Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A századit« lakás Elmondhatatlan Gaálné boldogsága — Nem, ez nem lehet igaz, alig tudom elhinni — mondja az izgatottságtól kipirult arcú fiatalasszony, miközben a hóbuckákon át a balassagyarmati Kun Béla-laikóuelep A/6-os háza felé igyekszik. Izgatottságának oka. hogy a földszint 1. szám alatt van az ő lakásuk is, amely a közelmúltban készült el, s amelybe közvetlenül új év után beköltöznek. Gaál László lakásának elkészülte azonban nemcsak kettejük számára jelenít örömet. várva-várt beteljesülést. Az OTP-társasházépítési akció keretében ez éppen a századik lakás a balassagyarmati Kun Béla-lakótelepén. — öt esztendeje házasodtunk össze — mondja Gaál Lászlóné. — öt év óta erre a lakásra gyűjtünk. Hatvanezret kellett letenni, több mint száztizet ezután kell kifizetni, ötszáznegyven forintos havonkénti részletekben. Laktunk már albérletben, az édesanyámnál — most először költözünk saját lakásba. Nem is tudom elmondani, mekkora boldogság ez... Hogy mit jelent, mit tud jelenteni a saját lakás egy család életében, azt mindenki át tudja érezni. De, hogy mit jelent öt év alatt száz takarékpénztári lakás felépítése egy olyan város életében, aihol a megelőző években szó is alig esett lakásépítkezésekről, azt csak a település jelenetét, múltját és jövőjét egyaránt áttekinteni képes emberek tudják kellőképpen értékelni. — A harmadik ötéves tervet Balassagyarmaton méltán nevezhetjük a lakásépítkezések fellendülése idejének — mondja Lombos Márton, a városi tanács elnöke. A szövetkezeti, állami, szolgálati és KISZ-lakások száma jóval meghaladta az OTP-akció keretében létesül- teket. . Hiába igyekszik az OTP a lakossági igényeket messzemenően kielégíteni, a túljelentkezés négyszeres, pedig a következő tervidőszakban már 350 új OTP-lakás létesítését vettük tervbe. A századik lakás boldog tulajdonosának, a Gaál családnak a sorsa kissé eltér a többiétQl. A férj tengerész- tiszt idejének jó részét otthonától távol, szolgálatban tölti. Legutóbb októberben járt idehaza, a lakást még csak félkész állapotban, ajtóik, ablakok. parketta nélkül látta. A feleségére háruló gond sem kevés: szeptemberben született kislányuk, Orsolya ellátása mellett a lakásberendezésről is egyedül neki keli gondoskodnia. — Már most megvan, a jövő évi programom. Az év elején a költözködés — ez nem lesz túl nehéz, mert jelenleg csak egy gyermekszoba -bútorom van. Aztán a lakás apránkén- ti kicsimosíbása, a lakáshoz járó konyhakert beültetése... Még sosem volt dolgom ilyesmivel. .. Szerencsére a lakótelep munkahelyem, a kórház mellett van. Ügy tervezem, hogy a gyermekgondozási se. gélyt egy évig veszem csak igénybe, utána újra visszamegyek a laborba. Kell a pénz a törlesztésére... — A száz lakás felépítése mintegy 17 millió forintba került — ad tájékoztatást Zsidai László, az OTP balassagyarmati fiókjának vezetője —, a lakóknak csak ötmilliót kellett az elején lefizetniük. Az külön örömünkre szolgál, hogy a beköltözők között olyanok is vannak, akiknek a vállalatuk is segít. A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyáregysége például öt dolgozójának adott kamatmentes kölcsönt. S annak is csak örülni lehet, hogy a száz lakástulajdonos átlagéletkora 28 év; negyven lakásban csak 30 éven aluliak vannak. Gaál Lászlóné: — Gyermekkoromban gyakran jártam azon a környéken, ahol a házunk most felépült. A kórház munkaterápiás részlegének búzaföldje volt ezen a helyen — a környék kdmon. dottam falusias jelleget muta tott. Most pedig...? Ostor- nyeles higanygőzlámpák, g rázsok... Mondom, szinte még most sem merem elhinni az egészet... A lakásépítkezésben, érdekelt szervek — építőipari vállalat. OTP megyei és városi szervezete, városi tanács, pártbizottság — vezetői rögtönzött ünnepségen köszöntötték a fiatalasszonyt, a száza, dik lakás tulajdonosát. Baráti beszédek hangzottak ed, aztán virágcsokor került elő, s egy kulcs is. ahogy az már az ilyen ünnepségeken lenni szokott. Hogy ez a kulcs a szóban forgó, avagy egy másik lakásé volt_e, azt — mint az egyik résztvevő megjegyezte — fölösleges firtatná. A fő az, hogy a lakás kész. a költözésre rövidesen sor kerül. a tulajdonos elégedett. És elégedett lehet a többi kilencvenkilenc, s az ezután építendő valamennyi ház gazdája is. Az OTP megyei igazgatósága és a tanácsi építőipari vállalat igazgatója ugyanis megjegyezte: — Bármilyen jogos igény merül fel is a lakások minőségére vonatkozólag, azon leszünk, hogy rövidesen kijavítsuk az esetleges hibákat. — Ez lesz az Orsi szobája, ebbe pedig, ha a férjem hazajön a háromhónapos szabadságra, mi költözünk — rendezi be máris képzeletben a háromszobás hatvan négyzetméteres lakást Gaál Lászlóné. Tervezget; s hogy tervei előbb-utóbb valóra válnak, arra a nagyobb közösség, Balassagyarmat terveivel való egybeesésük a garancia. Baranyai László 440 ezer forint prémium Az utóbbi időben örvendetesen javultak a Balassagyarmaton levő Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság termelési eredményei. Ebben közrejátszott a X. pártkongresszus tiszteletére szervezett munka versen y felajánlásainak sikeres teljesítése. A javulás eredményeiként a gazdaság előlegként mintegy 440 ezer forint nyereségprémiumot fizetett ki dolgozói között, Bár még nincsenek végleges ered menyek, ír inden lehetőség megvan arra hogy a vállalat teljesíti — esetleg túlteljesíti — nyolc és fél millió forintos évi eredménytervét. Akiknek szívesen tapsoltunk Égi világok földi mása. Ezerszer-szépelv á-lmodáísa. •« Ilazug rongyok és csalfa fények,, Patakzó pompák, tarka képek, Szufiták, koptok sok csalása. Csodás szavak szent szárnyalása; Megejtő, mámoros igézet: ~ ez a színészet* Egy valahai színházi évkönyvbe 1943-ban, majd harminc esztendeje írtam e bizony gyarló rímes összegezést a színházról, a színművészet fogialmáróL Ma már, persze, tudom: a színjátszás nem csak ez, nein csupán ennyi. Több ennél. A színház, az egészséges értelemben vett népszínház rendeltetése az antik görög sarsferagédiákom, Shakespeare-n, Molieren, a vásári farce-okon át mindig társadalmi mondandók hordozója volt. S különösen ez a rendeltetése napjainkban, A színháznak mindig voltak nemes pártolói, hívei, barátai, hazánkban is — egész a kezdet kezdetétől, a nemzeti játékszín létrejöttétől. Hegedűs Agnes a Fejűnk felől a tetőt című darab Nusi néni szerepében I zgalmasnbbnál tagalmasabb tör*■ temetek libbemtették már fel a vadászok titkait Heves Marci vadász- kalandjai a leggazdagabbak. Vívott közelharcot elefánt agyarú vadkannal. Lovagolt szarvasbika hátán. Fegyverét vágtató őz ragadta el. Nyúibőrbe bújt rossz szellem tréfálta meg. Olyan jó palóc ízzel tudja hite’essógre emelni kalandjait -hogy nem lehet azt hitet- lenikedéssel hallgatni. Mikor mondja, kápirosodik, gömbölyűre puffad arca. Rövid karjai mint motolla kísérik pörgő szavait. Felpattan ültéből és csizmanadrágjában karikának tetsző lábaival dombod. Minden történetét így fejezi be: — Jó pajtásaim, én akkor a nagy veszélyben, durrbele! Nincs is nála messze földön különb Nimród. Igaz, puskája kopott, csöve fakó kívül-belül, jóízűen kotyog is. De Marcinak kedvelt szerszáma. Ki vállalkozhatott volna most is, mint ő, hogy házhoz hozza a szilveszteri vadhúst A vadásztársaságnál hagyomány, hogy az óeszbendőt búcsúztatni, újat köszönteni, a fenyvestől övezett vadász- portára gyülekeznek. Félkamrányi hazait hoznak, erdő adja a friss húst ha pusfcavéigre sikerük Ezen tanakodtak a rendezők, amikor nagy dübörgéssel, csizmáiról havait verve megérkezett a vadáiszházba Heves Marci, a vadásztársaság híressége. Még le sem tette fegyverét máris útjának kalandjai elevenedtek meg. Hogy pont eléje áltt a sokat keresett szarvasbika. amelynek erdőnyi az agancsa. — Van azon tizenhat ág is. — Hirtelen megmered, mint aki nem akarja a hazugságot, szemét az emberekre szegezte. — Óh, én szerencsétlen, hova is beszélek. Tizenhatot mondtam? Nevetséges. Húsz ... Jó pajtások, ilyet még nem láttatok! Agancserdőt hord a fején! A többiek várták, mondja tovább mi történt? De Marci már a hátizsákjá- | val foglalkozott. Győzedelmes arccal nyakánál fogva kiemelte a literes üveDurrbele Harci! get. Társad türelmüket vesztve kérdeztek, hogy mi lett a bikával. Marci ártatlan arccal nézett rájuk. — A bikával, jó pajtásaim? Mi lett volna? Remegett amikor a fegyveremet rákapjam. — Üjból a régi lett, pörgött \a nyelve, hozzá a teste. — Könyör- gött a szeme. Én meg magamban: menj, Marci megkegyelmez. Felejtve amiről besizélt, már újból két kézzel fogta az üveget és abban gyönyörködött. A többiek pí rongálták, hogy meglőhétte volna a szarvast, hiszen nincs vadhús az ünnepségre. Marcinak mintha késsé: vágtak volna testébe. eltorzult az arca.Ledobta az üveget a szalma-zsákos heverőre. " — Nincs?! Jó pajtásaim,-szóljatok! Marci majd előteremti. Idehozom. És nem szarvast! Az is hús? Rágós, büdös. Ezt együnk? Nem. jó pajtásaim, Marci hoz finom őzecskét, aminek omlós a húsa, fenséges az íze. Marci azt hoz... A többiek akkorákat nyelitek, hogy ugrált az ádámcsutkájuk. Mozdulatlan nézték a vadászatra készülő Marcit. Az ajtóból visszaperdült, — No, a sikerre! — Nyakon ragadta az üveget. Indult, mint a csatába. Czizmája bu- hogatt kemény lépteitől, erélyesen köszörülte torkát. Nekivágott az erdőnek. A fák, között mintha elvesztette volna önbizalmát. Csetlett-botlott. A nagy zörgésben még az egerek is elbújtak előle. A hegyről gyámoltalanul nézett a vadászház felé. Lent a hegy lábánál kutya ugatott. A juhász, villant fel Marci tekintete. Rohant a pusztára. Ilyen jó boltot juhász még nem kötött. Marci pár perc alatt megvásárolta a birkát, jól megfizetve árait. Spárgát vett ki a zsebéből, rákötötte az állat nyalkára és hátán keresztben puskájával diadalmasan elindult. Szegény pára az erdődig türelmesen kocogott mellette, de ott vesztét érezve kötekedett tovább menni. Hiába, hogy Marci szelíd szavaikkal csalogatta. Még kenyeret is tartott a birka orra été. Pár méter utón a jószág cövekként verte le négy lábát. Marci kénytelen volt felnyaliálbodiná. A hegyen kifelé, száz méter után piros karikáik táncoltak Marci előtt. A rug- . diáíó állat letépte kabátját is. Letette a bárány. Az meg ugrott egyet és bevetette magát az erdőbe. Szalagként repült utána a kötél. Marci a száját is eltátattia meglepetésében. Akikor tért magához, amikor a bárány után lebegő kötél rácsavarodott egy gallyra és az állatt fennakadt Marci dühbe gurult. Ugrott a bárány felé. Mikor az menekülni próbált, lekapta fegyverét és célba vette a fogságban vergődő szegény párát. Haragjában nem észlelte, hogy jegies gallyán van az a lába. amelyikre ránehezedett, hogy lőni tudjon. Elsütötte a fegyvert és hányát vágódott. Gyorsan felugrott de már csak annyit látott, hogy a bárány hátsó felét mutatva rohan az erdőn lefelé. A jószágot fogva tartó galy- lyat lőtte el. A vadászházban hallották a lövést. Csodálkoztak, hogy a vadász üres kézzel tért meg. De Marci már a régi volt Felhevüliten fújtatott, arca pirosra gyűlt — Jó pajtásaim, ilyet még nem hallottatok! Meglőttem az őzet. Gyönyörű volt, már láttam a tepsiben, éreztem az illatát. A végtisztességet megadva álltam fölötte. És akkor oldalról egy csörgés. Beugrott egy állat. Elmondani sem tudom milyen volt. Kapom a puskát és akikor az én őzem felugrik és mintha szárnya lenne, a másik állattal együtt repülnek az erdő felett... A zért jól telt el az ünnep. A pá- Unkától megoldódott Marci nyelve, kifogyhatatlan lett a történetekből. Bobál Gyula Nógrád megye — és benne Salgótarján — jószerint csak az utóbbi negyed században ismerte meg a nemes színházat, előbb a falujáró Déryné- társulait áldozatosságából — néhány éve pedig a megyeszékhely rerdszeres vendége a debreceni Csokonai és a szolnoki Szigligeti Színház is Immár nekünk is vannak kedvenceink, szívesen látott művészeink elég népes számban. Közülük mutatunk be most kettőt — emberi közelségükben. Mindkettő leggyakoribb vendégünk, a szolnoki társulat kiválósága. Hegedűs Á’ines: — Ön azok közé tartozik, akinek évek óta szívesen tap- sölumk. Érzi-e ezt a szerete- tet Salgótarjánban, s mi a véleménye a város és a Szigligeti Színház eddigi kapcsolatáról? — Nagyon szeretem a salgótarjáni közönséget. Színház- szerető, őszinte, lelkes nézőkkel találkozunk előadásainkon, akiknek öröm játszani. Színházunk és Salgótarján kapcsolatát nagyon értékesnek, jónak, meghittnek érzem. Szeretném, ha ezt a kapcsolatot a jövőben még jobban ki lehetne szélesíteni. Természetesen, a színész megérzi a közönség reagálásából, tapsaiból, hogy szívesen fogadják-e? Valóban úgy érzem, hogy a salgótarjáni színházjárók szeretettel és megértéssel vették eddigi alakításaimat. — Már debreceni éveiben drámai alkatnak ismertem meg. Vígjátéki készsége, humora nem eléggé ismeretes előttünk. Szóval: súlyosabb színészi alkat, önmaga is így látja? — Nem tartom magam „drámai alkatú” színésznek. Pályám kezdete óta az operettől a tragédiáig minden műfajban játszottam, hiszen karakter-színész vagyok, így szerepköröm határai eléggé szélesek. Hogy csak néhány példát említsek: játszottam Shakespeare-tragédiát, Fehér Klára- vígjátékot, Kálmán-operettet és a „Vérnász” anya szerepét. — Mit tart eddigi legsikeresebb salgótarjáni szerepének? Nem érzi-e megterhelő- nek a távoli vendégjátékot? — Nem tudom, melyik volt a „legsikeresebb” salgótarjáni szereplésem, csak azt, mely szerepeimet szerettem a legjobban. Brecht Kurázsi mamáját és a Koldusopera Pea- cocknéját, Jókai Anna: Fejünk felől a, tetőt című darabjában Nusi néni szerepét. A salgótarjáni vendégjátékokat sohasem érzem fárasztónak. Ezt nem üres bóknak szántam — gondolom, színházunk minden tagjának ugyanez a véleménye. — Milyen továbbfejlesztési lehetőségeit látja a szolnoki színház és Tarján kapcsolataidnak? — Ügy gondolom, hogy Sál - gótarjánbar — lakosainak számát, kulturális helyzetét, jelentőségét tekintve — a jelenleginél több előadást kellene tartanunk minden darabunkból. Jó lenne, ha színházunk második otthona lehetne a gyönyörű tarjáni kultúrházr — Milyen szerepekben láthatjuk az úi esztendőben? — Jelenleg Örkény István: Macskajáték című darabjának bemutatójára készülünk, amelynek női főszerepét játszom. Erre az előadásra tudomásom szerint február közepén kerül sor Salgótarjániban. Halász László: — Mindössze 38 éves. mégis, eddig színpadi találkozásainkon többnyire korosabb szerepekben, kabinetalakítá- sokban láttuk. Alkati kérdés ez egy fiatol művésznél? — Részben — talán a hangom miatt — de fő oka inkább, hogy vidéki színháznál kevés a színész, így a fiatalabbak koruktól távol eső szerepeket is játszanak. — Eredeti humora mindig hatásos. Sajátosan egyéni kifejezési eszköztára van a színpadi karikatúrára. Kielégíti-« jelenlegi buffókomiku6Í szerepköre? Vagy más am.bí_ ciók is fűtik? — Nincs határozott szerepköröm, szeretem játszani a buffákat, vagy öregebb (apa) szerepeket, de emellett fialta! figurákat is alakítok. — A Szigligeti Színház áit- taiáb-an fiatalok együttese. Jelent-e ez valamit abban, hogy salgótarjáni tájelőadásaikat is érezhetően ambicionálják, egész felelősséggel végzik, hogy nem érzünk fellazulásit a produkciókban, soha nem „dobják” az előadást? — A salgótarjáni színház komoly, nagy színház, semmi különbséget nem érzek a szolnoki és tarjáni közönség összetételében. Ha Tarjámban játszom, ugyanaz, mintha Szolnokon játszanék. Komoly színházjáró közönséggel találom magam szemben, amely ért a színházhoz, értékeli azt, amit csinálunk és ez eleve kizárja a lazítást. — Érzi-e, hogy szeretik itt, szívesen fogadják szerepeiben? — Érzem, és nagyon jól esik. Színész számára nincs nagyobb öröm, mint amikor felismerik a színpadon. Ennek nyilván az az oka, hogy előzőleg, korábbi szerepében olyat nyújtott, amire emlékezni érdemes — Vannak-e személyes ismerősed, barátaa a városban? — Vannak, nagyon sokan, hiszen már négy éve játszunk 'Salgótarjánban. — Mi lesz az évadban legsikeresebbnek, ígérkező szerepe? — Az, hogy mi lesz, előre nem tudhatom, arra, hogy mi Halász László A néma levente egyik jelenetében. Koós Pál felvételei. volt, nyugodtan válaszolhatok. Eddig, a szezonban. a Mágnás Miska az, ami számomra legsikerültebb volt. — Mit vár az új évtől, s mit kíván a tarjáni közönségnek? — Az új évtől minden olyan jót, amire egv embernek szüksége van. Sok jó szerepet, amire a színésznek szüksége van, a tarjáni közönségnek viszont nagyon boldog új évet és ugyanolyan szinházszerete- tet. amilyent eddig tapasztalatunk. Barna Tibor NÓGRAD - 1971. január 1., péntek 7