Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
Őszinte történelem Könyvtáraink sorsa Nógrádi Sándor utolvó könyvéről A S5 idők folyamán a tőrté- ** nelemírásnaik sokféle módja, módszere alakult ki az egyes népeknél, nemzeteknél. A történelemírók az életrajz- saerű leírásoktól a tudományos kutatásokig száz és száz formában öntötték a jövő számára szánt eseményeket. Nógrádi Sándor ebben is újszerűt alkotott A résztvevő, az őszintén szemlélődő és harcosan kritikus ember ragadott tollat és vetette papírra küzdelmes életét, míg a serdülő gyerekből a párt vezető szervének tagja, a magyar néphadsereg fontos beosztású tábornoka lett A most megjelent „Történelmi lecke” — című könyve elsősorban summázása korábbi két kötetének. Az „Emlékeimből” és az „Üj történet kezdődött” — könyveiből, bizonyos bővítésekkel, kiegészítésekkel adta közre a Kossuth Könyvkiadó a 23 és fél ív terjedelmű művet Már az is érdekes olvasmány, ahogyan ifjúkori emlékeit felsorakoztatja és bemutatja, hogy a fiatal legényke miként sodródik a munkásmozgalom felé, hogyan ismeri meg annak belső és külső harcát, majd lesz maga is aktív tagja a jobb társadalomért küzdő embercsoportnak. Később — már az antifasiszta küzdelmei során — személyes kapcsolatba került Egon Erwin Kischsei. Romain Roland-nal, Paul Langevinnel, és Henri Barbusse-szel, mert Nógrádi Sándor nemcsak harcos kommunista volt kezdettől fogva, hanem tollforgató ember is, aki még a második világháború idején bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalom propagandatevékenységébe. Tehetsége és őszinte látása ötvöződik egységes egésszé írásaiban. Amit mond, azit szívből és ©lvaisói szieretetéből mondja Nógrádi Sándor. Azért mondja el, mert hiteles történelmei akart hátrahagyni az utókor számára. Azért vetette papírra, ment tanítani akart és a jövőbe kiáltani: ismétlésnek nincs helye népünk történelmében! Féltette olvasóit azoktól az eseményektől, melyek az 50-as évek elején hazánkban bekövetkeztek. Tükörként tartotta elénk a személyi kultusz válságokkal teli éveinek sok millió ember számára terhes eseményeit, ö benne élt ezekben az eiseményekben, személyesen is résztvevője, és szenvedő alanya volt És még ilyen körülmények között is tárgyilagos tudott maradni könyvében. Nem a sajnáltatás céljával vetette papírra meghurcoltatását, csupán tényközlésként, és a tanú hitelességével vázolta fel egy letűnt korszak humanitást nélkülöző napjait. Kritikus szemmel figyelte az eseményeket. És Nógrádi Sándor jó kritikus volt Őszinte kritikus. Azt sem hallgatta él. amit utólag — úgy érezte — hogy elmulasztott hogy meg kellett volna tennie, vagy éppen másként kellett volna megtennie. Akkor is, írásaiban is érezte saját felelősségét mindenért ami ebben az országban azokban az éveikben történt Talán azért is választotta új, összevont kötetének a „Történelmi lecke” nagyon is találó címet. Ezeregy szál fűzte a dolgozókhoz, kommunistákhoz és pártonkívüliekhaz egyaránt Az egykori partizánvezért Észak-Magyarországon százak követték. Később, a különböző fontos párt- és állami megbízatások végrehajtása során, az emberszeretet tükröződött minden intézkedésén, minden mondatán. A könyv lapjain érződik Nógrádi Sándor humánus gondolkodása. Hiszen még azokról sem tud bosszúálló haraggal szólni, akik számára annyi álmatlan éjszakát és megpróbáltatást okoztak. A közel 500 oldalas, olvasmányos és nagyon tartalmas könyvét ezekkel a gondolatokkal fejezi be: „Ennek az utóbbi, majd másfél évtizednek az az egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kommunisták pártjának megvan az ereje ahhoz, hogy az egyes tagjai, vagy vezetőd által elkövetett hibákat és torzításokat ne csak felismerje, hanem ki is javítsa, és megismétlődésük ellen a megfelelő intézkedéseket megtegye.” A partizán, a pártmunkás, a tábornok, az író Nógrádi Sándor tényékét, adatokat idéz az utóbbi évek eredményeiből, mert figyelte azokat, mert számon tartotta az újszerű fejlődést. Szeretettel írt Salgótarjánról, Tiszaszecterkényről, a Borsodi Vegyikombinátról. Nógrádi Sándor csak éppen- hogy befejezhette új, összevont kötetét, csak éppenhogy megírhatta a szükséges kiegészítéseket, bővítéseket, kihullott a toll fegyverhez szokott ujjai közül. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosa volt. Emlékét a legkiválóbb magj'ar munkásmozgalmi vezetők között őrizzük. S miközben lapozgatunk a Történelmi lecke fejezetei között, megjelenik előttünk kedvesen szelíd arca, lassú, megfontolt beszéde vissza-vissizatér fülünkbe. Mintha csak most is látnánk magyarázó mozdulatait, karjának lassú, de megfontolt ívét a levegőben, amint magyarázott. Azzal a játékos könnyed stílussal, ahogyan írásait is megfogalmazta, ahogyan élt. Minden percét a mozgalomnak szentelte, minden órájáról számot tudott adni a pártnak. A „Történelmi lecke” is számvetés, nagyon őszintén, szépen megrajzolt történelem. 1 Kossuth Könyvkiadó ” azzal adta közre az ösz- szevomt kötetet, hogy elsősorban a fiatalabb nemzedéket nevelje Nógrádi Sándor példáján. Ezt a célt nagyon jól szolgálja a harcos kommunista, az ember életéről ás a körülötte zajló eseményekről szóló kötet. r — a. A hazai könyvtárügy teljes problemaltiikája még sohasem tárult föl olyan sokrétűen, mint a könyvtárosok III. országos konferenciáján, mely 15 év eredményeit és a jelen gondjait fölmérve azt is bebizonyította, hogy korunkban a könyvtár egészen más, új és sokkal fontosabb intézmény lett, mint amilyen valaha is volt. Jelenleg a fettoőtt lakosság 20—25 százaléka, a gyermekek 40—50 százaléka tagja valamelyik könyvtárnak; a könyv ma „termelőeszköz”, a könyvtár pedig a társadalom élettevékenységének nélkülözhetetlen része, mély nélkül sem a termelőmunka, sem az oktatás nem járhat eredménnyel. „Dinamikus intézményrendszer” és „művelődési alapintézmény”: mit jelent ez a két, a konferencián gyakran hallott kifejezés? Az első a könyvtárak egységét és összetartozását hirdeti, mivel ma már nem válhat mereven szét a tudományos és közművelődési könyvtárak útja: mindkettőnek jut mindkét szerepkörből. A könyvtárközi köl- csökaés, a jól szervezett hálózati munka és az összehangolt tájékoztató tevékenység teszi mozgéKonnyá az egész Intézményrendszert és segíti ahhoz, hogy betöltse a „művelődési alapintézmény” szerepéit. Ez utóbbivá azért lett a könyvtár mert az ismeretek mai bőségében az iskola nem boldogul már a hagyományos módszerekkel: kénytelen ránevelni a diákot az önálló búvárkodásra, amely- későbbi fejlődésének is alapja lesz. Ezen kívül az iskola nem adhat többé lezárt tudást A „holtig való tanulás” ma minden pályán kötelező, a könyvtár szolgáltatásai nélkül pedig a legbuzgóbb könyvgyűjtő sem képezheti magát alaposan. A könyvtárak azonban csak megfelelő fejlesztés esetén tölthetik be megmöveke- dett társadalmi szerepüket. Az elmúlt 15 év valóban nagy fejlődést hozott. Hazánkban ma 11 000 könyvtár működik, állományuk meghalad::;1950. július 4-én, Luca ezredes váratlanul visszavonta Castelvetranóban állomásozó csendőrkülönítményének valamennyi tagját. Ezzel egyidőben, az esti órákban Pisciotta is elindult, hogy a testvérárulás ógörög tragédiájának első jelenetében színre lépjen. Kísérője Perenze csendőr százados és néhány markos csendőrlegény volt. A castelvetranói körzet parancsnokának, Paolantonio ezredesnek és beosztottjának. Lo Biancónak Casteivetramo előtt kellett volna csatlakoznia Pisciotta vállalkozásához. Már a megbeszélt hely kötelébe értele, amikor az ezredes megállította az autót és így szólt Lo Biancóhoz: — Utunk végén, Castelvetranóban sem férfias harc, sem dicsőség nem várhat ránk. Közönséges gyilkosságról van szó, méghozzá egy áruló bandita közreműködésével... Az ügy csúnyára fordult, de se maga, sem én nem változtathat a dolgok menetén. Ezért leghelyesebb, ha visszafordulunk, és hazamegyünk. Castelvetrano Palermótól 60 kilométernyire délre fekszik. Castella Maré után az út elágazik, és rövidebb szára a Kopár Hegyek „zenélő” mészkőszikláin vezet a déli part keskeny síkságán épült városkába. Castelvetrano lakóinak ősidők óta a Kopár Hegyek lábánál elterülő fennsík a Pigna- telli-Monteleone hercegi családok birtoka adott megélhetést. A városka, ezer esztendővel alapítása után, ma sem különb az Atlas-hegység berber hegyitörzseinek kecske- és birka- szagú településeinél. Jellegzetes nyugat-szicíliai hegyi városka. Vaksi ablakok, hullámbádog és sásfomatú lapos háztetők. Mindenfelé fátlan kopárság. Rejtett udvarok, ahonnan az összezsúfolt állatok savanvkás istállószaga árad a sikátorokba ... Az egyetlen Európára emlékeztető utca, a Fő utca és a városka peremén, a fennsíkig emelkedő domb oldalába épített klinika, ahol a hírhedtté vált mafiozó orvos, dr. Allegra a szó szoros értelmében élet és halál ura volt .. Azon a fülledt nyári estén, július 4-én, Pisciotta kilenc i óra tájban érkezett előkelő kíséretével a városkába. A Via Mannonen, néhány száz lépésnyire De Maria ügyvéd házától, ahol a maffia utasítására Giuliano rejtőzött, Pisciotta megállíttatta az autót A karomnál sötétebb, szinte valószerűtlenül fekete mediterrán estét nem világította be a hold. A Cassiopeia kettős vébetűt formázó csillagai észak felé nyújtották képzeletbeli nyilaikat A csillagkép egyik szára De Maria háza fölött lógott Pisciotta a fénytelen utcán, a csillag mutatta úton lépkedett óvatosan. Ismerte már a csillagok járását S ha nem néz a földre, csak az égre tekint, az utat akkor sem tévesztené el. A nehéz cédruskapun lógó vaskarikával hármat koppantott, és nem érzett semmit. Se szégyent, se szorongást Géppisztolya jobb válláról, fekete pelerinje alatt rövid szíjon csüngött Az elmúlt hetekben annyiszor hallotta és ismételte maga is a varázsigét: ennek meg kell lennie, hogy szentül hitte is, az isten ujja lett, Szent Mihály arkangyal lángpallosa, aki most isten nevében sújt le a gonoszra. A második kopogásra halkan nyikorgóit a kukucskáló nyílás fedőlapja. — Nyissa már Don Avucatu — türelmetlenkedett Pisciotta. — Honnan tudod, ki vagyok? — hangzott a halk kérdés. — Hát nem ismer meg? Gaspare vagyok. A fivéremet akarom látni. Fontos. — Ki küldött? — szólt a további gyanakvó kérdés. — Magamtól jöttem és a tiszteletre méltó férfiak, üzenetét