Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-10 / 263. szám

Október ünnepe A Szovjetunió testvért né­peinek kulitúrájáviai ismerked­tünk az elmúlt napokban, he­tekben Budapesten, vidékem — és a televízió képernyőjén. A Magyar Televízió a szovjet kultúra napjainak eseményeit jetenitősógük'höz méltóan köz­vetítettbe. sok igazi élményt nyújtva a több mifflós néző- közönségnek. Az Élmények, hangulatok című filmössze- fagllailtó mintegy csokorba kö­tötte a legfontosabb kiadatná, képzőművészeti, zenei. film sltb. élményeket, így ismétel­tem wyiLvávalóvá váüit, meny­nyivel gazdagabbak lettünk. A Nagy Októberi Szocialista Fkurnadalom „előestéjén” októ­ber országának és népének kultúrájával találkozni igazán ünnepi alkalom volt. Estémként leültünk a kép­ernyő elé. A viliág eseményei az információs műsorok kere­tiében. otthoniunkba jönnek. Vajon gondolunk-e arra, hagy bármely kontinensről jön a híradás, közünk van hozzá? Ment mindenhez közünk van, ami a világon történik, hiszen mi is a világban élünk. Ha olyan kitűnő olasz filmalko­tást látunk, minit Az algíri csata, óhatatlanul arra gon­dolunk, bár nem sokan ismer­jük személyes élmény stop­ján Algír saegénynegyedét, a Casbah-it, az. a függetlenségi mozgalom, amely a francia gyairmatosíitás ellen 1957-ben elindult, mimikát is erősít, miinket is igazol, Pontosabban aiat az eszmét, amelyet kép­viselünk, A dokumanitumfi lm módszereivel készült alkotás 1066-ban elnyerte a Velencei Filmfesztivál nagy,díjált. Gillo Pomibeconvo mélységesein em­beri drámája — miirntt minden igazi dráma — nemcsak aiz ő személyes ügye, mégcsak nem is 'kizárólag Algíré. Ha ez így lenne, valamennyien egyedül élnénk ezen a Földöm, öröme- inikben lés drámáinkba fullad­va, az emberibb élet lehető­sége nélkül, a világot nap mint nap alaikáitó — igaz, esetenként ellentmondásos — forradalmi eszme nélkül. Nin­csen így! Az afligírá csata is ezt bizonyítja. Jókai Anna: Fejűnk felől a tetőt című színjátékát a szol­noki Szigligeti Színház elő­adásában láthattuk, felvétel­ről. A szünetben Jókai Anná­val is találkozhattunk a kép­ernyőn. Valóban, a színjáték „hőisei” aotihőisök. A hősök mi vagyunk, azok a nézők, akik felismerik, hogy ilyennek nem seafood Itetnmä, fey fäecn szabad éílni a múlt kötöttsé­geiben gyökerező, láttszaitók- ba kapaszkodó életünket, mint a Fejünk felőli a tetőt sze­replői. A Nagy Október sillkallmá­wal találkoztunk ismét Tre- nyw: Gimnazisták című tévé­játékéval. Az írónak a for­radalom. volt legfőbb ihletű­je. A Gimmazásiták az 1905-ös fonna,dalom előtt játszódik, s azoknak a diákmozgalmaiknak állít méltó emléket, amelyek e forradalmat támogatták. A darabbal a magyar közönség már több aiMcalammal talál­kozhatott, íigy a televízió azok­nak a nagy művészeknek is emléket áifMit, akik az új ma­gyar szocialista művészet ön­zetlen támogatói voltak, s akik közül sokam már nincse­nek az élők sorába. November 7-én láttuk ven­dégül a képernyőn Konsztan- tyin Szimonovot, hallhattuk a szovjet kultúra napjainak ünnepi záróhangversenyét, fel. vételről. A televízió az ünnep alkalmából sokszínű, színvo­nalas összeállítással lépett a közönség etó, méltóan a nagy ünnep jelentőségéhez. <té) Szabó Gáspár kiállítása SALGÓTARJÁNBAN, a megyei József Attila művelő­dési központ üvegcsaimokában látható Szabó Gáspár grafi­kádnak gondosan válogatott sora. Az a ikonicepoió, amely­nek jegyében „falna” kerültek a lapok; rendkívül rokonszen­ves, elsősorban szerénysége miatt Mint Üjváty Lajos" mű­történész a tárlathoz készült szép katalógus előszavában írjai. Szabó Gáspárnak mimcsem múltja, csak jövője Ha jól sáfárkodik művészi képessé­geivel, erejével, még sok örö­met szerez majd a kiállítások tótógatóinak. * Ez a kiállítás tehát bemu­tatkozás, premier. A vendég­könyv bizonyítja, hogy a kö­zönség e vonatkozásban is kedvezően fogadta. Néhány adat az induló mű­vészről. 1935-ben született Ka. záron, jelenleg a salgótarjáni Állami Zeneiskola tanára. Munkás-paraszt szülők gyer­meke. Onnan jött, ahonnan 1945 ellőtt csak kevesen jöt­tek. ahol a tehetség gyakran belefulladt azokba a körülmé­nyekbe, amelyeket a nedves,, palóc házikók, esetleg a kis földdarab, vagy a bánya, az ipar határolt Tanulmányait körülményei folytán szabad is­kolában, Budapesten, Debre­cenben és Nyíregyházán vé­gezte. Életrajzi áttekintésében írja Szabó Gáspár, hogy a békjés-tarhosi Zenegimnózi- umham eätöltäbt évek (1949— 1953) életének meghatározó élményét jelentették, s nélkü­lük talán a grafikáig sem ju­tott volna eL A Pedagógiai Főiskolát Budapesten, a Ze­neművészeti Szakiskolát Deb­receniben végezte el. Nyírbá­torban kezdett tanítani, ott kezdődött a képzőművészettel való foglalkozás is. Eddig Nyírbátorban volt önálló tár­lata,. de képeivel találkozhat­tunk az országos pedagógiai képzőművészeti kiállításon, az alföldi tárlatokon, a fia­talok kiállításén. Nógrádija 1967-be került vissza, a VI. északimagyairorszáigi területi képzőművészeti MáÉításon Kövek koncertje Tompa robaj, aztán messzire bodorodó, sűrű porfelhő. Olyan sűrű és tejfehér, hogy még a falcsqnkból kiálló, szél­űén bólingató vasrudat is elfelhőzi, de még a zöld krepp­szalagot is, rajta, amely ki tudná, melyik vidám szilveszter emlékét idézi. A két munkás vastag fagerendával jókora darabnyi falat döntött le, ettől a robaj, s a gomolygó ködhöz hasonlatos oor- és malterfelhŐí Hosszú másodpercek telnek el, amíg a. két munkás alakja szétválik a felhőtől. Szemüket törölge- tik, kis, szűkös lélegzések közepette szemlélik a művet. Aztán elégedetten, szótlanul pillantanak egymásra; jó munkát vé­geztek az alkalmi faltörő kossal, halomban áll a törmelék és tégla, lesz mit lehordani. Deszkából tákolt csúszdát támasztanak a cirádásra ko­vácsolt vaskorláthoz, amelyet már nem markolnak többé a gangon járók. De a csúszdát jól tartja még. Az egyik munkás a tégladomb mellé áll, a másik a csúszda tetejéhez. Az első egyenként emeli ki a téglákat a törmelékes, poros halomból, a másik átveszi, a csúszdára te­szi, meglöki, s a kő felgyorsulva súrolja a fát, hogy alul már ismét reszelés kezekben érjen véget útja. Hosszú percekig hallgatom, amint a darab téglák fur­csa, bársonyosan puha hangot adva futnak végig a deszkán. Mély hanggal indulnak el, aztán egyre feljebb szárnyal a puha hang. Kottázni lehetne. Üveghangot sikítva érkeznek le az alsó halom, kőhöz. A sajtószékház melletti öreg, poros ház napról napra csonkábbra fogyatkozik — szendi — szerepelt, folyóiratoknak is dolgozóik. * Ezelc után néhány szó a művekről, amelyek tulajdon­képpen a művész bemutatko­zásának lényegét jelentik. Lapjain meghatározó élmény a legszűkebb haza. Kazár. A kis falucskát át- meg átszövi költőd, kissé nosztalgikus vá­gyakozással. Elsősorban azon­ban az a realizmus nyilvánul meg e lapokon, amely a fa­lu embereinek életét megha­tározza. Az elmékek igen fon­tos helyet kapunak Szabó Gás­pár grafikáin. Ezért is érez­zük hitelesnek a Kazári mo­tívumok című linóját, vagy a Kazári lakodalmat. A világtönténéleen Kazáron is jelen van, itt is érzékelhe­tő. Szabó Gáspár felelős mű­vészhez méltóan igyekszik választ adni azokra a kérdé­sekre, amelyek az ember éle­tének alakításában cfly fon­tos szerepet töltenek be. Árnyak. A Fehérterror. A fasizmus arca — többek kö­zött a példa arra a felelősség­érzetre, amely nem igyekszik úgy menekülni a múltba, hogy annak csak nosztalgikussá halványult, lágy redőlt fejezze ki. Tisztázni is alkar- Szabó Gáspár, amikor a múlt kér­déseit veti fel. S ez a szán­dék ugyancsak dicséretes. A KAZÁRI lakodalom cí­mű linó kapcsán néhány szót szólunk a fiatal művész al­kotód módszeréről. Ez a lako­dalom tulajdoniképpen vidám ünnep, és mégis egy kicsit szomorú is. kissé már az el­múlás szelétől is érintett, Ül­nek a figurák egy dombte­tőn, „lent” palóc házikók, nők és férfiak, vőlegény és meny­asszony. népi motívumok. La­kodalom van. Az élet ünnepe, a,melyben azonban ott a ha­lál is, Szabó Gáspár érzékeny szeme számára nem maradt rejtve. Sógora emlékére több lapot is készített (Sógorom emlékére). De foglalkozik az elmúlás gondolatával más vo­natkozásokban is. (Elmúlás, Miért?, Emberi sors. Múló idő stb.) Mindez azonban az élet igenlésének jegyében történik. T. E. SsahmunhátthSpvm Magyaróra a könyvtárban — Egy hét alatt 257 szak­munkástanuló fordult meg ná­lunk a csoportos látogatások alkalmával — mondja Csiz­madia Sándomé, a megyei könyvtár egyik vezetője. A több mint 250 fiatal lá­togatása — érthetően — feltű­nést keltett, hiszen aus alkal­manként hatvan—hetven szak­munkástanuló könyvtári lá­togatása ma még nem tarto­zik a megszokott dolgok sorá­ba. A. könyvek közelsége Érthető a könyvtáros örö­me. — Annyit beszélünk arról, miként lehetne minél többet és hatékonyabban segíteni a szakmunkástanulók korsze­rűbb nevelését... Mostanában azonban a hasznos tettek sem mennek ritkaságszámba — mondja Csizmadia Sándomé. — A salgótarjáni 21Í, sz. Szak­munkásképző Intézet fiatal pedagógusai rövid idő alatt közvetlen munkatársainkká váltak. Természetesen nem új keletű a megyei könyvtár és a tanintézet kapcsolata, de ami mostanában történik, az több, s talán hasznosabb is a korábbinál. A 257 szakmunkástanuló kö­zül a megyei könyvtárban megtartott irodalmi órákon (!) 187 fiatal iratkozott be a könyvtári tagok sorába. A többiek között sokan már ko­rábban kitöltötték a belépési cédulát. Mindez lehetne me­chanikus is, formális is, mégis másról van szó. — A gyerekek nyolcvan százaléka vidékről jár be Sal­gótarjánba. Tudjuk, hogy a legtöbbje reggel nagyon korán keL Ha történetesen úgy adó­dik, hogy héti egy irodalmi órájuk a könyvtári nyitvatar- tás előttre esik — mindany- nyian szívesen bejönnek, akár két órával korábban is. A könyvtár dolgozói — nem kis munkával — 400 műből álló bibliográfiát, állítottak össze, külön a szakmunkásta­nulók részére. A bibliográfia tíz fő csoportba köti azoknak a könyveknek a tömegét, amelyeket személyes meggyő­ződés alapján ajánl a könyv­tár. A legnépszerűbbek a ka­landos leírások, a két világ­háború feldolgozott történetei, a fantasztikus irodalom, a társadalmi tudományok nép­szerűbb kiadásai. — A könyvek közelsége minden irodalomtörténeti órá­nál többet jelent ezeknek a gyerekeknek. Értelmét látjuk a munkának, mert a tavaly beiratkozottak az idén is rend­szeres olvasóink, és sokan járnak ide felnőttként, szak­munkásként is. Van, aki itt lát először könyvtárat — be­lülről—.mondja a könyvtáros. A könyvtári magyar iroda­lom óra értelmét ez a jelenet fejezi ki talán a legteljeseb­ben. — Láttál már könyvtárat? — kérdezi a pedagógus az egyik szakmunkástanulótól a tömött polcok között. — így még nem — vála­szol a fiú. — El tudod képzelni a laká­sodat könyvek nélkül? — EL Otthon sincsenek könyvek... Lépték váltás a szemléletben Talán ez a legnehezebb. A szemlélet sok évtizedes lépté­keinek megváltoztatása. És nem is elsősorban az ^dekel- tek, a fiatalok körében, Er­ről beszélgetünk a salgótar­jáni szakmunkásképző inté­zetben Kojnok József igazga­tóhelyettessel (maga is ma­gyar szakos tanár) és a? egyik legaktívabb fiatal pedagógus­sal, Sepsi Istvánnal. Az akti­vitást ezúttal a „könyvtáros­pedagógus” gyakorlat kialakí­tására értem. — Sokat segít a megyei könyvtáron kívül a szomszé­dos Kohász művelődési köz­pont könyvtára is. Mindkét intézménnyé! egyformán jó és szoros a kapcsolatunk — mondja Kojnok József igaz­gatóhelyettes. — Velem együtt jelenleg hét magyar irodalom-történelem szakos tanár tanítja a szak­munkástanulókat intézetünk­ben és ez önmagában is azt mutatja, hogy sokat változott a helyzet a jövő szakmunká­sainak képzésében. Valamikor, amikor ezt a munkát szerve­zetten kezdtük, még olyan kü­lönbségek voltak, akár a bére­zésben is a műszaki és az úgynevezett közismereti tár­gyat tanító nevelők között, hogy nemigen lehetett az álta­lános műveltséget értékesen segítő vagy felismerő gyakor­latról beszélni. A könyvtárba, könyvek kö­zé „szoktatás” több célt is szolgál — eredményesen — egyszerre. — Két műszakos oktatásnál, nyolcvan százalékos bejárói létszám mellett nagyon nagy eredmény az is, ha fiataljaink a várakozási időt kulturált he­lyen tölthetik. A könyvtárak­kal kialakuló és évről évre erősödő jó kapcsolat ebben is segítségünkre van — mondja az igazgatóhelyetets. * IJj gyakorlat — Heti egy órában majd­nem lehetetlen érdemlegeset mondani a fiataloknak az iro­dalomról — mondja Sepsi István, aki a sarkosan fogal­mazott igazságoktól sem ret­ten vissza. — Lehet, hogy furcsán hangzik egy irodalom- tanár szájából, de nekem is az a véleményem, hogy elsősor­ban nem irodalomtörténetre, hanem olvasásra, a könyvek szeretetére és sokoldalú alkal­mazására kell nevelni a gye­rekeket. A szemléletváltozást pedig a mostani gyakorlat alkalma­zása segíti a legjobban. — Egyre kevesebb az olyan felnőtt, akár pedagógus, akár, szakoktató, munkahelyi veze­tő, vagy sülő az illető, aki csupán a szakmai oktatást szorgalmazza! Pataki László Művész Bora Gyula fiatafl szob­rászművész elhatározta, hogy a 440 méter magas Szársomlyó hegy elhagyott kőfejtőjében hatalmas szo­borcsoportokat és barlang­rendszert farag ki. Az első több tonnás szoborkompozí­ciók már elkészültek — az élet folyamatát ábrázolják. Tervei szerint a nagyszabású munkákkal csak hosszú év­tizedek múltán lesz kész. (KS fotó: Esztergály Keve felvétele) NOVEMBER 12-én árubemutató és kóstoló baws^í;\arm\ton ISMERJE MEG ÁRUCIKKEINKET3 Ä7KER borok Komó kávé ’Tejtermékek árubemutató és ingyenes kóstolób délután 4 6-ig a 130. sz. és 135. (delicatesse) boltjainkban 1 Kiskunhalasi. BOROK Helvéciái. kóstolója Hosszúhegy! Nógrád megyei Etelmlszcr-klskereskcdein. Vállalat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom