Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

Tanácskozik pártunk M. kongresszusa (Folytatás a 6. oldalról) malják, fejlesztik. A gyakorlata tapasztala­tok összegezése, az elméiéit továbbfejleszté­se miniden párt kötelessége. Ebben élen. jár a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb harci tapasztalatokkal rendelkező osztaga, a Szovjetunió Kommunista Pántja. Nagy segít­ségeit jelentett az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom számára, amikor az SZKP , XX. kongresszusán, s azt követően fellépett a szubjektivizmus, a dogmatizmus ellen, a mar­xizmus—leninizmus alkotó alkalmazásáért. Pártunk a marxizmus—leninizmus meg- dönthetetlan igazságaira támaszkodva védel­med ideológiánkat, világnézetünket a reak­ciós, burzsoá nézetekkel szemben, s elutasít mindenféle jobb- és baloldali torzítást. Egy­aránt elutasítja a réviaionizmust, amely vég­ső soron a munkásosztály elárulásához ve­zet, és az álforradalmi ,,baloldali” kalan- dorsóigot. Ugyanígy elutasítja á szubjektiviz­must, valamint a doigmati,zmust, a merev sablonokban való gondolkodást, amely meg­öli a marxizmus lelikét. A jobboldali, burzsoá és revizionista né­zeteik képviselői feknagasztaljék a fejlett ka­pitalista országok életformáit, lebecsülik szo­cialista társadalmunk, építőmun&ánk ered­ményeit, mérhetetlenül felnagyítják társa­dalmi életünk egyes negatív kísérő jelensé­geit. Az ilyesfajta nézetek nálunk nem nagy mértékben, és többnyire áttételes formában, de jelentkeznek méig egyes tudományágak­ban isi, és hátnak közvéleményünkre is. Nem képviselnek jelentős erőt, de két­ségtelen, hogy vannak nálunk szektás, dog­matikus!, és más, különböző álforradalmi né­zetek, irányzatok is. Ezek tagadják pártunk irányvonalának, szocialista építőmunkámk- nak forradalmi tartalmát és céljait. A Ma­gyar Népköztársaságot, ég más nekik nem tetsző szocialista országokat — a burzsoá propagandistákkal egy nótát fújva — elfoü- rokrati zálódott, technokrata, manipulált tár­sadalomnak nevezik. Az életszínvonal eme­lésére irányuló erőfeszítésieket, s ezek lát­ható eredményeit polgáriasodásnak. a szocia­lizmus útjáról való letérésnek mondják. A marxizmus—laniinizmust értelméből ki­forgató és eltorzító álradikális irányzat és a belőle következő politikai kalandorság a szo­cialista világrendszer egyikét országában is hivatalos képviseletet nyert; a kapitalista Világban pedig a — munkásosztály vezető szerepét tagadva, igén gyakran a kommu­nista pártok ellen harcolva és ezért a tőkés hatalom türelmét élvezve — a magukat „iga­za”, vagy „új baloldal”-nak. „maoisták”- nak, vagy nyíltan trockistáknak nevező cso­portok fellépésében jelentkezik. Pártunk az eszmék harcában elutasítja a semlegességet, a politikáiban az elvtelen kompromisszumra, megalkuvásra való törek­vést, mert azt tartjuk, hogy a marxizmus)— leninizmus elkötelezettséget jelent. Nem le­het úgy helyeselni elveket, hogy közben el­utasítjuk a gyakorlatukat; nem lehet egy­séget hangoztatni, és széthúzást szítaná; nem lehet egyidejűleg helyeselni egy meghatáro­zott álláspontot, s ugyanakkor igazat adni ónnak, aki az ellenkezőjét képviseli; nem lehet közt» nevezőre hozni a nemzetközi munkásosztály, a felszabadulásukért: harco­ló népek és a nemzetközi imperializmus ér­dekeit Pártunk továbbra is mindent meg fog ten­ni a marxizmus—leninizmus pozícióinak, he­gemóniájának erősítéséért. A Központi Bi­zottság úgy véli, hogy elsősorban saját ma­gának kell megjavítania, fejlesztenie elmé­leti, ideológiai tevékenységét. Pártunk a testvérpártok nemzetközi ta­pasztatait, a hazad tapasztalatokat haszno­sítva, az elmúlt másfél évtizedben nem ke­vés olyan gyakorlati feladatot oldott meg, amelyeknek elméleti jelentőségük is van. Ilyen volt többek között a lenini szövetke­zeti elv alkalmazása a mi viszonyainkra, a parasztság különböző rétegeihez való vi­szony rendezése, az átszervezés után, földjá­radék alkalmazása, a tulajdonviszonyok szo­cialista értelmezése, meghatározása; a gazda­ságirányítás reformjának kidolgozása; az ál­lamélet, a szocialista demokratizmus tovább­fejlesztésének kérdései. Ugyanakkor pár­tunk munkájában az elmélet gyakorlati alkalmazásával nem tart lépést a ta­pasztalatok megfelelő elvi általánosítása, az ideológiai kutatómunka. Az elkövetkező években az ideológiai mun­kában számos elvi jelentőségű kérdés vár elem­zésre és kidolgozásra: társadalmunk rétege- ződésének és tudati állapotának alakulása napjainkban, a szocialista demokrácia elvi kérdései; a közigazgatás fejlesztésének tu­dományos megalapozása; a tudományos-tech­nikai forradalom társadalmi-emberi össze­függései a szocializmusban; az életmód vál­tozásának gazdasági, szociológiai és kulturá­lis vonatkozásai; a konvergencia burzsoá el­méletének tudományos bírálata és más kér­dések. Az ideológiai munkát mindazoknak a té­nyezőknek figyelembevételével kell tovább fejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szocia­lista társadalom dinamikus mozgásban van, és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzet­ből következnek világnézetünk terjesztésének feladatai, figyelembe véve a tudat, a köz­gondolkodás adott állapotát. Elméletünknek és propagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi, de még nyi­tott kérdésekre. Az adott helyzetből követ- . kezően a marxizmus—leninizmus, világnéze­tünk oktatása és hirdetése, terjesztése a kü­lönböző ellenséges és téves nézetekkel foly­tatott harcban megy végbe. Pártunk munkájának, az ország fejlődé­sének előtérben álló fontos kérdése a tudo­mányos élet fejlesztése. Korunkban rendkí­vül megnövekedett a tudományok, mind a társadalomtudományok, mind a természet­tudományok jelentősége, szerepe, s meggyor­sul a tudományos eredmények gyakorlati felhasználása, a tudomány közvetlen szerepe a termelésben. Az automatizálás, a kemizá- lás, az ember szolgálatába állítható hatal­mas energiaforrások feltárása jelzik ezt a fejlődésit. A szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövetségesek. A kapitalizmussal szemben a mi rendszerünk lényegénél fogva összehasonlíthatatlanul alkalmasabb airra, hogy elősegítse a tudományos és a technikád haladást, valamint eredményeiknek az egész társadalom érdekében történő hasznosításiáit Programunk, a szocialista társadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvonalának további emelése meg­követeli a tudományok fejlesztéséit, a tudo­mányok eredményeinek mind jobb és mind gyorsabb gyakorlati hasznosítását. Ebből indult ki a Központi Bizottság, ami­kor kidolgozta pártunk tudománypolitikai irányelveit. A bennük tisztázott és azóta fo­kozatosan. realizálódó elvek serkentően hat­nak valamennyi tudományág fejlődésére. Ilyenek a politika és tudomány helyes vi­szonyáról, a kutatások irányítási rendszeré­ről, a szocializmus iránti felelősségen alapuló kutatási szabadságról, a tudományos monopó­liumok. elleni fellépésről, a nemzetközi tudo­mányos együttműködésről és más fontos kér­désekről kidolgozott elvi állásfoglalások. A Központi Bizottság figyelmet fordít rá, hogy az új, a IV. ötéves terv időszakában a hazai tudomány és technika az eddiginél na­gyobb mértékben fejlődjön és eredményei gyorsabban kerüljenek át a gyakorlatba. Pártunknak az az álláspontja, hogy' fokozot­tabban be kell kapcsolódnunk a tudományos és technikai forradalom nemzetközileg kibon­takozó áramlatába. Ebben nagy segítségünkre van a Szovjetunióval és a KGST-országokkal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együttműködés, ugyanakkor saját erőinket is mozgósítanunk kell. Ebből a célból a legkö­zelebbi öt évben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalékát fordítjuk tudományos kutatásokra és fejlesztésre, ami nemzetközi összehasonlításban is elfogadható arány. Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az is­meretek szüntelen bővítését igénylik társa­dalmi méretekben Ezért a közoktatás, a köz- művelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szük­séges, hogy pártunk a közeljövőben napi­rendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társadalmi szükség­letek összefüggésének kérdéseit, az oktatok és a tanulók túlterhelésének problémáit, s a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedéseket az oktatási rendszer tovább­fejlesztésére. Oktatási rendszerünktől azt várjuk, hogy kötelességtudó, jól képzett, művelt, világné­zetileg szilárd, szocialista erkölcsű szakem­bereket képezzen az ország számára. Nálunk a művelődés intézményei, mindenféle megkü­lönböztetés nélkül, nyitva állnak valameny- nyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezen belül a párt elvi-politikai kérdésnek tartja továbbra is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán megfele­lő külön támogatást kapjanak Az elmúlt években további teret hódítot­tak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kul­turális, a művészeti élet, növekedett népünk' műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy tár­sadalmi céljaink megvalósulását. A fejlődés természetesen útkereséssel jár, s nem egyszer ellentmondások és viták közepette megy vég­be. A fejlődés azonban nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultúránk méltán vált ki elisme­rést határainkon túl is; fejlődött film- és szinművószetünk, számos szocialista monda­nivalóid drámai alkotás született; termékeny költészetünk; számos új képzőművészeti al­kotással gazdagodtunk. Híven eddigi politikánkhoz, a művészeti munkába, stíluskeresésbe nem kívánunk ad­minisztratív eszközökkel beavatkozni ezután sem. Az ízlést az alkotó egyéni ügyének te­kintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocia­lizmus érdekeit, eszméit, a közerkölcsöt. Biztosítjuk az alkotó munkához nélkülözhe­tetlen légkört. Ugyanakkor a kulturális élet te­rületén sem engedjük kétségbe vonni a párt, a szocialista állam illetékességét senkitől. Minden humanista értéknek továbbra is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszemléletet, mind a társadalmi kér­désektől elforduló, vagy a hibákat hamisan általánosító negatív tendenciákat. Azt tart­juk, mindenkinek jogában áll, hogy a saját . ízlése és világnézete alapján alkosson. A munkásállamnak viszont joga, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válogasson. Minden alkotás megítélésében abból indulónk ki, hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szocializmus, a haladás ügyét. A közösség pénzén csak a szocialista társadalom érdekeit szolgáló al­kotásnak lehet mecénása az állam. Alko­tóinktól azt várjuk, hogy a szocializmus adta lehetőségeket népünk javára kamatoztassák, segítsék megérteni és cselekvőén formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb vi­lágunkat. Továbbra is a népünk és az em­beriség alapvető létkérdéseiben pártosan ál­lást foglaló, szocialista, realista, közéleti el­kötelezettségű művészetet támogatjuk. Kulturális, művészeti életünkben tovább keli erősíteni a politikai és ideológiai egy­ség irányaiba ható tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista közéletiség erőit. Érvényt kell szerezni a szocializmust féltő párttagság és pártonkívüli közvélemény kö­vetelésének, amely megengedhetetlennek tartja a szocializmus eszméitől, életfelfogá­sunktól idegen művek, nézetek terjesztését államunk eszközeinek felhasználásával. A kispolgári nézetek, ízlésnormák időnként fel­élénkülnek, a megengedhetőnél nagyobb teret nyernek. Kulturális intézményeinknek, a saj­tónak, a rádiónak, a televíziónak lehetősé­geik jobb kihasználásával erőteljesebben kell népszerűsíteniük a szocialista kultúra érté­keit, jobban kell törekedniük a tartalmas igények felkeltésére, a szocializmusra káros .művek, s a kulturális selejt kiszorítására. A közművelődés az egyéniség kibontakoz­tatásának, a szocialista demokrácia erősíté­sének, a termelési kultúra emelésének nélkü­lözhetetlen tényezője. Jelentőségét különösen fokozza a szabad idő növekedése. Mind álla­mi, mind vállalati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt lakosság oktatására és mű­velődésére, mindenekelőtt íl munkástelepülé­sek megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igé­nyeinek helyes irányú fejlesztésére, jobb ki­elégítésére. Szocialista építőmunkánk, társadalmi * éle­tünk fontos eleme a szocialista közgondolko­dás, közfelfogás, erkölcsi normák érvényesü­lése. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődé­sével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi felelősségérzet, a társadalom iránti elkötelezettség. Ez mutatkozik meg a párttagság példamutató helytállásában a szo­cializmus építésének minden területén, a szo­cialista munkaverseny-mozgalomban részt­vevő dolgozók kiváló munkájában, a párt-, a tanácsok, a tömegszervezetek és tömegmoz­galmak sok százezernyi aktivistájának a köz javára végzett önzetlen társadalmi munkájá­ban. Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyéni és a közösségi érdekeket jobban kifejező szo­cialista gazdaságirányítási reform a korábbi­nál jobban tudatosította a végzett munka és az össztársadalmi érdek közötti kapcsolatot; fejlesztette a tömegek igazságérzetét, jobban meggyökereztette, hogy a szocializmusban a boldogulás alapja a munka és az igazi sze­mélyes boldogulás csak a közösség érdekével összhangban kereshető. Ugyanakkor társa­dalmunk átmeneti talaján tovább élnek, részben újratermelődnek, illetve átmenetileg felélénkülnek még a polgári erkölcs marad­ványai. Az utóbbi időben fejlődésünk alá, rendelt kísérőjelenségeként, de felerősödött az individualizmus, az egoizmus, az anyagias­ság. Társadalmunk közerkölcsének meghatáro­zói azok a milliók, akik az eszmét és a_ célt elfogadva, öntudatosan dolgoznak a szocia­lista építés, a munka frontján, akiknek lét­alapja becsületes munkával szerzett kerese­tük; nem pedig azok a kevesek, akik a dol­gozó milliók melletti, mindenki szeme láttá­ra, az átlagosnál úgy élnek sokkal jobban, hogy valódi teljesítmény nélkül húznak ma­gas jövedelmet. Az ilyen esetek, az/ ilyenfajta személyek most jobban szembetűnnek, mert a gazdasági élet általános fejlődésével szá­muk is szaporodott, hangjuk is megnőtt. A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban él­jenek, javuljon életük. Elutasítunk minden­fajta álszerénységet, aszkétizmust. De a szo­cializmus eszméivel, s társadalmunk erkölcsi felfogásával ütköző anyagiasság szellemének elburjánzásával és a visszás jelenségekkel nem békélünk meg. Pártunk álláspontja, hogy az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránt el­kötelezett magatartás tekintélyét. A munkás- osztály, a dolgozó nép érdekeit képviselő, az önfeláldozóm dolgozó, felelősséget és áldo­zatot vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak haszonélvezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt. a közszem­lémet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a közösség megkárosítását. A párt művelődéspolitikájának következe­tes és minden területen való érvényesítése nélkülözhetetlen a szocializmus építésében soron következő feladatok eredményes meg­oldásához. Tudományos világnézetünk, a marxizmus—leninizmus eredményes propa­gálásához, a szocialista tudat és közerkölcs elmélyítéséhez, kiterjesztéséhez és általánossá tételéhez jók a feltételeink. A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocia­lizmus minden hívének odaadással és fárad­hatatlanul kell dolgoznia ezen a szép & annyira fontos munkán. VEI. Szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei, pártunk a nemzetközi munkásmozgalom egységéért Tisztelt elvtársak! Nemzetközi tevékenységünk és kormá­nyunk külpolitikájának megítélésében pár­tunkban egység van, és ez a politika a ma­gyar nép teljes támogatását élvezi. Nemzetközi tevékenységünk fő célja, hogy biztosítsuk népünk számára a szocialista épí­tőmunka külső feltételeit, valamint, hogy erőnktől telhetőén védjük és szilárdítsuk a nemzetközi küzdőtéren a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, a béke pozícióit. A világban az alapvető, kibékíthetetlen el­lentmondás a munka és a tőke közötti ellent­mondás, amely az első szocialista ország megszületésével átlépte a nemzeti kereteket, ma pedig a két társadalmi rendszer, a szo­cializmus és a kapitalizmus világméretű küz­delmévé vált. Objektív jelenség, hogy a szo­cialista világrendszer a haladás, a független­ség, a béke erőinek támaszává, az imperializ­mus pedig a reakció, az elnyomás, az ellen- forradalom támaszává és központjává vált. A nemzetközi helyzetet ezeknek az erőknek a harca határozza meg. A beszámolási időszak elmúlt négy éve alatt a haladás erői előre nyomultak. Az imperialisták helyileg támadnak, elérhetnek ideiglenes sikereket, de ez nem változtat azon a történelmi tényen, hogy kialakult és meg­szilárdult a szocialista világrendszer, szétestek a gyarmatbirodalmak, az imperializmus állan­dó belső és külső konfliktusokkal küzd és tartó­san a politikai válság állapotában van. A nemzetközi imperializmus agresszív ter­mészete nem változott, ez állandó konfliktu­sok forrása, ezért a nemzetközi helyzet ma is bonyolult. Agressziói nyomán, mint most Guineában is, új tűzfészkek keletkeznek. Az emberiség még mindig gondok és megpróbál­tatások közpette él, de a világ fejlődésének fő irányát, az imperializmus minden erőfeszí­tése ellenére, mindinkább a szocializmus, a haladás, a nemzeti függetlenség erői határoz­zák meg. A szocialista világrendszer a társadalmi ha­ladásnak döntő tényezője, támasza minden forradalmi, felszabadító harcnak. Léte kihat az imperializmus politikájára, sőt a kapitalis­ta országok belső és egymás közötti viszo­nyára is. A szocialista országok példája a gyakorlatban mutatja be az új társadalmi rend magasabbrendűségét. és reális távlatként tárja a világ elé az emberiség szocialista jö­vőjét. Az imperializmus fő célja a szocialista világ megsemmisítése. Minthogy számára ez lehetetlen, az imperializmus kénytelen alkal­mazkodni a valóságos erőviszonyokhoz, tak­tikáját időről időre változtatja, hol a durva erőszak, hol a békésnek álcázott és ravasz „fellazítás” eszközéhez nyúl. A szocialista világ fő ereje a Szovjetunió, amely a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelemre vitelével elsőként szakította szét az imperializmusnak az egész világot fojtogató láncát, és megnyitotta az utat min­den nép számára a szabadság, a szocializmus felé. A Szovjetuniónak, kommunista pártjá­nak elévülhetetlen érdemei vannak a szocia­lizmus, a kommunizmus építésében. Leggaz­dagabb tapasztalatai vannak az imperializ­mus elleni harcban, is. A Szovjetunió inter­nacionalizmusa példás; tapasztalatainak óriási nemzetközi jelentősége van. A Szovjetunió a második világháború fü­zében, hallatlan áldozatokat hozva, szétzúz­ta a fasizmus fő erőit, s ezzel megmentette az emberiséget egy új középkor fenyegető ré­métől. A második világháborút követően, megtörve az USA atommonopóliumát, létre­hozva saját nukleáris fegyverét, megmentette az emberiséget az imperialisták atomzsarolá­sától, egy új, modem barbárság sötét árnyé­kától. Mindenki másénál nagyobb a Szovjet­unió, a szovjet nép szerepe, felelőssége és ál­dozatvállalása az egész emberiség életbevágó érdekeiért. A Szovjetunió a maga hatalmas és legyőzhetetlen erejével a nemzetközi imperializmus agresszív erőinek fő fékemtar- tója. A Szovjetunióhoz való viszony mindig vá­lasztóvíz volt a politikában, a haladás és a reakció erőinek megkülönböztetésében. Moz­galmunkban a Szovjetunióhoz való helyes, el­vi viszony az internacionalizmus fokmérője. Pártunk elutasítja a szovjetellenesség minden formáját, mert a szovjetellenességnek tett legkisebb engedmény is rombolja a haladás, a szocializmus erőit, és az osztályellenség, az imperializmus kezére játszik. A Szovjetunió felszabadítónk, szövetsége­sünk, igaz barátunk és legjobb segítőnk az élet minden területén. A Szovjetunióhoz való viszonyunk nyílt és megingathatatlan, szilárd, elvi, internacionalista alapokon nyugszik, és teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel. Pártunk, kormányunk, országunk és népünk a beszámolási időszakban is erősítette, bőví­tette és fejlesztette politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait a Szovjetunióval és ezt fogja tenni a jövőben is. Mi szívből új és új sikereket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Brezs- nyev elvtárs vezette központi bizottságának, a nagy szovjet népnek. Biztosíthatjuk önöket, hogy pártunk és népünk mindig ápolni, erősí­teni fogja harci szövetségünket, a szovjet— magyar barátságot. A Magyar Népköztársaság fejlődő és bővü­lő politikai, diplomáciai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatban áll valamennyi szocialista országgal. Szoros szövetségi kapcsolat fűzi a szocia­lizmust, a békét védelmező Varsói Szer­ződés szervezetének tagállamaihoz; eleget tett és a jövőben is eleget fog tenni a tagságból eredő minden kötelezettségének. Hazánkat (Folytatás a 8. oldalon) I NÓCRÁD - 1970. XI. 24.. kedd 7 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom