Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
Loptak, csavarogtak Ciprus! barangolás (IV.) ü szecsenyi tizek Szécsényiben a mai napig beszédtéma azoknak a fiúknak az esete, akik lopások egész sorát hajtották végre a járási székhelyen,. A múlt évben kezdték s egészen leleplezésükig folytatták a gaztetteket. Ügyüket a Balassagyarmati Járásbíróság tárgyalta, s a vádlottak padján tíz szécsényi fiú ült. A teljes nevüket nem irthatjuk le, mert fiatalkorúak. Hatan 16 évesek, négyen pedig 15 éves korukban kerültek bíróság elé. Jellemző rájuk, hogy idejüket csavargással töltötték. Nem is egy fiú jellemzésében ezt olvashatjuk: kártyázik, iszik. A bűncselekmények szellemi vezére a 16 éves K, László és a 15 éves B. Tibor1 volt. Ök ketten és G. József közelebbi barátságban voltak, míg a többiek alkalmanként csatlakoztak hozzájuk, amikor egy-egy „akciót” elterveztek, végrehajtottak. Galamb helyett szalámi Nézzünk egy csokorravaiót a történtekből. Sok esetben az olvasók talán azt mondják: ugyan kérem, gyerekes csínytevés, hiszen görögdinnyét vagy almát lopni egy-egy alkalommal nem nagy bűn. Valóban nem az, de nemcsak erről van sző. Az olvasók figyelemmel kísérhetik, hogy a szécsényi fiúk esetében is hogyan lettek a kis dolgokból nagy dolgok. . K. László kerékpárvázat akart venni a MÉH-telepen. Kapott negyven forintot, de vásárolni nem tudott, mert a MÉH-te lep zárva volt. A fiút elkísérte a telepre B. Tibor is. Nem zavartatták magukat. Bemásztak a telepre, s a raktárból kilopták a kerékpárvázat. K. László megf igyelte, hogy az ÁFÉSZ bútorraktárában a munkások bőrszíjakkal mozgatják a bútorokat. Milyen jó lenne azokból nadrágszíjat készíteni — gondolta K. László, és B. Tiborral elloptak két szíjat. Az 1320 forint értékű szíjakat aztán elajándékozták, eladták. Felfedezték, hogy a Forgách-kastély romkertjében — itt volt egyébként a találkozóhelyük —, van egy raktár, amelyre senki nem figyel. K. László, B. Tibor és G. József bement a raktárba az ablakon át és pingpong- labdát, tűzőgépet, kerékpár- dinamót loptak. Később Sz. József, B. László és V. József is felfedezte a rejtekhelyei, és vitték a kézilabdát és a futball-labdát. Elloptak három pokrócot is, leterítették a várkertben és napfürdőztek. A fiúk egyre gátlástalanabbak lettek. K. László és B. Tibor vezetésével három fiú elindult galambot lopná. Bementek az egyik ház portaijára, s miután galambot nem találtak, feltörték az éléskamrát. Galamb helyett szalámit, befőttet és töltőtollat loptak. Sütemény a Peter*fillérekért K. László és B. Tibor az egyik napon bement a templomba. Ne gondoljuk, hogy áj- tatoskodni. Ellopták az egyik perselyt, feltörték és a Péter- filléreken süteményt vásároltak. B. Pál tudott egy másik perselylopásról is, amit két gyermekkorú fiú hajtott végre. A feltörésénél — miután a kicsik nem bizonyultak szakértőnek — segédkezett és kapott is 50 forintot jutalmul. „Meglátogatták” az egyik általános iskolát, amelyet tataroztak. B. Pál ötlete volt, hogy meg kének nézni, mit találnak a suliban. Este történt a „látogatás” amikor K. László, B. Tibor, B. Pál és G. József „szétnéztek” az iskolában. Szétszerelték a telefont, kinyitották a szekrényeket. Egy más alkalommal K. László, B. Tibor és B. László a járási könyvtárba ment, sejthetjük, hogy nem olvasni, hanem lopni. Találtak egy pénzeskazettát, ellopták. Mái1 a medve bőrére ittak, de nagy volt a meglepetésük, amikor felnyitották a kazettát, s ahban pénzt nem találtak. r ízletes volt a nyúl pecsenye A görögdinnye, sütemények után nyúlipecsenyére fájt a foguk a szécsényi fiúknak. K. László és B. Tibor ellopott két anyanyulat. Az egyiket elrejtették, a másikat pedig megsütötték. ízletes volt a nyúl- peosenye Sz. Józsefnek és B. Lászlónak is. ök is ott szorgoskodtak a tűznél. Annál bosszúsabb volt a tulajdonos, aki nem tudta mire vélni, hová tűnhettek az értékes nyu- lak. Említettük a járási könyvtárat. A fiúk újra visz- szatértek ide is csakúgy, mint a romkertben levő raktárhelyiségbe. öten jöttek, s borotvakészlettel, töltőtollal és go- lyóstollal távoztak. Itt említjük, hogy K. László és Sz. József egy alkalommal Balassagyarmaton szórakoztak és lekéstek az autóbuszjáratot. Gyalog indultak hazafelé, s a kórháztól loptak egy kerékpárt: Elkerekeztek örhalomig, ott eldobták a járműveket — megijedtek, hogy keresik a tetteseket — és gyalog mentek tovább. Sikerült aztán galambot is lopniuk. A változatosság kedvéért P. Józsefnek és B. Pálnak. A galambokat eladták. Szándékosan hagytuk utoljára a „farsulaf*’ (legnagyobb „haditettét”. A színhely ezúttal is a MÉH-telep volt. K. László és B. Tibor 8 kilogramm vörösrezet vitt be a telepre, s a rézért 44 forintot kaptak. A fiúk kevesellték a pénzt, s elhatározták, hogy este betörnek a MÉH-telepre. Ez év május 9- én este 9 és 10 óra között végre is hajtották a betörést. Ha csak kártyáról lett volna szó, még hagyján, de emellett elvitték a kazettát is, amelyben 9200 forint volt. A pénzt elrejtették, a kazettát pedig a várkert kútjába dobták. A pénzből K. László és B. Tibor vígan költekezett, mígnem Sz. József és G. József tudomást nem szerzett a lopott pénzről. Nem volt mit tenni, a maradók összeget negyedelték a fiúk, s fejenként 1900 forintot osztottak szét. Szimatot kapott V. József is, s ő is pénzt követelt. Ekkor Sz. József 300 forintot adott V. Józsefnek „hallgatási díj”-ként. Börtönben az érteimé szerzők Hogyan történhetett, hogy 15—16 éves fiúk mintegy másfél éven át sorozatban kövessenek el bűncselekményeket? A magyarázatot elsősorban a rendezetlen családi körülmények között kell keresni. A fiúk szülei bizony nem sokat törődtek gyermekükkel. Az alkohol ezúttal közvetve játszik szerepet. Nem egy fiú apja iszákos, s amikor pénze van, a kocsma az otthona. Hazatéréskor napirenden voltak a veszekedések a szülők között. Nem egy apában éppen alkoholos állapotban „támadt fel” a nevelő. Egyébként nem. Megkockáztatjuk, hogy ezekben az esetekben a fiúk — érthetően — menekültek otthonról, s inkább csavargással töltötték idejüket. Az alkalom, az irányítás hiánya pedig tolvajt szül még Szécsényben is. A Balassagyarmati Járásbíróság K. Lászlót és B. Tibort halmazati büntetésül egy év hat hónap szabadságvesztésre ítélte. A büntetést mindkettőjüknek a fiatalkorúak börtönében kell eltölteni. G. József büntetése 6 hónap szabadságvesztés ugyanúgy, mint B. Lászlónak, Sz. Józsefnek ésB. Pálnak. Utóbbi három fiú szabadságvesztésének végrehajtását a bíróság feltételesen 3 évi próbaidőre felfüggesztette. B. János és V. József büntetése: 8 hónap javító-nevelő munka 20 százalékos bércsökkenés mellett, míg P. Józsefet 6 hónap javító-nevelő munkára ítélte a bíróság 20 százalékos bércsökkenés mellett. A bíróság T. Károlyt egy évi próbára bocsátotta. A vádlottak közül hárman tudomásul vették az ítéletet, a többiek enyhítésért fellebbeztek. Száz nyelven Szokacs László Elsüllyessthetetlen anyahajé Nicosiában, de másutt Is az országban, feltűnően sok a katona, a fegyveres őrhely, a homokzsák, a szügesdrót. Miután I960, augusztus 16-án a sziget kivívta függetlenségét, felszabadulva az évszázados angol gyarmati elnyomás alól, s Malkairdosz érsek vezetésével megalakították a köztársaságot, sorompóba léptek a külső imperialista erők. A több évszázada békésen együtt élő, néhány évvel ezelőtt még az angol gyarmatosítók éllen függetlenségükért közösen harcoló görög—török lakosságot sikerült szectibeáillítainiok egymással, olyannyira. hbgy 1963. karácsonyán fegyveres összetűzés-sorozat kezdődött. A rend fenntartására, a testvérharc megszüntetésére 1964. március 27-én a szigetre, hétezer tagú ENSZ-béke- haderőt vezényeltek, amely azóta is ott tartózkodik. Á kéksapkás ENSZ-katonák több nyelven beszélnek, katonai dzsippel, s állig felfegyverkezve száguldanak az utcákon. Akik pedig nincsenek szolgálatban, a bárokban ülnek, rendszerint hölgyek társaságában, ellepik a tengerparti fürdőhelyeket, strandokat, csapatokba verődve költik a pénzt a Lódra Street-an, a főváros „Váci utcáján” Az ENSZ-katanákön, no, meg a helyi fegyveres erők tagjain kívül a szigeten tartózkodik bizonyos számú angol, török és görög katonaság is. Igen, az angolok a ciprusi függetlenség 10. esztendejében is oíit-tartózkodnak, mint két hadi támaszpont tisztjei, katonái, polgári alkalmazottai. (Jól értesült körök mór három támaszpontról beszélnek.) — Nem formálisak-e hát a szigetország vezető politikusainak a katonai támaszpontok megszüntetésével kapcsolatos nyilatkozatai?! — kérdeztem több alkalommal. A válasz meglehetősen komplikált volt Legtöbbjük a szigetország földrajzi fekvéséből indult ki. Ciprus kis ország, de fontos geopolitikai pont, így bizonyos körök arra spekulálnak, hogy NATO-bázissá változtassák. A szigetországban az imperialista hatalmak — ez nyílt titok — csak az „efcüllyeszthetet- len repülőgép-anyahajét” látják. Makariosz így fogalmaz: .Ciprus létrejöttéinek első periétől különböző külföldi érdekek középpontjában áll”. Bzpirosz Kiprinau külügyminiszter szerint pedig: „Túl sok idegen érdek metszi egymást e kis földrészen”. (Nehezíti a függetlenségi harcot, hogy az angol támaszpontokért csinos összeget kapnak a ciprusiak.) A szigetország NATO-bózisi- sá való átalakításáért tett lépések — mint azt a helyzet ismerői elmondották — elég körmönfontan történnek. Támadni Makariosz függetlenTörténehnet őrző oszlopéit j ségi póütiikáját, s végrehajtani az enoziszt (csatlakozás Görögországhoz). E politika szószólói elsősorban a Ciprusi Nemzeti Frontba tömörült, az erőszaktól és a terrortól sem idegenikedők tábora. Bizonyítja ezt az idei eseménysorozat is. Március 8-án merényletet követnek el Makariosz elnök ellen, néhány napra ró eliteszik láb alól Poli- karposz Jorgadziszt, a volt belügyminisztert, aki állítólag évi 30 ezer dollárért az amerikai titkosszolgálatnak dolgozott, s szerepet játszott az érsek helikopterének lelövé- sében. Kipattan; Makariosz merénylői, akiket a helyszínen elfogtak, a rendőrtiszti iskola raktárából „vételezték” fegyvereiket. Ezek szekerét tolja a ciprusi nagybui-zsoá- zia, s az émozisz hívei a ki- tiai püspökkel, Ciprus második számú egyházi méltóságával az élen a lakosságra nagy befolyású görögkeleti egyház is. Űgyannyira, hogy a templomok tornyain görög nemzeti zászlók lengenek. Az enozisz gondolata megtalálható bizonyos polgári körökben is. Legfeljebb annyi a különbség köztük: egyikük az angol orientációt, másikuk az amerikait tartja előnyösebbnek. Egyben azonban mind megegyeznek: egy tál lencséért eL adnák az országot, s az enozisz gondolatával nem kisebbre vállalkoznak — miután Görögország a NATO tagja —, minit arra, hogy az egyesüléssel Ciprust is azzá változtassák. A Szovjetunióban nincs olyan város, település, falu, ahová ne hatolt volna be a könyv. A közkönyvtárak sűrű hálózata borítja a 15 szövetségi és 20 autonóm köztársaság, a 8 autonóm terület és a 10 nemzeti körzet területét. A forradalom előtt Közép- Ázsiában a lakosság 90 százaléka nem tudott írni-olvasni, sőt egyes helyeken az írástudatlanság 100 százalékos volt. Például, ezer kirgizre csupán hat írástudó jutott. A mai Kirgizia területén összesen három kiskönyvtár, Tádzsikisztánban pedig mindössze két könyvtár volt. Már a szovjethatalom első éveiben, függetlenül a gazdasági nehézségektől, igen nagy figyelmet fordítottak a könyvtárügy szervezésére. Ma minden szovjet ember, bármilyen nemzetiségű, bárhol lakik, ingyen használhatja a 350 000 könyvtár bármelyikét és anyanyelvén írt könyvet olvashat. A Kirgiz Köztársaságban ma összesen 9363 ezer kötettel felszerelt 1210 könyvtár működik. A könyvekhez nem számítottuk hozzá a tudományos, szakmai, iskolai és egyéb könyveket. Hasonlóan meglepőek a változások a többi köztársaságban. Pl. a Litván SZSZK-ban, ahol a század elején még száz lakosra egy könyvtári könyv jutott, ma a könyvtárak száma a százszorosára növekedett. A könyvtárügy fejlődése valamennyi nemzetiség körében elválaszthatatlanul összefügg a szovjet könyvek kiadónknak megszervezésével és fejlesztésével. Az ország több mint 40 nemzetisége csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kapott egységes írásjeleket, s csak ezután jutott hozzá anyanyelvén könyvekhez, napilapokhoz és folyóiratokhoz. Ma a Szovjetunió népeinek 89 nyelvén adnak ki könyveket és újságokat. A szövetségi köztársaságban 53 nemzeti kiadó, az autonóm köztársaságokban pedig 16 kiadó naponta sok százezer könyvet, folyóiratét és újságot jelentet meg. A könyvtárakban központosították minden egyes nép nemzeti irodalmának legjobb műveit. 4 NÓGRÁD — 1970. november 15., vasárnap j Tizenegy ember A közelmúltban Balassagyarmaton a negyedik ötéves terv építkezéseinek egyeztetésére szervezett tanácskozáson valamennyi, a lakás, a közmű és a kommunális beruházásban érdekelt építővállalat képviselője jelen volt. Rajtuk kívül képviseltették magukat az építtetni szándékozók is: a városi tanács és az érdekelt vállalatok, és mint ilyenkor lenni szokott, egymás után fogalmazódtak meg az építőkhöz címzett kérdések, kívánságok, vagy éppen panaszok. Egy felszólalás azonban merőben eltért a többiektől. Nem kérést, kívánságot, hanem éppen ellenkezőleg, ajánlatot tartaliAazott. Szakács Ferenc, a megyei Vendéglátó Vállalat balassagyarmati kirendeltségének vezetője bejelentette, hogy szívesen átadnák valamelyik építővállalatnak tizenegy tagú építőbrigádjukat. A bejelentés azért is érdekes volt, mert az építők néhány perccel korábban a kifogásokat éppen a nagymérvű létszámhiányra hivatkozva próbálták elhárítani. Szakács Ferenc azt is elmondta: az egy művezetőt, öt kőművest és hat segédmunkást magába foglaló, jól összeszokott brigád jelenleg egy másfél millió forintba kerülő, melegkonyhás falatozó építésén dolgozik; vállalata az emberekkel együtt természetesen a generálkivitelezői hatáskört is szeretné átadni. A bejelentést — mint a problémák rendezésére irányuló jó szándékú javaslatot — ál- talánbs tetszés, megelégedés fogadta. Az érdekelteknek a tanácskozás szünetében lebonyolított, oldott hangulatú beszélgetéseit hallgatva az embernek az veit a benyomása: a szóban forgó tizenegy munkásért rövidesen „új gazdák”, új munkakínálók jelentkeznek. Furcsa dolbg — de nem így történt. Érdeklődés — akárcsak egy telefonbeszélgetés erejéig — nem mutatkozott az építőipariak részéről. így hát írásunk további néhány sorát egyenesen annak az öt-hat építőipari vállalatnak címezzük, akik a balassagyarmati építkezésekben érdekelve vannak: mit jelent ez, miért non próbálták meg a brigádot magukhoz hívni? Talán nincs szükségük emberre? Mert ha így áll a dolog1, akkor felesleges — sőt mi több, helyét meg nem álló kijelentés — volt az építkezések elhúzódása miatt a létszámhiányra hivatkozni. Ha viszont tényleg szükség volna a dolgozókra — s ez utóbbi feltételezés a valószínűbb— akkor mi akadályozta meg őket abban, hogy lépéseket tegyenek, érdeklődjenek ez ügyben? Hány hétnek, hány hónapnak kell eltelni ahhoz, hogy szavaikon kívül tetteik is felelősségről tanúskodjanak? Szerencsére azonban jócskán vannak olyan erők, amelyek Ciprus függetlensége mellett, az enozisz ellen foglalnak állást. Eredetileg csak a baloldal, a ciprusi dolgozó nép haladó pártja, az AKEL (kommunista párt) és a rendkívül erős baloldali szakszervezetek tiltakoztak a Görögországhoz való, feltétel nélküli csatlakozás ellen. Ma azonban már felzárkózott a baloldal mellé a lakosság nagy többsége, elítéli a terrort, és a népi erők egysége mellett egységes a ciprusi nép e kérdésekben, mi sem bizonyítja jobban, minit a júliusi választás: a szélsőjobboldali nemzeti demokrata párt, egyetlen mandátumot sem kapott, mit. a kommunisták 9 jelöltet indítottak, s mind a 9-et meg is választották! A júliusi hatalmas választási siker, sajnos, nem jelejiti azt, hogy a Ciprus függetlenségét veszélyeztető erők megadták volna magukat. Elővették régi. jól bevált receptjüket a görög—török viszály felszítását. Fodor László Következik: A zöld vonat két oldata » L.
