzel. Amikor Ilonka felállt és bocsánatkérő tekintete ta­lálkozott a tagokéval, s 'még egy szót sem ejtett, már fel­zúgott a taps. Kalocsai Géza felállt, hogy javaslatot tegyen, de csak a nevét ejtette ki Fa­in Ilonkának. A kezek ma­gasba emelKedtek, kifejezvén, hogy egyetértenek Kalocsai javaslatával. Ilonkát egyhan­gúlag bizalmivá választották. Azon az estén Fáin Ilonka jól­eső érzéssel ült vonatra és utazott haza Hatvanba. Egész úton foglalkoztatta a gondo­lat: Igen, érdemes becsülete­sen élni. Most, a választás után is pontosán olyan igyekezettel dolgozik, mint eddig tette. Olyan ember, aki nem szereti a látványosságot, a hangosko­dást. A körülötte dolgozók egyszerű ügyeinek elintézése a legfontosabb számára. Tisztá­ban van azzal, hogy akiknek ezt intézi, azoknak ez a leg­nagyobb ügy. Sorsuk, talán életük alakulása is függ tőle. Bobál Gyula Mezőgazdaságunk Irtat Hét ^'ervlexikon (I.) Egyensúly és arányosság A termelés, a fejlesztés cél­ja a növekvő társadalmi szük­ségletek minél teljesebb ki­elégítése. A népgazdasági ter­vezés, miközben a gazdaság­politikát egy adott időszakra konkretizálja, fő feladatának tekinti, hogy az ország erőfor­rásait hatékonyan hasznosítsa, a növekvő szükségletek szol­gálatába állítsa. Mivel az igé­nyek megelőzik a lehetősége­ket, a terv a fizetőképes ke­reslet behatárolásával, a pénzeszközök kiáramlásának szabályozásával meghatározza a szükségletek kielégítésének a lehetségesen legkedvezőbb mértékét, biztosítva a terme­lés és áruforgalom zavarta­lanságát. Más szavakkal: a terv a" gazdaság dinamikus és kiegyensúlyozott fejlesztésére törekszik. A népgazdaság belső és kül­ső egyensúlyát szokás megkü­lönböztetni. A belső egyensú­lyon a fogyasztási javak és a beruházási termékek össze­hangolt keresletét-kínálatát, a külső .egyensúly fogalmán pe­dig az import-export, a nem­zetközi fizetési mérleg meg­felelő alakulását értjük Akár a belső, akár a külső egyen­súly hiányzik, zavarok, fe­szültségek keletkeznek a nép­gazdaságban Nehéz az egyen­súlyra érzékeny különböző te­rületeket rangsorolni, mindig azzal foglalkozunk többet, amely éppen a legtöbb fe­szültség fonása. Az 1960-as évek első felé­ben sikerült a lakosság ellá­tását alapvetően megjavítani, bőr jelenleg Is számos cikkből — főként sertéshúsból, építő­Fotózzon a NÓGRÁD-nak’ ksrisitt Lajos (Salgótar ján): „Türelmi” című fényképére a zsűri 6 pontot adott caényi J< me*9 a megyei tanaea vb tinók'.e'yeuese anyagbél és személygépkocsi­ból — tartás hiány mutatko­zik. A reformot követő három esztendő az ország fizetési mérlegének kiegyensúlyozott alakulására hatott kedvező­en. A negyedik ötéves terv fontos feladata a beruházási javak iránti kereslet és kíná­lat egyensúlyhiányának meg­szüntetése. Persze a jövőben Is változatlanul nagy figyel­met fordítunk a fogyasztási cikkek választékának bővíté­sére, a kínálat fokozására, az egyes termékek hiányának megszüntetésére. Nem kisebb feladat a gazdaságos kivitel és 'a hatékony import növelé­sének ösztönzése. Az eddigiekből is kitűnt, hogy nem elég csupán a glo­bális egyensúly megteremtése, a részletek összehangolájsa és a szükségletek magas szintű kielégítése is nélkülözhetet­len- A műszaki, gazdasági ha­ladással a hazai és a külföldi szükségletek nem csupán mennyiségileg növekednek, hanem összetételükkel kapcso­latos igények is változnak. Ezért olyan dinamikus egyen­súly létrehozása szükséges, amely számol a változó szük­ségletekkel. a formálódó igé­nyek részleteivel. így a nép gazdaság, az iparágak és a vállalatok belső termelési arányainak, fejlesztési céljai­nak kialakításánál eleve szá­molni kell a minőségben, a választékban, a korszerűség­ben jelentkező új igényekkel, a termelő és a személyes fo­gyasztás változásával. Főként a meglevő szükségleteket ma­gasabb szinten kielégítő és az új igényeket ébresztő korsze­rű ágak (például a vegyipar, a számítástechnika, a kőolaj- és földgázfelhasználás), és az ezeket kiszolgáló: eszközök: gépek, nyers- és csomagoló­anyagok. alkatrészek stb. ter­melése fejlődik az átlagosnál gyorsabban. K. J, A mezőgazdasági termelő­” szó vet Kezetek vezetői és dolgozói minden évben nagy gonddal, figyelemmel készül­nek az év végi zárszámadásra. Most különösen így van ez, hiszen köztudott, hogy mező­gazdaságunk rendkívül nehéz évet zárt. A mostoha viszo­nyok között gazdálkodó, vagy veszteséggel záró termelőszö­vetkezetekben fokozott érdek­lődéssel várják a tagok, ho­gyan sikerült megbirkózni a rendkívül szeszélyes időjárás okozta gondokkal, milyen eredménnyel zárják aiz eszten­dőt. A tagok egy része bizony cseppet sem derűlátó, ha a gazdálkodás eredményessége, Illetve a személyes jövedelem várható alakulása kerül szó­ba. Az Igaz, hogy még a vi­szonylag kedvezőbb körülmé­nyek között dolgozó és jól gazdálkodó termelőszövetkeze­tek vezetőinek, tagjainak szak­mai hozzáértését, szorgalmát is próbára tette ez az év. A falun és a városban élő em­berek, egész munkásosztá­lyunk féltő aggodalommal fi­gyelte a mezőgazdasági dolgo­zók esztendős küzdelmét a mostoha időjárással. Azt is látják, hogy elsősorban ob­jektív oka van annak, hogy a termelőszövetkezetek egy ré­szében gyengébb eredmények birtokában készülnek a zár­számadásra minit az elmúlt évben. A viszonylag gyengébb gaz­dálkodási eredmény nem egy­szerre jelentkezett, nem • érte meglepetésszerűen a mezőgaz­dasági üzemeket. A zárszáma­dás gondjai már a múlt év ta­vaszán előre vetették árnyé­kukat. A tavasz későn érke­zett, sok csapadékkal, amelyet nagy szárazság követett. A nyári betakarításnál szokatla­nul bő esőzés, később hosszú szárazság zavarta a munkát. Még nem volt olyan nehéz év, amely annyira próbára tette a szövetkezeti gazdaságokat, mint az 1970-es esztendő. Természetesen nem lehet el­hallgatni azokat a gondokat sem, amelyek néhány terme­lőszövetkezetben jelentkeztek. Már szeptemberben, október­ben volt 4—5 olyan termelő- szövetkezet, ahol fizetési gon­dokkal küzdöttek. Ez nemcsak a tagok személyes jövedelmét, Iranern a gazdaság további mun­káját. fejlődését is gátolta. Ha a kialakult nehéz helyzet okait keressük, azok között feltétle­nül szólni kell arról, hogy a kedvezőtlen körülmények kö­zött gazdálkodó termelőszövet­kezetek nem tudták ellensú­lyozni a rendkívül kedvezőt­len időjárás káros hatását. Az igazsághoz tartozik az Is, hogy a most veszteséggel záró ter­melőszövetkezetek fele már az előző években is pénzzavarral küzdött, amelyet mér nem tud­tak tovább „szépíteni”. Aztán vannak olyan tsz-vezetők is, akik az év közben támadt gondokat nem beszélték meg őszintén, nyíltan a tagsággal. Külső szervek segítségével próbálták elhárítani a bajo­kat, amelyről a tagság mit sem tudott. Az ilyen gazda­ságokban most nehéz lesz szembe nézni a tényekkel, a tagsággal. Csak tetézi a gondokat az egyes gazdaságokban kiala­kult helytelen szemlélet. A termelőszövetkezetek egy ré­szénél, elsősorban objektív okok miatt, alacsonyabb a termelés mint korábban volt. Ezt azonban nem követte a személyes jövedelem ilyen arányú csökkenése. Előfordul, hogy ezek a szövetkezetek többet terveztek és fizettek is, mint az 1969-es rekordévben. Traktorosok kiképzése A mezőgazdaság gépesítésé­vel egyre több traktorosra van szükség. A megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a tsz-szövetségek két alapfokú traktorostanfo- lyamot szerveznek, ahol het- ven embert képeznek ki a szakma Ismereteire. Ezenkívül azok számára, akik az alap­fokú tanfolyamot már koráb ban elvégezték, lehetővé te­szik, hogy növénytermesztő- gépész szakmunkás-képesítési szerezzenek. Erre a két évig tartó, évenként 3—3 hónap ta nulmányi időt igénybe vevő tanfolyamra 35—40 jelentke­zőt várnak, Ama Ja van példa, hogy a* évet veszteséggel záró szövet­kezet ugyanazért a munkáért többet fizetett a tagnak vagy alkalmazottnak mint a szom­szédos, viszonylag jól gazdál­kodó, eredményesen záró szö­vetkezet Az Ilyen gazdaságok­ban a szövetkezeti vezetők fi­gyelmen kívül hagyták a pénzügyi rendszer által elis­mert munkadíj-színvonalat így történhetett meg, hogy „elszámolták” magukat és az év utolsó két-három hónapjá­ban már csak óvadék mellett tudtak munkabért fizetni. Természetesen a pesszimiz­musra, meggondolatlan intéz­kedésekre, a rendkívül nehéz esztendő ellenére sincs ok egyetlen üzemben sem. Töb­bek között erre hívta fel a figyelmeit az MSZMP Nógród megyei Végrehajtó Bizottsága január 5-i ülésén, ahol érté­kelték a szövetkezetek helyze­tét, a zárszámadások előkészí­tését A harmadik ötéves terv ideje alatt jó ütemben fejlő­dő mezőgazdaságunkról nem lehet messzemenő hátrányos következtetéseket levonni, egy kedvezőtlenebb év miatt. Ugyancsak helytelen volna, ha a nagyüzemi mezőgazdaság létrejötte óta a legkedvezőbb esztendőt — az 1969-es évet — vetnénk össze a mostanival. Az bizonyos, hogy az 1970-es év gondjai nem változtatták meg megyénk mezőgazdaságá­nak általános fejlődési irá­nyát Agrár- és szövetkezet- politikai célkitűzéseink helye­sek, változatlanok, a további­akban is következetes megva­lósításukért kell dolgozni, Czt bizonyítja, hogy a "■ harmadik ötéves terv időszakában a szövetkezetek termelése 12,4 százalékkal nö­vekedett évente, a bruttó jö­vedelem pedig 12,8 százalékkal emelkedett Az erőteljes, gyors fejlődést példázza a közös va­gyon évi 14 százalékos gyara­podása, s a személyes jövede­lem növekedése is. Hiszen 1970-ben 82 forint az egy munkanapra eső jövedelem és 1966-ban ez még 67 forint volt A termelési érték négy és fél százalékkal magasabb minit 1969-ben volt, a munka termelékenysége a gondok el­lenére is javult. Mindezekből következik az is, hogy a múlt évi gondok, .bajok, hathatós intézkedések­kel lényegében megszüntethe­tek. Gondosan szervezett mun­kával, a hatékonyság és a ter­melékenység fokozásával a tartalékok kihasználásával ma­guk a mezőgazdasági üzemek tehetik a legtöbbet azért, hogy a mostani gondok ne kísérjék tovább a gazdálkodást. Jobban ki kell használni az állami támogatásban rejlő lehetősé­geket is, hiszen a párt, a kor­mány mindig segített a szö­vetkezeteknek, ha a maguk erejéből nem tudtak volna úr­rá lenni a mostoha viszonyok, az időjárás okozta bajokon. Most Is megteremtették a le­hetőségét annak, hogy a mun­kadíj 80 százalékát a pénzü­gyi zavarokkal küzdő szövet­kezetekben is fizetni tudják. Mintegy 25 millió forintot biz­tosítottak erre, és arra, . hogy a folyamatos gazdálkodáshoz szükséges anyagokat és egyéb eszközöket megvásárolhassák az üzemek. A veszteséggel zá­ró termelőszövetkezeteket pe­dig. a pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében sza­nálási eljárás alá vonják. En­nek során a szanálási bizott­ságok javaslatot tesznek a gaz­dálkodás megjavítására, s a nem pótolható veszteséget az állam magára vállalja. A termelőszövetkezeti veze­tők, a szövetkezeti tagság nagy rész« érzi az önállósággal já­ró felelősségét. Dicséretre mél­tó igyekezettel dolgoztak egész éven át. Hasonló higgadtság­ra, nyugodt, megfontolt dön­tésekre van szükség most is. Elhamarkodott és mindenkép­pen káros cselekedet lenne, ha a tagok első felháborodásuk­ban indokolatlanül a vezető­ség cseréjét határoznák el. A vezetők többsége megállta he- 'yét. Csak kevés van közöttük. aki az új helyzetet helytelenül értelmezi, a maximális önálló­ságot minimális felelősséggel párosítja. Figyelmein kívül hagyja az érvényben levő ren­delkezéseket, s amikor a gaz­dálkodásban gondok támad­nak, az állomtól várják, hogy segítsen. Ilyen gondok közepette ké­szülnek a nógrádi mezőgazda­sági üzemek zárszámadásra. Arra a készülődés közben is ügyelni kell, hogy a zárszá­madás nem csak a számok összegezése, hanem rendkívül fontos szövetkezetpolitikai ak­tus. Ezért a zárszámadást a* önálló, vállalatszerű gazdálko­dás jegyében, teljes felelősség­gel kell készíteni valamennyi mezőgazdasági üzemben. Rendkívül fontos, hogy a gaz­daság eredményeit reálisan tárja fel a beszámoló és az egy esztendős munka mérlege elemzése, a vezetők és a szö­vetkezeti tagok együttes mun­kájának eredménye legyen. Mindezekből következik, hogy a vezetőség beszámolója ne legyen hosszú számtenger, hanem az egyszerű emberek számára is jól érthetően érté­kelje a gazdálkodást, a közös munkát. Készítse elő az őszin­te, nyílt vitát, s kérje a ta­gok segítségét a további ten­nivalók megvalósításához. A múlt évben néhány termelő­szövetkezetben. igen helyesen, a gazdálkodás legfontosabb mutatóit már a közgyűlés előtt eljuttatták a tagoknak. He­lyes lenne, ha ezt a módszert, minél több mezőgazdasági üzemben megvalósíthatnák most is. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy a mezőgazdasági üzemek további fejlődése szempontjából mennyire fon­tos a felhalmozás és a fo­gyasztás megfelelő aránya. As erőltetett ütemű fejlesztés, amely a jövedelem csökkené­sét vonja maga után épp úgy nem lehet bocsánatos bűn, mint ahogy nem lehet elnézni az indokolatlan, minden áron való osztást sem. Olyan arányt kell keresni már most, a zár­számadások idején, amely biz-, tosítja a mezőgazdasági üze­mek továbbfejlődéséhez szük­séges feltételeket. Ahol ez a belső egyensúly felbomlott, hj- tézkedéseket kell tenni Az idei zárszámadásra az a jellemző, hogy a döntéseknél nemcsak az érvényben levő, hanem az új esztendőben élet­be lépett közgazdasági szabá­lyozókat is figyelembe kell venni a szakembereknek. A bekövetkezett változások is­mertek voltak, azzal számoltak a mezőgazdasági üzemek ve­zetői. Mégis az új közgazda- sági szabályozók megítélése nem egészen egyértelmű, és nem Is túlságosan kedvező a szövetkezeti vezetők körében. Ez abból fakad, hogy az egyre bonyolultabbá váló köz­gazdasági ösztönzők üzemi ha­tását még nem ismerik kellő- kéopen a szövetkezetekben. Mindenképpen szükséges te­hát, hogy a szövetkezeti veze­tők és a tagok helvesen és gyorsan tájékozódjanak. A tapasztalatoknak már a terv­készítés idején nagy hasznát veszik. Most a zárszámadások ide­jén rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a pártezer- vek, tanácsok, a tsz-t erű lett szövetségek segítsék, támogas­sák a szövetkezetek erőfeszí­téseit. Az a helves, ha a me­gyei párt-vérreh a i tóhj •’ottsá- gának iavas'ata alapién tes­tületi ülésen beszelik meg a szövetkezet hrtvzetét, a továb­bi tennivalókat. A közös munka, a közös ** erőfeszítések bizonyára nem maradnak hatástalanok. A zárszámadások jó előkészí­tése, a gazdálkodás reális ér­tékelése biztosíték arra, hogy a szövetkezeti vezetők és ta­gok helyes következtetéseket vonnak le mezőgazdaságunk nehéz esztendejéről. Olyan döntéseket hoznak, amelyek megvalósításával a következő évek eredményesebb munkáját alapozzák meg. | NŐGRAD — 1971. fonuőr 10., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom