Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

fi i n őségévé Ami a dolgozókon múlik H szabályozókról szakembereknek — Ha a minőségellenőrzés kérlelhetetlen szigorral meg­követelné a jó minőséget, s nem érné be az elfogadható­val, sokszor az elkészült ter­mékék negyven-ötven száza­lékát sem venné át. Ez a keserű mondat a Kő­bányai Porcelángyár balassa­gyarmati telepén nemrégen le­zajlott beszélgetés kellős kö­zepén. hangzott el. A jelenle­vők között volt Wágner Ottó- né, a telep üzemvezetője^ Sző­ke Dezső termei ésvezető, Dropka István, a minőség­ellenőrző osztály vezetője. Petrovszki Rozália KlSZ-tit- kár és Kalász Ilona, a szak- szervezet képviseletében. Ar­ról folyt a szó, milyen prob­lémák hátráltatják az ered­ményes munkát és mit lehet­ne tenni a minőség sokat em­legetett javításáért? Valóban ilyen vígasztala« lenne a helyzet? Ettelejlettek ezüatözni í Az üzem a múlt évben ün­nepelte tízéves, jubileumát. Az évet nyolcmilliós többlet­termeléssel zárták a korábbi időszakhoz viszonyítva, de a tervezett termelésnövekedést mégsem érték el. körülbelül ugyanennyivel maradtak el a megemelt tervtől, amit nö­vekvő számú dolgozóra és a meglevő tárgyi eszközökre alapoztak. Ugyanakkor egyik évről a másikra tíz százalék- ital emelkedett a selejt. Va­jön, minek lehet tulajdoníta­ni ezt a kedvezőtlen jelensé­get? Vannak a gyárban, akik azt maradják, hogy a meg­emelt terv gyorsabb tempót diktált, ami a selejt növeke­désével járt. Nagy igényeket támasztott megrendelésében az az NSZK-cég. amelynek termékeik közel felét szállí­tották. Már az is nagy szó, hogy n«m éppen korszerű gé­peik és műszereik ellenére a világviszonylatban is magas minőségi követelményeknek, bár sok sej élt árán, mégis eleget tudtak tenni. — Miért van az, hogy ko­rábban tudtunk jól ezüstűz­ni. ma nem tudunk, s tud­tunk jól forrasztani, ma nem tudunk? — tette fel a leg­fontosabbnak látszó kérdést Szőke Dezső termelésvezető. — Mi az oka, hogy a kon­denzátorok bélyegzése sokszor csúnya és felszakad a lap? A hangosan gondolkodva feltett kérdésire, ami egy ki­csit már a választ is magá­ban rejtette, beszélgetés több kézen fekvő magyarázatot hozott felszínre. Az egyiket Wágner Ottómé így fogalmaz­ta meg: — Száztíz új dolgozót vet­tünk fel a múlt évben. So­kan vannak gyermekükkel fi­zetés nélküli szabadságon, akiknek helyére új dolgozókat kellett beállítani. Azt hiszem mondanom sem kell. hogy a régi, begyakorlott dolgozókat az újak hosszú ideig nem tud­ják pótolni. Ha egy három- száznyolcvan embert foglal­koztató üzemrész dolgozóinak egyhanmada még nem teljes értékű munkaerő, akkor en­nek hatása a termelésiben és a selejt alakulásában is tük­röződik. Öllel nélkül, gépiesen A másik tényező a bérezés és premizálás kevésbé ösz­tönző formáira vezethető visz- sza. A dolgozóknak a minél jobb minőséghez nem eléggé fűződik érdekük. Tovább erő­síti ezt a szemléletet, hogy az Fotózzon a NÖGRÁD-nak! Kinczel Géza (Salgótarján): „Kelemen János népművész” című fényképére a zsűri 7 pontot adott Villanyszerelők átképzése 1 Hendszieresien folyók me­gyénkben a villanyszerelő rna- giánkisiiparosofc tv- és rádió- műezarésszé való átképzése. A Készükre rendszeresített 120 órát tanfolyamokon két év alatt eddig mintegy 130-an végeztek már, s a faglailikoaá- solaat jelenleg is sokan láto­gatják. A balassagyarmatiak oktatását az Orion-gyár szak­embere végzi, aki az átképzés viillanyszienefloik minden kérdé­sére mintakészülékeken a gya­korlatban is bemutatott vá­laszt ad. A tapasztalat sze­rint a tanfolyamon résztve­vő villanyszerelők mér a nyolcvanadik óra után is ak­tív szakmai vitákat kezdemé­nyeznek. új dolgozó már a próbaidő utón. ugyan,annyi bért kap mint a régebbi, ha „vágja” a munkát. A nagyobb hozzáér­tésből és gyakorlatból adódó átlagosnál jobb minőségű munka ugyanis nem tükröző­dik a keresetek közötti kü­lönbségiben. Az üzem — telephely lévén — nem is> rendelkezik közvet­lenül a különbségek méltány­lására alkalmas anyagi esz­közökkel, de ha igen, akkor sem akar vagy tud élni vele, nem találva a különbségtevés legcélravezetőbb módját. Mint az évi háromszázalékos bér- fejlesztés esetében, amit a dolgozók között gépiesen, egyenlő arányban osztottak szét. Ha a telephely nem is ön­álló elszámolási egység, s a jogkörök és hatáskörök érthe­tően korlátozottak is. a jő minőségű munkáért és termé­kért közvetlen felelősséggel tartozik. Mit lehetne tenni a minő­ség javításáért? Abban minden beszélgető- partner egyet értett, hogy szá­mos olyan közelebbi célt le­het kitűzni, amelynek meg­valósítása a vezetők és dol­gozók egyetértésén és össze­fogásán múlik. Vau megoldás Ügy merült fel a megyei kezdeményezés, a minőséglánc gondolata, az üzemen belül a jó minőség láncának megszer­vezése, mint ami a közös tö­rekvések mozgató rugójává és keresetévé válhat. A minőség- lánc: a jobb együttműködés az egyes munkafolyamatokat végzők között, kölcsönös se­gítségadás, felelősség egymás munkájáért és a jó minősé­gért. Segítséget adni ahhoz, hogy az új dolgozók minél hamarabb teljes értékű mun­kaerővé váljanak. Megterem­teni a kedvező termelési fel­tételeket, ösztönözni a minő­ségi munkára. Belefoglalni a minőseglóncot, élni a szocia­lista brigádmozgalomban és a munkaversenyekben rejlő le­hetőségekkel. Ez az az út, ami a minőség egyenletes javulá­sához vezethet. A dolgozók ugyan eleinte felvethetik — mint ez a be­szélgetés közben elhangzott —. hogy „mindig mi adjunk?” De csak ha „adnak” és amennyit adnak, abból és csak akkor jut majd béremelésre, p - rniumra és nyereségrészese­désre Kiss Sándor A ntezőgazdaságban dolgozó szakemberek nagy figye- Zik, a felhalmozás rovására. lemmel olvasták azokat az értékeléseket, amelyek az el- Ezért a beruházások tervezé- múlt tervidőszak eredményeiről, gondjairól szóltak. Öröm- sénél helyes, ha az eddiginél mel nyugtázták, azt az erőteljes fejlődést, amely Nógrád megye mezőgazdasági termelését jellemezte. Többek között növekedett a termelés anyagi-műszaki bázisa az elmúlt öt év alatt. A növénytermesztésben stabilizálódtak azok a ter­méshozamok, amelyeket a nógrádi adottságok között jónak értékelhetünk. Kedvezően változott a szövetkezeti tagok és a vezetők viszonya egymáshoz, a közös gazdasághoz. Javult a vezetés színvonala, nőtt a munka termelékenysége és esz­tendőről esztendőre emelkedett a szövetkezeti tagok szemé­lyes jövedelme is. <1 Semmiképpen sem sza- ’* bad azonban megféLed- fcezni néhány olyan jelenség­ről, amely zavarta a még erő­teljesebb fejlődést. A mező- gazdasági termelés két fő ága­zata, a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődése között nincs megfelelő össz­hang. Az állattenyésztés ered­ményed elmaradtak a lehető­ségektől. A mezőgazdasági üzemeik nem mindig töreked­tek arra, hogy fejlesztési esz­közeiket koncentráltan hasz­nálják fel, máskor a fejlesz­tés mértéke meghaladta az bözőek. Ezért nem is lehet meghatározni fejlődésük sé­máját. Van azonban néhány olyan lehetőség, amelyet ered­ményesen hasznosíthat a nóg­rádi mezőgazdasági üzemek többsége. Mái- az 1971. évi tervkészítés során vizsgálat tárgyává kell tenni például a termelés jelenlegi szerkezetét. Az állattenyésztés fejlesztése mindenképpen nagyobb erőfe­szítéseket: igényel és érdemel. Ebben az ágazatban ugyanis hasonló körülményeket lehet teremteni és olyan eredmé­nyeket biztosítani, mint a anyagi lehetőségeket. Nem kedvezőbb körülmények kö­mirnden . gazdaságban fordítot­tak kellő figyelmet a megle­vő géppark korszerűsítésére, s a munkaerő- és munkabér- gazdálkodás sem igazodott mindenütt az új viisizonyok- hoz. Ezek a gondok, a tavalyi si­kertelen esztendő, s a megje­lent új közgazdasági szabá­lyozók érthetően zavart okoz­tak a mezőgazdasági üzemek­ben, a szövetkezeti szakembe­rek körében. A kialakulóban levő, nem éppen optimista hangulat esetleg kedvezőtle­nül befolyásolhatja körülte­kintésüket, alkalmazkodó ké­pességüket az új közgazdasá­gi környezethez. Tény az, hogy a szabályozórendszer nyésztés lényeges szigorításokat tartál- biztosítja, máz. Olyanokat, amelyek a mi viszonyaink között, a gaz­dálkodás jelenlegi szintjén je­lentősen csökkenttk a szövet­kezetek bruttó jövedelmét. Azonban az is igaz, hogy az 1967-ben bevezetésre terült szabályozórendszerről hason­lóképpen nyilatkoztaik a szak­emberek, most viszont szíve­sen dolgoznának ezekkel a szabályozókkal. Mindezekből az következik: meg kell ke­resni azokat a lehetőségeket, amelyek kihasználása révén a szövetkezetek hosszabb távon eredményesen gazdálkodhat­nak. h A nógrádi mezőgazdaső­^ gi üzemek adottságai rendkívül változatosak. Ebből • vértezik, hogy lehetőségeik 1 és belső tartalékaik is külön­zött gazdálkodó mezőgazdasá­gi üzemek. Ilyen változtatásra ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket a szabályozórendszer ás a pia­ci kereslet is. Az állattenyész­tésen bélül pedig speciali- zálásra, szakosításra kell törekednie a mezőgazdasági üzemeknek. Az állattenyész­tés fejlesztése rendkívül költ­séges. Ezért az egyszerűbb, ol­csóbb, de fejlett technológiá­val ellátott beruházások meg­valósítása a célszerű, oly mó­don, hogy a közös gazdaságok jóval nagyobb körültekintés­sel járnak el a szakemberek. Óvakodni kell minden olyan döntéstől, amely a felhalmo­zás egészségtelen csökkenté­sével kívánja megoldani a szövetkezeti tagok részesedé­sének növelését. *5 A következő időszak bao számolni kell a mező­gazdasági üzemeknél a dolgo­zók létszámának további csök­kenésével. Ezt a gondot a me­zőgazdasági üzemek fokozot­tabb gépesítése, a technikai színvonal emelése ellensúlyoz­hatja. Mindenképpen el kell érni tehát, hogy a gépi amor­tizációt ne költsék más beru­házásokra, a pénzért új, kor- szerűbb gépeket vásároljanafc. A munkaerő- és bérgazdál­kodás ugyancsak javításra szorul. Alapvető követelmény hogy a rendelkezésre állő ré­szesedési alap elsősorban a szövetkezeti tagok és az ál­landó dolgozók megélhetését biztosítsa. A termelési szerke­zet korszerűsítése, a jól szer­vezett munkaerő-gazdálkodás gyakorlatilag lázárja annak lehetőségét, hogy a szövetke­zeten kívül álló „ügyeskedők” érdemen felüli összeghez jus­sanak. Meg kell szüntetni aes a helytelen gyakorlatot, hogy a bérgazdálkodás gondjai csaik az első számú vezetők vállát nyomják. Már a tervezés so­rán helyes lenne kialakítani az önálló elszámolási egysége­ket, amelyek aztán kötelesek gazdálkodni a rájuk bízott ke­rettel, az egységek vezetőit esetleg anyagilag is érdekeltté társuljanak. Mind ezzel együtt k;.y] tenni abban, hogy a mun­jár a növénytermesztés szer­kezetének egyszerűsítése, amely elsősorban az áUatte- taknxmányéllátását Az új ártámogatási rend­szer csak oly módon teszi le­hetővé a fejlesztést, ha a me­zőgazdasági üzemek élőre biz­tosítják a szükséges saját erőt. Ebből néhány gazdaságban várhatóan az következik majd, hogy a fogyasztás és felhalmozás aránya megválto­kabáreket gazdaságosan hasz­nálják fel. Ezek az elképzelések termé­szetesem nem oldhatók mag máról holnapra és az sem biz­tos, hogy valamennyi nógrádi gazdaság hasznát veheti. A gazdálkodás ilyen elemzése azonban mindenképpen hasz­nos, hiszen segítségeit nyújt­hat abban, hogy a mezőgaz ­dasági üzemek átállása min­denütt zavartalan legyen. Hlavacska Gyula A SZABÁLYOZÓKRÓL SZAKEÍMBER.EKNEK címmé;, közgazdasági rovatot indítunk • a NÖGRÁD-ban. A rovat mostantól kezdve rendszeresen, kéthetenként jelentkezik. Célunk az, hogy magyarázzák a közgazdasági szabályozók módosulását. Felvillantjuk azokat a lehetőségeket is, ame lyeket a szabályozók „kínálnak” a mostoha viszonyok kö­zött gazdálkodó nógrádi termelőszövetkezeteknek. Lehető­séget teremtünk arra is, hogy egy-egy szövetkezet választ kapjon sajátos gondjaira. Ezeket a kérdéseket, valamint a rovattal kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat a salgótar­jáni területi szövetség, vagy a NÓGRÁD Szerkesztősége cí­mére kéri ük eljuttatni­India ünnepén KÜLÖNÖS JELENTŐSEGE van annak, hogy India nem­zett ünnepe nem az a ruaip, amikor alkatmányjoigilliag fügr- gietHeHné vált, hanem 1950. január 26 évfordulója — azé a napé, amelyen az ország független, iközttánssság lett és saját alkotmánya énvénybe lépett. Január- végét csupán, egy hónap választja el február végétől — a köztársaság ün­nepét attól a naptól, amikor a köztársaság népe legfonto­sabb áltampoigárí funkcióját gyakorolja: az urnák elé já­rulva megváláséit ja képvise­lőit, s rajtok keresztül új kor-' mónyát. Indiában a választás általános és titfkosi, nők és férfiak, gazdagok és szegé­nyek egyformán, megkülön­böztetés nélkül szavaznak. Eb­ben az értelemben a. választás valóban demokratikus: vala­mennyi játékszabályt betart­ják. Hogy azonban a jórészt ímá-olvasni nem tudó, tanu­latlan százmilliók mennyire képesek érdemük, s nem csak & választási gyűléseken el- haragiaott szónoklatok szerint ítélni mag a pártokat — dia- ben a tekintetben ez a de­mokrácia már erősen korláto­zott. Utol jóra 1967-ben volt In­diában. általános választás, és az alkotmány szerint nem is kellett volna már az idén vátlasataniok. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a kormány kedvezőnek látta a jelenlegi időpontot. Mindenek­előtt aaért is, mert Indám G «Jüdin az elmúlt nőnapok­ban végrehajtott intézkedései, politikai lépései a legszélesebb támogatást biztosítják számá­ra. Indira Gandhi ma annak az embernek a jogán kérd a választók szavazatát, aki ál­lamosította a bankok jó ré­szét, aki szakítani mert a nagytőke támogatását élvező jobboldali pártvezérekkel, aki megfosztotta a maharad­zsáikat kiváltságaiktól. Első íz­ben ÜJehru halála óta olyan politikus áll az ország élén, aki tudatos baloldali progra­mot hirdet. Mivel India nagy íömeigieinek baloldali érzel­med niem kétségesek — a leg­utóbbi választásokon kiderült, hogy valamennyi jobboldali párt baloldali jeäszavakikdl állt a paraszttömegek elé — minden valósizínűsiégie meg­van annak, hogy Imdina Gandhi politikája elnyeri a nép jelentős részének támoga­tását. AZ INDIAI HELYZET azon­ban igen bonyolult. Fő jel­lemvonása, hogy míg a jobb­oldali pártok összefogtak In­dára Gandhi megbuktatására, a baloldal pártjai között nincsen egység, sőt az együk szociálidemokraita pánt késiz volt a szélsőséges jobboldallal is összefogni Indira Gandhi eilen. Az az elhatározás, amit a miniszterelnök beje­lentett — mármint, hogy párt­ja egyedül láp fel a választá­sokon, nem alakít semmilyen más párttal választási szövet­séget — igen kockázatos lé­pés, amely kitűnő eredményit hozhat számára, esetleg azon­ban bukását okozhatja. Az a tény természetesen, hogy In­dáira Gandhi ily módon eluta- sítotita egy — mindenekelőtt a temmuniistákkal, de más baloldali pártokkal is szerve­zendő — koalíció gondolatát, nem jelenti azt, hogy szükség­szerűen egymás ellen is fel­lépnek az Indira Gandhi ve­zetése alatt álló kongresszus és a kommunisták jelöltjei. Az együttműködésre a. válasz­tás lebonyolítása rengeteg le­hetőséget ad. A világ országai, népei In­dia nemzeti ünnepén évről évre megemlékeznek a január 26-d évfordulóról. Ebben aiz évben azonban az India irán­ti érdeklődés sokkal mélyebb és komolyabb. A választáso­kon nagyon sok dől el. Mind ez ideiig a választás Indiáiban voltaképpen azt jelentette, hogy a kongresszus pártnak, amely monopolhelyzetben van, alkalma adódott frissítésre, vezetői és képviselői cseréjére, bizonyos mozgásra. Az 1967-es választás már a szó igazi ér­telmében választás volt — ekkor a kongresszus jelentő­sen veszített befolyásából. Az­óta rendkívüli eseményeik so­ra történt — a kongresszus párt magja, Indira Gandhi vezetésével kísérletet tesz a tömegek rokonszenvónek visz- izahődítósóra, a kiábrándult, a kongresszust tömegesen el­hagyó választók újramegraye- réséne. A kongresszus iránti bizalom forrása, a nemzett függetlenségi harcban játszott szerepe az, hogy a független­séghez társadalmi reformokat is ígérteik. A függetlenség megvalósult — a reformok el- maradltak. Ahoigy múlt az idő, s nem történt előrehaladás, úgy csökkent a bizalom Si kerül-e India Gandhi kísérle­te a kongresszus feltámasztá­sára — ez most a kérdések kérdése. JBOST VALÓBAN VÁ­LASZT India — utat választ, politikát választ. S az ország barátainak nem közömbös, hogy mát választ, merre fog haladni. Nem közömbös a nagytőke pártfogódnak sem, hogy olyan kormány lesz to­vábbra is Indiában, amely -a szocialista országokkal szem­ben baráti polittífcát folytat, vagy olyan, amely lépéseit a külföldi, mindenekelőtt az amerikai tőiké érdekeihez iga­zítja. Most erről lesz szó, s ahogy a január 26-1 ünnep múltán közelednek a válasz­tás napjai, úgy foglalkoztat­ja a nemzetközi közvéleményt mindinkább India jövőjének kérdése. Kalmár György I NÓGRAD —1971. január 26., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom