Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Bmeeael Tibor (Salgótarján): „Régi porta” című fényképé- I« a asüri 4 pontot adott VSröskőy János: A fekete macska visszatér KÉMREGÉ1W — Az az igazság, hogy egy nagy érzés áldozata tettem. A tiszta szerelemé. Az ezredes megkérdezte: — Mikor lett szerelmes? — Most, egy fél éve. Amikor megismertem Medgyes Katit. , Baké uralkodott magán, hogy el ne mosolyodban. — Maga hány éves? — Februárban múltam negyvenöt. — Katit hány évesnek gondolta? * — Tizenötnek. Hiszen első gimnáziumba járt... — És ezekhez mit szól? — nyúlt az aktatáskája felé Ébert százados. Három pornográf amerikai magazint vett élő. A tisztek meglepetésére az őrmester egy cseppet sem ijedt meg. Ellenkezőleg: határozott jpagabiztossággal válaszolt. . — Elzékhez én csak annyit szólhatok, hogy szolgálati kötelmeim folytán kerültek hozzám. Nekem ugyanis, mint az üteg szolgálatvezetőjének, kötelességem elkobozni az ilyenféle erkölcsromboló szellemi termékeket. Márpedig a katonák között mindig akad egy-kettő, aki kapcsolatai révén hozzájut ezekhez a szennylapokhoz. S nem elég, hogy saját maga nézegeti, hanem becsempészi a laktanyába, és a társainak is mutogatja. Én ilyen esetekben ... Kertész ezredes félbe szakította a szóáradatot. — Eltértünk a tárgytól. Ön tehát azt állítja, hogy szerelmes lett abba a lányba. Kezdjük az elején. Mikor ismerkedtek meg? — Arra egész pontosan már nem is emlékszem. Még a múlt év szeptemberében. Valamikor a hónap végén. — Szeptemberben dorgálást kápott — vetette közbe Beke őrnagy. — Így van? — Igen, de az egészen más lapra tartozik. Azt már azóta, éppen most, április negyediké alkalmából el is törölték. Az ütegünkből ugyanis többen beneveztek a szocialista versenybe, és akkor készültek az év végi vizsgákra. Én szolgálati ügyben sokszor megfordultam a — 52 — Hét évet kapott, fellebbezett Hegleste ápolónőjét Karácsonyi Már december elejétől kezdve idegesen nézegettem a naptáramat: mivel lephetném meg szeretteimet, anélkül, hogy komoly pénzembe kerülne? Őszintén be kell vallanom, hogy év közben átkozottul künyelműen éltem, és most mindössze néhány forint szomorkodott a zsebemben. Végül is zseniálisan megoldottam a problémát: tízéves kisfiamnak, Gézának, vettem egy papírtrombitát, amivel már Szilveszter előtt ricsajoz- hat. Van-e gyereknek ennél nagyobb boldogsága? (2 forint.) Hivatalbeli szép titkárnőnknek, Valikának egy utcai telefonfülkéből felszóltam, és közöltem vele tört magyarsággal, hogy a nicaraguai olajkirály huszonnégy éves, éjfekete hajú fiú vagyok. Karácsony után, de még új év előtt megesküszünk. Legyen szíves, várja türelemmel újabb telefonhívásomat. (I beszélgetés,, 3 tantusz bent maradt a készülékben: 4 forint.) Főnökömnek táviratot küldtem: A Hivatalos Közlönyt megelőzve, közöljük önnel, hogy a helyi • központ vezetése után megbízzuk az országos központ vezetésével. Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak Önnek. S. K. főintéző (Ösz- szesen 9,60 Ft.) Legnagyobb problémám az volt, mivel szerezhetnék örömet élettársamnak, akivel immár húsz éve élünk együtt jóban, rosszban. Névtelen levelet írtam a drágámnak. Többek között ez állt benne: „... Hónapok óta szerelmes szívvel, de némán követem a kisasszonyt. Engedje meg, hogy ismeretlenül bár, néha bámulhassam az utca forgatagában. Örök imádója: egy szőke egyetemista.” A hatóságok szerdán széles (Levélpapír, boríték, bélyeg 1,60 forint.) Doboziamé, aki a férjétől csak egy pár bundabéléses csizmát kapott, majd megpukkadt az irigységtől. Mindent összegezve, karácsonyi ajándékaim 16 forint 20 fillérbe kerültek. Egy kicsit kiköltekeztem, de megérte. Sikerült örömet szereznem embertársaimnak a szeretet ünnepén. Galambos Szilveszter Zaklatott éjszakája volt október 2-án Németh Józsefnek és családjának Nógrádgár- donyban. Fél tizenkettőkor sikoltozásra riadtak fel: — Segítség, Józsi bácsi, meg akarnak ölni. — Világot gyújtottak; az ajtó előtt egy több sebből vérző, szakadt, sáros ruhájú női alak állott, akiben alig ismerték fel a nógrád- gárdonyi tüdős zana tórium egyik fiatal ápolónőjét, J. Erzsébetet. Az összeesni készülő lányt leültették, lemosdatták, közben az egyik házbeli a mentőkért indult. Hűikor egy férfialak jelent meg a küszöbön, szemügyre vette a holtra vált ápolónőt, aztán kifordult az udvarra. Ott hirtelen lehajolt, felemelt egy kapát, és élével kétszer fejbe sújtotta magát. — Mit művelsz! — kiáltott hívatlan látogatójára a házigazda, mire az sejtelmesen így felelt: — Megtörtént, aminek meg kellett történnie... Megváltozott az érzelem Az ügy előzményei ez év júniusáig nyúlnak vissza. Kertész István 34 éves tereskei lakost ekkor utalták be a tüdőszanatóriumba. Az ötgyermekes kőművessegéd közeledését kezdetben nem ,utasítot- ta vissza a halk szavú J. Erzsébet, de mikor egyik sétájuk során a férfi durván közeledett hozzá, a lány visszakozott: kérte, ne foglalkozzon vele, gondoljon családjára. Kertész, bár bocsánatot Hért, s megígérte, hogy nem jár többet a lány után, csak a jobb alkalomra várt. Egy vasárnap reggel, mikor J. Elr- zsébet szülei a fővárosba utaztak, kerékpárkölcsönzés ürügyén megjelent az egyedül maradt ápolónő lakásán. Előbb csak kérlelte, majd egyre agresszívebben viselkedett vele, de a lány ismét elutasította. A kudarcba nem nyugodott bele, s megfenyegette a lányt: — Ha az enyém nem, másé sem lehetsz... Mivel a fenyegetések ezután sem szűntek, az idegileg kimerült J. Erzsébet egy kolléganője révén szeptember 29- én az intézet egyik alorvosához fordult: beszéljen Kertésszel, infse mérsékletre. A beszélgetés — további zaklatás esetén a szanatóriumból való eltávolítást helyezve kilátásba — még aznap meg is történt. Kertész ekkor megrémült: mi lesz, ha felesége tudomást szerez az ügyről. Ugyanakkor egyre növekvő harag is támadt benne a határozottan védekező lánnyal szemben. Dolgozik az indulat így jött el október másodiké. Miután a nap folyamán a lány többször is tudomására hozta, hogy elhatározása végleges, Kertészben megérlelődött az elhatározás: végez J. Erzsébettel. Este nyolckor lesbe állt az utcán. A szemerkélő eső ellenére levetette nehéz nagykabátját, a kovácsműhely elől felemelt egy mintegy fél méteres vasrudat. kinézett magának egv kiégett lámpá- jú villanyoszlopot —- készült a leszámolásra. J. Erzsébet tizenegy után hagyta el az intézetet. Hazafelé tartott, mikor a villany- oszlop mögül hirtelen Kertész lépett eléje. Az első ütés a lány védekezésül felemelt kezét érte; egyszerre öt csontot tört össze a keze fején. J. Erű zsebet a földre zuhant. Hiába könyörgött, Kertész a fejét célozva tovább ütlegelte. — Tudod mit ígértem neked... — A lány ahogy tudott, védekezett, de mikor a férfi fojtogatni kezdte gyengült az ellenállása. Kertész rátérdelt és a bicskájáért nyúlt: — Megmondtam, hogy örökre ittmaradsz ... — J. Erzsébetnek a halálfélelem emberfeletti erőt adott, megmarkolta a pengét, így próbálta a zsebkést kicsaIsméfc ötven vadász tett vi-zsigát a vadgazdálkodási tanfolyam anyagából. Egy esztendővel ezelőtt kezdték a tanulmányaikat. Foglalkoztak a nagyvad, apróvad ás száriiya- sok nevelésével. Megtanulták a vadásztáraasági adminisztrációit, a vadászati törvényevárni a másik kezéből. Dulakodtak egy darabig, mígnem egy autóbusz reflektorfénye a távolból végigpásztázta őket; a férfi felugrott, a bicska a sárba esett. Az elvetemült em bér látta, hogy így nem tud végezni a lánnyal, talpra rángatta se élő, se holt áldó zatát, és arra kényszerítette, hogy induljon vele tovább, oda, ahol kabátját rejtette el Az rémülten követte, de mikor egy pillanatra egyedül maradt, sikoltozva a legközelebbi "ház felé iramodott... A vasrúddal való bántalmaz zás következtében J. Erzsébet több, csontig hatoló fejsérülést, valamint agyrázkódást szenvedett, a penge ejtette vágások következtében bal kezének mutatóujja megbénult. Csonttöréseinek gyógyulása másfél hónapnál hosszabb időt vett igénybe. A feíelősség elöl Kertész István sérülései melyeket a bűntett után, öngyilkossági szándékot imitálva magán ejtett, nyolc napon belül gyógyultak. A Balassagyarmati megyei Bíróság Kertész Istvánt előre kitervelt módon elkövetett emberölés kísérletében mondta ki bűnösnek, és ezért hétévi szabadságvesztésre ítélte,« közügyek gyakorlásától pedig nyolc évre eltiltotta. A bíróság súlyosbító körülményként értékelte az emberölési kísér let elkövetésének rendkívül durva módját, ugyanakkor — többek között — figyelembe vette a vádlott büntetlen előéletét, öt kiskorú gyermekét, valamint azt, hogy veseműtét előtt áll. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett. két. Jő vált a tanühnáinyS fegyelem eredményes a vizsgájuk. A végzett hallgatók: többsége a vad ásztársaságok intéző bizottságainak tagjai. Azokat a végzett hallgatókat akik tisztséget nem viseltek, a tanfolyam vezetősége tisztségviselőknek javasolja. Baranyai László Vizsgál tettek parancsnokságon, s tudtam, hogy a kiképzési tiszt az íróasztala fiókjában tartja a vizsgakérdéseket. Gondoltam, ha sikerül hozzájutnom, az egész ütegnek becsületet szerzek vele. — Mármint a lopással? — Nem úgy értem, hanem hogy a fiúk még jobban fel tudnak készülni... , — S az így szerzett szabadságiért és jutalmakért hálásak is lettek volna magának. — Ügysem fogadtam volna el tőlük semmit. „. Beke őrnagy összefoglalta az őrmester kihallgatásán eddig elhangzottakat: — Mindez csupán adalék a jelleméhez, dehát nem ez a legfontosabb. Magát szeptember tizenkilencedikén csípték el a kiképzési tiszt irodájában. Az üteg tagjainak egybehangzó vallomása szerint már tizennyolcadikén átadta a kérdéseket. Mit keresett tehát ezek után is az irodában? Figyelmeztetem, hogy már ne beszéljen mellé, mert fölösleges időhúzás az egész. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján máris megindíthatnánk maga ellen a hadbírósági eljárást. Ha őszinte vallomást tesz, saját magán segít! Király őrmesternek megremegett a hangja. — Hiszen eddig is őszintén beszéltem. Amikor először pillantottam azt a lányt, azonnal belebolondultam. — Melyik napon történt ez? ‘ Király lehajtotta a fejét. — Szeptember tizenhetedikén. — Helyben vagyunk — állapította meg Kertész ezredes. — Ezzel kellett volna kezdenie, s máris megtakaríthattunk volna egy fél órát. Hol látta meg őt? — Az ablakon át, a szobájában. — Vetkőzött? — Igen. — Nem húzta ej a függönyt? — Nem. A három tiszt egymásra nézett. — Folytassa. — Mindig ilyen fiatal lányra vágytam. Ha a KISZ- szervezet közös klubdélutánt vagy ünnepséget rendezett valamelyik lányiskolával, én mindig szívesen vállaltam társadalmi munkát. Gondoskodtam szendvicsekről, frissítőkről, s végig ott maradtam, még akkor is, ha éppenséggel nem volt jó a hangulat. Próbáltam megismerkedni lányokkal, de amikor randevút kértem tőlük, vagy a laktanyán kívül találkoztunk, egyszerűen kinevettek. Most végre, azt hittem, sikerül. — Miből hitte? — Abból, hogy a barátnőjével levelet küldött. — Mi állt a levélben? Az őrmester átfűtött hangon — mint szorgalmas diák az otthon bemagolt memoritert — idézni kezdte a levél szövegét: 53 „Kedves Ismeretlen Kukucskáló! Igazán nem szép Magától, hogy estéről estére kifürkészi egy diáklány hálószoba titkait. Néphadseregünk katonáit én másmilyen embereknek ismerem. Aki olyan fontos beosztásban dolgozik, hogy az irodájában még késő este is mindig akad dolga, az jobban tenné, ha máson járna az esze. Én itt csak albérletben lakom, s a házigazdám azt mondta, hogy szemben úgyis parancsnokság van, ahonnan délután mindenki eltávozik. Dehát úgy látszik, Magát ott tartja a sok elfoglaltság. így aztán nem tudom, mit csináljak. Mert hát lefekvés előtt ugyebár az embernek le kell vetkőznie. Ezért arra kérem: ne leselkedjen tovább utánam. Én még fiatal lány vagyok, és tudom, hogy mi az illem. Remélem, megérti kérésemet, és aszerint cselekszik. Kati.” Az aláírás alatt ott állt még két sor, ami megdobogtatta a szivemet. Eizt írta: „Ha a levelem mégsem egészen meggyőző, akkor megbeszélhetjük a dolgot személyesen is. Péntek este a Napsugár-cukrászdában fogok fagylaltoz- ni.” „Hányszor elolvashatta, amíg így el tudta fújni kívülről” — gondolta Beke. —Hogyan kapta meg a levelet, hiszen a lány még akkor nem ismerte a maga nevét... — A fegyveres erők napja alkalmából laktanyalátogatáson vettek részt a diákok. Kati leírta külsőmet a barátnőjének, ő pedig odajött hozzám és megkérdezte, hogy én szoktam-e dolgozni a parancsnokságon esténként balra a negyedik irodában. Igenlő válaszomra ideadta a levelet. — Világos — sóhajtott Kertész ezredes. — De azért próbálja rövidebbre fogni a szót. Tehát megismerkedtek a cukrászdában, és attól kezdve rendszeresen találkoztak. Mondja, ha már ilyen fiatal lányra volt gusztusa, az nem zavarta, hogy járógépben van az egyik lába? — Ez valóban nagyon meglepett. Az ablakból ugyanis csak a felső testét láttam, s az asztalnál is ülve maradt, amikor odaérkeztem a randevúra. Pedig korábban mentem, de ő már ott volt. Elég hidegen fogadott. A szememre vetetté, hogy miért leselkedem utána. Megmondtam egyenesen: nekem nagyon tetszik. Dehát én azt* hogyan gondolom? Hát úgy, hogy udvarolnék neki. Biztos egzisztenciám van; nem is érzem magam öregnek, így aztán együtt járhatnánk. Majd ha ő is megkedvel, akkor a továbbiakat meglátjuk ... — S mit szólt ő mindehhez? — Eleinte elég fölényes volt, de ahogy nyomtam a sódert — elnézést a kifejezésért, de mi már csak így használjuk —, feloldódott, nevetgélhi kezdett. Ügy éreztem, kezdem megpuhítani. Ezek a mai fiatal lányok elég hamar bedőlnek.. (Folytatjuk) — S4 —
