Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
7anScskozik partunk X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) katonai erejére támaszkodó — valamennyi tagállam erőfeszítéseit egyesítő — kollektívvédelem egyik alapvető biztosítéka szocialista országaink szabadságának, függetlenségének, az európai biztonság, a világbéke megóvásának. — A Szovjetunió közvetlenül is felbecsülhetetlen segítséget nyújt hazánk védelméhez. Joggal állapította meg, pártunk Központi Bizottsága 1968 februári ülésén: katonai együttműködésünk lehetővé teszi, hogy anyagi eszközeinket az ország védelmével legközvetlenebbül összefüggő területekre koncentráljuk, és nem kell a korszerű háború megvívásához szükséges minden fegyverfajtát beszereznünk. Amire pedig szükségünk van — például a korszerű nehéztechnika. a speciális fegyverrendszerek, vagy parancsnoki kádereink, specialistáink jelentős részének magas fokú képzése — azt a Szovjetunió,' igényeinknek megfelelően folyamatosan biztosítja részünkre. — Fegyveres erőink hivatásos állománya teljesíti feladatait. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szakmai és általános műveltsége megalapozott. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok egyre nagyobb része — a szocialista társadalmi környezet, a döntő többségében pozitív családi nevelés, a mind hatékonyabbá váló honvédelmi nevelőmunka hatására — hazánk, társadalmi rendünk védelmét tudatosan vállalva vonul be a néphadseregbe fegyveres erőinkhez. A kiképzésben tömegesen érnek el kimagasló eredményeket. A fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő kommunisták, ä néphadsereg, a határőrség, a karhatalom katonái és parancsnokai köszönik a pártós állami vezetésnek az eredményes munkához biztos alapot jelentő, világos, döntéseket, útmutatásokat. Köszönik dolgozó népünknek a sokoldalú gondoskodást. Elhatározott szándékuk, hogy a jövőben is becsülettel teljesítik feladatukat. Azt kérik a X. kongresszustól, hogy erősítse meg a párt eddigi politikai irányvonalát, benne honvédelmi politikáját — mondotta befejezésül Czinege Lajos elvtárs. Czinege Lajos után Hingl József, a Nagyaiföldi Kutató- és Feltánóüzesm vezető mérnöke, Csongrád megyei küldött szólt hozzá a napirendhez. majd Niamin Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára átadta a kongresszusnak pántja üdvözletét. Jeszli Jánosné, a Péti Nitrogénművek műszaki fejlesztési osztályának vezetője, Veszprém megyei küldött a termelés- szervezés kérdéseivel foglalkozott. Ezután szünet következett. Szünet után ' az elnöklő Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazgatója, budapesti küldött bejelentette, hogy Fehér Bajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese következik felszólalásra. FEHÉR LAJOS Falun is tovább szilárdult a szocializmus Bevezetőül szővetkezetpoli- tikánk korszerűsítéséről szólt, majd rámutatott, hogy a IX. pártkongresszus óta, a szövetkezetpolitikai összegezés és az ehhez kapcsolódó széles körű tömegpolitiikai munka országszerte egész szövetkezeti mozgalmunk komoly fellendülését hozta. A megújhodási folyamat kiemelkedő fontosságú egész szocialista társadalmunk demokratikus továbbfejlesztése »zenipontjából! Pártunk szövetkezeti politikája a lenini elvekre épül. Arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai szervesen beilleszkedjenek a szocialista népgazdaságba, a népgazdasági tervekkel összhangban hatékonyan működjenek közre a társadalmi célok megvalósításában, előrevigyék a szocializmus építését. Lenin szavaival, azt is mondhatnánk: „A szövetkezeteknek nálunk egészen kivételes jelentőségük van.” Kivételes mindenekelőtt azért, meri a szövetkezet rugalmas gazdálkodási forrna. A szövetkezetek általában nagyfokú mozgékonyságra és alkalmazkodásra képesek. Gyorsan tudnak reagálni a folyton változó életre, a változó piaci hatásokra, s kereteik között rugalmasan, jól összehangolhatok a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek. A szövetkezetek működésének kiemelkedően fontos elve a szövetkezeti önkormányzat, a szövetkezeti demokrácia, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeten belül a közös tevékenységet az egyenlő jogú tagok, mint kollektív tulajdonosok irányítják, vezetőiket maguk választják. Szövetkezeti politikánk kiemelkedő jelentőségű, sarkalatos elve, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista társadalmi tulajdon, annak egyik megnyilvánulási formája. Pontosan megfogalmazva: szocialista szövetkezeti csoporttulajdon. Az állam és a szövetkezetek viszonya Szövetkezeti mozgalmunk, s általában szocializmust építő társadalmunk új hajtásai, újszülöttei e termelőszövetkezeti szövetségek. Ajánlásaikkal, koordináló és szervező tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel már eddig is hathatósan segítették a termelőszövetkezeteket az önálló, vállalatszerű gazdálkodás és a demokratikus működés fejlesztésében. A szövetkezetpolitikai vitákban egyik legfontosabb kérdés volt a szövetkezetek és a szocialista állam helyes viszonyának értelmezése és megoldása. A szövetkezetek működésében, gazdálkodásában az állami akarat közvetlen és közvetett módon jut érvényre, Az érvényesítés módja, gyakorlata teljes összhangban van a gazdaságirányítási reform módszereivel, azokból logikusan következik. Az állam elismeri a szövetkezetek szocialista jellegét, a szövetkezés szabadságát. a szövetkezeteket a szocialista gazdaság szerves részének, az állami vállalattal egyenrangú szocialista gazdasági és társadalmi szervezetnek tekinti. Sőt, részére — jellegéből fakadóan — minden gazdasági és társadalmi szervezetnél szélesebb körű önkormányzatot biztosít Ugyanakkor az állam elvárja, hogy a szövetkezet a jogszabályokat, a hatóságilag jóváhagyott alapszabályt megtartsa. belső szabályzatait ezek keretében alakítsa ki, s egész tevékenységét ennek a szabályozásnak megfelelően folytassa. Á konkrét gazdasági tevékenységgel kapcsolatban az álNÓGRÁD - 1970. novembei 27., péntek lami érdek a szövetkezetek gazdálkodásában közvetett úton érvényesül: a szocialista állam az anyagi érdekeltségen alapuló gazdasági eszközökkel, azaz gazdasági szabályozók révén gondoskodik arról, hogy a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Biztosítja és érvénvt szerez annak, hogy a szövetkezetek teljesítsék a szocialista társadalom, a szocialista állam iránti kötelezettségeiket. Kialakult Idgkedvezőbb üzemnagyság A szövetkezeti viták során egyöntetűen megerősödött az az álláspont, hogy az ellenőrző bizottságok felkészültségének növelése, rendszeres képzése mellett — mindhárom ágazatban — a szövetkezeti mozgalom egészséges önvédelme érdekében is szükség lenne a belső ellenőrzést kiegészíteni még valamivel: mégpedig külső. hozzáértő, képzett számszaki szakértők revizori munkájának rendszeres igény- bevételével. Ennek szellemében a három országos szövetkezeti szövetség kezdeményezésére az Országos Szövetkezeti Tanács e hónapban előterjesztést tett a kormányhoz, s erre felhatalmazást nyújtó jogszabály meghozatalát kérte. A kiadott kormányhatározat előírja, hogy az alapszabályszerű ellenőrzési feladatok ellátása során a szövetkezetek, valamint ezek gazdasági társulásai kötelesek általános belső ellenőrzésükhöz rendszeresen legalább kétévenként külső szakértőt igénybe venni. Meggyőződésünk szerint a külső revizori szolgáltatás kiépülése, hatékonyabbá válása sokat segít majd a szövetkezeti belső ellenőrzés sok helyen még meglevő gyengeségeinek, a lazaságoknak felszámolásában, s az egyes helyeken felbukkanó ügyeskedés, harácsolás leleplezésében vagy megelőzésében. Az ügyeskedők, harácsolók. kalandoremberek üzérkedése ellen nem elég csak a „Kék fény”-nek harcolnia. Fel keli lépniök és határozottabban, következetesebben harcolniuk — a nyilvánosság eszközeinek felhasználásával Is — maguknak az országos és területi szövetségeknek, s még inkább a szövetkezetek tagságának, kommunistáinak! Fehér Lajos ezután azt a kérdést elemezte, hogy milyen legyen a szö vetkezet mérete, az optimális üzemnagyság. Mint mondotta, a szövetkezetek vállalati mérete ma már kialakultnak tekinthető. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink is elértek legtöbb helyen a fejlődés jelenlegi szakaszának és a hazai viszonyoknak megfelelő optimális üzemnagyságot. — Szükségesnek tartjuk ezúttal is hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti gazdálkodás esetében az optimális üzemnagyság kisebb az állami gazdaságokénál. A túl nagy méretek kialakítására törekvést, ennek érdekében az öncélú egyesülések erőltetését, a megalapozatlan, szélsőséges méretek kialakítását helytelennek kell minősíeni. Ez politikailag is káros, abban az értelemben, hogy a túl nagy termelőszövetkezet vezetése átfoghatat- lam, a termelőszövetkezeti tagság nem képes a gazdálkodást áttekinteni, s nem tudja tulajdonosi jogait, kellőképpen érvényesíteni. Ennek következtében ilyen esetben óhatatlanul csökken, s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. Javult a termelési színvonal A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a jelenlegi méretek a termelés koncentrálása, a korszerű technika és technológia kiterjedt alkalmazása, az ésszerű szakosítás esetén — hosszabb időt tekintve is — tág teret biztosítanak a termelőerők fejlődéséhez. Más szavakkal, tág teret biztosítanak arra, hogy intenzív módon, azaz belterjes fejlesztéssel lehessen növelni a területegységre, illetve az egy tagra jutó termelési értéket. . Hasonló kép rajzolódik ki a kisipari szövetkezetek egyesüléséről, amelyeknél a tapasztalatok szerint az üzemnagyság növekedése nem állt egyenes arányban a gazdálkodási eredmények fokozásával, nem járt együtt a szükséges műszaki, vezetési színvonal létrehozásával Le kell küzdeni itt is azt a bármily jó szándékú, de nagyon felületes, rövidlátó gondolkodást, amely a korszerűséget, a fejlett technikát az üzemnagyság elvont szempontú túlméretezésével köti össze. A gazdaságirányítási reform során — elsősorban a több ízben végrehajtott mezőgazdasági árrendezés, a hitelrendezés és egyéb Intézkedések nyomán — lényegében megteremtettük a mező- gazdasági termelőszövetkezeteknél is az önálló vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit. Ez nagy alkotó kedvet, s általános fellendülést váltott ki az egész mezőgazdaságban, kiváltképpen a termelőszövetkezetekben. A munkásosztály segítségévéi, a szövetkezeti parasztság szorgalma, ipar kodása, mun- kakedve gyümölcseként szemmel láthatóan javult a termelési színvonal. Termelőszövetkezeteink az elmúlt években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve) eddigi legnagyobb terméshozamaikat érték eL Hazai termelésből megoldottuk a kenyérgabona-kérdést. s eléggé megszilárdult a takarmánybázis is. 1961—69. között a mező- gazdasági termelés évente 2,9 száza lókkal, ezen beiül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 százalékkal növekedett —, ami komoly eredmény —, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termeié, se évente megközelítően hat százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelés mellett fejlődésnek indult az ehhez kapcsolódó ipari, forgalmazási, szolgáltatási tevékenység A termelőszövetkezetek ipari tevékenységből származó árbevétele a szocialista ipar áruértékesítésének másfél százalékát képezte az elmúlt esztendőben. Előnyősén hatottak a szociális intézkedések A mezőgazdaság harmadik ötéves tervét — az idei ár- és belvízkáros esztendő ellenére — túlteljesítjük. Eninek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszer-gazdaság — az idei gyengébb eredmények elleniére — a lakosság ellátásán kívül devizatermelési feladatéit is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszer-gazdaságban — csak úgy, minit az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett mint korábban volt. Bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A növekvő terméshozamok, a javuló munkatermelékenység, továbbá a paraszti nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély és más szociális intézkedések kedvező hatására — miként a kongresszusi beszámoló említette — a munkások és a termelőszövetkeze i parasztok személyes jövedelme országosan és átlagban már kiegyenlítődött. A szövetkezeti gazdaságok között is tovább folyik a differenciálódás. Ez szükségszerű folyamat, sőt — a fejlődés egyik hajtóereje. Annák érdekében viszont, hogy a szövetkezetek között a személyi jövedelmek tekintetében túlzott, társadalmilag sokszor feszültséget okozó különbségek ne alakuljanak ki, illetve azok mérséklődjenek: a kormány ez év őszén az eddiginél prog_ resszívebb, 1971-ben életbe lépő földadó- és jövedelemelvonási rendszer életbe léptetésére hozott határozatot. Mindent összevetve, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységével, fejlődésével kapcsolatban azt jelenthetjük a kongresszusinak: a beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializmus helyzete a falun. Termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyeiről. De bizonyításit nyújt az egész társadalom számára is: gyakorlatban ’ igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalmazott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek helyessége. Fehér Lajos beszéde után Bert Pearce, Nagy-Britaamia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja szólalt fél. Egyebek között hangsúlyozta, hogy az MSZMP, a magyar nép eredményei bátorítást jelentenek számukra a brit imperializmus ellen folytatott harcban. Ezután Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpáirt Politikai Bizottságának tagja tolmácsolta pártja és az NDK dolgozóinak testvéri üdvözletét. Szekeres László, a jászberényi járási pártbizottság első titkára, Szolnok megyei küldött volt a következő felszólaló, majd Szabó István, a nádudvart Vörös Csillag Termelőszövetkezet és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke. Hajdú-Bihair megyei küldött szólt a napirendhez. Szünet után Csáki István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára elnökölt. Max Reimann, Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára következett szólásra. Többek között hangsúlyozta: az egységet tovább kell erősíteni, mert az egység a szocialista országok közösségének fő ereje. Ezután Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emelkedett szólás, na. ... ACZÉL GYÖRGY Pártunk kulturális politikája — A Központi Bizottság beszámolója mély elemzés alapján, tényekkel, adatokkal, alátámasztva, joggal állapíthatta meg: „Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósítását”. Ezek a megállapítások helytállóak. A múltban a felnövekvő nemzedéknek még húsz szá- szaléka sem tanult iskolában helyes nyolc éven át. Ma pedig azért vagyunk — joggal — elégedetlenek, mert a magasabb képzést nyújtó nyolcosztályos iskolát gyermekeinknek csak 90 százaléka fejezi be eredményesen. A hajdan kiváltságosaknak számító érettségizettek száma négyszer, a diplomásoké pedig háromszor akkora, mint a második világháború előtt volt. Méltán sorolhatjuk vívmányaink közé azt is, hogy alkotóink számára olyan légkört teremtettünk, amelyben szabadon bontakoztathatják ki tehetségüket népünk és az emberiség javára. A párt bizalmára az értelmiség bizalommal. odaadó munkával válaszolt. A szocialista kultúra építésében elért eredményeink azt is tanúsítják, hogy pártunk kulturális politikájának fő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak. Mikor pártunk kialakította művelődéspolitikai irányelveit, amelyek munkánkat ma is meghatározzák, kiformálta azt a munkastílust, azokat a módszereket, amelyekkel az élet minden területén érvényre akarjuk juttatni a marxizmus—leninizmust, a szocialista életszemléletet és erkölcsöt, tudta, hogy ez az út, mint minden előrevivő út, nem lesz könnyű. (Folytatás a 3. oldalon)
