Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

fi megyei pártértekezlel uitä|a (Folytatás a 2. oldalról) SZOÓ BÉLA, a megyei pártblzo mg titkára Nem könnyű, de szép fejlő­dési szakasz áll előttünk. El­képzeléseinket meg tudjuk va­lósítani, mert a harmadik öt­éves tervben, megfelelő ala­pot teremtettünk hozzá. A gazdasági feltételeken kívül van politikai erőnk, nagy az alkotóvágy — kezdte felszó­lalását Szoó Béla, majd utalt arra, hogy az építőipar kapa­citásával, a jelenlegi fennálló helyzettel, a lehetőségekkel, továbbá a munkaerő-problé­mákkal és azok összefüggései­vel kíván foglalkozni. Utalt arra, hogy mostanában többen megkérdezik a megyei párt- bizottságtól: Nem hoztatok-e túl sok üzemet, lesz-e elég munkaerő? Ezek a megjegyzé­sek, észrevételek valószínűleg jóindulatúak. Egy-két évvel ezelőtt egyesek azt mondták: miért nem hoztok más üzemet a bánya helyett, mit csinál­tok a felszabaduló munkaerő­vel, nem látom a fiam jövő­jét, mert a megyében ' , nincs munkalehetőség, nincs távlat. De a mai helyzet jobban el­viselhető, mint a két-három évvel ezelőtti. Felvetődik a kérdés, mennyi erőnk van az építéshez? A ne­gyedik ötéves tervben több mint 8 milliárd forint értékű fejlesztést kell megvalósítani. Ebből 5,6 milliárd forint az építőipari hányad. Ez újszerű feladat! A 12 új nagyüzem építése mellett biztosítani kell ä régi üzemek rekonstrukció­ját is. Tető alá kell hozni 8000 lakást, a mezőgazdaság fej­lesztése érdekében is jelentős beruházásokat kell elvégezni, sok pénzt fordítunk út-, víz-, csatornahálózatra, és a szol­gáltatások fejlesztéséra Az építőipari kapacitás népgaz­dasági szinten is szűk. Me­gyénk építőipari vállalatai a harmadik ötéves tervben ke­vés pénzt kaptak fejlesztésük­re. Mégsem itt kell kezdenünk a megoldást, hanem abból kell kiindulni, hogy a terve­zett ipari objektumokat, laká­sokat határidőre építsük meg. Ezt kéri a népgazdaság, ezt várják az üzemi kollektívák, ezt kívánja a megye fejlődése. Milyen lehetőségeink van­nak az építőipari kapacitás fej lesztésében ? Több mint százmillió fo­rintot biztosítottunk a kapa­citás fejlesztésére. Emellett a vállalatoknak van saját fej­lesztési alapjuk is. Sok mú­lik azon, hogy az előbb em­lített helyeken dolgozó párt­ós gazdasági vezetés hogyan tud élni a kapott lehetőségek­kel, milyen célszerűen hasz­nálja fel a támogatást az épí­tési technológia korszerűsíté­sére, mikor jelentkezik ,a több­letkapacitás, a tervezett ter­melési felfutás mikor lép be. Ügy néz ki, hogy összességé­ben meg lesz á szükséges ka­pacitás, az időeltolódás azon­ban problémákat okozhat. Ne­künk itt kell segítenünk. De sok olyan lehetőség is van, amihez nem kell pénz. Gondolunk itt a tervezők, be­ruházók, kivitelezők munkájá­nak jobb összhangjára. E te­kintetben a harmadik ötéves tervben elkövetett hibákat a negyedik ötéves tervben nem szabad újra megismételni. E nagy feladat semmiféle mu­lasztást nem bír el. Az épí­tőipari . vállalatok helyzeté­ről a vezetőkkel folytattunk tanácskozást, és úgy látjuk, hogy javulás várható. Az el­képzelések azonban még írem felelnek meg az igényeknek, a jogos követelményeknek. Azért tesszük ezt szóvá, mert a létesítmények tervellátott­ságában előbbre tartunk mint a harmadik ötéves tervben, pénzügyi forrásaink is meg­vannak, tehát az előbbiek sem adhatnak okot a különböző vi­tákra. A munkaszervezés és a munkafegyelem javítására is nagyobb figyelmet kell for­dítani, annak elismerése mel­lett, hogy az építőipar tevé­kenységét sok külső tényező befolyásolja. Számos tartalék van. Elég ha csak azt vizs­gáljuk, hogy hány órát dol­goznak hetenként, milyen a hétfői és a pénteki munkaidő- kihasználás. Legtöbb helyen még a negyven órát sem dol­gozzák ki hetenként. A gépek kihasználása sem megfelelő, több tekintetben alig haladja meg az 50 százalékot, A gépek munkaszervezési hiányosságok miatt nem vesznek részt a ter­melésben. Gond, hogy a napi létszám 10—12 százaléka iga­zolatlanul távol van. Annak elismerése mellett, hogy a leg­fejlettebb építési technológia alkalmazása többe kerül mint a hagyományosé, azonban e mögé bújtatni a vezetői te­hetetlenséget, a hanyag mun­kaszervezést, a laza vállalati belső fegyelmet nem szabad, de nem szabad a partnerekkel sem megfizettetni. A megyei párt- és állami ve­zetésnek egyik fő feladata lesz a jövőben is az építőipari vállalatok munkájának segí­tése, az e téren jelentkező problémák megoldása. Jó ér­telemben vett operatív mun­kát is elvégzőnk, de a mun­kákat nem akarjuk rangsorol­ni, nem kívánunk a vállala­tok életébe beleszólni, a veze­tőket azonban a végzett mun­ka alapján kívánjuk rangsorol­ni. Mivel a negyedik ötéves tervben az építőipar fejleszté­se kulcskérdés, szükségesnek látszik, hogy a megyei párt­bizottság mellett működő gaz­daságpolitikai bizottságon be­lül egy megyei szintű opera­tív bizottság koordinálja az építőipari tevékenységet. Ezután a társadalmi mun­ka hatékonyságának növelésé­ről, a munkatermelékenység emeléséről szólt az életszínvo­nal-politika érdekében. Hang­súlyozta: az előbb említett feladat a megyei pártbizott­ságtól az alapszervezetekig, a gazdasági szervező munka egyik kulcskérdése lesz a ne­gyedik ötéves terv során. Ele­mezni kell a vállalati belső mechanizmust, megkeresni a munka termelékenysége eme­lésének forrásait, fel kell tár­ni a tartalékokat. Ez a terü­let eddig el volt hanyagolva. Az üzierni pártbizottságok és -alapszervezetek is elsősorban a vállalaton kívüli okokban keresték a megoldás útját és lehetőségeit. Hol ken keresni a munka­erőt? Az ésszerű, racionális munkaerő-gazdálkodásban. Jó lenne a munkaügyi osztályok ez irányú tevékenységét a mi­nisztériumok segítségével meg­vizsgálni. Ügy tűnik, hogy jelenleg üzemeinkben még nem alakult ki a tudományo­san átgondolt munkaerő-gaz­dálkodás. Nézzük meg a mun­kaerő-gazdálkodást a munka hatékonyságán. A munkások 50 százaléka dolgozik jelenleg normában, de még itt is sok a lazaság egyes üzemekben. Van olyan hely, ahol 30 százalékos vesz­teségidővel termelnek. Ennek 90 százalékát a munkástól füg­gően tüntetik fel. Ez nemcsak hogy nem igaz, de sérti a munkások önérzetét. A való­ság az, hogy a veszteségidő alapvetően vezetési, munka- szervezési, fegyelmezetlenség! problémákat takar. Az'- sem tartható sokáig, hogy a mun­kaidő csökkentése révén a tel­jesítmények mérséklődtek, ez­zel szélűben a bérek jelentő­sen emelkedtek. 1969-ben egy műszakban átlagban 6,1 órát dolgoztak üzemeinkben. Tartalékok vannak még az improduktív munkaerők he­lyes felhasználásánál. Ezek száma az elmúlt években erő­sen megnőtt. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 1300 dolgozót 3200 ember szolgál ki. Mindezek szükségessé te­szik a létszámgazdálkodás ésszerűségének felülvizsgála­tát, a végzett munka haté­konyságát a bérpolitika tük­rében. Befejezésül Szoó Béla a tár­sadalmi munka hatékonysága, a munka termelékenysége ér­dekében azokat a tényeket említette meg, amelyeknek feliszámoláséhoz alapvétőén nem állami költségvetésre, bankhitelre van szükség. Ezek elsősorban nem gazdasági kér­dések, hanem politikai-vezeté­si-szemléletbeli tényezők, s ha ezekben előbbre lépünk, akkor feladatainkat jól meg tudjuk oldani. SKODA FERENC, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára Megyénk úttörői, KISZ-tag- sága és egész ifjúságunk ne­vében köszöntőm a X. kong­resszusra készülő párttagsá­gunkat, a pártértekezlet vala­mennyi résztvevőjét -r* kezd­te felszólalását a megyei KISZ-bizottság első titkára. Majd így folytatta: —• A kongresszusra való készülődés megyeszerte nagy­fokú társadalmi aktivitásban nyilvánul meg. ez alól termé­szetesen nem kivétel megyénk ifjúsága sem. Mindjárt té­nyekkel is bizonyította a me­gye ifjúságának aktivitását, a különböző mozgalmakban va­ló részvétellel. Hozzászólását így folytatta: — A pártértekezlet joggal értékelheti az elmúlt évek munkáját és eredményeinket úgy, hogy azokat a nagy tör­ténelmi és társadalmi évfor­dulók méltó megünneplése közepette, a proletár interna­cionalizmus és a szocialista hazaiiság jegyében érték el. A nagy eseményeket alkotó mó­don a szó szoros értelmében cselekvőén, tettekkel ünnepel­tük meg. Mindezeken túl azonban jól érzékelhetők azok az eredmények is, amelyeket a nevelésben, a tudatformá­lásban, megyénk forradalmi- munkásmozgalmi hagyomá­nyainak ápolásában és to­vábbfejlesztésében elértünk. •. Jelenthetem a pártértekezlet­nek, hogy az ifjúsági és gyer­mekszervezeteink lényegében teljesítik a párt által kitűzött feladatokat. Skoda Ferenc hozzászólása további részében azzal foglal­kozott,, hogy az elmúlt időkben színesebbé - és sokrétűbbé vált a fiatalok között folytatott politikai nevelőmunka. Fej­lődött és új formákkal gazdagodott a termelést segí­tő KISZ-tevékenység. Nőtt az üzemi és helyi kezdemé­nyezés. Ezek közé tartozik az építőktől indult tninőség- lánc-mozgalom, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek ifjú­előrelépésünk záloga az alap­szervezeti ifjúkommunista közösségek erősítése, a KISZ- aktivisták fejlesztése, a KISZ- tagokkal szemben támasztott erkölcsi-politikai követelmé­nyek növelése. A négy év fej­lődéséről 6zólva hangsúlyozta, hogy a megye összlakossága közül is talán a fiataloknak jelentett a legtöbbet- Beszédét így fejezte be: — Mi, Nógrád megyei fia­talok, a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai és vezetői a jövőben még hatékonyabban kívánjuk kivenni részünket a párthatározatok eredményes végrehajtásából, az előttünk álló nagyszerű, lelkesítő program megvalósításából. Skoda Ferenc a megye if­júsága nevében ezután a X. kongresszusra készülő megyei pártértekezlet számára me- -gyénk ifjúságának ajándékát, a Ctsikász István rajza alap­ján Ábel György, a Balassa­gyarmati Ipoly-bútorgyár szakmunkása által készített ajándékot nyújtotta át. A „Hűség a néphez — hűség a párhoz” jelszót viselő táblát Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára vet­te át BREHÖ GYULA, az Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára munkásainak 133 napos mun­kaakciója a Tanácsköztársa­ság évfordulója tiszteletére, a kommunista vasárnap és a vietnami műszakok eredmé­nyei és megannyi munkaak­ció. Teljesítették a KISZ VII. kongresszusán meghirdetett lakásépítési akcióból a megyé­re eső 250 lakás felépítését, s pályázatuk eredményeként ifjúsági kollektívák kidolgoz­ták Salgótarján zöldséggel való ellátásának tervét, KISZ- védnökséggel épül egyik leg­nagyobb üzemünk, a Vegyi­gépszerelő Vállalat salgótar­jáni gyáregysége­— Mindezek mellett termé­szetesen legnagyobb értéknek azt tekintjük — folytatta fel­szólalását —, hogy ifjúságunk nagy többsége becsülettel él, dolgozik és tanul, felelősség­gel készül a felnőtt életre. Hozzászólása további részé­ben kijelentette: — Megyénk ifjúsága, a KISZ-tagok és az ifjúsági ve­zetők tábora nagy figyelem­mel és várakozással tekintett a párt Központi Bizottsága if­júságpolitikai állásfoglalása és határozata elé. Várakozá­sunk man volt hiábavaló. Nagy örömmel fogadtuk az állásfoglalást, amely mélyre­ható elemzés, bírálat, nagyje­lentőségű, határozott feladat az ifjúságpolitika megvaló­sításában érdekelt párt-, ál­lami, társadalmi szervek, szervezetek és természete­sen a KISZ számára is. Öröm­mel tapasztaljuk azt a magas­fokú felelősséget, körültekin­tést és következetességet, amellyel pártbizottságaink és pártszervezeteink feldolgoz­zák és kialakítják az ifjúság- politikából adódó feladatokat megyénkben is. Ezután arról szólít, hogy a KISZ Nógrád megyei bizott­sága egyetért az állásfoglalás­ban megfogalmazott megálla­pításokkal, bírálatokkal és teljes mértékig azonosítja ma­gát a határozatban megjelölt tennivalókkal. Kijelentette: Az építőipar munkájához nagy segítséget adott a me­gyei pártbizottság 1969 szep­temberi határozata, amely a párt, a gazdasági vezetés fi­gyelmét a meglevő hiányossá­gokra irányította, s egyben megszabta azokat a tenniva­lókat, amelyek megoldásával előbbre léphetünk. E határo­zat nyomán nagy erőfeszíté­seket tett a vállalat a hiá­nyosságok felszámolására, A vállalati pártbizottság egy sor kérdésben állást foglalt, a végrehajtó bizottság intézke­dési tervében rögzítette, hogy mit kell tenni. Elsősorban a fejlődést gátló szemlélet el­len és a különböző vezetési hiányosságok megszüntetésére tettek javaslatokat. Tisztázták a kommunisták, a pártszerve­zetek feladatkörét, munkájuk elveit és módszereit. Az építők pártértekezletei ­nete küldöttei, a vállalat párt­tagsága egyetértett a hiányos­ságok kiküszöbölésével, s megerősítette a feladatok kö­vetkezetes végrehajtásának szükségességét. A felszólaló elmondta, hogy a vállalati ve­zetés és a dolgozók egyetér­tenek azzal a megállapítással, hogy az építőipar jelenlegi ál­lapota a megye fejlődését gá­tolja. A felszólaló nem kívánta csökkenteni az építők felelős­ségét, de megemlítette, hogy az építőipar fejlesztése a töb­bi népgazdasági ág fejlődése mögött messze elmarad. Az is igaz azonban, hogy a Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalat fejlődése az országos át­lagot sem érte el. Ebben már vállalati objektív és szubjek­tív tényezők játszottak közre. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatra a negye­dik ötéves terv során — az eddigi ismeretek szerint — több mint 2 milliárd forintos építési feladat - vár, kétezer annyi lakást kell építeni, mind az előző időszakban. Ezért a vállalati pártbizottság első­rendű feladata a hiányossá­gok mielőbbi gyors feltárása és szükséges, hogy a vállalat gazdasági-műszaki vezetése számára meghatározzák azo­kat a legfontosabb feladato­kat, amelyekkel biztosítani lehet a feladatok teljesítését. A vállalati pártbizottság tit­kára részletesen ismertette azokat a tennivalókat, ame­lyeket a vállalati pártértekez­let már megszabott a gazda­sági vezetés számára. A megyei pártbizottság nagy segítséget adott az építőipari vállalatnak azzal, hogy az Építési és Városfejlesztési Mi­nisztériumtól 30 millió, a megyei tanácstól 15 millió fo­rintos anyagi támogatást jut­tatott, amelyhez a vállalat mintegy 23 milliós fejlesztési hitelt vett fel. Ezt a segítséget a vállalat párttagjai ismerik és a pártértek ezleti hozzászó­lásokban a kommunisták fe­lelőssége domborodott ki. Az építők pártbizottsága érzi, hogy a kommunisták egyér­telműen a pártbizottság mel­lett állnak és támogatják a fejlesztési feladatok megvaló­sítását Az építők küldötte tolmá­csolta azt a kérést: bízzanak bennük, mert az építők azon lesznek, hogy a megye előtt álló nagy feladatokért, a ne­gyedik ötéves terv célkitűzé­seinek megvalósításáért ered­ményesebben dolgozzanak. A Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói egyet­értenek pártunk politikájával, a kongresszusi irányelvekkel és a Szervezeti Szabályzat módosításával. ígérik, hogy minden igyekezetükkel és tu­dásukkal azon lesznek, hogy az építőkikel szemben támasz­tott nagy feladatoknak az ed­diginél jobban megfeleljenek. BATTA LÁSZLÓ, az MSZMP Balassagyarmati városi Bizottságának titkára első Elöljárójában a megyei fej­lesztési koncepciók következe­tes végrehajtásáról, az új ipartelepítésről, a politikai, ideológiai fejlődésről szólt. Mint mondotta, Balassagyar­mat város eredményekben leg­gazdagabb korszaka volt az el­múlt négy év. A hajdani kis­polgári, hivatalnokváros egyre inkább ipari, munkásvárossá alakul. Ennek bizonysága, hogy a 14 000 lakosú Balassa­gyarmaton 8000 munkahely van, s ennek ötver százaléká­ban ipari munkás dolgozik. Az elmúlt négy év alatt két­ezer új munkahelyet létesí­tették. A keresők 75 százalé­ka az iparban dolgozik, s ez a folyamat a következő évek­ben még tovább folytatódik. A négy év legpozitívabb eredményeként értékelte Batta László, hogy a városban meg­határozó erővé vált a munkás­ság. Ehhez a közelmúltban te­lepült új üzemek adták a gaz­dasági alapot. Mint mondotta, az ipari termelés évről évre tervszerűen, fokozatosan növe­kedett, és 1975-re előrelátha­tólag eléri a két és fél milli­árd forintot. S a korábbi lét­számnövekedés helyett egyre inkább a termelékenység játsz- sza a fő szerepet a termelési érték növelésében. A negyedik ötéves terv végére a termelési (Folytatás a 4. oldalon.) A meghívott vendégek az előadót figyelik NÓGRÁD — 1970. november 1., vasárnap i

Next

/
Oldalképek
Tartalom