Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

Jóváhagyták a szovjet küldöttség tevékenységét világhíradó r így lát;a a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Még: messze wag:; tank a „hidawatástol” Újabb képek a Holdról Működnek a telefotómólerek December 11-én, moszkvai tdő szerint 17.00 óraikor újabb rádió- és televizi-ós-kapcsodat létesült a Lunohod—1-gye.l, amely folytatja tevékenysé­get a Hold felületén. A kap­csolat alatt a holdlkocsi 98 mé­ter távolságot tett meg. A kozmikus távközlési köz­pontból kapott utasítás alap­ján ismét működésbe léptek a Lunohod—1 telefotóméteirei és újaibb kitűnő minőségű képe­ket továbbítottak a Hold fe­lületéről. A 'holdjármű déli irányiban halad az Esők-tengerének sík­ságén, amelyet közepes meny- ín.yiiségben borítanák különbö- 06 méretű kráterek. Időnként a hold járművet leállították és ezalatt a műszerek megmér­ték a talaj szilárdságát, s több más tudományos kísérle­tet hajtottak végre. A kozmikus távközlési köz­pontba érkezett telemetrilkus információk szerint; — a Lu- eohod—1 valamennyi beren­dezése rendeltetésszerűen mű­ködik. (MTI) Amerika bombázni akar Washingtonban minden jel arra mutat, hogy a Nixon- kormány lépésről lépésre elő­készíti az amerikai közvéle­ményt a VDK elleni korlátlan légiháború esetleges felújítá­sára. A Nixon elnök által élren­delt november 21—22—i bom­batámadást először védekező reagálásnak nevezték, de azó­ta folyik Washingtonban a hi- tvatalos nyilatkozatok eszkalá­ciója. A Nixon elnök csütörtö­ki és Laird hadügyminiszter pénteki nyilatkozata alapján most már 6 pontban foglalha­tók össze azok az egyoldalúan deklarált újabb amerikai ki­kötések, amelyek megsértése ■esetén Washington jogot for­mál a VDK elleni általános légiháború felújítására. Ezek m. következők: 1. amennyiben « VDK légvédel­mié tüzet nyit a területe fülé be­repülő amerikai felderítő gépek­ére, amelyeket egyébként minden esetben vadászbombázók kisér­nek. Az amerikai pilóták enge­délyt kaptak, automatikus mege­lőző visszacsapásra, abban az eset­ben ha úgy Ítélik meg, hogy a VDK légvédelmi ütegei célba vet­ték őket; 2. amennyiben a VDK légvédel­me zavarja a Laoszt bombázó amerikai gépeket; 3. amennyiben dél-vietnami sza­badságharcosok támadást intéznek nagyobb városok ellen; 4. amennyiben a VDK „beszivár­gással” veszélyeztetheti a Dél- Vietnamban visszamaradó ameri­kai erők biztonságát; 5. amennyiben fokozódik a Kar­ói tevékenység szintje Dél-Viet- namban; S. amennyiben a VDK és a DVK nem hajlandó komolyan tárgyalni Párizsban. , Clark Clifford, a Johneon- ikonmányzat volt hadügymi­nisztere pénteken este egy tv_ nyilatkozatban kijelentette, hogy a Nixon-ikonmány, tragi­kus hibát követ el, amikor jnegismételni készül az egy­ezer már megbukott bombá­zási politikát. (MTI) A dél-laoszi Sajvannafchet- ban fiaita! szélsőjobboldali tisztek összeesküvését leplez­ték le — közölte az AFP munkatársával Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök. Az összeesküvés értelmi szerzője Bounleut Saykocie volt ezredes, a Thaifölden száműzetésben élő, Phoumi Nosavan extábomoknak, az 1965-ös jobboldali államcsíny- kísérlet szervezőjének volt ka­binetfőnöke. Pénteken Thadföldön a he- lyi rendőrség letartóztatta Layikocie ezredest, két másik Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa meghallgatta a szovjet küldöttség beszámoló­ját a Varsói Szerződésben résztvevő államok politikai tanácskozó testületé 1970. de­cember 2-án, Berlinben tar­tott ülésének eredményeiről. Az SZKP KB Poli tikjai Bi­zottsága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a politikai tanácskozó testület ülésén elfogadott határozatok hatékonyan elősegítik majd az európai politikai légkör megjavulását. A politikai ta­nácskozó testület ülésének ha­tározatai a biztonság szilárdí­tására és a jószomszédi együttműködés fejlesztésére irányulnak az európai konti­nensen, a második világháború és a háború utáni fejlődés eredményeképpen kialakult politikai és területi realitások alapján. E javaslatok meg­valósítása az összes európai nép nagy sikere lenne. Az SZKP küldöttsége, élén a központi bizottság titkárá­val, Borisz PonomarjowaL, részt vett az egyiptomi szak­szervezetek vezető tisztviselői­nek gyűlésén. Diaeddin Daud, az ASZÚ Legfelsőbb Végre­hajtó Bizottságának tagja és Abdd-Latif BúLíia, az EAK munkaügyi minisztere, az EAK Szakszervezeti Szövetsé­gének főtitkára üdvözölte a vendégeket. Bultia tolmácsolta az egyip­tomi nép mélységes háláját a szovjet népnek, az imperialis­ta agresszió ellen nyújtott se­gítségért. Borisz Ponomarjov felszóla­lásában meleg szeretettel üd­vözölte az egyiptomi munká­sokat — „Az EAK Gamal Abdel Nasszemek és harcos­társadnak vezetésével elutasí­totta a kapitalista fejlődés út­Az O Glofoo című rióí lap közölte annak a 72 személy­nek a nevét, akiknek szaba­don bocsátását követelik a brazil kormánytól cserébe az elrabolt Bucher svájci nagy­követért. Jean-Marc van der Xeid, egy illegális diákszervezet kért éve fogva tartott és elítélt ve­zetője mellett újságírók és kü­lönböző gerillaszervezetekhez tartozó személyek szerepelnek közöttük. A listán van az a három egyetemista diák is, akik júliusban megkísérel­ték eltéríteni a brazil légitár­saság egyik Caravelle-jét. s akiket súlyos börtönbüntetés­re ítéltek ezért. A lapban közölt beta egyéb­ként a második. Egy listát már a svájci nagykövet elrab­lását követő napon, eljuttatott a rendőrséghez az akciót vég­rehajtó szervezet, (a hírügy­nökségek feltételezése szerint a Népi Forradalmi Élcsapat, a híres brazil gerillavezető, Car­los Lamarca szervezete.) Ezt azonban a hatóságok nem tar­laoszit és öt thaiföldit. Laosz- ban is őrizetbe vettek több tisztet. A.laoszi katonai rend­őrség vizsgálatot folytat az ügyben. A Reuter szombaton tájé­kozott köröket idézve jelen­tette: Souvanna Phouma lao­szi miniszterelnök indítvá­nyozta, hogy a kormányerők szüntessék be Khang Khai vá­ros és 15 kilométeres körzeté­nek bombázását. Ismeretes, hogy ezt a várost szemelték ki a Partét Lao nemzeti fel­szabadító mozgalom képvise­lőivel folytatandó bóketárgya­Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mélyen meg van győződve arról, hogy a szocialista országok interna­cionalista szolidaritása Indo­kína, a Közel-Kelet és az af­rikai országok harcoló népei­vel, amely világos kifejezést nyert a berlini ülés záródoku­mentumaiban, a továbbiakban is hatékony tényező lesz a né­pek összefogásában, az impe­rializmus agresszív politikája ellen vívott küzdelemben. A Varsói Szerződés orszá­gainak egyöntetűsége és azo­nos álláspontja a nemzetköti kérdések széles körének meg­ítélésében megbízható előfel­tételeket teremt a szocialista országok békeszerető külpoli­tikájának újabb sikereihez. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa jóváhagyta a szovjet küldöttségnek a Var­sói Szerződésben résztvevő ál­lamok politikai tanácskozó testületé ülésén kifejtett tevé­kenységét. (MTI) ját és a szocializmus mellett döntött, elsőnek az afrikai kontinensen” — mondotta. Az imperialisták, elsősorban az amerikaiak, ádáz gyűlölet­tel vették tudomásul az EAK haladó irányvonalát, s fegy­vert adtak a szélsőséges izrae­li reakciósok kezébe, hogy azok csapást mérjenek az EAK-<ra. De terveik kudarccal jártak: az EAK-ban a haladó, imperialisítaellenes hatalom kitartott, sőt megszilárdult az utóbbi években. A szovjet pártküldöttség ve­zetője befejezésiül a Szovjet­unió Kommunista Pártja és kormánya további testvéri együttműködéséről biztosítot­ta az EAK-ot. Az SZKP küldöttsége szom­baton folytatta megbeszélését az ASZÚ Központi Bizottságá­nak küldöttségével. (MTI) lőnék, mivel több politikai fo­goly csak az illegalitásban vi­selt fedőnevén volt megjelöl­ve benne. A második lista már a hatóságok szerint is „minden valószínűség szerint hiteles”. Megfigyelők úgy vélik, hogy közeledik a végleges megálla­podás a gerillák és a hatósá­gok között. (MTI) Az izraeli rádió angol nyel­vű adásában ismertette Nixonnak Golda Meir minisz­terelnökhöz intézett válaszle­velét. Emlékezetes, hogy Gol­da Meir levelében biztosítéko­kat kért az amerikai elnöktől arra az esetre, ha Izrael visz- szatérne a Jarring vezette tárgyalásokhoz. A Nixon-levél lényegesebb mozzanatai a következők: — az elnök biztosította Iz­raelt a folyamatos gazdasági és katonai segítségről; — megígérte, hogy az Egye­sült Államok a Biztonsági Ta­Bonnban szombaton délután számottevőbb incidensek nél­kül zajlott le az „ellenállási akció” nevű jobboldali szerve­zetnek a lengyel—nyugatné­met megállapodás ellen ren­dezett tüntetése. A nyugatné­met főváros egyik terén a szervezetnek mintegy 1590 tag­ja gyűlt össze az ország minden részéből. Velük egyidőben oda vonult a szociáldemokrata A HÉT ELSŐ NAPJÁN történt a hét leglátványosabb eseménye: Willy Brandt, a bonni (kancellár Varsóban alá­írta azt a szerződést, amely­ben a Német Szövetségi Köz­társaság elismeri Lengyelor­szág nyugati határának az Odera—Neisse-vonalat. A nemzetközi okmány szövegét már ismerte a világ, s a két ország közvéleménye. Hosszú hónapok izgalmas tárgyalásai- nak végén született meg a lengyel—nyugatnémet szerző­dés. Aláírása már ünnepélyes keretek között történt meg... S itt kívánkoznak toliamra a személyes megjegyzések. Éppen november végén két hetet töltöttem a Német Szö­vetségi Köztársaságban. Ak­kor már megtörtént a len­gyel—nyugatnémet szerződés painafálása, ki volt tűzve — elvben — Brandt kancellár utazásának dátuma is. A kor­mányfő környezetének egyik tagja már jó előre elmondta nekem, hogy Willy Brandt szinte az NSZK egész lakos­ság szimbolikus képviseletétől kísérten akar ellátogatni Var­sóba: minden politikai párt vezetőit meghívta, írókat ugyancsak felkért, hogy ve­gyenek részt a szinte de­monstratív utazáson, szakszer­vezeti vezetőket éppúgy tobo­roztak, mint ifjúsági szerveze­tek képviselőit... A CDU/CSU ellenzék megtagadta a kancel­lár kérésének teljesítését, egyébként azonban valóban a nyugatnémet lakosságot rep­rezentáló küldöttséget sikerült Brandtnak verbuválnia... A kancellár azt akarta ki­fejezésre juttatni ezzel, ami aztán egyes nyugati lapokban a beszámolók címeiben fel is bukkant: „Híd épült Varsó és Bonn között”, „1939—10 utón 1970 meghozta a megbékélést, a ikiengesizteilődésit” stb. WILLY BRANDT kétségte­lenül akarta is ezt a visszhan­got. Szüksége lehet rá még országán belül is, az NSZK határain kívül pedig csak még hasznosabb erkölcsi és politikai szempontból. . Bonn­ban a jobboldali ellenzék el­hallgattatásához jó eszköz an­nak felidézése, hogy a hitleri Németország milyen borzal­mas bűnöket követett el a lengyel nép ellen. A világban módosulhat az NSZK-ról al­kotott kép, ha már nem kizá­nácsfaan megvétóz minden Iz­rael számára kellemetlen ha­tározatot; — megígérte, hogy „egyet­len izraeli katonát sem kény­szerítenek a megszállt terüle­tekről való kivonulását”, amíg egy „általánosan kötelező bé­keszerződést” alá nem írnak. Az izraeli kormány pozití­van értékelte Nixon levelét, de további felvilágosításokat kér az amerikai elnöktől és Dajan többek között ezen fá­radozik jelenleg Washington­ban. (MTI) párt és a szakszervezetek fel­hívása nyomán szervezett el- lentühtetés mintegy 5000 résztvevője is. Az erre az al­kalomra különlegesen megerő­sített bonni rendőrség záróvo­nalat vont a két tábor közé, s így csak szórványosan fordultak elő verekedések a tüntetők és eilentüntetők között. A két órán át tartott párhuzamos tüntetés résztvevői közül né­gyen sebesültek meg. (MTI) hallatszanák a Rajna part­jairól. .. De megépült-e máris a „híd”? 1970 meghozta-e mára megbékélést, a kiengesztelő- dést? Anélkül, hogy a Moszk­vában és a Vaneóbam aláírt két szerződés jelentőségét Csökkenteni akarnák, s anél­kül, hogy a jelenlegi nyugat­német kormány és különösen Willy Brandt tárgyalási kész­ségét, az európai realitások el­ismerése iránti hajlandóságát tagadni akarnóJc, meg kell mondani, hogy még igen-igen messze vagyunk a „híd- avatástól”. A szovjet-nyu­gatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet szerződés aláírása fontos és látványos esemény volt, sőt: történelminek is mondhatjuk mindkettőt. A ratifikáció azonban, vagyis az, hogy a bonni Bun­destag törvénybe iktassa a két szerződést, még hátra van. S talán nem is egyhamar ke­rül erre sor. Az NSZK-ban po­litikusokkal és újságírókkal, diplomatákkal és egyszerű emberekkel folytatott beszél­getéseimben mindig azt érez­tem, hogy a ratifikációs eljá­rásnak tömérdek buktatón kell túljutnia, igen sok felté­tele van annak, hogy a Bun­destag megszavazza a két szerződést. Bizonyos fokig a Brandt-kormány maga nehe­zítette meg a saját dolgát, amikor még a tavasszal kije­lentette, hogy a Nyugat-Berlim dolgában adandó „szovjet en­gedmények” szolgálnak előfel­tételül a szerződések törvény­erőre való emeléséhez. Már­pedig Nyugat-Berlin kérdésé­ben — pontosabban: a kusza, bonyolult nyugat-berlini kér­déscsoportban — a Szovjet­unió nem az NSZK-val, ha­nem a három nyugati nagy­hatalommal áll szemben. TOVÄBBÄ: BONNBAN jogi és nyelvés.z'kedő érvekkel úgy tüntetik fél, hogy még a len­gyel—nyugatnémet . szerződés megerősítése is tulajdonkép­pen a nyugat-berlini négyha­talmi tárgyalások kimenete­létől függ. Ez aztán végleg meghökkentő, hiszen sem az NSZK-mak, sem Lengyelor­szágnak ezekhez a tárgyalá­sokhoz nincs köze. A nyugatnémet kormány szóvivőjével folytatott be­szélgetésemkor, Rüdiger von Wechmar azt mondta nekem, hogy még egy egyszerű tör­— Három fontos magyar kezdeményezés volt az elmúlt időszakban, amelyek jelentő­ségüknél fogva nagyobb fi­gyelmet érdeméinek. 1968-ban a politikai bizottságban kez­deményeztük a vegyi és bak­teriológiai fegyverek eltiltásá­nak általános érvényesítését, amely az 1925-ös genfi proto­kollhoz való csatlakozásra szólított fel minden államot. Ennek nyomán azóta számos ország jelentette be csatlako­zását és írta alá, illetve rati­fikálta a protokollt. — Javaslatot tettünk a nem­zetközi kereskedelmi jog fej­lesztése és kodifikációja kér­désében. Javaslatunk széles körű támogatásra talált és azóta különbizottság dolgozik a kodifikáció lépésről lépésre történő megvalósításával. Mindenesetre e téren nem tör­tént az elmúlt 70 évben ak­kora előrehaladás, mint az ál­talunk elfogadtatott határozat és a bizottság létrejötte óta. Ugyancsak javaslatként sze­repelt a kárfelelősségre vonat, kozó egyezménytervezet a vi­lágűr békés felhasználásával foglalkozó ENSZ-bizottság előtt. Ezen túlmenően számos előterjesztés társszerzői vol­tunk. vényjavaslat is 8—10 hét alatt jut el a Bundestagban a sza­vazásig. Ilyen fontos javasla­tok többszörösen annyi időt igényelnék. A karácsonyi va­kációig a Bundestagban nem hozakodik elő a Brandt-kor­mány a ratifikációs javaslat­tal. Legfeljebb csak 1971 ele­jén. Könnyű kiszámítani, hogy Willy Brandt meg akarja várni a jövő év néhány előre­látható, már bejelentett, fon­tos eseményét, ezek közül is elsősorban a — Szovjetunió Kommunista Pártjának kong­resszusét. Az olvasó minden bdzofimyaiS megbocsátja, hogy ilyen sok teret szántam a Varsóban alá­írt szerződés ügyének, a nyu­gatnémet belpolitikai helyzet és a bonni szándékok ismer­tetésének. Csak röviden a hét néhány más eseményéről: a diplomáciában rendkívül szo­katlan fordulatra került sor a jogoszláv—olasz viszonyban. Tito elnök az utolsó pillanat­ban lemondta hivatalos' láto­gatását, mert az olasz szélső- jobboldali és nacionalista kö­rök a trieszti kérdés felmele­gítésével váratlan és hirtelen megrontották a két ország közti viszont. Elsősorban olasz belpolitikai problémává ala­kult az ügy: a Colombo-koa- mánynak most eggyel több gondja van Eddig is sok volt, — a válás engedélyezésétől a gaz­dasági nehézségekig, a tábor­nokok politikai mozgolódásá­tól a tartományi közigazgatási reform követeléséig. FEL KELL HÍVNOM a fi­gyelmet még a pakisztáni vá­lasztásokra. A roppant népes, területileg is jelentős, de két külön részből álló országban két tucat párt versengéséből végül is kettő került ki győztesen, mindegyik egy-egy országrészben. Nyugat-Pákisz- tánban Bhutto volt külügymi­niszter pártja diád ilmasko ­dott, Kelet-Pakisztánban pe­dig — 1500 kilométerrel ar­rébb — egy helyi autonómiát követelő nacionalista párt. Kérdés, meg tudnak-e egyez­ni közös programban? Egye­lőre olyan aggodalmaskodó hangok hallatszanak, hogy a választás eredménye csak el­mélyíti a keleti és a nyugati országrész közti ellentétet. Már olyan jóslatok is elhang­zanak, amelyek Pakisztán ket­tészakadásának lehetőségére utalnak. — A szocialista országokkal és a világ haladó erőivel kö­zösen kell fellépnünk az ENSZ-alapokmányban foglalt nemes célok megvalósításáért. Az említett országokkal szi­lárdítanunk kell és bizonyos munkamegosztással keíl haté­konyabbá tenni az együttmű­ködést. Fő célunk továbbra is, hogy elhárítsuk a termonuk­leáris háború veszélyét. Fel kell lépnünk az agresszív cse­lekedetek, az imperialista be­avatkozás, az új gyarmatosítás minden kísérlete, továbbá a régi gyarmatosítás maradvá­nyai ellen. Elő kell mozdíta­nunk az ENSZ egyetemleges­ségét, azt, hogy minden füg­getlen állam tagja lehessen a a világszervezetnek és részt vegyen a közös feladatok megoldásában. Véget kell vet­nünk azoknak a diszkriminá­ciós politikai lépéseknek, amelyek fontos országokat — köztük a Kínai Népköztársa­ságot, a Német Demokratikus Köztársaságot, a Vietnami De. mokratikus Köztársaságot, a dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormányt — elzárnak ettől a munkától. Továbbra is éberen kell követnünk a vi­lág politikai eseményeit — mondotta befejezésül Csator- day Károly. (MTI) lások színhelyéül. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1970. december 13., vasárnap Összeesküvés Laoszban Barátsági talaSScoző Kairóban Rióban közeledik a végleges megállapodás? tották hitelesnek és megfele­rolag a revansizmus hangjai Teljes kötelezettséget vállalt Nixon Gsatorday Karoly nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) Négy sebesült a bonni tüntetésen i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom