Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Az Állami Népi Együttes .Jeles napok” című műsorából. Selmeczi Tóth János felvétele A Nagy ígéret* Van, akinek nagyon ]ől tézője, aki disznótorra szóló szert, fedcsaiiták Budapestre megy a dolga, aztán elcsúszik, meghívás alapján, tehát ci- egy régi, nagyhírű egyesületa narancshéjon. De fordítva is, vilként tartózkodott a tanyaimegtörténik. Valaki elcsúszik, központban, de á sok májas aztán irtó jó dolga lesz. Per- hurka sem nyomta el benne a eze nem okvetlenül narancs- hivatástudatot. így aztán, mihéjon kell elcsúsznia. Vegyük re a libalegelőn vége lett a Magodics Béla, vagy ahogy a mérkőzésnek, Mamzell is megrajongói még ma is meghatott szívvel emlegetik, Pimpi ese-i tét. Ha annak idején azt a bizonyos tanyaközponti döntőt nem a li'baíegelőn játsszák, a kis Magodics fiú élete is más-i képp alakult volna. állapodott az öreg Magadicsbe. Tündöklő tehetetlensége itt érte el a csúcsot. Külön szótárt állítottak össze neki. mert sehogyan sem tudta megértetni magát társaival, ör- döngős cselei is csak a szünetben sikerültek. Mindennek köcsal, hogy a Béla gyerek egy vetkeztében gyorsan előlépett, konyhabútor ellenében ezentúl ö lett a Legnagyobb ígéret a megyeszékhelyen rúgta a) és természetésen a válogatott bőrt. állandó tagja. — Felelősségem teljes tuda- Innen is vonult nyugdíjba, tálban állítom — mondta egy gebines presszóba, hun A „„„*>»« —né», « .1- íí0nhat k0rtb“' Magodics gyerek fantasztikus dolgokat tud. Nagy ígéret! A többi már olyan volt, mint egy tündérmese! Magodics Pimpi először a tartaléksó félidő közepén következett íJwXST t, ti be. A balszélről nagy erővel tekezleten hogy az a süvített el a labda a kapui előtt, úgy a tizenhatos vona-1 Ián. Mindenki azt hitte, hogy érintés nélkül távozik majd a pályáról. így vélekedett Ma-t __ ___^ _____________ i gadics is, _ aki a jobbszélen csapatban játszott, minden vá- íicsörgött és a vb-titkár la- rakozást felülmúlóan rosszuk nyának udvarolt. Aztán elkö- De azért néhány elképesztő szönt és alibibal rohanni kéz- mutatványt is produkált. Egyheti a labda felé. Vágta köz- ^zer például villámgyorsan eiben elcsúszott valamin, ami futott a jobb szélen és csak egy forgalmas libalegelőn lép- harmadnapra találták meg a •ten-nyomon előfordul. Mint Zalaszentgrótra vezető or- egy csapkodó szárnyú repülő- szágúton. Ezért egykettőre felgép. úgy közeledett vagy ot hozták az első csapatba. A métert a légtéren át és a föld- Nagy ígéreteket ugyanis egére szállás pillanatában a feje szén más szempontok alapján össze ütközött a labdával. Még- hell elbírálni, mint a közön- hozzá oly hatásosan, hogy a séges sportolót. Minél gyen- labda megrökönyödésében be- gébben szerepel a Nagy ígéret, úgy fokozódik iránta a bizalom. Érthető. Hiszen, ha Kürti András Eltört vívótőr VAN EMBER, akiről már messziről látni, hogy ez egy szellemes valaki. Az ilyen ember arckifejezéséről, mosolyáról, sőt még a járásáról is tudni: csak egy megfelelő „aláadás” kell, és már villan is a toledói penge. Másakról viszont az elmélyült szellem aureolája sugárzik, és ehhez nem szükséges sem vastag szemüveg, sem egyetemi tanári cím, de még magas homlok sem. Esetleg csak kezük egy mozdulatával árulják él magukat, amint lassan, finoman — vagy éppen nagyon is hevesen —, megsimitják a hajukat. Az ember — ha nincs fából —, látja, hogy tenyerükkel sisteregve kitömi készülő gondolataikat tartják vissza. K. Havas Géza egyszerre volt szellemes és szellemi. Gu- nyoros arckifejezése, de még vékony kis bajuszkája is ugyancsak vékony ajkad fölött, előlegezte azt a pesti Cy- ranót, akinek csak egy mondat kell, hogy azt (és a mondat lehető legtávolibb vonatkozásait is) rögtön szételemezze. Amikor a mai József Attila (akkor gróf Tisza István) utcán Nagy Lajos bemutatott neki. a délutáni újság egy, látszólag éppen József Attilát dicsérő cikkét szedte atomjaira. Az újságot Nagy Lajos mutatta neki, és ő rögtön kiolvasta abból a jóindulat mögötti lekezelést, az okoskodásba csomagolt tudatlanságot Egyik jellegzetes megnyilatkozását tehát annak az „enciklopédikus tudatlanság”-nak, amely kifejezést különben szintén ez a baloldali publicista és esszéíró, akkoribari (1942-ben) éppen könyvügynök — tett divatossá. Hogy nemcsak szellemes riposztozó volt, és, hogy több mint viztuóz debatter, azt már elárulták erős szálú, kondor haját simogató — hol lassú, mélázó, hol meg ideges és indulatos — mozdulatai is. Később szavaiból is megtudtam, hogy elégedetlen azzal a „dumáló kedv”-vel, amellyel a természet megverte. — Nem mondom, meg szokták érdemelni azok a fickók és azok az írásművek, akiket és amelyeket régebben mostanában meg csolatbam, idegeinkben néha olyan élmények lényegét őrizzük, amelyek csak jóval az élmény születése után lettek igazán élményeinkké. Eléggé elmosódott bennem az, amit K. Havas Géza társadalomról, történelemről, irodalomról mondott nekem. Az egyéniség — hol töprengő, hol felvillanó, izgalmas ember —, lenyomata azonban bennem maradt. Üzleti utakra kísértem a Vilmos császár úti (Bajcsy- Zsilinszky út) és Múzeum körúti antikváriumokban. Itt kereste vékony kenyerét. Több helyütt úgy megalázták, hogy az üzlet ajtaja előtt megfogadta: ide soha nem jön visz- sza, inkább éhenhal. Nekem, a félig gyerekembemek kellett rábeszélnem — a mellékutcákban sétálgatva —, hogy ne veszítse kedvét, hisz’ felesége, anyja van, és különben is; mik ezek az apró megaláztatások ahhoz a nagy és egyetemes megaláztatáshoz képest, ami ránk nehezedik?!... Elcsendesedett, majd azt fejtegette, hogy igazam van, mert ha valaki nem fog fegyvert (kockáztatva a halált is) például vitéz Szombathelyi Fe- rencre, vitéz Béldy Alajosra, vágy Chorin Ferencre, hanem vállalja a könyvügynöksóget, az csinálja következetesen ezt a dolgát is. — Már pedig a megaláztatások könnyen vevé- se belemosolygás a ripőkök pofájába, hozzátartozik ehhez a szakmához... Szótlanul mentünk tovább, de általában gunyóros (ellenségei szerint szemtelen) arckifejezése most szomorúvá változott. Csak bálványa, József Attila lehetett ilyen szomorú, — egyik arcképének tanúsága szerint. És barátja, Pásztor Béla költő volt mindig ilyen, talán még József Attilánál is szomorúbb. (Húszéves se voltam, de már érzékenynek kellett lennem az emberi arcok , szomorúságaira...) ' szerint a képviselőt már az is mélységesen felháborította, hogy a fürdőszolga kijelentette: „Eötvös politikai eszméit odaadom a Magyarország 1514-ben egyetlen fejezetéért.” A képviselő úr ugyanis Eötvöst, a politikust tisztelte. Regényeit viszont, — mint ahogy általában az irodalmat —. gyermekded játéknak tartotta.) De aztán gondolt egyet, tollat, papírt kért, és másna óra esedékes parlamenti felszólalásába belecsempészte a „Császár” alkalmazottjának néhány megfogalmazását. És sikert aratott vele. (Persze nem a jobboldalon.) El tudom képzelni, hogy ez a történet szóról szóra igaz. Mert azt fültanúként vallhatom, hogy K. Havas majdnem teljes fejezeteket tudott kívülről a „Magyarország 1514-ben”- böl. / Ami gondolatait illeti, azokból megőrzött néhányat a Széchenyi Könyvtár folyóirattára. Néhányat, ami nem jelenti, hogy ne lennének meg hiánytalanul azok a „Népszava”-, „Századunk”- és „Szép Szó”-számok, amelyekben cikkei, glosszái megjelentek. A „néhányat” arra vonatkozik, hogy ezekben az akkor bátorságot igénylő, antifasiszta írásokban mégis inkább csak a szellemes ember van benne, de nincs jelen kellő mértékben és mélységben a szellemi ember is. Másoktól, idősebbektől tudom, de magam is érzem, hogy jóval több volt benne, mint amit leírt, agyát — külső nehézségek miatt, de tán alkata fogságában is — nem „borította ki” igazán. Pedig oly nagy — és ha e kifejezést nem éppen ő használta volna ironikus jelzőként, azt mondanám, enciklopédikus — tudás volt a fejében! És a szíve is teli volt. Dühhel, haraggal a megalázás és a szolgaság ellen, együttérzéssel a megalá- zottak iránt. és a megtévesztettek AGYA ÉS SZÍVE kincsét több mint huszonöt évvel ezelőtt rabolta ki a haláL Éppen negyven éves volt, amiBókai László egyik kedvenc „lemeze” volt annak a polgári demokrata képviselőnek a kalandja a harmincas évek _____ elején, aki a „Császár” uszoújs ágban, dában egy könyvért szalasztót- kor meghalt egy náci deportá.................. szavakban kabinjába a fürdőszolgát, ló táborban. Günskirchenben. k ikészítettem. *Ezek a harcok & mert a könyv Eötvös Jó- Halálát Örkény István írta azonban elszívják a levegőt ^ műve. »A XIX. század meg egy néhány soros „egy- legbensőbb gondolataim elől... uralkodó eszméi” volt, a kis percesében, ö az a „doktor Azokat ki fogja leírni? bajszú, vékony, kondor hajú K. H. G„ akit — mert a lafiatalember — K. Havas, per- gerben is vitázott — agyon- Túl fiatal voltam akkor, es sze — a múlt század uralko- lőtt a puskát birtokoló kisebb- viszonylag rövid ideig ismer- dó eszméiről való véleményét rendűségi érzés. így halt meg, hettem csak a hamar büntető- fejtette ki. Vitába szállva így kellett meghalnia: szobornemcsák a képviselő úrral, hál méltóbb emlékjelet állít hanem Eötvös Józseffel is. A képviselő előbb ki akarta rúgatni a szolgát a fürdőből, századba behívott K. Havas Gézát ahhoz, hogy valóban meg is értsem gondolatait, amelyeket — talán éppen ifjúságomtól meghatva — kifejtett előttem. De ahogy van előlegezett ítélet a szájukat még ki sem nyitó szellemes & szellemi emberekkel kapvillódzó, furcsa egyéniségének mesteri „egyperces”. „Doktor” azonban nem volt K. Havas Géza. A proletár szármaahol befolyása volt. Hiszen ez zású publicista négy polgárit a fiatalember egy csomó lá- zító dolgot mondott. (Bókái végzett. Antal Gábor csavarodott a kapuba. GóöólH! a h« hm mm» sssrsrÄÄSÄ ünnepelte a látványos diugó szerzőjét, kedvesen lecsürhéz- te a vendégcsapatot, mert nyújt egy labdarúgó, akkor mint Nagy ígéret már el is veszett! Akkor mindössze egy jó kis focista. Olyan, amiből azért vidéken is megadják ai tizenkettő tiesz ki egy’tucatot. Ez** szemben az igazi Nagy la a folytatást. Egy középkorú ^éretnél ' tel esen mindegy férfi azonban, miután néhány hoav hoavan s^renel á fí szót váltott a szomszédjával mert ő a jövő embere, gyorsain feltúrté a kábát gaM lérját és sietve távozott. Ez a Magodics Pimpi: ilyen igazára férfi nem volt más, mint Nagy ígéretnek mutatkozott, Mamzell Ernő. a megye leg- -neun okozott csalódást azok- jobb labdarúgócsapatanak in- mák, akik bíztak benne. Any_________ myira tökélyre vitte például a lab da nélküli mozgást, hogy havonta legfeljebb egyszer találkozott vele. így aztán hamarosan országos hírnévre tett *A szerző nemrég megjelent, Nyomjuk a sódert című humoros kötetéből. 8 NÓGRAD - 1970. november 22., vasárnap AHOVÁ BEJÁR A VILÁG D élután kettőtől tízig. Nyolc órán keresztül szaladgálni az asztalok között. Türelmesnek és udvariasnak lenni. Mosolyogva, vagy legalábbis figyelmes arccal kiszolgálni annyi vendéget. Annyifélét. Az egy Jaffa mellett üldögélő halk szavútól a begőzölt duhajig. Ez az én munkahelyem. Ez az espresszó. Ez az én munkám. Utálom és szeretem. Ugye nem értik? Ott, annál a belső asztalnál három férfi és egy fiatal nő. Ügy olvasok bennük mintha könyvet lapoznék. A nő nem látszik válogatósnak, de már bizonyéra belefásult a rossz ízű kalandokba. Nem tartozik egyik férfihez sem, de •valamelyikükkel azt hiszem mégis le fog feküdni. Hogy melyik lesz az a férfi? Talán ai. a rövid hajú, dagadt figura... A másik asztalnál két férfi. Az egyik a távolabbi sarokban ülő társaságot figyeli. Ott ül egy kis molett tizenéves, meg egy vékonyabb, fiús kislány két kölyökkel. Látszik a lányokan, hogy a fiúk nem jöhetnek számításba náluk. A férfi sem. Ma este egyiküknél sem lehet jó. Egyrészt azért, mert korántsem annyira hódító jelenség. Másrészt azért mert — mint a férfiak többsége — gyáva. Csodára vár, hátha történik valami. Hogy véletlenül a karjaiba hull a lány. Még a kisujját sem kell megmozdítani. De ez nagyon ritkán szokott előfordulni. Jóformán csak a filmekben. Valahogyan úgy van vele hogy akarja is, meg nem is. Szeretné is a csodát, meg tart is tőle. A harmadik férfi szót sem érdemel. Szürke és szánalmas alak, aki mindig oda sodródik, ahova a társaság, a haverok. Ha isznak, iszik, ha énekelnek, énekel, ha duhajkodnak, akkor ő is veri az asztalt. Lehet, hogy a maga módján nagyon rendes, becsületes fickó, de nem rajta, hanem általában a környezetén múlik, hova vezet az útja. Közben a kis molett — egy pillanatra sem esve lei a társalgás menetéből — lopva-lopva a helyiség közepén álló oszlopra fölszerelt tükörbe tekintget. Látja benne, hogy két asztalai odébb ugyanabban a sorban magányos férfi üldögél. Azt képzeld, hogy a férfi nem'veheti észre az érdeklődését. Mit akarhat tőle. Talán ő is csodára vár? A magányos férfi egykedvűen szívja a cigarettáját. Lehet, hogy azt hiszi, nem ismerem meg. Igaz, sokat változott. Egy—másfél év sokszor letörölhetetlen nyomokat hagy a bőrön. Arca fáradt, gyűrött, szemefehérjében vérerek vonalai világítanak. Bizonyára sokat iszik és éjszakázik. Mi is így ismerkedtünk meg. Egy konyak, kettő, három? Nein számoltuk. Annyi problémám volt akkoriban. A ronda kis butik, ahol hideg és huzat van, és egész nap nincsen megállás. Nem volt nekemvaló. Egész nap állni 'a nedves farácson, konyákig turkálni a mosogatódézsában. Fújj! És a férjein, aki állandóan a féltékenységével zaklatott. Okkal, ok nélkül? Semmid sem történik ok nélkül. De mi vagyok én? A tulajdona, a rabszolgája? Ráadásul a kicsi akkoriban állandóan betegeskedett. Délutánonként, mielőtt menni kellett érte az óvodába, már a torkomat szorongatta áz aggodalom, jól van-e, nem történt-e valami baja? időben tudok-e érte menni? Mert a vendégek olyan értetlenek. Csak rhég egy korsó sört, kisasszony! No, még egy konyakot Hogyan magyarázzam meg nekik, hogy egy kortyot sem? Nekem mennem kell. És akkor jött ő. Már bezártam, de még mindig együtt voltunk. Már magam sem' értem, hogyan történt. Alig vártam, hogy lehúzhassam a redőnyt és magához öleljen. Szánalmasai! gyenge voltam és éhes a szeretetre. Szeretet? Mi köze is lett volna annak a szeretethez? Csupasz testiség volt. Semmi más. Nekem mégis jól esett. Még a fiamról is elfeledkeztem. Egy kicsit tetszett is nekem, hiszen olyan félszeg, kisfiús volt, égő nagy szemekkel, idegesen remegő, mohó kezekkel. Néhány pillanatig talán boldog voltam. Pedig nem volt több, csak ital és hangulat. De mi a boldogság? Hangulat. A véletlenek szerencsés egybeesése. Jön és elmúlik. Egyetlen egyszer voltunk együtt Azóta nem találkoztunk. Most itt van. Mit gondoljak róla? Szóljak neki, i