hoztam. — Hanyadmagaddal vagy? — Egyedül ... Nézze meg föntről, hazudok-e? Sápadt villanyfény gyűlt és nyikorogva fordult a vaslemezzel borított kapu kisebb szára. Pisciotta köszönés nélkül. határozottan indult az udvarház hátsó, emeleti traktusához vezető lépcsőhöz. Az ajtót nyitó házigazda a boltíves folyosó végéig settenkedett és még hallotta védence, Giuliano ingerült kérdését: — Mit keresel itt? Ki küldött? A jövevény bűnbánóan, szinte alázatosan válaszolt: — Ne légy hozzám ilyen bátyám. Nem érdemiem meg a neheztelés ás gyanakvás szavát. Ez fáj nekem. — Ellenségeimmel szövetkeztél és azt mondod, nem szolgáltál rá megvetésemre. . Minek küldött kenyéradó gazdád. a híres Luca? Mondd gyorsan és tűnj el, amíg meg nem gondolom magamat — Fáradt vagyok. Engedd, hadd’ üljek le, és adj szállást ... Egyébként hazudik, aki azt mondta rólam, hogy elárultalak Lucának. Bátyám, nehéz a helyzetünk. Megunkat megvédeni már nem tudjuk ... Döngve csapódott egy ajtó. A sötét folyosón halk be- szédfosziánvok haltak el az ódon falak között. A házigazda megkönnyebbülten sóhajtott és visszacsoszogott szobájába. Pisciotta színpadias mozdulattal térdelt Giuliano elé. Körgallérját, és géppisztolyát a heverőre dobta. — Bátyám1 Minket rútul rászedték. Huszonnégy emberünket már Róma mellé, Viterbóba szállították. Pert, törvényes komédiát akasztanak a nyakunkba. A barátod. Ver- diani kapitány hazudik... hónapok óta ígéri az útlevelet... és hol az útlevél? ja az S0 móffiláát, a forgalom padiig évi átlagban a 60 milliót, az olvasókat 4028 főfoglalkozású és csaknem 20 ezer tiszteletdíjas könyvtáros látja el. Számos vidéki városban épült korszerű új könyvtár- épület, s vált hivatásának megfelelően kultúrcentruimmá. Ám a kezdeti lendület az utóbbi években megtorpant. Stagnálás, sőt visszafejlődés kezdődött, s éppen akkor, amákor a társadalmi igény már erősen megnyilvánul. Vajon miért? Az élet furcsa kölcsönhatásainak játéka folytán azonos tőről fakad a szükséglet is, a sorvadás is. Az új gazdasági mechanizmusban a nagyobb tudás több hasznot hoz — ám a fönntartó szervek nehezebben áldoznak a jövedelmet közvetlenül nem növelő intézményre. A tanácsi könyvtáraknál 1964 óta 25 százalékkal csökkent a vásárlási keret, pedig időközben kb. 12 százalékkal emelkedett a könyvek ára! Ilyen körülmények között sokkal kevesebb új könyv kerülhetett a könyvtári polcokra, s ez a tény máris érezteti hatását az olvasók fogyatkozásában. Az országos statisztikák mögött persze erősen eltérő helyi különbségek húzódnak meg. A könyvtárügy sok esetben szubjektív alapokra helyeztetett, amikor is a fenntartók személyes belátásán, műveltségén és könyvszerete- tén múlik, hogy a könyvtár miként részesül az anyagi javakban, Utóbbiak. httámy» hozza nehéz helyzetbe a könyvtárosokat is. Jövedelmük köztudomásúan alacsony Következésképp nagy a fluktuáció, és rendszerint a legképzettebbek távoznak, mert ők találnák könnyen jobbam fizetett munkát. A könyvtáros pályát női hivatásként ismeri a közvélemény, s a kömyvtárlátogatók serege, azt azonban alig hinnék, hogy a nők fizetése az azonos beosztású férfiaké mögött itt is kib. 20 százalékkal lemarad! A községekben túlnyomó- részt tiszteletdíjas könyvtárosok működnek, s 100—120 Ft- os havi juttatás még jelképes honoráriumnak is kevés. Ezért aztán alig akad pedagógus munkavállaló — holott ez volna kívánatos —; szerencsés esetben elvégzi a havi 24—30 órai munkát egy-egy megszállott kiönyvbarát; sofe- sízor azonban be kell érni szerény igényű falusi házdasz- szonyokkaí, akiktől pontos adminisztráción kívül aligha követelhet többet bárki is. Sok részletkérdést vitatott meg még a konferencia. De a gondok főivonulata itt húzódik, ebben az ellentétben: a társadalom számára a könyvtár fontos, mint az éltető levegő, ugyanakkor a gondoskodás fogyatkozik. Ideje volt hát mindezt őszintén feltárni és tudatosítani, a megfelelő döntések érdekében! Bozóky Éva tZpugyerákról ügy átfajjában — Viselkedjünk, viselkedjünk! — Intette atyai hangon jó modorra Gugyerák a Rádió Kabarészínházának meghívott közönségét, amidőn ez az egyébként is nagyon hálás publikum a decemberi műsor felvétele során hosszas nevetőorkánjával akadályozta Bárdi—Gugyerákot, hogy kifejtse további nézeteit a divat túlzásairól. Ez az „incidens” is jelezte, hogy Gugyerák rendkívül népszerű a rádióhallgatók népes táborában, s mint ilyen, ugyibár, megérdemli, hogy alaposabban meg- ismrekedjünk vele. A Gugyerák-dossziéban lapozgatva kitűnik, hogy hősünk a XX. század ötvenes éveiben tűnt fel a Rádió-székház Pagodának nevezett csevegőhelyén. Bárdi György, a neves színművész szórakoztatta kollégáit azzal, hogy „Gugyerá- kul beszélt”, vagyis szelíd gúnnyal ostorozta azokat, akik fontos feladatkört kaptak, de szívós és sokoldalú tanulás, önképzés helyett tudálékos kifejezések és a hivatali zsargon sablonkifeje- jései segítségével igyekeztek okosnak látszani. Amikor aztán a hatvanas évek derekán egy igényesebb káderpolitika jóvoltából „áltaj- jában” csak a szívós önképzők maradhattak felelős munkakörben —, az idők változása kihúzta a társadalmi alapot az ős-Gugyerákok alól, s Bárdi György „levette kezét” szülöttjéről. Gugyerák azonban nem vész el, csak átalakul. Tíz évi szünet után Tardos Péter a Rádió Kabarészínháza részére újjászülte Gugyerákot, vagy pontosabban vállalta a nevelőanya szerepét Gugyerák körül. Gugyerák szerepét viszont most már a rádió kabaréelőadásain továbbra is Bárdy György alakítja. És ez aztán igazán testére, pontosabban hangjára szabott szerep: hiszen már egy évtizeddel megírása előtt több szezonon keresztül próbálta és játszotta a Pagodában. Az űj Gugyerák nagyjából örökölte ősi beszédmodorát; ezenkívül egyéniségét új vonással dúsították; buzgó os- torozója lett minden hibának, emberi gyengeségnek, torzulásnak, mert — mint Tardos Péter fogalmazza — a maga módján mai és egyetértő tagja társadalmunknak, aki bo- hó hangon előadott kritikájával javítani akar. Az új Gugyerák népszerűsége messze túljutott már a Pagodán. A rádió kívánságműsorainak ügyefelei a 139-660-on sorozatosan kérik legutóbbi cse- velyeinek ismétlését. Sokan szeretnének Gugyerák-hangle- mezhez jutni, de a Hanglemezgyártó Vállalat eddig nem készített ilyet, ezért számtalan magnófelvétel őrzi megnyilatkozásait belföldön, de külföldön élő -hazánkfiai is sokszor kérnek itthoni rokonaiktól pár tekercs Gugyerákot. Megkérdeztük Gugyerák művész urat jövő terveiről is. Ennyit mondott: — Ha tetszenek majd meghallgatózni, január első dekádjéban, az éter hullám jaiból kifojólag (elipszilonnal ugyibár), akkor sztereofonetikusan halogathatják könnyű baritonomat egy üzemi témáról, no meg a hiúságról, meg ami van neki ügyi... Bundadivat 4 NÓGRAD - 1971. január 10., vasárnap (Folytatjuk) Látod, valódi jegesmedve (Kallus rajza)
