Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
ZSUZSIKA kistestvére fiatalasszony először tűk. Ez elfoglalt egy ideig. Áz terhes lettem. Az anyósom azt csak résnyire nyitja meg az építkezéssel való gondok le- mondta- ajtót. Előtte piros kötény, seb. kötöttek. Aztán futkostam a tében törli kezét egy konyha ruhába. bútor után, nézegettem vegyek, vagy olyat. ilyet — Kit keres? — kérdi vizs. ' galódva. — Most már vissza is vi- hetátek a kislányt. Nektek is lesz sajátotok. Két gyerekkel Mozdonyíütly az éjszakában — Zsuzsikát jöttem meglátogatni. Rögtön az arca: barátságossá válik De éjjelente felriadtam, mert azt ámodtam, hogy gye- több a vesződség, dupla a kitek sír a szobában. Ha men- adás. tem az utcán és babakocsit tologató asszonyt láttam, meg- — Először azt hittem nem álltam, úgy néztem utána, jól értettem. Vigyem vissza Amikor azt hallottam emle- Zsuzsikát? Akit úgy megszeretni a rádióban vagy a té- rettenő, mintha én szültem ____________________; __ vében, milyen sokan szaba- volna. Azt mondtam Zsuzsir udjon beljebb. A 'kisfiú ’még dúlnak meg a terhességüktől, kát elhoztuk, Zsuzsikát én arszik. megfázott egy kicsit, milyen magas a műtétek szá- senkinek nem adom oda. nyúgösködött az éjjel. Tes^ 013 Magyarországon, legszí- Nem részletezem a veszeke- sek. tegye le a kabátját.. vesebben felugrottam volna, déseket, végiül azt mondtam: Ha azok az asszonyok tud- Zsuzsika tágra nyitott, ke- .nák, hogy én mit nem adnék rek szemmel figyel a sarok- azért a gyerekért, akit ők olyan könnyen eldobnak... — Zsuzsikát? Bent van, fában. Körbe ültette babáit, azokat öltözteti, vetkőzted. Odaszalad hozzánk. mosolyogva köszön. Homlokán két centis sebhely. Az idő múlásával — Mind a két gyerekhez ragaszkodom. Inkább elválok és magam nevelem őket. Feláll, megnézi a húslevest. — Az anyósam küldte a ... ... . . tyúkot, mert Zsuzsika nagyon egyre ^ halványodik, de soha szereti. Most már küld. Sőt gyakran meg is látogat bennünket. nem tűnik eL Zsuzsika élete végig őrzi ezt a sebhelyet. Tálén annak köszönheti, hogy ide került az „ódesma- mához.” Miután Gáborka megszületett. Zsuzsikát is a nevünkre írattuk. Szülei könnyedén lemondtak róla, az örökbefogadásnak semmi akadálya nem volt. Az asszonyka tovább mesél. visszaül és — Végül nem bírtam tovább. Azt mondtam a férjemnek, hogy fogadjunk örökbe szőke hajjal. egy kisfiút. Felneveljük úgy, A papírok, amelyek a kislány rövidke történetét őrzik. tárgyilagosan számolnak mintha miénk lenne. Szó nőibe azokról a hónapokról, kül beleegyezett. Elmentünk amelyeket szüleinél töltött, az egyik otthoniba. A gyare- ötödik gyermekként látta kék közül egy kislány hoz- meg a napvilágot. Igaz, hogy zámfutott, és átölelte a tér- a gyerekek közül három ak- demet. A homlokán egy sebkor már állami gondozásban hely piroslott. Zsuzsika volt. volt. Sorsa nem sok jóval Búcsúzóul egy dobozt mutat. Benne hatalmas baba, fehér ruhában. Alvós baba, hosszú, biztatott. A védőnő hamarosan Zsuzsikát is „felvezette” a veszélyeztetett gyerekek listájára. A másik szobában Gáborka felnyöszörög. A fiatalasz- szony bemegy hozzá, Zsuzsika mögötte. — Amikor Zsuzsikét hazaAz anyja neve mellett az Ideges jelző többször is szerepelt. Idegesítette, ha a na- hoztuk, néhány hónap múlva gyobhik gyerek játszott, idegesítette, ha a kisebbik gyerek sírt vagy nyúgösködött. nyeltkor következett a verés. Zsuzsika talán kétéves volt, «.mikor egyszer ott topogott a konyhában anyja mellett. Annak különösen rossz napja volt. a kislány is sokat sírt. Az asszony egy darabig szidta a gyereket, kiabált vele. Amikor ez nem használt, ütött. Éppen egy fedő volt a kezében, hát azzal. A fedő elcsúszott, éle a kislány homlokát érte. A sebhelyet az orvos kapcsolta össze. — Zsuzsika ezt kérte karácsonyra. Mindene a baba, és hajas babája eddig nem volt. Férjem képeskönyvet, meg egy játékmosógépet vett melléje. A baba kerek szemmel nevet a világba. Arra vár, hogy a csillogó karácsonyfa alá kerüljön. Amikor Zsuzsika a kezébe veszi, az édesmamának ugyanolyan boldogságot jelent majd, mint a kislányának.— Csatai Erzsébet — Ülök kényelmesen a fo- Amit csinálok, egy életre telben, mikor megzörgetik az kívánt munkaköröm. A fele. lösség nein felületes érzés. Mondok magának valamit. Kórházban feküdtem, mikor bemondták a mendei katasztrófát. Szíven ütött. Próbáljunk itt felelősséget csinálni. Itt érezni kell ez és nem mondani. Az ember vérévé • kell hogy váljon. Aki nem ismeri minden talpfának a zökkenését, a vonalat, aki nincs ennek tudatában, megette a fene. Tudom, el kell érnem egy helyre. Az értéket kell oda eljuttatnom. Sötét, hosszú az éjszaka. Ködök. Ácsorog az ember. Megállítanak egy állomáson. Ülök a fűtővel éjjel kettőkor egy szál lámpa mellett, és hiába tüzelünk, tázunk. Ilyenkor arra gondolunk, az a másik hazament este, bedurran- tott a kályhába és mi hiába fűtünk, mégis fázunk a tűz mellett Az ember csak les, les, mikor mehetünk tovább. Várakozunk. Aztán megvillan. a jelző. Nekünk. És személy szerint is megjelenik a piros sapkás ember. Elindulunk és a következő pillanatokban ismét a talpfák ütemét érzem. S egy percre elővesz a fáradtság. Futnak a kilométerek. A cigaretta nyomorult fényénél állok, szipábolok. Aztán mondom: jő volt ez a fekete, vagy egyszerűen ráfogom. Alig várjuk, hogy megvirradjon. Rettenetesen hosszú a téli éjszaka. ablakot, s a hírhozó kezembe nyomja a könyvet: negyven perc múlva jelentkezzen, mert menni kell. Pedig fél nyolckor én is szeretném megnézni a Híradót, meghallgatni, mi van Spanyolországban, meg másutt, mert hiszen én is tájékozódni akarok. Nem berzenkedni. Híradó ide vagy oda. azért van becsület és önérzet a vasút iránt. Öltözködöm, s az asz. szony megkérdezi: — mit pakoljak? Megint konzervet? Mit mondjak erre? Tegnap is az volt. Most tegyél be két deszka zsíroskenyeret. És én tudom, hogy mégsem az kerül be a táskába, akad más is a háznál. S ez jólesik. Elindulok a sötétben. Közben arra gondolok, vajon jön-e a partner a másik irányból, értesítettók-e őt is. Mert az is jó, ha tudom, kivel megyek. Bejelentkezem. Kiderül, nem jön a fűtő. Telefon. A nappalos későn kapta meg az üzenetet, a másik fáradt, huszonnégy órás volt. Megmondják, melyik géppel megyek. Előkészítem, befutom, vizet veszek fel. Bejövök kilenckor és várok egyig, míg kimegyek. Végül elindulok más segédlettel. Egyedül mi nem közlekedhetünk. A mozdonyra két ember szükséges. Végignézzük a szerelvényt. Aztán nem kérdezünk már semmit. Űtra kerekedünk. Óriási értékek Karácsony. Nagyon rosszul vannak a hátunk mögött, esik. Őszinte vagyok. ElrohaTudja maga, milyen értékű nők városok, falvak mellett a egy szerelvény? Az ember váltókon keresztül. Kisgyere- minden mozzanatában benne keket látok és nagyobbakat, kell, hogy legyen: felelős va- ahogy karácsonyt mennek gyök. köszöntem. Az ablakokban Zsuzsika ezek után természetesen nem maradhatott a szüleinél, otthonba került. Tiszta ruhát kapott és életében először: babát. Megnyugodott. megtanult mosolyogni. De még mindig összerezzen, ha erősebb zajt hpll. A fiatalasszony bevezet a szobába, ahol a négyhóna- pos Gáborka alszik. Kerek kis arca oldalt fordid a párnán. — Ugye, hasonlít a két gyerek? Ha sétálni viszem őket, mindenki azt mondja. Gáborka egészen a nővére. Lápújjhegyen jövünk ki, nehogy felébresszük. Zsuzsika csokoládét kap, aztán visz- szamegy a babáihoz. — Már lemondtam arról, hogy valaha is lesz gyerekem. Pedig mind a ketten szépen keresünk. Az uram is, én is jó helyen dolgozunk. Felépítettük a házat, berendezALIGHA van család, aki az mmr m -mm MM SűL, de mégis színesen és gazelmult napokban ^ ne kapott J J ym 8P LrM dagon. Terv szerint — s volna távolabb élő szerettei- hírt lapunk közli elsőként — tői, barátaitól, ismerősed,tői 1971-ben Budapesten, a Mű legalább néhány karácsonyi. M II B csarnokban nyílik Hegedusicvagy újévi üdvözlő lapot. Így «T “ kiállítás. De szó van arról is, van ez az egész világon. Az ;-7_. __ _ hogy ne csak Budapest és UNICEF, az ENSZ gyermek- KA 8 fl/ /B IMJ M /u JmW Zágráb, hanem Miskolc, Salsegélyeaési alapja idén hu- Mm. M. W Cm. X w M Cm. LJM. gótarján és Zágráb között is szón kilencféle üdvözlő lapot szorosabbá váljon a kapcsolat. adott ki 65 000 000 példányban, lís játékokból visszamaradó lyen tanulságokkal járt ez az (Zágrábban működik egyéb' karácsonyra. Ezek között sze- szeretet ünnepe. A modern út? ként Európa harmadik legrérepel többi között, a XVI. ember, aki a Holdra lépett, — Elsősorban azzal, hogy gibb képzőművészeti akadémiszázadban élt festő, Abel éppen úgy vágyódik a szere- ismételten bebizonyosodott ája.) Grimmer Négy Évszak című tetre, mint az a hajdani ős, számomra: a magyar művé- Még a nyár elején Czinke sorozata, de nyolc—tizenhá- aki elkezdte egykor megterem- szét, a maga sokszínűségével, Ferenc bekapcsolódott a nemrom éves gyermekek festmé- tend a maga világát, isteneit megtartva a magyar nemzeti zetközi grafikustelep munká- nyei is, például a tizenhárom a maga képére és hasonlatos- hagyományokat, folyamatossá- jába is, Besztercebányán. A éves Aatos HáromkiráLyoik, ságára. got jelent, s rangos helyet fog- jövő év nyarán Salgótarjánvagy éppen a nyolcéves Jan- Az idén rézkarcot készítek, a lal el a világban. A mai svéd ban is megnyílik a művésziénis Téli táj című képei. népművészet motívumkincseit művészetben a grafika igen lep, nemzetközi méretekben. A művészet és a karácsony £elhasználva, s a szeretet he- erős. De úgy láttam, hogy a S a művész egyéni tervei? lyét kutatva a modem világ- svéd, illetve az északi népek — AZOKAT a népi hangu- Nógrád megyében élő kép- ban. A magam számára kicsit nemzeti sajátosságai a mai tö- latú témákat folytatom, ame- zőművészeink közül is többen számadás is ez művészi tö- rekvésekben háttérbe szorul- lyeket egy Bartók-sorozattal évek óta készítenek karácso- rekvéseimről. S mivel a mű- nak, képzőművészetükben el- igyekeztem reprezentálni — nyi és újévi üdvözlő lapokat, vészét tulajdonképpen mindig felejtették a nemzeti múltat, mondja Czinke Ferenc. — Ezúttal Czinke Ferenc Mun- is egyfajta tiszta azonosulás a hiányzik a folyamatosság. Népi balladák, a népi irodakácsy-díjas grafikusművészhez világgal, úgy hiszem, e lappal A művész bőröndje szinte 1«“. a népzene foglalkoztat, látogattunk el, s megkérdez- nekem is ott kell lennem a még meleg jugoszláviai útja mindez ihlető forrásom. Muntük, mit jelentenek számára karácsony közelében, egy-egy után Zágrábban Ljubljana- kaim úgy érzem, az utóbbi ezek a lapok? meghitt otthonban, ahol együtt a jugoszláv és a Magyar időben összefogialtabbak, el— Minden évben a legjel- di a család, s ahol ilyenfor- Képzőművész Szövetség csere- vontabbak lettek, de talán lemzőbb motívumokból állí- én is lehetek. akciója jegyében töltött két közérthetőbbek is. Tartalmilag tóm össze ezeket a lapokat, Czinke Ferenc számára 1970 hetet Országh Lilivel. A jó- tehát megtartom azt a népi mintegy összegzéseképpen mű- gazdag esztendő volt, van mit szomszédi viszony a képzőmű- forrást, amelyből jót ihat az vészi törekvéseimnek — mon- összegeznie ezekben a napok- vészeti életben is mindinkább ember. Zománcfalat készítek a dotta. — Tavaly például a bon. A nyár közepén egy hó- realizálódik napjainkban. Itt. nógrádgárdonyi tüdöszanatóri- háiwnkirályokat rajzoltam. A napot Svédországban töltött, többek között, találkozott az um falára, a kiszejárást és népmesékben, amikor a fiú ahol a Svéd Képzőművészeti ONVOJ-díjas Krsto Hegedű- palóc hangulatú népi játékot, útnak indul, néha azt mond- Akadémia vendégeként litog- siccel, aki mesteriskolát vezet Hogy az ebédlő falán szinte iák neki: kívánj három jót! ráfiával foglalkozott, és tanul- Zágrábban. Hegedusic művei minden nap boldog ünnepeket E lapon én is három jót mányozta a svéd művészettör- a népi primitívek hangulatát és hétköznapokat kívánjak kívántam. A szeretet jegyé- ténetet, valamint a jelen kép- idézik, történelmi pannókat azoknak, akik látják, ben. Karácsony, a régi rituá- zőművészeti törekvéseket. Mi- fest szűkre szabott színvilága Tóth -i látom a fényeket. Emberek mozognak a fa körül. Éjjel van, és én ezt látom. Hiszek a szememnek, pedig tudom, nem egyszeri látvány ez. az évek diktálják bennem a szavakat. Arra gondolok, miért nem vagyok most én is otthon, ahol kigyulladnak ezek az égők? És akkor eszembe jut, nem most döntöttem, hogy eljövök, hanem tíz, húsz. harminc évvel ezelőtt. Akkor is tudtam a karácsonyról, szilveszterről, meg miegyébről. Minden szakmának -megvan a fanatikusa. A marós reggel hatkor kezdi és kettőkor leteszi. Sablonos. A mi kenyerünk a hely- változtatás. Leérek Hatvanba. És akkor szólnak, tovább ikell mennem. Éppen azért, mert karácsony van. Egye meg a fene, dehát nincs más gép, neked kell menned. Megtoldom. Mi már megszoktuk a karácsonyt. Nekünk akkor van ünnepünk, ha otthon vagyunk. Még a körben is a menetről beszélünk. Mi már nem tudunk elszakadni magunktól. Ilyenek vagyunk. Azt. hogy mi ezt tesszük, kötelesség, hogy az utasoknak boldog, jó karácsonya legyen. Most én kérdezek, a többiek előtt. Eljönne maga egyszer karácsonykor? Most. vagy jövőre? Itt ülünk az asztalnál. Magával szemben Krizsa József. Harminc karácsonyból ötöt volt otthon. Pedig nem számítós, nem jelentett beteget soha. Mi már így vagyunk derekasak. Ehhez idegek kellenek. Vagy itt van Halász József. Néha ő is otthagyja a süteményt. S már emelné szájához a sört, mikor kopogtatnak. Ott marad a pohár, s érintetlenül a sütemény." Ök is jönnek, akárcsak én. Bükki Károly. Karácsony. .. Gurul az ember a nagy csendben, gurul, s két gyereket lát, ahogy viszik haza a fát. ünnepet varázsolni. Elképzelem, hogyan rakják rá a cukrot, s ez belém szúrja az injekciót Megyünk tovább. Beszélgetünk a társsal. Komám, itt vagyunk együtt. Közös a téma. Részletre vettem most televíziót. Te ■ mivel lepted meg a családot? Beszélgetünk, közben figyelünk a jelzőkre és halljuk a kerékfordulókat. Szeretnénk sokkal csöndesebben közlekedni. Hogy ne zavarjuk az embereket, mi is meghittebben menjünk a síneken. S akkor az ember fejében motoszkálni kezd egy kívánság: ne szidjanak /bennünket annyit. Hiszen én is ott ülhetnék a fa mellett, a gyerekekkel. Huszonöt éve csinálom. A mindenki fájához mi is odateszünk valamit, de nem tudunk asztalhoz ülni. Visszük a vendégeket, hogy teljesebb legyen az öröm. Azegyüttlét, a meghittség mind ebből fakad. Nekünk menni kell. Vinni a szerelvényt. Nemcsak karácsonykor. Az év minden napján. Szeretnénk tudatni magunkról. Nemcsak karácsonykor. Mi is békességet akarunk és csendet ilyenkor. A mozdonyfütty az éjszakában, előírás. Tudatja, hogy ott vagyunk. Többet nem tudok mondani. Én, Bükki Károly, én is olyan vagyok, mint a többiek. Molnár i
