Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Szupertiszta bizmut Kijevben sikeresen kiállta az üzemi próbát a különle­gesen tiszta bizmut előállítá­sára szolgáló berendezés. Ez az ukrán tudósok által konst­ruált berendezés lehetővé te­szi a szinte abszolút tiszta (89,999) bizmut előállítását. ' A törékeny, könnyen olva­dó bizmutot széles körben használják fel a félvezetőik új osztályainak előállítására. Ez a fém tulajdonképpen az ólom. a réz és a nikkel el­választhatatlan „útitársa”. Ezért leválasztása ég tisztítá­sa igen nagy nehézségekbe ütközik. Elég ha annyit mon­dunk. hogy a nemzetközi szabványban előírt tisztaságú bizmut előállításához a gyá­rakban ma 12 különböző tech­nológiai művelétet kell vég­rehajtani. Az olsff szocialista szerződés A „Ii.rasz.nij Viborzsec” ne­vű lenén grádi gyár egyik üze­mében emlékoszlopot állíta­nak fel azon a helyen, ahol aláírták a szocialista munka­versenyről szóló első szerző­dést. Ez a szerződés^ amelyet 1929. március 15-én kilenc él­munkás írt alá. vetette meg a szocialista munkaverseny le­nini eszméjének megvalósítá­sában a legnagyobb tömegeket átfogó munkamozgalom alap­ját. Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Kiss László (Salgótarján) Szomjúság című zsűri 4 pontot adott fényképére a tgy élnek a munktlscsaládok Nem a származás teszi. Ki mire VÁLASZTÓVÍZNEK is szokták mondani az elmúlt három esztendőt, a gazdaságirányítás mai modelljét, mert a különböző beosztású vezetők minden tekintetben rá vannak szo­rítva, hogy jól gondolják meg mielőtt igent, vagy nemet mondanak, akár a gyártmány- összetétel megváltoztatásáról, akár a beru­házásokról, akár új termék bevezetéséről, a műszaki fejlesztésről vagy a bérezés tovább­fejlesztéséről, tökéletesítéséről van szó. Mind­ez ellentmondások közepette történik, amely­nek során kitudódik: ki mire képes. Hiba volna azonban agy-egy kudarcból ál­talánosítani, kimondani a végső szentenciát. A mai gazdasági környezetben, amikor az előrelátásnak, a távlatokban és összefüggés­ben való gondolkodásnak nagy jövője van, egyik-másik intézkedésben még a legna­gyobb körültekintés mellett is becsúszhat­nak kisebb vagy nagyobb hibák. Ezek közül van, amelyiket csak részben, másokat pedig egyáltalán nem lehetett volna elkerülni. Ez vele jár a fejlődéssel, az előrehaladással. Másképpen szólva: a rizikó vállalásból faka­dó esetleges kellemetlenségeket nem helyes kizárólag a hozzáértés hiányénak feltüntet­ni. Amikor egy dolog többször és gyors egy­másutánban ismétlődik, s remény sincs arra, hogy az áldatlan állapot megváltozzék, ak­kor már nem beszélhetünk kockázatválla­lásról, átmeneti jelenségekről. A salgótarjáni városi ' párbértekezlet írá­sos beszámolója is utal erre a problémakör­re, amikor az alábbi megállapítást teszi: >rA reform érvényesülésével, az önállóság növekedésével együtt a gazdasági vezetésben jelentős differenciálódás következett be. An üzemek vezetőinek többsége megoldotta az új feladatokat, jól élt a megnövekedett lehető­ségekkel. A vezetésben megvan a kezdemé­nyező készség, a belső tartalékok feltárására való törekvés egyre inkább tapasztalható. Az üzemek egy részénél viszont megmutatkoz­tak a vezetésbeli gyengeségek, egyenetlensé­gek. A gyakorlat bebizonyította, hogy haté­kony vezetést régi módszerekkel, spontán „ve- zetgetéssel” még képzett szakemberekkel sem lehet megoldani. Továbbra is szükséges, hogy a gazdasági vezetés figyelmünk középpontjá­ban álljon. Az eddiginél gyorsabban és ha­tékonyabban tegyünk lépéseket a jelentke-, zö feszültségek feloldása érdekében. A ve­zetés színvonalának emelése minden szinten fontos feladat marad.” képes? hajtásához, máskor meg fordított a helyzet Tanúsítja ezt a: öblösüveggyár, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek, a síküveggyár, több tanácsi és kisipari szövetkezet munkája. Bármilyen sokrétűek, alaposak, sajátosak és elismerésre méltóak az egyéni kiváló ké­pességek, önmagukban azonban elszigetelt je­lenségek. Még a legklválóbbalcnak is szűk- v sége van segítőtársakra, kontrollra. A végre­hajtásnál legtöbb segítséget a heiyes elkép­zelések megvalósítói, a munkások tudják ad­ni. Ezért a megítélésnél, a vezetői produk­tummal beleértjük azt is, miként tudta el­gondolását megértetni, elfogadtatni és meg­valósíttatni a rábízott emberekkel, s e köz­ben mit tanult tőlük. Sajnos, erről az Igen fontos momentumról esetenként megfeledkezünk, kihagyjuk a megítélés kialakításakor. A célravezető mód­szereknek gazdag tárháza van. Hogy azokból melyik a legeredményesebb, azt előre sbha- sem lehet tudni. Néha az elsőre sikerül ki­választani, máskor meg hosszú idő kell hoz­zá. Bármelyikről is legyen szó, a leghaté­konyabb, a legjobb az. amikor a munkások döntő többsége a vezető eszével, fejével, elő­relátásával gondolkodik, illetve azonosítja magát. Ezt viszont csak az a vezető éri el, aki szakmailag, politikailag és kulturális terü­leten egyaránt képezi magát. A követelmé­nyek egységet alkotnak, akármelyiket hanya­golják el, hiánya egy idő múlva kisebb vagy nagyobb, fejlődést gátló tényezőként jelent­kezik. Megyénk üzemeiben, vállalatiban, intézmé­nyeiben az elmúlt években sem volt na­gyobb a mozgás, a csere a vezetőknél, mint a megelőző években. A változások, úgy fest, többségükben előnyösen segítették a fejlő­dést, gyorsították a tempót, növelték a mun­ka hatékonyságát, céltudatosabbá követke­zetesebbé tették az irányítást^ egyöntetűbbé a feladatok értelmezését, ugyanakkor segí­tették az ellenőrzés színvonalának emelését. Mozgásra, mint az egészséges fejlődés sze­lekciójára, a jövőben is szükség lesz. Ékre utal a X. pártkongresszus irányelve Is. „A vezetés stabilitásával egyidejűleg biztosítani kell a káderek szükséges és tervszerű cse­réjét az állami, a gazdasági és a pártmunka különböző területei között.” Hát a tizenegyedik? Oláh Béla, a salgótarjáni öblösüveggyár üvegpréselője zavartan kutatott emlékezeté­ben, Már elsorolta tíz gyerme­kének keresztnevét és születési idejét, ahogyan egymás után következnek: Béla. Etel. Jó­zsef, Ferenc, Barnabás, Zsu­zsa, István, Erzsébet. Dezső és László, s hirtelen nem tudta melyiket is hagyta ki. — Rendes, megbízható dol­gozó — mondta róla Nagy Bé­la üzerhvezető. amikor érdek­lődtem, melyik műszakban dolgozik, hogyan tudnék be­szélni vele. — Csak az a baj, hogy beteges — tette hozzá sajnálkozva. — Oláh Béla? — keresgélt a „nagykönyvben” Blaskó Fe­renc művezető, aki a délutáni műszakot irányította. — Igen, bent van. Tíz éve dolgozik ve­lem. Csak jót mondhatok róla. Az egyik legjobb munkás. Az üzemirodán dolgozó ad- minisztrátorlány is bekapcso­lódott a beszélgetésbe. — Még soha nem fordult élői hogy egy durva, trágár szót hallottam volna tőle. Min­dig udvarias, szerény és tü­relmes, pedig itt könnyen megkaphatja az ember... A „cigány” szó kimondását valamennyien gondosan ke­rültük. Nem csupán tapintat­ból. hiszen Oláh Bélának nincs mit szégyenkeznie a szárma­zása miatt. Inkább azért, mert a szóhoz változatlanul nagyon sok előítélet tapad. A hétköz­napi használatban nemcsak a nemzetiség meghatározására szolgál, mintha azt mondanák, francia, vagy német, hanem egyúttal vélemény — általá­ban elmarasztaló és elutasító az emberről. Fedig a valóság már gyakorta rácáfol az elő­ítéletekre, hiszen az emberség titka nem a származásában, hanem magában az emberben rejlik. — Huszonhat Ive dolgozom az öblösüveggyárban— mond­ta Oláh Béla. — Már régóta brigád vezető vagyok. Ez is azt mutatja, hogy megbecsülnek a gyárban. Két fiam is itt dol­gozik. Az egyik már megnő­sült, a saját lábára állt, a má­sikat magam mellé vettem. A legidősebb lányom, Etel a tűz­helygyárban kapott munkát. Neki már a „stafirungra” kell gyűjtenie, a vőlegénye katona, nemsokára ő is elhagy ben­nünket. Ha leszerel a fiú, ösz- szeházasodnak. 1 Tizenegy gyermek. Akkor volt igazán nehéz, amikor még kicsik voltak és Oláh Béla egyedül keresett, hiszen a fe­lesége nem vállalhatott mun­kát, éppen élég dolga akadt otthon. Egyszerre csak kettőt tudtak úgy, ahogy felöltöz­tetni, mire a végére értek, kezdhették elölről az egészet. Szinte hihetetlen, hogy ilyen körülmények között házépítés­be mert fogni a család. — Sokan azt hitték, megbo­londultam, amikor hozzákezd- tünk az építkezéshez — em­lékszik vissza Oláh Béla. Vá­lyogtéglákat verettünk, köl­csönt vettünk fel és ha nehe­zen is, de felépítettük a házat Két nagy szoba van benne, konyha, előszoba és kamra. A berendezéssel nem nagyon le­het dicsekedni, dehát erre már nem futotta. Van egy háló­szobabútorunk, az megjárja, de a másik szobát még nem tud­tuk rendesen berendezni. Mo­sógépünk még az első kiadás­ból való, már annyira tönk­rement. nem is tudjuk hasz­nálni. Rádiót még nem, de te­levíziót már vettünk. Igazán jó kis készülék, elégedett va­gyok vele Még mindig nyolc gyerek szorul a szülői gondoskodásra, közülük öten iskolások. Az apjuk dicséri őket. Szófogadó, rendes gyerekek. Az iskolai előmenetelükkel sincsen kü­lönösebb baj, különösen azóta, hogy befejeződött a házépítés és többet tud foglalkozni ve­lük. Érezték-e valaminek hiá­nyát a nehéz években? — Bizony, a ruházkodásra nem mindig jutott — ismerte el Oláh Béla. — De sok segít­séget kaptunk a városi ta­nácstól, szociális segélyt, még egyéb támogatást, ami meg­könnyítette a helyzetünket. Hadd említsem meg Cseh Adolf né nevét, alti hosszú idő óta figyelemmel kíséri a csa­lád életét. Ő intézte el a gye­rekek ingyenes napközijét is... Most már könnyebb, hiszen több kereső van az Oláh csa­ládban, de a jövedelemből még mindig nem nagyon jut több egy családtagra hatszáz forintnál. így kimondva nagy összegnek tűnik hétezer, hét­ezer-ötszáz forint, de ezt ti­zenkét felé kell elosztani. Mi­lyen tervei és elképzelései vannak? — kérdeztem meg. — Szeretnénk rendesen be­rendezkedni — válaszolt — Szeretném, ha az én gyerme­keim soha nem tudnák, mi az éhség és a nélkülözés. Ha másként nőnének fel, mint ahogy én. Mi heten voltunk testvérek, anyám beteges volt. csak apám keresett. Sok­szor korgó gyomorral csatan­goltunk az utcán, mert oda­haza egy falatnyi ennivaló sem akadt. i Kiss Sándor Mindezek a gondolatok a Jövő magasabb követelményeinek jegyében születtek. Ebből is látszik, hogy azok a vezetők varrnak előnyben, akiknek megvan az a képességük, hogy gyorsan igazodjanak az új helyzetből fakadó új tennivalókhoz. Ez nem könnyű, még akikor sem, ha közülük egyre többen rendszeresen és kritikusan mérlegre teszik tevékenységüket, s rájönnek arra, hol, mi­lyen hibát vétettek, mit kell tenni a fej­lődés gyorsítása érdekében. Sokszor kis dol­gok megoldása visz a nagy feladatok végre­Mindez összefüggésben van a társadalmi fejlődés egészséges szelekciójával, amelynek során vannak, akik előre lépnek, mások új te­rületre kerülnek, kidőlnek a sorból, vagy olyan posztot vállalnak, ahol jól érzik ma­gukat, képességeiknek megfelelő feladatot lát­nak el. A GAZDASÁGI életben folyó ki, mire ké­pes „vetélkedőben” az egyéni egzisztenciák fenntartása és erősítése mellett mindig a legnagyobb tét az egyetemes érdekek leg­eredményesebb szolgálata, Venesz Károly A X. kongresszus küldötte Fiatalos lendülettel A párt X. kongresszusának küldöttei között az egyik leg­fiatalabb Tomis István, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet pártalap- szervezetének titkára lesz, de a megyei küldötteik közül egé­szen biztos. Maga is megle­pődött, amikor a megyéi párt­értekezlet megválasztotta Mint mondja: hosszú' és gö­röngyös volt az út idáig. — Édesapám cselédember volt, később három holdon gazdálkodott. Én az ál1 ’áros iskola elvégzése után Buda­pestre kerültem szakmát ta­nulni, így lettem géplakatos. A.ztán ezerki lencszázötvenhat tavaszán hazajöttem Szécsény- be. A gépállomáson szerettem volna elhelyezkedni, de nem sikerült. Dolgoztam a. tejipar­nál. aztán három évig csillés- kedtem a kisterenyei bányá­nál. Ezenkilencszázhatvamegy­bea itt vettek fel párttag­nak ... Aztán, amikor lehe­tőség nyílott rá, hazajöttem a téeszbe traktorosnak. Köz­ben a termelőszövetkezet öt- nónapos pártiskolára küldött, majd utána kerültem be a pártvezetőségbe — vall magá­ról Tomis István. — Amikor a raktárosi teendőket láttam el, már félfüggetlenített alap­szervezeti titkár lettem itt a -ozás gazdaságban. Hatvan­iléttől pedig függetlenített tit­kár vagyok. Tomis István idő­közben. elvégezte a mezőgaz­dasági technikumot, most pe­dig az esti egyetem hallgató- :a. Közben beválasztották a .özsógi pártbizottságba és a községi tanács végrehajtó bi­zottságába is. ’— Sok új dolgot kellett megtanulnom, amíg eljutot­tam idáig, s mire rádöbben­tem, hogy hol is vagyok. Va­sas szakmám van, és mégis na­gyon megszerettem a a mező- gazdaságot Évek óta erről beszélek minden fórumon, a mezőgazdaság problémáit ve­tettem fel miár a szécsényi járási pártértekezleten is... Tomis Istvánt az alapszer­vezet 43 párttagja indította el ezen az úton. Küldött a köz­ségi, majd a járási pártér­tekezleten, a szovjetunióbeli útjáról egyenesen a megyei pártértekezleten találta ma­gát. A jelölő bizottság ott tett javaslatot arra: képviselje megyénk kommunistáit a párt X. kongresszusán is. — A járási pártértekezleten ugyan már szóltam, de akkor inkább termelőszövetkezetünk eredményeivel, gondjaival fog­lalkoztam. A kongresszuson is lenne mondanivalóm — lelke­sedik a beszélgetésbe Tomis István. — Azzal kezdeném, hogy a párt politikája jó, szí­vesen követik az emberek, so­kat is tesznek megvalósításá­ért. Néhány, a megyét érin­tő gazdasági javaslatot is termék, igaz, a megyei elkép­zelésekből néhányat kiragad­va, ami bennünket is nagyon érint. Kiemelném /az Ipoly szabályozásénak fontosságát, illetve sürgetném ezt a mun­kát, ami több termelőszövet­kezetet érint A jelenlegi ár­területen kiváló szántóföldet alakíthatnánk ki, s megszűn­ne az a bizonytalanság is, ami ma még a folyó áradása mi­att a rétiszéna-elüátásban van. Megítélésem szerint ez az ál­lattenyésztés biztos bázisát je­lentené. Arról pedig, hogy a szabályozás után az öntözést is meg lehetne néhány terme­lőszövetkezetben oldani. azt aligha kellene bizonyítani... Lenne más javaslatom is. Er­ről még nemigen beszéltem, de most felvetném. Azt pél­dául, hogy Nógrád megyében a tájjellegű gazdálkodás ki­alakítására kell törekedni. Ál­lattenyésztésben a korábban is híres szarvasmarha mellett a juhtenyésztést helyezném előtérbe, s szükséges lenne a hozzá tartozó feldolgozóüzem is. Véleményem szerint ez só­ltot Jelentene a megye mező­gazdaságának . Fiatalos lendülettel beszél, érvel, magyaráz. A beszélge­tés során szóba került szá­mokra is rendkívül büszke. Igaza is van. Hiszen nem mondhatja el sok termelőszö­vetkezet, hogy 320 mázsás cu­korrépát. 20 mázsa búzát, 32 mázsa májusi morzsolt kuko­ricát takarítanak be egy hold­ról, de azt sem, hogy nem is egy tagja naponta 150—200 forintot keres. Szécsényben az ilyen nem ritka. — Ügy gondolom^ sőt meg­győződésem, hogy a gazdasági munka mellett ebben benne van a pártszervezet tevékeny­sége is. Az emberek politikai­lag is érettebbek lettek, s most már magukénak érzik a közöst. Ezért sokat is tesz­nek érte. Ennek bizonyításé­ra megemlítem: ma már ti­zenegy brigád kétszáznegy­venhárom fővel küzd a meg­tisztelő Szocialista címért. Ez a szám néhány ipari üzem­nek is dicsőségére válna. A gondunk még az, hogy a bri­gádok tagjai valóban a hár­mas jelszó értelmében éljé- nek. dolgozzanak, tanuljanak. Nos, itt még van tenniva­lónk ... Abban biztos vagyok, hogy teli tarsollyal utazik a X. pártkongresszusra Tomis Ist­ván. Meglepetés nem érheti, mert jó ismerője a 4200 ka­taszteri holdas közös gazda- siárgnak. Ismeri az emberek örömeit, gondjait, a termelő­szövetkezet feladatait, a párt- szerveze* előtt álló tennivaló­kat. Talán ezért !s rászolgált arra. hogy ott legven a kong­resszuson. képviselje megyénk kommunistái t. Somogyvári László NÓGRÁD - 1970. november 15., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom