Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Sírján kikeltek a virágok Az ígéret szép azé Mai mesék tízezrekért „.Örömmel, s meményteljesem hintettem el a szorgalom magvait, hogy holnap, vagy olirn- piádiok múlva sarjadnak elő, hogy gyümölcsűiket még megérem-e, az mindegy most nekem, egészen nem fulladhatnak el, s nem mehetnek veszendőbe. Kedvezőtlen éghajlat alól efikaämasabba hozva, talán majd teremnek és nemesednek, Próbálkozhatok vele, halandók! Tegyétek jobbá helyzetetek, éljetek azzal, amit emberi ügyesség kieszelt, s a termlászet nyújt nektek.” A fenti somok írójáról, Tes- sedik Sámuelről bízvást elmondhatjuk. hogy messze megelőzte korát, amikor a gyakorlati oktatás és munkára nevelés terén létrehozta Gya>- korlafí Gazdasági és Ipariskoláját Egész élete, az a széles munkakör, amelyet 50 éven át az útjába gördített akadályok ellenére betöltött, a felvilágosodás szellemének szolgálatúban telt el. A szabadság és ■tulajdon kettős jelszava éltette, amikor az elnyomott jobbágyság felemelkedéséért harcolt. „A legeslegnagyobb földi jótétemény a parasztnak, következésképpen az egész országnak, ha a jobbágynak szabadság és tulajdon szereztetik.” Talán nem érdektelen, ha rámutatunk, hogy bizonyos mértékig Nógrád megye is szerepet játszott ennek az áldozatos életútnak alakításában. Amikor a németországi egyetemeken végzett tanulmányai után korszakalkotó tervekkel .telítetten visszatér hazájába, a fiatal evangélikus lelkész Cserhátsu irányban telepszik le. Ez a kis falu Sré- ter György birtoka, a megye pedig a kiváltságaihoz görcsösen ragaszkodó nemesi gondolkodás egyik fellegvára. Elriasztó ellentéte tehát ez az Az üjesztendő első vöröskeresztes eseményei közé tartozik az a továbbképzés, melyet a megyed út tör ószövetség és a megyei Vöröskereszt szervezet vezetősége rendez. Általános iskolás ifjúsági Vöröskereszt titkárok vesznek részt az Eresztvényben sorra kerülő oktatáson. A balassagyarmati, a rétsági és a szécsényi járásból érkeznek az ifjú titkárok, hogy egy héten át hallgassák az ifjúsági mí éleitet élő nyugatnak. Mégis talán ez a reménytelen ma- radástág acélozza meg az ifjú Tessediket, ad neki szárnyaltait. hogy következő állomásán Szarvason harcba induljon „az emberiség leghasznosabb osztálya, a paraszt” felemeléséért. „A békétlen, boldogtalan paraszt tsak zúgolódik, elégedetlen lévén önmagával, az urasággal, a feüsőséggel, feleségével, gyermekiével, s magával az Istennel.. ”, die haszontalan. kívánja tőlük az ember, hogy életét, gazdaságát az új ismeretek szerint jobbítsa, ha ezek nem jutnak el hozzá. Ezért úgy látja, hogy a nehezebben hajlítható korosok helyett az ifjúságot kell nevelni. Iskolájának, (ahol elsősorban a reál isim ereteket tanítják, és az elméleti oktatás mellett 6 holdas gyakorlókért és több ipari jellegű műhely is volt hozzácsatolva), a szarvasi bíró nyilatkozata szerint meg is van a hatása. Ezelőtt nekünk szülőiknek kellett gyermekeinket tanítanunk — mondotta —, mostan pedig gyermekeink tanítanak bennünket, ha az iskolából hazajönnek. Gazdag irodalmi munkássága és pedagógiai tevékenysége mellett a gyakorlati kezdeményezésben is élen járt. Eljárásokat dolgozott ki a szikes földeik javítására, kultúrnövényeket honosított meg. kezdeményező volt a méhészetben és selyemhernyó-tenyésztésiben. Halálának 150. évfordulóján büszkén mondhatjuk, hogy reményeit a mi korunk váltotta valóra. Nem hiába hitte, hogy .sírján ki fognak kelni a virágok, melyek rnagvát tán időnek előtte, tán terméketlen földbe, jó reménység fejében” elvetette, Csnkly László egészségügyi neveléssel kapcsolatos előadásokat Mintegy 80_an vesznek részt a továbbképzésen. Most másodízben rendezik meg az ifjú vöröskeresz- tes titkárok továbbképzését. Első alkalommal Nagymezőn került sorra a képzés, s a mindennapok azóta már bebizonyították: érdemes egyre magasabb szintre emelni a- fiatal titkárok elméleti fel- készültségét. A Volga végig futott a kis Nógrád megyei község főutcáján, s megállt az egyik ház előtt. A ház gazdája — nevezzük Kovács Jánosnak —a háztájiban dolgozott. Pár perc múlva két férfi parolázott, ölelte egymást. — No, nézd csak! Hiszen ez a Medgyes Marci, a sógor. Pestről jött, Volgával. Vajon mi szél hozta erre áprilisban? — Tűnődött Kovács, akit mi tagadás, kicsit váratlanul ért a látogatás. Mártonnal több mint húsz éve ismerték egymást. Med gyesék pestiek voltak, Kovácséi« meg itt, vidéken ... Hogy éltek? Milyen az egészség? Mi van a családdal? — záporoztak a kérdések... Szó szót követett, s mivel a pesti sógor volt a bőbeszédűbb, ő irányította a beszélgetést Rögéit, mint egy Andersen — Nézd, János. Nem tudod — honnan is tudhatnád —, hogy hamarosan nagy pénz üti a markom. Kártérítést kapok és nem kis összegről van szó. A 96 ezer forint egyik részét már megkaptam, a másik rész júliusban, esedékes. No, nem is erről van szó, hanem egy lakásvásárlási lehetőségről. A lakás kitűnő. Zuglóban van, s a család hamarosan Nyugatra költözik, mert a gyermekek kinn élnek. A baj ott kezdődik, hogy a lakás 150 ezer forintba kerül, és én csak 96 ezer forinttal rendelkezem. Valahogy összeszedem majd a különbözetet de jól jönne 25 ezer forint. Mit kerülgessem, tőletek kéne a pénz. Ügy tudom, van a takarékban, meg aztán a lányotok is tanul, lehet hogy Pestre kerül. A lakásban egy tanulószoba... Visszaadom a pénzt június 15- én — így Medgyes. — Beláthatod, egyedül nem dönthetek Marci. Beszélnem kell az asszonnyal. — Hát ezen ne múljon. Itt a kocsi, foglalj helyet. És ment minden, mint a karikacsapás. Megegyeztek a határidőben. Medgves elismervényt adott, személyi igazolvány számmal és lakcímmel °s két tanú Is akadt, aki alá biggyesztette nevét a kézzel írott papírra. Lakás alán jón a kocfci Két hét telt el a beszélgetés óta, s újból feltűnt a fekete Volga a községben. első állomás a pezsgő szélléIfjú titkárok képzése Veres SZTORIK Pld. finom műszer vasi minden emberben, s a szerkezet mutatója érzékenyen reagál a humorra, a komikumra. És nemcsak könnyed témák hordozhatnak tréfát, halálosan, sőt véresen komoly esetekben is lehetnek nevettető momentumok. Ezekből gyűjtöttünk most össze egy csokorra valót. S mert ezek a vérről szólnak, a most következő történetek a szó szoros értelmében: VÉRES SZTORIK. EMELJÜK POHARAINKAT! Véradók üldögélnek a vizsgáló szobában. Beszélgetnek, szórakoztatják egymást, vérvételre várnak. Mindőjük előtt ott áll az asztalon a pohárban a vizsgálatra váró vizelet Belép a házi fotós, hogy kései korok számára megörökítse a tűszúrás előtt álló impozáns csoportozatot. Emeli a gépet beállítja, de mielőtt exponálhatna, megszólal az egyik véradó: — No, emberek, hát akkor emeljük poharainkat! Még jó, hogy a koccintásra nem került sor... HADD MARADJON BENNE! Ez az eset a Katalin-bá- nyatelepen esett meg. A főhős egv fiatalember, aki nagyon félt a vérvételtől. Elfe- héredett, amikor a tűt beleszúrták. s nem is mert odanézni a kis üvegre, amelvbe tulajdon vére folydogált. Ám mindennek ellenére hősiesen tartotta magát egészen addig, amíg a tű kihúzására került a sor. Amint melléje lépett az asszisztensnő, elpárolgott a maradék bátorság, s a főhős a következő javaslatot tette: — Nővérke, aranyos, ne húzza ki azt » tűt! Csak nyírja el, és ragassza le... Hadd maradjon benne! VÁLTOZÓ VÉRCSOPORTOK Vérvétel előtt minden jelentkezőnél külön-külön megállapítják a vércsoportot, hogy a betelek a nekik megfelelő vért kapják majd meg. — A-s — mondja a nővérke a véradónak. — Nem lehet a® — csóválja fejét álszent hitetlenséggel a véradó. — Hiszen tavaly ugyanilyen tájban még AB-s volt a vérem! Hiába, változnak az idők, hát miért ne változhatnának a vércsoportok?.., SZEGÉNY ASSZONY! Levették a vért a véradótól. s a középkorú férfi már kelt is fel az ágyról. Mielőtt a helyiséget elhagyta volna, az asszisztensnőhöz fordult: — Mondja csak nővérke, ki fogja az én véremet megkapni ? A nővérke értetlenül nézett: — Ki tudja? Majd akinek szüksége lesz rá. —- Lehetséges, hogy nős ember lesz? — makacskodott tovább a véradó. — Hát persze, hogy lehetséges! — Na, szegény asszony! — sóhajtott mélyen, szánakozva a véradó. — Az ő férje se fogja többé hazaadná a fizetését! NÓTA A MŰTŐASZTALON A salgótarjáni Vérellátó Alközpontban vérvételre várnak az emberek. Egyszer csak megérkezik egyik társuk, s a következő hírt hozza: — Képzeljék, emberek, operálnak egy beteget, most adták oda neki valakinek a vérét. — Na és? — zúdulnak fel az amúgy is felfokozott kedélyű várakozók. — Az operált beteg nótára fakadt a műtőasztalon — jelenti ki határozottan a hírhozó. — Nótára? — ámuldoznak az emberek. — Arra hát! Mert — nekem legalábbis azt mondták — gyöngyösvisontai volt abban a vérben! 4 NÓGRÁD-1971. január 1., péntek — Nagy újság van János. Nagybátyám, tudod, aki Ausztriában él, egy Sáncát ad ajándékba. A kocsival minden rendben van, csak hát a vám. A lakás? Ne aggódj, az június elsején esedékes. Ekkor költöznek a tulajdonosok. Ami a kocsit illeti, valószínű, személyesen hozom Ausztriából — fűzte a szót Medgyes, majd kis kerülővel panaszkodni kezdett. Elmondta, hogy sok minden összefutott. Érzékenyen érinti, már ami az anyagiakat illeti, a lakásvásárlás. Most meg a kocsival a vám. Beszélt, beszélt, aztán előrukkolt: / mi lenne, ha átvennétek? — Lesz nekünk kocsink, Marci. Tavaly befizettünk, igaz hogy csak Wartburgra, de ami a kiutalást illeti, hát abban segíthetnél. A kocsit csak 1973-ban kapjuk meg, te pedig jó kapcsolatokkal rendelkezel ott fönn, Pesten. Ismerős vagy, jó lenne egy kicsit előbbre hozni azt a kiutalást — mondta Kovács, s utána újra Medgyes következett. A vámról, a fizetendő hétezer forintról kezdett beszélni. Megkapta a pénzt. Elismervényt adott, igaz, hogy a tanúk neve ezúttal hiányzott a kézzel írott papírról Jönnek a Wartburgok Mint ahogy a „nagykönyvben” meg van írva, egy hét múlva újra megjelent Medgyes a sógoránál. Mondani sem kell, a már említett Volga gépkocsin. Kétszeres szerencséről beszélt a pesti sógor. Az egyik „szerencse” az volt, hogy — Kovács János nagy örömére — előbbre hozta a gépkocsikiutalást, * a másik, hogy egy kedvezményes Wartburg vásárlásra van lehetőség. Medgyes elmondta, hogy június 7—22. között érkeznek a gépkocsik, ekkor mehet értük, s főnöke még örül is, hogy kocsit vásárol, mert elvárja, hogy beosztottjai ne gyalogsaerrel közlekedjenek. Az említett időszakban 200 Wartburg jön, s ezt az alkalmat Kovácsnak nem szabad elszalasztania. Arról van szó, hogy a kocsi potom 43 200 forintba kerül, és ennyiért szívesen átadná Medgyes az autót, csakhát a pénzt be kell fizetni. Itt a lehetőség, s a mézesmadzagra ráharapott a vidéki rokon. Az összegeit átadta Medgyesnek. aki elegánsan távozott, hogy aztán májusban még egv villámlátogatást tegyen. Ekkor MÁR AZ EMLEGETÉSÉTŐL IS. A véradást megelőzően előadást tartott az orvos a kányási bányászoknak. Beszélt a véradás jelentőségéről, s amint az egy ilyen véres témánál elkerülhetetlen, bizony többször kiejtette a száján a „vér” szót. Egyik alkalommal. amikor » vér elhangzott, egv bányász lefordult a földre. Közismerten tréfás kedvű ember volt, mindenki azt hitte, hogy viccel most is. De bizony a rémü. let fehérsége az arcán olyan igazi volt. hogy annál igazibb már nem is lehetett volna. Nosza, a többiek felélénkítették kicsit, aztán szömyül- ködtek társuk rovására: — Na .iszen, mi történnék veled, ha még vért is adnál?! 240 MEG EGY BAKTER Vérvétel előtt mindenkit megvizsgálnak, hogy mennyi vért lehet levenni tőle: 240. 320 vagy 400 köbcentimétert. Bakteriológiai vizsgálat céljára egv külön kis mennyiséget tesznek el, ezt az egyszerűség kedvéért ..bakternek” rövidítik az asszisztensnők. Egyik vizsgálat végén is így szól oda munkatársának az asszisztensnő: — 240 meg egy bakteri — Bakter? — emelkedik fel önérzetében sértve a véradó. — Asztalosember vagyok én. nővérke, nem bakter! bútor ügyben kereste fel Kovácsot Elmondta, hogy ezreket lehet keresni a már említett lakás bútorain, mert a tulajdonosok kihívták a Bizományi Áruház szakértőit, akiit tízezer forintra becsülték a lakás két szobájában levő bútorokat. „Ha megvennénk tízezerért, sok pénzt nyernénk” — említette Medgyes. Megkapta ezt az összeget is. Marci helyett táviratok Már júniust írtaik és újra jelentkezett a rokon. Megerősítette, hogy júniusban lehet költözni. Véletlenül ugrott be, mert Egerbe tart fontos beosztásánál fogva, s ott tárgyalni fog. Nem kisebb emberrel, mint az egri érsekkel kell beszélgetnie, mert ő — már mint az érsek — kapcsolatban van a pápai hivatallal. A Vatikánnal pedig úgymond: egyes dolgokat el kell intézni — közölte Medgyes, s már ment is tovább. Vészesen közeledett június 6-a, amikor távirat érkezett Kovács címére. A táviratból kitűnt, hogy 40 kocsi műszaki átvétele hamarosan megtörténik és szerdán megérkezik Medgyes, hogy Pestre vigye Kovácsékat. Elérkezett a várva-várt szerda, de Medgyes sehol nem volt. Esetleg külföldön tartózkodik, — gondolta Kovács János, hiszen kapcsolatai, fontos beosztása nemegyszer szólította már az országhatáron túlra. Legalábbis a beszélgetések során többször említette a külföldi utakat. Mintha csak kitalálta volna Kovács gondolatát Medgyes Márton, mert íme június 10-én távirat érkezett. „Papa telefonált külföldről, csak hétfőn jön, utána megyünk ” — volt olvasható és elérkezett a hétfő is, de Medgyes továbbra is hallgatott magáról. Közben június 15-én esedékes lett volna a 25 ezer forint kölcsön visszafizetése is. Másnap, június 16-án beállított Medgyes Kovácsékhoz. Pár percre jött, — közölte, s hozzátette, hogy fontos ügyben utaznia kell Egerbe, mert újabban diplomáciai vonalon dolgozik. Szó esett a lakásról és a kocsiról is. Egy kicsit eltolódott a határidő augusztus derekára, mint ahogy Medgyes mondta: késik az akció. ftyu&rlalan a család Telt-múlt az idő és érthetően nyugtalanság lett úrrá Kovács Jánoson és családján. Akárhogy is számolt Kovács. 35 ezer forint hiányzott a családi pénztárból. Nem hogy lakás, és kocsi, de értesítés sem érkezett Pestről, hogyan is állnak az ügyek. A férfi gondolt egyet, s felküldte a fővárosba feleségét. Pöfögött a személyvonat, s amikor az asszony leszállt a pályaudvaron, nagy meglepetésére Medgyes Mártonnal találkozott. — A táviratot nem kaptál« meg? — kérdezte a férfi, majd elmondta, hogy éppen munkába indul. Kérte az asz- szonyt, hogy családja előtt tapintatosan beszéljen az ügyekről, mert sok a gond otthon és mit lehessen tudni... A látogatás nem hozott különösebb eredményt. Medgyesék családjánál Kovács felesége megtudta, hogy ők is nyugtalanok, és fogalmuk sincs, Marci mikor akar költözni. Hazautazott az asszony, s otthon ő is elolvasta a táviratot. „Lányunk szerdán, csütörMéltatás a Beszámoltunk már róla, hogy a balassagyarmati Horváth Endre Galériában — többek között — Fejes László budapesti fotóművész mutatta be a közelmúltban képeit. Hogy a kiállítás — mellyel a balassagyarmati' Művelődési Központ a fiatal fotóművészt első ízben segítette az önálló kiállítás nyilvánosságához — túlnő néhány ember, s egy város érdeklődési körén, arról az országos nyilvátökön költözködik, pénteken, szombaton lejövünk hozzátok. Marci.” „¥is<«zajnltalni szíveskedjél” Eljött a szombat, de Marciikat mintha a föld nyelte volna. Kovács János úgy döntött, hogy most már ő veszi kézbe az ügyet, s amikor szeptember 13-án Budapesten járt, felugrott a sógorhoz. Teázfak, de a hangulat ideges volt. Kovács sürgette a sógort. Sorolta a pénzt, a lakást, a kocsit — Nézd, nem úgy sikerült az akció, ahogy terveztem. Nyugodj meg a lakásról, a kocsiról, a kiutalás a főnök páncélszekrényében van. Elintézem, hogy visszakapd a pénzt — mentegetőzött Medgyes, de Kovács Jánosban már régen ott bujkált a kételkedés ördöge. — Nem hiszek már, Márton. Nem tiszta dolog ez. — Sok dolgom volt, nem tudtam megfelelően foglalkozni az üggyel. Rövid időn belül intézkedem és levélben értesítelek majd. Elváltak, de levél a mai napig sem érkezett. Helyette Kovács János adott fel egy ajánlott levelet október 6-án, Medgyes Márton címére. „Arra kérlek, hogy vagy a Wartburg, és a különböző címen tőlem átvett pénzt — 85 ezer forintot — 15 napon belül részemre visszajuttatni szíveskedjél. És nem tartok igényt sem a szobára, sem a Wartburg gépkocsira” — olvashatjuk a levélben. Szemtől szembe a sógorral Medgyes Márton 45 éves budapesti lakost munkahelyén, a MEZÉPSZER-nél tartóztatta le a rendőrség. „Már vártam önöket, tudtam, hogy felkeresnek. Egyébként jelentkeztem volna” — mondta Medgyes a rendőröknek. Milyen ember Medgyes Márton? Kitűnő beszélgető partner. Modora megnyerő. Halkan beszél, hangja finom, behízelgő. Művelt ember. Elvégezte az idegen nyelvek főiskoláját, s kitűnően beszél olaszul. Személyi igazolványában, foglalkozását illetően ez áll: tolmács-fordító. Azzal nem dicsekedett, hogy 5 évet töltőt börtönben — nyilván erről Kovács sem tudott — és szeretett volna minél előbb meggazdagodni. A megszerzett, különböző fondorlatokkal kicsalt' pénzt „tőkésíteni” szerette volna, csakhát az üzlet balul ütött ki. Valóban igazat mondott, amikor azzal hitegette Kovács Jánost, hogy „nem sikerült az akció”. Nem sikerülhetett, mert rossz lóira tett a lóversenypályán. Nem „jöttek be” a pacik. A lóversenyzés mellett nagy összegeket költött lottóra és tömegével vásárolta a borítékos sorsjegyeket. Hiába, nem volt szerencséje. A csaló rendőrkézre került. Medgyes jó alanyra talált Kovács Jánosban, akitől amikor első pénzszerzése sikerült, elhatározta, hogy minden mozgatható pénzét megszerzi. A kiutazásokhoz, hogy Imponál ion rokonának, a Volántól kölcsönzött taxit, Volga gépkocsit. — Lesz, ami lesz. Nincs különösebb elkéozelésem a jövőt illetően. Mint ember, nehéz lesz tál óra állnom — mondta összetörtem Medgvesa rendőrségen, ahol letartóztatásban van és ügyét vizsgáljál«. Szokács László Fotó-ban nosságú. „Fotó” című szaklap tanúskodik. Novemberi számában megemlékezik a balassagyarmati kiállításról, s öt oldalon, öt nagyméretű kép bemutatásával taglalja azt. Az elismerés újabb ösztönzést adhat a balassagyarmatiaknak, hogy helyi művészek bemutatása mellett bátran foglalkozzanak fővárosi. vagy az ország más tájain élők kiállításainak megrendezésével is. szendi —
