Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-15 / 293. szám
11Mindszenti Szóból ért az ember A forrásvíz bugyogásának tisztaságával újjászületett egy mozgalom, amelynek kezdetét hagyománytiszteletünkben kereshetjük. Eltűnt a tartózkodás azok iránt, akik megteremtették e roppant gazdagság varázsát, mert igényelték a bánat után a vigasságot, s mindenekelőtt az őszinteséget. * A téli esték fázós, kabatösz- ' szehúzogató hidege sem tudta megállítani azt a vándorlást, amely hetenként kétszer benépesítette a mindszenti utcákat: asszonyok és férfiak, idősebbek és fiatalabbak vitték el jókedvüket, játékszere- tetüket a kultúrházba, hogy meglepjék ajándékkal nézőiket. Tizenhat próba és mögötte seregnyi álmatlan éjszaka csak a hátteret mutatja, s azt a lelkesedést, ahogy Kis Csitá- ri Mátyásné vezetésével újjászületett a Fonóházas, a Böjti játékok és a lakodalmas, — Hívtak, hát jöttem — hallatszott sokszor a miértre a válasz. A cinkosság húzta ide az embereket, hogy felidézzék régi esték nyelveléseit, dalait és szokásait, hogy megosszák tél idéző erejüket a zsúfolásig telt nézőtérrel, ahol ötszáz ember szorongott és tapsolt nevető kedvvel, s mintegy válaszként megjegyzések röpködtek az ötévestől a hatvanévesig a színpad felé. Egyszóval megértették és újraélték azt a játékot, amely ma már csak a színpadon létezik — hála a megmentők és a ten- niakarók lelkesedésének. Megkapó volt az a finomság, ahogy a táncok közben a férfiak vezették az asszonyokat. Ezt nem lehet tanulni, de még ellesni sem, ebbe születni kell, mert különben hazug lesz minden elképzelés, hiába ragyog mindenkin eredeti népi hímzés. S a jókedv is parttalan, ha üres térben mozog és gazdája pusztán az öncélú játék. Orosz Mihályné, a menyasszony mondta, hogy közvetlenség nélkül nincs őszinteség, nem csúszik ki az ember szájából az a kedveskedő megszólítás, hogy szeretett Jánosom, vagy kitől kérek csókot: csak a Zsuzsikámtól. Kis Csitári Mátyásné — Csomós Sándor, a művelődési ház igazgatójának biztatására — házról házra járkált, ’ beszélt az emberekkel, s ő maga is iparkodott, hogy a kinyílt rózsa és a felröppent páva után összeírja, s megvalósítsa azt a hatalmas hagyományanyagot, amely az igazi játék meghatottságával ajándékozta meg az előadót és a szemlélődött ö harminc évvel ezelőtt járt hat elemit, de emlékező kézzel rendezte csokorba a mozaikokat, s bár egy-két magyamóta is becsúszott, ez csak azt erősíti, hogy foglalkozni kell a csoporttal: ki kell bányászni a játékból azt a néhány salakdarabot, amely elhomályosítja a még nagyobb csillogást. Mert az előadásban nemcsak Idősebbek vettek részt, hanem a fiatalok is. Molnár Laci KISZ- titkár, Kun Tibor, Molnár Sándor, Csomós Pista véget nem éitő lelkesedéssel beszélt a folytatásról, hogy most már ők következnek a példaadás után. Kis Csitári Mátyásné, Bakos Pál, Varga András, Hajas Kis lAszló, Sipos István, Kun Imrévé nem tanult retorikát, de a költészet nyelvén beszélt. Bebizonyították, hogy hamvas és szép a menyasszony, délceg a vőlegény, s a hatvanéves ember is húszéves erővel lép fel, ha saját magát kell bemutatnia, s a népről kell beszélnie. Együtt lélegzett színpad és nézőtér. S a játék komolyságával és örömével mindenkinek az eszébe vésték mindazt, ami megmaradt régmúltról: a summáslányok rejtett és kimondott évelődéseit, a vágyakat, amelyek csillagmagasság- bam szólaltak meg, s körülölelték a mindszenti estét. * Aki ezt a kenyeret egyszer megkóstolja, szájába veszi darabkáját, s a nyelve hegyén próbálgatja ízét, mint a friss borét, az soha el nem felejti borsát, sóját. A kenyeret itt a taps jelentette, s a jó ízt az a sok mosoly, amely örömmel és vígsággal hintette be nemcsak az előadás, hanem a próbák estéit is, s végül mindenkinek meghozta a népművészet nyelvén azt a boldogságot, amelyre már számítottak. Molnár Zsolt Híres dohánytermesztők élnek Érsekvadkerten. A közös gazdaság megalakulása óta pari cellák helyett, nagy kiterjedésű tábláikon termesztik a dohányt a modem gépek segítségével. A termesztéssel foglalkozó százhetvenkét asszony csak így győzi a 140—150 hold pa- lán-tálásét, művelését A dohány termesztése a mezőgazdaságban az egyik legnehezebb munka, A növényre tavasztól a tél végéig naponta kemény munkát fordítanak. Ha kedvező az időjárás, megéri a ráfordított fáradságot Érsekvadkerten a tsz erre az esztendőre négymillió 760 ezer forint bevételt tervezett dohányból. Ezért a pénzért érdemes dolgozni. Az elmúlt esztendő tapasztalatai bizonyítják, ha jó a termés, kifizetődik a munka. A múlt étben 11 forint órabért fizettek, napi 10—12 órát dolgoztak. Az órabérhez még megkapták a 30 százalék nyereségrészesedést. Mindezeket tudva, keresltük fej. Érsekvadkerten a dohánytermesztő asszonyokat. Az új major korszerű dohánysi- mítójában dolgoznak. Osztályozzák a termést é« szállítják az átvevőhöz. A sírni tóban vidámak szoktak lenni, szokatlan volt, hogy most komor a hangulat Nagy József, a dohányosibrigád egyik vezetője megmagyarázta: — Ez az esztendő a dohányosoknak nagyon kedvezőtlen volt... Aki csak egy kicsit is foglalkozik a mezőgazdasággal, nem kételkedik a brigád vezető szavaiban, A gok csapadék, a gyakori \ iharok ledöntették a dohányt. Az asszonyoknak szálanként kellett visszaállítani. ha azt akarták, hogy levelet törjenek róla. Azután jött a jégverés. Szitává verte a növényt majd a leveleket megülte a peronoszpóra. Holdanként 16 mázsát terveztek, de jó, ha elérik a 11 mázsát. Ez a simítás befejezésekor derül majd ki. A dohánynál nem a mennyiség a minden. A minőség biztosítja a jövedelmet. Elsőrendű minőségű dohányt az érsekvadkertiek az idén nem tudnak adni. Érthető fr.it kedvetlenségük. Kiszámították. hogy a múlt évi 11 forintot meghaladó órabér helyett az idén 6 forint órabért keresnek, annak ellenére, hogy többszörös munkát fordítottak a dohány termesztésére. A brigádvezetővel való beszélgetésünket az asszonyok közül sokan végighallgatták. Elkeseredetten közbeszóltak: — Megyünk a tsz-ből... — Másutt te kapunk munkát és jobban fizetnek! — A vezetőség nem törődik velünk! A hangulat nem a legjobb az asszonyok között. Molnár IgnAc, a tsz-veze tőség tagja, a dohányosbrigád másik vezetője mondta: — Az asszonyok körében megromlott a munkamorál... Ne vitassuk most, milyen ember az a tsz-tag, a gazdaság birtokosa, aki olyan álláspontot képvisel, hogy a mostani időjárás okozta nehézségekből semmit sem \ állal és a jóban marad csak termelőszövetkezeti tag. Helyesebb, ha ezit helyben, egymás között, az érsekvadkertiek beszélik meg. Ha a tsz vezetősége ennek a lehetőségét nem teremtette meg, akkor mulasz. tást követett eL Az évzáró közgyűlésig még pótolhatják. Igaz, Halaj Ignác, a növénytermesztési brigádvezető nagyon indulatosan kijelentette, hogy az asszonyokkal erről több esetben is beszéltek. Ha ez így van, akkor érdemes lenne elgondolkodni, hogy a dolog lényegéről szóltak-e? Az asszonyok megértették-e miről van szó? Nem az történik-« Érsekvadkerten, hogy vannak, akik a rossz hangulat keltésével maguknak akarnak tőkét kovácsolni? Ezeket rendre kell tanítani! A tsz központi irodáján érdeklődünk tovább. Kiderült, az asszonyok igazat szóltak. A dohányosok jövedelme az idén ki*oV>b l«Kz mint az elmúlt esztendőben volt. Erről viszont semki sem tehet A keletkezett kárt a tagságnak közösen kell vállalni. A mezőgazdaságban ez így volt évszázadokon keresztül, így is lesz, ki tudná meddig. Az viszont nem igaz, hogy a vezetőséget ez nem foglalkoztatja. Keresik, kutatják, hogyan pótolják a kiesést. Aztán az asszonyok is eltúlozzák a bajt. Jakubecz Jánosáé dohányos munkalapját nézegettük. Szeptember 30-ig 9212 forintot keresett. A számítás szerint ez nem 6 forintos órabért, hanem 7,30 forintot jelent. Az év végéig ez az összeg még tovább emelkedik. Megkapja a 30 százalék nyereségrészesedést is. Ez vonatkozik minden munkáját rendesen elvégző dohányosra. Ezek tények, tehát oktalan dolog a rossz hangulatkeltés. Ha a dohányosoknál valamivel alacsonyabb lesz a bevétel minit az elmúlt esztendőben volt, a kiesést az állat- tenyésztés vagy valamelyik más üzemág még pótolja. Nagy károsodás tehát nem érheti a tagságot. Ha mégis szerényebb a jövedelem, azt nem emberek okozták, hanem az időjárás. Ezt a gondot a tsz-tagnak becsületből is meg kell osztania a vezetőséggel. A tanulságot mindeneset!« le kell szűrni, a tsz vezetőinek. a pártalapszervezetnek Érsekvadkerten most a legfontosabb helyre a tagság sorai között végzett politikai munkát kell helyezni. Bobál Gyula Tapsolt és derült a közönség. Az előadás befejeztével nem ért véget a játék, beszédtéma lett, és lesz, akár a nemrégiben megtartott szülét. Együtt örült a sikernek Jióesztag és bányász, kereskedelmi tanuló és MÉK-alkal- mazott, nyugdíjas és lakatos. A helybéliek saját magukat köszöntötték, s nem mintha nem kellene nekik egy-egy drámai előadás, azt fogadták el igazul, ami róluk beszélt, hogy útitáskába pakolt emlékként átadják a fiataloknak mindazt, ami régmúlt időkben velük történt. Fénylett a 62 éves Bakos Pál szeme a meghatottságtól, s oly magabiztossággal mozgott a színpadon, mintha valódi lakodalomban lenne. Vagy beszéljünk a 61 éves Kun An- tainéról, Örzsi nénémről, akinek felszaladt a vére, amikor egy fiatalasszony azt mondta neki az utcán: — csak nem abba a oécóba megy?! De sorolhatjuk a többieket, Usák Lőrincnét, aki csapatvezető a lueszben, s esténként eljárt a „kultúrba”, pedig vállaiban érezte a munka húzását, s mégis: az őszinte vígság többet ért minden fáradtságnál. Volt, aäd saját menyasszonyi ágyát hozta el, hogy megfelelő legyen a környezet, s a bukros dunna égőpiros színeinek melegségével lássa el a színpad- szoba hangulatát Czinite már sistereg a ce- M ruza, bemelegszik a szorzógép; saámoszlopoklkal teleirt papírlapok borítják az asztalt a téeszvezetés legbelső műhelyszobáiban. Egy hónapos a mezőgazdaság és az állam kapcsolatait újrarendező kormányhatározat sorozatban jelennek meg a végrehajtási rendeletek. Szerte az országban számolgatják, milyen hatást várhatunk, mire ösztönöz az intézkedéseik ösz- szefüggő csokra. Ne kerülgessük a forró kását, mondjuk meg, hogy a számolás végieredményeit látva az első hatás sokfelé az el- kedvetlenedés volt. A mező- gazdaság, közelebbről a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzete jövőre valamicskével feszítettebb lesz. Éveken át megszoktuk, hogy az új és új kormányhatározatok a lehetőségekbe valami pluszt adtak. A mostani nagyjából azonos a tavalyival, sőt a terhek egy kissé országos átlagban is növekednek. Mivel azonban a változások egyik lényeges vonása a fokozódó differenciálás, helyenként igen tarka a kép. A gyengébb szövetkezetek pluszt kapnak, a magasabb jövedelmi és földadókul- csokba tartozó szövetkezeteknél azonban az elvonás összege jelentősen is emelkedhet. Ezek a tünetek szültek helyenként aggodalmat. Mire ösztönöz? Mielőtt válaszolnánk ezek- kenti a műtrágyaadagokat, élnék a mezőgazdasági vezetők- adja a növendékáliaitokat, lenek, akik talán némileg el- állítja az építkezéseket. Ez az, kedvetlenedtek, megkérjük ami ellen ösztönözni kíván az őket, hogy csupán a napila- állam. Igaz, nehéz esztendőnk pókban megjelent információk van az idén, a termelés folya- alapján fussanak végig az matosságánaík biztosítása nem állami vállalatok és az ipar könnyű. De aki az edért szín- ösztönzési rendszerén? Látni vonaltól visszalép, az esetleg fogják, hogy a helyzet ott is a csökkenést konzerválja, az azonos, bizonyos pontokon idei gyenge termés után ,.bestieg feszítettebb. Nincsen szó biztosít”, jövőre is egy legíel- arrói, hogy a mezőgazdaság jebb közepes termést» Abból ellen hatna bármiféle ténye- a közepesből pedig valóban ző. Arról van szó, hogy elő- nehezen fogja fizetni a jó térbe kerültek bizonyos egyéb szövetkezet a progresszív adófeladatok — lakásépítés, szol- kait. gáltatások stb. — és ezért a Az ösztönzés további fiö irá- tenmelő szektorokat általában nyai is jól felismerhetők. Fo- a hatékonyság fokozására ősz- kozni a hozamokat, az állat- tön zik. Tehát arra, hogy a tenyésztés fejlődési ütemét meglevő álló- és forgóalapo- úgy serkenteni, hogv az meg- kat, fizikai és szellemi kapa- haladja a növénytermesztés oitást hasiználják ki jobban, fejlődését. Erre biztatnak a ne széltében terjeszkedjenek, stabil árak, a szilárd takar- hanem fölfelé nyújtózkodjam mányhelyzet, a beruházási tónak. mogatások, a kocalétszámot Ezért semmi meghökkentő védő állami intézkedések stb. nincs abban, ha most azt Talán a baromfi az egyetlen mondjuk, hogy a mezőgazda- terület, ahol a tendencia nem ság legfontosabb feladata: a egyértelmű. A baromfikapa- termelés folyamatosságának ciitás fokozására nem kedve- biztosítása. Súlyos hibát követ zőek a körülmények, itt inéi az, aki nehezen összedolgo- kóbb a meglévő beruházások zott szám oszlopaiból levont jó kihasználása, legfeljebb a következtetések alapján csők- saját feldolgozás irányába nál, irreálisan túlzott kockázatokat vállaljon egyes gazdasági döntéseknél, főként a beruházásoknál. Lám, az ideá tapasztalait is megmutatta a mezőgazdaságban, hogy itt mutató tapogatózás az éssze- fixre tervezni nem lehet. És rű. megmutatta az idei év azt is, Az állattenyésztés beruházá- hogyha megfeledkezünk az saira ösztönöz a közgazdasági embereikről, akikor esetleg elkörnyezet, de nem egészen az veszíthetjük az embereket, eddig megszokott módon. Az Nem csupán a beruházáshoz 56 százalékos állami támoga- szükséges tehát a biztosógos tás automatikus a szarvas- anyagi fedezet, de a személyi marha- és sertésférőhelyek bő- részesedéshez is. A teeszekben vítésére, de nem jár minden ezek számára a jövőben na- körülmények között. Az állam gyobb biztonsági tartalékokra látni akarja, hogy a téesznek van és lesz szükség, csakugyan megvan a saját A mezőgazdaságra eddig — anyain ereje, mégpedig nem- különösen az utóbbi években csak az építkezésekhez, de a — robbanó tempójú fejlesztési, felszereléshez és a benepesí- beruházás volt a jellemző, biteshez is. Megkívánja, hogy a zomytalansági ' tényezők árán beruházás új férőhelyeket is. Ügy tűnik, hogy most a eredményezzen és biztosítéko- „fontolva haladás” időszaitoa kát kíván arra is, hogy a fel- következik. Legalábbis a gazhasznált pénz valóban rövidé- daságok jelentős csoportjai- sen húst termel majd a nép- ban. gazdaságnak. Ez végered- .... menyben közös cél, hiszen a on tolva haladunk talár, téesznek is érdeke, hogy az de változatlanul előre, építkezés ne nyúljon el a vég- ^ passzív védelembe vonulás- telenségig és a kész istállóiban ra* a lendület elvesztésére, a legyen állat is kezdeményező kedv feladásáAz egépz légkör azonban ra semmi, de semmi nem őszóvatosságra int. Tarthatatlan, tönöz a némileg megváltozott; hogy a mezőgazdaság, ahol a közgazdasági környezetben bizonytalansági tényező egyéb- selrn’ ként is nagyabb az átlagos- Földeák! Béla NÓGRAD — 1970. december 15., kedd 5
