Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

Képernyő előtt Eay hét remek huszonöt perce Mindössze 2S percre mere- hatását csak erősítette, hogy sábam egybehívott össaorosz- lezetl rövidjátékfilm volt, a felvetett, a reklámirodától országi V. kongresszusnak, az kedden este vetítette a tévé, a szerkesztőségen, át egészen intervenció elleni erőfeszíté- de a műsoráét után bátran a szakminiszterig íelható seknek, s az első proletárál- mondhatom. „A tehén” a leg- probléma végül is nyitva ma- lám életére csaknem végzetes szellemesebb,, leglendületesebb rád, ennek köszönheti, hogy eszerlázadás eseményeiben ■egmulatságosabb groteszk az adást követően az érdek- Lenin -taktikai és stratégiai alapötlete ellenére is meg- lődő nézők teleíonáradata zsenialitásának állít emléket, gondolkodtató programja volt íoglalkoztatta a tévé műsor- Meglehetősen sok zökkenővel a hétnek. szerkesztőségét, s a szakértői kísérve ért véget pénteken a Kár, hogy a műsorújságéi- választ másnap reggel a Rá- képernyő nyilvánossága előtt hallgatta az NSZK-produk- dió krónikájában kellett köz- a Rádió Tiszán innen — Du­ció szerzőjét. Méltatlanul hall- readni. nán túl című, marathoninak gáttá el, mert aki olyan bizar- A kisfiknet Rainer Erler mondható, megyék közötti vé­rül semminek tetsző ötletből, rendezte az alapötlettől érez- iélkedősorozata. A győztes hogy a tehén mellső, vagy hetően felvillanyozva, Kurt kétségkívül megérdemelten hátsó lábával áll fel, ilyen Gewissen, fényképezte ugyan- Bács-Kiskun megye lett,' de pompás szatírára képes, ér- csak a témából kínálkozó a továbbiakra vonatkozóan demes a megismerésre. Az Inspirációval és sok-sok egyé- nem ártana elgondolkodni a ismeretlen szerző vérbeli ni részletötlettel. Eugen Tho- döntővel kapcsolatosan el- mestere szakmájának- Az más csúfondáros zenéje pom- hangzott bizonyos észrevéte- alapötlet hallatlanul mulatsá- pás körítést adott a történet- leken; különösen a vetélke- gos kiaknázásán túl remek hez. Szőnyi Klári magyar dobén a tudás és a szerencse emberi karikatúrákat rajzol a szövege, a szinkronegyüttes érvényesülési arányain. Még ...nagy probléma” köré. Csípős tagjai: Bárány Frigyes, Ben- ha „csupán” /játékról van is fullánkjait a szervilizmus, az kő Gyula, Konrád Antal, szó — az eredmény bizonyá- emberi szolgalelkűség dísz- Máriássy József, Széchy Vil- ra egyetlen lelekesen ikőzre- példányaiba érezhető gyö- ma és Velencei István érez- működő megyére sem közöm- nyörűséggel eregeti minden hető kedvvel vettek részt a bős. Egyébként a zsűrin kívül kínálkozó szituációban. A rájuk bízott feladatokban- ezúttal a döntőt irányító Sze- szatirikus komédia pillanat- A hét műsorában láttuk pesi György is erősen indisz- ra sem veszít lendületéből, még Heltai: Tündérlaki Iá- oonáltnak tűnt- Szombaton sőt a végkifejletben az az nyok című derűs-érzelmes, — láttuk a Varsói melódia című érzetünk, hogy a téma a olykor kissé érzelgős, kissé kiesé unalmas lírai történetet, továbbfokozhatatlanságig fo- poros színjátékának tévéfilm- vasárnap a Nyomozók társa- kozódott, tovább immár egyet- változatát, kiemelkedett a Iá- sága és Angyal kalandjaiból len kooka is csak felesleges tottak átlagából csütörtökön az Angyal közbelép nyújtott terhére lenne a filmnek. a Julius haitodika című szov- könnyed időtöltést. ,,A tehén” bemutatójának jet film, mély az 1918- júliu- (b. t.) 7isztetetdiiak iszom baton este a ZSE klub­hazában osztotta ki a megyei vadászszövetség a nemrégiben zárult megyei kiállítás tisz­teletdíjait és jutalmazta meg azokat a vadászokat, akik hatékonyan közreműködtek a kiállítás megszervezésében. Mátrai István, az intéző bi­zottság elnöke értékelte a va­dászati kiállítás jelentőségét, melyet közel hétezren tekin­tettek meg. Ribeli Mihály, az Ipolyvidéki Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság vadásza­ti felügyelője Tóth József ka- ranosvölgyi ktsz vadásztársa­ság tagjának átadja az aj­kad üveggyár tiszteletdíjat, a legszebb szarvasagancs tró­feájáért. Koppány György felvétele Országos könyvtárügyi konferencia A m. országos könyvtárügyi konferencia ma kezdi meg munkáját. Az esemény előké­szítése jegyében Nógrádban is megélénkült a könyvtári élet, legutóbb a salgótarjáni me­gyei Balassi Bálint Könyvtár jövő évi munkatervénék tár­gyalása is lezajlott. Itt hang­zottak el a könyvtár igazgató­jának szavai: „Minél többen, mintái többet és minél job­ban olvassanak, ez a mi mun­katervünk újra, meg újra.” A könyvtári munka sajátos feladatot jelent, bizonyos érte­lemben folyamatot, sőt állapo­tot, elsősorban tehát nem nap­ról napra megújuló akciók so­rozatát. Lényege: a könyv. Természetesen, a könyv nem mozdulatlan „holt” anyag vagy dikk, napjainkban éppen tár­sadalmi szerepe növekedésé­nek vagyunk tanúi. Mit jelent ez? ♦ A Művelődésügyi Miniszté­rium könyvtárosztáiya megje­lentette az országos könyvtár- ügyi konferenciára azt az anyagot, amely a könyvtárak­nak a művelődésben betöltött szerepével foglalkozik, tézise­ket és indoklásukat tartalmaz­za. A tavasszal lezajlott or­szágos népművelési konferen­cia a művelődésügy négy ösz- szetevőjét különbözteti meg: az oktatást, a közművelődést, a tudományos munkát és a művészi alkotótevékenységet. Az anyag is utal rá, hogy a párt és az állam művelődés- politikájának négy nagy, vi­szonylag önálló, de egymással sokoldalú együttműködésre utalt tartományát is ennek megfelelően jelöli ki. Azzal az időszerű igénnyel is, hogy kö­zöttük — határterületeiken és túl — élénkebb vérkeringésre van szükség. Ebben a vérke­ringésben óriási szerep hárul a könyvre, a könyvtárakra, amelyek a művelődés és a társadalmi tevékenység külön­böző tartományaiban egyaránt felhasználható „termékeinek” gyűjtését, őrzését, feltárását, használatra bocsátását és ter­jesztését végzik. Ezért is szö­gezi le az anyag: „A III. or­szágos könyvtárügyi konferen­cia — az »oldódás« kedvező légkörében ■*- arra törekszik, hogy a könyvtárügyben fel­tárja a könyvtári és szakiro­dalmi ellátás iránt fokozódó társadalmi szükségleteket és .egyéni igényeket, ennek meg­felelően megállapítsa a könyvtárügy fejlesztési irá­nyait és szükségleteit, a könyvtári ellátás rendszerében pedig olyan módosításokat hajtson végre, amelyek az ed­digieknél árnyaltabban veszik tekintetbe a művelődésügy és a társadalmi tevékenység kü­lönböző területeinek viszony­lagos önállóságát és egységét.” * Néhány adat, ezek után. A könyvtári állomány húsz év alatt országosan néhány száz­ezerről húszmillió fölé, a be­iratkozott olvasók száma pe­dig néhány tízezerről kétmil­lió fölé emelkedett. Jelenleg évente ötvenötmillióra tehető a közművelődési könyvtárak­ból kikölcsönzött könyvek és egyéb dokumentumok száma. A fejlődést természetesen, nógrádi vonatkozásban is im­pozáns számokkal lehetne bi­zonyítani, a statisztika közlése helyett azonban szóljunk in­kább néhány szót a további teendőkről. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a közel­múltban tárgyalta közművelő­dési könyvtárhálózatunk fej­lesztési feladatait a negyedik ötéves terv időszakában. Kör­vonalazódtak a közművelődé­si könyvtárhálózat fejlesztésé­nek főbb célkitűzései. E sze­rint a tanácsi és a szakszer­vezeti közművelődési könyvtá­rak jelenlegi hálózati rendsze­rét a közigazgatás átszervezé­sének és az ipari szerkezet változásának, az ipartelepítés folyamatának figyelembe­vételével szükséges átalakíta­ni, fokozott gondot fordítva a kis települések könyvellátását, városi és községi külterületek jobb könyvtári ellátására. Körzeti és letéti rendszerben, koncentráltabban és gazdasá­gosabban kell megoldani a kistelepülések könyvellátását. Szükségesnek látszik az is, hogy nagyobb gondot fordít­sunk a berendezési és techni­kai eszközökben mutatkozó hiányok megszuntctcsorc. a központi és helyi erőforrások együttes felhasználására. Me­gyénkben jelentős mértékben kell növelni az olvasók és a kölcsönzött kötetek számát, valamint elsősorban emelni az ipari munkásolvasók arányát, a mezőgazdasági dolgozók, il­letve a gyermek és ifjúsági ol­vasók arányát is. A kölcsön­zések során a politikai, társa­dalmi tájékozódáshoz, az álta­lános és szakmai képzéshez szükséges ismeretterjesztő és szakkönyvek, illetve folyóira­tok, lapok olvasottságának szélesítésére kell törekedni. Ejtsünk szót a könyvtárak korszerűsítésének szükséges­ségéről is. Az elkövetkezendő időszakban meg kell oldani a megyei könyvtár és a városi ifjúsági könyvtár megfelelő el­helyezését. A balassagyarmati könyvtár további működésé­nek érdekében a művelődési központtal együtt szükséges megépíteni a könyvtárat is. A körzeti könyvtárakban pe­dig gondoskodni kell a kör­zeti, letéti állomány raktári el­helyezéséről. ■a A következő tervidőszakban célunk Nógrádban, hogy az or­szágos tervekkel összhangban, a megye lakosságának lega­lább huszonöt százaléka könyvtári olvasó legyen. Itt csupán azt említjük meg, hogy elsősorban a megyei könyvtár, de más könyvtárak is fokozott gondot fordítsanak a helyis­mereti munka segítésére, ala­kítsanak ki helyismereti gyűj­teményt. A közművelődési könyvtárhálózat tervezett fej­lesztésének alapfeltétele ter­mészetesen az, hogy az állami és szakszervezeti, illetve a központi és helyi szervek együttműködjenek az anyagi erőforrások gazdaságos és koncentrált felhasználásában. E gondolatok és gondok je­gyében tekintünk Nógrádban a III. országos könyvtárügyi konferencia munkájára, amely minden bizonnyal további ösztönzést jelent számunkra is a könyvtári tevékenységben. És ismételten köszöntjük e munka alapját is: a könyvet, T, E. jVöröskor János: A fekete macska visszatér HÉMRtGÉHY — Miért nevetném ki?. . Mint sors, persze, mégis­csak szörnyű!... — Az egész családé az. Szolnokról jöttek ide, egy apró állomásra, voltaképp büntetésből Az asszony ta­valy meghalt, s a férfit annyira megviselte a dolog, hogy szolgálat közben valami hibát csinált. Elfelejtett valamit, egy jelzést, amit időben kellett volna leadni, s a mulasz­tás majdnem katasztrófát okozott... — Sajnos — bólintott Beke —, a vasúti szolgálat nem alkalmas munkaterápiára. — Katit valamennyien szeretjük, mindenki kedves hozzá. Szívesen felvettük volna a kollégiumba is, de nem volt rá szükség, összebarátkozott Erikával, s Baloghék külön szobát biztosítottak részére. Ez neki, a nyomorék lába miatt, előnyösebb a kollégiumnál... Igen, gondolta Beke, mindez nagyonis hitelesen hangzik. A gyanús dolgok így rendre ártatlan irányba fordulnak. A sorompó korai lebocsátását megokolja az állomósfőnök múltjából fakadó óvatosság; Király hazug­ságát, titkos besurranásait a szemközti fruskák vetkőzé- sének látványa; Medgyes Kati reagálást a defektre, a beteg láb, s a gyaloglástól való félelem, lakásválasztását pedig a gyorsan megkötött barátság. Mindennek talán semmi összefüggése a Vadgalamb elleni merénylettel! — A kislány — mondta eltűnődve az őrnagy — de­rékig igazi szépség. A kék szem, a szurokszín haj, a ke­rek, huncut arcocska... — Bizony — hagyta rá Sárkány tanárnő, — akár egy fekete cica! A városba érve, amikor a tanárnő lakása előtt elvál­tak, az őrnagy biztosra vette, hogy ezt a beszélgetést még folytatni fogják. Más hangon és szigorúbb keretek kö­zött ... Akkor — gondolta Beke — alighanem Kertész is jelen lesz! De soha többé nem látta Sárkány tanárnőt. To\ább hajtott, a rendőrség felé, hogy érintkezésbe lépjen Budapesttel, s átnézze az időközben befutott ada­tokat. Egy templomnál hirtelen megállt. — 37 — Mise vége volt, s a kapun kiszáJlingózo hívek között meglátta „Fülemülét”. A földrajz tanárnő jó színben volt, arca elégedettnek és derűsnek látszott. Nemhogy szoron­gás, inkább holmi megdicsőülés sugárzott róla. Beke a jelentésekre gondolt: „Csalogány Mária a gyilkossági kí­sérlet óta egyenesen kivirult. Lehet, hogy színészkedik, de az sem kizárt, hogy őszintén hiszi: a gyerekek meg­menekülése az ő érdeme is. Isteni kegyelem volt, ami az ő makacsságán keresztül érvényesült.” Fürge, korát meghazudtoló léptekkel sietett át a kocsiúton: a gyors já­rás hozzá tartozott a tanárnő egyéniségéhez. Beke tudta Csalogány tanárnő címét, s remélte, hogy a kapitányságról jövet otthon találja. A rendőrség vonala azonnal behozta Pestet, az elöl­járó parancsnokságot. Beke gyors és részletes tájékozta­tást kért a Medgyes család szolnoki múltjáról, egyénisé­gükről, kapcsolataikról. — Szeretném — mondta az ügyeletesnek —, ha még ma intézkednétek. Ha lehet, telexszöveget kérek. Mivel Sárkány tanárnő udvarló járói még nem jött anyag, az őrnagy úgy döntött, hogy este még egyszer be­megy a rendőrségre. Kocsiba ült, s pár perc múlva becsengetett .„Fülemü­léhez”. , — Ö, lelkem! — nyájaskodott a tanárnő. — Hát maga itt van még? Nem boldogul ezzel a csúnya üggyel? Pedig mennyit imádkoztam már, hogy tisztázódjon a dolog! A tanárnő bevezette és leültette az őrnagyot az egy­szerű, szentképekkel teleaggatott albérleti szobába. — Nézze — mosolygott Beke —, az ima szövege oly­kor kötetlen. Igaz? Szólhat bármiről. Nos, úgy gondolom, Istennek pillanatnyilag az tetszene, ha részletesen beszá­molna neki a kirándulás előtti estéről. Esetleg az én profán fülem hallatára... — Szívesen, ha elfogad tőlem egy szelet meggyespi­tét... — Meggyest? — lelkesedett az őrnagy. — Bármilyen mennyiségben! — Hát, aznap földrajz szakköri foglalkozás volt, a Balaton meg a Bakony nevezetességeit ismertettem a gye­rekekkel. Közben diaképeket vetítettünk. Fél hét lehetett, amikor szóltak az irodáról, hogy Sárkány kolléga tele­fonált. Kér, hogy azonnal keressem fél. A vetítés tovább folyt, de nekem el kellett mennem. Amikor megérkeztem, Magda nagyon rosszul érezte magát. Rögtön tud­tam, hogy nem képes elutazni, őszintén bevallom, kevés részvét volt bennem. Inkább öröm, amiért én fogok elu­tazni. S csakugyan, azért hivott, hogy helyettesítsem a kiránduláson. — A tanárnő egyedül volt? — Részben. A férje kiszállásra ment. a fia pedig Egerben főiskolás . .. — 38 — — És ki volt ott? — Egy tanítványa, Medgyes Kati aznap Magdánál aludt, hogy reggel a rossz lábával ne kelljen külön be­utaznia Násfáról, s egyenesen innen indulhasson. — No, persze. Ez érthető. — A kislány a szomszéd szobában tartózkodott, s már kényelembe is helyezte magát. A járógépe minden­esetre ott volt az előszobában. Épp csak beköszönt, be­bukdácsolt a mankóival, s amíg ott voltam, nem mutat­kozott többé. Azt hiszem, fürdött. Igen, a víz csobogását is hallottam. — ön meddig maradt? — Ö, egyáltalán nem soká! Magda kért, hogy sies­sek vissza az iskolába, s vegyem magamhoz a jegyeket, a szállásnyugtákat meg az útitervet. Fél nyolckor már ott is voltam a tanáriban. Kinyitottam a fiókot, s az asztal­ra tettem az iratokat, hogy átfussam őket. Tudja, hogy van ez: az ember ott is felejthet valamit. — Természetesen. Más nem történt? — Más? Nem. Illetve... — Nos? — Egy apróság. Egy ablakot közben bezártam. Va­laki nyitva felejtette, s féltem, hogy éjszaka szél kere­kedik. — Értem — bólintott Beke. — Hát, akkor mennék... A tanárnő elvörösödött. — Valamit, hogy egészen őszinte legyek, még köte­lességem elmondani magának. Ön előtt nem kívánom el­titkolni. Igaz, hogy szégyenkeznem kell miatta, de meg- órdemlem. — Ígérem, diszkrét leszek! — Magdának van valakije.... — Ugyan! — De, sajnos. Beleolvastam az asztalon hagyott leve­lébe. Az őrnagy vállat vont. — EH végre ön is asszony..: — Gondolja? — Már miért ne? Az asszonyok kíváncsiak.., — A levél, sajnos, egy férfinek szólt. Magda kétség- beesetten közölte benne, hogy nem tudnak találkozni. Megbetegedett, nem mehet el a kirándulásra, bár „oly szép és romantikus lett volna...” Ha már így van, ha a sors megtagadta tőlük a viszontlátást, legalább a levélben őszinte lesz: igenis, emlékszik a tátrai turistaházban eltöl­tött szép napokra. „Ifjúságom legszebb emléke!” — írta. Hát nem borzasztó? Hiszen férje és gyereke van! Amel­lett oly megfontolt asszonynak látszik! Egy pedagógus, egy matematika tanárnő! Nem képtelenség ez, főhadnagy elvtárs? (Folytatjuk) — 39 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom