Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Mint, mondani szokták, minden városnak megvan a maga lehelete. Salgótarján levegője meteorológiai értelemben kissé füstös, ködös, de ha szellemi értelemben beszélünk róla, ez a levegő egyre tisztább, egyre egészségesebb. Elmondhatjuk, hogy Salgótarján Nógrád megye kulturális központjává vált. E funkciót, ha a lehetségesnél talán alacsonyabb szinten is, de betölti. Miért mondhatjuk azt, hogy a város a megye kulturális életének szíve? Egyrészt azért, mert hiszen létrejött a legszükségesebb kulturális alapintézmény-hálózat. Nyilvánvaló, hogy ez csak napjaink szintjéhez elég, tovább kell lépnünk. Kialakult a város értelmisége is, amely megyénk értelmiségére döntő hatással lehet, ha lehetőségeit kihasználja.

Hogy megbízható képet alakíthassunk

ki városunk szellemi életéről, mérni kell önmagunkat. Mélyről indultunk, büszkék lehetünk eredményeinkre, amelyet nap nap után örömmel veszünk számba, de beszélnünk kell azokról a gondokról is, amelyek változó életünk és a fejlődés következtében jelennek meg, s amelyek megoldása az elkövetkezendő évek feladata.

örömeinkről és gondjainkról esett sző azon a beszélgetésen, amelyen részt vett Szabó Aladár, a városi pártbizottság titkára, Csík Pál, a városi tanács vb-ei- nökhelyettese, dr. Horváth István, a városi pártbizottság osztályvezetője. A hosszúra nyúlt, érvekben és érzelmekben gazdag eszmecsere lényegét igyekeztünk összefoglalni, hogy ezzel is új gondolatokat ébresszünk.

A közelmúltban megtartott pártértekezlet érintette a kulturális centrum kérdését is. Szellemi életünket összhangba hozta az általános gazdasági fejlődéssel. Ahhoz, hogy egy városban koncentrált kulturális életiről beszéljünk, nyilvánvalóan és elsősorban a gazdasági alapokat szükséges megteremteni.

Városunk régi üzemeinek felújítása nélkül nem szólhatunk a kulturális központról sem. Az elmúlt ötéves terv tulajdonképpen ezt az ellentmondást próbálta, feloldani, megvalósítani a régi üzemek rekonstrukcióját. A város vezetőinek másik tevékenysége az volt, hogy megváltoztassa Salgótarján iparszerkezetét, új üzemeket telepítsen. Ezzel nemcsak a bányászati programot segíti, hanem a város társadalmi életének egészére is kihat, többek között a kulturális szempontokra.

Az utóbbi időben a közművelődés fogalma városunkban leszűkült a kulturális objektumok létesítésére és bizonyos rendezvénysorozatokra. Bár nem minden tervezett kulturális létesítményünket építettük fel az elmúlt években, mégis azt mondhatjuk, hogy közművelődés vonatkozásában nagyon sok fejlődést hozott a harmadik ötéves terv.

Természetesen, a szellemi életet nemcsak rendezvénysorozatokkal mérjük, hanem a város lakód életének fejlődésével. Azzal, hogy az életszínvonal növekedett, a kultúra a televízióval, a rádióval, a folyóiratokkal stb. „bement” a lakásokba, új tartalommal töltötte meg az otthoni művelődés lehetőségeit. Ezziel együtt megnövekedtek a helyi igények, amelyeket a jövőben mindinkább helyileg kell kielégítenünk.

Az sem lényegtelen szempont kulturális életünkben, hogy milyen körülmények között dolgoznak az emberek. A munkahelyi viszonyokról eddig keveset szóltunk. Pedig egyik leglényegesebb szempont ami az igények fejlődését bizonyítja, hogy az emberek arról beszélnek: milyen körülmények között tudnak még többet termelni. Az utóbbi öt év eredménye, hogy e vonatkozásban is fontos döntések születtek városunkban.

Beszéljünk az életmóddal kapcsolatos változásokról is. Természetesen különböző hatások érvényesülnek, de például az igény a könyvek, a színpadi produkciók mondanivalója iránt nyilván tartalmasabbá vált a városban. Az életszínvonal emelkedésével ügyelnünk kell azonban arra, hogy merre tolódik el az emberek költekezése, hiszen ez döntően befolyásolja a kulturális kiadásokat. Kétségkívül, lemérhető változás következett be az emberek életmódjában. Ez a lakáskultúrától az öltözködésig, sőt a táplálkozási és higiéniai kultúráig iépten- nyomon jelentkezik. Igaz, hogy erre vonatkozóan felméréseink amncsenek, a dolgok logikájából azonban mindez következik.

A kulturális központ kialakításához objektumok, felszerelés és emberek kellenek. Külön hangsúlyt kell helyeznünk a kulturális terület szakemberigényének magasabb szinten történő kielégítésére. A kulturális programot a város politikai élete úgy határozza meg, hogy azt gazdasági feladataink összességébe ágyazza. Az emberek akkor lépnek fel

kulturális igényekkel. ha egyéb, elsősorban gazdasági gondjaikat arányosan megoldottuk.

A kultúrcentrum elképzelés a város fejlődése szempontjából történelmi jelentőségű határozat volt. Tulajdonképpen ez hívta fel a figyelmet alapvetően arra a szükségszerűségre, hogy a város politikai, társadalmi és egyéb lehetőségeihez képest veszélyessé válhat a kulturális lemaradás. Nemcsak a választott testületek figyelmét irányította erre a kérdésre, hanem az egész lakosságét. Ennek eredményeképpen jutottunk magasabb szintre az elmúlt években. Hogy mégis új koncepció kialakításáról beszélünk megyei es városi szinten egyaránt, az annak tulajdonítható, hogy bár sikerült hiányainkat bizonyos mértékig pótolni, a fejlődés üteme, az iparszerkezet változása újabb, magasabb szinten támadt gondokat vetett fel.

Milyen gondokat? Minden

városnak van egy bonyolult organizmusa, amelynek része ugyan a kulturális élet, de nem meghatározója. A szellemi fejlődést tehát elsősorban nem kulturális eszközökkel lehet gyorsítani, hanem csak az általános várospolitikai feladatok elvégzésével együtt.

Természetesen, a kulturális életnek is megvannak a szükségszerű lépcsőfokai. Egy korábbi fejlődési szinten a „rendezvényszemlélet” szükségszerűnek bizonyult, ma már azonban túl kell lépnünk rajta. Korábban az új intézményeket meg kellett ismertetni, a rendezvényekkel oda kellett szoktatni az embereket.

Ahhoz, hogy Salgótarján valóban kulturális központ lehessen, legelőször belső dolgait kell rendbe hozni. Sem kisugározni, sem közvetíteni nem képes addig, amíg a város nem válik alkalmassá bizonyos funkciók gyakorlására. Egyrészt tehát a meglevő művelődési intézményeket kell rendeltetésszerűen magasabb szinten működtetni, másrészt fél kell építeni azokat az intézményeket, amelyek még hiányoznak a központból, és ezeket már indulásukkor szintén a kívánatosabb színvonalon kell működtetni.

Hol kell még előre lépnünk, ezen kívül? Hovatovább kulturális fejlődésünk egyik gátja lehet a tömegbázis hiánya. Szellemi életünk lehetőségeit, vívmányait mind szélesebb munkástömegekhez kell elvin- nünk. Közel kell mennünk a munkásoikhoz, a szocialista brigádokhoz olyan rendezvényekkel, amelyekkel szakmai, általános és emberi fejlődésükhöz egyaránt hozzájárulhatunk. A művelődés elszigetelődik, ha nem sikerül feltámasztani iránta az igényt tömegméretekben. Ennek záloga a vezetés korszerűsítése is. Emelni kell a vezetési munkastílus színvonalát, fokozni kell az együttműködést, az irányítást és az ellenőrzést egyaránt. A koncepció megvan, most már a gyakorlati megvalósításon a sor. Szellemi erőink nagyobb koncentrálásával egységesebb kultúrpolitikát kell megvalósítani a városban.

Városunkban több művelődési otthon működik, mégis tapasztaljuk, hogy szellemi életünk nem követte gazdasági életünk változásait. A legtöbb művelődési házban vagy klubhelyiségben fennmaradt az úgynevezett, hagyományos

kultúrszemlélet. Ezen változtatnunk kell. Itt a rossz hagyományokhoz való ragaszkodás ellen szólunk. Kényszerhagyományok ezek, amelyeket a

múlana a kulturális életben.

való részvételre. Annál is inkább fontos ez, mert hiszen Salgótarján lassan iskolaváros lesz. Jelenleg körülbelül 5—6 ezer diák tanul a városban, de hatásuk az itteni szellemi életre jóformán semmi. Hangsúlyoznunk kell, hogy nem a gyermekekben van a hiba. Inkább részben a pedagógusokban, résziben pedig a népművelőkben, és a népművelés irányítóiban.

Az elmúlt években sem tudtuk megtalálni a kapcsolatot az értelmiséghez. Feladatuk az lenne, hogy szellemi kapacitásuknak megfelelően vegyék ki részüket a város társadalmi és kulturális gondjainak megoldásából. Hogy eddig nem így történt, abban az intézmények is közrejátszottak. Bár megteremtettük az önművelődésre, a továbbképzésre a lehetőségeket, ezt nem használják ki a ' céloknak megfelelően. Gátló tényező persze az is, hogy az értelmiséget, különösen a fiatalabb korosztályt gazdasági gondok, üzemi, szakmai lekötöttségek terhelik. A saját környezetben levő szórakozási lehetőségiek is egyoldalúak, köEz a harmadikban lelassult. A következő ötéves tervben feszültséget okozhat. Ezen túl, a városon belüli mozgás is nehezíti az életkörülményekhez való alkalmazkodást, otthonaikban tartja az embereket. Amíg a kintről bejövök, vagy a városon belül lakóterületet változtatók megteremtik városi, vagy éppen lakóterületi közérzetüket, idő telik el. Ez nem jelenti azt, hogy az effajta mozgásokat meg kell akadályoznunk, csak számolnunk kell vele.

Salgótarján volt az egyetlen olyan magyar város a felszabadulás után, amely semmiféle kulturális intézményhálózattal nem rendelkezett. Ezt meg kellett teremteni. Illúziókban ringatnánk magunkat azonban akkor, ha azt hinnénk, hogy a Bolyai Gimnázium, a megyei könyvtár, a művelődési központ, a múzeum, a levéltár ás egy általános iskola megépítésével és elhelyezésével intézményhálózatunk kialakítását befejeztük. Mindez csak egy része az alapellátásnak. Nyilvánvaló, hogy a következő ötéves tervben folytatnunk kell az épígos szinthez. Nemcsak az önálló városi szinten megjelenő művelődéspolitikának keli az intézményekhez kapcsolódnia, hanem az intézményeknek is eat a művelődéspolitikát figyelembe véve kell megteremteniük a város politikai, társadalmi életéből falcadó kulturális szolgáltatásaikat.

Salgótarján kulturális vonzáskörzetének kialakítása elsősorban nem a városi politika feladata. Nem is tudjuk pontosan meghatározni, hogye vonatkozásban milyen hatással van a város a könyék fejlődésére. Mindenekelőtt az itt dolgozó munkások körében lehetne és kellene bizonyos adatokat szerezni. Azok köréből, akik a város üzleteiben vásárolnak, rendezvényein vesznek részt, vagy éppen a város képében gyönyörködnek, s a változó Salgótarján leheletét viszik ki a falvakba. A kulturális rendezvényeken való részvétel már sokkal zártabbá teszi a várost. Ebből a szempontból még a külső városrészeknél is elszigetelődés tapasztalható. Természetesen, a propagandát is élőbbé kellene tenni.

múlt rendszer kény szeri tett a

munkásságra. E hagyományok továbbélése hovatovább szellemi, kulturális fejlődésünknek a gátja.

Milyen rétegek számára teremtünk kultúrát? Elsősorban a munkásosztály szélesebb rétegeit szükséges bevonnunk a kulturális rendezvényekbe, és támogatnunk kell az öntevékeny munkásművészeti mozgalmat is. Ezt az utóbbi időben elhanyagoltuk. A munkásság művelődésében kell keményen előbbre lépnünk. Nem hanyagolhatjuk el a peremkerületek kulturális ellátását. Ez saját programunk megvalósítása szempontjából is veszélyes volna, mert hiszen a munkásság zöme ott lakik. Meg kell találni a legmegfelelőbb formákat ahhoz, hogy a munkásosztály politikai. szakmai, általános és életmódbeli fejlődését segítsük. Korszerű közművelődési formákat kell nyújtanunk a külső kerületeknek (Zagyvapál- falva, Baglyasalja, Salgóbá- nya, Somlyó, Csizmadia út körzete), s ennek anyagi és tárgyi feltételeit egyaránt meg kell teremtenünk. Az új személyi erőket sem szabad a városközpontban koncentrálni.

A Központi Bizottság határozatában is szerepel az ifjú- ságcentrikusság gondolata. Jövőnk záloga az ifjúság. A művelődéshez, a további önképzéshez szükséges alapokat már az iskolában kell megteremtenünk. Ennek hiányában a fiatalok nem találják és nem is találhatják meg az élethez a megfelelő kapcsolatot. Már-- pedig a jövő Salgótarján kulturális élete azon múlik, hogyan tudjuk már most bevonni az ifjúságot az aktív szellemi életbe. Fel kell oldanunk mindenfajta egyoldalú orientációt. Oly módon, kell alapot teremteni, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen irodalmi műsorok, színházi, képzőművészeti, zenei, múzeumi rendezvények megtekintésére, megteremtésére, illetve ilyenekbe tevékeny bekapcsolódásukra. Alapkérdés az, hogy nem az 50—60 évesekkel kell elsősorban foglalkozni. hanem a tizenévesekkel. Meg kell ismertetni velük, hogy mivel rendelkezünk, fel kell ismernünk igényeiket, lehetőséget kell teremteni szátik őket. Éppen ezért, Itt le

új módszereket kellene találnunk a közösségi rendezvényekbe való bevonásra. Bár szélesebb rétegekre jellemző, vonatkozik ez az értelmiségre is: érdeklődésük vagy egyoldalú, vagy semmilyen, Csak bizonyos tevékenységi formákba kapcsolódnak be, vagy azokba sem. Ahhoz, hogy megteremtsék nyugodt egzisztenciájukat, igyekeznek jövedelmező pluszmunkát vállalni. Ez emberileg érthető. A dolgok gyökeire mégis abban keresendő, hogy ma már egyértelműen kijelenthetjük: városunk értelmisége kialakult, s ahhoz, hogy tovább léphessünk, most már kvalifikált szakemberek között keli és lehet válogatni. A szellemi életbe való bekapcsolódásukat illetően két feladatunk van. Egyrészt az értelmiség összetételének minőségi javítása. Másrészt azoknak a fórumoknak a megteremtése, amelyek munkájuk társadalmasításához szükségesek. Az üzemeik maguk is teremtsenek fórumokat, de a város se feledkezzen meg erről. A jövőben például sokkal többet kell törődnünk a ME- TESZ-szel. Az új TIT-szék- ház felépülésével pedig újabb lehetőségeket kell teremtenünk az alkotó értelmiség társadalmi tevékenysége számára. Arra is szükséges ügyelni, hogy az értelmiséget hozzákapcsoljuk a közvetlenül termelő- munkával foglalkozó rétegekhez. Olyan feladatokkal kell megbízni őket, amelyekhez szenvedély fűzi, amelyre megvan a képessége, amit szívesen csinál és hallgatóságra is talál.

Nem salgótarjáni jelenség, de * nálunk is elmondhatjuk, hogy az emberekben bizonyos falta érdektelenség él. Nehezen lehet őket kimozdítani otthonukból. Érdemes lemre ennék okát megvizsgálni. Bár úgy tűnik, hogy ha a gazdaságban végbement változások felhalmozódnak és lecsapódnak az életmódban, e vonatkozásban is oldódásra számíthatunk. Salgótarjánban az érdektelenséget erősiti az a kétirányú mozgás is ami ha a kulturális élet fejlődését nem is veti vissza, de kétségkívül gátolja. A második ötéves terv során például elég nagy volt a beáramlás a városba.

tést. Otthont kell teremtenünk

a peremkerületek művelődésének, a munkásmozgalmi múzeumnak, a képzőművészeti kiállításoknak, a zeneiskolának, a mozinak és így tovább.

Beszéljünk a meglevőkről. Lényegében kétfajta intézménytípussal rendelkezünk. Az együk, amely funkcióját tekintve a városban működik, de megyei igényeket is kielégít. A másik kifejezetten városi. még pontosabban a peremkerületek kulturálódását szolgálja. Az elkövetkezendő évek feladatához tartozik, hogy ezek felszereltségét, technikád eszközeik korszerűsítését, módszertani tevékenységük eredményesebbé tételét. s helyi szolgáltatásaik színvonalának emelését szorgalmazzuk. Az intézményfejlesztéssel kapcsolatban továbbá. hangsúlyoznunk kell a népművelőkkel szemben támasztott fokozódó minőségi követelményeket is.

Salgótarján kulturális fejlődését nem lehet csak önmagában szemlélni. Az országos mércéhez keli mérni. Eredményeink nyilvánvalóak, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy a felgyorsult ütem ellenére sem sikerült még egészen felzárkóznunk az orszáValahányszor kulturális életünkről beszélünk, tulajdonképpen csak benyomásokra támaszkodunk. A felmérések hiánya ma már tarthatatlan helyzet. Az igényszint felmérését a legsürgősebben, a legradikálisabban és a legtudományosabban, az országos intézmények segítségének igénybevételével kell elvégeznünk. De legalább a munkásosztály igényszintjét kellene mielőbb megvizsgálnunk, akár reprezentatív jelleggel is, hiszen már ez is adna egyfajta általánosítható összképet. E nélkül nem tudunk következetesek lenni központi intézményeink munkájának megítélésében, de nem tudjuk fejleszteni a peremkerületi intézményeinket sem. Valójában tehát a városi pártértekezlet által meghatározott feladatot sem tudjuk megvalósítani, nevezetesen azt, hogy kulturális gyakorlatunk munkás- és ifjúságcentrikus legyen. Ehhez szükséges a munkásság, illetve a munkások gyerekei kulturális igényeinek az ismerete. Mivel ennek szükségszerűségét már felismertük, ez egyúttal kedvező lehetőség is ahhoz, hogy a felmérő munkáit megkezdjük.

Gondolatokat vetettünk fel, eredményekről és hiányosságokról beszélgettünk. Az utóbbi öt év soha nem tapasztalt lendülete, fejlődése Salgótarján egész történetének egyik legszebb korszakát rajzolja elénk. Aki végigsétál a város utcáin, legyen az salgótarjáni vagy idegen, észreveszi azokat a köztéri szobrokat, emlékműveket, amelyeket a közelmúltban helyeztünk el. Színesebbé tették a várost, azokkal az ellentmondásokkal együtt, amelyeket kiváltottak. Valahogy így vagyunk mi salgótarjániak, kulturális életünk képével is. Lehetnek és vannak ellentmondásaink, de ezek ugyanúgy beletartoznak ebbe a képbe, mint a már említett szobrok, s hatalmas lehetőséget nyújtanak számunkra, hogy szembe nézzünk önmagunkkal, felismerjük a fejlődésből fakadó hiányosságokat, és közös munkával lehetővé tegyük az ellentmondások feloldását.

Beszélgetésünkben nem törekedhettünk teljességre. Szándékunkat az vezérelte, hogy az általunk legfontosabbnak vélt pontokon elmondjuk gondolatainkat, hogy a hozzászólásokkal együtt mi is hozzájárulhassunk az egységesebb szellemi élet kialakításához.

Molnár Zsolt — Tóth Elemér

i

NÓGRÁD — 1970. december 25., péntek