Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
Fási Katclin; Világjáró kis ALIG BÜJT ki a földből a kis fenyő, máris megtanulta mi az engedetlenség. A nagy fenyők tanácsait nem fogadta meg, és mindent a saját feje után csinált. Így például nem akarta a földből szívni a táplálékot, inkább játszott a szellővel, nézegette a fákon- ugrabugráló mókuskákat, vagy csevegett az ágain megpihenő dalos madárkákkal. Nem is nőtt gyorsan' de 6 ezzel mit sem törődött. Egy téli napon hallotta, hogy az öreg fenyők beszélgetnek a karácsonyról. Arról is szó esett, hogy a fenyőket kivágják, feldíszítik, és viszik a gyerekekhez, hogy azok örüljenek nekik. Az egyik szép fiatal fenyő is azt mondta, már alig várja azt a napot, mikor látja majd a gyerekek örömét. No. több sem kellett a kis- fenyönek. Dúlt-fult magában. Hogyisne. Még, hogy őt kivágják, és elvigyék a gyerekekhez .., „Én ugyan nem törődöm azzal, hogy örülnek-e a gyerekek vagy sem” — margóit magában. „Engem ugyan nem fognak kivágni, majd én elintézem a sorsom. Világgá megyek" — határozta el magát egy este. Addig-addig íz- gett-mozgott, amíg gyenge gyökerei- kijöttek a földből, és csodák csodájára lépkedett. Vidáman indult útnak. Szép helyeken járt. Amulva nézte a nagyvárosokat, hegyeket, völgyeket, vizeket. Nappal meghúzódott valahol, nehogy meglássák az emberek és magukkal vigyék. De este jókedvűen ment tovább. Meg-meg- állt egy percre, jól megnézett mindent, aztán indult tovább. Sietett, mert elhatározta, addig meg sem pihen, amíg körül nem járja a világot. KÉPZELJÉTEK, még a tengeren is átjutott, mert elbújt egy hajó aljában. Sokáig úszott a tengeren a hajó. Aztán parthoz ért, kikötött. Este volt már. A parton álló fák éppen csicsigatták a kis fákat, altatódalt dúdolt a szél. A kis fenyő útnak indult. Útközben tudta meg, hogy Vietnamba jutott el. Amerre járt, mindenhol pusztulást látott. Összerombolt házakat, szétbombázott utakat, kiégett erdőket, szomorú, fáradt embereket. Ijedten dobban a szíve: — Ilyen is van a világon? Égj) ablakot látott a mesz- szeségben világítani. Mikor odaéri bekukucskált rajta. Egy édesanya beszélgetett a kisfiával. Körülnézett. Nagyon szegényes volt ebben a kis szobában minden. A kisfiú és édesanyja sovány volt. A kis fenyő odatapadt az ablakhoz, hogy vajon miről is beszélgetnek odabenn. — Karácsony este van — simogatta meg kisfia felét az édesanyja. Talán.., majd egyfenyő szer édesapa is hazajön.'..Ha béke lesz... A kis fenyőt megrohanták a gondolatok. Eszébe jutott, hogy otthon vidámak az emberek és gyerekek, a családok együtt ünnepelnek, mert béke van... Csillogni kezdett a kis fenyő, a könnyek csillogtak rajta... Aztán már csak egyre tudott gondolni, hogyan szerezhetne örömet ennek a kisfiúnak? Már el is felejtette hogy éppen azért indult útnak, meri nem akart örömet szerezni a gyerekeknek. Most már boldognak akarta látni a kisfiút. Egyik ágával halkan megkocogtatta az ablakot. A kisfiú meghallotta és kinyitotta. Örömmel kiáltott fel: — Édesanyám! Nézd, milyen szép fenyőcske van itt! Szaladt is már érte. Boldogan vitte be a szobába. Kacagott örömében. Simogatta, csókolgatta. Aztán hozott egy földdel telt edényt. Beültette a fenyőt. S az meg szívta, szívta a táplálékot a nedves földből és olyan illatot árasztott, mintha tavasz lenne. MINDENKI boldog volt. Az édesanya örült kisfia boldogságának, a kisfiú a szép fenyőnek, s a kisfenyő pedig annak, hogy örömet okozott. ... És xxilahol Vietnamban boldog volt egy katona is, — a kisfiú édesapja — mert karácsony este nem hullottak a bombák. A jó ízlésért — jogkör nélkül Mgyinniifm. ha egy gyár, vállalat, szövetkezei, valamilyen új terméket akar gyártani, forgalomba hozni — hosszas műszaki, minőségi vizsgálatnak vetik alá. De nem tesznek eleget annak a rendeletnek, amely esztétikai zsűrire kötelezne, mert a Ili éves rendeletnek nincs végrehajtási utasítása. Pedig lenne, lehetne zsűriző szerv. Elvileg van is, az Ipar- művészeti Tanács, de nem tudja ellátni hivatását — megfelelő hatósági jogkör hiányában. Jelenleg csak véleményezheti egyetértését, vagy rosszallását fejezheti ki az Iparművészeti Tanács, és a gyártó vagy elfogadja, vagy nem a vélekedést. — Pedig óriási perspektíva, nagy feladatok állnak, állnának az Iparművészeti Tanács előtt — mondja Czéh József, az intézmény vezetőbe. — Éspedig? mében. Ezek a bemutatók Is bizonyítják, a tervezők kezdeményező kedvét és az ipar törekvéseit az igényes közönség ízlésének kielégítésére. De a kereskedelem — gyakran — a hagyományos, szokványos terméket rendeli. Pedig a közönség ízlése sokat változott — például színben, formában, méretekben. — Igen hasznos lenne, ha nem csak a kereskedők döntenék el, mi legyen az üzletekben. Hanem művészeti tanácsadó véleményért is meghallgatnák, figyelembe vennék. — Kezdeményezés már történt Más vonalon is. Az Iparművészeti Tanács és a Divattervező Vállalat pályázatot írt ki, melyen alapanyag-tervezők a formatervezővel együtt indulhatnak. Jók a tapasztalatok az ipar egyes területein is, ahol lehetőséget adnak a tervezőiknek — így például a férfikonfekcióban, a szőrmeiparban, a cipőgyárak egy részében. De sokszor egészen elképed az ember egy-egy női ruha, kabát, vagy bútor láttán —, hogy ilyet egyáltalán gyártottak valahol, hogy van ahol forgalomba hozzák, de leginkább azon hogy ezt meg is veszi valaki. Távolabbi terv lenne az export—import ellenőrzés. Gyakran nem igényes a külföldi partner, vagy a magyar kereskedelem vásárol ízléstelen holmit! • Az Iparban már általában adottak a lehetőségek, külö-f nőisen a divatcikkeket gyártó iparágakban — a kis szériás, nagy választékú és ízléses, színvonalas termékek előállítására. Csak élni kellene vele. Tanácsot, esztétikai támogatást adni, hogy használják fel lehetőségeiket. Az ízlésrombo- 16 áruikkal szemben pedig, olyan szigorúan kellene fellépni, mint az egészségre ártalmas termékek ellen. Kádár Márta Arcok kozelrfll Emlékek, egy csokorban Párttagságának kelte: 1945. A munkásmozgalomban részt vesz 1945-től. Születésének ideje: 1914. Helyé: Magyar- géc. Ennyit olvastam Géczi István, a december 31-el nyugalomba vonuló járási párttitkár párttagsági könyvéből. Ezek a dátumok önmagukért beszélnek. Különösen akkor, ha még azt is hozzáteszem.. hogy mint függetlenített pártmunkás kereken húsz esztendeje végzi munkáját. Húsz esztendő után egy viszonylagos csend következik be Géczi István életében is, hiszen nyugdíjas lesz... Mielőtt még az emlékeket szednénk egy csokorba, engedje meg a kedves olvasó, hogy magam mutassam be Géczi István életét. Ezt a bemutatást azzal kell kezdeni, hogy a magyargéci fiatalember apja bányász volt, édesanyja háztartásbeli. Maga is a bányában talált keresetre, csakúgy mint bátyja. Két húga is munkásakat választott élettársul. Lánya is bányász- feleség. — Sokat tudnak így is rólam az emberei, nem lenne szükséges ez a bemutatás, ha pedig már megtesszük, akkor en már ott íolyiauiám a beszélgetést, hogy 19ö5-től dolgoztam a bányában — folytatja Géczi István a beszélgetést. — Aztán eljött a várva-várt nap,, a felszabadulás ideje. Feleségemmel együtt jelentkeztem a pártba. Egy darabig, közvetlen a felszabadulást követő napokban po- licáj lettem a szovjet katonák mellett. Éjjel is. nappal is adtuk a rendfenntartó szolgálatot .. Még bányász voltam negyvenhatban, de községi bírónak is megválasztottak. Jöttek a földbirtokosok. Bíró úr... így meg, úgy. Adjon igazolást, mi adunk élelmet. A kapott válasz után egyik sem tért többet hozzám vissza! Szóval így indultam el én a pártmunkán... Emlékek egész sora gyülem. lik össze Géczi Istvánban. Párttitkár a faluban és bányász. FMSZ-elnök és bányász. Azon még most is derűt, ami 1946-ban történt vele. Pártmegbizatásba kapta, hogy az FMSZ állami érdek, bői. deviza miatt hizlaljon ötven szarvasmarhát. Vállalták. Amikor a svájci nagykereskedő megérkezett a falu. ba, hogy átvegye a hízott állatokat. a bányából hívták ki. A tőkés luxus kocsijából csodálkozva nézett ki, amikor meglátta sáros, nedves ruháját: Magáé a hízó? — kér. dezte csodálkozva. Géczi István. csak annyit mondott: a közösségé, mi neveltük, hizlaltuk. A nagykereskedő elégedett volt az állatokkal.., — így teltek a hónapok, évek. Ezerkilencszázötvenben katonaitiszti iskolára. majd pártiskolára küldtek. Amikor visszatértem, azt közölték velem, hogy a rétsági járási pártbizottságra keli mennem dolgozni, titkári beosztásba. Ismeretién hely volt számomra Rétság. Amikor megérkeztünk a járási székhelyre, bevitték egy szobába, s a megyei elvtárs csak annyit mon. dott: Nos, Géczi elvtárs. itt ez az asztal, innét kell irányítani a járást... — Előbb az embereket kellett megismerni, aztán megszerezni az ügynek, hogy legyenek segítőtársak. Ügy érzem, ez sikerült is. Számos eredmény bizonyítja ezt Nem volt könnyű munkája Géczi Istvánnak' 1956-ban ugyancsak érintette a rétsági járást. Kapott ő olyan üzenetet is, hogy „azonnal szökjön, mert ki akarják végezni”, —, s ezt az üzenetet nagyon nagyra becsüli ma is. Egy darabig ugyan hamis igazolvánnyal közlekedett, aztán leKenyér két Jelentős mértékben hozzájárul Balassagyarmat és a környező községek kenyérellátásához az ÁFÉSZ sütőüzeme. Ügy tervezik, hogy a közeljövőben két műszakban üzemeltetik a „kenyérgyárat”. Ez természetesen bizonyos váltótartó atatták. Az ögy mellett azonban kiállt. Ennek eredménye. hogy a „jött-ment emberből” hamarosan ismét elv- társ l^tt. — Kár lenne ezeket a napokat teljesen a feledés homályában hagyni. Véleményem szerint sok tanulsággal szolgált. Élelem egy másik fontos emléke. — Később Szécsénybe kerültem. Az intéző bizottság tagja, majd a pártbizottság titkára lettem. Az itteni em- . lékek még nagyon nagyon frissek. Büszke vagyok a járás fejlődésére. Arra. hogy a kollektív gazdálkodás győzedelmeskedett. Arra, hogy iparosodik a járás, a városiasodás útján jár a járási székhely. Ha csak egyetlen téglát is tudtam ehhez tenni, akkor nyugodtan megyek pihenni, hiszen valóban elfáradtam, s ott a beteg feleségein is. -. — Az a véleményem, hogy a nyugalomba vonulás nem a nyugalmas életet jelenti, hiszen nagyon megszerettem a pártmunkát, amelyben aligha ismertem fáradtságot. A húsz esztendő alatt arra is rádöbbentem, hogy pártmunkásnak csak olyan ember menjen, ahol az asszony is támogatja ebben a férjét. Hiszen a pártmunka teljes embert kíván, sok áldozatvállalást, nem egyszer éjjeli-nappali munl i t. Énhez pedig megértő család szükséges, hogy a pártmunkás mind többet tegyen a közösségért. A pártmunkásnak bele kell élnie magát teendőibe, és felelősséggel végezni munkáját... Január elsejével nyugdíjba megyek. De nem maradok tétlenül, munka nélkül, feladatot továbbra is vállalok. Tapasztalataim talán jól jönnek akár a községi termelő- szövetkezetnél. a pártszervezetnél lalán még a tanácsnál is. Ügy érzem, vár a falu,.. Ezek után mit mondhatna a krónikás? Két évtized nagy idő. Megérti Géczi István érzelmét. Ennyi munka után valóban nem könnyű leállni. De erre nincs is szükség. Somogyvári László műszakban zásokkal jár. A fejlesztésre mintegy másfél millió forintot fordít a szövetkezet. A korszerűsítési munkálatok befejezése után naponta 45 mázsa kenyeret sütnek az üzemben es az eddigiektől eltérően péksüteményt is készítenek. — Az egyik legfontosabb le-' hetne a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk esztétikai elbírálása. Az ízléstelen, gics- eses termékek kiküszöbölése, a jó, ízléses áruk propagálása. Például: megszüntették az év legszebb terméke kiválasztását, a cím odaítélését. Rendben van, elavult már ez. a torma. De helyette nem honosítottak meg újat, amely informálná, kedvet csinálna a vásárláshoz. Vagy. Kulturális járulékkal sújtják a gyengébb művészi .színvonalú üveg, porcelán és kerámia dísztárgyak előállítóit. De ez a szigorítás csak a dísztárgyakra vonatkozik. S továbbra is nyugodtan gyárthatnak giccses műanyag-, fém-,. I errakotta-, vagy gipsztárgyakat. A bizsu-, a textil-, a konfekció árukról nem is beszélve. Az Iparművészeti Tanácsnak szinte az ország valamennyi gyártó üzemével, termelőjével kapcsolatban kelle ne állnia. Gazdaja lehetne különböző pályázatoknak, kiírásoknak, egyéni megbízásokhoz partnereket kereshetne. A vállalatok és a tervezők között közvetithetne. Sőt, amolyan börzesaerűen üzemek közt is megoldhatná a tervek cseréjét Művész az iparban címmel évente 10—12 kiállítást ren deznek Budapesten, az Ipar- művészeti Tanács kiáUítóterTégnap erdőben .jártam. Vaddisznó túrta ösvényen. Melegedtem tűznél, zsarátnoka szétporiatt lábam alatt. Tegnap leléptem az aszfaltról. Otthagytam szürkeségét s felvertem az avarszőnyeget. Az erdésszel egymás mögött mentiünk a fák között. Elutasította cigarettámat. Meghagyta nekem a civilizációs örömöt. Kilométeréket mentünk. Míg a fenyőkhöz nem értünk, beszélgettünk. Aztán elhalkultunk, az erdésznek is egészen biztosan a karácsony jutott eszébe. Férfiakat kerestem, asszonyokat találtam. Napi hét- órás asszonyokat. Fenyőfa-ki'termelőket Álltunk a kerítésvédte völgy- katlan közepén, s elvesztünk a zöldben. Luc- és jegenyefenyő nőtt fölibénk, meg mellünk magasságáig. Azt hittem, baltaosapásokat hallok Kemény ütésektől visszhangzik majd az erdőszóle. Pedig csak a kis fűrészek hangját hallattam, azt is dűruasolásként őszintén mondom: meghatódtam. Hogyan is képzelhettem el egy- és kétméteres fenyőket bakával? A vasétlel meg- durvulna a karácsonyi öröm, ami behatol a lakásokba. A fűrész finomabb. A fának is könnyebben elviselhető így a halál. Asszonyok vágják a fenyőt. Asszony az erdőben Gyermekkoromban jegenye- magas fákat képzeltem el, tele cukorral, édességgel. Ahogy növekedtem, úgy zsugorodtak a fák, egyre kisebbre. Ma .már a méteres is megteszi. Most már tudom, hogy asszonyok vágják. S azt is tudom, amit ők csak magukban kérdeznek meg: hová, kihez kerül az útjára bocsátott fa. Mert ők valamennyien üzennek. A fenyőfát nem lehet üzenet nélkül átadni Mert a fát, mikor kivágják, körültáncolják, szemügyre veszik és sóhajtanak néha egyet. Ez a sóhajtás az útraküldés A tarisznya amelyet már nekünk kell megtölteni. S valljuk be. hányszor közömbösek vagyunk Megvesszük és a pince hidegébe rakjuk Meg sem kérdezzük a fától: honnan jöttél, ki' küldött, mit üzentek veled Mert aki vágta, annak is vannak álmai, szép természetes gondolatai, amelyet magába rejtett. Mikor a fát kivágják, megfogják a lábánál, s az út mellé viszik. Rádobják a többire, s az előkészített szállítmány várja a kocsit. Az asgszornyok több fát is kivágnak, s csak aztán húzzák maguk után az útszélre. Egyenként kihozna időpazarlóé lenne A favágókat nem szabad zavarni. Maguknak való emberek. Nem az idejüket féltik, hanem a ritmusukat. Ahogy özvegy Morvák József né is mondta: — Reggel beállók a völgy szélébe vagy közepébe. Körülnézek. Egyszer csak azt mondom, na ez megfelel Kifűrészelem. Aztán jön a következő. Meg a többi. Mindig azt nézem, nekem megfelelne-e. Arra gondolok, hány kiló cukor fér el rajta. Ha több. annál boldog tbb vagvok Néha cukorral álmodom annyi fát vágok. Képzelje el. ahogy feldíszítik ezt a fát Látja, erre is felfér vagy három doboz S ember legyen a talpán, aki mindazt megeszi — Magának van már fája? — Van De ha nem lenne, akkor sem lenne baj A napi százötvenből valamennyi megfelelne. Mikor leeme’em a törzséről, megrázom a fa ágait és körbejárom Megtisztítom. úgy egészen másképpen mutat S mar nyúlnék is a díszekhez. a.z angyalhajhoz meg a csiUagszóróhoz. — Milyen karácsonya lesz? — Hát milyen legyen egy öregasszonynak ? — Felesleges dolog volt ezt mondani. — Van agv negyven- és egy huszonhárom éves fiam. — Ki se néztem magából. — Milyen lesz a karácsony? Készítek egy kis ételt, hajacskát. Azitán lesz töltött káposzta, kirántott hús, édesség meg boaócska. Esetleg sör. — És a fa alatt? — Mi lehetne ott már nékem? — Ha három kívánsága lenne, mit óhajtana? — Jó ételeket. Ezt már mondtam — Meg egy ezrest. Annyi elég is volna Meg a fiaimmal jó társas napot. Az édesanya együtt üljön fiaival. Mit kívánok? Nyugalmat, békességet — Messze vannak a fiai? — Búd ipesten dolgozik mind a kettő. A nagyobbik vélem él Bemeceha r-i ti ban. — Tudja, hová viszik a fákat? — Nem. De néha eltűnődöm. vajon kihez esik. — Esik? — Hát hogyne esne. Szerencsével kell ahhoz nyúlni. És megérteni a fát. Fogaitosók jönnek, jó lovak- kai. Toporgunk az erdésszel í tenyérnyi kis udvaron, a fáj között Rádobok a tűzre eg gallydarabot Tömény illa száll az akácokhoz, a domb karéj felé. A másik oldaloi gyertyán és cser gyűrűje. Kö zépütt, ameddtg a szem ellát s ,a Parassa-völgy be nen szűkül, halványabb és söté tebb a fák zöldje. Erdészem Pálinkás József mondja: - Marad még vagy tizenöteze darab. Pedig a tizennégy asz szony naponta százötvenet ki vág. Számolja ki. Zúzmara ül a leveleken Csillag alakú fehér fénvszórók A jegenyefenyő ezüstként vi tágít. Két fehér csíkoc&ka vöt a lévé’ fonákján Tegnap az erdőben jártam Egyhatodnyi Magyarországon fenyőfa keresőben. Békesség nyugalom volt mint a három kívánságban. Üzeneteket kaptam. hoztam. Holnap én k megveszem 9 fát. s vallaitóre fogom Megkérdezem tőle honnan érkezett c tűlevelei- vei milyen üzenetet hozott Molnár Zsolt NÖGRAD — 1970. december 20., vasárnap 5
