Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-02 / 282. szám

V kambodzsai népi erők az elmúlt napokban újabb sikereket értek el, az északi fron­ton több kormányalakulatot bekerítettek és gyors ütemben haladnak a főváros, Phnom Penh felé. A gyűrűbe került 40 ezer katonát a partizánok heves támadásokkal kisebb csoportokra szétszórták. Képünkön: a népi erők Kompong Chain felé haladó utat tá­madják Magas szintű találkozó Borkénben (Folytatás az 1. oldalról) kára, a miniszter tanács elnö­ke. Tagjai: Sztanko Todorov, a BKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Ivan Basev kül_ üigyminiszter. Kedden elutazott a cseh­szlovák küldöttség is, amelyet Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára vezet. A küldött­ség tagjai: Lubomir Strou- gal, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, minisiztereilnök, Va­st! Bilak, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, a központi bi­zottság , titkára, Jan Marko, a CSKP -KB tagja, külügymi­niszter és Milan Klusak kül­ügyminiszter-helyettes. A létrejött megállapodások­nak megfelelően, Berlinben, az NDK fővárosában, a Var­sói Szerződéshez tartozó or­szágok kormányainak és test­vérpártjainak vezető szemé­lyiségei találkozójára kerül sor. Az összejövetelre kedden a következő küldöttségek ér­keztek a Berilln-SchöneMdi repülőtérre: A lengyel küldöttség, a szovjet küldöttség, a román küldöttség, a bolgár küldött­ség, a magyar küldöttség a csehszlovák küldöttség. A magas vendégeket az NDK fővárosában Walter Ulb­richt, az NSZEP KB első tit­kára, az államtanács elnöke, Willi Stoiph, az NSZEP KB tagja, a minisztertanács elnö­ke, Erich Honecker, Friedrich Ebert, Gerhard Grüneberg, Kurt Hager, Hermann Hatem, Günter Mittag, Alfred Neu­mann, Albert Norden, Alexan­der Abusch, Wolfgang Rauch- i'uss, Gerhard Weiss, Otto Winzer, valamint más párt­ós állami vezetők köszöntöt­ték. Jelen voltak továbbá a Var­sói Szerződés tagországainak az NDK fővárosában akkredi­tált nagykövetei. (MTI) Izrael ' csak taktikázik Eban izraeli külügyminisz­ter kedden kijelentette: Izra­el nem hajlandó részletes me­netrendet kidolgozni csapatai­nak kivonására. Eban ehe­lyett közvetlen tárgyalásokat indítványozott, ami az arab fél számára tudvalevőleg el­fogadhatatlan. Ami a Jarring-féle tárgya­lások felújítását illle'.i, Ebain — más izraeli vezetőkhöz ha­sonlóan — azt hangoztatta: párbeszéd folyik Washington és Tel Aviv között az újra­kezdés feltételeiről. Eban sze­rint nem ultimátumszerű fel­tételekről van szó, hanem in­kább arról, hogy „jobb le­gyen az egyensúly Izrael és Egyiptom között”. Az „egyen­súlyra” vonatkozó célzások vi­szont Izrael részéről mindig újabb fegyverkérelmeket je­leznek. (MTI) Ufcaltslx tények ea Guinea elleni agressaeáűrül Új tények kerültek napvi­lágra a Guinea ellen elköve­tett portugál agresszióról. A guineai kormánynak hivata­los portugál dokumentumok jutottak a kezére, s ezekből az alábbiak derültek ki: — annak a zsoldos, illetve portugál katonacsoportnak, amely a november 28-ára vir­radó éjjel átlépte a Guineai Köztársaság szárazföldi hatá­rát, az volt a feladata, hogy támadást indítson Lábé é6 Kindia városok ellen; — egy másik megerősített csoport viszont azt a feladatot kapta, hogy kezdjen harci tevékenységet, s végül Conak­ry térségében egyesüljön az első csoporttal a főváros elfog­lalására. Lopez, a portugál reguláris hadsereg fogságba esett had­nagya megerősítette azokat az értesüléseket, amelyek szerint a november 22-én és 23-án partra szállt desaantegységek akciójának előkészítésében és az ezt követő agressziós cse­lekményben részt vett Anto­..................... - ■ n io Spinola tábornok, Portu- gál-Guinea főkormányzója az ottani gyarmati hadsereg- fő- parancsnoka. A guineai vizsgáló bizottság és az ENSZ különbizottsága kihallgatott olyan portugál katonákat, akiket a partra­szállás időpontjában, kilétük álcázása végett még fekete festék borított. Kiderült, hogy az intervenciósoknak el kellett volna foglalniuk Conakry stra­tégiai fontosságú pontjait, s meg kellett volna gyilkolniuk Guinea vezetőit. (MTI) Nyilatkozatok Vietnamról Brace csupán a hadifoglyokról beszéli Párizsban kedden egydejű- leg két jelentős nyilatkozat hangzott el, illetve látott nap­világot az indokínai háború és a tárgyalások különböző kér­déseiről. David Bruce nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője első sajtóértekezletén1 úgy­szólván kizárólag a fogolykér­désről beszélt. Bruce kijelen­tette. hogy az Egyesült Álla­mok „minden lehető módon” folytatja erőfeszítéseit a VDK- ban foglyul ejtett amerikai katonák kiszabadításáért. A tárgyalásokról szólva Bruce a VDK-ra és az ideig­lenes kormányra igyekezett hárítani a felelősséget a si­kertelenség miatt és ismét hangoztatta, hogy az amerikai csapatok feltétel nélküli ki­vonására és a saigoni rezsim koalíciós kormánnyal való felváltására vonatkozó követe­léseiket az Egyesült Államok nem hajlandó teljesíteni. A tekintélyes párizsi Le Monde-nak Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke adott interjút Kifejtette, hogy bár­milyen képmutató propagan­dát csapnak is az amerikaiak a fogolykérdés körül, a VDK álláspontja világos: amíg az amerikaiak nem hagyják ab­ba agressziójukat és nem von­ják ki csapataikat Vietnam­ból, nem lehet szó fogolycse­réről. Más kérdéseikről szólva a miniszterelnök rámutatott ar­ra, hogy katonai megszállás alatt ugyan nem lehet igazi választásokat tartani, a jövő tavaszi elnökválasztásoknak Dél-Vietnamban mégis lesz bizonyos jelentőségük. Tanú­síthatják' mennyit fejlődött az a folyamat, amelynek során 1969 óta a lakosság legkülön­bözőbb rétegei, munkások, diákok, buddhisták, értelmisé­giek, sőt képviselők helyezked_ tek szembe a saigoni kor­mányzattal, nagyjából ha­sonló célokat követve, mint az ideglenes forradalmi kor­mány. A VDK jövőjéről szólva Pham Van Dong elmondotta, hogy az ország minden eshe­tőségre készen áll és még sok munka áll előttük, főleg a gazdaság fejlesztésében. Eb­ben számítanak a szocialis­ta országok és Franciaország segítségére is* Ez a helyzet az indokínai hadszíntéren A Vietnami Dolgozók Párt­jának lapja, a Nhan Dán ked­den áttekintette a délen folyó háború novemberi eseményeit. Megállapította, hogy a súlyos természeti csapás (az árvíz) és az ellenség pusztításai ellené­re a dél-vietnami nép és fegy­veres erői valamennyi állá­sukat megtartották és sike­rült fokozniok gerillatevé­kenységüket. Novemberben az ellenseg minden szárazföldi hadműveletét meghiúsították a dzsungelekben, A VNA hírügynökség ismer­teti a Khaosán. Palet Lao hír­ügynökség jelentését, amely arról számol be, hogy az ame­rikaiak által szervezett és tá­mogatott hadművelet során, amely augusztusban indult, a laoszi hazafias erők több mint 800 ellenséges katonát tettek harcképtelenné, 468 különbö­ző lőfegyvert zsákmányoltak, illetve semmisítettek meg és lelőttek 44 amerikai repülő­gépet. Jóllehet az amerikai pa­rancsnokság továbbra sem kö­zöl részleteket az Americal hadosztály Chu Lai-i főhadi­szállását kedden reggel ért tá­madásról, a UP1 katonai for­rásokból ügy értesült, hogy néhány rakéta telibe találta a főhadiszállás egészségügyi körletét. Sebesülteket nem ápoltak a körletben, de az or­vosok mind meghaltak, illetve megsebesültek. A B—52-es légiérődök kéthó­napos szünet után kedden fel­újították szőnyegbombázásai­kat az ország déli részében, főleg a Mekong deltájában. Á Lón Nol-rezsim csapatai, a főparancsnokság közlemé­nye szerint, kedden visszafog­lalták a népi erőktől Preis Khdam városát. (MTI) A Szovjetunió és az NDK tiltakozása ellenére tegnap a ODU/CSU Bundcstag-írakciója megkezdte ülését Nyugat- Berlinben. Kiesinger pártvezető kijelentette: pártja a jövő­ben is jogot formál arra, hogy elnöksége és Bundestag-frak- ciója Nyugat-Berllnben ülésezhessen. Kép: Kiesinger megér­kezik a CDU/CSU nyugat-berlini ülésének színhelyére 2 NÓGRÁD — 1970, december 2., szerda Testvérpártok világértekezlete Tíz esztendeje, hogy a kom­munista és munkáspártok Moszkvában nagyszabású vi­lágértekezletet tartottak. Át­tekintették a nemzetközi helyzetet, a kommunista moz­galom stratégiai problémáit, és rendkívül nagy jelentőségű el­vi kérdésekben jutottak egyet­értésre. Természetesen szó sincs ar­ról, hogy a tíz évvel ezelőtti helyzetből levont következteté­seket „mindörökkön” és betű szerint a kommunista mozga­lom fő stratégiai és taktikai vonalának tekintsük. Hiszen éppen, az 1960. novemberi moszkvai értekezlet is hozzá­járult a nemzetközi viszonyok átalakulásához, előbbre vitte a kommunista mozgalmat, vagyis új helyzetet teremtett, s azóta a kommunista és mun­káspártoknak már ebből az új helyzetből kellett számos új következtetést levonniok. Ezt meg is tették a tavalyi nagy jelentőségű moszkvai világér- tekezleten. A tíz éve megtartott tanács­kozás felmérte a világfejlő­dés fő tendenciáit és távlatait, áttekintette a történelemfor­máló osztályerők helyzetét, kidolgozta a forradalmi harc stratégiai irányvonalait a há­rom legfőbb forradalmi erő — a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, s a nemzeti felszabadító mozga­lom — tennivalóinak látószö­géből; elemezte a kapitalizmus általános válsága harmadik szakaszának sajátosságait, s végül pedig a proletár inter­nacionalizmus, az egyenjogú­ság es az önállóság elveinek alkalmazásával lerögzítette a testvérpártok kapcsolatainak normáit annak érdekében, hogy tovább fejlődjék a szo­cialista világrendszer és az egész nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A forradalmi harc, mely főbb irányait, mely stratégiai vonalait dolgozták ki az osz­tályerők megoszlásának elem­zése alapján tíz esztendővel ezelőtt a testvérpártok? T Az értekezlet állást fog- * lalt a szocialista forra­dalom békés vagy nem békés útjának igen fontos kérdésé­ben. Ez a probléma már a marxizmus—leninizmus klasz- szikusait is foglalkoztatta, azonban a nemzetközi poron­don kialakult új erőviszonyok múlhatatlanul szükségessé tet­ték a kérdés újbóli áttekin­tését. Pártjaink arra a követ­keztetésre jutottak, hogy szá­mos országban a nép többsé­gének egyesítése alapján lehe­tőség nyílik az államhatalom viszonylag békés úton való megszerzésére, s ezen az ala­pon a szocializmusra való át­térésre. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a proletariátus­nak ne kellene mindenkor felkészülnie a burzsoázia erő­szakos ellenállására, amelyre fegyveres harccal kényszerül válaszolni. 2 Állást foglalt az érte- “• kéziét a monopóliumok elleni harc egységfrontja lét­rehozásának kérdésében is. Megállapította, hosy a demok­ráciáért, a szocializmusért ví­vott harc alkotó része a szé­les körű osztályszövetség. A tőkés országok munkásosztá­lyában mutatkozó széthúzás leküzdése szempontjából nagy jelentősége van a mai szoci­áldemokrácia helyes elemzé­sének. Hiszen a szociáldemok­rata pártokban differenciáló­dás megy végbe, s megvan a lehetősége annak, hogy külön­böző szinteken — a dolgozók üzemi érdekeiért vívott harc­tól egészen a kormányzásban való közös részvételig — ak­cióegység jöjjön létre a kü­lönböző munkáspártokhoz tartozó dolgozók között. A parasztság mellett más réte­gek, az értelmiség, az ifjúság, a katolikusok haladó áramla­tai is szembe kerülnek az im­perializmussal, a monopóliu­mokkal. O A nemzeti felszabadító mozgalom feladataira és fejlődésének perspektíváira az akkori fejlődés fényeiből le­vont számos következtetést azóta az élet igazolta. A moszk­vai tanácskozás tíz esztendő­vel ezelőtt rámutatott arra, hogy az összes hazafias és demokratikus erők összefogá­sa egy nemzeti demokratikus frontban nagy hozzájárulás le­het a fejlődő országokban a. fejlődés nem tőkés útjának ki­munkálásához. Immár szokássá lett, * hogy a nemzetközi kom­munista fórumok külön do­kumentumot fogadnak el a békéért való küzdelem, a ter­monukleáris világháború ve­szélyének elhárítása problé­máiról. Az 1960-as értekezlet is elfogadott egy ilyen külön­leges felhívást, amely a né­peket az egyetemes béke vé­delme érdekében a leghatáro­zottabb akciókra mozgósítja. 51 Ehhez kapcsolódik a kü­* lönböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellet éléséről szóló tézisek kimunkálása a tíz esztendővel ezelőtti tanácskozáson. A test­vérpártok által elfogadott kö­zös dokumentum természete­sen hangsúlyozza: az Imperi­alizmus agresszív természete mit sem változott, és ha csak az imperialisták akaratán múl­na, „már belesodorták volna az emberiséget az új világhá­ború szerencsétlenségeinek és borzalmainak örvényébe”. (y Annak a küzdelemnek, * melyet a kommunista és munkáspártok a békéért, a haladásért, a szocializmusért folytatnak, az egyik legfonto­sabb kérdése a kommunisták egysége, amelyet csakis a mar­xizmus—leninizmus elvei alap­ján, a különböző opportunista áramlatok elleni erélyes harc­ban lehet megszilárdítani. A kommunista világmozgalom egységének megszilárdítása ma is elsőrendű jelentőségű kérdés az egész forradalmi folyamat fejlődése szempontjából. Ezen az úton különösen jelentős eredményeket ért el a világ- mozgalom. Az 1960. évi értekezlet nagy szerepet töltött be abban, hogy a kommunista mozgalom az elmúlt évtized nehéz körülmé­nyei között is nemcsak régi vívmányait védte meg, hanem több vonalon új eredményeket is el tudott érni. Ez az utóbbi évtized legfőbb pozitívuma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom