Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

VILÁG proletárjai, egyesui ieteki AZ MSZMP N ÓG RÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA* XXVI. ÉVF., 278. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. NOVEMBER 27., PÉNTEK Kisterenye a jövőbe tekint <8 oldal) Egy hét a rádióban és a tv*ben (6. oldal) NB-s bajnpkság 17. oldal' Folytat ja munká ját a pártkongresszus A felszólalók: Fehér Lajos, Aczél György, Pullai Árpád Csütörtök reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munká­ját a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kong­resszusa. A délelőtti ülés elnöke, Glanz Lászlóné, a Felső szolnoki Általános Iskola ta­nítónője, Vas megye küldötte bejelentette, hogy újabb testvérpártoktól érkeztek üdvöz­letek a kongresszushoz. A délelőtti ülés első szónoka Gáspár Sán­dor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára volt GÁSPÁR SÁNDOR Szakszervezeteink magukénak vallják a párt politikáját Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Egyetértek a Központi Bi­zottság beszámolójával, a Szervezeti Szabályzat módosí­tásával és a határozati javas­lattal. A szakszervezetek egyetértenek a párt politikájá­val, azt magukénak is vallják. Jelenleg a szakszervezetek­nek a korábbiaknál lényegesen jobbak a lehetőségei arra, hogy még többet tegyenek pártun . politikájának megvalósításá­ért. Az utóbbi években a szak­szervezetek társadalmi befo­lyása, ereje és jelentősége gyors ütemben nőtt. A szakszervezetek tevékeny­ségének további javítása szo­rosan összefügg a párt politi­kájának következetes megva­lósításával. Nem független a pártszervek és a párttagok munkájától, a szakszervezetek tevékenységével kapcsolatos állásfoglalásuktól, gyakorla­tuktól setm. A párt irányítá­sának és befolyásának erő­södése a szakszervezetekben erősíti társadalmunk vezető osztályának, a munkásosztály­nak a párthoz való kapcsola­tát. Megérdemel ezért minden ráfordított energiát. A magyar munkásosztály számiban gyarapodott, szakmai műveltségben nagyot fejlődött, a politikai hatalom gyakor­lásának immár negyedszázados iskolájában tanulta és értette meg a politika és a gazdálko­dás kis és nagy kérdéseit. Nincs kiváltsága, de felelős­ségérzete, cselekvőkészsége minidig nagy és határtalan. A szakszervezetek érdekvé­delmi tevékenysége szocialista viszonyok között bonyolult, mert egyidőben és egyszerre kell képviselnünk és védenünk a társadalom, a rétegek és az egyének érdekeit. Bonyolult érdekvédelmi tevékenység Felismert tény, hogy a szo­cializmusban is létezik — bár nem antagonisztikus — érdekellentét, így szükség van arra, hogy a szakszervezetek képviseljék és védjék a dol­gozók érdekeit. Az alapvető érdekék szocialista viszonyok között azonosak, de vannak, amelyek különböznek és üt­köznek egymással. A párt társadalmunk veze­tő ereje. Ez nem vitakérdés. Azonban sem Marx. sem Le­nin nem mondotta sehol, hogy a munkásosztály forradalmi pártja mindent egymaga vé­gezzen el. A párt, ha kell, tud más szervek helyett is dol­gozni, de egyik szerv sem ké­pes a párt helyett dolgozni. A szakszervezetek mint a dolgozók képviselői intézmé­nyesen már régebben részt vesznek az államhatalmi és államigazgatási szervek mun­kájában. Az együttműködés új formákkal bővült. Rendsze­ressé váltak a kormány és a SZOT vezetőinek a találkozá­sai. Olyan gyakorlattá váltak e tárgyalások, amelyek figye­lemre méltóak és feltétlenül továbbfejleszthetek. Minden lehetőséget ki kell használni — mutatott rá ez­után Gáspár Sándor —, hogy erősítsük rendszerünk szocia­lista jellegét, hazánk gazdasá­gi erejét. Még jobban, mint eddig társadalmi üggyé kéLl tenni gazdasági céljaink meg­valósítását. Csakis gazdasági terveink megvalósítása adhat reális alapot az életszínvonal növeléséhez. Most az a feladatunk, hogy a kongresszusi munkaverseny eredményeit is felhasználva továbblépjünk a dolgozók ter­melési aktivitásának fejleszté­sében. A gazdaságirányítási rendszer és anyagi ösztönzési rendszerünk javítása új lehe­tőségeket teremtett a szocia-' lista munkaverseny számára. Számolnunk kell azzal, hogy a dolgozók még nem tették teljesen magukévá a bérek, a jövedelmek munka szerinti differenciálásának elvét. Ha­tásosabban kell fellépnünk az egyenlősdi ellen, az igazságos differenciálás védelmében. Az is befolyásolja a szocialista el­osztást, hogy ösztönzési rend­szerünk zömében, csak a kol­lektívát ösztönzi, az egyéneket kevésbé. Ugyancsak fontos, minden dolgozót érintő kérdés az ár­politika. A szakszervezetek tá­mogatják az értékarányos ár­rendszer kialakítását. Ugyan*, akkor ismét hangsúlyozzuk: megvalósítását nagyon gondo­san kell előkészítem. Hangsú­lyozni kell azt is, hogy az értékarányos árrendszer kiala- k fása kompenzációs lehetősé­geink függvénye, ezért is csak hosszabb idő alatt valósítható meg. Segítsük az alkotó gondolatok meg­valósítását —• Az üzemi demokrácia fejlesztésiének vannak köve­telményei, amelyeket sem el­hanyagolni, sem megkerülni nem lehet — folytatta Gás­pár Sándor. — Ez pedig min­denekelőtt az, hogy a dolgo­zók ismerjék az üzemük előtt álló feladatokat, gondokat. Ennek a követelménynek ele­get kell tenni. Követelmény az is, hogy erősítsék az üzemi demokrá­cia fórumait, mint olyan esz­közöket, amelyek biztosítják a dolgozók részvételiéit a válla­latok vezetésében, Az üzemi demokrácia ér­vényesítése csak a fegyelem javulásával párosulva lehe* iigazátn hatékony. A vezetők­nek elemi kötelességük tájé­koztatni és meghallgatni a dolgozókat, támaszkodni véle­mény ükire. A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozók­nak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei , között beleszóljanak munka-1 helyük életébe. Ha valahol ez i mégis megtörténik, az rend-, szerünk lényegét sérti és kö­vetkezményei kánt okoznak; csökken a beleszólási készség, alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes résizvál- lalás a termelésben, a mun­kaversenyben meglazul az egészséges szocialista emberi kapcsolatok fejlődése. Meg kell érteni, hogy a munkásosztály nem tárgya és nem rendelkezést, utasítást végrehajtó eszköze a szocializ­mus építésiének, hanem érte kell hogy történjen minden. Nem a munkásosztály van a szocializmusért, hanem a szo­cializmus a munkásosztályért! Az üzemi demokrácia egyik alapkérdéséről, a munkások és a vezetők viszonyáról kü­lön is szólni kívánok. A kér­dés az — és nálunk ma itt van gyakran a helyi viták súlypontja —, hogy az üze­mi demokrácia eilentmon-d-e a gazdasági vezetés bármilyen értelemben felfogott érdeké­nek, az egyszemélyi felelős­ségnek? Meggyőződésünk, hogy nem, sőit annak javára szolgál. Csakis hozzáértéssel, elvi szilárdsággal, emberséggel, emberi és munkatársi példa- mutatással, csakis a munkás­osztály iránti állandó felelős­ségérzettel lehet vezetni ha­zánkban. Vannak már — és mind több olyan vezetőre van szükségünk —, akik em­beri oldalról is értik mester­ségüket, akik bátran támasz­kodnak a dolgozókra a felada_ tck megoldásiában. A gazdasági vezető számá­ra az üzemi demokrácia a szocialista vezető irányítókész. ségének elenged heteden része. Minden vezető legyen tudatá­ban annak, hogy feladatát, funkcióját megbízásból látja el, a munkásosztályt szolgál­ja és a munkásosztály min­den tagjával úgy bánjék, mint az uralkodó osztály tagjával. Követelje meg a rendet, a fe­gyelmet, a pontos munkát, a maga részéről viszont bizto­sítsa a tisztességes emberi bánásmódot. CZ1NEGE LAJOS Befejezésül Gáspár Sáridra a következőket mondta: — Napjainkban a forradalmasáig elsősorban a társadalomért érzett felelősséget és az eb­ből eredő áldozatvállalást je­leníti. A munkások forradal- misiága az osztály múltjában, jelenében és nemzetközi ösz~ szefüggéseiben gyökeredzik, de ágai a jövő felé nyúlnak, azt érlelik. Gáspár Sándor beszéde után ifj. Bakik János, az Özdi Ko­hászata Művek hengerésze, Borsod megyei küldött szó­lalt fel, majd Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja lépett a szónoki emelvényre. Fegyveres erőink teljesítik feladataikat Bevezetőiben a fegyveres erők pártszervezeteinek kül­döttei, kommunistái, egész személyi állománya nevében köszöntötte a kongresszust, majd így folytatta: A kongresszusra készülve a fegyveres erőknél — éppúgy, mint társadalmunk minden területén — a kommunisták sokoldalúan, felelősséggel ele­mezték a legutóbbi négy év­ben végzett munkát, célkitű­zéseink megvalósulását. Egy­értelmű volt a megítélés: pár­tunk politikája eredményese]}, jól szolgálja a szocializmus építésének, a dolgozó nép fel- emelkedésének ügyét. A töret­len politika szerves alkotó­eleme pártunk következetes és kiegyensúlyozott honvédelmi politikája. Ennek megvalósítá­sáért a fegyveres erőkben szolgáló kommunisták és pártonkívüliek a legutóbbi kongresszus óta is következe­tesen dolgoztak. — A szocialista világrend­szer, a nemzetközi munkás- osztály és a nemzeti felsza­badító mozgalom együttes ere­je tartotta és tartja vissza az imperializmust egy új világ­háború kirobbantásától. De nem feledhetjük: a nemzetkö­zi imperializmus mindenkor kész, hogy a legkisebb lehető­séget is kihasználja a szocia­lizmus, a béke erői gyengí­tésére, s ahol a maga számá­ra kedvezőnek ítéli a helyze­tet, akár a fegyveres táma­dásra is. Ebben a helyzetben törté­nelmi szükségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fenyegetett országok, a szo­cializmust építő népek, — köztük a mi népünk —olyan katonai erőt tartsanak fenn, amely az agresszor fékentar- tásához szükséges. Továbbra is szükségesnek tartjuk, hogy — a tagországok külön-külön megtett honvédelmi intézke­désein túlmenően, — erősítsük közös védelmi szervezetünket, amihez a magunk részéiül minden szükséges, lehetséges módon hozzájárulunk. Kol­lektív védelmünkből a legna­gyobb terhet a szocializmus, a társadalmi haladás ügyéért roppant áldozatokat hozó Szovjetunió vállalta és vállal­ja. A Szovjetunió hatalmas (Folytatás a 2. oldalon.) Nógrád megye kommunistáinak ajándéka Brezsnyev elvtársnak A pártkongresszus csütörtö- kedves epizódja volt L. I. Bizottsága főtitkárának talál­ka eseményeinek hivatalos Brezsnyevnek a Szovjetunió kozása a kongresszuson részt- programján kívül lezajlott Kommunista Pártja Központi vevő Nógrád megyei küldöt­tekkel. A nógrádi kommunis­ták képviselői — Lenin 100. születésnapja és hazánk fel­szabadulásának 25. évfordu­lója jegyében, s egyben emlé­kül az MSZMP X. kongresz- szusáról — Lenin portréjával díszített ólomfcristiály vázát ajándékoztak L. I. Brezsnyev elvtársnak. Szabó Imre, a nagybátonyi bányaüzem szo­cialista brigádvezetője, — a kongresszus elnökségének tag­ja — Jedlicska Gyulának, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárának és Géczi Já­nosnak, a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elnökének jelenlétében — nyújtotta át az ajándékot az SZKP főtit­kárának. Brezsnyev elvtárs meleg szavakkal mondott kö­szönetét a magyar és a szovjet nép barátságát jelké­pező művészi kivitelű dísztár­gyért, s a találkozás emlékéül maga is ajándékokkal viszo­nozta a nógrádi kommunisták küldötteinek kedves figyel­mességét. j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom